Délmagyarország, 1963. november (53. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-03 / 258. szám

AZ OLVASÓK ÉS A KRITIKA A kinek szívügye mindaz, tunk arra, hogy hamarosan ami nálunk történik, részt vesznek majd az iroennak igazán nem „szára- dalmi életben és az irodazak* a statisztika számai. Ha lom népszerűsítésében. Hi— például azt olvassuk, hogy szén ezek a sznobok szemé1951-ben 143 millió, 1957-ben ben »szűz«, „tudatlan* töme310 millió, tavaly pedig 072 gek is egyre többet olvasnak millió könyv találta gazdá- ée olvasmányaik hatása kezd ra, nem lehet nem meglátni látszani is egyéniségükön. Az ezekből az általános adatok- irodalmi kritikának ezért is ból is a növekvő érdeklődés nagy a felelőssége. Nemcsak jelzését. Bizonyos ugyanak- azokat kell orientálnia, akik kor. hogy a legárnyalatosabb többé-kevésbé maguk is el kultúrstatisztika sem tükröz- tudnak igazodni a problémák heti vissza teljes pontosság- között, hanem olyanokat is, gal: milyen szerepet tölt be akiknek néhány esztendeje a jó könyvek választékának még talán csak a kalendáriés az olvasásra fordított idő- um volt az »irodalmi* élmének a gyarapodása, a szép- nyük. Ezekre az olvasókra irodalmi olvasmányok nö- nem közvetlenül hat az elvi vekvő hatása életünkben? A mélységű bírálat, hanem a számok és az adatok legala- kritikák, irodalmi viták eredposabb elemzése is csak meg- menyeit felhasználó újságközelítheti azt az összetett írók, vagy akár fejlettebb társadalmi hatóerőt, amit olvasók közvetítésével. Nem olvasói közvéleménynek ne- túlzunk, hogy az elmúlt évekveznénk. ben szinte mértani arányban Miben különbözik az ol- növekedett az olvasók ssávaisói közvélemény az irodai- ma és az olvadás — hogy mi közvéleménytől? A máso- úgy mondjuk — hatásfoka is. dikba beletartozik az íróknak, irodalmároknak, a A fejlődés útja as, hogy az átlagolvasó — a szépiesztés munkásainak, a könyvtárosoknak és általában a kulturális neveléssel foglalkozóknak egyes könyeíjvisson az illúzióktól a valóságig, a realitás gazdag, izgalmas voltának belátásáig. Ezért hát a kritika különÖsszeveszésüknek hamar híre ment, pedig mindketten titkolni próbálták, hiszen Kálmán még azután is sűrűn meglátogatta. Ilyenkor próbálta mégmagyarázni, hogy ő úgy érzi, neki otthon — a faluban — a helye, dc ő — Katalin — egyre csak • azt Borsi Darázs József: A megkísértés gyalog indult el a virágba boruló fák * alatt. A közeli óvodából kisereglő apróságok zsivajogtak az utcán. Katalin rájuk nevetett — Csakhogy mosolyogni látom — szegődött melléje Marosi. A körülöttük kavargó, siető emberek áradata hajtogatta, néha azért tanult, rüite. Ezt gépiesen cseleked- bek is csiripelnek? Tessék magával sodorta őket is, és hogy a végén bokáig ésrő sár- te Kálmán nem szerette a elhinni, okosan, nagyon oko- Katalin meglepetve látta, ban járjon, s uram bocsa', festett szájat. san tetszett tenni, mit is ke- hogy már a városvégi utcátalán még tyúkokat is ültes- incjult az ebédlőbe. resne egy városi lány Csö- ban járnak és Murosi hirtesen- Az asztalok közt már csak mötén?.... len megáll: Es most hiába jott ki a pá- ketten-hárman lézengtek, s — Csöndöle! — javította — Kedves Katalin, tudom, lyaudvarra. A háromnegyed azok js indulni készültek, és ki akaratlanul is Katalin. maga imádja a könyveket, hetes személyvonat már va- ő mégis messze tőlük, a sa- — Hát nem mindegy az? Most kaptam egy remek lahol Lepsény körül jár, es rokban telepedett le. Ez is sár, az is pocsolya, és Goethét, kicsit csintalan kéviszi," viszi Kálmánt egyre Később Marosi jött be. s se hangverseny se tánc El pékkel, de tudom maga messzebbre, ő pedig mehet amikor észrevette Katalint, kell adni drága kartársnő, egyetemet végzett, modern vissza az irodába szája a vigyortól a füléig úgysem divat már a hosszú lány, Kérem... uSüf^V w f íróS?" húzúdott- & kellemkedve fátyol - bizalmaskodott Katalin nem várta meg, ™szotában két ítóSi SZülaJt™%. , „ Marosi. amíg Marosi meg is hívja A ^ £ JLit^ui , ~ ó- mtezetunk egyetlen Katalin nem válaszolt. Né- magához. Szaladt, rohant véSiS de f S - az fel®^8felöltje egyedül - és mán kanalazta a levest, gig az utcán, keresztül a tév^Lní W rntr máí?f tolta a székét Kataliné majd hirtelen felállt és ki- ren és meg sem állt a vákÍ ha lcütéf közrén '"véíeUenilí ^XUk víZ**' ^ rosszéli. ^ t É' lehet, ezért okolni? Kálmánt, SfJSgyon^^jtS ££ 5t *** 3 ^ ^^ * ^ lin gyűrűtlen ujjára. — Hát ahol azelőtt Kálmán szokta mégis igaz, amit a vere- megvárni Katalint, most vekről és általában aziro- böző fQkaln neThc<xk a dog_ dalomrol alkotott veleme- „ -írt... nye. Csatoljuk ehhez anok SS^'* ST sSS nézeteit, íd^ ítéleteit ^ ^k^etelő Xtefreökt akik - bar nem dolgoz- vényeit61 _ sürg6spn _ w i^^^Zn^n^ megszabadulni, hanom attól, területen — de elenken reszt „ m™-;,:- f ' vesznek öntevékeny irodalmi színpadok, irodalmi körök, olvasómozgalmak és vera liberális, nagypolgári, fogantatású felfogástól is, amely az olvasóra bízza, hogy senyek munkajaban, s szőre- ^^ művJ -s sabb vagy lazabb kapcsolat- Jlem - nekik hogv - a ^ ITSA 32 i™^1™,1, • maguk szellemi fejlődése és a lyótratokkal is. Az "irodalma ^^^^ irözliasznú cpítarsadalma munkások- szá- 1ése ^ket*,, _ mestanulma allandoan .növekszik es janak disztingválni. Hogy ez onmagabon is taztato eL több miUjó Hiszen aktív irodaim, koz- ^.^b akt% az in)dal. ^ mi term«re is hátíü tudó ols« kozvetémeny Ez az vasóvá £ igazán utóbbi azonban szelesebb fco- nemcsak ^^ doIg* re rí, mint az elobhi es ha iga- k^ka ertit _ igen°s _ zan mozgasba jon akkor ez jobban olcosBbbaif keI1 a,-lS?üleL vis?za 'aihaf a2 megszervezni, s az eszmei ofelobbtre. Olvasói kozveleme- . . . , . , • •< • nyen az a gazdagodás érten- femavat igen következetesen dő, amit a társadalom leg- kell véghezvinni ahhoz, hogy szélesebb körei kapnak az népünk szellemi irodalomtól. Az a szellemi, erkölcsi többlet, amit nagyon sokan nem is kapcsolnák össze magukban az irodalommal. tT iba volna nem észre venni Fejes Endre regényének, a Rozsdatemetőnek nem egy szemléleti és ábrázolási hiányosságát, de az olvasói közvélemény örvendetes gazdagodása, hogy különböző foglalkozású és érdeklődésű emberek között gyakran halljuk ezt a meghatározást: Hát ez olyan Hábetler-dolog. A Fejes-regény a Hábetler-családban azokat az embereket ábrázolta — ismételjük távolról sem tökéletesen —, akik megelégszenek egy nagyon szűk élettel és odúba húzódnak a történelem. az igazi élet elől. S a »Hábet.Ier« kifejezés sokaknak megkönnyíti, hogy valakire vagy valakikre vonatkozó ítéletüket szemléletesen megfogalmazzák. No. de Toldi Miklóstól Vaszilij Tyorkinig és Kárpáthy Zoltántól Davidovig tucatjával sorolhatnánk fel azokat a tegnap és ma. magyar földön és külföldön született irodalmi hősöket, akik mostanában lettek részeivé az olvasói tudatnak. Nem állítjuk, hogy az irodalmi hősök — ahogy Gorkij nevezte őket „szellem szülte, de nagyon is élő barátaink* — már helyet kaptak mindenki életében, gondolkodásában, beszédében. De hogv a legtöbb embernek van már legalább egy-egy szomjúságát mindig friss, üdítő forrásvízzel és soha ne poshadt löttyökkel oltsuk. Antal Gábor 1 tf'l / 41 —** ""W"" .„„v^.i.,- lOgUSl. ^^^^^ bŐl kiírta Tfőkönwrfő iött hoz" S6t mée hozzú is ért Maros, kerekre nyílt szem- Katalinnak ahhoz sem be Kérte fSitatasoŐ SMÜffig?*- tóá' t -töttlreS, ho^tás^de ő csak a fejét rázta. Katalin ^mg <ftt ^ ^I^ftZzÁ — Draga Juhos kartarsnő _ és szeme rávillant Kata- nál az autóbusz-megállónál, «engrtett ÉdSvia nyttota — emelte fel a hangjat lin t>vűriitir>n _ waf csengetett, isuesanyja nyttotHilda, aztán nem folytatta, mert látta, hogy Katalin szája széle megremeg és két kövér könnycsepp gurul végig festetlen arcén. . Katalin, annak ellenére, hogy többed magával volt — úgy érezte, nagyon egyedül van és ha nem nytt azonnal ablakot, megfullad. A nyitott ablakon át valósággal bezuhogott a napsütött síkság, a napfényes hegyek és kertek friss lehelete. Teleszívta friss levegővel a tüdejét, s már majdnem megnyugodott, amikor hirtelen megszólalt egy feketerigó. Katalin indulatosan csukta be az ablakot. Még ez á bolond madár is Kálmánt juttatja eszébe. Észre sem vette, hogy a többiek ebédelni indultak. Hilda nyitott rá. — Búsulunk, búsulunk, és nem dolgozunk? Induljon csak maga is kedves, mert még elfogy... — Durr! — csattant nagyot a bezárult ajtó. Egy iratnehezék zuhant az ajtónak, és nagy koppanattal esett a padlóra. Katalin elszégyellte magát. — Hát itt tartunk már, viselkedni sem tudok — mondta maga elé Katalin. Aztán felállt, kivette a szekrényből kézitáskáját ró púderozni kezdte könnyáztatta arcát, majd rúzst kent a szájára, de aztán gyorsan letöPICASSO NÖI ARCKÉP ta ki ijedten az ajtót. Éles csengetésre riadt feL A belső szobában a telefon türelmetlenül csengett, csilingelt. Anya és leánya egyszerre rohantak felvenni, a kagylót. Katalin fürgébb volt. Izgalmában alig tudta elrebegni: — Hallót Erősen a füléhez tapasztotta a kagylót. Lassan, mintha hőkölne ment hátrafelé, aztán egészen megnyugodva megállt a zsinór végén és meg akkor sem tette le a kagylót, amikor a központ már jelezte: — Csöndöle befejezte. Reggel az irodában hiába türelmetlenkedett Hilda. Katalin még féltizenegy tájban sem jelentkezett, ellenben tizenegy óra felé Marosi érkezett, kotorászni Katalin fiókjában. — Jó. hogy itt találom drága kariársnő. Katalinka elrepült Kálmánja után. Az édesanyja hozta be a kulcsokat és valami kimutatást ajánlott a figyelmembe, ami Katalin kartársnő szerint igencsak sürgős. De ennél is sürgősebb volt az utazás. Ügy látszik, a fátyol mégsem eladó. — Miket beszél maga, mi nem eladó? — szólalt meg Hilda. Marosi nem válaszolt. Aktákkal a kezében a székében hintálta magát és szemét Hilda hibátlan szépségű lábaira meresztette. Minden jel szerint reám várt. Kammer titokzatosan intett. Hoz- a jövőre vonatkozólag figyelembe Próbáltam kinyitni az ajtót. Nem Amikor átléptem a fogadószoba kü- zá hajoltam. vegye. Én mindent láthatok. Megér- engedett. Senki sem törődött velem. szöbét, fölállt, elém jött, és szenv- — Kihallgató berendezés ... A cég tette? telenül mondotta: rendelkezése — súgta. Mi mást tehettem — meghajoltam. Kammer a nevem. Megbíztak — Nem megyek — ellenkeztem. — Homlokomat verejték lepte eL Üjra azzal, hogy megmutassam a munka- Itt maradok. helyét Tessék.JB A fogadószoba négy ajtaja közül kinyitott egyet, és előttem haladva, végigvezetett a hosszú folyosón, föltárt egy másik ajtót, s én beláttam abba a terembe, amelyben ezután dolgoznom kell. Írógépek kopogtak, számológépek kattogtak. A teremben ülő emberek ügyet sem vetettek rám. Kammer megállt az egyik kisebb asztalnál, levette az írógép védőhuzatát, s magához intett: — Ez itt a munkahelye. A szemközti szekrénybe akaszthatja a kabátját Ismerkedtem a helyzettel. Leültem, átnéz{em az iratokat. Néha fölemeltem a fejem; hajlott hátakat láttam magam körül, ró néztem — Ahogy tetszik. Semmi különös nem történt Ebéd után a többiek visszajöttek. Csak estefelé szólalt meg újra a hangszóró: szembefordultam vele. — Rendkívül fontos, hogy módunkban legyen mindenkit megfigyelni — folytatta Weissenleder. — Ezért minden helyiségbe televíziós berendezést szereltettünk feL WALTER HAMANN: SZORÍTÓBAN Kammerhez futottam. Reszkettem. Kiabáltam: — Hogyan juthatok ki? Ügyet sem vetett rám. Én álltam asztalánál, figyeltem, miképpen dolgozik a számológépével. Ügy tűnt, észre sem vesz. Nem akart észrevenni. Fél óráig álldogáltam mellette. Végre mégis megszólalt: — Üljön kérem, a helyére. Legyen szíves. Én azonban nem akartam. Jártam föl és alá. Az egyetlen hely, ahova leülhettem volna, az asztalomnál álló szék volt. Lassanként éreztem, hogy a járkálás terhessé válik, belefáradok. Asztalomhoz mentem, leültem mellé, kezemet lapjára fektettem. Semmit sem csináltam. Kis idő múlva hallottam a hangot: — Nyugodjék meg. Majd hozzászokik cégünk munkakörülményeihez. | Ismét az iratok tanulmányozásába Kammert is, akinek tőlem jobbra a folyosón, átvágtam a Íogadószobán tom magával. Alkalmazotttónk az merültem. Csak azcrt hogy agyonvolt a helye. Csak egyszer pillantott és beléptem a 20-asba. Kis helyiség étkezdében ebédelnek. Kivétel nél- ufsem az idot De egyszer tudatára rám. Tekintete valamire figyelmez- volt. Sötét öltönyös, őszhajú, szikár kül, minden alkalmazottunk. ébredtem, hogy aRaratom euenere tetett. Akkor még nem tudtam meg- férfi ült az íróasztalnál. Hidegen vé- Változatlan, monoton hangon hoz- dolgozom a szamoiogeppcJ Auniria érteni, hogy mire. gigmért és kijelentette: záfűzte: SIh I fJ^ múlva amte Két óra hosszat dolgoztam. Vára- _ Meg kell szoknia munkakörül- - Most elmehet. kenyszerítene. ^y idó múlva arrukozáson felül jól alakult minden, menyeinket Mentem, azzal az elhatározással, sva nró S Nyújtózkodtam. S abban a pillanat- _ Természetesen, feltétlenül - hogy örökre távozom. Csak a kabá- hogy Ka^er mosolyogva nra rám ban szemem megakadt az íróasztal válaszoltam. tómat ró az irattáskámat akartam Szomorúan, sajnálkozva mosolyog lapján egy kicsiny, alig észrevehető Be se mutatkozott. Ügy látszik, magamhoz venni. A teremben egye- rajAtaJ% domborulaton. Oldalába tölcsér ala- nem tartotta szükségesnek megne- nesen a szekrényhez tartottam. Zárkú nyílás mélyedt. Megérintettem, veznie magát. Én azonban tudtam a va találtam. Kammer most is görkedves irodalmi hőse és hogy mire fölcsendült egy hang: nevét. A szoba ajtjára erősített táb- nyedten ült. Megérintettem a vállát. _ Ne nyúljon hozzá. lácskán elolvastam: „Weissenleder Bosszús, elhárító mozdulatot tettHangszóró — gondoltam. — De ügyvezető.* — A kulcsot... — kértem — szükhonnan jön a hang? — Nálunk csak kitűnő képzettsé- ségem van a szekrénykulcsra. Tizenkét órakor halk csengetést gű szakemberek dolgoznak — mon- — A szekrény csak a munkanap — Haladéktalanul jelenjék meg a húszas számú szobában. Fölálltam, indultam, végigmentem Szünetet tartott, miközben elgondolkozva tanulmányozott engem. — Az ebédidőről is beszélni akaro romantikus figurák mellett mindinkább előtérbe nyomulnak modern korunk modern alakjai, ahhoz nem szükséges elmenni egy irodalmi ankétra, ahhoz elég vasúton, villamoson utazni, vagy egy boltban várni ró elbeszélgetni az emberekkel. Nem szándékunk, hogy csökkentsük az irodalmat tudatosan megszerettető mozgalmak, rendezvények igen nagy jelentőségét. Szükséges azonban, hogv — az irodalmi közvélemény „élcsapata* mellett — felfigyeljünk azokra is, akiknél nem számíthaA hangszóró kijelentette: — Kitűnő! A munkanap végén Kammer megkérdezte: — Tehát marad? És arcán újra mosoly suhant át. szomorú mosoly, amely éreztette: halottam. Az írógépkopogás megszűnt. Kammer hozzám lépett Én ülve maradtam. — Ebédidő — közölte. — Most az étkezőbe megyünk, — Köszönöm — feleltem. — Hoztam magammal harapnivalót. dotte.' - Magát, úgy tudom, Müller végeztével nyílik ki - válaszolta előre tudta, hogy pontosan ez fog hozta be. — Igen — feleltem. — Forduljon meg — mondotta Weissenleder. Megtettem, s megdermesztett az ijedtség. A mi termünket, a szám- __ — Jönnie kell! — mondta, mint viteli termet láttam. Mindent lát- mégis elmegyek. Azt se bántam, ha kísérleteit figyeltem, ilami ráolvasást. — A cég rendel- tam, ami ott végbement. * ottmarad a kabátom és a táskám, arcomon ugyanaz a Kammer. A cég rendelkezése. Kammer asztalán megszólalt a hangszóró: — Túl sokat beszélgetnek. — A következő mondat nekem 6zólt. — Maga pedig üljön a helyére. Én azonban elhatároztam, hogy történni. Azóta két év telt el. Tegnap én vezettem egy új alkalmazottat munkahelyére. Ugyanúgy viselkedett, mint én. És ugyanaz történt vele, mint velem. És mialatt hiábavaló menekülési tudtam, hogv szomorú gúny kezróe. — Kizárólag arra törekszünk, hogy Az ajtóhoz léptem. Az ajtó fölött ki- fejeződik ki, mint annak idején — Árulja el. legyen szíves, mi ez fennakadás nélkül folyjék a terme- gyúló fény felírást világított meg: Kammer arcán, akit egyébként fél itt? — kérdeztem, s a tölcsérre és a lés — jelentette ki Weissenleder. — „A munkanap végezte előtt tilos a evvel ezelőtt eltemettünk, domborulatra mutattam. Azért mutattam meg magának, hogy termet elhagyni.* SZANTO IRÉN fordítása Vasárnap, 1963. november 3. DÉL-MAGYARORSZÁG 7