Délmagyarország, 1963. december (53. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-24 / 301. szám

| Anyák | és gyermekeik Kedd, 1063, december 24. * oül-madrarország ||­A KARÁCSONY a béke, a szeretet, a család ünnepe. Ez az ünnep mind örömteljesebb, boldo­gabb, inert nálunk minden az emberért van. Talán fur­csán hat, de a közlekedés .fejlesztése, a járművek szá­mának szaporítása is a tár­sadalom érdeke, az emberek boldogulásának szolgálója. Az autók, autóbuszok, a te­hergépkocsik és a motorke­rékpárok erőteljesen emelke­dő száma népünk növekvő jólétének, kulturáltságának magasabb fokát mutatja. Persze egyre gyorsabban fejlődő közlekedésünknek vannak árnyoldalai is. Ezek között a legsajnálatosabb számunkra, hogy a közleke­dés évről évre egyre több emberáldozatot követel. Az elmúlt évben megyénkben a közlekedésnek 28 halálos ál­dozata. mig 286 sérültje volt. Ez évben eddig közlekedési baleset során meghalt 44, megsérült 335 ember. önkéntelenül adódik a kérdés: vajon a gépjármű­vek számának növekedésé­vel törvényszerűen emelke­dik a balesetek száma? Erre határozott nem-mel lehet vá­laszolni. Először ls azért, mert a gépjárművek számá­nak növekedése fokozza a közúti közlekedési szabályok betartásának jelentőségét, és e szabályok betartása kellő biztonságot nyújt a közleke­désben. Ezt mutatja egyéb­ként az is, hogy a közúti balesetek nagy többségét a közlekedési szabályok meg­szegése okozta. Ezért nélkül özhetetlen, hogy az állampolgárok elsajátít­sák a közlekedés szabályait, és azok, akik ismerik, kö­vetkezetesen tartsák is be. De a közlekedési szabályok ismerete és betartása óva­tosságra és körültekintő fi­gyelemre kötelez, mert sok esetben az óvatosság mellő­zésc idézi elő a baleseteket. A rendőrség különösen azok­kal szemben jár el szigorú­an, akik a szabályokat szán­dékosan megszegik és sza­bályszegésüknek nagy a bal­eseti veszélye. Többek között ilyen szán­dékos szabályszegés és nagy baleseti veszéllyel jár a jár­műnek ittasan történő veze­tése. A szeszes italok fo­gyasztása a közlekedés terü­letén különleges veszélyt je­lent, mert gátlást csökkentő hatása mellett lelassítja az úgynevezett reakció sebessé­get (reflexidőt). Tehát meg­növeli azt az időt, amely a veszélv észlelése és annak elkerüléséhez szükséges moz­dulat között eltelik. A tudományos vizsgálatok szerint 7—8 dl bor elfogyasz­tása után 33-SZOT nagyobb a valószínűsége annak, hogy a gépjárművezető balesetet okoz. Minél' er'ősebb az al­koholos hatás, annál inkább befolyásolja a reflexeket és kombináló képességet, ami nagymértékben növeli a jár­művezetőnél az alkoholos befolyásoltságból keletkező közlekedési balesetek veszé­lyét. A legegyszerűbb pszicho­technikai vizsgálatokkal ki­mutatható, hogy nagyon sok esetben a 0,3—0,5 ezrelék véralkohol koncentráció ifi már a tel jesítőképesség csök­kentését idézi elő. Ez a vér­alkohol mennyiség már egy­két pohár sör elfogyasztása után is jelentkezik. A kis­mennyiségű szeszes italnak a veietésben való káros hatá­sa nélkül következik be. hogy a járművezetőnél az italfogyasztás külsőleg lát­szana. F ELVETŐDIK még az úgynevezett -mara­dékszesz* hatása is. Alvás közben a véralkohol­tükör óránként 0,1 ezrelék­kel csökken. Ha tehát vala­ki 10 órakor bőven fogyaszt szeszes italt, azaz 1,8—2 ez­relék értékben, úgy reggel 6 órakor a vérében még min­dig 1 ezrelék alkohol van. Ez azt mutatja, hogy na­gyobb mennyiségű alkohol fogyasztása még 6—8 órával később is káros Hatással van. Megyénkben évente a köz­úti balesetek 14 százalékát alkoholfogyas7.tás okozta. Az alkoholfogyasztás ká­ros hatása miatt jogszabá­lyaink több oldalról szabá­lyozzák és tiltják az ittas járművezetést A KRESZ 46. §. (3) bekezdése a követke­zőképpen rendelkezik: . „A járművezetőknek közvet­lenül vezetés előtt, valamint vezetés közben szeszes italt, vagy más hasonlóan ható szert fogyasztani, vagy azok valamelyikének hatása alatt levő állapotban járművet ve­zetni tilos". A (4) bekezdés c) pontja pedig megtiltja a jármű ve­zetésének átengedését olyan személynek; -aki szeszes ital, vagy más hasonló hatású szer ha­tása alatt van, illetőleg aki­ről tudja, vagy akiről felis­merhető. hogy előzőleg sze­szes italt fogyasztott*. Az ital hatása alatti gép­jármű vezetését államunk büntető jogszabályba ütköző, jelentős társadalmi veszé­lyességgel bíró cselekmény­nek is tekinti. A büntető tör­vénykönyvünk 194. J-ának rendelkezése szerint: -Aki szeszes ital hatása alatt levő állapotban vasúti, légi, vagy vízijárművet, avagy közúton génjárművet vezet, vagy a jármú, illető­leg a gépjármű vezetését olyan személynek engedi át, aki szeszes ital hatása alatt áll, ha súlyosabb bűntett nem valósul meg, 6 hónapig terjedő szabadságvesztéssel, vagy egy évig terjedő javító­nevelő munkával bünte­tendő*. ' Megyénkben ebben az év­ben ilyen bűncselekmény miatt közel 300 állampolgár­ral szemben kellett eljárni, V Ilyen felelőtlen, ittas vezet tők közé tartozik Csernai Mihály klárafalvi lakos is, a Csongrád megyei Állami Pincegazdaság szőregi pa­lackozóüzemének karbantar­tó lakatosa, akit a szegedi járásbíróság ittas vezetés bűntette miatt 4 hónapi sza­badságvesztésre, mint főbün­tetésre, továbbá 5 évre a gépjárművezetéstől eltiltásra, mint mellékbüntetésre ítélt. Ezt az állampolgárt 1960­ban ittas vezetésért 1200 fo­rint pénzbüntetésre ítélték. Ezen felül ez évben hasonló bűntettért már elítélték 6 hónapi javító-nevelő mun­kára, amely büntetés alól az ez évi közikegyelmi ren­delkezés alapján mentesült. A tapasztalatok azonban azt mutatták, hogy Csernai hely­telenül értelmezte azt a meg­bocsátást, amelyet vele szem­ben államunk alkalmazott, mert ezt követően is na- l gyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztva motorkerék­pározott a közúton. Első fokú rendőrhatósága­ink megyénkben ez éviben már jó néhány felelőtlen ál­lampolgárral szemben szab­tak ki súlyos bírságokat. Például Orosz Józsefet, a DAV hivatásos gépkocsiveze­tőjét ittas vezetés miatt 2000 forint pénzbírsággal sújtot­ták és a 2-es számú ellenőr­zőlapját is kétévi időtartam­ra bevonták. Cselekményét súlyosbította, hogy hasonló szabálysértésért már volt bírságolva. A KÖZLEKEDÉS min­dennapi életünkhöz tartozik. Szocialista építésünkben egyre nagyobb szerepe jut a közútnak, mert rohamosan növekszik a gép­járművek száma. Tehát a szabályos — és ezzel a biz­tonságos — közlekedés egész társadalmunk érdeke: köz­ügy! A szocialista együttélés szabályaihoz hozzátartozik, hogy a közutat úgy vegyük igénybe, hogy mások életét, testi épségét, vagyonát ne veszélyeztessük. Mindenki Különös az anyai érzés... sok-sok ag­gódásból, munkából, büszke örömből, sze­retetből összegyúrva. A játékbabát altató kislány arcán kiragyogó mosolyt ott lát­juk évek múlva a leendő édesanya mesz­szenéző tekintetében. És azután is. A * A gyermek mindig kicsi marad édes­anyja szemében, akit gyámoHtana, segí­tenie kell, s a puhán simogató anyai kéz ökölbe szorul gyermeke védelmében. S miért küzd, dolgozik, aggódik — mit akar az éde.sanya? Mtt akarnak az édes­anyák? Boldognak akarják látni Qijermeküket. Emberformáló, alkotó munkájukhoz nyu­galmas életet, biztos jövőt és békét akar­nak. S az édesanyák akarata erős akarat. Kétezerhétszáz tonna az évi levelezésünk gondoljon arra, hogy a lát­szólag nem súlyos szabály­szegésnek is komoly követ­kezményei lehetnék. Pedig aki otthonról elindul, azt Kovács Lászlóné leendő édesanya. Pici fehér ingecs­két hímez valakinek, aki még meg sem érkezett, de a boldog mosolyt már kicsalta fiatal édesanyja arcára. « * A jó kedélyű, dolgos, fiatat munkásasszony, clamangó Jánosné sohasem fáradt, ha három gyermekéhez haza­tér. Szeretettel tanítgatja őket a házimunkára, mert' szívesen segítenek neki min­denben. Klárika vasal is, ha' kell, csak vigyázni kell ki­csit rá... Szép nagy lánya van otthon Biircsök Sziiveszternénck, a tizcnnnyolc éves Klá­rika, gondolatai most mégis a fiú után szállnak, aki ősszel bevonult katonának. Írja a sok levelet a mórahalmi kis tanyai házban ... "Ifjú Börcsök Szilveszter hon­védnek*. Dr. Andó Mihálynét hivatása is gyer­mekekhez köti: napközben az iskolában foglalkozik negyven tanítványával — de az esték már szabadok. Ágota és Misiké ilyenkor hallgatja a mesét, mert nagyon szépen mondja anyuka... — Fogadd szívesen, drága édesanyám — mondja a gyermek, aki már felnőtt, csa­ládos ember, de ma is gyakran kopogtat ősz hajú édesanyja ajtaján, özvegy Teimel Istvánné jól ismeri sűrűn hazalátogató fiának lépteit. Irta és fényképezte: Somogyi Károlynd A távirat, a telefon, a te­lex a hírközlés mindmeg­annyi korszerű eszköze, a pálmát azoban még mindig a -klasszikus* forma, a ren­des levelezés viszi el. A posta naponta csaknem egy vagonnyi örömet, bána­tot, vagy egyszerű, száraz hivatalos tényközlést, értesí­tést továbbít. A hatalmas levélmennyiséget súlyra mé­rik. Az ország idei levele­zése — s ez a szám éven­ként alig néhány százalék­kal változik — 2700 tonnát tesz ki. Ha nem is számol­ják meg a postások, mégis tudják, mennyi' levelet, le­velezői?, not tartalmaz ez a nagy súly. A sok évtizedes gyakorlat, az ellenőrző mé­rések igazolják, hogy 1—1 kilóban 170—190 levél fér el. Ezt a számot ismerve, s az átlagot tekintve már köny­nyen kiszámítható, hogy az idén csaknem félmilliárd — hozzávetőleges pontossággal 486 millió levelet, üdvözlő­lapot, hivatalos iratot kap­tunk vagy írtunk Arra nincs adat, hogy mennyi volt ebből a bürok­rácia "Vétke*. visszavárják szerettei, mun. katánsai. Vigyázzunk egymás életére i közlekedésben is. A 85 éves Radulov János bácsinak a munka, az ősi mes­terség, a csizmakészí­tés volt az erőforrá­sa. Mindig azt mon­dogatta munkahe­lyén, a Szegedi Cipő­és Csizmadia Ktsz­ben: *Nincs értelme az életnek munka nélkül. Talán nem is élnem túl. ha nem dolgozhatnék.* Meg­fáradt keze a kilen­cedik iksz kilincsén matat, de dolgozott az üzemben. Aztán nemrég elszakadt él­tető elemétől, a mun­kától. Nem az üzemé­ben, s nem is egyes emberek tehetnek er­ről, hanem — talán a divat... S most magára ma­radt a kis szobájá­ban, teljesen egyedül. A« octty csizmadia Felesége már régen meghalt, gyerekei, rokonai nincsenek, senkije sincs. Néha­néha belelapoz a pi­ros emlékalbumba, amelyet a szövetkezet fennállásának 50. év­fordulóján kapott, s emlékezik. Alapító tagja volt az ország legrégibb — 1907-ben alakult — csizmaké­szítő szövetkezetének. Az ő életének, mun­kájának története azonban még régebbi időkbe nyúlik vissza, hisz minden bizony­nyal ő az ország leg­öregebb csizmadiája. Mert éppen hét év­tizede: 189?-ban ke­rült ki János bácsi kezéből az első pár maga készítette, ke­ményszárú csizma. De most éppen ott rejlik János bácsi fájdalma, hogy nem­csak városon, de ma már falun sem kell a csizma. Radulov János bá­csi szomorúan elmél­kedik mindezekről: Nem kell a csizma, nincs hát szükség csizmadiára sem. Amíg kellett, bejárt szorgalmasan. Nem késett ő el egyszer sem azért, mert 85 éves. S aztán legelőször a portásnak tűnt fel: János bácsi ma nem jött be. Másnap sem. hetekkel Jcésőbb sem. Persze kiderítették a távolmaradás valódi okát... Elhagyta Já­nos bácsit az ereje. De nem a fizikai, ha­nem a lelki. Amit a munkából, a 70 éve tanult ősi szakmából merített, ami "táp­láltaEttől elsza­kadt, de a kollektíva ereje megóvja János bácsit. A Gagarin ifjúsági szocialista brigád tagjai "örök­be frgadtik« a kicsi öregembert. Megláto­gatják, rendben tart­ják majd a lakását, s igyekeznek "munka •nélküli* életét meg­tölteni tartalommal. A nőszövetség pedig meghívta a fenyőün­nepségre ... Legyen jó karácsonya! Dobó Balázs 0

Next

/
Thumbnails
Contents