Délmagyarország, 1963. augusztus (53. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-25 / 198. szám

Vasárnap, 1963. augusztus 25, DÉL-MAGYARORSZÁG 7 A kis elsősök Még néhány nap és kezdődik a tanév. Az iskolai munka kezdete várakozással, izgalommal tölt el minden diákot, még a felsőbb osztályban tanulókat is. Üjat, megkapót, érdekeset várnak az új tanévtől. De mennyivel nagyobb izgalom fűti azokat a kicsiket, akik most lépnek először az iskolába. ök már hetekkel előbb kérlelik a szülőket, hogy vegyék meg nekik az irkákat, a könyveket, a tolltartót, a táskát, a "-színeseket*, mindazt, amiről a "nagyok* példájából már tudomásuk van. Nem kis gond ésszerűen, hasznosan felszerelni ezeket a kedves apróságokat. Az általános elv az legyen: a puritán egyszerűség és a célszerűség egészítsék ki egymást. Némelyik gyerek fél az iskolától. És ezt meg is mondja. De vajon, miért fél? Lehet, hogy a nagyobbak ijesztgették: »Ott aztán elbánnak majd veled: így lesz, úgy lesz .. .* Némelyik szülő se gondolja át szavai következményét, amikor így beszél: "Rosszalkodsz? Vigyázz csak, az iskolában majd ad neked a tanító néni! Ott bezzeg úgy kell majd ülnöd, mint a szobornak ...« stb. Az ilyen gyerekek lehangoltan, félelemmel tele várják az iskolai első napot. Ez nagyon helytelen. A várakozás ne párosodjék félelemmel. Az iskola nem büntető intézmény. Az iskola a gyermeki élet fontos szintere. A tudás és embernevelés nagy, szép és emberséges műhelye. Igen, műhelye, ahol még az otthon elkényeztetett, kissé "félrenevelt* emberkéket is bevált pedagógiával a helyes útra terelik. És mert az iskola új élet, új környezet a gyermek számára, mindenképpen segítenünk kell a kis elsősöket a beilleszkedésben. A gyermek jellemének, vérmérsékletének és hajlamainak megfelelő módon beszéljünk az iskolai életről. De ne feledkezzünk meg az arányokról és a realitásokról — nem szabad egészségtelenül túlfeszíteni az érdeklődést. Ez legyen az előkészítés. Amikor pedig a tanév megkezdődött, az iskola által előírt rendszert kövessük otthon is. Ebben a tevékenységben az a legfontosabb, hogy az iskola megszerettetését ne tekintsük "kampányfeladatnak*. Érdeklődjünk minden iránt, ami az iskolában történik. Figyelmesen hallgassuk meg a gyermek beszámolóit. Legyen rá időnk. Ne hallgattassuk el, türelmetlenségünkkel ne fojtsuk beléje a szót. Szeretettel segítsük át problémáin — fegyelem, pajtások, első nehézségek — akad gond elég. A kis elsős tegnap még óvodás volt: a játék töltötte ki napjait. Most megjelenik az apró emberke életében a "kötelesség* fogalma. Itt rendszerint bizonyos konfliktus tűnik fel. Legtöbb gyerek — az első iskolai izgalmas napok után — inkább játszani szeretne még mindig. Mit tegyen a szülő? Vegye tudomásul, hogy az iskola nem azt jelenti, hogy minden megszűnik, ami addig volt. A játék a gyermek életszükséglete. Helytelen lenne, ha ezt a lehetőséget elvennénk tőle, mert "most már tanulnod kell, gyermekem, sokat, sokat.. .* Ez nem így igaz. Tanulni is kell és játszani is szabad. Csupán a sorrend betartása a fontos: először a kötelesség és azután a játék. De ebben aztán következetességet kíván a szülőtől gyermeke egészséges fejlődése. Végeseiül — sok mindenféle tanács adható ilyen alkalommal. De az alapvető legfőbb tanács ez: A kis elsőssel együtt a szülőnek is be kell vonulnia az iskolába. Azt jelenti ez, hogy a kezdet kezdetétől minden szülőnek legyen állandó kapcsolata az iskolával, a gyermek tanítójával és nevelőjével. Aki ezt a szabályt betartja — annak sok, igen sok öröme lesz gyermeke iskolai éveiben, még akkor is, ha közben problémák is adódnak. P. I. Színes U j Az utrachti egyetem tanárai különleges eljárást fedeztek fel, amelynek eredményeként a tehén különböző színű tejet ad. A profeszszorok szerint a tej színezésének gyakorlati értéke is van, mert például jelezni lehet a tej antibiotikum tartalmát. Az antibiotikumot tartalmazó tej az emberi szervezetre ugyan nem káros, de nem kívánatos. A penicillin zöldre festi a tejet, úgyhogy a nagy tejgazdaságokban könnyen ellenőrizhető a feldolgozásra beszállított tej. Elektronikus toll Elektronikus tollat szerkesztettek a californiai Stanford egyetem mérnökei. A készülék olyan rádiójeleket és elektronikus impulzusokat is feljegyez, amelyek másodpercenként tízezerszer jelentkeznek. Az eddigi feljegyző készülék csak olyan rezgéseket tüntetett fel, amelyek másodpercenként csak százszor jelentkeznek. A toll hegye különleges üvegből készült. Depresszió? Vagy valami más? A szerkesztőségbe érkezett levélből idézzük a legfontosabb sorokat (a többi lényegtelen körülírása ugyanennek a témának): "Nincsenek anyagi gondjaim, feleségemmel jól élek. Depresszióban szenvedek. Legtöbbször semmi nem tud kizökkenteni rossz kedvemből, lehangoltságomból*. Alig néhány sor, mégis egyik legjellegzetesebb példája a manapság elég gyakori, mondhatnánk divatos téves szóhasználatnak. Nézzük sorjában. Az első mondat arra utal, hogy a levélírónak tulajdonképpen semmi baja sincs. Ha csak az nem, amiről hallgat, de ami hallgatásából kiolvasható : nincs gyermeke. Ezt mellékesnek tartja, a továbbiakban nem is említi többé. A következő mondat: "öndiagnózis* a legrosszabb fajtából. A levélíró nyilván nem tudja, hogy a "depreszszió* meglehetősen súlyos betegség — de csak akkor, ha alapos vizsgálat után orvos állapítja meg. Néhány tünetét nem azért soroljuk fel, hogy "tippeket* adjunk a hipochondereknek, képzelt betegeknek: félelem, szorongás, katasztrófaérzés, hogy valami rossz történik; s ha valóban bekövetkezik valami rossz — ugyan kinek nincs ilyesmi az életében? — ez csak fokozza a depreszsziót. A következő mondat már rávilágít a lényegre. A levélíró gyakran rosszkedvű, lehangolt. Ez egészen más, mint az a laikus megállapítás, hogy "depresszióban szenved*. A lehangoltság, rosszkedv oka sok minden lehet, még akkor is, ha tartós vagy gyakran visszatérő lelkiállapot. Idő járásváltozás, frontátvonulás éppen úgy okozhatja, mint az unalom. Akinek "nincsenek anyagi gondjai és feleségével jól él«, még nem biztos, hogy érzékelni képes az élet sokféle szépségét, örömét. Negatív módon határozta meg, miben nem szenved hiányt. Lehangoltságára magyarázatnak találná, ha anyagigondjai lennének és rossz lenne a házasélete. így egyszerűen nem éfti, miért "deprimált*? • Felületesség, olcsó fölényeskedés lenne elmarasztalni a levélírót. Valami baja van, valamitől nem érzi jól magát, ez kétségtelen. De az már nem olcsó fogás, nem üres frázis, ha vigasztaljuk: találja meg önmagát. Találjon örömet a munkájában, amelyről hallgatása bizonyítja, hogy nem terhes számára. Talán fokozni is lehet a munkaörömet, ha a napi teljesítménynél többre törekszik. örüljön annak, hogy feleségével "jól él«; házasságuk példamutató lehet sok más emberinek. Ha nincs, nem lehetett gyermeke, másokban is tovább élhet; a folytatás fel nem ismert, nem sejtett utakon ágazhat ezerfelé, a legkisebb tettek is nyomot hagynak a közösségben, embertársaink emlékezetében. * Sok mindenről nem szól a levél. Annyi bizonyos, hogy írója nem "depresszióban szenved*, nem beteg. Végére hagytuk, ami talán a legfontosabb: negyvenhét éves. Jószerivel alig van túl a mai átlagos életkor felén. Sorait azért elemeztük, mert nem ő az egyetlen, aki elhagyja magát; aki elfelejtette, hogy "az élet szép és élni érdemes.* (-) Leltáreredmények és a társadalmi tulajdon Áruval és pénzzel bánnak a boltok dolgozói. Ez a körülmény a társadalmi tulajdon védelme szempontjából — és más népgazdasági ágakhoz mérve — felelősségüket hatványozza, mert mi tagadás, a fogyasztási cikkeket, pénzt kezelő embereknek erős jelleműeknek és igen körültekintőknek kell lenniük. Minden ötödik... A Csongrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a társadalmi tulajdon védelmének fontosságából és a kereskedelem sajátos helyzetéből indult ki, amikor megvizsgáltatta, mi a helyzet az állami és a földművesszövetkezeti kiskereskedelemben. A helyszíni ellenőrzés az élelmiszer kiskerekedelmi vállalat, valamint a vendéglátó vállalatra, továbbá a szegedi járás két földművesszövetkezetére, Szatymazra és Sándorfalvára terjedt ki, ezenkívül még öt megyei vállalatnál, illetőleg szövetkezetnél is jártak a népi ellenőrök. A vizsgálatok, valamint a mérlegbeszámolók adatainak az elemzése jónéhány hasznos és érdekes jelenségre mutatott rá. Az üzletek az utolsó fillérig kötelesek elszámolni bevételükkel, a gondjaikra bízott árukészletért anyagilag is felelősek. Az áruk hiánytalan kezelését, a bevétel maradéktalan befizetését elsősorban leltározás útján ellenőrzik a vállalatok, szövetkezetek. Azt állapították meg, hogy mind több bolt számol el egyező leltáreredménnyel, a hiányos és többletes leltárak száma csökken. Ezen örvendetes jelenség árnyoldala, hogy még így is a szegedi boltoknak csak minden második leltára volt egyező az elmúlt évben, a megyei földművesszövetkezeti boltoknak pedig csak minden harmadik. Hiánnyal végződött minden ötödik, illetve negyedik leltár. A vendéglátó vállalatnál a többletes leltáreredmény jellemző, bár minden hetedik leltár hiánynyal zárult. Másfél millió forint A forint adatok is javuló, de mégsem kielégítő képet mutatnak. 1960-ban 2 millió forint, az elmúlt évben másfél millió forint felett volt a leltárhiány Szegeden és a megyében együttvéve. Igaz, ennek az összegnek négyötödét az anyagilag felelős dolgozók megtérítették, de az sem megnyugtató, hogy keresetük is — egyes esetekben önhibájukon kívül — a fizetendő hiány összegével kisebb lett Az állami és a szövetkezeti kereskedelem eredményei között jelentős eltérés van, a javulás üteme azonban arra enged következtetni, hogy a szövetkezetek néhány év múlva a hátrányukat megszüntetik. Néhány évvel ezelőtt mérlegeikben még tíz- és százezreket kellett elszámolniuk leltárhiány miatt, ma már lényegesen kevesebbet, harmadát-negyedét. A forgalom évről évre nő, a hiány, mint láttuk, csökkenő irányzatú, ezért a fejlődést még jobban érzékeljük, ha a forgalommal hasonlítjuk össze az eredményt. Az adatok szerint 100 forint bevételre 1962-ben 6 fillér leltárhiány esett, két évvel korábban 8 fillér. Az állami kiskereskedelemben ennek fele, 4 fillér, a földművesszövetkezeteknél viszont 10 fillér a leltárkülönbözet A szegedi kereskedelem múlt évi adatai gyengébbek, mint Csongrád megyéé. A megyék és a megyei jogú városok állami kereskedelmének meg nem térülő leltárhiány-adatait rangsorba állítva, Csongrád megye a hetedik, míg Szeged a tizenhatodik helyen volt. A vendéglátó szakmában — ha kevéssel is —, szintén az átlag alatt van a szegedi eredmény. Leltártöbblet a kereskedelemben — helytelen volna elhallgatni — gyakori jelenség. A hiánytól való félelem, valamint egyes objektív tényezők váltják ki ezt, de persze vannak szubjektív okok is. Többletes leltáreredmény látszólag nem sérti a társadalmi tulajdont. Tapasztalatok igazolják viszont, hogy a többlet egyrészt visszaélések leplezője lehet, másrészt pedig a társadalom tagjának, a fogyasztónak közvetlen károsodásáról van szó ez esetben, mert valójában kevesebb árut kap. mint amennyiért fizetett. A boltok többletei a hiányok háromszorosát tették ki. Az előbbrehaladást jelzi viszont az, hogy a többletek mértéke 1960-hoz viszonyítva, egyharmadával csökkent, vagyis egyre hiánytalanabbul szolgálták ld a vevőket. A vendéglátó vállalatnál a többlet — gondoljunk csak a sörhabra —, sokkal magasabb. mint a boltokban. A nagy szóródás üzleteik között viszont alátámasztja a többleteknek esetenként viszszaélést takaró jellegét. Közös érdek Az önkiszolgáló boltok leltáreredményei érdekes tapasztalatot nyújtottak. Az áruknak a vevők elé kirakása az eltulajdonítás veszélyét kétségtelenül megnövelte. Angliában, Svájcban, más nyugati államokban is az önkiszolgáló rendszerű boltokban elkövetett tolvajlások miatt a veszteség sokszor a forgalom 1 százalékát is meghaladja. Az eredmény nálunk lényegesen jobb. A szegedi élelmiszer önkiszolgáló boltok háromnegyed része az elmúlt évben egyező leltáreredményt mutatott fel, míg a hagyományos rendszerű boltoknak csak a fele. A nagyobb kockázat fedezetére szolgáló felemelt mértékű normalizált hiányt is csak kétharmad részben kellett alkalmazni. A vállalati összleltárhiánynak 22 százaléka jelentkezett az önkiszolgáló árudákban, jóllehet a vállalat forgalmának 40 százalékát ezek az üzletek bonyolították. A fogyasztók jobb kiszolgálását is jelentette az önkiszolgálás, hiszen az előrecsomagolás térhódításaként a leltártöbbletek összege is csökkent. Megjegyzem. a megyei élelmiszer kiskereskedelmi vállalatnál is hasonlóak az önkiszolgáló boltok leltáreredményei. A számokból láthatjuk, a kereskedelemnek a társadalmi tulajdon védelme területén elért eredményei jelentősek, de még nem teljesek. Csökkenő mértékben ugyan, de van leltárhiány és jelentősek a többletek is. A különbözetek megszüntetése egyaránt érdeke a bolti dolgozóknak és a fogyasztóknak. Májer János Megalakultak az első mezőgazdasági műszaki szscialista brigádok A szocialista módon élni, dolgozni, tanulni elv megvalósítására, a szocialista brigád cím elnyeréséért való küzdelemre "szövetkezett* Divatújdonságok Rajzolta: M. Nádor Vera 1. Flausch szövetből készült tűzés díszítéses őszi kosztüm. 2. Magas, de lehajtható, érdekes gallérral készült átmeneti kabát, mind tweed szövetből, mind fésűs szövetből megoldható. 3., 3/a. Alpakka szövetből készült kiskosztüm, divatos, hosszúkás gallérral, nappalra szövet ingblúzzal, estére selyemblúzzal is elegáns. 4. Kissé hosszított derékkal szabott brokát selyemruha, gyöngyrojt díszítéssel, mély kivágással. 5. Tweed szövetből készült »kisruha« megkötött gallérral, és ingblúz ujjal. kollektívák 1960-ban kezdtek alakulni a mezőgazdasági üzemekben. Azóta már "behálózták* az egész országot, megtalálhatók a mezőgazdaság minden ágában, s jelentős társadalmi tényezővé váltak. A három évvel ezelőtt alakult 50 úttörő brigád helyett ez év első felében már 2368 brigád mintegy 30 000 dolgozója, tehát az állami mezőgazdasági üzemek összes munkásainak több mint 12 százaléka, áz összes brigádoknak csaknem harmadrésze vett részt a mozgalomban. örvendetes, hogy a szocialista munkaversenynek ebbe a legmagasabb szintű formájába nagy számmal kapcsolódnak be a fiatalok. A mozgalom továbbterjedését, s egyben komolyságát, s megbecsültségét is jelzi, hogy az most már teret hódít a mezőgazdasági tudományos intézmények dolgozói körében is. Az első szocialista címért küzdő műszaki kellektívákat a vízügyi kutatók, s a Földmüvelésügyi Minisztérium tervező vállalatának dolgozói alakították. Űj vonással is gazdagították a mozgalmat: közös vállalkozásokat megvalósító kutató-tervező komplexbrigádokat szerveztek. 109 üzemegységben, megközelítően 8000 fő részvételével megindult a szocialista munkahely, üzem, illetve gazdaság cím elnyeréséért is a verseny. Az ipari üzemek tapasztalatait e téren sem lehet automatikusan átvenni. Ez az új, magasszintű versenyforma éppen ezért még kísérleti jellegűnek tekinthető, de jó irányban halad, s rövidesen kialakítja a mezőgazdasági üzemek sajátos adottságainak megfelelő módszereket. A szocialista brigádok, az év elejétől az élvonalában járnak annak a versenynek, amely országosan több mint 420 millió forint értékű hozamemelésben és termelési költségcsökkentésben realizálódik a népgazdaság számára. Egyes üzemekben azonban még mindig nem ismerték fel a mozgalom jelentőségét: nem hozzák nyilvánosságra a brigádok eredményeit, nem biztosítják a vállalásaik teljesítéséhez szükséges műszaki, gazdasági és technikai feltételeket.