Délmagyarország, 1963. november (53. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-03 / 258. szám

Segítség háromezer fiatalnak A pályaválasztási tanács és a fiúk, lányok Külön gondot jelent a családban a gyermek pálya­választása. Szerencse, ha a gyermek érdeklődése és te­hetsége a szülők elképzelé­sével azonos. Nagy a kérdés, hova menjen a gyermek, mi­lyen pályát válasszon? Ezekre a neliéz kérdések­re igyekszik megnyugtató választ adni a fiataloknak és szüleiknek a városi ta­nács mellett működő pálya­választási tanács. Eperjesi Júlia, a szegcdi pályaválasztási tanács titká­ra elmondotta, hogy idén közel 3 ezer, iskoláját befe­jező fiatalnak adott jó taná­csot a társadalmi munká­sokból álló kollektíva. Idén ugyanis a VIII. általános is­kolát végzett tanulók közül 1212-en tanulnak tovább kö­zépiskolákban, valamint 1467-en — 90 érettségizett fiatal is — tanul mestersé­get. A pályaválasztási tanács elsősorban a pedagógusok, az osztályfőnökök útján pró­bálta helyesen irányítani a fiatalokat. S mégis jó né­hány szakma iparitanuló­igényeit nem tudták kielé­gíteni az idén. Így elsősor­ban a gyorsan fejlődő tex­tilipar szakmai utánpótlását nem tudták biztosítani. Je­lentkező ugyan volt bőven, de ezek a fiatalok vidéken laknak, s kollégiumi hely hiányában kellett őket elta­nácsolni a szakmától. A tömegszervezetek is sok segítséget nyújtottak a pá­lyaválasztási tanácsnak. A nötanács a szülők rendszeres tájékoztatásával — hol, mi­lyen szakmát lehet tanulni — igyekezett az elhelyezke­dési gondokon enyhíteni. A pályaválasztási tanács legutóbbi ülésén a felada­tokról tárgyalt. Az 1963— 64-os tanév komoly feladat elé állítja a pedagógusokat és a társadalmi munkáso­kat. hiszen 8500—9000 gyer­mekkel kell jövőjéről be­szélgetni — középiskolába, illetve szakmatanulásra irá­nyítani. A tanács tagjai meg­állapodtak abban, hogy ez csak akkor lesz eredményes, ha az iskolai munka szer­ves részévé válik a pálya­választási tanácsadás. Az osztályfőnöki órákon rend­szeresen foglalkozni kell a témával. A tanács feladatairól be­szélve megállapították, hogy az általános és a gimnázi­umi tanulók érdeklődésének helyes irányítása erdekében a pályaválasztási tanács szer­vezzen üzemlátogatásokat A KISZ Szeged városi bizott­ságával közösen az ipari, va­lamint az általános és kö­zépiskolai tanulók által ké­szített termékből kiállítási rendeznék. A FÖLDEKEN A Hazafias Népfront és a nőtanács is komoly részt vállalt a pályaválasztási munkában. A nőtanács a szülői munkaközösségek út­ján, valamint a szülök és a nők akadémiáján rendszere­sen tájékoztatja a szülőket az elhelyezkedési lehetősé­gekről. • A szakmák megismerteté­se és megszerettetése érde­kében a pályaválasztási ta­nács baráti találkozókat ren­dez azoknak a fiataloknak részvételével, akik már szak­mát' tanulnak és akik niég pályaválasztás előtt állnak. Idén először a pályavá­lasztási tanács munkájába bevonják az iskolaorvosokat! és pszichológusokat is, akik; — mint a gyermek íizioló- j giai és pszichológiai ismerői j — segítséget, hasznos tanú-j csol adhatnak a pályaválasz- j lás előtt álló gyermeknek, \ szüleinek. Első kép: Az asszonyok egy csoportja paprikát csí­ped a mihályteleki Új Élet Tsz-ben. * Második kép: Az Új Élet Tsz nyugdíjasai szorgalma­san fűzik a friss szedést. * Harmadik kép: Hatalmas táblán dolgozik a silókom­bájn a Táncsics Tsz földjén. H. Zs. Nem lehet késlekedni a telepítésekkel A vetések sikeres befeje­zésével most már meg le­het gyorsítani az ősszel te­lepítendő 6zőlő és gyümöl­csösök alá a forgatási mun­kát. A szegedi járásban 2360 hold a szövetkezeti gazdasá­gok őszi telepítési terve: 1380 hold szőlő és 980 hold gyümölcsös. A forgatást azonban nem mindenütt vé­gezhették el a gépállomások, illetve több helyen még hozzá ' sém kezdhetlek a munká­hoz, mert nem biztosítot­tak nekik szabad területet. A járási tanács mezőgazda­sági osztályán kapott tájé­koztatás szerint a szatymazi Béke Tsz és ugyanott a Ho­mokgyöngye Te/., valamint a mórahalmi Petőfi Tsz sem sietett szabaddá tenni a for­gatásra szánt területet. A Dorozsmai Gépállomás igazgatója is arról tájékozta­tott bennünket, hogy akadá­lyozza munkájukat Zákány­széken a Kadarka és a Ho­mokkultúra Tsz-csoport. Az egyiknél azért, mert nincs készen a hitelnyúj­táshoz szükséges dokumen­táció. a másiknál pedig már két­szer meg kellett szakítani a munkát, mert nem volt sza­baddá téve a terület. Pedig Zákányszéken a tagcsopor­tok 90 hold szőlőt és 80 hold gyümölcsöst szándékoznak telepíteni ezen az Ő6zön. Hol tartanak jelenleg a munkával? A kérdésre Bozsó István, a községi tanács vb elnökhe­lyettese adott választ. A 170 holdból 60 holdon végeztéit el eddig a forgatást. A töb­bi még hátra van. Az elnökhelyettes a nehéz­ségek okát bizonyos mér­tékű "bürokráciában* látja. Elmondotta, hogy korábban a 2-es kategóriába tartozó telepítésekhez nem írtak elő tereprendezési dokumentá­ciót.. Az újabb utasítás sze­rint viszont kellenek, mert máskülönben a telepítők el­esnek a 80 százalékos hitel­nyújtási kedvezménytől. Ez Igaz ugyan, csakhogy ettől meg lehetett volna kez­deni a forgatást. A Homok­kultúra Tsz-csoport forga­tásra kijelölt területén a ré­gi, öreg szőlők tőkéit ki kel­lett volna szedni, hogy sza­bad legyen a föld, s a gép­állomás máris dolgozhatott volna. Az eszi vetésre nem lehet ráfogni ezt a késedelmet. — Most majd behozzuk a lemaradást — mondotta Bo­zsó István elvtárs. — A fa­oltványokat itt nevelték, a szükséges mennyiségű gyö­keres vesszőt pedig — 320 ezer darabot — az Ültet­vénytervező Vállalat bizto­sítja. Rúzsán a Juhász Gyula Tsz 25 holdon telepít most sző­lőt, s pár hold híján készen vannalc a terület forgatásá­val, amelyet a Dorozsmai Gépállomás végez. Kadarka ós sárfehér szőlőt, telepíte­nek, s a szaporítóanyagot is beszerezték egyrészt Soltvad­kertről, másrészt Izsákról, összesen 100 ezer darabot. Öttömösön a Magyar I.ászlo Tsz már készen van az őszi telepí­tésekhez szükséges forga­tással. Cseresznyét és meggyet 10 holdon, őszibarackot ós sző­lőt 25—25 holdon telepíte­nek. Eddigi spárgatelepilé­süket újabb 25 holddal nö­velik. Csak a szaporítóanya­gok megérkezésére várnak ós azonnal megkezdik a telepí­tési, Ugyanitt újabb 150 hol­dat szakítanak ki telepítésre egy 550 holdas legelőből, amelyet eddig nemigen tud­tak hasznosítani, mert a le­gelő rossz savanyúíüvet ter­mett Most a legelőből 400 hol­dat feljavítanak, a kiszakított 150 holdat pe­dig még az ősz folyamán előkészítik telepítésre. Jelen­leg ezen a területen a szin­tezési munka folyik. Az üllési Kossuth Tsz-ben egy 40 holdas tavaszi szőlő­telepítésen végeznek most kisebb pótlásokat. Emellett 20 hold szólót és ugyanany­nyi őszibarackot 5 hold cseresznyét és 30 hold kaj­szibarackot telepítenek az ősz folyamán. A forgatás zömével még a tavasszal elkészültek. s mindössze 30 hold vár még forgatásra. A szőlővesszőt saját maguk nevelték, a fa­'oltványokat pedig különböző faiskolákból vásárolják. A paprika ós a kukorica beta­karítása után pedig 10 hol­don málnát telepítenek, amelynek a talajt mélyszán­tással készítik elő. Mint a példák is bizonyít­ják, a legtöbb közös gazdaság­ban időben hozzákezdtek az őszi telepítések előké­szítéséhez. csak néhány helyen marad­tak el a munkával. A kése­delem azonban még behoz­ható, ha az elmaradók mi­nél előbb biztosítják a sza­bad területet a gépállomá­sok munkájához. L. F. Siklós János: A gondolat születése 5. Az élet céljának kereséséről A művészeti ^ tudományos élet elvont régióiban — a muicucu érthető módon — gyakran elhangzik ön­kérdés formájában is az élet és az ember megváltoztatható­ságának és változatlanságának bonyolult dilemmája. Ott, ahol a szellem elvonatkoztatottan összegez és művészi mó­don kifejez, e kérdés gyakorisága néni véletlen. Mert az élet mozgató rugóit kereső ember szembetalálja magát a le­meztelenített valósággal, és erről saját fejével, ítéletével, a maga kifejező eszközeivel — ecsettel, tollal, kottával — nyilatkozik. Az elvont elméleti tudományok műhelyében is fel-fel­bukkan ez a kérdés, valamivel módosul ugyan, de él: tár­sadalmi hasznosságának tudata, az emberiség érdekeinek a szolgálata űzi, hajtja-e a kutatót, vagy menekülés a tudo­mány elvont, zárt falai közé, ahol nem éri az élet és itt sze­paráltan biztonságban érzi magát. Természetesen egyik eset sem jelentkezik önállóan, érintetlen sterilitással, mert valamennyien ezer ts millió szállal egymáslioz vagyunk kötve, gondolataink, érzéseink hatása alól nem mentesek a legelvontabb szellemi műhelyek "lakói* sem. (Persze az sem válasz, hogy ennek a kérdésnek a boncolgatása szükségtelen, mert nem az indítékok a lénye­gesek. hanem az eredmények:: mi kerül ki az ecset és a toll alól, a kutatóműhelyekből. Ez a felfogás az eredmény, a produkció társadalmi hasznosságára reflektálva adja meg a pozitív, vagy negatív értelmű feleletet. Itt az alapkérdés az. hogy ki milyennek látja a világot, mit tart az emberekről és az életről, mert eszerint formálja egyéni életét. Nálunk ez. még kétféle nézőpont alapján tör­ténik — persze ez sem egymástól elhatároltan: az egyik a miénk, a marxista felfogás az életről, ennek értelméről és céljáról, a másik az idealista felfogás az ember kilátástalan sorsáról, az élet gyötrelmességéről. * Avnn fordul mpo életfelfogásunk, hogy a belső har­azuu lur'llll meg mónia alapján tudunk-e igent mondani az ember és az élet megváltoztathatóságára, átalakítására. Mert aki ebben hisz. az életcélt kap. életértelmet nyer, s ebbe a relációba állitja művé­szetét, tudományát, és belső hevüléssel, érzelmi azo­nosulással adja véleményét, munkáját az értelmes, cél­tudatos emberformáláshoz. Felszabadultan, kiegyensúlyozot­tan él az ilyen beállítottságú művész, kutató, elvont szelle­á felfokozott mi műhelyekben munkálkodó tudós. Ennek a fordítottja is igaz: aki az életet és az embert megváltoztathatatlannak tartja, abban a kétségbeejtő gondolatvilágban él, hogy az ember harmincmillió év óta semmit sem változott, csak esz­me- és kultúráramlatok jöttek, mentek, de az ember ma­radt tökéletlenségével és gyarlóságával, legfeljebb más és más civilizáltabb, fejlettebb társadalmi viszonyok között. Az ilyen felfogású ember lelki gyötrelmekkel cipeli saját életét, és értelmetlennek tart minden valóságos dolgot. Ez a céltalanság a nihilizmus útja, melynek állomása és jelzője a szellemi és lelki narkózis, mégha nem is jár vele alkohol, vagy egyéb más ahhoz hasonló. Feltehető a kérdés, hogy nálunk egyáltalán van-e ilyes­mi, a nyugati életfelfogásra oly gyakran jellemző tünet. Nem általános méretekben, egyedi esetekben fellelhető. Ha tagadnánk, akkor a polgári szellem jelenlétét is tagadnánk és abban a tévhitben élnéink, hogy hazánkban mindenki a marxista filozófia alapján vizsgálja az élet e legnagyobb és legbonyolultabb kérdéseit. S ebből következne nyugvá­sunk ls, világnézeti tévekenységünk szükségtelensége ezen az érzékenyebb szellemi területeken. * életritmusban, a modern korban ke­resik e bajok okát, mert azt mondják: "Az élettempó felgyorsulása, az ember elgépiesedése az oka mindennek*. S ebben az értelemben keresnek magyaráza­tot a nyugati szellemi élet súlyos pesszimizmusára, arra a döbbenetes nihilizmusra, amely a művészet termékeinek már-már a degenerációval határos produktumaiban látható. Nemcsak a piktúrában, mozgásművészetben, filmművészet­ben jelentkezik ez, de a tudományos élet egyik-másik terü­letén is. S az attól való félelem, hogy majd nálunk is olyan felgyorsult életritmus lesz, mint a nyugati világban, a szel­lemi élet csúcsain járók közül egyiknek-raásiknak a pesz­szimizmusa — ezzel az életszemlélettel — eljuthatna oda, ahol ma a nyugati világban tart. S e nézetek után sor kerülhet arra a kérdésre, hogy ezek szerint — a hedonista filozófia ismerete nélkül is — az életörömök életcéllá válása jelentené a kiutat. A válasz természetesen elutasító. A parlagi nemes — a móriczi Csörgheő Csulik — világa nem jelentett soha szellemi és lel­ki megváltást. Mert ennek a magvar típusnak nem volt vi­lágnézete, életcélia, ezeknek az őri bugrisoknak nem volt be­csületük. A szellemi elit megvetette őket. a dolgozó em­ber szemében pedig a gutaiitésig zabáló, utált urak v>Pak. A felgyorsult élettempó ezen a száza-' e'eii világon való­ban túl mutat.. Vele nem számolni ma már nem lehet. Attól függ hogyan értjük meg. A marxisták a fejlődő élet örven­detes jelenségeként üdvözlik. Vitathatalan, hogy új helyzet keletkezett az ember és a természet között. Hiszen a húsz év előtti ember éppen úgy nem tudta legyőzni a nehézkedési erőt. mint az ötszáz 4 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1963. november 3.

Next

/
Thumbnails
Contents