Délmagyarország, 1963. december (53. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-24 / 301. szám

MAI SZÍNHÁZ - MAI MAGYAR IRODALOM t r d • k e • szerkesztőségi cikket közölt a Dél-Magyarország december 15-i 6 zárna Korszerűség a színházban címmé! Ebben részletesen foglalkozott a Szegedi Nemzeti Színház tevékenységével, műsorpolitikájával is. A szegedi színházat érintő állásfoglalás elmarasztaló: a rangos operaműsor kivételével színházunk műsorpolitikai koncepciójának bírálatára kényszerül. E koncepció -erővonalai- ugyanis határozottan a könnyebb ellenállás: a négi stílusú operett és a polgári dráma irányába mutatnak. Mindezzel szorosan összefügg — és ezt már az alábbiakkal együtt hozzátennénk a cikk gondolataihoz—, hogy a Szegedi Nemzeti Színház — az operarészleg kivételével — mindeddig nerfi tudott magának olyan sajátos profilt kialakítani, ami megkülönböztethetné, jó értelemben elkülönítené más együttesek hasonlóan bírálható törekvéseitől. Rendezői elképzelés, játékstílus, közötiségnevelő igény szocialista eszmei alapról kinövő egységére gondolunk, egy olyan Itáliában járt drámaírónkat genovai színházi szakemberek faggatták: -Uram. melyik az ön színháza, amelyiknek darabjait írja, melyek az ön színházának törekvései?- A megkérdezett kénytelen volt így válaszolni: -Erre csak azt mondhatom, hogy valaha egyszer arra kellett felelnem: -Van-e bányája, és ha igen, hol fekszik?- — s azt mondtam: -Nincs bányám, és az ágyban fekszem*. A mai magyar írónak tehát nincs színháza. S megfordítva a problémát: a szegedinek nincs írója, nincsenek írói. És nem is lesznek, míg -ars poetica*-ját, koncepcióját nem körvonalazza határozottan. Ha ez a koncepció azonban a leghatározottabban a mai szocialista dráma ügyére épül, s az ehhez való következetes ragaszkodás jellemzi, az érdekelt szerzők magukénak érzik a színházat Ha Szeged színházi élete a mai magyar irodalom gondjaival, eredményeivel kötődik össze, ez műhellyé, fórummá teheti. Ahogy pl. vidéki irodalmi koncepció következetes, terv- folyóirataink — ha nem is • • széni realizálasára; amely a mindig a leghelyesebb irány- retnék szólni. Színházunk vonz magához. A jó prózai darabok vonzáskörébe — a törzspublikumon tul — mindkét jellemzett réteg jélentös hányada belefér, a színháznak — hangsúlyozzuk: Jó darabok, jó előadások esetén! — ezért kell hát müsorpolitikáját éppen ezen a ponton sürgősen korszerűsíteni. A cikk egyetlen sorában esik szó egy fontosabb problémáról, s ez a színikritika. Azt mondják, Szegeden élénk a kritikai élet, s valóban, hullámverései túlcsapnak áz itteni lapok hasábjain. De csak irodalmi életünk vonatkozásában, hisz szegedi irodalmi kritikus tollából évek óta nem született színházkritika, főleg szegedi produkcióról nem. összefügg ez egyfajta kritikusi -arisztokratizmussal-, s persze nem utolsósorban a darabok silányságával, melyek olykor valóban nem érdemlik meg a bírálat figyelmét. Mégis, gondolkodnunk kell, mit tehetnénk ezen a téren: a Tiszatáj és a két helyi napilap közös mulasztásáról van szó. Befejezésül ezzel kapcsolatban még egy kérdésről6zeStmai Mihály: Vakító föld Köszönöm vonzásaidat, vakító föld, köszönöm felejthetetlen napjaidat. Küldő és marasztaló útjaid küldését és marasztalását köszönöm, és az eszelős szerelmet, ' a mely meztelenül fürdik patakjában, a pillanatban. Minden fényt köszönök, a honfoglalásra sereglö hajnalokat, a tüz-kard éjszakákat, a tejút ezüst hevederébe fűzött mindenséget, f a hullócsillagok váratlan torkolattüzit. És köszönöm a lehúwva lángoló szerelmes szemeket, a boldogság-óra foszforeszkáló számlapját, mutatóit; a fekete felleg-boglyákat, az eget a földdel összehegesztő villámokat; — a városok hallatlan kőtömbjét véső millió testvér-szívet, a mező szürke üllőjét kalapáló millió testvér-szívet Köszönöm a végtelen feltört ajtaját, > a kiolthatatlan vággyal szertenyargaló égtájakat; erődet, erőmet, erőnket, köszönöm újtaim szárnyát, hazatéréseim fészkét; köszönöm vonzásaidat, vakító föld! mai magyar és kortárs világ- ban _ kilábaltak a provinirodalom drámatérmésének cializmusból, s profiljuknak, fő mozgásirányát, fejlődési tendenciáit tükrözné. Thurzó Gábor és Hubay Miklós lényegében polgári eszmekörben fogant és ezzel adekvát technikával készült darabjai távolról sem bíztatnak a müsorpoUtika elé tákcncepciójuknak megfelelően egyre nagyobb számban vonzzák egy-egy törekvés bárhol — akár a főváros forgatagában is — élő képviselőit, úgy ez minden bizonynyal színházi téren is meg••••••••••I valósítható. Es ez elsősormasztott korszerű, politikus ban profil, koncepció, hatóeszmei igények megvalósuld- rozott vezetés, szervezés, s sának lehetőségével. Mái-- csaik másodsorban anyagiak bátor pedig színházunkkal szem- ^ ekcéntritás kérdése. Régi ben — ha valóságunk fejlő- redakCiób«li közmondás — dő tendenciát mutató váltó- mutatis mutandiá —, hogy zásait, a mai drámairodalom megszerezhetetlen kéziratok sikeres törekvéseit kívánja njnCsenek, csak olyan szerszínpadra vinni — ilyen kö- kesztőségek, melyek nem vetelményeket kell támaszta- tudják megszerezni, nunk A Szegedi Nemzeti Színház produkcióinak — Számolni kell — s itt Szeérzésem szerint — leginkább geden is — bizonyos kény« ma iránti fokozott tájéko- szerítő körülményekkel. Színzódás, a mai magyar szocia- házunk funkciója összetett, lista dráma pártfogó, kon- több műfajjal kell birkóznia, cepciózus felkarolása kölcsö- Igy a népszerű, olcsó operett soron közös ugy. nözhetne egyéni arcélt, ez késében igénytelenebb, az Szegeden is!.. . allíthatná Szegedet a mai Í£tónvesebb közönséget KOVÁCS SÁNDOR IVÁN magyar színházi élet fő sod- opera lg<iny^ rába. Mindennek megvalósl nemcsak hogy az élő irodalommal nem tart kapcsolatot, de pl. a szegedit — talán egy-két kevésbé érett kísérlet miatt — figyelemre sem méltatja. Vajon joggal? Nem hinném. Él itt és a város irodalmi életének vonzáskörében néhány jeles költő és prózaíró, akiket izgat, vonz a színház, akik megfelelő dramaturgiai támogatás, bátor kezdeményezés nyomán szívesen próbálkoznak a. dráma 'műfajává! A drámaíró születésénél mindig ott bábáskodik a színház, nálunk miért nem lehetne így? S egyáltalán: nagyon hasznos lenne egyszer sort keríteni helyi színházi szakemberek, művészek s írók, kritikusok közös megbeszélésére. Mert hát ipai színház és tnai magyar irodalom végső DORA KANCSEVA A FÖLD GYÜMÖLCSEI S*pkely Magda: V ESO Zuhoghatott szakadatlanul, hullott a tetőkre, falakra, őrölt esőben ragyogott a szeretők fedetlen arca. És kapualjtői kapualjig, padtól padig, heteken át, fölöttük ég nehezedett, testükön ázott nagy ka bét Az üres erdők, a hidak, és minden utca velük ázott, kőröskörül emeletek-, fűtött falak, száraz lakások. Nekik csak a végállomások. csak a lakatlan ligetek. csak a lehulló ragyogás, csak az eső, csak a hideg. A kályha mind Itíhűlt bizony, 6 kihűlt az emberek lakása, de fennmarad, akár a hold, fedetlen arcuk ragyogása. tásáboz — többek között — bátrabb, politikusabb szelekció, a szívósan továbbélő polgári- hagyományok érzékeny meglátása és visszautasítása, az egész magyar irodalmi élet születő vagy friss müveinek számon tartása szükséges. A színház — mindenkor és mindenhol — lényegében eszmei törekvések, művészi formában kibontott ideológiák sajatos fóruma, s csak másodsorban játék, szórakoztatás. A korszerű szocialista színház korszerű, szocialista eszmék fóruma, korszerű műVészi formák kibontakoztatója. Ezekkel hat a tömegekre — közönségre —, formálja eszmeiségüket, ízlésüket. Nagyon lényeges, hogyan és milyen irányban. Jó műsorpolitikai koncepciók csak e jellegzetes funkció helyes értelmezésében gyökerezhet. S abban, hogy a színházat nem választja el az irodalomtól, hogy azzal alkotó kapcsolatban van, hogy produkcióinak anyagát jobbára ebben az élő irodalomban keresi meg. A Jó atinhéz — úgy gondolom — műhely is: írói törekvések összefogó, kimunkáló műhelye. Határozott profilú színházaknak mindig megvolt a maguk szerzőgárdája. Irodalmi irányzatok, írói csoportok úgy kötődtek valaha egy-egy színházi műhelyhez, mint valamely ars poetica-jukat valló folyóirat szerkesztőségéhez. A mai magyar dráma kérdéseiről tanácskozó írószövetségi vitán a referáló Mesterházi Lajos szellemes példát említett ezzel kapcsolatban. Egyik Vad kavargással hull a hó az iskola kivilágított ablakai előtt. Kinn szomorú világ van, a szél hordja a havat. Odabent pedig vígan vannak. A katedra körül táncoló párok keringenek, fenn az emelvényen egy sápadt fiú hegedű! Mulatságra készülnek — próbálnak — a csöndölei általános iskolások. A hegedülő fiúcskát Finta Mátyásnak hívják, de a faluban mindenki csak Muzsikás Matykó néven ismeri. Bicegve jár. Húzza az egyik lábát. Sohasem futkoshat, játszhatik együtt a gyerekek hadával, csak nézi, nézegeti őket A hócsatában sem vehet részt, azt is csak bámulja, bámulhatja. Csupán ha muzsikál, csupán akkor van együtt a társaival, mert ilyenkor betöltik muzsikájának finom hangjai a termet. Csak hegedül és álldogál, nem látja rajta senkieem, hogy egyik lába rövidebb, mijjt a másik. — Hát a ruhák, a jelmezek? — kérdezi egy kislány, amikor a táncolók egy percre megpihennek. — Készen lesznek azok időre, ;— feleli egy másik, — Annácska néninél vannak fenn a hegyen. Még december elején elvittük néki. Annácska néni messze kivül lakik a falun, a szőlőhegyben. Varrogatásból é! Minden évben ő szokta elkészíteni az új jelmezeket és kijavítani a régieket. Jaj, de most annyi ám a hó, mint emberemlékezet még sohasem volf. Hullik, csak hullik szakadatlanul. Miatta rrtég a vonatok is megálltak, késlekednek éa az utakon megrekedtek a gépkocsik. Felvirradt a bál napja. Felvirradt? Mintha a nap fel sem kelt volna, 6zürke, sötét fellegek borítják az eget. Hó és hó mindenütt. A szőlőhegyek felé vezető úton, derékig érő hóban, egy bicegő fiúcska vánszorog. A nagy hidegben szánkóját vonszolja maga után. Este felé itt is, ott is kinyílik egy-egy kiskapu. Hócsizmás, télikabátba, nagykendőbe bugyolált embetrkek lépnek ki az utcára é« indulnának az iskola felé. de a szél. vis6za-vissza taszigálja őket. Ma lesz a bál! Az iskolaterem tel van díszítve. Jó meleg van odabent, de akik távolabb laknak aligha jönnek e! Hát a jelmezek? Elkészültek-e? — Menjünk haza — mondta egy láthatóan unatkozó fiú. Az ablaknál állt, kifelé nézett. Most is esett a hó. — Ogyse lesz itt ma mulatság! De senki sem mozdult. Hiszen Jó lenne, szép volna, ha mégiscsak felcsendülne. Muzsikás Matykó síró-nevető hegedűje! De hol is lehet Matykó, a kis hegedús? Ö sem jött volna el? Akkor meg hiába minden. Mégis csak haza kell menni. — Ekkor egyszerre csak nyílt az ajtó, és Muzsikás Matykó esett be rajta. Dermedt kezében még akkor is szorongatta szánkója madzagját. A gyerekek mind kitódultak a folyosóra. Jött a tanító néni is. Közrefogták Matykot. Ölelgették, simogatták, hiszen az ajtóban félig kívül az udvaron, félig bent a folyosón színesedtek a ruhák. Matykó szólni sem tudott. Ha meg nem kapják, ledült volna a lóbáró! —A ruhák, a ruhák! Itt vannak a jelmezek! — kiáltozták a gyerekek. Két nevetőszemű kislány Matykó gémberedett kezeit dörzsölte. A tanítónént a vjllanyrezsón, bent a tanáriban teát főzött. Sokan pedig semmivel sem törődve máris nekifogtak, öltözködtek. Aranyos kis Matykó! ö mentette meg az iskolasok mulatságát. Elment a ruhákéri a hegyre. <5, aki sánta, merev az egvik lába. Mégis jó hogy elment. Annácska nénit betegen találta. A ruhák mind készen voltak, de Annácska néni betegen, tehetetlenül csak feküdt, feküdt, még az sem volt aki tüzet rakott volna ós levest főzzön néki. Matykó nemcsak a ruhákat hozta el, de tüzet is rakott, levest is főzött a betegnek. A terem benépesült. Most már csak muzsika kéne, muzsika és kezdődheténk a bál, a tánc, a vígasság! De mi van Matykóval? Hol van a muzsikusuk? Matykó hangtalanul, egész testében rázkódva, ott sírdogált a tanáriban, a tanitó néni mellett, és időnként jajgatott: — Ö, jaj, elfagyott az ujjam! Nem, nem tudok talán többé sohasem már muzsikálni! Megilletődötten állták körül. A tanító néninek könnybe lábadt a szeme. Az igazgató bácsi fölvette a hegedűt. Kicsit cincogtatta, de csak igazán kicsit Igaz, 6 is tudott hegedülni. Matykó is nála kezdte a tanulást. Ha most ^ kimenne, és ő hegedülne a táncolni akaróknak. Megpróbálja. Akkor mégis csak megmenthetné a báli hangulatot. Mégis, csak táncolhatnának a gyerekek, akik már ősz eleje óta készülődtek. De hogyan menjen? Hogyan okozhatna legkevesebb szomorúságot ennek a kis síró muzsikusnak, a lőnek pillantása olyan simogatóan csüngött a kézbentartott hegedűn. Meg azután kinek volna mégis kedve táneolm a gyönyörű, színes ruhákban, amikor Muzsikás Matykó a könnyeit hullatja? — Gyere Matykó, gyere! — ölelte át Marci, a legjobb pajtása, és gyengéden tuszkolta befelé. — Gyere közónk, gyere a terembe. Vigyük a hegedűdet ís. Majd énekelünk 16, úgy táncolunk. Énekszóra is lehet, ha nem is olyan szép, mint a te muzsikád. Később, talán egy félóra múlva felkacagott Matykó hegedűje! Ügy volt az, hogy eleinte osak nézte a táncolókat, hallgatta az éneklőket, és a tanító néni még mindig dörzsölgette, morzsolgatta Matykó merev újjait. Ettől-e, vagy pedig az örömtől, a boldogságtól — mert attól gyorsabban kering a vér — egyszerre csak bizseregni kezdett a keze, aztán átforrósodott a szive és megmozdultak az ujjai. Fogta a hegedűjét. Alla alá tette. És a húrokon felzengett, áradt, csilingelt a dal. A fekete kánya — huasf — elrepült a fáról. Gyönyörű volt a bál, messze vidéken a legszebb volt a csöndölei iskolában!