Délmagyarország, 1963. október (53. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-13 / 240. szám

LÍ' J&É* ifi- V. tar- * r. v4f /A\ f Smp^mQi LYXURJMUAT K/J'A.C (PÁ. MAJAKOVSZKIJ MŰVÉSZETE. MARC CHAGALL RAJZA. Simái Mihály versei A lepkék meghaltak a nyár kezén... A lepkék meghaltak a nyár kezén. Hiába nézek utolsó cikázásuk után. A zápor, a szél, a sugarak ideges ujjai közül csapongva röpültek vesztük felé. Akkor még színük megsokszorozta erejüket jjtes a szépség úgy osztotta szét őket a világnak. mint száz-színű virág a szirmát, a mint mosolyuk tündöklését a nők. — És végül mégis meghaltak a nyár kezén azon a könnyű és gyönyörű kézen, amely már nem tud búcsút inteni utánuk, mert maga is halott. Madarak Fény-csapdában vergődik némán az éjszaka. Sötét madár, begyében megtapinthatod, mint lenyelt aranytallért, a Napot. Tollászkodik a csillagok veréb-raja. A Hold ezüstpávái rikácsolnak. — Ma nem repültél sehova, szívem. lölszállsz-e holnap? Gábor nagyon meglepődött, de egyáltalán nem örült, amikor Baba bejelentette, hogy délután ki akar menni hozzájuk Kövesdre. A fiú elsősorban attól tartott, hogy a lánynak nem fog tetszeni az a sivár falusi környezet, amit Kövesden lát majd, az öreg és rozzant, vertfalú parasztház, a szobák nyomott levegője, a kényelmetlen, ósdi bútorok. Az is izgatta, mit szól majd a mamája, a sovány és sápadt, szigorú parasztasszony, akit régóta kínoz a gyomorbaj, a kemény paraszti munka és az évtizedes özvegység — mit szól majd az anyja Babához, ehhez az ultramodern, szeszélyes és kicsit bolondos városj lányhoz. Kibúvókat keresett hót, magyarázta a lánynak, nincs értelme a nagy melegben másfél órát biciklizni azért, hogy meglássák Kövesdet, azt a nyomorult falut, hiszen nincs ott semmi látnivaló, ráadásul nem is tudja a mama, hogy mennek, könynyen lehet, hogy nem is lesz otthon. De különben is: nem mehet. Tegnapelőtt elromlott a biciklije. Baba,' mint eddig mindig, most is semmibe vette Gábor ellenvetéseit és szokásos erőszakosságával ragaszkodott a délutáni úthoz, sőt még azt sem volt hajlandó megmagyarázni, miért akar éppen most Kövesdre menni. Akar és kész. A rossz bicikli nem akadály. Délutánra elkéri az öccse kerékpárját. Gábor nem tehetett mást. belenyugodott mindenbe. Két órára beszéltek meg randevút. A fiú valamivel két óra előtt már ott volt Babáék háza előtt. Babáék a városon kívül laktak, egyedül egy nagy villában. Tehették: az apja Kossuth-díjas orvosprofesszor volt az egyetemen. Gábor nézte a nagv és modern épületet és kissé elszorult a szíve. Baba, aki ezekben a szép és kényelmes szobákban lakik, néhány óra múlva ott lesz Kövesden. az ő öreg házukban. Amikor azonban meglátta a lányt, aki már várta őt és mosolyogva lépkedett eléje a villa fehér lépcsőin, egyszerre kiszállt belőle minden addigj szorongása; a szíve erősen dobogott. A lány nagyon szép volt. Fehér halásznadrágban, könnyű, méregzöld blúzban és zöld kígyóbőr szandálban várta a fiút. Nagy, vörös haja mo6t is kócos volt egy kicsit, Kezében napszemüveget lóbált. Gábor jói ismerte és szerette ezt a szemüveget: kisség ferdevágású volt, mint egy titokzatos álarc a középkori Olaszországból, és a fiú szerint nagyon jól illett a lány egyéniségéhez. — Sündisznó — köszönt Gábor, meghatódva a lány szépségétől —, nagyon szép vagy.' A lány tréfásan merev eleganciával csókra nyújtotta kezét Gábor megfogta a lány hosszú ujjait, lehajolt és beleharapott a szép kézbe. — Sicc, te... — sziszszent fel Baba, s nevetve szaladt hátra a villa kertjébe. — Itt vannak a biciklik. Egy nagy fához támasztva két bicikli várta őket. Azonnal indultak, és a fiú, kissé szédülten a lány szépségétől, boldog hallgatással karikázott a poros úton Baba mellett, és amíg a lány összevissza fecsegett arról, menynyire unja már az egyetemet, ő azon gondolkodott, hogy ha a faluba érnék, táblát akaszt a lány nyakába, valami ilyen szöveggel: "Ide nézzetek, bamba kövesdiek! Ez a ragyogó szépségű lány a Kossuth-díjas Kárász professzor lánya. És ez a lány, egy kicsit rugdosta az öszszetört kukoricaleveleket, aztán bementek a szobába. Itt is rendetlenség volt. Gábor a látványtól hirtelen dühös lett: a mama nem ágyazott meg. Ráadásul a dunna és a párnák huzat nélkül, sárgafoltos tokban hevertek egymáson. Baba nem szólt. — Mikor jön haza a mamád? — kérdezte végül. — Pontosan nem tudom — válaszolta Gábor bizonytalanul. — Elég későn. Gondolom, úgy hat óra felé. — Akkor tudod, mit csinálunk? — Nem én — mondta a fiú tanácstalanul. — Takarítani fogunk. Gábor teljesen elképedt. — Fehér halásznadrágban? Ugyan?! — Majd átöltözöm — mondta Baba. A szekrényhez ment és határozott mozdulatokkal válogatni kezdett a ruhák között. Egy ócska, de könnyű és tiszta kék seÖKRÖS LÁSZLÓ: Délután hatkor ez a csoda — az enyém!" Tetszett neki az ötlet, mosolygott magában. Amikor azonban a faluba értek, csalódnia kellett: Baba fehér halásznadrágja és vörös haja nem keltett semmiféle feltűnést és érdeklődést A fiú anyja nem volt otthon. Gábor, amíg elmondta Babának, hogy mama biztosan kukoricát kapál, levette a kapufélfa belső feléről a kulcsot, kinyitotta az ajtót és belépett az udvarra. — Nézd, itt lakunk — mondta. Baba megállt a kapuban és mosolygott. — Milyen szép! — felelte és megcsókolta a fiú arcát. Az udvar tényleg szép Volt. Gábor maga is csodálkozott: még sohasem látta ilyen szépnek. A ház előtt nagy faedényekben leánderfák virágoztak, szemben velük, a kert kerítése felett magas törzsű rózsák piros virágai integettek át a kertből, a hátsó udvar ajtaját futórózsa szegélyezte. Bent félhomály volt, majdnem sötét: egy pillanatig megálltak a küszöbön, hogy a szemük megszokja a sötétséget. Aztán beléptek a konyhába. Rendetlenség fogadta őket. Az asztal tele volt mosatlan edénnyel, a sparhet előtt bokáig ért a szemét. — Ez mi? — kérdezte a lány. — A mamám kukoricaszárral tüzel. Spórol. Ez a levéltörmelék. A lány nem válaszolt. Kígyóbőr szandáljával még la, hogy kínosan pedáns ember, és biztosan felteszi a lapot az asztalra. Silver: — S miért volt szükség erre? Goddard: — Valószínűnek tartottam, hogy "Goddard« eltűnését én fogom felfedezni, amikor majd nem jön fel kellő időben a vacsorához és engem küldenek érte. De számolnom kellett azzal is, hogy a szobapincér esetleg hamarabb bemegy a kabinba. Nem volt szabad, hogy a cédulámat még a padlón találja. Nagyon rossz emberismerő lettem volna, ha a lord nem emeli fel a papírszeletkét, s nem teszi az asztalra. A lord nyolc órakor fel is jött a társalgóba és bebizonyította, hogy nem kell félnem tőle, mert szemrebbenés nélkül fogadta, amikor Havas néven mutattak be neki. Silver ismét a lordhoz: — Hát lord úr, a maga szénája sem áll valami jól! Maga mindent tudott és mégis mindent elhallgatott. Félrevezette a rendőrséget! Miért? Lord: — Én ... én ... kérem... féltem Goddard leleplezésétől .... Silver: — Arra nem gondolt, hogy kinyomozzuk a gyilkost és akkor maga is bajba kerül? Mint ahogy meg is történt. Maga Goddard bűntársa! A törvény nevében letartóztatom! A lord levegő után kapkodott és megint elájult. — Te jó ég! Ez már megint elájult! — kiáltott fel Silver. — Ügy látszik, tényleg rossz a szíve az öregnek... Fulton, hívja be rögtön Smith doktort! Fulton kisietett. Pár pillanat múlva dr. Smith-szel tért vissza. A háziorvos nyomban kezelésbe vette a lordot. Silver Goddardhoz: — Folytassa csak, ne zavartassa magát! Goddard: — A többi aztán úgy történt, ahogy kiterveltem. Fél kilenckor a szobapincér feljött a levéllel, amit Havasnak címezve az íróasztalon hagytam. Én pedig vele együttt siettem vissza a kabinba. Mialatt ő benézett a fürdőszobába, én kicseréltem a zsebemben tartott cédulát, amit még Sacramentóban írtam, azzal, amit az ajtó alatt osúsztatott be a pincér és amit a lord valóban feltett az asztalra. A lord a pofozgatásokra magához tért. Halálsápadtan ült a fotelben. Dr. Smith pedig némán meghajolt és indulni akart, de Silver megállította: — Kérem, doktor úr, tartózkodjék a szomszéd kabinban, hátha szükség lesz még magára. — Jó kérem — felelte az orvos és kiment. Silver Goddardhoz: — Szóval maga azzal a kis papírlappal akarta bizonyítani, hogy az eltűnt ember 7.45-kor még élt. S ezzel vezetett bennünket félre. Goddard: — Most láthatja, hogy akármilyen gondosan is kiterveltem ezt a dolgot, nagy különbség van aközött, amit az ember éppen hogy jól csinál és aközött, amit tökéletesen elvégez. Sajnos számolni kellett volna az előre nem látható eshetőségekre is. Silver: — Így van ez, Goddard: elcsúszott azon a bizonyos héjon... Goddard: — Hát igen... Nem tartottam valószínűnek, hogy bárki is kételkedjen az öngyilkosságban. De arra gondoltam, hogyha valaki mégis gyilkosságot szimatolna, nekem feltétlenül mentesülnöm kell minden gyanú alól... Silver: — Most még azt árulja el, miért vallotta be nyomban az első felszólításomra, hogy azonos Goddarddal? Goddard: — Láttam, hogy elvesztettem a játszmát. S ha már így történt, más az, ha engem, a milliomost az emigráns Havas megölésével vádolnak, vagy ha engem, mint Havast Goddard angol gyufakirály meggyilkolásáért villamosszékbe ültetnek! — Vége — lyemruhát vett elő. Gábor ismerte ezt a ruhát. Egészen kicsi gyerek volt még, amikor mama viselte. Baba vetkőzni kezdett. — Légy szíves, fordulj el. — Majd bolond leszek — felélte Gábor. Baba kibújt a méregzöld blúzból, s a fiú meglátta, hogy nincs rajta melltartó. Hirtelen odalépett a lányhoz, átölelte és megcsókolta a mellét. — Sicc! — ütött a lány a fiú fejére. — Semmi helytelen kedós. Takarítani fogunk. — Sündisznókám. szeretlek — súgta Gábor és odaszorította fejét a lány napégette bőréhez. — Ugyan, hagyj már! — tolta el magától a lány, s Gábor észrevette, hogy Baba az ágyra néz. Ettől egy pillanat alatt kijózanodott. "Nem feküdne bele ebbe a koszos ágyba- — gondolta, és megint félni kezdett, hogy baj lesz. De nem történt semmi. Baba átöltözött. A ruha kicsit hosszú volt, Gábor azonban észre se vette. — Milyen szép vagy ebben is! — csodálkozott. Baba megint nem szólt. Nekifoglak takarítani. Gábor csak bámult, hogy Baba ehhez is ért, s engedelmesen teljesítette a lány parancsait. Seprűt, rongyokat keresett elő, hordta ki a szemetet, törölgette a bútorokról a port, pedig mindig útálta az ilyesmit, mamának se segített soha. — Most elszívunk egy cigarettát — mondta a lány, amikor rátette, a teritöt az ágyra. Kimentek az udvarra. Gábor kicipelt két széket, leültek egy leánderfa mellé. Gábor nagyokat szívott a cigarettájából és figyelte a lány arcát. Nem mert szólni. — Ez borzasztó! — mondta Baba. — Az ágy alatt két éve nem járt söprű! — Nézd — magyarázta bizonytalanul Gábor—, a mamám sokat dolgozik. Fáradt, öreg. Nincs ideje a takarításhoz. — És te? Hetenként kétszer, háromszor itthon vagy. Miért nem csinálod te magad? — Nekem erre nincs időm. Az én időm értékesebb. Nem Eogom takarítással eltölteni. — Erre kell időnek lenni — mondta Baba. Gábor nem szólt és Baba felállt. — Vár még a konyha — mondta és indult befelé a házba. Az összetört kukoricaleveleket Gábornak kellett kihordania. Az udvaron talált egy locsolót, tele vízzel, bevitte és fellocsolta vele a konyha földjét. Baba söprögetett. Aztán a stelázsit vették munkába. Az edényeken vastagon feküdt a por. — Nézd — mondta Baba és egy teafüves zacskót vett elő. — Ezt eszed. Tenyérrel ütögette a zacskót. Sűrű por kavarfiWtt A zacskó fölött. Egy nagyobb papírzacskóban mákot találtak. — Szörnyű! — mondta Baba, amikor megnézte. — Min. denféle állatok szaladgálnak benne. Dobd ki. Gábor szaladt az udvarra. — Most pedig elmosogatunk — mondta Baba, amikor végeztek a stelázsivaL — Gyújts be. Gábor anyja ekkor érkezett meg. A fiú éppen kinn volt az udvaron, gyújtást keresett, s a kerítésen keresztül meglátta mama sovány, magas alakját. Fekete ruhában ós fekete kendőben volt most la, pedig nagyon meleg volt. — Mama! — kiáltotta. — Siessen! Amikor az asszony belépett a kapun, már Baba is az udvaron volt. — Kezét csókolom, Bodó néni — köszönt és megmondta a nevét. — Gáborral jöttem ki. — Jó estét — mondta: az asszony fáradtan és közönyösen. Gábor Cgyelte zrr. anyját. Betegesen Sápadt arca még sápadtabb volt, mint máskor ós szigorú volt a szeme. — Az az én ruháin — mondta az asszony Babának, de nem nézett a lányra. Gábor érezte, hogy valami baj van. Nem tetszik anyának Baba? Megpróbált közbelépni. — Igen, mama. Baba átöltözött, mert takarítottunk. — Takarítottak? Minek? Én magam szoktam takarítani. — Igen, de segíteni akartunk. — Én magam szoktam takarítani — mondta megint az asszony "Megsértődött" — gondolta Gábor, és mintha vendég lett volna az anyja, behívta a házba. — Nézze meg Tessék. Az asszony bement a konyhába. — Mit csináltak? — kérdezte. — A földet nem kellelt volna fellocsolni, összecsapták a fp'-t. Csupa sár. Gábor nézte a fal alját Néhány helyen csakugyan vizes volt. De sarat nem látott sehol. — Nem kellett volna — mondta az asszony és leült Baba is bejött és megállt az ajtóban Gábor mellett Az asszony ült a széken és hallgatott. Néhány percig csönd volt. Gábor tudta, hogy Baba se akar beszélni, ö maga fogott hát hozzá, hogy elmesélje, hogyan jöttek ki. A mama egy ideig hallgatott aztán, mintha nem is figyelte volna, mit beszél a fia, hirtelen megszólalt. — Miért vörös a haja? — kérdezte, de nem nézett Baba felé. — Befestettem, Bodó néni — mondta Baba. — Szeretem ezt a szint. — Vörösre? — nyújtott hangokkal mondta ki az aszszony a szót, mintha undorodva tolna el magától, akár egy férget, egy undok és hideg békát. Baba nem szólt, bement a szobába átöltözni. Gábor utána akart menni, de néhány lépés után megállt. — Fáradt? — kérdezte az anyjától. Az asszony nem szólt. Mozdulatlanul ült a széken, feje kicsit előrebukott Később Baba kijött a szobából. Átöltözött. — Kezét csókolom, Bodó néni — mondta. Gáborhoz nem szólt — Jó éjszakát — felelte az asszony halkan. Föl se nézett Baba megindult kifelé. Gábor utána ment. — Csókolom, mama! — kiáltotta vissza a kapuból. Egyikük se szólt, úgy karikáztak a város felé. — Valami baj van Sündisznókám? — kérdezte sokára Gábor. — Hagyj! — mondta a lány. A fiú észrevette, hogy Baba sír. Szótlanul hajtottak tovább. Este tízkor értek a városba. Vasarnap, 1963. oktober 13. DÉL-MAGYARORSZÁG 7!