Délmagyarország, 1963. december (53. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-01 / 281. szám

A Evi 106 ezer tonna üveg Tájékozódás az ország legnagyobb üveggyárában tdécpj Orosháza... Ki hinné, hogy ebben az egykori „óriásfaluban* ma már sok mindenről szuperlativuszokban beszélnek. A környéken található talán az Alföld legtöbb földgáza, s ennek a gazdaságos felhasználására itt épül az ország legnagyobb es legkorszerűbb üveggyára. Mindezekről az ország minden bizonnyal egyik legfiatalabb főmérnöke, az alig 30 eves Czina Sándor nyújt részletes tájékoztatást. •Egyébként a fiatal szakember Moszkvában tanult, s két évig a Miskolci Üveggyár főmérnöke volt. Hetvenholdas birodalom A — stílszerűen — csupaüveg irodaházból, mint valami parancsnoki hídról mutatja be először, 70 holdon elterülő, félmilliárdos beruházással épülő „birodalmát*, s avat be egy kicsit az üveggyártás titkaiba: A gyár legtávolabbi hatalmas csarnokának ide már csak a körvonalai látszanak, oda kanyarodik be a vasúti iparvágány, s megy körül több kilométeren át a különböző üzemrészek mellett, míg végül a készárut fel nem rakják a vagonokba. Induljunk el e gyártási folyamat sorrendjében: Első, a hatalmas tároló csarnok. Méreteire jellemző a készáru mennyisége: évente 106 ezer tonna tábla-, illetve öblösüveget gyárt majd az üzem. Tehát ennek a nyersanyagát: homokot, szódát, dolomitot, folypátot és egyéb anyagokat raknak ki a vagonokból a tárolóba, markolós híddarukkal. Ember helyett automaták Innen a több emelet magas keverőházba kerülnek az anyagok, ahol megfelelő arányban elegyítik őket. Az óriási üzemrészben csak ittott látni embert. Mindent automata berendezések végeznek, az ember, elektromos vezérlőasztalon csak beFelnőttekről — fiatalokról állítja és ellenőrzi működésüket. Az „okos* berendezések megyénk egyik üzemében, a Hódmezővásárhelyi Mérleggyárban, illetve a vele kooperáló Telefongyárban készültek. Ezek a berendezések nem mechanikai úton, hanem elektroncsövekkel, fototranzlsztorokkal, elektromos készülékekkel' állapitjók meg az anyagok pontos súlyát, a keverési arányoknak megfelelően, A bonyolult berendezést az 500 méternyi távolságban levő műszerfalról irányítják: úgynevezett kódtárcsán állítják be a gépek feladatait, programját, így a mérést, keverést, a különféle ki- és beömlő nyílások nyitását, zárását, a szállítószalagok és Az új gyár egy részlete más berendezések összehangolt működését A megfelelő arányban öszszeállltott keverék az öt nagy gáztüzelésű kemencébe kerül. Ezek mindegyike különkülön nagy csarnokban kapott helyet, s ezek egyikében kezdődött meg a napokban a próbaüzemelés. Boszorkányos gyorsasággal A kemencében 1450 Celsius-fokon megolvadnak, illetve izzó üveggé alakulnak át a beadagolt anyagok. A hatalmas kemence végén nem üvegfúvó munkások, hanem emeletnyi magas gépek várják az üvegfolyamot. „Ügyes* gépkarok nyúlnak az izzó, nagy Üvegcseppekért, s a bonyolult berendezés boáz Építkező tsZ"brigádok A vártnál kisebb lesz az elmaradás Az idei népgazdasági terv- muk növelése. Az öt tagú- el, másrészt azért, mert nek jelentőé részét képezik a nál kisebb brigádoik száma épületek egy részét eleve jötermel Ő6zövetkezetek építési a felére csökkent, a 20 ta- vő évi befejezésre tervezték, beruházásai. A mezőgazda- gúaké megkétszereződött, a Mindent összevetve, az idén, ság gazdasági évének befe- már eleve nagyobb, jobban illetve a jövő év elején mintjeztével ós egy hónappal a felszerelt tsz-közj építőbri- egy 50 000 szarvasmarha, naptári év vége előtt az MTI gádokban pedig csaknem tíz- csaknem 100 000 sertés és munkatársa tájékoztatást szer annyian dolgoznak, mint nem egészen egymillió bakért a Földművelésügyi Mi- két évvel ezelőtt. romfi elhelyezésére készülnisztérium beruházási igaz- A jelenlegi állapot szerint nek épületek. A tojóhága tóságán a termelőszövetke- _ ha az időjárás továbbra ráknál — bár ezekre különözeti beruházások helyzetéről. jS kedvező marad — sen nagy gondot fordítottak — az átlagosnál nagyobb az a termeidszövetkezeti épít- elmaradás, mert vastető-saerkezések tervét 95 szaza- keaetük tervét az év közben A termelőszövetkezetekben a terv szerint zést kell megvalósítani, s cz mintegy 2000 közös gazdaságban több mint 7000 új módosítani kellett. Az átlagosnál kedvezőbb viszont a helyzet a Járulékos beruházásoknál. A villamosítás, kút- és útépítés tervét csaknem maradéktalanul Ne úgy, mint a Mikulás Kezdetben egymást moso- ök — vasárnaponként a mint az ajándékkal megterlyogták meg. Keserű irónia postásokat helyettesítő embe- helt Mikulás, az egy reggeli vegyült azonban a mosoly rek — a posta legmostohább szemlélődré alkalmával szerajzolta ráncok közé. Hogy- gyermekei. De nem sokkal az idén kereken kétmlUi- íékra teljesíthetik. tFJZXJtf* te természetesen ne. jelenti azt, hogy a megkezdett épületeknek 95 százalékát átadják az év végéig rendeltetélétesítményt jelent. Az év sének. Egyrészt azért, mert elején és még később is úgy a kisebb, befejező munkák látszott, hogy — elsősorbna igen sok épületben maradtak teljesítik az idén. (MTI) a hosszúra nyúlt, rendkívül kemény tavalyi tél, illetve ennek az építőiparban jelentkezett következményei miatt — a tervnek jelentős része teljesítetlen marad. Mo6t már azonban nyilvánvaló, hogy az elmaradás a vártnál kisebb lesz. Ezt elsősorban az tette lehetővé, hogy azoknak az építkezéseknek egy részét, amelyeket az Építésügyi Minisztérium vállalatai nem vállaltak, év közben átcsoportosították a termelőszövetkezetek házj építőbrigádjaihoz. Ez az átcsoportosítás is hozzájárult ahhoz, hogy a szövetkezeti építőbrigádok terve az eredeti előirányzathoz képest csaknem 50 százalékkal növekedett, s így csaknem egymilliárd forint értékű építkezést végeznék el. Egy év alatt S százalékkal nőtt a brigádok munkájának termelékenysége. Ennek alapja: a brigádok koncentrálása, átlagos létszáilJw í szorkányos gyorsasággal formázza, sűrített levegővel fújja a kívánt formára a befőttesüvegeket. Egy gépről percenként 50 ilyen öblösüveg perdül a futószalagra, majd onnan a 30 méter hoszszú hűtő-szárító kemencébe. A hűtőből futószalagon a válogató asszonyok kezébe sétálnak az üvegek végtelen sorban, egymás után ezer, tízezer — évente 150 millió! A leggazdaságosabban Szinte minden új típusú itt, s mindent úgy terveztek meg, hogy a leggazdaságosabb legyen a gyár termelése. Például a íöldgáz óriási mennyiségben áll rendelkezésre, mégis felhasználják még a „fáradt« energiáját is: a kemencék mellett magasodó három nagy, 60 méteres kémény és a kemencék közé iktatott különleges kazánokkal „lefölözik* a füstgázok hőenergiáját, s ezzel melegítik a fürdővizet, valamint az egyes üzemrészeket, A megyénkkel szomszédos „óriásfalu* úgy gyáráról — bór még épül, s csak a jövő év végén termel teljes kapacitással — máris elmondható, hogy gazdaságosság, korszerűség tekintetében első az országban, de világviszonylatban sem kell vele szégyenkeznünk. Például jóval kisebb létszámmal, kétszerannyi üveget gyártanak majd, mint a Sajószentpéteri Üveggyárban. Felépülésével megszűnik az ország üvegImportja. Ami a világszínvonalat, illetve a külföldi érdeklődést illeti: Hódmezővásárhelyen máris készülnek az orosházihoz hasonló elektronikus berendezések — kubai megrendelésre. Működésükről elismeréssel nyilatkoztak a nemrégiben Orosházán járt kubai szakemberek. Dobó Balázs ne, hiszen elég siralmas volt a kép, de lassan már hozzáedződtek. A vasárnapi hírlapkézbesitők ugyanis, ha jó viszonyban vannak a postásokkal —, akiket munkaszüneti napon helyettesítenek — akkori megkapják a nagy bőrtáskát és ha nem, akkor,«. Akkor rongyokba kötözve lyukas tápéi .szatyrokban szállítják a nagy menyiségű újságot az előfizetőkhöz, a megrendelőkhöz. Az újságot váró olvasó, érthetően nem foglalkozik azzal, hogyan jut el hozzá a lap. De azt már — joggal — nem hagyja szó nélkül, ha a természet jóvoltából szállítás közben elázik az olvasnivaló. mélyesen meggyőződhet róla. Éppen ezért könnyelműség lenne éppen most előhozakodni azzal, hogy néhány nagyvárosban gépkocsi szállítja a postások, a hírlapkézbesítők körzetébe az újságkötegeket. Csupán a jéízlés, a kultúráltabb megjelenés és nem utolsósorban a hírlapkihordók munkakörülményednek megjavítása érdekében a Szegedi I. postahivatal És a postások? Ok is varr- szakszervezeti bizottsága janak otthon szabad időben vaslatát szeretnénk az illekönnyen kezelhető hírlapos tékesek figyelmébe ajánlani: táskát Aki nem hiszi el, ízléses, könnyű és megfelelő hogy a postások és a hírlap- nagyságú hírlapszóllítő-táskézbesítők reggelenként úgy kákkal lássák el dolgozóikat! hagyják el a postahivatalt, H. Zs. kedvesebbek azok a kézbesítők sem, akik hétköznap viszik az újságot, ök ugyan — a rendeletek értelmében — megkapják a kézbesítőknek járó bőrtáskát, de ezzel nem jutnak messzire. A táskába ugyanis kevés hírlap fór el, így ők is úgy segítenek magukon, ahogy tudnak. Házilag késztett ponyvatáskákban, vagy a híres tápéi szatyrokban hordják a lapokat. r|"* isztelt Olvasóm, leg1 utóbb ezen a helyen mindennapi kenyerünkről írva a megyei pártbizottság ülésén elhangzott esetet emiitettem: a tsz-ekben segítő fiatalok után a makói jaiásban egyetlen este két zsáknál töbo eldobált kenyérhulladékot szedtek össze. A példa arra vonatkozott, hogy mennyire szükséges a takarékossag, ne engedjünk meg ilyen prédálásokaú Egy ismerősöm azonban megállított az utcán, mert ő más tanulságot vont le a dologból. "Nagyon jellemzőnek találom ezt az esetet — mondotta —, mert kérem, ez a mai fiatalság! Könnyelműek, nem becsülnek semmit, felelőtlenek..." Meghökkentett a messzemenő következtetés. Valóban ez lenne jellemző a mi fiatalságunkra? Nem untatom a tisztelt Olvasót a beszélgetés részleteivel. A lényeg annyi, hogy ismerősöm megcsontosodottnak látszó véleményét ugyan nem sikerült teljesen megdöntenem, de arra ő sem tudott feleletet adni, miként lehet, hogy soha a mi fiataljaink között nem volt tapasztalható oly sok példája az érettségnek, az áldozatvállalásnak, a munka szeretetének, mint éppen napjainkban. Persze, vannak kirívó, elszomorító esetek, de a jellemző mégiscsak az a lelkület, amely az ifjúsági építőtáborok lakóinak, a szocialista ifjúsági brigádok tagjainak izmait feszíti, amely a tudományos diákkörök szorgos kutatóinak gondolatvilágát betölti, amely az „Ifjúság a szocializmusért:* mozgalomban serénykedő, dolgozó, tanuló fiatalok százezreit hevíti. Hosszan és sokat lehetne, kellene erről is beszélgetni négyszemközt, vagy nyilvánosan, s nem egy cikket érdemel meg ez a téma. Most azonban az ismerősöm által felvetett problémának a másik oldaláról szeretnék szólni. Mert nem ilyen egyoldalú ez a kérdés. Nem elég kimondani a szentenciát a fiatalokról, jellemükről, magatartásukról. A fiatalok ugyanis •nem maguktól válnak ilyenné, vagy olyanná. A kivételektől eltekintve mindig olyanokká válnak, amilyenekké a felnőttek teszik közvetlen, vagy közvetett hatások révén. Gyermekeink nemcsak arcvonásaikban öröklik a mi karakterünket, hanem igen gyakran képmásaink tulajdonságaikban, gondolkodásukban, felelősségérzetükben is. Az ifjúság, a fiatalság végül is mindannyiunknak, az egész társadalomnak a tükörképe. Vajon véletlen-e, hogy az a társadalom, amely csak a gátlástalan érvényesülést állítja fiataljai elé, végül is maga magával találja szemben a felnövekvő generációt? Ne csodálkozzunk azután, ha az ilyen fiatalok nem tisztelik saját szüleiket sem és a léhaság, sőt a bűn útjára tévednek. Nagyon figyelemreméltó könyvről adott hírt nemrégiben a világsajtó. Egy amerikai publicista, William Slomm írta »Régi bolygónk fiatal gazdái* címmel. Ebben pszichológusok kutatásaira és statisztikai adatokra támaszkodva fest aggasztó képet a tőkés társadalomban élő fiatalok erkölcsi hanyatlásáról. Az a világ, ahol a pénz az úr, a közömbösséget, az öntést, a feslett életet oltja a fiatal nemzedékbe. Csak néhány példa: Angliában a 14—21 éves fiatalok által elkövetett erőszakos bűncselekmények száma — a New Statesman című lap adatai szerint — 1930-hoz viszonyítva tizenötszörösére emelkedett. Az Egyesült Államokban 1960-ban a szexuális bűntetteknek több mint a felét 21 éven aluli fiatalok követték el. A bonni statisztika szerint Nyugat-Németországban évente tízezer 16—20 éves lány hagyja el otthonát, munkáját és csavarog. Még a nyugatnémet reakciós sajtó is kénytelen beismerni, mennvire fokozódik a fiatalok között a pesszimizmus, az erkölcsi ziláltság, a kilátástalanság. Csoda-e ez olyan világban, ahol az emberek jelentós részének ez az éLetideálja: „Gazdagnak lenni, gondtalanul élni*. Ezt válaszolta ugyanis több ezer megkérdezett francia fiatal 40 százaléka. Természetes vágy a gondtalanság vágya, de ezen a fiatalok nem munkával járó hivatás révén szeretnék ezt elérni. Ha . azután vágyaik nem sikerülnek, nem magukat, hanem szüleiket okoljak, s válnak tiszteletlen, üresielkú fiatalokká, felnőttekké. Ezért állapította meg otyan keserűen tanulmányában N. O'Leary angol szociológus hazája ifjúságáról, hogy csaknem teljesen kiveszett belő* lük a felnőttek iránti tisztelet, az idősebbeknek csak a tehetetlenségét és a kretenizmusát veszik észre. De elég is ezekből, a tőkés országbeli példákból, amelyek világosan tükrözik, hogy hova vezet az eszmények nélküli társadalom hatása. De engedje meg Tisztelt Olvasóm, hogy négyszemközt választ kérjek Öntől: vajon nálunk olyan elképzelhetetlen az ilyesmi? Nem kerülök a fiatalokra vonatkozó korábbi állításommal ellentétbe, ha megkérdem: Nálunk nincsenek tiszteletlen, felelőtlen, könnyelmű fiatalok? Tudjuk, hogy vannak. S éppen azért vannak — megint csak nem az extrém eseteket tekintve —, mert valami megingott bennük, valahol elvesztették bizalmukat, elvesztették eszményeiket, illetve hamis illúziók után szaladnak. Sokszor nem is maguktól szaladnak, meggondolatlan felnőttek, sőt meggondolatlan szülők futtatják őket. Nem akarok messzemenő konzekvenciát levonni egy közeli ügyből, de mindenesetre elgondolkodtató példának fölemlítem. Nemrégiben írtunk egy 17 éves szegedi fiúról, aki munkahelyének labdarúgó-csapatában játszott, de — ezúttal mellékes — összekülönbözések miatt munkahelyet változtatott. Űj helyén ugyanis látszólag kedvezőbb körülmények nyílnak a bőrlabda kergetéróre. A fiú édesapja, a cikk megjelenése után, levelet írt lapunknak. Ebből kiderült, a szülők egyáltalán nem gátolták, sőt szinte elősegítették, hogy fiuk azt higgye magáról annyira nélkülözhetetlen: máris csapatok versenyeznek érte. Az apa azt írja levelében, hogy szuverén joga van gyermeke nevelesére. Ezt senki nem is vonhatja kétségbe. De megvan-e az igazi felelősségérzet ott, ahol felbontatnak a gyerekkel egy iparitanuló-szerződést és a szakmát biztosító tanulás helyett inkább segédmunkásnak adják, csak azért, mert így tatalán kecsegtetőbb, hamisan csillogó sportjövö áll a fiú előtt. Reális célok, reális követelések és magas rendű eszmék — egyedül ezeket állíthatja becsületes társadalom a fiataljai elé. Mindezzel együtt elengedhetetlenül szükséges a munka szeretetére nevelés, a munkáéra, amely további jólétünk, vágyaink, az igazi gondtalan élet megvalósításának egyetlen eszköze. Nem kívánjuk, hogy gyermekeink elé felesleges nehézségeket állítsunk, nincs arra szükség, hogy maguk is éljék a dolgozók millióinak felszabadulás előtti, keserű gondokkal teli életét. De ne ls hagyjuk, hogy ne tudjanak arról az életről; mert csak így becsülik meg igazán, amit most szüleiktől. társadalmunktól kapnak. Ha igazán munkás, dolgos szülőket, dolgos társadalmat látnak maguk előtt, amely megtanítja őket küzdeni is, dolgozni is. menbirkózni eszményeiért. íjm'rnr nem kell félnünk a 1 • őtől, mert magabiztos. erkölcsös, erős felnövekvő nemzedék kezébe tesszük. Vasárnap, 1963. december 1. DÉL-MAGYARORSZÁG 5