Délmagyarország, 1963. szeptember (53. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-29 / 228. szám

8 ÖÍL-MAGVARORSZÁR Vasárnap. 1963. swrt. 99. Bánfalvy József: KÁRTYAVETÉS RÉPASZEDŐK Hiába po, Kati néném, maga csak nem akar megjavulni. Mindent, elhisz, amit csak mondanak, Tegnap is tartami jósnötete járt a házben, hát nem izgalomba hozta az egész házanépét. Még a vén Kigltesekné is egészen megváltozott Az a himpellér asszonyszemély azt jósolta nei«, |g)gy pamwkára féri* hezmegy Hogy nem áll be a hatvanöt óyes lábába a csúz, hogy ilyet is elhisz. Mintha olyan sok nősülendő férfi lepne g világpp?! Ma, ne mentegesse magát, Kgti néném, hagyja csakNem vagyok én arra kíváncsi amit magának jósoltak. Megmondom én most azonnal egyből, hogy nem lc.sz azokbnl semmi.Tlogy miért nem lesz? Na hailia?! Méri tudóiul Ki is mondom én magának azonnal, csak figyeljen ide. Mert hu nem tudna KaM néném, ép i« yoitam ám jos valamikor- úgy kitanultam akkor ezt a szakmát, mint sekrestyés /ia a harangozást. Hogy mi kánt iá történt az egész?,, * Na, figyeljen csak idei H a fái emlékszem, akkor én az egyetem harmadik évfolyamába' jártam. Szép idő ez már a diáknak az. életeben. Arra ag tdöre bíz' magamra szedtem egy kis városi »hájat* a csízióban, no meg egy kissé ki is tanultam a lányok körüli mesterséget. 5 amikor vakációra hazakerültem az én hegyaljai városomba, otthon már olyan nggynak éreztem magamat, mint egy Pestről szalajtott mágnás- Mert abban az időben nem úgy mérték ám az embert, Kati néném, mint most. A harmincas években még akkora keletje volt a tetején kacskaringós, ezüst zsinóros egyetemi diáksapkanak, mint ma egy jóképű, százötven^ százalékot teljesitő traktorosnak. S mikor pedig mér a kisvárosi mamák is megneszeljék, hogy ebből vagy abból a gyerekből lesz valami, attól kezdve se eleje se vége f»em VQjf a meghívásoknak. A városatyák, a Iódoktorék, meg 6 különféle módú és rangú pojgári famíliák sorba rendezték tiszteletünkre az összejöveteleket. Csupa kedvesség ás báj. No, és ahogy a kislányok mosolyogtak! Azon az estéken ő mellettük még az öreg hold is elbújhatott szégyenletében. Szóvaj, egy ilyen vakáció alkalmává) csinált jóst belőlem is az élet. Igaz ugyan, hogy nem » helybeli bőrnugykereskedo három lányának a szalonjában, hanem az ón „unckatestyéreméknél*, Éviéknél. A dolog úgy kezdődött, hogy az egyik délután sétálgatás közben cigánykártyát találtam a parkban- Először nem tudtam, mit kezdjek yele. Kína)' és csendes vpjt a park, senkit sem kérdezhettem felőle. Hogy mentem vojna a rendőrségre? Biztosra veszem, hogy kinevettek volna. Mivel egészen új kártyának látszott, eldobni tehát nem akartam. Így inkább zsebre vágtam azzal a gondolatát, hogy valakinek maid továbbad"".. Később szótan találkoztam az egyik barátommal, a a fontos megtáfgvalnívabm közepette meg is feledkeztem rólaAgon *»f*p, midőn a kártyát találtam, épp Éváékho* voltam hivatalos. E ki tudja, miérit lettem, de magamhoe vettem a délután talált kártyát. Egy kicsit bizony késtem a délutáni csatangolás miatt, s ahogy az ajtón át bepillantottam, láttam, imgy együtt van a* egész társaság. Pa szépek is voltak azok a lányok! Erről regényeket keltetne frtrf, Kati néni- Maga itt az Alföldön el se lgen tudja képzelni szokat a sudár növésű, csillogó szemű dunántúli kislányokat, akikért én altkor, ha király vagyok, odaadtam volna fele birodalmam. Éviké sietett elém, ahogy megérkeztem Kedves és barátságos volt, látszott rajta, hogy örül uz érkezésemnek. S pár perc után, ahogy az első pohár konyakot felhajtottam, már otthonosan is éreztem magamat, és vidáman vettem rrózt olyan társasjátékféle zatogosdibun. Nerp volt rossz játék, ahogy most visszagondolok rá. Az elején még egészen jól nient a dolog Pá elyátettem később, ahogy egyszerkéiszer fivára tekintettem, elveiettem a játékot S ebből utt azután a baj- Mert "hogy a zálogért kutakodtam a zsebeimben, elöráncígáltam az ott lapuló kártyátAhogy u kártyát a közemben megpillantották, minden szem rám nézett. — Cjgány ksi'tyei — mondták egyszerre, ctiodálko/ássel meg örömmé' is- — Hat tv jósolni js tudsz? Eéy pillanat alatt átláttam a helyzetet. gemmi érteimé, hogy elmondjam a valót, mert úítyee hinnék el. Egyet? lm megoldás, ha megadom magam. Kisebb véilvonogatós Utón tóhát azt válaszoltam: "Igen*. flem VQltapi valami kellemes helyzetben, mert ahogy kimondtam a másokat boldogító igent, már hallatszott is a kisleányok hangja: — Jaj de jó! Akkor mogt jósolsz nekünk! Apygmbgn egymást kergették a gondolatok. Végső kínomban azután eszembe jutott, hogy az egyjk utazásom alkalmával figyeltem én egy kártyav-Qtő asszonyt, ügy nagyjából meg is jelentek előttem a kártyával végzett hókuszpókuszok- "Hat máért ne csinálnám én is a látottak mintájára?* — kapaszkodtam a reményt nyújtó szalmaszálba. Ez«k a gond<" íatok azután megnyugtattaksőt, még a biztonságomat is visszaadták- s midm vedig nekibátorodtam, már én léptem elő a kártyavetés igéjének hirdetőjévé: — Rendben van. jósolok! De G botd planétáján a mai napon kedvezőtlen jelzések mutatkoznak — mondtam —, t igy csuk egy va)aKjnek vélhetek kártyát, mert G többi jóslat; nom lehet igaz- Igy tehát a jóslás alanyául — kizárólag az udvariasságra hivatkozóan — a ház kisasszonyát, aki nekem mindennél jobban leiszett. Évikét választottam. Ezzel kezdetét vette a kártyavetés. Kezembe vettem a kártyát.. • Néma, sejtelmes csend vette körül az asgtóttÉn átszellemült arpot mimelye néztem hoi a magasba. hol a mélybe. Awtón könöket és kereszteket rajzoltam a levegőbe, amíg egy csomóban volt a kezemben a kártya Köz-ben mormogtam is valamit, mmttia az hozzátartoznék a szertartáshoz Ahogy ez megvolt, 3? asztalra tettem a kártyát. Elemeltem a jobb kezemmel, elcn>eítem » bal kezemmel, sorjába raktam, kereszt alakba válogattam, egymás mellé fektettem, párosítottam és osztottam- Aktóáu Jfvivftl is megemeltettem először jobb Itezzel azután meg ballal s amikor már úgy- éreztem., iiogv 3 sok hókusz-ttokusz iáttón kellő kárfyavetoi tekintélyre tettem s/.t rt. belefogtam * jövendőmondásba. Hogv rólkró 16 mondtam Evikenek? Hát mit is mondhattam volna olyan fiatalon annag a szép szőke kislánynak. Kati néném? Hát valami olyat, ami mindig igaz Azt, hogy szerelmes szívvel gondol pá valaki. Igaz, hogy van mó« férfi tó, aki iegy«gkedik melyik szép lénynél nincs? de az nem 3Z igazi. Ettől az utóbbitól félni kell, mert csalárd a lelke. Csak az első az igazi. No, meg beígértem a leveleket is. Majd jönnék jók, meg ROSSZAK IS — MONDTAM. DE főleg azért jók jönnek. aután beszéltem az embert szerencséről, mely forgandó, mint a kepék, és azt is megmondtam, hogy később kisebb szerencsétlerség ért. pa CZ a szerencsétlenség szerencsésen elmúljk. Azután boldogság következik Hosszú boldogság következik.. Ahogy a mondatokat befejeztem, sokatmondóan ránéztem Évire. Úgy láttam, hogy az ő szemében is felesi Hant az a sokaiígérő mosoly, apü számomra akkor pajkosan annyit jelentett: értelek fin pedig olyan boldogan tettél" le a kártyát, mintha akkor este minden kincsét és szépségét nekem adta volna az éjet. Azután még sok-sok minden következeti Nagyon szén volt a vakáció az biztos. 8 amikor az én kisyárosamból a begyek alól a? egyetemre yi«szau|aztem, már szinte el is letedtem a kártyát. Az alföldi hóesésben sokszor gondoltam ugyan szülőhazám örökzöld fenyőire, de, a behavazott erdők csendes útjaira már más emlékek vittek, és nem a jóslatok csendes ábrándjai. Közben múlott és szaladt az idő, és én m(nd j többet és többet gondoltam' a viszontlátásra, Évikóvet való Új telátímzáspe, Nem is volt semmi hiba ez álmodozásban. Nem volt bizony egészen addig, amíg az egyik május Végj reggelen gyöngybetökkei írt levelet nem hozott a postaÉvi fiia H tevelet, a ke<h ves kis álmokat ígérő Éva'Irt a hegyekről, melyeknek bálán pompáznak már a megifjodott erdők, írt a patakokról, melyeket megdug? easztott a májusnak napja =-, és írt a jóslatomról is, írnlyet elmondtam télen, a szünidei vakációbanfin, aki a jőslatteJ sentm't se törődtem, most bámulva olvastam a sorokat' "Tudod, amit akkorakártyábói mondtál, szinte szórói szóra beteljeaadett. Öröm js ért, meg bánat is jótett bőven. Bánat ért, mert a horgolótű felhasította a kezemAnyuka >s beteg volt, s igy uz "gesz házban énrám maradt a munka. Pe végeredményben mégsem szabad hogy panuszkodjuin. mert. a bobh/gság is eljött, ahogy azt te akkor megjövendölted. Négy nap óta már meny#*Zszonv vagyok A fiút te .nem ismered- Erdőménlök. Januárban helyeztek a városbaMikorra te hazaérkezel, már tói leszünk m esküvőn, s inost. ba a te kártyavetésedre gondotok, Úgv érzem. hogy a boldogságot te ígérted és küldted el nekem ...« Azt hiszem, nem kívánja, Kati néném, hogy részletezzem azt, mit mondtam én erre az »általam jósolt* boldogságra! Jobb, ba azokat a gondolatokat nem őrzi meg a papír, inkább csak azt árulom el úgy egészen bizalmasan, hogy utána még hosszá idáig úgy éreztem magam, mint az rm koparságban a liegvteton álló masmym ember. HM tótja, Katt néném így vagyok én a joslasokkai Minden jóstat igaz, ha írt ember ügyesen fogat rmw* meg a mondanivalójátNAGY IMRE METSZETE Juhász Gyula tápai keresztje A költőnek Szeged volt 3 ment ki a szántóföldekre. De Abban az jdőhen UH? pátriája, szüiőyárosát, amely? a Tiger mgr régpp citúnt, nyarán -- állandó lóvéhoz -, pe — akárcsak nagy elődje a Jebuntötták róla a cjgáuyput- befl yojtam Kijényi Jrmáva', Kiskunságba — mindig, mjn- ríkat, betöltöttek a ki'bik? aki nagy 6egjlsőgemne voji deijlionnan visszavágyott, és gödrökét, amelyei;bői vályog- készülő kis Juhé-^-künyvum amelytői ciszakadni sohasem nak való agyagot bányásztak megírásánál. A cinikus köztudott, költészete valósággal « putrik lakói, ró Új laké- gyülrói döntés hatásúra czeoltáprg emeli. Szellemi ran- házuk épültek rajta. A ke- got írta: got kapott tóte a város, tólai resztet egy idős házaspár, „U(£)U vádadon kajartt kozott rwm szinte sgam- Terhes Watygs es felcsege G , esveilen kérőié vek t űzöttitont és nagyon sokszor helyezte biztonságosabb Wn te&Taförvnak két hét üldözöttként keltett élnie, re, a régi malom mellé. Azró szenvednie és meghalnia. ta ez a mhm is elpusztult, ™ükva eúntortc Z> „ gLCU Ma már van utcája Szege- vályogfala összeomlott, na- ratoálni den, azt gr. utcát ékesítettek gyobb lakóház épült a he- n^után steréal kfob Seá' föl nevével., ahol utolsó re- lyére. A keresztet átvitték a ^ WUtófl J0ÖÖJ mete-éveit élte te, ró van Hősök ligetébe és kát sudár o1?®?* , tótól tóm. ^j"!101 szobra is, nevét Viseli egy jegenye-nyárfa között üli- fo«ndefffc. él ^n ragadtót" toüvetodeii otihon. de v/g- UáU föl. Qe itt sem volt V«i b^ványban Iteirén léten sok víznek beJlalt 1c- végleges hejye, mert a te- 'épe Ko/^g tanarsgt cn folynia sserelmetes Tiszáján, rúletet a szabadtéri színpad i[HMil amíg eljutott idáig. szamara szemelték ki. így KrjSztös* etotti ortéágut Régi Írások hevernek előt- Vitték aztán SZ országút Wfil- d^<H Juhfes Gyutarol nc„ tem, még a nyáron bukkan- lé, glleí most rejtőzködik a tzlSmemtektam rájuk, miután Tápén faqrü )ombok k;izön tótok agy qaztopon emlék MIUTÁN töltöttem néhány hetet, és ott kutatgattam nyomait- Azt Az örgebbek Hódi Hona keresztet akartam megta- ^resztjének nevezik ma is. táblát oda, megfejelő szöveggel, legalább ha tápéi sze? Iáim, amely egyik legszebb ^ódT' Itona""álÜ^itto ***** "TV és legmélyebb értelmű versé- vagy száz esztendővel ezelőtt a feszületet, tisztenek meghásáj-a ihlette. Meg _ wsá)j öreK tÚDai _ let adatik annak a költőnek tusTtaaktta!álnÍatáPalKrÍSZ" Még öreganyámtól hattottam, 19 egyúttal, ki a Tapto hogy nem volt családja sze- Krisztussal, a Tápm hagztAz ország útján függ génynek, senküe sem volt, val ^ökre felejthetetlenné ...A c'8>'U)aSában éldegélt a falu- tottó (Tápé) nevét az Írod4[csöndesen... ban, amikor aztán előrege- lomban*. ... Aa ősi óévet, mely az dett, fogadalomból csináltatja sokkal később, 1912. (ősi föld a keresztet szeptember ?-án ezt írta: Zsellére csak és várj. ' ^^ ^ ^ ^^ .-örömmel értesítem, hogy Mikor saját portáján ' tóblát, de egy hervadt virág- le6nap átiratot kaptam Tápé (pr Ieszén, csokron kívül mást nem ta- kőpség elöljáróságától, melyMikor az élet néki is látok. Pedig... ben arról értestt, hogy bele" Iterem peejjg Tápé község elpljá- egyezik az országút egy élNagyon nehezen ak«idtam rósaga 1842 nyarán határo- talem választott szakaszának rá, pedig — mint utólag ki- j^tba foglalta, hogy a régi „Juhász Gyula útja" névvel S a"s34 tetemveS Út™k azt 3 szakaszat, eme- való megjelölésébe. Látja, aszfaltos országúton Sőrű 3 kereszt állott, ->Jtfhász mindennek megjön az ideje, lombok takarják el a Hősök Oy^tó Útjó«-n«k_nevezi el és csak ki Jf^UMK^H, réffróR kertjének nevezett kis liget Szélén. Ütött-kopott kereszt, rozsdamarta bádog-korpusz rajtg. — Hódi IJorja keresztje t— mondta az egyik öyeg tápai —, ezt vppselte meg a kaitöDe akkor még nem itt £Jlt, HANEM A FIGÉRBEN. A Tikár lapos, víitólláaos hely volt hajdan, kivül esett a kereszt talapzatára zo- szabad abbahagyni semmi mánctáblát js erősítenek, akciót, amit az ember el* rajtó a vers néhány strőfá- kezdi* jávai. A második világháború Az üt eltűnt, helyette «'gy gyilkos füstje, lángja ezt az tredves, girbegörbe, akác? ügyet is elborította, lombos utca ékeskedik Ju- A háború után a felszahász Gyula nevével. a táb- bgdujt Szeged elégtételt Iára azonban eenkisem em- adott Juhász Gyufa emlékének, .a demokratikus szela tápai határozatnak ér- lemben megalakult új közDe baltói ember az, Kati a falun. Út vezetett keresztül 'tókró a törtefiete. Dokurmuj- gyűlés egyik legelső hatáneni, aki MhiMÜ rajta.' A falu népe ezen jött- '"mai ezek az c|ő(tem he- rozatában mondta ki hogy yerő négi írások, Kiiényi Ir- utcát Hevez el koltonai-ól. J>(MAIM>HA(-V Ősz A gesztenyék rozsdában [állnakmindig csorduttabb tesz , (a park. Rozsdás szél riogat rozsdalárnyat, S a fény, a fépy is rozsda(martj. lv ró? betógzi mosolyUOIkat, ödös fásultságokba zár. S csókbó) lopunk nyara' FMAGUNKNUKJ xoltözni fáradt két madár, ma te vejei. Ő volt az, aki Nem feledkezett meg róla a hőej harcot indított, hogy kis Tápé sem, az eltűnt átszeged legalább egy utca? szakasz helyett egyik uteéiát névvel örökítse meg nagy nevezete ei Juhász Gyula költőfia emlékét. Indítványt utcának és a költő nevével te nyújtottak be -szeged sz, működik a falu múyejődési kir. város köztöfvényHató? háza is. De az jrodatomtörsagj bizottságához,,, de a te. téneti szempontból muzeális 'fintetes közgyűlés kjmop- értékű kereszt emléktáblájá>tta. hogy az indítványt val egyelőre még adósa a -iiég tárgyalásra sem tartja falu kö 'tó emlékének, érdemesnek. Magyar László