Délmagyarország, 1963. augusztus (53. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-17 / 192. szám

2 DÉL-MAGYARORSZÁG Szombat, 1963. augusztus 17. TÚL n JÓZAN ÉSZEN A Pravda cikke a háború és béke kérdéséről vallott kínai álláspontról ' A Pravda pénteki számában Korlonov "Túl a józan észen* című terjedelmes cikkében számos tény alapján kimutatja, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetőinek a háború és béke kérdéseiben elfoglalt külön álláspontja ellenkezik a kommunista világmozgalomnak az 1960ban megtartott tanácskozáson kollektíván kidolgozott irányvonalával. *A kínaiaknak az SZKP-vel, a világ kommunista mozgalmával fennálló elvi ellentétei lényegében véve arra vezethetők vissza — mutat ró Korionov —, hogy ellentétes felfogást vallanak olyan nagyfontosságú kérdésekben, mint a termonukleáris világháború megakadályozásának lehetősége, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése, a békeharc és a világot átfogó forradalmi mozgalom kibontakozásának kölcsönös kapcsolata*. Mi a Kínai Kommunista Párt vezetőségének álláspontja? A KKP vezetősége kijelenti: »a békés együttélés nem a szocialista állam külpolitikájának vezérelve*. Nem nehéz azonban belátni, hogy ez az állítás csak egyet jelent: nem bíznak abban, hogy a szocializmus rá tudja kényszeríteni az imperializmust a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésére. A béke és a szocializmus erőivel szemben mutatkozó bizalmatlanságból keletkezik az a kínai tétel, hogy a proletariátus feladatainak gyorsabb megoldása szempontjából az alapvető eszköz a "forradalmi háború*. A kommunisták határozottan elvetik azt a politikát, amely szerint világháború segítségével kell létrehozni a forradalmat más országokban. A kommunisták közül természetesen senki sem kételkedik abban, hogy ha az imperialista alomlovagok kirobbantanának még egy világháborút, akkor ennek romjai maguk alá temetik őket. Mégis, a kommunistáknak számolniok kell azzal ls, milyen következményekkel járna egy ilyen háború az egész emberiségre, A Kínai Népköztársaság hivatalos kormányszervei, politikusai és lapjai — a cikkíró szavai szerint — "szidalmakat zúdítanak a moszkvai szerződésre*. Ezekre válaszolva Korionov ezt írja: "A szovjet emberek természetesen tudják, hogy helytelen lenne megelégedni az elért sikerrel. A légkörben, világűrben és a víz alatt végzett nukleáris fegyverkísérletek eltiltása még nem jelenti a fegyverkezési hajsza megszüntetését. Az említett kísérletek eltiltása önmagában nem hárítja el a háború veszélyét. Mindamellett a nukleáris fegyverkísérletek eltiltásának kérdésében most létrejött megegyezés világszerte a béke erőit gyarapítja*. "Mindezt világosan látják az emberek százmilliói minden országban. Csak a Kínai Kommunista Párt vezetői helyezkednek külön álláspontra. Azt állítják, hogy a Moszkvában aláírt szerződés megköti a többi szocialista ország kezét. Am ennek az "érvnek* a tarthatatlansága mindenki előtt kézenfekvő. A Szovjetunió nukleáris fegyvere megbízhatóan védelmezi az összes szocialista országokat a nukleáris támadás veszélyével szemben. Túlzás nélkül elmondhatjuk, az a tény, hogy a Szovjetunió nukleáris rakétafegyverrel rendelkezik, döntő szerepet játszott abban, hogy a szocialista országok, köztük Kína is, nem váltak az imperialista agresszió célpontjává Éppen ez a körülmény biztosítja a szocialista országok számára a békés fejlődésnek, a szocializmus és a kommunizmus győzelmes építésének a lehetőségét. Ez azonban azt jelenti, hogy a nukleáris fegyverek eltiltására állhatatosan törekvő SZKP és szovjet kormány ellen irányuló támadásaival a Kínai Kommunista Párt, s a Kínai Népköztársaság vezetői az egész szocialista tábort támadják, arra törekednek, hogy az egész szocialista tábor közös érdékeit alárendeljék az 6 nacionalista érdekeiknek*. "S ezek után Pekingben nagy hűhóval azt hirdetik, hogy a Szovjetunió „be akarja csapni a népeket!" Valójában viszont azok csapják be. akik titkolják a népek előtt az imperialista megszállottak politikájában az emberiségre nézve rejlő veszély valódi arányait és mélységét! A cikkíró rámutat arra, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetői "abban a törekvésükben, hogy minden áron saját nukleáris fegyverük legyen, lényegében véve egy táborba kerültek azokkal, akik a féktelen nukleáris fegyverkezési hajszát hirdetik. Ez a törekvés újabb bizonyíték arra, hogy a kínai vezetők politikájában egyre inkább nem az internacionalista, hanem ezzel homlokegyenest ellenkező törekvések érvényesülnek*. Korionov jellemzi a Kínai Kommunista Párt vezetőséÁtmeneti kormány alakult Brazzaville-ben Youlou háziőrizetben gének az 1962-ben lezajlott karibi válság idején elfoglalt álláspontját. Emlékeztet arra, hogy a kínai vezetők akkor »nem az imperializmusra összpontosították a tüzet, hanem az SZKP-re és a Szovjetunióra, amelyek megmentették Kubát, az egyetemes békét*. A békeszerető erők feltétlenül felfigyeltek arra a tényre te, hogy a Kína és India határán kitört fegyveres konfliktust a reakciós körök felhasználták arra, hogy csapást mérjenek India forradalmi erőire, gyengítsék a béke övezetét és megfosszák hitelétől a békés együttélés politikáját, a független, békeszerető országok katonai tömböktől való távolmaradásának politikáját. Ámde nem egyedül az indiai reakciós erők a felelősek a fejleményekért. Hiszen a konfliktusban két fél vesz részt és az egyik közülük egy szocialista állam! Még ha csak futólag veszsziik is szemügyre a kínai vezetőknek az utóbbi idők aktuális világpolitikai kérdéseivel kapcsolatos álláspontját, akkor te kiderül, hogy ennek vajmi kevés köze van a béke és a szocializmus ügyének igazi védelméhez. Azzal, hogy harcot indítottak a Szovjetunió és az S2KP ellen, amelyek az imperializmussal vívott harc fő terhét viselik, valamenynyi marxista—leninista párt ellen: a Kínai Kommunista Párt vezetői lényegében véve hátba támadják a szocialista világrendszert, az egész antiimperialista frontot, az egyetemes béke ügyét — jelenti ki Korionov. A cikkíró felhívja a figyelmet arra is, hogy a kínai vezetők mindenképpen akadályozni próbálják a Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönös kapcsolataiban fennálló feszültség enyhülését. "Talán valójában érdekeik fűződnek ahhoz — teszi fel a kérdést Korionov —, hogy egymásnak ugrasszák a világ küzdőterén e két nagyhatalmat?* Befejezésül Korionov a következőket írja: "Annak idején, pártunk baloldali harigoskodóiról szólva, akik „rettentő forradalmároknak" igyekeztek látszani, Lenin megállapította, hogy ezek az emberek olyan álláspontra helyezkedtek, amely baloldalibb, mint a józan ész megköveteli. Hasonló pózba vágták magukat most a Kínai Kommunista Párt vezetői. A volt Francia-Kongóból rát politikáját. A kormány alakult Kongó Köztársaság- első nyilatkozata effelől sem ban a hadsereg és a szakszervezetek vezetői pénteken háromhónapos időtartamra ideiglenes kormányt alakítottak, amely a csütörtökön lemondásra kényszerített Youlou abbé örökébe lép. Az átmeneti kormány megalakítását heves viták előzték meg. A kormány élére, miniszterelnöki címmel, Alphone Massamba-Debat-t, a nemzetgyűlés volt elnökét állították. Kinevezték a hadhagyott kétséget. Youlou abbét különben — mint a UPI közli — a kongói hadsereg egyik alakulata vidéki farmjára szállította, ahol háziőrizet alá vették. A nyugati hírügynökségek kongói helyzetképéből kitűnik. hogy a rend az orságban lassan helyre áll. Pénteken visszaállították a külsereg új főparancsnokát Mus- világgal a telefon és távíró saga százados személyében. kapcsolatot amely kedd óta Három hónap elteltevei a ^ , .. hadsereg és a szakszervezetek szünetelt, megállapodása szerint a volt Francia-Kongóban kitűzik az elnök- és képviselőválasztásokat. A héttagú új kormány politikai közkegyelmet hirdetett s a köztörvényesek büntetéseit is egy évre csökkentette. Ezenkívül bejelentette, hogy elismer minden nemzetközi egyezményt, amelyet a most lemondott kormány kötött meg, s helyreállítja a polgári jogokat. Megfigyelők biztosra veszik, hogy Érazzaville új kormánya folytatja Youlou tántoríthatatlan franciabaTyereskova prágai látogatása Valentyina Tyereskova, a világ első női űrhajósa pénteken a Csehszlovák Nőszövetségben tett látogatást. A szövetség elé érkező Tyereskovát már az utcán nagy tömeg várta és hatalmas ünneplésben részesítette. Az épületben Helena Leflerova, a Csehszlovák Nőszövetség elnöke köszöntötte a vendéget. Valentyina Tyereskova ezután a Tesla Moskva híradástechnikai gyárba látogatott, ahol a dolgozók 70 százaléka nő. A világ első női űrhajósa pénteken este a Sportpalotában találkozott « prágai fiatalokkal A genfi leszerelési bizottság ülése A genfi tizennyolchatalmi moszkvai megegyezés szelleleszerelési bizottság 152. ülé- mét, és azt javasolta, hogy sén pénteken Charles Stelle, mindenekelőtt tanulmányozaz Egyesült Államok képvi- zák a NATO-országok és a selője beszédében összefog- Varsói Szerződéshez tartozó lalta azokat a javaslatokat, államok megnemtámadási amelyeket az amerikai kül- szerződésének megkötésére döttség már korábban elő- vonatkozó javaslatot, terjesztett. Carapkin szovjet Burns tábornok, Kanada S2CS&rssns tépvirfje, IÍT? cr? tette. Arról beszélt, hogy to- kin felszolalasának jelen tovább kell fejleszteni a ségét Rusk nyilatkozata a kelet—nyugati kapcsolatokról Polgár Dénes, a Magyar Távirati Iroda washingtoni tudósítója jelenti: Dean Rusk amerikai külügyminiszter pénteken délelőtt sajtóértekezletet tartott. A Moszkvából nemrég visszaérkezett külügyminiszterhez elsősorban a kelet", nyugati viszony további alakulásáról és ezzel kapcsolatban a Szovjetunió képviselőjének pénteken Genfben tett legutóbbi javaslatairól intéztek kérdéseket. Rusk óvatosan bár, de higgadtan és tárgyilagosan 9álaszolt a kérdésekre. Megkérdezték a külügyminisztert: vajon igaz-e, hogy az Egyesült Államok kész elfogadni a Szovjetunió Genfben tett javaslatát. Rusk azt felelte, hogy az amerikai képviselő Genfben már válaszolt erre a kérdésre, és ez a válasz azt jelzi, hogy az Egyesült Államok kész megvizsgálni ezt a problémát. A kérdés csak az, hogy a szovjet javaslatot a meglepetésszerű támadások megelőzésére irányuló konkrét indítványnak lehet-e tekinteni, vagy pedig össze van kapcsolva más, nehezebb kérdésekkel, mint: a csapatok létszámával, atomfegyvermentes övezetekkel és hasonló kérdésekkel. Megkérdezték a külügyminisztert, hogy moszkvai tárgyalásain milyen vélemények alakultak ki a Szovjetunió szándékairól? Rusk azt valaszolta, hogy kissé veszélyes másnak a gondolataiba belelátni, az utóbbi hetekben azonban az a vélemény alakult ki, hogy még nem érkezett el a széles körű kelet-nyugati tárgyalások ideje. Érdemes azonban felderíteni az egyes konkrét pontokat, mint például: a meglepetésszerű támadások megelőzése. Hozzáfűzte, hogy a moszkvai tárgyalások során mindnyájan első lépésnek nevezték az atomcsendegyezményt. — Azt hiszem — mondotta —, hogy további érintkezésre és további tárgyalásokra kerül sor a most következő hetekben és hónapokban s a Szovjetuniónak valódi érdekei fűződtek az atomcsendegyezmény megkötéséhez. Megkérdezték a külügyminisztert, hogy a Szovjetunió a további tárgyalások feltételéül szabta-e azt, hogy először megnemtámadási szerződést kell kötni a varsói szerződés és a NATO között. Rusk azt válaszolta, hogy nem volt ilyen kategorikus álláspont, s a Szovjetunió nem mondotta, hogy feltételül tűzi ki ezt más kérdések megoldása előtt. Megkérdezték á külügyminisztert: lát-e változást az Egyesült Államok és a keleteurópai szocialista országok kapcsolatában? Rusk azt válaszolta, hogy az utóbbi hónapokban a kelet-európai országok érdeklődést mutatnak az Egyesült Államokkal fennálló kapcsolataik megjavítása iránt, különösen a kereskedelmi kapcsolatokat illetően. Most még korai volna ebből konkrét következtetéseket levonni. A Franciaországnak nyújtandó amerikai nukleáris segítséggel kapcsolatban a külügyminiszter hivatkozott a moszkvai egyezmény első pontjára, amely szerint nem szabad bátorítani a további kísérleteket. — Az Egyesült Államok ragaszkodni fog ebhez az egyezményhez — jelentette kl. A külügyminiszter végül aggodalmát fejezte kl a délvietnami belső helyzet miatt. N. TOMAN: 4 Big Joe foglyai KISREGÉNY — FORDÍTOTTA: SÁRKÖZI GYULA KI MINT VET, ÜGY ARAT. Reggel Dudley mérnök, mint a legmagasabb rangú tiszt átvette a torpedóromboló megmaradt legénységének a parancsnokságát. Csoportokra osztotta a matrózokat s minden csoport élére egy hadnagyot állított. Megparancsolta nekik, hogy a leggondosabban fésüljék át a szigetet. Amikor pedig a csapatok kutyafuttában bekapva néhány kétszersültet, széjjel széledtek, Dudley Bridge fedélzetmester társaságában megfelelő táborhely keresésére indult. Észrevette, hogy a fedélzetmester felszedett egy, a pálmafáról lehullott kókuszdiót, Szigorúan ráparancsolt: — Bridge, eszébe ne jusson inni a kókusztejből. Megtiltom! — Miért, Dudley úr? — csodálkozott a fedélzetmester. — Sajnos, óvatosnak kell lennünk. Bridge. Rendbehoaom a mérőműszerünket és mind a ketten megvizsgáljuk ezeket a kókuszdiókat, az édesvizet és általában mindont, ami csak fogyasztásra számításba jöhet. Többé egyetlen kérdést sem akarok hallani erről a témáról! Értette? — Ö, hogyne, minden világos! — felelte a fedézetmester unottan. A kutatócsoportok különböző Időpontokban tértek viszsza Még tizenhárom matrózt és hét altisztet hoztak magukkal. Bambuszrudakból összetákolt hordágyon cipelték Dixon tengernagyot. Mellett* sántikált Stowne doktor. A tengernagy csukott szemmel feküdt, feje be volt pólyázva. — Mi történt? — kérdezte Dudley suttogva az orvostól. — Nem komoly — felelte a doktor. — Motorosunk közvetlenül a part előtt zátonyra futott és összetört, mi pedig megsebesültünk kissé. A gépész vízbefúlt. Minden holmi, ami a motoroson volt, a víz martaléka lett. — És az adóvevő? — Az is. — Tegyék a tengernagyot a pálmafák alá, az árnyékba, én pedig parancsot adok egy lombsátor összeeszkábálására. Maga pedig doktorkám, menjen Clark hadnaggyal és részesítse elsősegélyben a parton maradt pár súlyos sebesültet. — Igen, de sem gyógyszerem, sem műszerem... — tárta szét karját Stowne zavartan. — Akkor is oda kell mennie — felete Dudley keményen. — Ez kötelessége. Estére elkészült több lombsátor. Az egyikbe bevitték Dixon tengernagyot. Magánál volt, nem nyögött, semmire nem panaszkodott, de még mindig nem bírt lábra állni. Dudley a lombsátrak előtt sorakoztatta egész csapatát és kisebbfajta beszédet tartott nekik: — Tisztek és matrózok! A sors ide vetett bennünket, erre a nem éppen vendégmarasztaló szigetre és senki nem tudja, meddig kell itt maradnunk. Remélem, sem sokáig. A parancsnokság már valószínűleg lépéseket tett keresésünkre. Mi sajnos semmit sem tudunk közölni magunkról, mivel egyetlen adóvevőnk sincs. De vannak rakétáink és azokkal jelzéseket adhatunk le abban a pillanatban, amint hajókat veszünk észre az óceánon vagy repülőgépeket a levegőben. Ezért már a mai naptól fogva külön óceáni és légi megfigyelő szolgálatot fogunk tartani. No meg aztán ... Dudley kis szünetet tartott és figyelmesen végignézett az embereken, akik eléggé rendetlenül sorakoztak fel előtte. Csaknem valamennyien szakállasak voltak már és nagyon kimerültek. Három matróznak a keze be volt kötve. A pólyát trikójukból készítették. Az egyik gépész bambuszbotra támaszkodott. Semmi kétség nem fért hozzá, hogy ezek az emberek egytől egyig éhesek és szomjasak. Emiatt bizony Dudley mérnöknek nem volt könnyű befejezni beszédét. — Így tehát — folytatta kissé lejjebb eresztve a hangját és már nem nézett az előtte sorakozó matrózok szemébe —, figyelmeztetni kívánom magukat egy s más dologra. Isten a tanúm, fiúk, milyen nehéz beszélnem erről. Természetesen tudják, hogy a szigetünk pálmafáin termő kókuszdiók ehető gyümölcsök. Fogyasztásukat azonban Dixon tengernagy nevében határozottan megtiltom. Ügyszintén tilos az esővizet inni, amely tegnap az orkán alatt hullott a szigetre. Ez a víz különösen veszélyes. Sőt attól félek, hogy a hal is, amelyet egyik-másiktoknak sikerül fogni a korallzátonyokon túli lagunában, fogyasztásra alkalmatlanná válik. Envnyi az egész, amit mondani akartam. Remélem, megkímélnek kérdéseiktől e tilalmak okát illetően? Dudley várt egy keveset, aztán rnlvél senki nem kérdezett semmit, sietve oszolj-t parancsolt. Amint a tengernagy sátra felé indult, hallotta, hogy a háta mögött az egyik matróz sötéten felnevetett: — Búcsúzóul még átadhatta volna nekünk a "Big Joe* üdvözletét... — Robinson Crusóónak pokoli szerencséje volt, hogy még jóval azelőtt került egy lakatlan szigetre, mielőtt az emberiség atombombákkal töltötte fel fegyverraktárait — filozofált Stowne ugyanakkor a tengernagy lombsátorában. A homokon ült. Dixon hordagya mellett, és a tengernagy pulzusát mérte. — Talán mégsem kellett volna elmondani mindent a matrózoknak — szólalt meg Dixon bágyadtan, amint Dudley belépett a sátorba. — Sajnos, sir, ezt meg kellett mondani — Jelentette ki Dudley meggyőző hangon. — A doktor úr Igazolja szavaimat. ÍFolytatjűk.)