Délmagyarország, 1963. szeptember (53. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-12 / 213. szám

2 DÉL-MAGYARORSZÁG Csütörtök. 1963. szepi flL Igorunk ellentmondásai és a pekingi betűrágok G. Glezerman cikke a Pravdában A Pravda szerdai szá­h rrj/oa „^^ meg. jelent G. Glezerman cikko •Korunk ellentmondásai és a pekingi betű rágó k« clm­nvl. 'Korunk forradalmi moz­galmában három fő erő mű­ködik: a szocialista országok népei, a kapitalista orszá­gok munkásosztálya és a ve­le haladó dolgozok, a gyar­mati és függd országok népei, amelyek vagy most harcol­nak nemzeti függetlenségü­kért. vagy már valamilyen mértékben kivívták azt. Ezzel az elemzéssel szem­ben a Kínai Kommunista Párt vezetői felállították a korunk ellentmondásaira vo­natkozó saját tételeiket. Re­vízió alá vették a moszkvai nyilatkozatoknak azt a téte­lét, hogy korunk alapvető ellentmondása a szocializ­mus és a kapitalizmus kö­zötti ellentét A kommunis­ta világmozgalom nézeteinek ez a revíziója nem bír sem­miféle komoly elméleti alap­pal és bár a kínai vezetők szemérmetlenül a marxiz­mus—leninizmus tisztaságá­nak "megvédéseként* pró­bálják azt feltüntetni, célja teljesen meghatározott: a kí­nai vezetők így próbálják igazolni a nemzetközi forra­dalmi mozgalom bomlasztá­sára folytatott tevékenységü­ket így akarják leplezni a korunk forradalmi erőinek megosztására Irányuló tö­rekvésüket. Nem szabad í*^ helyre tenni egyes ellent­mondásokat és másodrangú­ként feltüntetni másokat ahogy ezt a Kínai Kommu­nista Párt vezetői teszik. A marxizmus—leninizmustól idegen mindennemű szubjek­tivizmus. A marxizmus— le­ninizmus ereje a történelmi korszak és reális ellentmon­dásai objektív elemzésében, valamint annak elismerésé­ben rejlik, hogy a társada­lom élen járó erőinek a leg­erélyesebben harcolniok kell ezen ellentmondások forra­dalmi megoldásáért. Minden történelmi kor­szakban különböző ellent­mondások fonódnak össze és hatnak különösen egymásra, de a fnarxisták véleménye szerint van közöttük egy alapvető, fő ellentmondás, s ennek fejlődése határozza meg a haladás fő irányvo­nalát. A jelek szerint ezzel nem értenek egyet a kínai vezetők, akik azt a hálátlan feladatot vállalták, hogy el­ferdítik, összevissza ma­gyarázzák a marxizmust. Felmerül a kérdés, miért volt szükségük a Kínai Kom­munista Párt vezetőinek ily<fi szemlátomást tarthatat­lan és a marxizmussal el­lontétes eljárásra. A válasz csak egy lehet: azért, hogy igy próbálják csökkenteni a szocialista rendszer jelentő­ségét, a világforradalmi fo­lyamatra gyakorolt befolyá­sát, s a szocialista rendszert úgyszólván korunk történel­mének hátterébe szorítsák. A szocialista tevel, politikájával meggyor­sítja az osztályharc és a nem­zeti felszabadító harc kibon­takozását, megkönnyíti e harc győzelmét, a forradal­mi folyamat sajátos katalizá­tora. A szocialista rendszer megjelenésével természetes központ alakult ki, amely az összes forradalmi erőket ma­ga felé vonzza. A szocializ­mus erőinek növekedése, a szocialista világrendszer meg­alakulása és a világtörténel­mi fejlődés döntő tényező­jévé való fokozatos átalaku­lása növeli a szocialista rend­szernek mint a forradalmi erők központjának, a világot átfogó forradalmi mozgalom központjának szerepét. A kínai vezetők nyilatko­zataiban és leveleiben kísér­let. történik emellett annak bebizonyítására is, hogy ez a középpont most áthelyező­dött az imperializmus által elnyomott ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokba. A kinai vezetők tagadják, hogy a jelenkor alapvető ellent­mondása a szocializmus és a kapitalizmus közötti ellent­mondás. A legmélyebb és legélesebb ellentmondás sze­rintük az imperializmus és az elnyomott nemzetek kö­zött van. Ezt az állításukat arra alapozzák, hogy Ázsia, Afrika éa Latin-Amerlkn nemzeti felszabadító mozgal­mainak térségében ól az em­beriség kétharmada. Kórunk alapvető ellent­mondása meghatározásának ez a mennyiségi megközelí­tése teljesen tarthatatlan. A Pokingből terjesztett "elmé­leti* koncepciók tulajdon­képpen régen ismert eszmék feltámasztását jelentik. A le­ninizmus egyes ellenfelei úgy tekintik ezt a tant, mint az "elmaradottság dialektiká­ján* alapuló dokrinát A két társadalmi rendszer ellentmondása — a mai világ legmélyebb és leg­élesebb ellentmondása. Ez következik a szocializmus és a kapitalizmus gyökeres ellentétéből. A konkrét tör­ténelmi feltételektől füg­gően változhatnak a két rendszer közötti harc formái. Ez a harc azonban minden körülmények között elkerül­hetetlen, ós lényegében osz­tályharc. Sajátos formája a szocia­lista és a burzsoá államok békés együttélése. Ez egyál­talában nem a dolgok jelen­legi helyzetének örökkévaló­vá tételére, vagy a status, quo fenntartására szolgál. Az együttélés nem más — amint a testvérpártok érte­kezleteinek dokumentumai, valamint az SZKP XX. és XXII. kongresszusának ha­tározatai és más testvérpár­tok okmányai hangsúlyoz­zák — mint versengés, a gazdasági, politikai és ideo­lógiai harc. A szocialista or­szágok gazdasági fejlődése és a kapitalizmussal folyta­tott versenyben elért gazda­sági sikerei világméretekben lényegesen megváltoztatják az osztályerők kölcsönös vi­szonyát. Teljesen tarthatatlan a KKP "teoretikusai* által képviselt nézet, amellyel szembeállítják az államok békés együttélését az osz­tályharccal, a nemzeti felsza­badító harccal. Helytelen az az elképzelés is, hogy a bé­kés együttélés "befagyasztja* a fennálló társadalmi viszo­nyokat. Természetesen senki sem várja, hogy a békés együttélés önmagában véget vet a kapitalizmusnak. A társadalmi rendszer változá­sa, a kapitalizmus elpusztí­tása — minden egyes ország­ban — az Illető ország mun­kásosztálya és dolgozói által folytatott osztályharc ered­ménye A Jelenkor jfXE mondása kölcsönösen össze­függ. Nem lehet elszigetelni egymástól, elszakítani Őket, amint azt a kínai betflrágók teszik. Nem lehat elszigetel­ni és elkülöníteni egymástól az ellentétekből fakadó for­radalmi mozgalmakat sem, Bár ezek az ellentétek Jelle­gükben különböznek egy­mástól, ugyanakkor egybe ls Olvadnak , az Imperializmus­sal folytatott harcban. Az imperialistaellenes forradal­mi erőknek ebben a szövet­ségében, amint azt korunk történelme újra és újra megerősíti, döntő szerep jut a nemzetközi munkásosz­tálynak és szülöttének, a szo­cialista világrendszernek. És ha Pekingben ezt nem haj­landók észrevenni, ez azt je­lentheti, hogy az ottaniak el­vesztették minden kapcsola­tukat a reális valósággal — írja a többi között Glezer­man. A téma ismét A Profumo-ügy az angol kabinet előtt Értesülések szerint Mac- felhasználja Argyll herceg millan miniszterelnök pén- válóperének anyagát is: a tekre újabb kabinetülést hi- hercegnőt elmarasztaló dön­vott össze a Profumo-ügy tés indokolásának szövegét befejezéséhez közeledő vizs- annakidején a bíró hat órán gálatával kapcsolatban. A át olvasta fel a tárgyalóte­szűkebb kabinet kedden is remben. tanácskozott arról, hogy nyilvánosságra hozzák-e és milyen részletességgel Lord Denning rövidesen elkészülő jelentését. Ügy tudják, hogy foglalkoztak a parlament so­ronkívüli összehívásának a lehetőségével is. Denning a miniszterelnök személyes megbízatása alap­ján parlamenti felhatalma­zás nélkül" és a nyilvánosság teljes kizárásával folytatta le a tanúkihallgatásokat. Sajtójelentések szerint Lord Denning 160 tanút hallgatott ki. Több alkalommal a na­pokban letartóztatott Keeler kisasszonyt is. Az összefoglaló jelentéshez Hruscsov fogadta Errollt Hruscsov szovjet minisz­terelnök szerdán kremlbeli dolgozószobájában fogadta Eroll angol kereskedelem­ügyi minisztert. A beszélge­tésen jelen volt Patolicsev szovjet külkereskedelmi mi­niszter és Trevelyan moszk­vai angol nagykövet (MTI) a leszerelés, a tárgyalások A megélénkülő angol poll- kedden nagy nyomatékkal tikai élet figyelme ismét a hangsúlyozták: a moszkvai kelet—nyugati tárgyalások atomcsendegyezmény törté­legfontosabb témái: a lesze- nelrqi fordulópont lehet, ha relés és a közép-európai az első helyes lépést továb­helyzet problémaköre felé biak követik majd a vitás fordul. Lord Home angol kérdések rendezése útján, külügyminiszter egy edin- Diplomáciai körökben nagy burghi értekezleten, Wilson, feltűnést keltett Wilsonnak az ellenzék vezére pedig a az a bejelentése, hogy az an­szociáldemokrata pártok gol és a nyugatnémet szociál­amsterdami konferenciáján demokraták a közeljövő­, ben sorozatos megbeszélé­Az egykori egyhózfi semmire sem emlékszik A grazi esküdtszék előtt ügyész ugyanis rajtakapta, folyik Steían Rojko, a tere- amint az esküdt a vádlott zini náci koncentrációs tábor íjgyvédjével — mint mon­hóhérának bűnpere. A tö- dotta: -jó ismerősével* — meggy 11 kos kihallgatásánál tárgyalt, ami összeegyeztet­rettenetes részletek kerülnek hetetlen az esküdt igazság­napvilágra. Rojko, aki egy- szolgáltatási feladatával, házíi volt, mielőtt a hitleri Az osztrák és a világköz­rendőrséghez szegődött, sa- vélemény annál nagyobb vá­játkezűleg fojtotta vízbe, rakozással tekint a per ki­verte s taposta agyon foglya- menetele elé, mert éppen it. Rojko persze mindent ta- Grazban mentette fel az es­gad, semmire nem emlék- küdtszék — az Európa kü­szilt- lönbözö országaiból érkezett . KJ^*^* tanúk terhelő vallomása el­kedden az ügyet tárgyaló es­küdtszék egy tagját azonnali lenére — Franz Murert, a hatállyal felmentették. Az vilnluti náci hóhért (MTI) seken igyekeznek majd kö­zös álláspontot kidolgozni a a leszerelés kéndésében. Ügy tudják, hogy az első megbeszélésekre valószínű­leg Londonban már e hónap végén sor kerül. Az angol fővárosban hangúlyozzák: a világ két legbefolyásosabb szociáldemokrata pártjának történetében ez az első eset, hogy kísérletet tesznek poli­tikájuk szorosabb összehan­golására, s állandó jellegű tanácskozótestület életre hí­vására. A Daily Telegraph kérdé­sesnek tartja, hogy Olltn­hauer és Willy Bramdt mi­lyen messzire hajlandók majd elmenni Wilson javal­latainak támogatásában. Csak semmi változtatást! Adenauer tanácsokkal látja el Eihardot Bonnban közölték, hogy a hét végén' fontos kttlpolltlkal tanács­kozás lesz az Észak-Olasz­országban időző Adenauer kancellárnál. Adenauer magához kérette Erhard alkancellárt, Schrö­der külügyminisztert és Bren­tanót, a CDU-frakctó vezető, jét. A tanácskozás Aden­auer kezdeményezésére jön létre, és mint a kormány­párti Rheinische Post írja, az a célja, hogy "hosszabb időszakra lerög­zítsék a német külpolitika irányát*, és Schröder külügyminisz­ternek határozott utasításo­kat adjanak az Egyesült Ál­lamokban folytatandó tár­gyalásaihoz. "Világosan leszögezik majd azokat a határokat — írja a Rheinische Post —, amelyek keretei között a kormány tá­mogathatja az angolszász hatalmak enyhülési fárado­zásait. Már a CDU-vezető­ség korábbi tanácskozásán kitűnt, hogy Bonn nem helyeselhet sem­miféle olyan lépést, amely előmozdíthatná a status quo rögzítését, a keletnémet rendszer nem­zetközi felértékelését vagy a közép-európai katonai egyen­súly eltolódását*. Bonni politikai és diplo­máciai körökben a hét vé­gére váratlanul összehívott külpolitikai tanácskozást ál­talában úgy értékelik, mint Adenauernek és a CDU Brentano vezette ultráinak újabb kísérletét arra, hogy az eddigi merev hideghá­borús politikát átmentsék a most lezáruló "Aden­auer-korszak* utáni Időkre és Erhardot, valamint öchrö­dert rákényszerítsék az adenaueri politika változat­lan folytatására. Mint a Mittag írja, »a tá­vozó kormányfő őt perccel tizenkettő előtt le akarja rögzíteni az ed­digi irányt, hogy az túl­élje az őróla elnevezett korszakot*. Politikai megfigyelők ez­zel kapcsolatban rámutat­nak: mivel a "berlini és né­met kérdésben való előreha­ladás«-on Bonnban a német kérdésnek bonni szájíz sze­rinti "megoldását*, vagyis az NDK bekebelezését értik — ennek az irreális követelés­nek feltételként való han­goztatása gyakorlatilag egy­értelmű az enyhülési • lépé­sek kerek elutasításával. SÁRKÖZI GYULA AZ ALBATROSZ TITKA r^n • (9) Arról a helyről, ahol dolgozott, Jól látta a szobaplneér ajtaját, amely közvetlenül a lépcső alatt nyílik bal kéz fe­lől. Látta, hogy Ackerson egész idő alatt a kabinjában tar­tózkodott, kivéve, amikor a japán csengetett érte. Akkor bement hozzá, onnan pedig a kabinmesterhez ment. Em­lékszik, még mondta is, milyen hanyag a tarsalgó pincére: •hagyta kifogyni a levélpapírt az íróazoüából. Ez háromne­gyed nyolc körül lehetett, öt percig vort oda. Aztán j/isz­szajött és vacsoragongig nem mozdult ki onnan. Munka közben többször szót váltottak egymásoal. . Nyolc órakor látta felmenni a fedélzetre lord Harri­sont Párszor hallotta ugyan, amikor valamelyik kabinajtó nyílott vagy csukódott, de 6 legnagyobb részt háttal állt a folyosónak. Aztán meg azért sem nézelődött nagyon, mert iparkodott a munkájával. Vacsoragongig dolgozott ott. ... Mary Morrison kissé sápadtan lépett be a kék sza­lonba. látszott rajta, hogy nem sokat aludhatott az éj­szaka Bár még így, megviselten ts rendkívül rikító jelenség volt ró'+asainű hajával, nagy, fekete szemével Vékony, ki­sportolt alakján piros-sárga csíkos halásznadrág és citrom­sárga pulóver feszült. Kék napszemüvegét még a homá­lyos szalonban sem vette le. Egyenesen a fotelhez ment ós beledobta magát. — Állok rendelkezésére, felügyelő úr — nézett kíván­csian Si Ív erre. — Néhány kérdésem lenne a tegnap esti szerenesét­lenséfgel kapcsolatban — szólalt mcí Silver és önkénte­len mozdulattal megigazította nyakkendőjét — Nagyon szívesen. Ha bármiben segítségére lehetek... — Azt mondja el, mit csinált és merre járt attól fogva, hogy a Jacht elindult, egészen addig, amíg vacsorá­hoz ült? A hátsó fedélzeten ült Claytonnal a hajónak azon az oldalán, amely a nyílt tengerre nézett. Ezért nem láthatta, ki szállt fel a hajóra, tehát Goddardot sem. Negyed nyolc­kor mind a ketten lementek a kabinjukba. Érdekes köny­ve volt, azt olvasgatta. El is késett miatta az öltözködés­sel. Már nyolc negyven lehetett, mire visszajutott a társal­góba, a vacsora színhelyére. Arról nem tudott, hogy ennek a hajókirándulásnak kü­lönösebb oka lett volna. Kéjutazásnak tartotta, mert számtalanszor tettek már hasonló kirándulást a jachton. Persze észrevette, hogy vendégeik között számos idegen is akad, tehát feltételezte, hogy valami üzleti tárgyalást is le akarnak folytatni hajókázás közben. Atyja gyakran tesz ilyen kirándulásokat, ha olyan embereket lát vendégül, akik­nek társaságában a szárazföldön nem szívesen mutatkozna, mert az a piacra kedvezőtlen hatással lenne... John Clayton nagyon idegesen nyitott be a szalonba. Magas, csinos fiatalember volt. Fekete haját oldalra fésülte. Amikor Fulton rákattintotta a fényképezőgépét, idegességé­ben egészen elsápadt. De Silver nem engedte szóhoz jutni, mindjárt nekiszegezte a kérdést: — Mondjon el mindent, kérem, amit a tegnap esti sze­rencsétlen ügyről tud. — Sajnos, egyáltalán nem tudok róla semmit. — Akkor azt mondja el, mit csinált hajóindulástól va­csoráig A fedélzeten ült Mary Morrisonnal. Fél nyolckor mentek le kabinjukba átöltözni. Fél kilenckor tért vissza a tár­salgóba — Mindig egy óráig tart, míg átöltözik? — kérdezte Silver. v — Néha egyig néha kettőig, ha éppen olyan a kedvem — felelte Clayton ingerülten. — Azért nem kell haragudni, Clayton úr. Egész óra hosz­szat öltözködött? — Nem tudom, mi a csudáért kíváncsi rá de ha min­denáron tudni akarja, hát sokáig ültem a fürdőkádban! — Bizonyára ismerte a kirándulás igazi célját? — Nem értem, miről beszél! — vonogatta vállát Clayton. — Dehogyis nem érti! — Silver hangja idegesen csen­gett. — Goddard és Morrison ezt a jachtot választották ta­lálkozóhelyül, hogy békét kössenek az egymás ellen hosz­szú ideje viselt kereskedelmi háború után. — Vagy úgy? — Clayton gúnyosan elhúzta a száját. — Ezt tudtam. — És mi egyebet tudott még róla? — Semmi mást. Legfeljebb még azt, hogy anyósom nagy részvényese Morrison vállalatainak és szereti, ha ilyenkor a közelében vagyok, mert üzleti ügyeiben a tanácsomat szokta kérni. — Köszönöm, Clayton úr. Egyelőre nincs több kérdé­sem. Legyen szíves, küldje be a feleségét — mondta Silver és rágyújtott. Claytonné született Mabel Milton szinte ellentéte volt mindenben a törékeny Mary Morrisonnak. Sokkal szolidab­ban öltözködött, a haja dús és koromfekete, alakja teltebb, asszonyosabb .volt. Amikor helyet foglalt a fotelben, elővet­te hosszú szipkáját és elegáns mozdulattal rágyújtott. Ki­derült, hogy * tegnap esti dologról semmit sem tud. Char­monte márkival tarfczkodott a társalgóban s míg Morrison be nem jött, senki más nem volt ott, csak őjc ketten. Aztán pár percig sétáltak, majd kabinjukba mentek átöltözni. Fél kilenckor jött fel ismét a férjével együtt. A hajókirándulást nem egészen tekintette kéjutazásnak. Tudta, hogy anyja nagy érdekeltséget vállalt a Morrison-eégben és amint ki­derült, hogy Goddard szintén felszállt a hajóra, rögtön gon­dolta, hogy valami van a levegőben. Szerinte ez mindenki­nek eszébe jutott volna, aki tudta, hogy Goddard és Morri­bon, a két gyufakirály találkozik egymással. De őt különö­sebben nem érdekelte a dolog, mert személyileg semmi kö­ze hozzá. ... Lady Milton megállt az ajtóban, mint aki csak egy pillanatra jött s máris menni készül. Silver kérésére, hogy foglaljon helyet, továbbra is állva maradt. — Miért akar velem beszélni? — kérdezte szigorúan. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents