Délmagyarország, 1963. szeptember (53. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-06 / 208. szám

Pétitek, IMS. szeptember 8. dél-magyarország 5 A falun élő értelmiségről flz értelmiség letelepedése falun Folyamatos ugyan az ér­telmiség falun történő letelepedése, de üteme nem tart lépést a helyi igényekkel. A felmérés adatai szerint a falun dol­gozó értelmiséglek 21,6 %-a saját házában lakik, 34,6 %-a szolgálati lakással rendelke­zik, 21,2 %-a bérlő és 22,6 %-a nem rendelkezik a köz­ségben semmilyen elmen la­kással, így mindennap utazik munkahelyére, ami a megye területén mintegy 600 főt érint. Ez a körülmény hát­rányosan befolyásolja a köz­ségek életét, fejlődését. A tennivalók nem férnek bele a hivatalos munkaidőbe, mert az élet korábban kezdődik, mint a hivatalos munkaidő és annak végénél később szűnik meg. Ez pedig az ott dolgozó értelmiségiek állandó jelenlétét igényli, ami egyet jelent a helybenlakással, a községben történő végleges letelepedéssel. A falun dolgozó értelmi­ségiek letelepedését nagy­mértékben gátolja a kedvezőtlen lakáshelyzet, és annak kedvezőtlen volta nemcsak azt jelenti, hogy a községekben kevés a lakás, hiszen a falun dolgozó ér­telmiség 77,4 %-a valamilyen címen valamilyen lakással rendelkezik. A lakáshiány mellett jelentős probléma, hogy a rendelkezésre álló lakások viszonylag kis há­nyada felel meg a mai kor­szerű igényeknek és ezek a lakások sem oszlanak meg arányosan a községek között Székely Séndorék is kinn laknak munkahelyükön Fá­biánsebestyénben, csakhogy egy szoba-konyhás lakásban nyolcadmagukkal, és ez a 8 főe nagy család lényegé­ben három családból tevő­dik össze. Ugyanúgy kinn laknak Móricz Jenőék is, de hatan egy szoba-konyhás la­kásban. Tóth Dénesék Mind­szenten havi 400 Ft-ot fizet­nek egy szobáért, de a mun­kahelyükön laknak, ök pe­dagógusok, de nem köny­nyebb a helyzet a többi ér­telmiséginél sem. Szeged járás 31 körzeti or­vosa közül 18-an saját ház­ban, vagy bérelt lakásban laknak. Az orvos távozása, vagy nyugdíjazása esetén ezek a lakások orvosi lakás­ként már nem vehetők fi­gyelembe, mert a tulajdono­sok használatában marad­nak, vagy oda mennek At. Az esetek többségében maga az orvosi rendelő is az or­vos, vagy más személy ma­gántulajdonát képezi. Így személyi változás esetén maga a rendelő is kiesik az egészségügyi hálózatból. A falun dolgozó mezőgazdasági szakemberek jó része is ki­utazik, vagy ott húzódik meg, ahol éppen lehetséges. Az értelmiségiek lakás­ellátottsága községenként kü­lönböző, ennélfogva a mun­kahelyre naponta utazók sem oszlanak el arányosan. Csanytelekre az ott dolgozó 24 pedagógus közül 12-en utaznak naponta Csongrád­ról. Az algyői iskolához 25 nevelő jár ki naponta Sze­gedről. Mindszenten 50 ne­velőre 3, a szegvári 28 ne­velőre pedig mindössze 1 szolgálati lakás jut. Ezzel szemben vannak olyan köz­ségek is, ahol az értelmisé­glek lakáshelyzete megol­dottnak tekinthető. Hogy az értelmiségiek lakáshelyzete melyik községben hogyan alakult, az nemcsak helyi adottság kérdése, hanem megoldási szándék, segítő­készség, mondhatnánk úgy is, hogy szemlélet kérdése ls. Sok múlik azon, hogy melyik községben követnek el min­dent ennek érdekében, vagy pedig esetleg utolsó jelentő­ségű ügynek tekintik. Az egyes községek belső társadalmi élete, az ér­telmisséggel kapcsolatban uralkodó közhangulat, va­lamint a községi vezetők jó, vagy rossz munkamód­szere is nagymértékben tud­ja elősegíteni, vagy hátrál­tatni az értelmiséglek falun történő végleges letelepedé­sét. Az ilyen szempontból kedvező helyeken az ott dol­gozó értelmiségiek fő gondja nem az, hogy hogyan tud­nának elkerülni a faluból, hanem mindent elkövetnek maguk is az ottani élet és munkakörülmények megja­vítása érdekében és ahol ez az igyekezet találkozik a helyi szervek segítőkészségé­vel, ott előbb vagy utóbb meg is oldódnak a problé­mák. Az ilyen helyeken azok az értelmiségiek, akiknek ehhez lehetőségük van, saját erőből is .igyekeznek lakást építeni. Jelenleg 24 falun élő ér­telmiségi rendelkezik lakás­építési célra igénybevett OTP hitellel. Az utóbbi 5 év alatt Szentes járás községeiben 2 orvos és 5 pedagógus épített saját erőből családi házat. Ugyanezen idő alatt rajtuk kívül még 8 pedagógus épít­kezett, de nem a községben, hanem valamelyik városban. A városi élet vonzóereje, a gyerekek taníttatásának könnyebbsége és egyéb kö­rülmények ma még komoly vonzóerőt jelentenek — kü­lönönsen azok számára, akik nem számolnak reálisan a napról-napra végbemenő vál­tozással, fejlődéssel. Pedig látni kell, hogy a ma és a jövő faluja már nem azonos a régivel. Természetesen helytelen volna általában és egyértelműen azt kí­vánni a falun dolgozó ér­telmiségtől, hogy építsen házat a községben. Az anya­gi lehetőségek, családi és egyéb körülmények ezt ma még viszonylag kevés ember számára teszik lehetővé még akkor is, ha egyre többen gépkocsit vásárolnak mun­kájuk és mozgásuk megköny­nyítése érdekében. A tisztán állami erőből történő lakás­építkezések a községekre még nem terjedhetnek ki. A tár­sasház és szövetkezeti jel­legű lakásépítkezések azon­ban szükséges, hogy ott is meginduljanak, ahogy kibon­takoznak az ilyen értelmű igények, és a népgazdaság helyzete ezt lehetővé teszi. Addig is fokozottabban kell felhasználni ilyen célra a községek helyi erőforrásait és lehetőségeit, valamint a termelőszövetkezetek anyagi alapjait. A helyi igények ki­elégítésére, bármennyire is szűkek a lehetőségei, talán mégsem indokolt az, hogy az értelmiségiek ilyen irányú igényei mindig a sor végén legyenek. Mindenütt alapo­san meg kell vizsgálni a szolgálati lakások és szolgá­lati szobák növelésének le­hetőségeit még a község anyagi erejének e célra tör­ténő fokozottabb felhaszná­lása árán is. A szövetkezeteknek módjukban áll saját erőből, sőt még állami hitelre is la­kásokat építeni a mezőgaz­dasági szakemberek részére A megye erre az évre 10 hitelre történő szolgálati la­kás építésére kapott keretet Sajnos — szövetkezeteink még ezt sem vették teljes mértékben igénybe. Különö­sen a már megerősödött ter­melőszövetkezeteknek sokkal nagyobb gondot kellene for­dítaniok a lakásépítésre, mert csak ezen keresztül tudhatják biztosítani végle­gesen szakemberellátottságu­kat Végeredményben a fa­lun élő értelmiségnek saját magának, velük együtt a községek vezetőinek, vala­mint a termelőszövetkezetek­nek is fokozniok kell az olyan irányú tevékenységü­ket, mely előbbre viszi a végleges letelepedés megol­dását, mert ez egyben egyik fontos előfeltétele a falu egészséges és gyorsütemű fejlődésének. Vannak kritikus pontok Szeged közlekedéséről A Dél-Magyarországnak a Csongrád megyei Balesetel­hárítási Tanács legutóbbi üléséről szóló cikke készte­tett arra, hogy néhány meg­jegyzést tegyek Szeged köz­lekedési problémáival kap­csolatban. Hivatottnak erre csak annyiban érzem ma­gam, hogy a közlekedés bi­zonyos területeivel foglalko­zom és szegedi lakos va­gyok. A közlekedési balese­tek mindennaposságát és azok szomorú következmé­nyeit nem áll szándékomban ecsetelni, de szeretném fel­tenni a kérdést: a közleke­dési balesetek megelőzése ér­dekében megtesznek-e min­dent Szegeden az illetéke­sek? Erre a kérdésre —elég­gé nem sajnálható módon — nem lehet egyöntetű "igénk­nél válaszolni. Lássunk ta­lán néhány példát, miért? Forgalmi káosz Közismert a forgalmi káosz a posta—Boszorkánykonyha sarkon. Biztonsággal e ke­reszteződésben áthaladni — főként csúcsidőben — igen nehéz mind gépjárművel, mind pedig gyalogosan. A KRESZ előírásainak maxi­mális betartása mellett is igen kényes helyzetbe kerül­het az ezen a ponton átha­ladó gépjármű vezetője — pláne, ha a híd felől jön. Városunk eme, forgalmi szempontból rendkívül kri­tikus pontjának problémáit generálisan meg lehetne ol­dani automatikus vezérlésű forgalomirányító lámpákkal. Tisztában vagyok egy ilyen berendezés építési költségei­vel, de szeretném felhívni az illetékesek figyelmét, hogy mindennap levegőben lóg itt a súlyos baleset veszélye. Hasonló a helyzet a járás­bíróság sarkán a Petőfitelep­re közlekedő villamosokkal kapcsolatban. Szinte csodá­nak tekinthető, hogy ezen a ponton — tudomásom sze­rint — még nem történt ha­lálos baleset. Talán erre vá­runk és azután végre ellát­juk ezt a pontot két, a vil­lamos keresztforgalmát jelző villogólámpával? Nyilvánva­lóan abszurd a feltevés, de a kérdés annál reálisabb: mikor gondolnak illetékesek a lámpák felépítésére? A tükör itt is — épp úgy, mint a postával szemközti sarkon — ottmaradhatna felszerel­ve, abban a szerepben, mint eddig: idegenforgalmi látvá­nyosságként. Mert azt min­den szegedi gépjárművezető tudja, hogy a tükrök forgal­mi informatív értéke a nul­lával egyenlő. Balesetveszély! Meghökkentő szegedi spe­cialitás az úttestek napköz­beni locsolása. Azért meg­hökkentő, mert a Köztiszta­sági Vállalat autói lelkesen és önfeledten, túlnyomórészt a pormentes burkolatú uta­kat locsolják. Szörnyű gya­núm, hogy az illetékesek kö* zül senkisem tudna kielégítő választ adni arra a kérdés­re, hogy miért kell ezt csi­náil ni? A pormentes burko­latú utak napközbeni locso­lása nem tekinthető másnak, mint szándékosan előidézett balesetveszélynek, ugyanis bizonyos idő szükséges ah­hoz, hogy a gépjárművezető a minden átmenet nélkül kö­vetkező nedves útszakasz vezetési követelményeinek megfelelően pszichikailag át­állítsa magát. Ezért hibás az az ellenérvelés, hogy esőben is tudnak közlekedni a jár­művek. Ekkor ugyanis már eleve úgy indul a gépjármű­vezető útjára, hogy csak nedves útra számíthat és en­nek megfelelően tevékenysé­gét bizonyos, speciális óva­tossági ritmus motiválja. Szögezzünk le valamit vilá­gosam a pormentes burko­latú úttestek éjszakai lemo­sása alapvető higiéniai kö­vetelmény. Napközbeni lo­csolásuk viszont felesleges és veszélyes pazarlás. JÓ lenne tudni, hogy ffle­tékesék — külföldi és buda­pesti példákra való hivatko­zás nélkül — mikor látják be végre ezt?! Tőrnek m rugók Szeged úthálózatának nagy része — sajnos — szomorú képet fest. Reprezentatív su­gárútjaink (Április 4 útja, Kossuth Lajos sugárút, Tol­buhin sugárút) burkolata múlt századbeli igényeket kielégítő. Minthogy ezek kor­szerűvé tétele hatalmas be­ruházást igényi, érthető, hogy ez a munka késik. An­nál érthetetlenebb, hogy a már meglevő korszerű út­testek állapotával az illeté­keset keveset törődnek. A víz- és villanyvezetékek be­kötésénél, javításánál az ér­dekelt vállalatok szemreb­benés nélkül felbontják az úttestet és a munka befe­jeztével, ugyancsak szem­rebbenés nélkül, otthagyják az éppencsak betemetett ár­kot Heteken, hónapokon ke­resztül zökkennek a jármű­vek, törnek a rugók, de a helyreállítást illetően nem történik semmi. Kapcsolatos kérdésem az, hogy manap­ság (s itt hivatkozhatnék űrhajókra, elektronikus szá­mológépekre stb.) még min­dig nincs mód, technikai le­hetőség az úttest azonnali és időt álló kijavítására?! Illetékeseknek javasolnám, hogy egyszer vegyék szem­ügyre ilyen szempontból út­jainkat. De ne Volgán — Trabanton! S végül szíves elnézésüket kérem az illetékeseknek a kemény és itt-ott ironikus hanghordozásért. De azt az emberéletekéit, értékeinkért való aggodalom, az egyszerű szegedi lakosnak a szocia­lista Szeged építéséért és fejlesztéséért érzett felelős­sége és szeretete sugallta. M. A MUNKAÜGYI TANÁCSADÓ Élelmezési költség, kiküldetés és külszolgálat Mandrin kapitány Olasz—francia iilm Színes, romantikus, ka­landfilm ez is, akárcsak a nemrég látott Cartouche és a múlt héten játszott Udvari bolond. Csakhogy az Udvari bolond meseszerű és ironikus hangvételével szemben a Mandrin kapitány a törté­neti és társadalmi mozzana­tokat hangsúlyozza. Azt akarja, hogy a nézők komo­lyan vegyék. Igen ám, de a mai közönség már nem hisz ezekben a romantikus kalandfilmekben, nem tudja úgy látni őket, mint realista alkotásokat, sőt. azt várja tő­lük, hogy ironikusan szemlél­jék még önmagukat is, és szatirikusán ábrázoljanak. A Mandrin kapitány című olasz—francia filmnek, René Havard szövegkönyvének és Jean-Paul Le Chanois rende­zésének az a legfőbb hibája, hogy erre nem képes. De a közönség ennek ellenére sem veszi komolyan azt, amit a filmen lát. noha el kell is­merni, hogy időnként jól szó­rakozik. sőt néha még izgul is Mandrin kapitányért, ezért az állandó veszélyben élő és legyőzhetetlen, ellenállhatat­lan férfiért. A film nagy rutinnal, nagy szakmai hozzáértéssel ké­szült. Az alkotók szemléleté­nek, felfogásának említett hi­báján kívül mesterségbeli, technikai szempontból szinte majdnem kifogástalan. En­nek, magától értetődően, megvan a maga jelentősége és hatása. Minden van ebben a filmben, ami szem —száj­nak ingere: látványos tömeg­verekedések, szép tájak és fölvételek, még szebb nők, izgalmas csatajelenetek, sőt néhol még humor is. Mandrin kapitány szerepét a kitűnő Georges Riviere Játssza. A tehetséges színész azonban ebben a filmben nem elmélyült művészi ját­tékkal, hanem inkább férfias külsejével hat. Ez ugyan nem növeli a film színvona­lát, de a sikerbe feltétlenül jelentősen belejátszik. Nem kiemelkedő film, nem jelentős művészi alkotás te­hát a Mandrin kapitány, sőt még a maga műfajában sem a legjobb. De el kell is­merni, hogy jó iparosmunka, s tekihtve, hogy a nyári me­leg, úgylátszik, folytatódik, sikerre is számíthat. Káni­kulában a közönség szereti az ilyen jellegzetesen káni­kulai filmeket. Születésnap alkalmából,. . Juhász Gyulának ez a költeménye, melynek erede­tijét a Somogyi Könyvtár őrzi, először a Délmagyaror­szág 1928. március 2-i számában, Herczeg Vilmos negyed­százados színészi jubileuma alkalmából jelent meg. Most a szegedi színház örökös tiszteletbeli tagjának 80. születésnapja alkalmából hasonmásban közöljük újra a költőbarát halhatatlanságot adó költeményt. ej/-. JLz ÓT***- / ** 0 ^. ** . a. i A kiküldetésben (külszol­gálatban) levő dolgozónak az élelmezésével kapcsolatos költségei fedezésére a távol­lét időtartamára élelmezési költség jár. Ezt a 113/1951. (V. 27.) MT. számú rende­lettel módosított 33/1951. (L 31.) M. T. számú rendelet szabályozza, melynek alapján ismertetjük, hogyan alakul az élelmezési költség, kikül­detés és külszolgálat esetén. Kiküldetésnek, illetve kül­szolgálatnak csak az az eset tekinthető, amikor a dolgozó állandó telephelyétől .(mun­kahelyétől) munkavégzés cél­jából van távol. Erre az idő­re más élelmezési költség számolható el kiküldetés és más külszolgálat esetén. A kiküldetési napidíj — amely az élelmezési költsé­gek fedezésére szolgál — 31 forint, ez 24 órai távollétre jár. Huszonnégy órát meg nem haladó távollét esetén, ha annak időtartama 8 órá­nál kevesebb, élelmezési költség nem számolható fal. Ha a távollét 8 óránál több, de 12 óránál kevesebb, ak­kor az élelmezési költség fe­le (15 forint 50 fillér) illeti meg a dolgozót, ha pedig 12 óránál több, akkor a teljes élelmezési költség (napidíj) felszámítható. Huszonnégy órát meghaladó kiküldetés esetén minden 24 óra távol­lét után teljes napidíj, a fennmaradó időre, ha az idő 12 óránál kevesebb, a napi­díj fele összegét, ha 12 óránál több, akkor a teljes összeget lehet felszámítani. A külszolgálata napidíj a fentiektől eltér, mert itt az élelmezési költségek attól függően változnak, hogy a dolgozó aznap visszatér-e la­kóhelyére, vagy nem, illetve ha igen, akkor távolléti ideje meghaladja-e a 10 órát. Ha a külszolgálatban levő dol­gozó aznap lakóhelyére nem tud visszatérni, napidíja 19 forint, ha aznap visszatér, de a távolléte 10 órát megha­ladja, akkor 12 forintot szá­míthat fel. A -nap- megjelö­lés alatt naptári napot kell érteni. Így, ha a dolgozó tá­volléte a 10 órát meghaladja és nem "aznap*, hanem éj­fél után, tehát másnap tér vissza telephelyére, jogosult az egy napra járó külszolgá­lati napidíjra. Vezető állásban, illetve irá­nyító munkakörben dolgozók napidíját is az ismertetett szabályok szerint kell elszá­molni, azzal az eltéréssel, hogy kiküldetésnél 37, kül­szolgálatnál 23, illetve 15 fo­rintot kell alapul venni. Mikor csökkenthető a sze­mélyi alapbér? A munkaügyi miniszter 132/1961/23. MÜM számú uta­sítása megváltoztatta a válla­lati dolgozók személyi alapbé­rének megállapítására, illetve csökkentésére vonatkozó elő­ző rendelkezést, amelynek ér­telmében a vállalat igazgató­jának mérlegelésétől függött a dolgozó személyi alapbéré­nek — munkakörre előírt bértétel határai között tör­ténő — emelése vagy csök­kentése. A hivatkozott utasítás ér­telmében ugyanis a dolgozó személyi alapbérének meg­állapításához és megváltoz­tatásához a szakszervezeti bi­zottság egyetértése szükséges. A rendelkezés azt is előírja, hogy a dolgozó személyi alap­bére és munkakörére megál­lapított bértétel határai kö­zött akkor csökkenthető, ha a dolgozó munkájában fi­gyelmeztetés ellenére mu­lasztást követ el, s ha az elkövetett hibák vagy mu­lasztások olyan súlyosak, hogy végzett munkáját a ko­rábbinál alacsonyabbra kell értékelni. Apró mulasztások esetében tehát a"bércsökken­tésre nem kerülhet sor. Az igazgató intézkedésében a bércsökkentés okát is fel kell tüntetni A dolgozó az igazgató által megállapított munkabércsökkenés ellen a vállalati egyeztető bizottság­hoz fordulhat panasszal. Dr. K. J.

Next

/
Thumbnails
Contents