Délmagyarország, 1963. szeptember (53. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-15 / 216. szám

6 dél-magyarország Vasárnap. 1063. szept. tS. SIMÁI MIHÁLY: ESZMÉLŐ t V Csak a villámok oszlopai tartják, recsegő villám-mestergerendák, cikcakkos elektromos lécek az ég Ixíomlani készülő barlangját, melybe dinamitként helyezte el ezt az éjszakát a könyörtelen Enyészet. — Mint zöld zsarátnokon, melengetném kezemet a táj felett; de mellemen dörömböl a Föld ökle, ez a fekete fergeteg: V Bocsáss be, Ember! Ments meg. Ember! Hozzád hozom, akit előled eliszonyodva rejtenem kell; csecsemőmet, az Életet! Szíved vörös hús-pólya, vér-pólya, be kell hogy bugyolálja, meg kell hogy óvja sikongó egyszülöttemet! — Nézzetek a világot behálózó ezernyi gyújtó zsinórra! Vágjátok fel a láng ereit, hogy idejében elverezzen a Katasztrófa! é, mert remeg a sziklahorizont. B csak a villámok oszlopai tartják, recsegő villám-mestergercndák, cikcakkos elektromos lécek az ég beomlani készülő barlangját, melybe dinamitként helyezte el ezt az éjszakát a könyörtelen Enyészet! Bar falig János: Mert március volt Tiszta ágak között hullott a tiszta hó. A vizes felhő leborult az épről. De a zöldvetéses föld vígan felkacagott — mert március volt. Egy kismadár pintyegett, amint szállott. Szárnya meglebbent a légben. A kertben csókolóztak a nárciszok — mert március volt. Ablakomnak mindkét szárnyát kitártam. Mosoly fogant az ajkamon. Szivemnek minden vágyát kirepítettem. A domboldalról ibolyás patak folyt, — mert március volt. Kék március! örömmosolygás! Ezüst tálban nézte az ég magát. Tiszta ágak közölt hullott a tiszta hó. A hó alatt meghajoltak tulipántok, rózsák. De kicsi szivük frissen felkacagott, — mert március volt. Színhely: Kacurék ebédlő-nappali szobája. Idő: este hat óra. Kacur az asztalt teríti meg, közben morog. KACUR: Ez is női munka. (A telefon VEGE AZ ÜNNEPNEK magyarhoz. Meg is ér* tettem. Azt mondta) asszonyom, ön na-1 gyon csinos, de Jenő egy ökör. szól, Kacur leejt egy villát, KACUR: Fellázadok. Er- hogy kártyázzunk, akkor gye- KACUR: Látszik, hogy felveszi, majd a telefonhoz ted? (Tagoltan mondja.) — re. öt perc alatt itt ls le- semmit se tudsz franciául. lép. felveszi a kagylót, tele- Fel-lá-za-dok! Meg az asztal- he.tsz. Ne csöngess, hanem Barátunk azt mondta, hogy fonálás közben aggódva néz ra csapok. (Nagy lendülettel halkan kopogj az ajtón. Vé- kártyázni szeretné, a konyhaajtó felé.) — Még felemeli az öklét, de a végén geztem. (Hirtelen teszi le a FELESÉG: Nem igaz, Te nem biztos, hogy el tudok lelassítja a lendületet.) — kagylót, mert a felesége be menni. Mindent megpróbá- Egyelőre csak ilyen finoman, jön.) lok. Most éppen asztalt terí- Jelképesen FELESÉG (be. Gyanakodtek. Mosogatni, azt nem. Az FELESEG: Ez a szerencséd, van.): Kinek telefonáltál? sokéig tartana, én pedig rög- Így én is finom leszek. Egy KACUR: Én? Senkinek. tön vacsora után kártyázni frászt fogsz ta kártyázni. Moakarok. Jó. Fellázadok. Fel sogatni fogsz, drágám, én! Az asztalra is csapok. KACUR: Az ünnepi játé(Leteszi a kagylót, az asztal- kok alatt te biztattál, hogy hoz lép és öklével nagyot vacsora után kártyázzak csap rá. A tányérok csőröm- Ödönnel. becsapsz. KACUR: Figyeld csak meg, hogy igazat mondtam. (Kezével mutatja a kártyakeverés és osztás műveletét.) FELESÉG: Akkor mit fog- _ Zsuga? dosod a kagylót? KARCSI: Oui, oui. (BóKACUR: Izé.. Poros volt. Unt a fejével.) A port toröltem le. KACUR (fölényesen): FELESÉG: Na, az szép. De Na látod Hát akkor én most jobb lesz. ha a porruhával elmegyek vele, drágám, kárpölnek, Kacur ijedten fogja FELESÉG: Az akkor volt. csinálod. Ott van a sarokban. ty4zni Elviszem a Tiszába. az öklét.) — Hű, a mindensé- De az ünnepeknek vége. git! Ez fáj. KACUR: Értem már. PorFELESÉG (be): Hát te mit hintés volt az egész. Hadd lás- felveszi a porruhát, finnyá<K*™eM'i ml , v hadd lásson valamit Szeged KACUR (a sarokba megy, éjszakai életéből is. - • FELESÉG: Itt hagysz magamra? sa az a szegény rokon, hogy san két ujja közé fogja.): te milyen áldott jó feleség Rabságunk jelképe. (Ledobja - KACUR A vendégünk vagy. Ha közönséged van, " főidre, de aztán ijedten néz el6n ^^ jeiCnetet csinál— - * -" a nl, hogy otthon elmesélje. akkor megjátszod a megértő az ajtóra. Ismét felveszi hitvest, de ha magunk va- földről és végighúzza « szek- á ' /di n6k tényleg b0. ÖT.-,nn,. runno" 1 förfinol- _ ° " — csináltál a kezeddel? KACUR: Tréninget tartottam. Mi van vacsorára? FELESÉG: Tökfőzelék tükörtojással. KACUR (hergeli magát): gyünk, akkor egy házizsar- Tényen.) — Nem férfinak va- ° Tökfőzelék tükörtojással? Az nok vagy, egy tirannus. ló. Férfinak a termelőmun- fBLESÉG- Na jó De véris vacsora? FELESÉG: Jenő, ne sérte- ka való. . . k ^ pillanatra FELESÉG: Még hozzá fi- gess! FELESÉG (mór előbb be- Plllanatra nom könnyű. KACUR: A rokonok és a lépett a szobába, hogy a meg kacur• Jó dl siess' KACUR: Mindig csak fő- vendégek előtt sose veszeked- hátralevő edényeket kivigye.): FELESÉG• 'Mindjárt hozelék meg tojás. Nem vagyok tél velem. Igen, Jenő. Ahogy A kártya az termelőmunén bicsérdista. parancsolod, drágám. Min- ka? Az nektek való? FELESÉG: Mért, mit den úgy lesz, ahogy akarod, KACUR: Igen. Mert ott le- _ R , akarsz vacsorára? édesem. Így fuvoláztál egész het kombinálni. A kártyában A»rsr- ú KACUR: Csirkepaprikást nap... van fantázia, ötlet, meglepenokedlival. tejfeles uborka- FELESÉG: Talán csak nem tés, Izgalom. Egy elfogott pisalátát, utána egy pohár me- akarod, hogy agész év bem így ros ulti felér egy csatanyeréscsekit és egy kitűnő feketét, fuvolázzak neked? sel, FELESEG: Te nem vagy észnél, Jenő. KACUR: Mért, a szabadté- cag ): Hol élsz, te. Jenő? zom. (Kimegy.) KACUR: (örömujjongással) KARCSI: Ügy látszik, tényleg bevált. KACUR: Mi az, hogy bevált? Teljes siker! Most már KACUR: De igenis, akarom. FELESÉG: Na, akkor egye- mindenütt ezt «máljuk FELESÉG (gúnyosan felka- lőre légy szíves azon izgulj, -JJJ" ^ vagy az idegen A hogy megnyerd a tisztasági venaeg, en vagyon a csatát. (Kimegy.) rőd. • Nyugodtan kísésétálhaMég élt, amikor az irodalmi közvéleménynek az a része, amely egykor figyelt reá, a Nyugat olvasótábora, már elfelejtette. Utolsó évtizedét Mátyásföldön, ahova Szegedről költözött, súlyos Idegbetegségben vergődte át, s amikor 1039-ben megszabadult kínjaival együtt az élettől is, csak a Nyugat, egykori orgánuma búcsúztatta el a finom ízlésű, értő Elek Artúr miniatűr esszéjével. Aztán ismét feledésbe merült alakja s életműve egyaránt. József Attilával, Juhász Gyulával foglalkozva bukkantam rá. előbb irodalomtörténeti szerepére, utóbb saját műveire. József Attila hozzáírt levelében panaszkodik 1922ben a Nyugatra, hogy nem közlik verseit, sőt nem is válaszolnak »a szegény vid„éki emliernek*. Első irodalmi kritikáját is éppen Réti Ödön kedves, hangulatos regényéről, a bácskai kisvárosi értelmiség idillből és sivárságból szőtt realista rajzát nyújtó Zorfcdról írta, arról a könyvről, amelyről a Nyugat — szokatlan módon — egyszerre krt kritikát is közölt, az egyika a szerkesztő Babits feleségétől, Török Sophletól. Léha — mert újabban divat —, hogy a sznob fanyalgás megmosolyog vagy megró érte, de 1957-ben Furcsa népség címmel a Tiszatáji Magvetőnél megjelentettem Réti java novelláinak kötetét. A szegedi visszhang elmaradt, de jólesőn vettem a hírt, hogy az erdélvl és a vajdasági irodalom íölfedezte magának a szegedi írót, mint Réti Ödön a szerb és a román népélet írói ábrázolóinak a kevesek közé tartozó egyikét. S írói rangját is megadta a megbízható ítéletű Illés Endre, amikor a magyar elbeszélő próza négykötetes korpuszába fölvette Réti egyik elbeszélését, a Nátót, azt, amelyet — levelezéséből most látom — még az első világháború Idején németre is fordítottak. S a Nyugat szerkesztőségének levelei számomra is meglepően bizonyítják, mennyire becsülték és ösztökélték alkotásra az aradi ipariskola rajztanárát, aki 1919 után került Szegedre, s lett a húszas évek első telének híres szegedi irói triumvirátusában, Móra Ferenc és Juhász Gyula mellett a harmadik. Táviratokat olvasok: -Kéziratot kér a Nyugat-. -Aktuális írást kér és vár: Ignotus-Igazán szép, küldjön még. Osvát Ernő." A levelekben ilyen sorok állnak: -Nagyon kérjük, hogy még valami írással — legjobban novellát szeretnénk — tisztelje meg lapunkat. Kiváló tisztelettel: Fenyő Miksa-Pompás novelláját megkaptuk és arra kérjük, keressen fel minket írásaival minél sűrűbben. Meleg üdvözlettel igaz jó híve: Gellért OszkárA Nyugat neves grafikusa, a Nyugat-embléma alkotója, Beck ö. Fülöp írja neki: "Olyan pompás novellát írt mellém a Nyugatba, ri játékok alatt lehetett? feudalizmusban? Vagy a rab- * .. .. Q, (Először nagyot akar az asz- szolgatartó társadalomban? KACUR (pátosszal, közben tunK at sregen az úttesten, tálra ütni, de aztán meggon- KACUR: Ez is az én bű- a portörlő rongyot az ég felé semmi bajanl> s* \ k dolja magát.) nőm. Engedtem, hogy állás- rázza.): Óh, ti égi hatol- ««*> *?'degen feleség: Az más volt. ba menj és szemináriumra másságok! Látjátok, mivé , Nalunk a. ' Akkor tele voltunk vendé- járj. Tessék, most ilyesmiket tette a nő a teremtés koroná- mindent szaoaa. A tenaeggekkel, rokonokkal. vagdosol a fejemhez! ját?! (A por a rongyból a fe- soron kivul , gyorsan KACUR: A vendégek meg FELESÉG: Ne siránkozz, férc, az arcára és a szemére « pontosan szolgai ki a pina rokonok hasába lehet, az Jenő! Vedd végre tudomásul, hull.) — Íme, az ég áldása, cér. Ha senkinek*nem lesz enyém be nem? hogy egyenjogúság is van. (Kezével szedi le arcáról, ha- sör mi biztosan Kapu™ FELESÉG: Jenő, hogy be- KACUR: Papíron. A való- járói a szemetet. Halkan ko- majd. Az üzletben az eladok szélsz? Hát nem érted? A ságban mi, szerencsétien fér- popnak az ajtón. Kinyitja az karosszéket tóinak alánK es vendég előtt ki kel) hogy te- jeJc, még mindig nem va- ajtót. Karcsi be. Kacur kezet feketével kínálnak majd é? gyünk magunkért. És külön- gyünk egyenjogúak veletek. akar vele fogni, a portörlő a nincs az a hiánycikk, amit ben is a szabadtéri játékok FELESÉG: Ne keseregj. Je- kezében, hirtelen eldobja.) — mi be nem tudunk szerezcsak egyszer vannak egy év- nő! Harcoljátok ti is ki, ahogy Gyorsan és csöndben, mert ni. ben mi kiharcoltuk minden pillanatban kijöhet. FELESÉG: (kinyitja az ajKACUÜ: Elég baj az. Ak- KACUR: Igazad van. Ki- Tehát röviden: lázadás he- tót, de úgy, hogy Kacur es kor mindennap csirke volt harcolom. (Elszánt képet vág.) lyett ravaszság. Itt az egész Karcsi nem veszi észre.) meg gyümölcs, meg sajt, fi- FELESÉG: Na látod. A város az ünnepi játékoknak KARCSI: Es ha rájönnek, nom borocska, fekete. Most hadvészszül te képed már meg és a vendégeknek él. Szere- hogy nem vagyok idegen meg: tökfőzelék, tükörtojás, is van hozzá! (Kiviszi az edé- tünk vendéglátók lenni. Aki KACUR: Miért jönnének tükörtojás, tökfőzelék. nyeket közben.) — Tíz perc vendég, annak minden sza- rá? (Feleség, visszacsukja as FELESÉG: A hét kövér múlva jöhetsz mosogatni. bad. És a vendég dicsőségé- ajtót.) esztendő után jön a hét so- KACUR: Ha bot.. .dog le- bői ránk is sugárzik valami. FELESÉG (hangja kivtílvány. te ezt nem tudod? szek. (Feleség ki, Kacur ki- Tehát te most vendég vagy. ről): Jenő, gyere a káKACUR: Valamikor olvas- nyitja, majd becsukja utána KARCSI: De most nincse- véért, lam a bibliában, de nem tud- az ajtót, aztán a telefonhoz nok szabadtéri játékok. KACUR (ki. Közben): tam, hogy ez igy néz ki. Hát 'ép, tárcsáz, közben fél szeme KACUR: Nem számit, te Látod, feketét főzött a kedjó. Rendben van. Lemondok állandóan az ajtón van.) — akkor is vendég vagy. Még vedért. Mindennap eljőheta csirkéről. Ezzel szemben Karcsi, te vagy az? Itt Jenő. pedig messziről jött vendég, nél. (Ki, majd rögtön vissza. vacsora utón elmegyek egy Azonnal gvere át. Majd meg- mondjuk Párizsból. Hozza tálcán a feketét és a kicsit kártyázni. tudod. A feleségem még nem KARCSI: Én Párizsból? csészéket. Feleség is be.) FELESÉG: Mi van veled ismer téged. ugye? Nem. Minek? FELESÉG (megkínálja fema, Jenő? Nagyszerű. Ha azt akarod, KACUR- Gépet jöttél be- ketivel Karcsit.): Paranszerelni a' gyárnak. f01'0"- <K"rcsi kor* ~.„ „. , tyot lenyel.) — ízlik? KARCSI: De hisz én csak Karcsi (kiesne szerepéannyit tudok franciául, hogy Ml ). Remek Monsleur, Madame, Joli, FELESÉG: Mi az, maga m!?A-- . . ,. é(:t is, beszél is magyarul? KACUR: Az elég. A fele- KACUR: (a féjéhez kap. IMS: Tóé?-6 Jenő, « "liI«ön jöhetsz mosogatni. FELESEO: Mi van veled, KACUR: Engedd meg, drá- Jenő? Fáj a fejed? gám, hogy bemutassam KACUR: Majd elmúlik izé... Monsieur... Kana- kint a levegőn. Egyébként az pé... urat Párizsból jött, úgy van drágám, hogy Kahogy egy gépet beszereljen napé úr már néhány napja Itt van és mivel rendkívül FELESÉG: örvendek, jó nyelvérzéke van, néhány uram. szót már megtanult magyaKARCSI: Madame. rul. Hát nem szép tőle? FELESEG: Érdekes, ná- FELESÉG: De. Nagyon lünk a kanapé egy bútorda- szép. Légy szíves tanítsd rab. meg akkor arra a magyar KACUR: Az is, csakhogy közmondásra ls, hogy -Könyfrancia eredetű. nyebb utolérni a hazug bmFELESÉG: Es te hogy bert, mint a sánta kutyát.* beszélsz vele? Hiszen te KACUR: Jelbeszéddel nem tudsz franciéul? ilyen komplikált dolgot nem KACUR: Jelbeszéddel. lehet megmagyarázni. FELESÉG: Es megértitek FELESÉG: Nincs is rá egymást? szükség. Hisz Kanapé úr KACUR: Remekül. Figyeld olyan jól beszél magyarul, csak meg. Most például hely- hogy anélkül is megérti, lyel fogom megkínálni. (K-t- KACUR: Mit akarsz ezzel zével a székre mutat. Kar- mondani? esi leül) — Na, mit szólsz FELESÉG: Azt, hogy minhozzá? dent tudok. Vége a játékFELESEG: Remek. Kérd nak. Jenő. ' meg, hogy mondjon vala- KACUR: Elég baj ez nemit franciául. kem. KACUR: Ez már nehezebb FELESÉG: Nincs TlSza, lesz. (A száját tátogatja.) nincs kártya, de vár a moFELESÉG: Mit csinálsz, sogatás. Jenő? Ügy tátogsz, mint egy KACUR: Miért nem fartpartra vetett hal. hatnak egész éven át a szaKACUR: Ne zavarj! Izé... badtéri játékok? Parlez franc! A franc essen KARCSI- Vagy miért nem beléd, beszélj már valamit bánunk mindig egymással franciául. Ogv, mint egy idegen venKARCSI: Madame jolie, déegel? Zsenő ökör. zsuga passzion. KACUR: Mert ilvenek FELESÉG: Nahát, milyen vagyunk, érdekes. Hogy hasonlít a Kálmán László hogy nem hallgathatom el elragadtatásomat. Szívből Rétiné Bobár Irént, a költői lelkű, művelt asszonyt, aki maga is verselgetett, s akinek költeményeiből 1924 őszén a Dugonics Társaságban maga Juhász Gyula olvasott föl mutatóul néhányat. A szeretetre méltó Irén néni gratulálok. Megfokozza örö- kimerítő tájékoztatást adott mömet, hogy Osvát, kivel férje elbeszéléseinek törtéma beszéltenv róla, osztozik neti és földrajzi hátteréről, véleményem ben." Néhány drámáját is közölte a Nyugat. Egy szintén román tárgyú egyfelvonásosát, a Víorát, Forgács Rózsi kama keletkezésük körülményeiről, rendelkezésünkre bocsétottanal'iI2'l. Juhász Gyula-dokumentumait és emlékezéseit. S most, amikor halálát érezte, összeraszínháza tűzte műsorára és szedte^ férje hagyatékát, kéz vitte sikerre a fővárosban, iratait. Írásainak kivágott és Szegeden és szerte az or- javítgatott példányait, újságszágban. Makón Móra Csősz- cikkeket, leveleket, és vászonfogadásaval, Juhász Gyula zacskóba varrta. Augusztus Szép csöndesen című jelenetével együtt karült színre 1924 őszén, s ebből az alkalomból készültek az ismert és nevezetes fényképfölvételek a Hollósy Kornélia színház előtt, egyiken a csizmás József Attilával! Réti Ödön alkotói periódusa úgyszólván egy évtized volt: minden lényeges alkotása a tízes években és a hú22-én, 81 éves korában meghalt. Megrendülten vettem kézbe a maga kezével címzett csomagot, melyet a házbeliek adtak postára. Benne egy levél ls: -Utolsó üdvözlet- a címe, s igy kezdődik: -Már halódva írom ., Aa Iró hagyatékát, melyet egy sokat szenvedett, nagy női lélek gondossága testált rám, legméltóbb heszas évek elején született, s flyen, a Somogyi-könyvtárő valóban egyetlen kötetnyi elbeszéléssel írta be nevét a magyar irodalom történetébe. Ismerjük el, mielőtt még provincializmussal, lokálpatrióta elfogultsággal vádolnának: nem tartozik irodalmunknak nemhogy első, még második vonalába sem. Tisztes közvitéz Réti ödön prózairodalmunkban, de méltó emléke ápolására. Novelláinak sajtó alá rendezése során ismertem meg özvegyét, a kedves és okos ban helyeztem el. Az irodalom búvárai bizonyára találnak még benne kutatnivalót. A levelezésből látom, hogy 1923-ban Füst Milán esszét irt Réti művészetéről. Megjelenéséről nem tudok, további sorsáról sem, pedig ha megmaradt volna legalább kéziratban, roppant érdekes és értékes lenne. De talán akad még irodalomtörténész, aki Réti oeuvre-jét fölméri. Péter László • 4