Délmagyarország, 1963. október (53. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-20 / 246. szám

H Simái Mihály: VÉRES KEZŰ WACKERÓJ fflakáma Az erdei zsebmetszők táborában, mint az újabb filmeken általában, a nagy hejehuja helyén potom negyvenhét buja egyén italtól hülyén ül, nem padon, hanem a vádion törvényei szerint azon, ami a rongyok közt szabadon van, mert nincsenek szabók e vadonban — míg csak a rágott-vágott rongyok helyett egy grófi nadrágot nem lopnak valahonnan. Mert őkelmék bizony lopósak, ó csak látnátok, hogy rázzák át a kopókat, s a pandúrok százát, de leglopásabb Kari, a Wackeráj, aki egy női fenéktől balra a legnagyobb lopót felmarva áll, mint egy kerály. Zene szól: plim-plim, plam-plam, nézők, ó nézzétek meg premiei planban őt, népi orr, népi áll, s bizony, nem pianéban piál. — A fej beverve, a nő heverve, a bor vedelve jó, ez az ő elve — mert mindent egyénileg csinál, ahogyan iszik és ahogyan harsog, ahogy a kupát fogja, és ahogy falsót, ahogyan csámcsog, ahogyan hörböl, hogy minden valamirevaló nő lelkéből azonnal sóhaj tőr föl, s egymást rángatják ki ebből az ölből. De lámcsak egyszerre távoli zaj támad, s ahogy elkezd a por oszolni, látunk egy század poroszlót a sziklák közt poroszolni. Elárulták hát az erdei zsebmetszők tanyáját! De Wackeráj a helyzet szitáján azonnal átlát, s fölordít: Emberek! A Kisbüdös barlangba menjetek, legmélyére, a dísz-zsebmetszetek mögé, aztán kártyázhattok, de néha ide is figyeljetek! í Ismét föléled a remény, összekacsint a sok kemény szegény-legény és mindegyik vigyorog: Ej-ej! ez a vezér már megint valami Wackerájságot tervel — s mennek a barlangba büszkén, felemelt fejjel. Tudják, itt így kell menni, és nem hajolnának le semmi kincsért, mert a barlangban a nehéz, mérgező gáz éppen mellig ér, s a lehajlónak halált ígér. Eközben Wackeráj áll, egyre áll, ajkán sátáni vigyorral, vajon mit forral?... Egyik szeretője azonban, Ellen; ki nem szűkölködik combban, se mellben, s aki gyanútlan férfit már x-szer bombázott szexszel — nevet és készül, mert utasítás nélkül is tudja, hogy — mint már nemegyszer — a terv az ő pikáns voltára épül. Közben a poroszlók egyszerre lépve jönnek, jönnek csak erre, a nap rásüt a sok suta fegyverre. Már látják, hogy a tábor — mint egy henye forgatókönyvíró feje — teljesen üres; csak egyetlen kecske, mely ott mekeg, tisztjükre néznek hát a fogdmegek: Mi ez? Mi lesz? A tiszt fejét vakarja, de a levegőben megáll a karja, •mert hirtelen Ellen, kit rongyai éppenasakhogy álcáznak mellben, ott terem, s azt mondja: Rajta, itt bujkál még a haramiafajta, fogják el, mert különben nékem végem; fél éve kínoz már a háremében! Ilyen nőt bántani gyalázat! Követi a lányt a felajzott század. A tiszt megy az élen, és máris úgy tapogatja, hogy az naturális, hát még mikor a barlangba érnek — hiába, nem lehet parancsolni a parancsnoki vérnek! Megcsókolja a száját, állát, nyakát, úgy hajlik mindig alább; beszívja a gázt. a mérgeset, s leomlik szegény gázmérgezett tiszt, mint egy szalmabáb. A katonák föléhajolnak, így lesznek Sk is holtak, s a holtak fölébe hajlók is mind-mind holtan a földre omlanak... Wackeráj — áncig-cváncig... Számolja őket százig, g azt mondja: Fiúkák tente! meg volnánk mentve! Hál istennek, ennek a filmnek vége. örömkönny tolul, Ellen nyakába borul az erdei zsebmetszők fürge népe,, sok vidám ürge, s elmennek újra zsebmetszeni. Wackeráj pedig fölkacag: — S még azt mondjátok, hogy az én filmem vacak?! Hőzönghetsz, herr Kritika, tudom, hogy halálra ítélsz te, mert neked nem ízVik a közönség ilyetén ősi-hősizlése! De hapsikám, pénzre megy a játék, úgy biz ám, ropogós magyar pénzre! Márpedig én, mint hivatásomból következik: — Jól benyúlok a közönség zsebébe! Barta Lajos 85 éves Nyolcvanöt éves. és még ma is alkotó művész. Századunk elején lépett föl szociális szellemű elbeszéléseivel és drámáival. Polgári radikális volt, vidéki újságíró, majd 1910-től a fővárosban, a Világ szerkesztőségében forgatta harcos tollát, előkészítve a forradalmat, amelyben maga is túllépett önmagán, és kommunista íróvá lett. Ezért kellett a bukás után emigrálnia: Bécsben, Pozsonyban, Párizsban szerkeszt azután magyar lapokat, ír és küzd a magvar demokráciáért. A fölszabadulás után hazatér, s most már az új országért dolgozik. , Novelláiban cselédek és földmunkások küszködnek a kenyérért, a földért. Vonzódik a naturalizmushoz, alakjai nyersek és retus nélküliek, kendőzetlenek: és mohók, amilyenné a feudális és tőkés világ tette őket. Szemlélete és néppártisága Ady és Móricz harcostársává tette, s akár ők, Barta is közvetlen publicisztikai küzdelmet is vállalt a nagybirtok ellen, a földosztásért. A Nyugat munkatársa, a 10-es években legtöbb elbeszélése ott jelenik meg, mégis önálló, elütő színt írói teljességében.* Sajnos, úgy tudjuk, hogy egyszer, a jelent e mozgalmon belül: s megállapítása ma sem vesz- költő 1925-ös bécsi kirándubár a népi írók elődjének és tette érvényét. Pedig irodai- lása alkalmával találkoztak, úttörőjének is tekinthető, munk nesztora ma is alkot, csupán, s mégis, a magyar mégsem -népies*. ' íría emlékezéseit küzdelmes néppel való együttérzés roéletéről. A belőle megjelent konsága oly emlékezetes kapJelentos kiserletet tett — a néhány részletből kitűnik, csolatot teremtett közöttük, népszínmű romantikájával gyakran és szeretettel emle- hogy Barta Juhász-kultuszászembeszegülve — a magyar gette Juhász Gyulát, a szenépdráma megteremtésére, gedi költőt, főként 19-es for1911-ben mutatták be első radalmi szereplését, aminek . . k^7;intAsjinkpf küldtük színművét, a Partokat, s híre a francia demarkációs ™ ^^"TT^fl^í^ FLOKENTA ALBÜ Tengeri ének A házam sziklaparton áll idő- és tengerárban — idő- és tengerárban nem léphetek se túl, se innen a hullámok zajától: nem alhatom csukott s függönyzött ablakokkc'. E helyről látszik s hallszik a világ nyugalma, küszködése: ez a moraj, mely ütemet parancsol véremnek és egemnek. Hajókat küldök minden tengerekre, és mindenhonnan érkeznek hajók: térj be hozzám s fogadj be te is engem, világ! Nagykövete vagyok az időnek, a tengernek. — Megértek minden órát minden gondolatot mert lelkemmel e korszakhoz tapadtam. VERESS ZOLTÁN fordítás* TÓTH ISTVÁN ANVÁM ban még ma is él. E ritka jubileum napjan a tomboló siker úgy megret- vonalon is átjutott a vörös terítette a nagybirtokosokat, Budapestre, s emléke meghogy tiltakozásukra a máso- maradt az emigráció időszadik előadás után le kellett kában is. Hatoany Lajostól venni a műsorról. Ám többi drámája is (Tavaszi mámor, Szerelem, Zsuzsi stb.) sikert aratott, némelyiket napjainkban is játsszák, s a Szerelem a televízióban is sikert aratott. (A Tavaszi mámort évekkel ezelőtt nagy sikerrel játszotta a szegedi ken-1 derfonógyár színjátszó együttese, amelynek egyik előadásán, 1955-ben a szerző is megjelent) A fölszabadulás után írott elbeszéléseiben az ország és a nép ügyéről, gondjáról beszél. 1956-ban több évtizedes irodalmi munkásságáért megkapta a Kossuth-díjat Bölöni György akkor azt írta róla: -Barta Lajosnak írói munkásságát nem ismerik eléggé a mai olvasók... Barta Lajos itt van most újra irodalmunkban, közöttünk, az írónak, jó egészséget, hcwzszú életet, s további sikeres munkálkodást kívánunk. Könyves László Éjjel kereslek, mint a tolvaj, álmokban lelek csak reád. Örökre magadra öltötted éjszínű halottas ruhád. Hogy választhatnak el [bennünket a józan fényű nappalok? Hogy értbet egyet két [ellenség: egy élő s egy konok halott? Varga Imre: Az irodalom haszna J

ószerint mindenki taná-szokásban, ha hazamegyek vágta hirtelen a villát a szécsolja nekünk. írók- szülővárosomba, mindjárt natártóba, s fordult méregnak: írjátok a mai életet, mert körbe fog a rokonság, de gel eltelve felém, ez a mai élet olyan, ugyebár, még az ismeretlenek is, és — Mit akarsz? Még utáhogy... Persze, politikus mondogatják ám: ezt kéne nam ls jössz? Nem elég, hogy atyámfiai könnyebben be- megírni, azt kéne elmondani így tönkretettél? Hagyj enszélnek, mivel ők nem az a rádióban. Csak győzze az gem békén, jó? Es jegyezd ember forgatni a fejét Az- meg magadnak, ha még egytán egy ilyen paraszti nagy- szer írsz rólam, vagy velünk családban mindenféle ember kapcsolatban akármit is, aksikeredik. Funkcionárius, kor... gépkocsivezető, tyúkfarmos, — Dehát mj a baj, Mátyás s ami éppen egy efféle famí- bátyám? — kérdeztem őszinliába pláne passzol: még maszek paraszt is. Ügybizony, a nagybátyám, Szilasi Mátyás bácsi. Valamikor pedig tszegyes mai ember két lábon járkáló eseteit írják meg. Bezzeg az olyan ember, mini e história szerencsés írója is, bizony nem egy elvesztegette már feje búbjáról a hajat. A mai téma miatt. Íme, a példázat. Ügy van A tragikus napon is hazamegy János a reggel bevett féldecivel a hasában. Az asszony kútban hűtött görögdinnyét evett az egykori parasztház fonott székkel berendezett folyosóján. Mindjárt kínálta is sok mindenben igen rendes férjeurát pirosbélűvel. De János csak nézett maga elé a szomorúság sötétlő felhőivel az arcán. Hogy enne dinnyét az, akinek pálinka után könyörög a gyomra? Mellére eresztett fejét meg sem mozdította a kínáló szóra, csak szemét fordította az asszonyra. — Legalább öt forintot lennél kedves? — Pálinkára, ugye? — Igen, pálinkára! Nem érek én neked öt forintot? — Ugyan, Jánoskám, hiszen minek magyarázzam, nagyon jól tudod, hogy... De nem szeretem, ha részegeskedsz. Hogy megiszogatod a nehezen szerzett pénzeket. Minden fillért meg kell morzsolgatnunk! A semmivel kerültünk össze. Aztán egész éjszaka Olyan a szád tőle, mint a cefrés hordó! f 1Á — Szóval, az urad szája cefréshordó? No, jó! De ha adnál öt forintot, ezt is elfelejteném. — Egyél finom dinnyét, szokjál le az italozásról. — Szokj le te a zsugoriságodról! Szó szót követett. Nem úgy szidták egymást, ahogy ebben a házban annak idején szidódtak a házastársak. Nem mondták: dűljön rád a ház, hogy folyna ki a szemed! Inkább csak afféle mai csöndes fojtogatás volt ez a vita. Az asszony nam is igen vette komolyra. János annál inkább. Dehát milyen az asszony. Száz érvet százeggyel tetéz. Megmondta, hogy nem ad pénzt pálinkára. De ezzel fel is állt az asztaltól s lakonikus rövidséggel közölte, hogy elmegy a boltba. János tudta, hogv nem pálinkáért, hanem valami egészen konyhaszagú, hétkönapi valamiért. S az asszony nem várt véleményt Jánostól a rövid bejelentésre, hanem mit sem időzve indult. János is lakonikus volt. Az asszony keze már a kapukilincsen babrált, amikor, mint-, ha csak magának mondaná és ez egészen mellékes lenne, azt mondta: — Én meg addig felakasztom magamat! Az asszony úgy tett, mintha nem is hallotta volna a dolgot. Szépen, menyecskésen. ahogy fiatal hivatalnokaiéhoz illik, elsietett a sarki boltba. János utánapillantott, aztán az egykori parasztház rég kihűlt istállójának gádorféjáról leemelt egy alig használt borjúkötelet. A kötél úgy ült ott a gádorfán, ahogy parasztházaknál ülnek az első pillantásra használhatatlannak tűnő tárgyak, a nyeletlen sársimítók, ócska késpengék, lóvakarók, törött kapupántok, rugótlan zárak, ásóköpűk és fogatlan gereblyék. Ülnek és várják, hátha még az életben, ha nem is eredeti rendeltetésüknek megfelelően. de valamire megfejelnek. A borjúkötél is így lelt végzetes sorsára ezúttal. János borjúkötéllel a kezében felballagott a padlásra. A garádics nyekergett alatta, mintha sóhajtozna. Szinte sírtak a fogak léptei terhétől. János nem sírt. Nagy nekiszánakozva ballagott fölfelé. A .kötelet felhurkolta a padlásajtó szemöldökíájára. s még egyszer szétnézett innét fentről. A kötél lóg a padlásajtó szemöldökfájáról. János bánattalan arccal néz körül. Aztán szakértőn lép föl a kukoricamorzsoló székre, babrál a kötéllel. Csomóz előbb, majd hurkol, határozott mozdulattal rúgja ki maga alól a morzsolószéket. Az nagy dörömbölve gurul végig a garádicson. Bevégeztetett. János lóg a kötélen. • A zajra és mocorgásra felfigyel a szomszédasszony. Örök kötelessége ez már a szomszédasszonyoknak. Hogy mindenre figyeljenek, ami a másik ház körül történik. János lóg a kötélen, s enyhén, a kötél csavarodásának törvénye szerint elfordul, fordítja Jánost. János nem rugdalózik. Nagyon is türelmesen viseli sorsát, amit ím véglegesen a borjúkötélre bízott. Hanem a szomszédasszony. A környéket felveri visíkolásával: — Segítség, segítség! Emberi életről van szó, jönnek is a segítőkészséggel teli bátor férfiak. Rohannak. Nagykéssel, bicskával. Elsőrendű gyógyír akasztott ember körül az ilyen. De azért férfi a férfi, hogy a feje, meg az esze kormányozza kezét. Megnézik János pulzusát. Még ver. Még van remény. Nem mondják, egy szó váltására nincs idő. A késes szemével int. Nyalábold át a testet! ö meg nyiszálni kezdi a kötelet. Dolgoznak. A futás, meg a hirtelenjött izgalom izzadsággal loccsantja végig az arcukat. Megtesznek mindent. Nem gondol ép agyú ember sem hálára, se szidalomra. Ez, ez kötelesség! Buzgólkodnak. János meg nagy ártatlanul az őt nyaláboló hóna alá nyúl. — Kuc. kuc, kuc — mondja és mosolyogva nyitja ki a szemét. A nyaláboló fejéből elszökik a vér. Leugrott a padlásról. Eltört mindkét lába. Jöttek a mentők. Nem Jánosért. Jánosnak kutya baja. Nem a nyakára, a derekára kötötte a kötelet Erre rávette a kabátját, s úgy tűnt, hogy nyakánál fogva csüggeszkedik. Borbirónénak ideje sem volt, hogy megijedjen. Mire a boltból hazaért, oly csöndes volt minden, akár elmentekor. János üldögélt az egykori parasztház fonott székekkel berendezett folyosóján és valódi bánattal telten szólt. — Látod, ezt megúszhattok volna öt forinttal! De hát milyen az asszony. Az ember felakaszthatja magát bánatában, neki akkor is: nyírták. te kétségbeeséssel. Évek óta egy sort sem írtam a család dolgairól. — Mii? Még te kérded? tag volt, de őt is sértették, ő Hát nem te írtad ki Tömösse hagyta magát, aztán a sy lódqktort is a regényednagy földinduláskor macé- ben? rálhatták, megmaradt mag- — Jó, jó. Dehát mi köze parasztnak az ángyom társa- Tömössynek a családhoz? ságában, meg a két csikóból — Hát nincs szemed? s egy vén. hevederrel fenn- Ládd ezt a jó kis csikót, te! tartott lóból álló öreg sze- Hej, micsoda fajin kis csőkeres fogattal. dör lett volna ebből, te! Hazamenvén, hozzájuk is Pénzhozó jószág! Még a taillő ellátogatni. Érdekes is, karmányínségkor is mindenmeg aztán unokatestvérem- nel elláttam. És aktnel, a fiával, aki ismert ne- kor ez a Tömös6y cimvű pedagógus és kézről kézre bórád megszimaitolta. Éradogatott elvált ember, szok- ted? Feljelentett. Papírt tünk volt értekezni a világ kaptam, hogy vigyem be a folyásáról, a pedagógia újabb megyei kórházba. És kivágeredményeiről és a bürokrá- ták a kis csődöröm! Érted te cia szépségeiről, a csongrádi ezt? Sőt a tanács még meg szépasszonyok huncutságai- is bírságolt. Mert csődört, ha ról, majd némi hangos, de nem tudnád, csakis engereménytelen célzást teszünk déllyel lehet tartani. Cseka téeszekben várható egy- ken be kellett fizetni háromság-alakulásról. Múlt vasár- száz forintot. Tudod te, mi nap is így volt. Hanem az én pénz az? És ahogy bevittem nagybátyám igen foghegyről a lovat a doktorokhoz, amifogadta a köszönésem. Sőt kor legjobban fájt neki, élném tette fel a szokásos kér- rúgott egy deszkát. Neki déseket sem a szputnyikok- egyenesen ennek a lábamról, még a grúz földön ta- nak, ni! Doktorhoz is el Kaipasztaltak sem érdekelték, lett vele menni. Az is pénz! Egyszerűen faképnél ha- Mert én magparaszt vagyok, gyott. Ángyom is, unoka- Nekem fizetni kell! És totestvérem, Szüasi Gábor is dod mért? Mert te beleírtad csak vállat vontak. — Ilyen abba a francos regényedbe már ő, fiam — mentegette Tömössyt Megsértetted, ángyom, s gyorsan töltött hogy szeret tyúkot oltani! Es abból a vinkóból, ami foly- most rajtam csattan az oston odahaza állott egy üveg- tor. Érted? Hát, öcsém, ezért gel, mivel Mátyás bátyám nem kívánok egy cseppet gyomra csak ezzel locsolva sem a te szép, kopasz fejedemésztette meg a zsíros ben gyönyörködni, érted?! ételt, de amire soha egy És ;óbban is teszed, ha... krajcárt, még nem adott án- A ?óta is csak épphogy gyomnak. — Ilyen már ő, ™ fogadja a köszönésem, fiam ... Biz' isten, már játszadozom a FTtána kocogtam. Ott lel- gondolattal, hogy meglesek tem rá nagyapám volt egy irodalompoíitikust, s istállójában, ahol öreg lova megkérem, menjen el Sris két csikaja álldogált. Szösz- lasi Mátyás bátyámhoz. Kérmötölt valamivel. Csak mi- je meg ő. Hátha az ő szavákor már jó ideje macerál- ra jobban hallgat. Hiszen ha gattam kérdéseimmel, akkor engem is meggyőzött... Vasárnap, 1963? október M, DÉL-MAGYARORSZÁG 7