Délmagyarország, 1963. szeptember (53. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-08 / 210. szám

2 dél-magyarország Vasárnap, 19SS. szeptembert. Lángoló pokol Brazíliában jIskoléilányok lázadása A dél-brazíliai Parana állam hatalmas erdőségeiben tűzvész pusztít. A mozgósított, tűzoltóság és katonaság kép­telen megküzdeni a lángokkal. A menekülést megnehezíti az égő és parázsló fáktól át­forrósodott levegő. A tűzvész eddig mintegy kétszáz ember halálát okozta és komoly veszteség érte e terület állatállo­mányát is. Hivatalos adatok szerint, mintegy háromszázezerre tehe­tő azoknak az erdökitermelő és papírgyári munkásoknak száma, akik a súlyos természeti csapás miatt kenyerüket vesztették. Saigonban három középis­kola tanulói szombaton reg­gel iskoláik épületében és kertjében valóságos lázadást robbantottak ki. Egy leány­iskola kétszáz tanulója Diem­ellenes röplapokat dobált az utcára. A rohamrendőrség mindhárom iskolát megtá­madta. Riadóautókon szállí­tották ismeretlen helyre a leányiskola kétszáz diákját. líulth. UisassvoHq a hamis tanú Pénteken — mint arról már hírt adtunk — a londoni Marylebone kerület bírósági épületének zsúfolt tárgyaló­termében megkezdődött a hamis tanűzássa! vádolt Chrlstlne Keeler és az ugyancsak csütörtökön este őrizetbe vett három társá­nak kihallgatása. A vádirat megállapítja, hogy az április 17-éről 18-ára virradó éjsza­ka nem Aloysius Gordon tá­madta meg a Profumo-ügy­ben hírhedtté vált -motelt*, amint azt Gordon tárgyalá­sán Keeler kisasszony és két maslk -szemtanú* vallotta, hanem -valaki más*. Mint ismeretes, Gordont e vallo­mások alapján háromévi börtönre ítélték, később azonban a fellebbviteli bí­róság — a beterjesztett új bizonyítékokat mérlegelve — megsemmisítette az alsóíokü bíróság ítéletét. „Botrány - 1963« A Sunday Times három ri­porterének -Botrány —1963* című most kiadott könyve érdekes összefüggéseket tár fel az idén Júliusban egy­idejűleg, de külön-külön bí­róság előtt lefolytatott Ward­ügy és a Gordon-ügy között. A százezer példányban piac­ra dobott és máris elkapko­dott könyvről irt ismertető­jében Sydney Silverman munkáspárti képviselő a Tri­büné hasábjain megállapítja: a szerzők figyelmet érdemlő magyarázatot fűznek ahhoz a tényhez, hogy a fellebbviteli bíróság helyt adott Gordon fellebbezésének anélkül, hogy nyilvánosságira hozta volna a megsemmisítő dön­tés alapjául szolgáló új bi­sonyítékokat. Míhh Keeler esavahihetőtiége Silverman idézi a szerző­ket: -A fellebbviteli bíróság eljárásának egyik oka kétség­telenül az volt, hogy nem akarták befolyásolni a Ward­Ügy tárgyalását. Gordon fel­lebbezésének alátámasztásá­ra előterjesztett bizonyítékok egyes vonatkozásai ugyanis befolyásolhatták volna a Ward-Ugyben ítélkező zsűri nézeteit, a tanúk szavahihető­ségét illetően*. A munkás­párti képviselő — maga is ismert jogász — a könyv szerzőinek e megállapításá­val kapcsolatban felveti a kérdést: -De vajon miért nem akarták befolyásolni a zsűrit? Hiszen nyilvánvaló, hogy a Ward-ügyben a ta­núk szavahihetőségén állt vagy bukott a vádirat. Es vajon kinek a szavahihető­ségét érintették volna a Gordon fellebbezésében elő­terjesztett bizonyítékok? Egyedül Chrlstlne Keelerét. ö volt ugyanis az egyetlen olyan tanú, aki mindkét ügy­ben a vád érdemét alátá­masztó tanúvallomással sze­repelt. Az ő tanúvallomása volt az, amelyet Gordon új bizonyítékai kétségbe von­tak, s amelyek alapján a fel­lebbviteli bíróság kénytelen volt helyt adni a fellebbezés­nek. Következésképpen, a Ward-ügy tárgyalásának pre­judikálása csakis azt jelent­hette volna, hogy még na­gyobb kétséget ébreszt Chris­tine Keeler szavahihetőségét illetően. Hogy ebben mi lett volna a rossz, nehéz felfogni, hacsak nem tételezzük fel, hogy Wardot bármi áron el kellett ítélniök*. Kt a „másik személy Minthogy a fellebbviteli bíróság julius 31-én hozta meg döntését — Londonban felvetik a kérdést: miért csak most került sor a Pra­fu mo-botrány -hősnőjének* letartóztatására, hiszen a ha­mis tanúzás ténye Gordon felmentésekor szükségképpen bizonyítást nyert. További találgatások tár­gya: ki az a bizonyos -má­sik személy*, aki megtámad­ta Keeler kisasszonyt? A kihallgatás után Chris­tlne Keelert és három tár­sát óvadék ellenében felté­telesen szabadlábra helyez­ték. Az igazságszolgáltatás sajátos paradoxoné, hogy Keeler kisasszony szabadlá­bon védekezhet, minthogy a sajtóban megjelent szenzá­ciós -vallomásaiért* kapott hatalmas összegekből köny­nyűszerrel kifizethette a 3000 font sterlingben megállapí­tott óvadékot. Vasárnaptól vasárnapig a külpolitikában lllllüllll'llllllllllllllültlIIMIIIIIIIIHIII Bonn „torpedója" — Amerikai segítség Laosznak — Dél-Vietnam az USA szalmaszála — Kennedy zsebre vágott egy pofont tiiiiiiiiifitiiiiiiiiitiitttitiitiHfiitmtKtiftiifttiiitiiftitfHimiimiiiitiiiiimnttit miif HiHitMniii* Hogyan terjed tovább az a javuló légkör, amelyet a moszkvai atomcsendegyez­mémy teremtett? Milyen lehe­tőseg van az újabb előrelépé­sekre. a további megállapo­dásokra? —» ezek a kérdések foglalkoztatták a nemzetközi közvéleményt az elmúlt hét napban. A világ számos kedvező megnyilatkozást hallott a hé* ten, köztük a szovjet kor­mányfő, N. Sz. Hruscsov ju­goszláviai látogatása során megtartott beszédeket, sőt az USA egyes, felelős politiku­sainak kijelentéseit. Ezeket a pozitív jeleket azonban beár­nyékolják azok az imperialis­ta kísérletek é6 agresszív lé­pések, amelyek igyekeznek zavarni az enyhülést. A leg­Üdvözlő táviratok, koszorúzás! ünnepség Bulgária felszabadulásának évfordulója alkalmából Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke és Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságénak elsö titkára, a ma­gyar forradalmi munkás-pa­raszt kormány elnöke távira­tot intézett Todor Zsivkov elvtárshoz, a Bolgár Kom­munista Párt Központi Bi­zottsága első titkárához, a Bolgár Népköztársaság Mi­nisztertanácsa elnökéhez és Dimitt* Ganev elvtárshoz, a Bolgár Népköztársaság Nem­zetgyűlése Elnöksége elnöké­hez, melyben Bulgária fel­szabadulásának 19. évfordu­lója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, hazánk egész népe és a saját maguk nevében forró, test­véri üdvözletüket küldték. * Péter János külügyminisz­ter Ivan Basevhez, a Bolgár Népköztársaság külügymi­niszteréhez küldött üdvözlő táviratot, a SZOT Elnöksége a Bolgár Népköztársaság Szakszervezetei Központi Ta­nácsának elnökségét, a KISZ Központi Bizottsága pedig a Dimltrovi Kommunista Hiú­sági Szövetséget üdvözölte táviratában az évforduló al­kalmából. Bulgária felszabadulásá­nak 10. évfordulója alkalmá­ból szombaton Harkányban megkoszorúzták a bolgár hő­sök emlékművét, A buda­pesti bolgár nagykövetség nevében dr. Marin Kastave­tov első titkár és Ivan Ivanov, a nagykövetség munkatársa, a Baranya megyei part- és állami szervek képviseleté­ben Novics János, a megyei pártbizottság titkára és Vér­tes Tibor, a megyei tanács vb titkára koszorúzott. Pécsett, a Várost Művelő­dési Házban magyar—bolgár barátsági estet rendezett a Hazafias Népfront pécsi vá­rosi bizottsága. Készülődés az ENSZ-közgyülésre V Thant, ENSZ főtitkár pénteken bejelentette, hogy az ENSZ ós a portugál kor­mány között folytatandó tár­gyalásokra munkatársa, Godfrey Amachree, az ENSZ főtitkár-helyettese utazik Lisszabonba. Kennedy elnök pénteken hivatalosan kinevezte Adlai Stevensont az Egyesült Álla­mok képviselőjéül az ENSZ küszöbönálló ülésszakán. (MTI) nyíltabb e tekintetben a bon­ni revansisták mozgolódása. Nyugat-Németország kormá­nya ugyan aláírta a moszkvai atomcsendegyezményt, mert kénytelen volt engedni a köz­vélemény nyomásának, s Wa­shingtonnal sem mert a vég­letekig ellenkezni, de aligha­nem egy pillanatig sem tudott, beletörődni abba, hogy a nemzetközi porondon esetleg békésebb időszak bontakozik ki. Nyugtalanságát azzal is kifejezte, hogy képtelen és felháborító követelést jutta­tott el a szovjet kormányhoz. Azzal áll elő, hogy egyedül Bonn képviseli egész Német­országot és az atomcsend alá­írására is csak Nyugat-Né­metország -illetékes-, az NDK pedig nem. Az NDK nemzeti önállósá­ga — függetlenül attól, hogy kormányával ki lép diplomá­ciai viszonyba és ki nem — jogi tény, s aláírása ugyan­olyan érvénnyel szerepel a moszkvai atomcsendegyezmé­nyen, mint bármely més álla­mé. Az NSZK revansista kö­reinek durva, de hatástalan lépése csak azt mutatta meg, hogy Bonn minden eszközt megragad a javuló nemzetkö­zi légkör bomlasztására. Még Ilyen jelentéktelen s eleve kudarera ítélt próbálkozást is, mint amilyen az NDK aláírá­sának -megtorpedózása* volt. De ha csak Bonn lenne az az erő, amely a békés kibon­tokozással szembeszáll, akkor könnyen előrehaladna a világ. Sajnos azonban, az egész im­perialista tábor még koránt­sem hagyott fel azzal a tö­rekvésével, hogy felülkere­kedjen a népek akaratán. Ázsia most két példával is szolgál az imperializmus erő­szakos, nemzetek életébe be­avatkozó politikájáról. A hét végén került nyilvánosságra a 6zovjet kormány üzenet­tervezete a laoszi ügyben. A Szovjetunió, mint a Laosz­szal kapcsolatos genfi konfe­rencia egyik társelnöke, fel­tárta az amerikalak újabb rendbontó ténykedését. Az USA ugyanis harci repülőgé­peket bocsátott a laoszi jobb­oldali erők rendelkezésére, s ezzel megszegte az ország semlegességének tiszteletben­tartásáról szélé megállapo­dást. Az amerikaiak ily mó­don, az ellenségeskedések szításával igyekeznek Laosz­ban visszaszerezni az elvesz­tett pozícióikat, mitsem tö­rődve a súlyos következmé­nyekkel, a polgárháború fe­nyegető veszelyével. Délkelet-Ázsia fontos terü­let az USA agresszív tervei­ben. Ezért ragaszkodik olyan kétségbeesetten a dél-vietna­mi reakciós, népirtó Diettt­rendszer fenntartásához is. Pedig a most eltelt hét válto­zatlanul arról' .tanúskodott, hogy a diktatúra más elvesz­tett minden talajt a lábából, teljesen maga ellen fordítov ta nemcsak Vietnam, hanemv egész Ázsió népeinek harag­ját. A diegjista-hatóségok ugyan azt híresztelik, hogy az utóbbi napokban -csök­kent- a belpolitikai válság, de ez nem más, mint hiú áO­ránd. A nyugati sajtó szerint, már Washington is ott tart, hogy meneszteni szeretné a Diem családot, a diktatúra megtestesítőit, csak éppen at­tól fél, hogy bérmilyen kor­mány követné Dlemékét, óha­tatlanul balratolódás követ­kezne be Dél-Vietnamban. A diemista-rendszer elképesztő­en sok dollárba került az USA-nak, de úgy látszik, már minden pénz kevés egy nép­ellenes diktatúra megmenté­sére. A tivoli Ázsia közelebb hozta a NÁTO-szövetség eu­rópai ellentéteit is. Nagy port vert fel De Gaulle nyilatko­zata, amelyben felkínálta -Franciaország segítségét Dél­Vietnamnak« és -a külföldi befolyás kiküszöbölését­ajánlotta. Ez nyílt célzás az amerikaiakra. S noha az USA fővárosában rendkívül rosszallóan fogadták a francia »közbenjárást«, Kennedy nyilvános válaszában — ahogy mondani szokás — -zsebre vágta a pofont* és igyekezett barátságos arcot mutatni. Jellemző, hogy mi­lyen nehéz az amerikaiak helyzete Dél-Vietnamban, ha már az elnök pem mer vitába bonyolódni, hanem ki­tér a franci , kihívás alőL Annyit azonban hangsúlyo­zott, hogy az USA továbbra is katonai támogatást ad a Diem-rezsimnek. Az amerikaiak mindenkép­pen meg akarnak kapaszkod­ni Dél-Vietnamban. De a nép aligha tűri már sokáig a szörnyű terrort és elnyomást — akár segíti az USA Diemé­kot, akár nem. Eek Gyula SÁRKÖZI GYULAi AZ ALBATROSZ TITKA 1 REGÉNY (6) A tragédia szemmel láthatóan megdöbbentette, felizgatta. Da vallomásában azt állította, hogy a hajókázást kéjutazásnak szánta, holott Havas elárulta, hogy az út igazi célja: Mor­rison és Goddard fontos üzleti tárgyalásainak leplezése volt! — Erre az ellentmondásra magam is rájöttem Követ­keztetése egyébként helyes. Az első benyomások tehát arra mutatnak, hogy a vendégek valamennyien tisztességes em­berek, akiknek társadalmi állása is meglehetősen magas... — Power pedig határozottan kijelentette, hogy legény­sége között egyetlen olyan ember sincs, akit erre az útra vettek volna fel. Úgyszintén nincs közöttük olyan som, aki bármilyen állásban is Morrison szolgálatában állna. — Tehát Goddard célzásain kívül semmi olyan adat nem merült fel, amely a külső erőszak feltevését igazolná. — A felderített tények szerint kétségbevonhatatlanul öngyilkosság történt... Miután pedig fel kell készülnünk arra a fölöttébb valószínűtlen eshetőségre is, hogy a holt­testet partra vetheti a hullámverés, értesíteni kellene a parti őrséget, hogy figyeljék a tengert. — Hivja majd fel a parti őrséget... De menjünk to­vább. Szóval gyanús mozzanatok nem merültek fel. Egyet­értek azzal, hogy Goddard vádaskodása Morrison ellen minden valószínűség szerint alaptalan volt és kizárólag Goddard megzavarodott elméjének tulajdonítható. Ilyen ál­lapot az öngyilkosság elkövetése előtt nem is meglepő... Most pedig menjünk le a Goddard-lakosztályba ... Komótosan leballagtak a »C—lakosztályba. Trewor őrmester tisztelgett. Fulton bedugta a zárba a kulcsot és kinyitotta a nappali ajtaját. Beléptek. — Adja csak ide az előhívott képeket — fordult Silver a segédjéhez. Fulton átnyújtotta a kis dobozt. A felügyelő hosszasan tanulmányozta az első képet. — Szóval ez ennek a szobának a fényképe — morogta magában. — Igen... Mik ezek a sötét vonalak? A szőnye­gen futnak párhuzamosan. Nézzük csak... Mind a ketten a szőnyeg mellé guggoltak és a fényképen felfedezett vonalakat keresték rajta. — Ez volna az — mondta Silver kissé izgatott hangon. — A két sötét vonal görbe ívben futott az asztaltól a kabin ablakáig. — Hét ké­rem — folytatta a felügyelő még mindig guggolva — eze­ket a nyomokat a szőnyeg szálainak enyhe és szabálytalan felborzolódása okozta. — Igen, valószínű... — Fulton elindult a vonal mentén az ablak felé. — Vigyázzon, az istenért! Rá ne lépjen! — szólt rá Silver ingerülten a segédjére. Fulton gyorsan lelépett a szőnyeg széléről, aztán elő­vette nagyítóját s úgy vizsgálta a nyomokat. — Ezek a nyo­mok olyanok, hogy a szőnyegen végighúzott szék lábai is csinálhatták... — Várjon csak! — Silver ia megnézte nagyítóval a sző­nyeget a két párhuzamos vonalnak az asztal felé eső vé­génél. — Nézze csak ezt a kis foltot, Fulton! Ez már valamit Színe alig különbözik a szőnyeg alapszínétől! Fulton ráhelyezte nagyítóját a foltra: —> Igen, látom! A felügyelő felállt, s a tengerre nyíló ablakhoz ment és hosszasan vizsgálta a függöny bal oldalát. — Ide nézzen. Fulton! — kiáltott fel a következő pil­lanatban. — Vérfolt! Szabályos vérfolt! — Gyorsan vissza­ugrott a szőnyegen talált folthoz és újra tüzetesen meg­vizsgálta. — Valószínű, hogy itt néhány csepp vér hullott a szőnyegre és ezt valaki úgy akarta eltüntetni, hogy a folt helyét nedves szivaccsal dörzsölgette. Ha a nedves dörzsö­lés közvetlenül a folt képződése után történt, tehát amikor a vér még friss volt — ami különben nagyon valószínű —, akkor a nedves szivacs a Vér legnagyobb részét felszívta. Alighanem ezért oly csekély a különbség a folt színe és a szőnyeg alapszíne között. Fulton még egyszer megvizsgálta a szőnyegen levő fol­tot, sőt le is fényképezte, majd lemérte. — Hosszúsága húsz, szélessége tizenkét centi — mondta. — Nagyon valószínű, hogy amennyiben valóban vér hullott a szőnyegre, úgy az néhány cseppnél több nem lehetett és a folt nagyságát az indokolja, hogy a szőnyegeit utóbb meg­próbálták kitisztítani. — Pontosan így van. E nyomok jelentősége tehát lé­nyegesen megnőtt és szerintem ezeket férficipő orra hagy­ta a szőnyegen, mlközmen a férfi testét az asztaltól az ab­lakhoz vonszolták... — Ezek szerint, felügyelő úr, ha kapcsolatot keresünk a folt, a cipőnyomok és az ablakfüggönyön látható vérfolt kö­zött, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy Paul God­dardot meggyilkolták 1 — Ügy van! Itt tehát nem öngyilkosság történt, sz most már a napnál ls világosabb. Üljön csak asztalhoz Diktálom a jelentést. Azonnal ki kell vizsgáltatnunk a jacht vala­mennyi utasának előéletét. Miután megváltoztak a körülmé­nyek, bármelyikük gyanúba fogható! Fulton máris asztalhoz telepedett. A felügyelő le és fel sétált a szobában, ügyesen kike­rülve a szőnyegen levő nyomokat. — A diktálás után Intézkedik, hogy valamennyi ka­bint lezárják a maga jelenlétében, amikor az utasok kijöt­tek és reggelizni mentek. A reggeli után pedig nyomban folytatjuk a kihallgatásokat. — Nagyon sajnálom, Morrison úr, de még van néhány apróság, amit tisztáznom kell — szólalt meg a felügyelő, amikor a gyufakirély ismét elfoglalta helyét a fotelban. — Remélem, hogy az éjszakája nem volt rossz? — Nem, köszönöm, igen jól aludtam — felelte kissé fanyaran Morrison. — Természetesen először nagyon feliz­gatott, hogy ilyen szörnyűség tortént a hajómon. Másrészt nem ismertem a szerencsétlent, tehát a szánakozásom ls inkább általánosan emberi, semmint közvetlen és személyes. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents