Délmagyarország, 1963. december (53. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-24 / 301. szám

PATAKI FERENC ctetitö 8IMONYI IMRE: ITTHON Nézd, ma a hold, a narancs telihoM a Körös tükrén lebegő. Mondd, nem ez a kép, meg egy harapitnyi itthoni jó levegő • volt-e a hiány ott ax idegenbe: ok jajra, panaszra — szegény? Kéznél az a gally, kéznél az az emlék s megkapaszkodni remény kínálja magát, — Nézd, itt ha botolnál kar nyúlna feléd, ölelő: felfogni esésed. — Mig élsz, amig élhets csak itt lehet kedv, meg erő viselni a jót; az itthoni jót, meg ax itthoni fájást. Lásd, talpad alá fut az itthoni gyep. s elföd a vihartól az itthoni rnyárfáNem járatták még eleget véled a bolondját •ívoli földek, s messzi egekr Ha kérdenéd, mi a dolgod — ( hogy txin-e még? — — csak itt jöhet rá felelet szepesi attila: Fiatal lány éneke Zöldbe boruló fa vagyok, ujfeimból tíz út nyílik ismeretlen távolokba, fönn fellegek tiszta geometriája, fényt csurgató magasság. Dalaim nyílként röpülő madarak, utcák labirintusában bolyongok riszál csípővel, kacéran hegyeskedó mellekkel, szalmaszőke boglyáiul fejemen. Zöldbe boruló fa' vagyok, számolatlanok még gondjaim, élek surranó perceknek, utánam szilvafa kacsint kék szemeivel félúton megáll a pöröly izmn, iiezekben az üllő 'ölött, ha kacér tisztasággal megyek az ujjalmból nyílott messzefutó utakon. Olyan Idö volt, amire a ta nyai ember azt szokta mondani: ilyenkor még a jó kutyának is kár kimenni. Vackot csinál neki a marhaistállóban, vagy egy hónai jnyi szalmát nyom az odújába, mert ilyen isten kísértő időben még a tolvajok som járnak. A betyárvilágnak meg már csak a romantikája él a- szegedi tanyavilágban. Az országútoknak azonban ilyenkor is akadnak vándorai. Ki tudja, kit miért, hová űz, kerget a sorsa. Harapni lehetett volna a sötétséget, fent szél zúgatta a fagyos gallyakat, sűrű cseppekben vágott a havas, jeges eső, s ahova odacsapódott, meg is fagyott rögvest 1 várna Jó óra járásra leheti IdJ U3 tett előtte,^ pontosabban benzint abrakoló vasparipám előtt amikor kezemben inogni kezdett a kormány, a hátsó kerék mintha megbolondult volna, jobbra-balra csúszkált Csakhamar az abroncs is odakoppant a jeges aszfalthoz, aztán pedig már úgy zötyögött, mint egy sánta talicskakerék. Belém hasított a döbbenet. Mi lesz velem? Ez defekt! Saller meg szorító ugyan kerül a poggyászban, de megvakított a sötétség. Egy tenyérnyi ablak sem világított sehol, amerre utamat vehettem volna. Hogy is világított volna, hiszen éjjel 2 körül mocoroghatott az idő. Kétségbeesetten tapogattam a megsérült gép mellett Egy szikrányi gondólat kevés, annyi sem jött a fejembe, hogy most mit kellene tennem. Nem tudtam azt sem, mennyire lehet előttem az első falu, s menynyire hagytam el már az utolsót Crsak a havas, jeges eső esett nagyon, felettem vészt jóslóan zörögtek az eperfák fagyos gallyai. Fatörzstől fatörzsig tapogattam előre, aztán hátra. Kabátomon mind vastagabb páncélt alkotott a jég, mintha már nem is bőrből, hanem valamiféle deszkából lett volna. Közben mindinkább nyugtalanító érzés vett rajtam erőt: valaki van itt a közelben, valaki figyel. Mi mást tehettem volna, elővettem jókora szalonnázóbicskám arra az eshetőségre, ha megtámadnak. Lesz ami lesz, olcsón nem adom magam. Később már annyira a közelembe férkőzött az ismeretlen országúti fantom, hogy még a toporgását is hallottam. Megállt, aztán színlelt nyugalommal pipára gyújtott. A fellobbanó fénynél nemcsak furkó formájú ökleit láttam, amivel a széltől óvta a tüzet, hanem nagy osola kalapját is, amit kívülről kímélés oéljóból a kucsma tetejére húzott Keményen szívta a pipáját, krákogott, köpködött, most már egyenest felém tartott. Határozottan tudott létezésemről, mert cseppet sem lepődött meg nagy jóestémen. Kedélyesen mormogott, hogy -röggel lösz abbul már nemsókára, atyafi". Aztán mindjárt hozzátette: — Hát maga mög mit virraszt itt az út közepén, hogy nem mén a dolgára? Hümmögött nagyókat, hogy elmondtam —ú tónál lóskod ásom- szomorú okát. Szót sem szólt sokáig, csak szítta a pipáját, sercegett a kapadohány. Némasága mór ugyancsak izgatott, amikor a Pannónia lámpáján kiütögette csibukját, s eldugta valahová a ködmön zsebébe. Aztán megmarkolta a motor kormányát, nekiveselkedett, és tolni kezdte. Csak félvóllrul szólt vissza: — Nahát akkor, ballagjunk. — Hová tólja azt a motort, hallja-e? — Hová, hová? Hát mihozzánk. Majd ott lösz véle valami. Kopogott a csizmánk a jeges aszfalton, de nem nagyon sokáig, mert egy homokos, kátyús dűlőút félére kanyarodtunk. A homokon nagyon nehéz lehetett taszítani ezt a megsérült, másfél mázsás jószágot, mert az atyafi láthatóan előregörnyedt, nyögött. fújtatott De amikor a motor farához nyúltam, hogy segítsek, dühösen mordult hátra: — Ne bántsa az úr, bírom éti is. Vagy én. vagy maga. — De hát, az isten szerelmére, hova tolja? — Mondtam már, hogy a tanyába, gyüjjön csak. . Markoltam a zsebben a nyitott bicska nyelét, s mit lehettem, ballagtam. A szomorú mindenét néki, hát ez mi? Ellopják a motorom, s én ráadásul még el is kísérem a tolvajt. Odább valahol még a kabátom is lehúzzák rólam, s nézhetem az eget, ha egyáltalán még arra is lesz időm. Érzésem szerint messze elhagytuk már az országutat, amikor a "fantom* megállt, szusszantott egyet, most már sokkal barátságosabban mondta: — No, már mindjárt a több helyön löszünk.' Ez mán az éa tanyám bejárója. Cn inaltam is már magamban, hogy űajiiollóUJ jjyen csúnyán meggyanúsítottam ezt a jóravaló parasztembert, hiszen ez tényleg csak segiteni akar. Megtettünk még gondolatom szerint jó száz rpétert, amikor újra szólt az ismeretlen sógor. — Fogja »ak mög ejt a gépet, majd kinyitom a kaput. Megint belém állt a korábbi kutya érzés, de azért szót fogadtam. Nyekergett a hallhatóan rozoga nagykapu, a sógor pedig valami láthatatlan nekikeseredett dühvel újra megmarkolta a motort ós most már az udvaron jártunk. A gang előtt megint utasított — Fogja mög! Megfogtam, 6 pedig kinyitotta a gangajtót, s egy utolsó nagy nyögéssel belökte a motort. Siettem kijelenteni : — No, ez a hely" nagyon jó lesz, csak még egy viharlámpát adjon. — Mit tudom én, hun hagyta a gye rok. Gyüjjön csak beljebb. Kitárta a nagy konyhaajtót is, s a küszöbön átsegítette a súlyos gépet. Bent a konyhaasztalon egészen takarékra szítva pislákolt egy kormos nyolcas lámpa. Odatolta a motort az asztal mellé, most már úgy kezelte, mint aki ért is hozzá. Rátaposott a sztender fülére és lábra állította. Felcsavarta a lámpa világát, én pedig máris sebesen kezdeni akartam a javítást. — Várjon, hagyja csak — utasított megint. Ledobta a sapkáját, birkabőr dakujót, s szó nélkül tűnt el a jobbra nyüó szobában. A nyitva felejtett ajtón át láttam, hogy meggyújtja a mestergerendából lenyúló, cifra tartóban nyugvó másik iámpát is. Aztán kijött, se szó. se beszéd, újra megmarkolta a motort és csalt a csüngő láma alatt állt meg vele. A szoba két sarkában ágyak voltak, az egyikben aludt is valaki. A jó ötr venes, nyírott bajuszú, borostás arcú kicsit már kopasz fejű férfi fájó dühvel a hangjában szólt oda az alvónak: — Ébredj föl, asszony . Az már alighanem csak Imitálta az alvást, mert nagyon gyonsan felüli az ágyban. Álmosan nézegette fagyos ábrázatom, sáros, mocskos ruhám, meg a motort. Arcán valami bűntudatféle tükröződött, leeresztett vastag hajfon ata ernyedten lógott a hátán, s csak hallgatott — Hát a gyerök merre van? —• mordult egyet megint az öreg. — A kis kamrában alszik — nyöszörgött az asszony. — Eredj, mondd neki, hogy gyüjjön csak be. la A»cvn«tv ellenvetés nélkül teltU. aSSŐUIiy jesítette a parancsot papucsba lépett, nagykendőt teritett a vállára, • kicsoszogott az udvarra. Ennek már a fele se tréfa. Azt hittem, most már az ütő is megáll bennem. Még csak nem is sejthettem, mi történik körülöttem. — Ne haragudjon mán, hogy még mög sé kérdöztem, éhös-é? Az utasembörnek, úgy gondolom, mindig jólesik pár harapás. Gondoltam, csak szóval akar tartani. S ez az érzés mindinkább erősödött bennem. Különösen akkor, amikor egy akkurátus mozdulattal kirántotta az asztalfiókot, s egy nagy, rezes nyelű disznóölő kést húzott elő. Valaha csupa gyerekes csínytevésből kipróbáltam, hogy valóban fél-e a kecske a késtől. Megállapítottam, hogy nagyon féL De annyira tán mégsem, mint én féltem e pillanatban. Igyekeztem az ajtó közelében lenni. Még a lélegzetem is elállt, amikor agyamba nyilait a tudat, hogy odakint is vannak. Az öreg azonban nem zavartatta magát, jött felém a nagy késs el. Én pedig faroltam egyre az ajtó felé. Nagyjából már a haditervem is megvolt, ha sújtani akar a késsel, én is sújtok a bicskával, ö azonban akkurátusan kiment az ajtón, egyedül hagyott a lakásban. Ijedten topogtam, kisompolyogjak utána? Meneküljek? Mire azonban megért bennem a szökés gondolata, visszatért a gazda, vele jött a felesége meg egy surbankó, álmos képű. 18—20 éves forma legény is. 1 nnyAn kezében virágos aománB. gO&Ud ^ ^dogtól volt. kilósnál nagyobb füstölt sonkadarab lapult benne. A sonkát az asztalra tette, bekászolódott a sarakpadra. Az aszszony pedig lekuporodott az ágy szélére, -kis várakozás után melléült a fia is. Most már láttam, valami nagy harag járja ebben a Családban. Per- 1 sze még mindig nem értettem semmit abból, ami körülöttem történik, de nem nagyon féltem már. — Hát akkor vögye elő a bicskáját, ha van, ha nincs, akikor mög adok égyet. — Öh, hogyne, bicskám az van — nyöseörögtem halkan. Láthatóan mindhárman meglepődtek, amikor fényes, nagy aggancsnyelű bicskámat kinyitva húztam elő a zsebből Szótlanul rágcsáltunk egy darabig, amikor én történt meg a szóba csendjét,, — br. meg, Ügy hpzezta tolom, kan disató lehetett, mert olyan kemény ez » sonka, mintha fábul farag ták volna. — Hát az, elvtárs, ha sea had így .tisztölnöm — szólt a gazda —, úgy látom, ért a disznóhoz, de azért nem taiálta eL Mert disznónak disznó volt, de nem kan, hanem koca. Éppen nyolcéves volt, amikor bevetöttük hízni. — De még milyen jó koca volt '«— replikázott az asszony. — Olyan malacokat nevelt, hogy no még. Az ember azonban egy szúrós tekintettel leintette, s az asszony bűntudatosan kettéharapta a szot Negyedórai kényszerű csámcsogás után nagy csattanással becsuktam a bicskám, jelezvén, hogy már jóllaktam. A gazda komótosan evett tovább, csak úgy teli szájjal mondta: — Hát akkor lásson neki, csinálja a dolgát. Kulcsok, szere] 3 vasak csörögtek. Percek alatt kiszedtem 'a tengelyt, a kereket, ráálltam a gumiköpeny egyik oldalára, aztán alányúltam a feszítővassal, kiemeltem a köpeny peremét az abroncsból. A gazda még mindig evett, állt a nagykés a kezétjen, a most már kissé enyhültön szólt a fiára: — Pista, figyelj! — Ezzel a gumi6Ütóssel kimegyek — mondtam, mert közben nagyon gyorsan már a sallert is ráillesztettem a lyukas ballonra. — Nem akaróm, hogy füst legyen idebent. — Ne fárassza magát, majd kiszellőztetünk — intett a késsel a gazda. — Qsináíja csak! — Ahogy gondolja. A sűrű fehér füst egészen beBelhőzte a lámpát. A házigazda megint szólt: — Anyja, té is figyelj! Halvány fogalmam sem volt. mi az ördögöt kell figyelniük ,-nnyira. Az asszony, meg a Pistának nevezett legény csakúgy, mint. maga o házigazda, minden apró mozdulatomat leste. S hogy ráhűlt a ragasztás a ballonra, gyorsan dugdosni kezdtem vissza. Pumpával kevés levegőt nyomtam bele, hogy kiigazodjanak a ráncok. Aztán megint ráálltam a külső köpenyre, s szépen feszegettem viasza a drótperem mögé. — Na — mondom —, kész ia van Csak még be kell a kereket szerelni, meg pumpálni kelL A gazd^ megint szólt: — Pista, figyelj t Te is, anyja! Már a szerszámokat csomagoltam össze, amikor az öreg visszahajította a nagykést az asztalfiókba. Megtörölte a száját, megint pipára gyújtott, s odafordult a csalódhoz: — Láttátok? — Láttuk, édesapám. — Te is mög tudnád ugyanígy csinálni"' — Mög én, édesapám, é má» bizton — Az anyátok teremtésit! — fakadt ki mérgesen az öreg. — Motorozhatni azt ugye szerettük, de a delek töt kijavítani, azt már nem tudjátok. Erre is neköm köll mögtanítanl bennetöket. — Mert tudja — fordult hozzám most már nagy bőbeszédűséggel az asszony —, nekünk is van ám egy ugyanilyen Pannóniánk, csak az új< száma sincs még. Ennek a legénynek vőttük, de már én is jól vezetőm. Tegnap, hogy tatánk kimönt szántani, a Pistával kiszöktünk motorozni a kertbe. Aztán kilyukadt a kereke. Akármit csináltunk vele, séhogysé gyütt lé rúla a gumi. Azt gondoltuk . . Erre már kkwolt a házigazda, kisvártatva beguritott maga előtt egy össze-vissza kalapált, de azért még láthatóan új motorkereket — Nézze ezt mög az elvtárs, mit töt tek véle. Hiába beszéltem nekik, hogy előbb tanuljanak mög bánni a motorral, aztán motorozzanak. Nem gyütt lé a gumi, hát nékiestek kalapáccsal. Nézze, ez lőtt a vége. Az öreg - akkurátusan ellökte a kereket a döngölt agyagpadlón, már nyoma nem volt haragjának. — Pista, fiam, kezd eL Lássam csak, jól mögtanultad-é a leékét Ha nem tudod még, az elvtárs majd magyarázza. Pista miKt már tgész ügyes ribia uiüöi mar (lulatoikkai kezelte a vasakat. Pillanatok alatt szabadította ki a vastag drótperemes abroncsot. Az apa szemében büszkeség csillogott. — Na, látja-é, milyen tanulékony fiam van neköm? Csak égyször lássa mög, másodszorra már tudja is. Elnézésit kérőm, amiért ilyen sokáig fönntartottuk. Möhettünk volna a szomszédba is, de hát ezt szégvölletünkbe sé töttük volna Rajtunk né nevessenek: motorjuk van, oszt nem is értenek hozzá. Látja, ilyen a paraszt mindéggyik. Hamar mögtanul az mtndönt, csak módja lögyön hozzá cé <DiL--MaouaM#tzáa kmtáeurnyi Jemdmlmi muíiiitleie