Délmagyarország, 1963. augusztus (53. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-25 / 198. szám

8 OÍL-MAGYARORSZA 6 Vasárnap. 19«3. augusztus 23, NÉMETH FERBNC: SZOMBAT DÉLUTÁN űj házak falán csillogtatja a színeket a kora délutáni nap. i'olehoí rádió szól, gyermekcsapat ricsajoz az utcán, a ljárdák mellett apró zöld bolyhait próbálgatja a fú. Előttem egy asszony és eqy férfi ballag a boltból haza teli [szatyrokkal. $ kosarakkal készülődve az ünnep elé, míg hátuk mögött a munka pihen olajillatban szendergő C X- - ... [gépeivel. Szemközt a negyedik emeleten ablakot tisztit egy férfi, a [párkányra térdepel, időnként hatraszól, s bekötött fejű felesige kezében [tollporolóval ellenőrzi melléállva a munkát. Egyik lakásban porssivó zenél, máshol parkettkefe táncol, [a rádióból árad a twist. * Az égen apró felhők úsznak délről, s a folyón megjelentek [az első csónakok is. Szombat délután tvtn, megérdemelt napfény és nyugalom. Szeretem a munka utáni meghitt készülődést, a szorgos [pihenést. Szeretem az otthonok békéjét, az uteák nyíltságát, az [egymásra köszönések derűjét, örömét annak, hogy közöm van mindehhez, s hogy közünk [van egymás öröméhez. Szeretem a boltból telten hazatartó kosarak örömét, a [tisztuló ablakok áttekinthetőségét, férfiak és nők (hűséges összefogását. Szeretem a porszívók zenéjét, parkettkefik táncát, rádiók [felszabadult gajdolását, és szeretem, szeretem a gyermekricsajt, a játékfelhőket, a [csónakcsobbanást, lés mindenképp szeretem ezt a biztató, derűs és békés [napfényt és a feléje ágaskodó, ígéretes, pici füveket! J^Jert milyen is az útiraja? FEN A KEL JUDIT: Egyetem Kovács Ar. ••-. T ...i. n old né Üjszőregről ellátoga­tott Lengyelországba, Svéd. országba, Amerikába. Saóval valahova Két és fél napos ta. nulményútjáról megír két és fél kolumnát, fedytatásban. Amiből megtudjuk: Lengyel-1 Fordított útirajz tekben a vásárlók ölik egy­mást a táblácskákkal ellá­tott árucikkekért, míg a többi holmi ott porosodik a polcokon. Elterjedt gyümöl­csük a dinnye, színe fakó, íze rossz, de 8—1« kiló számra cipelik haza, mert Alfa Mcskwey vagyok a vény előtt, a többit nem ter- orvosaik vélemény® szerint orszagban, Svédországban, Ceriz Köztársasag békedele- helik ilyen formaságokká1- elősegíti a zavartalan vese­Amertkaban az életszínvonal gációjának tagja. Múlt hónap Az, akivel összeiratkqziak működést. Magyarországén ilyen es ilyen, a politikai végén jártam bizonyos Ma- gyereket szül nekik, a töb- sokan szenvednek vesebán­rendszer ez es ez, írastudat- gyárország (lásd Hungária, bive) aparalnt és szórakoz- talmakban. Ugyanakkor a lanok szama ennyi és ennyi. Hungary) elnévezésü ország- ni járnak. dinnyevágárlás jí játéknak Természeti képekben gaz- ban, ahol barátaimmal A szalámi mellett állandó is bizonyul. Mindennap meg­dag, a nők divatosan öltóz- együtt bárom élményekben eledelük a sült kolbász. Ez vesznek egyet, egészen addig, I nek. drága a szopókas illa. bővelkedő napot töltöttem. már nem is étel, inkább amíg egy jó ízűt találnak, tositott cigaretta. Ezzel szem- A magyarok igen kedves, szenvedély, mint nálunk az Ezt néha hetekig ismétlik ben olcsó a bikinibugyi és a bár meglehetősen művelet- ópium, vagy a kokain. Még Már említettem, hogy is­pantlikaszegő automata, ]en emberek, vendéglátóink színházban is sült kolbászt kolarendszerü* hiányos és Vannak jó emberek és rósz- közül például Ceriz Köztár- esznek. Ha nem kerül rájuk primitív. Nyáron például be­szak, egy éjjeliőr például sasag nevét aUg négyen, sor a szünetben, végigdühön- zárják az iskolákat, nem Bretagne-bői szidta a kor- öten ismerték, és egyetlen gik a második felvonást, s tudnak mit tanítani a gye­mányt. A plakatok színesek, egy sem akadt, aki szép ha- ezzel zavarják a külföldié- rekeknek. Így a gyerekek a színházak nyáron bezár- zámat valóságban ls látta ket. A fiatalok rosszul ke- buták maradnak A legna­nak és a sztriptízbár undorító, volna. Sőt Bvcta Klakonya, a resnek. Nincs pénzük vo- gyobb hőségben is ájulásig Vaskohászat szempontjából világhírű vízügyi géniusz natköltsógre, kénytelenek rúgják a labdát a tereken azonban... és igy tovább. említésére is csak bizony ta- mindenfelé autóstoppal utaz- <«t a játékot focinak neve­Annyira tetszenek ezek az lanul bólogattak, amiből ar- gatni. A fiúk nadrágia rossz zik), de a felnőttek se sok­útirajzok. hogy kedvem tá- ra következtettem, hogy is- minőségű úgynevezett cájg- kai okosabbak, mert ők is madt megírni helőlük egyet, kolarendszerük hiányos, még anyagból készül (nálunk az rúgják a labdát a hőségben. De mivel én többnyire csak ezután kezdik fejleszteni- utcaseprők egyenruháját eb- akinek meg nem jut Magyarországon jártam, az Magyar idő szerint hajna- bői varrják), s bizonyára labda (labdagyártásuk fej­itteni viszonyokat ismerem, li 8 órakor léptük át a ha- rosszul képesített varrónők letten) az a többit nézi, ahe­ezért Magyarországról írok. tárt, amikor már mindenfe- csinálják, mert idétlen, tér- lyett, hogy az árnyékba hú­(Maavar anvák msevsr »wr lé dolgoztak az emberek, dig feszes, onnan öblösen zodna. Hat ilyen ez a Ma­(Magyar anyait, magyar yer- mert ,gen 8ZQrgaimasak, és bővülő szabósukkal tűnnek gyarország. mekeknek, magyar úüraj- nagy „ükségük Van a pénz- fél. Ingre se telik szegé- * zot!) QYURKÓ GÉZA: Hajnali íelefon Tizenkét óra. Leengedte a könyvet a kezéből és hu­nyorgó szemmel vizsgálgatta az asztalon zakatoló óra számlapját: igen, már éjfél. Csend volt, csak a gyerek nyögött fel a másik szobaban, motyogott is valamit ál­mában éa hogy elhallgatott, a csend még riasztóbb és idegesítőbb lett. Az olvasó­lámpa sárga fénye kis kört világított csak meg a szobából, a körön túl elveszett min­den a homályban, mintha a falakat valami titkos varázsló kéz tüntette volna el, hogy összefolyjon a felmérhetetlen messzeségbe hömpölygő, parttalan sötétség a szoba éj­jelével. Lakatlan sziget, vagy inkább gyenge vi­lágítótorony, őrével, az asszonnyal, aki maga alá húzott lábakkal kucorog a csöpp­nyi fényforrás mellett, kezében könyv és időnként nagyot sóhajtva belemereszti sze­mét a nagy ürességbe: hátha hallja a kapu csattanósat, a léptek kopogását. De az éj­szaka hallgatott, hullámai csak «sendet vertek a hczlon-sziget partjain és valami furcsa, megnevezhetetlen félelmet, amire gondolni sem Jó, még kevésbé arra, hogy miért fészkelődik ez a félelem, ott belül, ahová senki sem lát, de ahol mindent érez. Az országút sötét. Suhan az autó, a gép­kocsivezető elbóbiskol és a következő pil­lanatban .,. nem, nem kell rémeket festeni a falra, nem kell ott keresni a szörnyeket, ahol nincsenek. Belelapozott újból a könyvbe, a szavak, a betűk makacsul igye­keztek kisiklani értelme ujjai közül, hogy keményen, összeszorított szájjal kellett őket megragadnia, szinte belegyömöszöl­nie agyába. Ez a birkózás egy időre lekö­tötte figyelmét, bizsergető, furcsa játéknak tűnt az értelem és az értelmetlenség kö­zött, amelyben csak mint néző, vagy mint inkább bíró, valahogy személytelenül vett részt. — ... érdekes és sohasem izgultál, hogy mi van a férjeddel, ha későn érkezik? Kácsné megrántotta vállát, s vékony, vértelen száján grimasszá torzult mosoly jelent meg. — Megszokja az ember. Sok mindent mog kell szoknia az asszonynak. Amikor először jött haza későn, sirvn ölettem meg, hogy hazajött, hogy él... Amikor másod­szor, elátkoztam még azt a pillanatot is, hogy megszületett. Amikor századszor, azt se tudtam, hogy mikor jött haza, Aludtam. Minek izgassam magam. Ügysem tudom, mikor van külszolgálaton, s mikor van va­lami maszek útja ... Beletörődik az ember, mint láb a cipőbe. . AJ, akkor még hátra van, de mennyi van hátra. S egyáltalán minek nős embernek külszolgálat, Akinek családja van, gyereke. Otthona. Bármi történhet, azazhogy tör­ténhetne. Mert miért ls történne? Biztos sokáig eltartott az értekezlet, utána meg­ittak egy pohár sört, valami baja ls lehet útközben a kocsinak, haza meg nem re­pülhet. Fordított a lapokon: — Adj két ásót, lapátot, meg egy lepe­dőt — kérte Qrigorij. — El akarod temetni? — kérdezte Pro­hor. _ El, — Ne baj mólód j vele, Grigorij Pantye­lejevtos. Elnyargalok a kozákokárt. Azok majd kooprsót is csinálnak, takaros kis sirt ásnak neki... Szegény Szása apó — sóhajtott fel — egy kanca miatt ölték meg. Ennyit ár az em­beri élet. Azért borzasztó. Es az óréra né­zett- fél egy. Az óra most úgy nézett kl, mint valami lábatlan gnóm, mutatói félre­csúszott szajak, talán Száska apónak ál ­hatott Igy a halál görcsébe görbülve, ami­kor.,, Most már itthon kellene lennie. Minden­képpen itthon. Felült és úgy hallgatózott, de semmi zaj nem töre meg a csendet, sem autózúgás, sem léptek kopogása. Va­lami baja történhetett. Annyit hall az em­ber mostanában karambolról, sok az autó, még több az olyan ember, akinek autója van, de vezetni csak papíron tud. Meg a kivilágítatlan szekerek. Es mi kell, hogy megtörténjék a tragédia? Csak egy má­sodperccel később lépni a fékre, csak egy szemmel alig látható, hibás mozdulat a kormányon, és neki a fának. Az éj­szaka sötét. S ott hevernek a kocsiban, véresen, takaros kis sírra várva... Elöntötte a verejték. Sikoltani szeretett volna. Látta, valósággal látta az autót, amint hátára fordulva fekszik az út szélén, kereke forog, egyre forog, s ez az egyetlen mozgás, mert benn a kocsiban összetörve, félrehúzott szájjal, ott hever a férje... — Ne Idegeskedj, szívem, mire jó az... Ha valami közbejön, úgyis telefonálok .,. Ha meg nem, akkor nem jön közbe sem­mi. Ha nem jött közbe semmi és mégis szól a telefon, akkor a mentők azok... — Leszel szíves és buta szellemeskedé­seldet másutt süsd el... És örülj neki, hogy izgulok érted. Nem vagyok különösebben oda ezekért a hetenkénti kiszállásokért, a napidíjat úgyis elköltöd. ha nem többet, én meg csak izgulok érted ... Ezek szerint rá­adásul móg feleslegesen ls... — Gyerek vagy. Hát a munkámhoz tar­tozik, hogy hetenként ellenőrizzem a ki­rendeltségeket ... Tudod te azt nagyon jól. Nem? Na ugye. Nem kell mindig rémeket látni... Legyintett, aztán megrázta a fejét. Már, úgy látszik, magában is beszél, de hát őrjí­tő ez az egyedüllét, ez a bizonytalanság, tényleg minden rosszra gondolhat az em­ber, hiszen már egy óra is elmúlt. Nem, ezt nem csinálja többé. Vagy otthagyja az ál­lást, ahol minden héten egyszer, néha két­szer is kötelező, hogy Itthon idegeskedjék, vagy elválik. Nem teszi tönkre magát, még a végén a bolondokházába kerülne. Csak a telefon ne szóljon már. Csak az ne. Jaj, csak az ne. — ... hu nem jött közbe semmi és még­is szól a telefon, akkor a mentők azok.., És most mér csak a mentők telefonál­hatnak, vagy a rendőrség: — Szabó lakás ... Kedves asszonyom, sajnálattal kell közölnünk, hogy férje... Hát ebbe bele lehet, őrülni. Borzasztó ez az egyedüllót. ez a biztosat jelentő bi­zonytalanság. Eddig sohasem maradt ki, ilyen későn soha. Még soha. Felszisszent a fájdalomtól, körmei olyan mélyen martak bele saját tenyerébe. Olyan hirtelen csördült fel a telefon, hogy halkan felsikoltott a rémülettől, de már ugrott is, futott, aztán megtorpant a készülék előtt. A telefon hosszú csörgések­kel, meg-megszakitva követelte, hogy emel­jék már fel végre,,. — Anyu, telefon — ébredt fel a gyer­mek, és rögtön felült az ágyban, kikereke­dő szemmel. Remegve, lassan nyúlt a kagylóért, a füléhez emelte, és inkább csak suttogta, mint mondta. — Halló... itt Szabó lakás... — Te vagy az, szivem.,, csak azért szólok, hogy ne izgulj.., Mondtam. hogy vagy én, vagy a mentők... összeakadtam kát régi jó cimborámmal, és... Halló,. Halló,,. Halló... Nem tudott válaszolni, csak lassan visz­szaengedte a kagylót a kezéből és rettene­tesen fáradtnak, összetörtnek érezte ma­HÁZTETŐK gát. Most határozottan gyűlölte a férjét. re. A földeken a vonatból nveknek, ezért meztelen tes- Az egész fordított útirajz több mezítlábas asszonyt tükre húzzák a pulóvert. •f» pedig a következőképpen láttunk, ami nyilvánvalóan Militarista szellemüket bizo- született meg bennem. Egyik bizonyítja bőrgyártásuk és nyitja, hogy öngyújtójukat társadalmi szervünk klubtér­cipőiparuk elmaradottságát, gyakran pisztoly alakúra for- mét #ó*sef Attila életnagy­Kósőbb is a nők erősen hiá- mál.iák. A lányok cipőt, övet, sógú képe díszíti, s a klubot nvos cipőket viseltek, egy- óraszíjat aranyból viselnek, is a nagy proletár költőről két pántból állt az egész, de ékszereiket vasból, papír- nevezték el. — Ejnye — gon­és sokan aranyból készített bál, műanyagból gyártják, doltam — ez szép dolog, itt sarut hordanak, mert Ma- Általában mindenféle vackot kultusza van az igazi művé­gyarország ásványkincsek- magukra szednek, hogy szetnek. És tapsoltam ma­ben gazdag, de cipőben sze- bosszantsák a Ceriz Köztár- gamban a gyönyörűségtől, gény ország. Bár nem tudni saságból érkező vendégek Lóm, milyen felemelő egy­hol tartják az ásványaikat, jóízlését, másratalálás: a munkások hegyeket egyáltalán nem lát- Két gyárigazgatóval be- érdekvédelmi szerve és Jó­ni. Szegedtől 30 kilométeres szélgettünk, mindkettő poca- zsef Attila Csodálatos szim­körzetben eggyel se találkoz- kos volt és nyloninget vi- bólum. Aztán megkérdeztem tunk. Emiatt nagyon meleg Selt. Magyarországon tehát valakitől; hogjan jutott van errefelé, igaz mesélték, az igazgatók általában poca- eszükbe éppen József Atti­hogy más hónapokban vi- kosak és nyloninget visel- Iáról nevezzék el a klubot? szont Inkább a hideg ural- nek. A válasz így hangzott; kodik. Ezt természetesen Játékos nép, s az állam eszünkbe éppen nem jutott, nem hittük el, hisz saját sze- vezetői alkalmazkodnak a A központ ideküldte ezt a műnkkel láttuk, az emberek nép természetéhez. Az uta- marhanagy képet, valami olvadoztak a hőségtőL kat például napjában több- művi zfélét segítettek meg tt-tartózkodásunk alatt szőr végigjárja egy autó, ami vele. így aztán kitettük. Ha " egyetlen viszonylag na- két oldalt vizet spriccel ma- már itt van. S a szobán is gyobb várost láttunk: Szege- gából. Az emberek elugra- rajta maradt a neve. det. New Yorkhoz viszonyít- npk előle ós sivalkodnak. A Nahát oz a magyarázat, va azonban ez ie alig érdemit játék nevét nem jegyeztem Szidtam is aztán magam, meg a város nevet. A többi meg. Egy másik társasjáték hogy inkább ne kérdeztem helvségek: Makó, Kistelek, — nagy közkedveltségnek volna meg. Vagy hamarabb Klárafalva, annyira kicsik, örvend —, hogy időnként bi- hazamentem volna. Minek is hogy nem érdemes róluk be- zonyos árucikkekre kjs táb- ülök itt óraszám. Szegé­szélni. Szeged a napfény ós Iákat tesznek ki nagy piros nyebb lettem egy impozáns a kiállítások városa. Van itt betűkkel. Ilyenkor az üzle- általánosítással, képzőművészeti kiállítás, meg iparművészeti bemuta­tó. meg kutyakiállítás, meg lakberendezési kiállítás, meg solymászbemutató, meg ipar­cikk-bemutató meg édesség­vásár. A magyarok sokat unatkoznak, és szabad ide­jüket kiállításokkal ütik agyon. Van egy nagy szabad­téri színpad a főtéren a templom tövében. (Azt a templomot persze máshová is építhették volna, határo­zottan zavarja a díszlete­zést.) Egyébként Magyaror­szágon kevés a színész, ope­raénekes egyáltalán nincs. Ezért a Metropolitántól, a Scalától meg más jónevü helyekről kérnek kölcsön, hogy meg tudják tartani az előadásokat. A Trubadúrt például, mert ezt az operát náluk, senki ember fia nem ismeri, a kóristák is most hallották először. Szeged mellett folyik el a Tisza, ez a második legna­gyobb folyóink (Képzelem milyen lehet a többi, hisz begyalogoltunk a közepéi rt, és még mindig derékig ért.) A magyar szegényes nyelv, gyér szókincsét széles gesz­tusokkal pótolia, emiatt az üzletekben, villamosokon ál­landó lökdösődés van, ami noevon kellemetlen. lVerrizeti eledelük a szalá­mi (fehéres lenedékkel bevont, állati bélbe töltött da­ráit hús, többnyire július és augusztus hónapokban érik be), és az őrölt paprika (pi­ros színű por, nyelvhegvre léva csípős, viszkető érzést okoz), A nők zsákszerű ru­hákban iárpak- és valami klimatikus szemfertőzés el­len védekezve feketére festik szemöldöküket és szemojJJá iukat Az életszínvonal mo­sás. Ezt egv kórházi főor­vostól tudtam meg. akinek autója és luxus jachtja van­A férfiak poljgámiában ál­nak. Külöpös szokás egy nő­vel összeiratkoznak a tör­HORÓCZI MARGIT ItAJZA TAKÁCS TIBQR: EUzdIM felhő A felhő sorsa: szállni miért vetnék rá hálót? Elmegy, elúszik lassan és kicsorbul az ág. A felhő szertefoszlik, mert eső kell a földnek fák ieseák, mezők, réte' s a freskó •''tűnik. Micsoda ég vagu? í-gbeti, egem, felhőm, elúszó, de újra visszatérő záporként egyre versz. S ez is te vagy: a friss ég, füvek jómaga, ige, ha felhő vagy, agak rám l hyUj, ha ég vagy: el ne hagyj­Mi lennek eső nélkül ? Mi ég nélkül? Mi hogyha felhőm, még té is elrzállse, sötétet vált gz égi

Next

/
Thumbnails
Contents