Délmagyarország, 1963. október (53. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-20 / 246. szám

Szerda esti beszélgetések A méz az orvos szemével Wernigerodéban Nagyon öreg város Werni­gerode. A romantikus Hars­hegység peremén fekvő vá­ros hegyoldalra húzódó há­zaival, a város fölé tornyo­suló öreg várával és csodá­latosan szép környákévei — az NDK egyik legszebb és legérdekesebb gyöngyszeme. 1229-ben emelték városi rangra és azóta tartja szá­mon a történelem. A felsza­badulásig a Stolberg- és Wernigerode hercegi család birtokolta a wernigerodei grófok egykori várát; lent a városban pedig — a közép­korban — gazdag kereskedő­családok építették fel cifra patríciusháialkat. A ma is évszázadok levegőjét és tör­ténelmét árasztó macska­köves vén utcákon, mintha a Grimm-testvérek valamelyik meséje elevenedett volna meg. Tarkára feetett, sok száz esztendős mézeskalács­háxeinak apró ablakaiból várná az ember, hogy kite­kintsen a gonosz boszorkány és pöttömnyi kapuin mese­figurák, Jancsik és Juliskák kopogtassanak. Az évszáza­dos. időtől sötétbarnára pá­colt fafaragások, a súlyos boltívű templomok, a wer­nigerode! grófok várában berendezett feudális múze­um, ez a maga nemében egyedülálló gyűjtemény, a múltat leheli, és az ember akaratlanul ls belenéz a tör­ténelembe. Mit látott « várót háza 1 Az öreg vásártéren góti­kus, egykori patriciushizak koszorújában áll a kincsek kincse: a több mint 400 éves városháza. Karcsú, csipké­zett, hegyes tornyainak, vi­rágos, élénk színű dombor­művekkel teliszórt erkélyei­nek, nem tudom hány évszá­zados kézműves munkának csodájára jámak az embe­rek. A« öreg küt a városhá­za előtt, a vásártér közepén sokat meglátott már: vásári forgatagot, grófot, patríciust, elnyomott azegényembert, aztán tűzvészt, a 30 éves há­ború pusztításait, járványt, és éhséget. És a ma turis­tája, ha leöl a vén városhá­za büféjében, a -Rathaus­kellerben« asztala mellé, borzongva eszi blfsztekjét, mert valamikor ebben a pincében volt a szigorú vá­rosi tanács kínzókainrája, itt gyötörték a vallomásig a vádlottakat, innen vittek ki 32 boszorkányt ls a vásár­térre, ahol valamennyiüket elevenen megégették. Ez Wernigerode, legalább­is az egyik arca, mert van egy másik is... A város másik arca A második világháború előtt Wernigerodét a nyug­díjasok városának ismerték, jellemző vonásaival, szigorú monarchista konzervativiz­musával egyetemben. Ipara, néhány elaprózott és szét­szórt kisüzemen kívül alig volt. Nem volt más akkori­ban Wernigerode, mint egy polgári szürkeségbe hullott, a fejlődés útján elakadt kis­város, amelyen még csodá­latosan szép környéke és történelmi levegője sem se­gített. A felszabadulás után azon­ban gyökeresen megváltozott a város képe és élete. Ai évszázados Belvároson túl, a város külső kerületei felé — éles ellentétet alkotva — modem városnegyedek, Ipartelepek, gyárak épületek, s ölelik körbe a regi tarka házakat. Ipara a felszabadu­lás óta rohamosan fejlő­dött Wernigerode ma mér a magdeburgi körzet, rang­ban második ipari központ­ja. Elektromos gyára az NDK egvlk legnagyobb üze­me. Jelentős a fafeldolgo­zó Ipara, fémöntő- és mo­torgyára. A kis szétszórt, egy-két munkással dolgozó csokoládé üzemekből nagy csokoládégyára t, mellette modern tápszergyárat épí­tettek. A háború előtt a vá­rosnak 24 000 lakosa volt, ma 34 000-re nőtt. Akkor két­ezer ipari munkás dolgozott Wemlgerodeban, ma közel tízezer. A nyugdíjasok vá­rosából a munkások váro­sa lett a harzi Wernigerode. A nép került a hatalomra, s hogy ez nem üres szó, azt a wernigerode! példa érzé­kelteti tapinthatóan, a szer­da esti beszélgetések példá­ja... Megosztott gondok Erről a változásról be­szélgettem Walter Obracaj­jal, a Nemzeti Front werni­gerode! titkárával. Számok­kal, statisztikai adatokkal érvelt, de azt kerestem in­kább, hogy ez a változás meddig hatott az emberek­ben, milyen a mélysége, meddig jutott e gondolko­dásban és érzésben? Kérde­zősködésemre Walter Obra­caj ls, majd később Kilián polgármester, Neumann pol­gármester-helyettes és a wernlgerodeiak, akikkel ta­lálkoztam a »szerda esti be­szélgetésekkel" válaszoltak. Érdekes és tanulságos do­log ez a wernigerodei -szer­da esti beszélgetés-, ame­lyet a városi tanács és a Nem­zeti Front együttesen szer­vez meg. A város 24 kerü­letében, egy időben min­den hónap második szer­dáján este a kerületek la­kossága összejön, hogy meg­vitassák a város dolgait. A beszélgetéseken, a kerü­let érdeklődő lakosain kí­vül részt vesznek a kerüle­ti tanácstagok, a városi ta­nács egylk-májlk vezetője, s a szakterületek képviselői. A számszerű részvétel és a vitakészség változó. Függ a kerület lakosságának a szá­mától — általában 30-200­ig terjed a résztvevők szá­ma —, de leginkább a té­mától, amelyet a szerda es­ti beszélgetéseken megvitat­nak. Azt gondoltam, hogy havonta megismétlődő ta­nácstagi beszámoló es a be­szélgetés, de tévedtem, mert több annál. A városi tanács a havonta rendszeresen megismétlődő szerda esti beszélgetések révén bevon­ja a lakosságot a város­igazgatásba, megosztja vele gondjait, s munkáját. Gya­korlatilag — s ez a lényeges vonás — a városi tanács a lakossággal együtt dönt * varos problémáiban. Nincs fontos határozat, rendelke­zés, vagy tanácsi szabály­rendelet, beruházás, ame­lyet előzőleg a szerda esti beszélgetéseken meg ne vi­tattak volna a lakossággal. Nem Jelent feltétlen egyet­értést és helyeslést a szerda esti beszélgetés. Sok bírá­lat, módosító javaslat hang­zik el a készülő tanácsi ren­delkezésekhez, s a beszélge­tések eredményeként mire a tanács elé kerül, lényegesen megváltozik a rendeletterve­zet. Beszélgetésből népgyűlés H. Hangé tisztviselőnő, a XII. kerület lakója mondta el: a városi tanács üdülési szabályrendelet-tervezetét, amely a vendégforgalom zavaróé és szétfolyó helyze­tét akarta rendezni, nagy vita kísérte a szerda esti be­szélgetéseken. A XII. kerü­letben több kérdésben nem értett egyet a lakosság a ja­vaslattal, vitatkoztak, módo­zító javaslatokat tettek. A többi kerületben ls ez volt a helyzet. Nem- tudták egy­mást meggyőzni. A város vezetői kénytelenek voltak valóságos népgyűlést össze­hívni, ahol alapos vita után az eredeti módosításával megalkották az üdülési sza­bályrendelet-tervezet ta­nácsülés elé terjesztendő végleges formáját. J. Berger, a tanács titkára sorolja a példákat, s maga Is megemlíti a -népgyűlést", össze kellett hívnunk, mert meg kellett egymást győz­nünk. De sikerült. Az üdü­lési rendeleten kívül azon­ban más készülő határozato­kat is megvitattunk a lakos­sággal, mielőtt még a tanács­ülés elé került volna. Így a többi között a városi köz­tisztasági rendelet, a lakbér­szerződésekre vonatkozó ha­tározatot, egy új, 20 tanter­mes Iskola beruházásának tervét és részletkérdéseit, különösen nagy érdeklődés mellett a városi ellátásra vonatkozó rendelkezéseinket. Egy miniszteri határozat el­rendelte a városi ellátás fe­lülvizsgálását, a szükséges intézkedések megtételét. A szerda esti beszélgetések se­gítettek ahhoz, hogy jól és a lakosság érdekeinek meg­felelően oldhassuk meg ezt a feladatot. — Ennek a módszernek — kérdem — tulajdonkép­pen miben mérhető le az eredménye és Jelentősége? — Elsősorban abban .— válaszolja Berger tanácstit­kár —, hogy a lakosság ak­tívan részt vasz a városigaz­gatásban. Megosztja velünk a felelősséget, hozzájárul a döntésekhez. Neumann polgármesteréhe­lyettes kiegészíti a tanácstit­kár megállapításait. Növekvő felelősséggel — A legjelentősebb ered­ményt abban látom, hogy megnőtt a lakosság felelős­ségérzete a város ügyei iránt Megnőtt a bizalom a városvezetés Iránt mert hi­szen közösen intézik a vá­ros ügyeit. Ez nem kis do­log. Megnőtt a ml felelőssé­günk is, de a tanácstagoké is. Nem ígérgetnek felelőt­lenül J. Nüchterlein postás, az I. kerület lakója egyszerűb­ben fogalmazta meg a szer­da esti beszélgetések Jelen­tőségét: — Ml is felelősek vagyunk. Megvan a lehetőségünk, hogy beleszóljunk a dolgok­ba, s változtassunk, ha kell. Ezért, ha rossz rendeletet fogad el a városi tanács, magunkat szidhatjuk: te csi­náltad, hibás vagy. Hozzá kell tennem, hogy az NDK-ban a wernigero­dei példa még nem vált ál­talános gyakorlattá, de mind nagyobb az érdeklődés Iránta. Wernigerodéban sem ment máról holnapra. Ahogy mondják, a közügyek irán­ti érdeklődés felkeltése — nevelési kérdés volt. Ma is folyik ez a munka, s korán kezdik, már az iskolában. Ez a mai Wernigerode, s jó példája: a szerda esti be­szélgetések. Koncsek László A tavalyi nyár utcáján — korféleségek keveréke, me­amikor még a koraőszi vi- lyekhez illóolajok, aromati­rágokon vidáman döngicsél- kus nedvek, bizonyos enzi­tek és dolgozgattak a sárga- mek és egyesek szerint han­ruhás szorgalmas méhecskék ée a Mezőgazdasági Kiállítás méhészeti pavilonjában éde­gyasav nyomok járulnak. Édes ízét az invert cukrok­nak köszönheti, változó za­sen illatozott méztermésünk matját pedig a virágok nek­szine-java —- egy furcsa mó- tárjából belekerülő lllóolaj­don fogalmazott kérdés ju­tott hozzám: — Miért fogyasszunk mé­zet? A felelet egyszerű: mert jó. És hozzáteszi akaratlanul is az ember,,.. mert egész­séges. De ha a kérdést to­vább boncoljuk és azt kér­dezzük -miért?* arra már nehezebb a felelet. Már az őskorban A méz élvezete az őskor­ba nyúlik vissza. Az ember vegyes táplálkozáshoz ido­molekuláknak. Az analízis száz gramm mézet vizsgálva, azt találja, hogy 81 gramm szénhidrá­tot, 18,4 gramm vizet, 0,4 gramm fehérjét ée 0,2 gramm hamut tartalmaz. Kalóriála 334. Van még benne 6 milli­gramm nikotinsav, 40 mg calcium, 1 mg vas, 20 mg foszíor, 10 mg citromsav, 2 mg C-vitamin és kb. 50 mg B, és B„ vitamin, illetve 1,3 w A.M.A- « - 9 , mg réz, 6 mg cink és 0.25 mg mult élőlény Ezt gumós ío- mang4n. c-vitamln tartalma gazata es közepes hoeszúsá- tehát a híresztelésekkel gu tápcsatornája egyaránt slemben arénylag kevés. bizonyítja. Elképzelem, mit séges. Ebben mi az igazság? Emésztést javító, karbantar­tó hatását valószínűleg a vae, a réz, esetleg a fosz­for, a cukor és bizonyos, kellően még nem tisztázott enzimhatások okozhatják. A foszfor és a B-vitamin nyug­tató, a caleium gyulladás­csökkentő és egyes kutatók még azt is bizonygatják, hogy baktériurnetatikus éa íitoneid-hatása is van, te­hát a baktériumok szaporo­dását gátolja, illetve a bak­tériumokat öli. Karbantartó, erősítő és gyulladáscsökkentő szerepe tehát tisztázódott, úgy, hogy a méz (licsérete nemcsak mondvacsinált szólam, ha­nerp bizonygató valóság. Az öregek, gyeispekek ée lá­badozók táplálkozásában ko­molyan hasznosítható ez a könnyen emészthető, egye­dülálló állati eredetű szén­hidrát. érzett az édes ízt csakgyü- Gyógy szer-e a méz? A ré- Hogyan fogyasszuk? mölcsök és gyökerek meisio- gi gyógyszerkönyvekben sze­lásakor tapasztalt ősember, amikor mézhez Jutott és olő­ször érezte azt a különösen kellemes valamit, aminek édes ízét bizonyos fokig még repelt -Mel depuratum- — tiszta méz és -Mel Kosa­rum" — rózsaméz néven. A Még egy kérdést adhat az érdeklődő: milyen formá­ban fogyasszuk a mézet? Ha népi gyógyítás és a régi re- — mint a teák esetében — ceptek belsőleg mint édosf­ma sem pótolták a mester- tőt, nyálkaoldót, köptetőt és ségesen előállított cukrok és édességek. És nagyon meg­feltételezzük, hogy anyagai hatásukat egymáshoz kap­ílyen minőségében mint kö- csalódva komplex módon högéscsillapítót használták és fejtik kl, akkor elsősorban a szerette, ezt mi sem bizo- dicsérték elsősorban. Azt helyesen kezelt termésmé­nyítja jobban, mint az, hotcy mondták: elősegíti az emész- zét ajánlatos fogyasztani k<j­a mézfogyasztás végighúzó- tést ét erősíti a szervezetet, dtk az emberiség történetén. A lépesmézet hasmenés elle­Ar. ókorben a híres attikai ni székrekesztő gyógyszernek mézet a Htmmetos déli lej- tartották. De a méz külsőleg is használatos volt. A száj kiütéseit, a nyelv sebeit ró­tőjén viruló ajakos virágok­bél gyűjtötték a méhek. A Mel Hyblena Szicíba külön- zsamézael kenegették és nem egy kenőcsbe került azóta is méz. Ma a méz a gyógyszer­leges méze volt. A középkor te a reneszánsz mézes tész­tái, édee süteményei, a ké­sőbbi idők citmnyos. mézes bora. mézes oáünkéia még lei kenőcsökbe, zselékbe ke­pár évtizeddel ezelőtt is ked- verve. A méetartalmú Royal vencel voltak a fogvasrtók- zselé ét a beszedésre kész nak é« ha a mézesbábos ipar rnézkaprrulák külföldön még hanyatlóban van is. a »é7.{v ma is elég divatosak, külö­küldi szívnek- mé-eskeláca nősen, amióta a B„ B„ vita­— egy kis népraízi színezet- min és Pantotin-aav együttea tel— ma is érdekessége a hatását eredményes hőrápo­váséroknak és ünnepeégek- lőszernek tartják és amióta naianként vagy mézes, eset­leg vajas-mézes kenyéren, íóként a reggelihez,, így kel­lemes, édes ízhatása is meg­marad. A lezárt kapszulában fogyasztása ezt természete­sen nélkülözi. A mézes dió, mézes guba és a mézea­mákoe tészta is kedvelt ele. könyvből már kimaradt, de del tráékes hogy a gyo­még mindig használják, fő- —2 nek. Gyógyaz«r-e ? No, de mi az igazság a méz hasznossága körül? Mit mond a laboratórium? A méz víz­ben nem kristályosodó ou­morsav-túltengésben szenve­dő betegek panaszkodnak a mézre. Talán eavhatása miatti De a savszegények diceérik. Tehát savhatás­fokozó tulajdonsága is van. A mézeskalács és mézes sü­temény azonban rendszerint senkinek sem árt. Tehát miért együnk mé­zet? ... Azért, amit leírtam és azért, mert határozottan jól Ilyennek látja a mézet az No de minket nem a" koz- ember, ha az orvos szemé­vel nézi. Buga doktor megjelent a köztudatban és a hírverésben a méhpempő. Öli a baktériumokat metikai nem az, hatás érdekel, ha­hogy a méz egész­GYORSPOSTA • GYORSPOSTA GYORSPOSTA % GYORSPOSTA „Jószágjárás" az utcában gedni. Amennyiben ezek a jószágok kárt csinálnak éa ezt a lakosok a tanács tu­domására hozzák, megbírsá­goljuk a baromfitulajdono­sókat. Az új vet étek zöld­jén az ta verőfénye ragyog. Az ég ragyo­gó kéktégére egy kis szürke szint csent a hervadás is a nap- kapcsolódott_ palok mar csafc lan­gyos hevülettel ölelik nVál a rétek égszínkék M kedves magyarázat ökör­— blkatajték mondja róla a pász­katánggal szegett torember, aki hosszú, síkját. Csodálatos ez meleg őszt jósol lá­~ ' " tátiból. Az | zados hit tündérlá Petőfitelepen is szeretnénk akarok haragot a szomszé­virágosítani, de nem lehet, dokkal, de ez roppant kelle­mert például a mi utcánk- meüen. ' ban Olyan a -jószágjáráa«, N. Ferencné, hogy az már szinte elvisel- Petőíitelep. 12-os utca hetetlen. Tele van az utca * kacsával, csirkével, tele- — Az állattartási rendelét piszkolják a járdát, kivájják kimondja — válaszolt a pa­a falak alját. Azonkívül, nasira Laosán Mihály, a II. hogy kért tesznek, zavarják kerületi tanács elnöke —, « közlekedést. Nemrégiben hagy a körtöltésen kívül ba­egy motoros elesett egy ka- romilt csak felügyelet mel- V&'lrank. ^készülékem csa miatt a kóvesuton. Nem lett lehet az utcara kien- még a maJ nap|g ia rog3Z Nincs arra időm, hogy sza­ladgáljak utána, de úgy tu­dom, a rádiót a megrende­lés után egy hónapon belül ki kell javítani. Markovim István, Honvéd tér 5. Rádió javítás Ez év Január 28-án elvit­tem rádiókészülékemet a szegedi elektromos kt«z-be, hogy javítsák meg. Már ok­Vénasszonyok nyara a fonal már elegen­dő, hogy a pókocskát elbírja a levegőben úszva. Szili, szili az ökör­nyál az üres madár­fészkek felett, s egy kit mélabút lop a szívekbe, mert tud­juk, hogy ez az utol­a magyar ász! Min­denütt elömlik a nyugalom, szellő si- nyok hajának nézi, mogatja az arcot és mely ott táncol a ku­kergeti az ökörnyálit korieastdrale 4 zörgő kukoricáséi- csontvázának rak között. Itt van a vénasszonyok nyara, palettájáról citrom­sárga és vörös folto­zörgő karja­in. Az igazság az, hogy az ökörnyál nem mis, mint egy pókoeska maga le és sodorja tovább, tovább. A kis háló úgy ké­szül, hogy a pókocs­kák, felkúszva o kl- I emelkedő tárgyak só intő jel. Dudolász­évszá- csúcsára, fonószemöl- t>a surran az őszi cseiket odanyomva néhány kapaszkodó szálat húznak. Majd a csúcsnak szélmen­tébe eső résein rög­zíti a fonal végét és szél, s a Nap arany­sugarai szinte élnek, táncolnak. Olyan me­leg van, mintha nyár volna. Az is van, de osak vénasszonyok kat varázsol a fony- szőtte fonadéka, nyadó parkok zöldji- amely nem. a zsák­a kapaszkodó fona- nyara! Éjszakánként lakra siet. Ezután a fekete októberi ágaskodni kezd ét szélnek áll elejével. A szél, belefogóeva a csillagos égen vándor vadludak hangja sir, • geggentve-gagyog­bé A nyári madár te- mányszereést szolgál- fonalba, hurokszerú- va vonulnak, hang­reg nagy része már ja, hanem hogy a faj en hajtja és növeli juh szíven üti az em­tili otthona felé tart, — a természet örök azt. Mikor a hurok bert. Valamilyen de a pusztákon búbot törvényének tngedel- jó másfél centiméter, megmondhatatlan ősi meskedve — minél a pók a fonalat a rigmus, parancsszó nagyobb területen el- megerősítő pontnál száll a sötétben, vi­Ilyenkor leszakítja. A vékony szi őket ökör- fehér pányva kí­paceirta énekel, és távoli vidékek mada• rai ej tik útba a ha- terjedjen. «ai földeket. A hónap legfeltű­nőbb természeti je­lensége a szélhajtot- fákon és épületeken, ••• ••HHHH nyál, fennakad az út- gyózva lebeg és ez a jóban álló kórókon, mozgás tovább fej ta ökörnyál ezüstös letép a szél egy kit leteti és nyújtja a ismeretlen tájak felé. Szálló ökörnyál és szálló 8 vadludak. Búcsúzunk hosszúra tőled, Vénasszonyok fonalat, nyara Segesvári László, az elekt­romos ktsz javítórészlegének helyettes veaetöje a követ­kezőkről tájékoztatta a szer­kesztőséget : — Valóban a panaszban említett időpontban vállaltuk cl a rádiójavítást. Többek között ki kellett cccrélni a tekereskészletet, azonban ez az alkatrész nem volt rak­tárunkban. Közöltük a meg. rendelővel, hogy gondosko­dunk a tekercsek beszerzésé­ről és rádiója után később érdeklődjön. Márciusban si­került az alkatrészhez hoz­zájutnunk és kl is Javítot­tuk a készüléket. Április óta itt van a javítóműhelyben készen és érthetetlen, hogy fonala, amihez sok fehér fityolkát beid- Két-három méter is Csizmazia György eddig miért nem vitték el. 8 J)ÉL-M A G YARORSZA* Vaaáanap, 1963. október 20.

Next

/
Thumbnails
Contents