Délmagyarország, 1963. augusztus (53. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-19 / 194. szám

VasSmap," 1963. augusztus 25: DÉL-MAGYARORSZÁG 11 EPILÓGUS ITolnap búcsúzót fújnak * a fanfárokon. Ünnepélyesen befejeződik a felújított szabadtéri játékok ötödik esztendeje. Most már teljes büszkeséggel mondhatjuk: a felújításnak ls tartalmas és hosszú múltja van, öt év síkereire és gondjaira emlékezhetünk vissza. A munka, melyet fél évtizede oly nagy lelkesedéssel elkezdtünk, megérlelte gyümölcsét. Bebizonyosodott, hogy Szeged képes felhívni magára e ritka adottságóval az ország és a világ közvéleményének figyelmét, képes olyan színvonalas programot és annyi kellemes szórakozási lehetőséget nyújtani, hogy a messzi városokból, és a határokon túlról ide zarándokoló vendégek elégedetten utazzanak vissza, azzal a kellemes utánérzéssel, hogy érdemes volt eljönni, hogy máskor is visszatérnek a Tisza partjára. Az elmúlt öt szezonban legalább félmillió ember gyönyörködött itt a szabadtéri színpadmú vészét produkcióiban, közöttük olyan kimagasló előadásokban, mint a szovjet balettegyüttesek műsora, a Hunyadi László és a Bánk bán, a Budai Nagy Antal és Az ember tragédiája, az Aida és a Trubadúr volt, vagy a szórakoztató műfajokban a János vitéz, a Háry János és A cigánybáró. A nagy utazási irodák figyelmét is felkeltette Szeged ezekkél a programokkal, s egyre másra érkeznék a sürgető levelek: »Mi lesz jövőre? Mit láthártunk Szegeden 1964-ben?* Nem ünneprontás talán, ha felelősségünk tudatában magunknak is feltesszük a kérdést Hiszen a világ nagy* stábhoz, hogy szétmenjen a jövő szezon híre minden égtájon, idő kell. Milyen nagyszerű lenne, ha a holnap! előadáson a nézők kezébe nyomhatnánk a prospektust: ezt meg ezt látják jövőre, készüljenek és jöjjenek! öt év alatt egyetlen egyszer sem sikerült még megadni ezt az egyébként kötelező figyelmességet a szabadtéri játér kok sokezres nézőseregének, éppen ezért minden további késedelmet csak sajnálhatunk, mint olyan mozzanatot, amely végeredményben •Szegedi művé«ek megnehezeti e szép szegedi vállalkozás hírének további terjedését és népszerűsödését. E pillanatnyi gond természetesen nem homályosítja el azt a sikert, azt az eredményt, amellyel idén ismét tovább gyarapodott hírünk a világban. Jártak Itt Európa minden országából és hazánk minden városából, megyéjéből. A vélemények, a vendégkönyvekben a bejegyzések és a szóban elhangzott nyilatkozatok egyöntetűen az elismerés, a szegedi program iránti megbecsülés kifejezői voltak. Sokat tanultunk öt év alatt — lassanlassan hozzászokunk a vendéglátó város kötelességeihez, eltanuljuk azt a figyelmességet, amellyel vendégeinknek tartozunk, és mind tökéletesebben gyakoroljuk, mind a vendéglátásban, mind a kalauzolásban, s természetesen a program összeállításában is. Városunk pedig napról napra szebb. Sokszor fogtunk ezért lapátot, csákányt, és a jövőben is szívesen járulunk hozzá munkával Szeged csinosításához, hiszen nemcsak a vendégeknek szolgál ez gyönyörűségükre, hanem elsősorban nekünk, akik az esztendő tizenkét hónapjában élünk és dolgozunk itt. Aí szabadtéri Játékok ídején minden évben magasra lobban a szegediek patriotizmusa, örömmel és büszkeséggel mutogatjuk meg vendégeinknek új épületeinket, virágos, tiszta utcáinkat, történelmi és kulturális kincseinket Valamennyien úgy járunk kelünk az utcákon, mint önkéntes idegenvezetők. Jő lenne, ha egész esztendőre szólna ez a lelkes kötelességtudat ha az év minden napján többet gondolnánk városunkra, s többet tennénk érte. Holnap utoljára fújják az Idén, hogy "Szeged híres város...* Most ismét egyévi előkészítő munka, gond, törődés következik. Álljunk helyt ebben ls úgy, mint az ünnepi hetek idején a vendégfogadásban, a gondoskodásban, művészeink a színpadon — kLki a maga posztján. Sz. S. L (Bepdál (VaLwia Nyolc év telt el azóta, hogy kezdő énekesnő volt, s azóta körülbelül húsz lírai szoprán és szubrett koloratúrszerű szerep van mögötte. S e húsz szerep közül hat emlékezetes, különösen kedves számára. Fontos a sorrendjük is: Margit a Faust-ból, Mimi a Bohémélel-ből, Oszkár az Alarcosbál-ból, Llu a Turandot-ból, Antónia a Hqffmann meséi-bői és a Don Pasquale Noriftája. Vágya pedig a Pillangókisasszony. A Manon-t nem ls meri mondani, élete legnagyobb boldogságát okozta, amikor belőle vizsgázott. Egyébként németül tanul, és Mozart-ra készül titokban, mert úgy érzi, sok Mozart-szerep való az ő hangjának. Kifelé mindebből csak a siker, vagy sikertelenség látszik, de ami a művészben végbemegy, titok. Pedig nyilvánvalóan más lélekkel vett részt az első szerepben, mint az utolsóban. — Ha az ember már nyolc évet töltött a színpadon, nem olyanfajta lelkesedéssel oldja meg szerepét, mint az első években. Akkor még a spontán átélés ragadott magával. M« már tudatosan készülök, megismertem a mesterség szakadékait és lehetőségeit, s ezek több meggondolásra* alaposabb készülésre késztetnek — érzem a "rizikót*. A kezdeti spontaneitás magyarázatául egy emlékét villantja fel. Gyermekkora a Dunántúlon telt, de érettségizni Pestre került. Énekórán a tanárnő végigénekeltette az osztályt, ő Solveig dalával szerepelt. Hol akarsz tovább tanulni? — kérdezte tőle, — Testnevelési főiskolán! — Csak nem? Azért előbb elvihettek valakihez? A valaki Gyurkovics Mária volt. Meghallgatta — attól kezdve énekesnőnek készült. És hogy ma milyen tudatosan készül, arra legfrissebb példa a szabadtéri Cigánybáró produkciójában énekelt Arzénája. Már a próbákon feltűnt nagyon tisztán csengő, kifejező hangja. Ezt a szerepet két-három héten át alapos munkával tanulta be — pedig nem a komoly, nagy szerepek közül való. — Úgy érzem, többet vár tólem a közönség — mondotta. Ezért dolgozni kell. Hogy ér-e el sikert az ember, vagy nem, sok mindentől függ. De mindig tudni kell újra kezdeni. Akaraterővel, lelkierővel minden sikerülni fog, ha érettebb lesz. Csak a kitűzött célt, az utat nem szabad szem elől veszteni. Németh Ferenc Összejöttek a művészek a meghívásra A cigánybáró bemutatója után. Beszélgettek, tréfálkoztak, majd egyszerre arra lettek figyelmesek, hogy a tanácsháza nagy tanácstermében — melynek ajtaját nyitva hagyták a fogadáson a levegőfrissítés miatt — egy denevér csapkod kétségbeesve. Keringett a teremben, faltól falig, s még jobban megijedt, mikor besereglett a nézősereg a szomszéd szobából. A természetrajzhoz konyító művészek mindjárt magyarázták az esetet. — A denevér éjjeli madár, tornyokban szeret, s olyan helyeken, ahol sokáig nem zavarják békességét. — S azért nem ütközik a falnak sötétben sem, mert kitűnő idegrendszere van, mellyel felfogja a visszaverődő levegőrezgéseket. — Különben igen hasznos állat, elpusztítja az egereket. — No jó. jó — mondta aztán egyikük —•, de hogy kerül a tanácsházára? — Hogy kerül, hogy kerül? Hát nem tudod, hogy nemcsak A cigánybárót, hanem a Denevért is Johann Strauss szerezte? S most Eduárd Strauss megidézte A szúnyogok halálára Elvileg már egyetlen szúnyog sincs Szegeden, a Dóm téren és környékén. Megígérték, hogy permeteznek, s permetezték is. Ha véletlenül mégis maradt szúnyog, az biztosan bevándorló, vagy Idegen, mondhatnánk vendég — a szabadtéri játékokra jött Mert hiszen hol talál együtt annyi embert, mint itt. Kedvére válogathat a hétezres nézőtéren a különböző véncsoportok képviselői között. Szóval a szúnyogirtás nagy riadalmat okozott e beste kis állatok, szemtelen kis vérengzők között, különösen azok fiatalabb generációiban. Egy kis süldő szúnyoglány riadva röppent anyjához az egyik permetezés alkalmával. — Mama! Végünk van! Permeteznek! — Nyugi, nyugi, kislányom — zsengte szelíden Szú nyögné. — Semmi az egész. A szokásos évi hidegháborús hadjárat A varázsige Négy héten keresztül nagy volt az ostrom — vendégek Jöttek és mentek, s mi, szegediek. sokat tettünk azért, hogy jól érezzék magukat nálunk. Ha pedig külföldi volt, még a tenyerünkre is tettük, úgy hordozgattuk. A forgalmas napokon, egy-egy Cigánybáró előadáson különösen sok figyelmet igényelt az áramló vendégsereg. S ilyenkor jöttek a határon túlról is legtöbben, mert ,hisaen a "•magyaros* temperamentum, a "puszta* és a toborzó varázsa még ma is oly nagy. Jegy nem volt..., megindult az ostrom mindenütt. Csak legalább bekacsinthassanak a térre... Ha külföldi jött, ha Idegen beszéd hangzott el a kapuknál, megenyhült az ellenőrzési szigor. — Tessék! Látta ezt egy szegedi hazánkfia, aki már mindent megpróbált, hogy jegyet szerezzen, s felcsapott idegennek. Odaállt a kapus elé és azt mondta: — Chat Noir.,, Pompadour... Francaise... A kapus ránézett, mosolygott, szélesre tárta karját és szabad utat jelzett. — Tessék, tessék! A sikerűit csel láttán jöttek a barátok is. — Chat Noirílr' Pompadour... Francaise.,. S a kapusok elcsodálkoztak. — Hogy menynyi francia van ma a városban! Szegedi séták Máyer Gyula rajzai A megidézett denevér ' * j A -Ml * •* I ÍSSl! t H Pf! MM* LLT9Ü 1"" ' » sr— »R» •• in w na