Délmagyarország, 1963. november (53. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-14 / 266. szám

Segítség a falusi építőknek Építőanyag-megállapodás köthető a földmüvesszövetkezeti telepekkel Szerte az országban váltó- építőanyagot, milyen meny­zatlanul nagy az érdeklődés nyiségben és mikor kell a a családiház-építési lehető- földművesszövetkezeti telep­Modern épületek és gépek Látogatás a Csongrád megyei Építőipari Vállalat előregyártó telepen ségek iránt. Az építőknek azonbaA, a tapasztalat sze­rint, sok gondot és bosszúsá­got is okoz az épitőanyag hosszú utánjárást igénylő be­szerzése. Az e téren mutat­kozó nehézségek elsősorban abból az ellentétből adód­nak, hogy az építőanyagipar egész éven áft folyamatosan termel, az építők viszont idő­szakosan — elsősorban nyá­ron — jelentkeznek igénye­ik kei. Egyrészről a tervsze­rűség érdekében, másrész­ről a sok gondot és bosszú­ságot okozó utánjárás meg­szüntetésére az építkezni szándékozók a jövőben meg­állapodást köthetnek az épít­kezéshez szükséges anyagok biztosítására a földművesszö­vetkezeti építőanyag-telepek­nek átadnia, illetve az építő­nek átvennie. Egyes — va­gontételt elérő — építőanya­gokat (tégla, kő, kavics) az építő kívánságára és nevére, az általa megjelölt vasút­állomásra is leszállítja a te­lep. Ezzel az építő jelentős összegű fuvarköltséget taka­ríthat meg. Az építő a megállapodás­ban árra vállal kötelezettsé­get, hogy az építőanyagot a kiszolgáltató földműves­szövetkezeti telep értesítését követő 5 napon belül — a megállapodásban kikötött határidőre — átveszi. Az el­lenérték kiegyenlítése OTP­hitellevéllel vagy készpénz­zel történhet az érvényben levő fogyasztói árakon. A megállapodások kötését kel. A megállapodásban pon- december elejével az egész fosán rögzítik, hogy milyen országban megkezdik. (MTI) Baj van a munkafegye­lemmel! Nem dolgozzák .ki teljes munkaidejüket! Sok a probléma! Nem tartják be a határidőket, szinte minde­nütt késnek az átadással és a minőségi munka sem olyan igazi minőségi! Ismerős" mondatok. Sok­szor elismételjük, s az is­métlés legtöbbször az építő­ipari vállalatokat illeti. Leg­többször okkal — néhány­szor anélkül, ök ilyenkor elmondják, hogy nehéz a szétszórt munkahelyeket el­lenőrizni. irányítani, össze­fogni. Egy üzem, egy válla­lat — folytatják —, az egé­szen más! S hogy ebben mennyire igazuk van, bizo­nyítják előregyártó telepük­kel. Oázis a sivatagban Véglegesen január elsejé­től változott meg a helyzet. Azóta 420 ember munkahe­lye ez a telep. Itt vannak az asztalosok, lakatosok, beton­előregyártók, vízvezeték- és fűtésszerelők, bádogosok meg a különböző ráktárhelyisé­gek. Havonta általában 1000— 1300 vagon anyag érkezik a telepre. Ezeket innen szállít­ják azután tovább szükség­letek szerint a munkahe­lyekre, az építkezésekre, az Épületanyag Fuvarozó Válla­lat egyes és kettes telepének segítségével. A * munkafegyelem? A 31 hold elég nagy, de zárt te­rület. A- telep minden szem­pontból üzem jellegű. Baj, gond itt is akad. mint bár­hol másutt, de jóval keve­sebb, mint a vállalat mas munkaterületein. Köztudott dolog az építő­ipar tervelmaradása. Ez a telep egy kis oázis a siva­tagban. A segédipari üzemek — Jakato6, asztalos, beton­előregyártó — harmadik ne­gyedéves tervüket 141 száza­lékra teljesítették. Az ő hi­bájukból még egyetlen mun­kahelyen sem kellett kény­szerpihenőt tartani. A több üzemrész a válla­lat javítómunkálatait végzi. Ezek is — tőlük telhetően — helytállnak becsülettel. Tőlük telhetően, mert sok esetben okoz gondot, jelent problémát különböző gépal­katrészek beszerzése, ilyen­kor azután nem az ő hibá­juk miatt késnek a gépjaví­tással. Újdonság mindenütt A telepen impozáns, 'mo­dern épületek emelkednek, széles és jó utak biztosítják az eléggé nagy forgalom za­vartalanságát. A modem külső modern technikai be­rendezést "takar. Az asztalos­műhely és az ácsrészleg kor­szerűsítése már a harmadik negyedévben megtörtént. Űj szalagfűrészek, gyalugép se­gíti elő a jobb és biztonsá­gosabb munkát. A lakatos­műhelybe másfél millió fo­rint értékben érkeznek még ez év végéig különböző gé­pek. Munkájuk van elég. A tél beálltával a lakatos és be­tonelőregyártó üzemegysé­gekben bevezetik a két mű­szakot. A múlt télen sok - gondot okozott, hogy nem volt ele­gendő szenük. Az idei télen — akármilyen esikorgósnak is bizonyul majd a hideg — nem kell „fagyszabadsagot" adni. A telepen van már egé­szen április 15-ig szükséges tüzelőmennyiség. „Kedvelt" témák Nemcsak a telep, hanem az egész vállalat problémája | a kavicshiány. Szinte minden építkezésről sürgetik őket, sajnos, hiába. Máskor 15 ezer köbméter kavics és zúzottkő készlettel várták a telet, most raktáraik üresek, első­sorban vasúti szállítási ne­hézségek miatt. A „nagy modernség" köze­pette akad kívánnivaló is! Az öltözőhelyiségeket szűkre méretezték. Ezt szinte vala­mennyi termelési tanácsko­záson elmondják az ott dol­gozók. Azonban mind a mai napig csak a szó szaporo­dott, az öltözőhelyiségeket nem bővítették. A busz- és-villamosjárat is a • termelési tanácskozások „kedvelt" témája. Igaz, a »buszügy« újkeleiü monda­nivaló. Amióta bevezették a téli menetrendet kürülbelül másfél órát kellene az azzal utazóknak várni érkezésére. Nem lehetne változtatni ezerí? A villamossal más a prob­léma. A megállót csak a szo­kott tábla jelzi. A villamos­vasút beruházási keretéből nem telik várócsarnok-épí­tésre, az építőipari vállalat ajánlatát pedig elutasították. „Főközlekedési útvonal lé­vén. kizárólag reprezentatív várócsarnok építése engedé­lyezhető" — mondták. Erre pedig az építőipari vállalat­nak sincs pénze. Ök csak olyan egyszerű, tégla, vagy fa „tákolmányra" gondoltak. A célnak ez is megfelelne. Ilyen azonban nem engedé­lyezhető — marad minden a régiben, xz emberek állhat­nak tovább az időjárás vi­szontagságainak kitéve. Méry Éva Magyar—lengyel kereskedelmi egyezmény Varsóban szerdán este alá­írták az 1964. évre szóló ma­gyar—lengyel árucsere és fi­zetési egyezményt. Az új megállapodás a két ország közötti kereskedelmi forgalom további jelentős növelését irányozza elő. Az egyezmény értelmében Magyarország energetikai be­rendezéseket, motorkocsikat és Diesel-mozdonyokat, kohá­szati berendezéseket, trakto­rokat. továbbá olajipari ter­mékeket, alumíniumgyárt­mányokat és más hengerelt árut, különböző gyógyszere­ket, timföldet, bauxitot, por­celánszigetelőket, bort, va­lamint gyümölcsöt, cipőt és más ipari fogyasztási termé­ket szállít Lengyelországnak. Lengyelország vasúti gör­dülőanyagot, mezőgazdasági, szövő- és bányaipari gépe­ket, ipari berendezéseket, to­vábbá szenet, kokszot cint, különböző vegyipari termé­keket, vetőburgonyát, bútort, és más ipari fogyasztási cik­ket szállít Magyarországnak. A két ország közötti tár­gyalások a hagyományos ba­rátság és kölcsönös megértés szellemében folytak. Magyar részről az egyezményt Biró József külkereskedelmi mi­niszterhelyettes írta alá. Az ünnepélyes aktusnál je­len volt Witold Trampczyns­ki lengyel külkereskedelmi miniszter és Martin Ferenc, a Magyaf Népköztársaság var­sói nagykövete. (MTI) if ár a munkanélküliség egykori völgyében A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nagy ütemben nwurowélja a munkanélküliség által a múlt rendszerbem sújtott vidékeket. Képünkön egy áj ipartelepet mutatunk be a Ziar nad Hronora kis­város közelében fekvő Zar­Bonca faluban. Ebbe a szlo­vák községbe például mó­déra fafeldolgow koasbiná­M tr 11- nf* r H.rh mvpncttrai Hat űj takarmánynövény A Mezőgazdasági Minősítő Tanács Losonczi Pál föld­müvelésügyi miniszter elnökletével szerdán ülést tartott a Földművelésügyi Minisztériumban. A mezőgazdasági fajtaminősítő intézet kísérleti eredményei és előterjesz­tése alapján' a tanács több új növényfajtát ismert el, néhányat pedig törölt a köztermesztésbe vehető fajták közül. A Mezőgazdasági Minősítő Tanács hat új, zömében hazai nemesitésű takarmánynövény-fajtát ismert eL Az u 259 őszi árpát, a szegedi 71 hibrid kukoricát, amit Fehér Károly nemesített ki, a kisvárdai lucernát rá két fűfélét, valamint egy német csillagfürtfajtát­Pettyes kendők honában Nem a nagy, süvítő za­katolás a feltűnő. Aki textil­gyárba, szövődébe megy lá­togatóba, már előre készül a zajra. Itt a szegedi textilmű­vek dorozsmai telepén a sok­sok piros, fehérpettyes, tor­nyosra kötött kendő vonzza az érkező tekintetét. A te­rem aránylag kicsi. A gépek újak, modernek, automaták, s mégis ilyen sok munkaerőre van szükség kiszolgálásuk­hoz? A látszat néha csal. — Itt Azóta mindezen túl vagyunk. Kihevertük a megrázkód­tatást, a meghasonlások borzasztó esztendeit és talán a leg­nagyobb jótét e hét esztendőben az volt — 1956 után —. hogy visszaadta azt az önbizalmat és azt a hitet, amivel majd húsz esztendővel ezelőtt indultunk. S talán minden körünkbe! i ember előtt fényes igazolást nyert a „műhely­erkölcs- őszintesége, ahol nem szabadott valótlant állítani és mondani a morális bukás következménye nélkül. Ahol az emberi gvarióság. kicsinyes indulatok, szubjektív érzé­sek kicsapódása darabokra tört azonos sorsú és érzésű em­berek komoly közösségén. Hét esztendő helyreállította vallott eszménk becsületéi és hitelét is, és megerősítette azt a véleményünket, hogy az őszinte, igaz szó, a valóság festésnélkülisége, az egymás iránt tanúsított szigorú, de humánus magatartás a leniniz­musban éppen úgy jelentkezik, mint a „műhelyerkölcsben-. Nem szemöldökrándítás, gunyoros fintor, „közéleti diplomá­cia- az érintkezés módja a pártban és a tömegek között, ha­nem az őszinte beszéd. Éppen úgy — persze más viszonyok között és feladatokkal —. mint indulásunk éveiben Ha valami szárnyakat adott a funkcionáriusoknak, a közélet katonáinak, akkor az őszinte és szabad véleménv­nyilvánításnak. a rangbéli különbségek háttérbe szorításá­nak. az egymás iránti megbecsülésnek, a személyes bizton­ságérzetnek ebben rendkívül nagy szerepe volt az elmúlt években. Most is voltak nehéz helyzetek, veritékes. nehéz munkát kívánó hetek és hónapok, de kiegvensülvozottan, magabiztosan végeztük a ránk rótt tennivalókat. Mert nem győzzük eléggé hangsúlyozni: az áttekinthető élet., az őszin­•esée munkára serkentő ereje határtalan. Vám hí evem hofty jól értené és értelmezné ezt a poli­1*® Hiszem, tikat az- aki tartózkodik az őszinte véle­ménynyilvánítástól. Sajnos, találkozni ilyesmivel. Pedig *j múlt nem kísérthet már senkit, mert az elmúlt hét esztendő elegendő példával szolgált ahhoz, hogy a pártban és a köz életben az őszinte beszédnek van jövője, más út nincs. El­koptak az úgynevezett kényes kérdések. Minden jót. gondot es bajt a párttagság elé vksz a párt vezetősége és azután a nép eté aS ugyanazzal az ősamtasegeei. S ez imponáló, mindenki helyesli. De amikor személyi kérdésekre vagy helyi dolgok eldöntésére kerül sor. ez a he­lyeslés esetenként visszájára fordul. Tavaly például a mi megyénkben is több ezer holddal kevesebb gabonát arattak, mint amennyit a vetésről szóló jelentések mutattak. Előfor­dult, hogy a szerszámgépipar egyik trösztje 1958 óta állandó fejlesztést jelentett — új szériák beállítását közölte a főha­tósággal —, de jelentésük hazugságnak bizonyult. Ráadásul olyan légkört teremtettek a vezetők, hogy senki sem mert szólni. Szomorú, de még kommunisták is hallgattak. Pedig az őszinte szót lentről is éppen úgy respektálják és elvárják, mint fentről. Az sem egyezik meg az őszinteséggel, hogy helyenként embereket „kidicsérnek- állásukból. Nem azt mondják, ami a valóság, hanem valami mást. Ami előnyösebb ahhoz, hogv megszabaduljanak tőlük. Ezzel becsapják azt az intézményt, vállalatot, ahová a távozó megy és magát az áthelyezendő személyt is. Mindketten hamis felfogásban élnek, és az ilyen esetekben a keserves következmény legtöbbször nem is kétséges. Ezek a tünetek, amelyek a személyi kultusz idején fo­kozottan jelentkeztek, valójában a kispolgári életfelfogást tükrözik. Éppen ezért ellentétben állnak a pártban rá a köz­életben ma uralkodó egészséges légkörrel. Itt a megállapítás, az általános helyeslés s elmaraszta­lás önmagában nem sokat ér. A konkrét eseteket kell vizs­gálni, és ahol valótlanság, hazugság észlelhető — éppen az őszinteség jegyében népszerűsödöM. politika védelmében keli fellépni. Ha nagyobb szégyen dig nem .tűrték el a valótlan állításokat. Megszégyenült az, aki valótiant mondott. Ennek a megszégyenülésnek most na­gyobb a jelentősége: ezt különösen azok ne felejtsék el. akik a „műheh erkölcs- alapján éltek évekig és akik hét éve ta­pasztalják, hogv csakis az őszinte, egyenes beszéd biztosít­hatja a nyugodt, kiegyensúlyozott pártéletet, közéletet, s a szemeíyi egsasatertciális biztonságai. is. A sok pettyes kendő gaz­dája mind-mind ipari tanu­ló. Szövő ipari tanulók. Száz százalék felett Itt a tanműhelyben 23 át­képzéssel és mintegy 170 ipa­ri tanulóval ismertetik meg az automataszövést. A 120 gépes tanteremben 12 szövő­nő dolgozik, tízgépes rend­szerben. Hozzájuk osztják be a tanulókat, akik három na­pot a tanteremben, hármat pedig a szövőgépek mellett töltenek. A tanterem nagyon szépen teljesíti tervét. Már a 7000 bruttó vetés/gépóránál tar­tanak. Négyzetméter- és ve­téstervüket is 109 százalék körül teljesítették a múlt hónapban. Pedig ahhoz ké­pest, hogy tanulásról, tan­műhelyről van szó, nagyon sok problémával küzdenek. Vajon így helyes? A szövödékről általában azt beszélik, hogy ott min­dig nagy a meleg. Itt mele­gítőt vesznek a lányok a szoknya alá. Már novembert mutat a naptár — tehát vár­ható a hideg —, s még min­dig nincs fűtés a teremben. Mosf építik a vezetéket. Még legalább egy hónapra van szükség, amíg működhetnek a fűtőtestek. A műszaki feltételek hiá­nyosságairól a szakemberek tudnának bővebben beszél­ni. Egy biztos: az új gépek állapota nem megfelelő. És a munkamódszer-át­adókról is néhány szót. Már az is furcsa, hogy négyük közül egyet sem találtunk sem a munka- sem a tante­remben. Ha ennyien vannak, talán beoszthatnák idejüket úgy, hogy legalább kettő ál­landóan a tanulók között le­gyen. És még egy. A munka­módszer-átadók általában a legjobb szakmunkásokból lesznek. Ez érthető, mivel az új szakmunkás-generáció ne­velése a tét. Megéri minden üzemnek, hogy erre a poszt­ra legjobb embereit állítsa. Itt fordított a helyzet Ezek a munkamódszer-átadók mint szövők nem tartoztak a legjobbak közé. Vajon ez he­lyes igy? Még játék a munka A gyerekek — az ipari ta­nulók — ilyen körülmenyek mellett is szeretik a szakmát. Van köztük ügyesebb és ne­hézkesebb is, mint általában minden iskolában. Olyan fia­talok még. hogy kicsit já­téknak tekintik a munkát. És játszani minden gyerek szeret. — A munka mintáén forté­lyát meg akarom tanulni! — mondja Olajos Etelka, aki Pécsváradról került ide a gyárba. — De most még sok az akadaly! Bizony, problé­mát jelent, hogy miért állt meg a gép. Nehéz a hibát megtalálni! — Amikor jól mennek a gépek — beszél Takács Ol­ga — olyankor körbejárom a hengereket, nézem minden rendben van-e. Szeretem ezt a szakmát Szeptemberben kezdte ta­nulni, de már egészen jól megbirkózik a feladattal. — Nagyon érdekesek a gép­alkatrészek! — nyitja kerek­re szemét Lakatos Katalin. — Jó, hogy az elméleti órá­kon ilyesmit is tanítanak ve­lünk. Engem nagyon érde­kel. — Néha elgondolkozom; lehel, hogy vásárolok majd ebből a vászonból, amit én készítek? — kérdezi saját magától Korbács Mária. Ezek a gyerekek nagyon fiatalok. Még kicsit játéknak tekintik, de nagyon szeretik a mánkat. Csétórm.. mik mweaHtet H> MLM*6¥AM0RSXA% 3

Next

/
Thumbnails
Contents