Délmagyarország, 1963. augusztus (53. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-17 / 192. szám

2 DÉL-MAGYARORSZÁG Szombat, 1963. augusztus 17. TÚL n JÓZAN ÉSZEN A Pravda cikke a háború és béke kérdéséről vallott kínai álláspontról ' A Pravda pénteki számá­ban Korlonov "Túl a józan észen* című terjedelmes cik­kében számos tény alapján kimutatja, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetői­nek a háború és béke kér­déseiben elfoglalt külön ál­láspontja ellenkezik a kommunista világmozgalomnak az 1960­ban megtartott tanácskozá­son kollektíván kidolgozott irányvonalával. *A kínaiaknak az SZKP-vel, a világ kommunista mozgal­mával fennálló elvi ellenté­tei lényegében véve arra ve­zethetők vissza — mutat ró Korionov —, hogy ellentétes felfogást vallanak olyan nagyfontosságú kérdésekben, mint a termonukleáris vi­lágháború megakadályozásá­nak lehetősége, a különböző társadalmi rendszerű álla­mok békés együttélése, a bé­keharc és a világot átfogó forradalmi mozgalom kibon­takozásának kölcsönös kap­csolata*. Mi a Kínai Kommunista Párt vezetőségének állás­pontja? A KKP vezetősége kijelenti: »a békés együtt­élés nem a szocialista állam külpolitikájának vezérelve*. Nem nehéz azonban belátni, hogy ez az állítás csak egyet jelent: nem bíznak abban, hogy a szocializmus rá tudja kényszeríteni az imperia­lizmust a különböző tár­sadalmi rendszerű államok békés együttélésére. A béke és a szocializmus erőivel szemben mutatkozó bizalmatlanságból keletkezik az a kínai tétel, hogy a pro­letariátus feladatainak gyor­sabb megoldása szempontjá­ból az alapvető eszköz a "forradalmi háború*. A kommunisták határozot­tan elvetik azt a politikát, amely szerint világháború segítségével kell létrehozni a forradalmat más országok­ban. A kommunisták közül természetesen senki sem ké­telkedik abban, hogy ha az imperialista alomlovagok ki­robbantanának még egy vi­lágháborút, akkor ennek romjai maguk alá temetik őket. Mégis, a kommunistáknak szá­molniok kell azzal ls, mi­lyen következményekkel járna egy ilyen háború az egész emberiségre, A Kínai Népköztársaság hivatalos kormányszervei, politikusai és lapjai — a cikkíró szavai szerint — "szidalmakat zúdítanak a moszkvai szerződésre*. Ezek­re válaszolva Korionov ezt írja: "A szovjet emberek ter­mészetesen tudják, hogy helytelen lenne megelégedni az elért sikerrel. A légkör­ben, világűrben és a víz alatt végzett nukleáris fegyverkí­sérletek eltiltása még nem jelenti a fegyverkezési haj­sza megszüntetését. Az em­lített kísérletek eltiltása ön­magában nem hárítja el a háború veszélyét. Mindamel­lett a nukleáris fegyverkísér­letek eltiltásának kérdésé­ben most létrejött meg­egyezés világszerte a béke erőit gyarapítja*. "Mindezt világosan látják az emberek százmilliói min­den országban. Csak a Kínai Kommunista Párt vezetői helyezkednek külön állás­pontra. Azt állítják, hogy a Moszkvában aláírt szerződés megköti a többi szocialista ország kezét. Am ennek az "érvnek* a tarthatatlansága mindenki előtt kézenfekvő. A Szovjetunió nukleáris fegyvere megbízhatóan vé­delmezi az összes szocialista országokat a nukleáris tá­madás veszélyével szemben. Túlzás nélkül elmondhatjuk, az a tény, hogy a Szovjet­unió nukleáris rakétafegy­verrel rendelkezik, döntő szerepet játszott abban, hogy a szocialista országok, köz­tük Kína is, nem váltak az imperialista agresszió cél­pontjává Éppen ez a körül­mény biztosítja a szocialista országok számára a békés fejlődésnek, a szocializmus és a kommunizmus győzel­mes építésének a lehetősé­gét. Ez azonban azt jelenti, hogy a nukleáris fegyverek eltiltására állhatatosan tö­rekvő SZKP és szovjet kor­mány ellen irányuló táma­dásaival a Kínai Kommunis­ta Párt, s a Kínai Népköz­társaság vezetői az egész szocialista tábort támadják, arra törekednek, hogy az egész szocialista tábor közös érdékeit alárendeljék az 6 nacionalista érdekeiknek*. "S ezek után Pekingben nagy hűhóval azt hirdetik, hogy a Szovjetunió „be akarja csapni a népeket!" Valójában viszont azok csap­ják be. akik titkolják a né­pek előtt az imperialista megszállottak politikájában az emberiségre nézve rejlő veszély valódi arányait és mélységét! A cikkíró rámutat arra, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetői "abban a törekvésükben, hogy minden áron saját nukleáris fegyverük le­gyen, lényegében véve egy táborba kerültek azokkal, akik a féktelen nukleáris fegyverkezési hajszát hir­detik. Ez a törekvés újabb bizonyí­ték arra, hogy a kínai veze­tők politikájában egyre in­kább nem az internaciona­lista, hanem ezzel homlok­egyenest ellenkező törekvé­sek érvényesülnek*. Korionov jellemzi a Kínai Kommunista Párt vezetősé­Átmeneti kormány alakult Brazzaville-ben Youlou háziőrizetben gének az 1962-ben lezajlott karibi válság idején elfog­lalt álláspontját. Emlékeztet arra, hogy a kínai vezetők akkor »nem az imperializ­musra összpontosították a tü­zet, hanem az SZKP-re és a Szovjetunióra, amelyek megmentették Kubát, az egyetemes békét*. A békeszerető erők feltét­lenül felfigyeltek arra a tényre te, hogy a Kína és India határán kitört fegyve­res konfliktust a reakciós körök felhasználták arra, hogy csapást mérjenek In­dia forradalmi erőire, gyen­gítsék a béke övezetét és megfosszák hitelétől a békés együttélés politikáját, a füg­getlen, békeszerető országok katonai tömböktől való tá­volmaradásának politikáját. Ámde nem egyedül az in­diai reakciós erők a fele­lősek a fejleményekért. Hiszen a konfliktusban két fél vesz részt és az egyik közülük egy szocialista ál­lam! Még ha csak futólag vesz­sziik is szemügyre a kínai vezetőknek az utóbbi idők aktuális világpolitikai kér­déseivel kapcsolatos állás­pontját, akkor te kiderül, hogy ennek vajmi kevés kö­ze van a béke és a szocia­lizmus ügyének igazi védel­méhez. Azzal, hogy harcot indí­tottak a Szovjetunió és az S2KP ellen, amelyek az im­perializmussal vívott harc fő terhét viselik, valameny­nyi marxista—leninista párt ellen: a Kínai Kommunista Párt vezetői lényegében véve hátba támadják a szocia­lista világrendszert, az egész antiimperialista frontot, az egyetemes béke ügyét — jelenti ki Korio­nov. A cikkíró felhívja a fi­gyelmet arra is, hogy a kí­nai vezetők mindenképpen akadályozni próbálják a Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönös kapcsola­taiban fennálló feszültség enyhülését. "Talán valójá­ban érdekeik fűződnek ah­hoz — teszi fel a kérdést Korionov —, hogy egymás­nak ugrasszák a világ küz­dőterén e két nagyhatal­mat?* Befejezésül Korionov a következőket írja: "Annak idején, pártunk baloldali harigoskodóiról szólva, akik „rettentő forra­dalmároknak" igyekeztek látszani, Lenin megállapítot­ta, hogy ezek az emberek olyan ál­láspontra helyezkedtek, amely baloldalibb, mint a józan ész megköveteli. Hasonló pózba vágták ma­gukat most a Kínai Kom­munista Párt vezetői. A volt Francia-Kongóból rát politikáját. A kormány alakult Kongó Köztársaság- első nyilatkozata effelől sem ban a hadsereg és a szakszer­vezetek vezetői pénteken háromhónapos időtartamra ideiglenes kormányt alakítot­tak, amely a csütörtökön le­mondásra kényszerített You­lou abbé örökébe lép. Az átmeneti kormány meg­alakítását heves viták előz­ték meg. A kormány élére, miniszterelnöki címmel, Al­phone Massamba-Debat-t, a nemzetgyűlés volt elnökét állították. Kinevezték a had­hagyott kétséget. Youlou abbét különben — mint a UPI közli — a kon­gói hadsereg egyik alakulata vidéki farmjára szállította, ahol háziőrizet alá vették. A nyugati hírügynökségek kongói helyzetképéből ki­tűnik. hogy a rend az or­ságban lassan helyre áll. Pén­teken visszaállították a kül­sereg új főparancsnokát Mus- világgal a telefon és távíró saga százados személyében. kapcsolatot amely kedd óta Három hónap elteltevei a ^ , .. hadsereg és a szakszervezetek szünetelt, megállapodása szerint a volt Francia-Kongóban kitűzik az elnök- és képviselőválasztá­sokat. A héttagú új kormány po­litikai közkegyelmet hirde­tett s a köztörvényesek bün­tetéseit is egy évre csökken­tette. Ezenkívül bejelentette, hogy elismer minden nem­zetközi egyezményt, amelyet a most lemondott kormány kötött meg, s helyreállítja a polgári jogokat. Megfigyelők biztosra ve­szik, hogy Érazzaville új kormánya folytatja Youlou tántoríthatatlan franciaba­Tyereskova prágai látogatása Valentyina Tyereskova, a világ első női űrhajósa pén­teken a Csehszlovák Nőszö­vetségben tett látogatást. A szövetség elé érkező Tyeres­kovát már az utcán nagy tö­meg várta és hatalmas ün­neplésben részesítette. Az épületben Helena Lef­lerova, a Csehszlovák Nő­szövetség elnöke köszöntötte a vendéget. Valentyina Tye­reskova ezután a Tesla Moskva híradástechnikai gyárba látogatott, ahol a dol­gozók 70 százaléka nő. A világ első női űrhajósa pénteken este a Sportpalo­tában találkozott « prágai fiatalokkal A genfi leszerelési bizottság ülése A genfi tizennyolchatalmi moszkvai megegyezés szelle­leszerelési bizottság 152. ülé- mét, és azt javasolta, hogy sén pénteken Charles Stelle, mindenekelőtt tanulmányoz­az Egyesült Államok képvi- zák a NATO-országok és a selője beszédében összefog- Varsói Szerződéshez tartozó lalta azokat a javaslatokat, államok megnemtámadási amelyeket az amerikai kül- szerződésének megkötésére döttség már korábban elő- vonatkozó javaslatot, terjesztett. Carapkin szovjet Burns tábornok, Kanada S2CS&rssns tépvirfje, IÍT? cr? tette. Arról beszélt, hogy to- kin felszolalasának jelen to­vább kell fejleszteni a ségét Rusk nyilatkozata a kelet—nyugati kapcsolatokról Polgár Dénes, a Magyar Távirati Iroda washingtoni tudósítója jelenti: Dean Rusk amerikai kül­ügyminiszter pénteken dél­előtt sajtóértekezletet tartott. A Moszkvából nemrég visszaérkezett külügyminisz­terhez elsősorban a kelet", nyugati viszony további ala­kulásáról és ezzel kapcsolat­ban a Szovjetunió képviselő­jének pénteken Genfben tett legutóbbi javaslatairól intéz­tek kérdéseket. Rusk óvatosan bár, de hig­gadtan és tárgyilagosan 9á­laszolt a kérdésekre. Megkér­dezték a külügyminisztert: vajon igaz-e, hogy az Egye­sült Államok kész elfogadni a Szovjetunió Genfben tett javaslatát. Rusk azt felelte, hogy az amerikai képviselő Genfben már válaszolt erre a kérdésre, és ez a válasz azt jelzi, hogy az Egyesült Álla­mok kész megvizsgálni ezt a problémát. A kérdés csak az, hogy a szovjet javaslatot a meglepetésszerű támadások megelőzésére irányuló konk­rét indítványnak lehet-e te­kinteni, vagy pedig össze van kapcsolva más, nehezebb kérdésekkel, mint: a csapa­tok létszámával, atomfegy­vermentes övezetekkel és ha­sonló kérdésekkel. Megkérdezték a külügymi­nisztert, hogy moszkvai tár­gyalásain milyen vélemények alakultak ki a Szovjetunió szándékairól? Rusk azt valaszolta, hogy kissé veszélyes másnak a gondolataiba belelátni, az utóbbi hetekben azonban az a vélemény alakult ki, hogy még nem érkezett el a szé­les körű kelet-nyugati tár­gyalások ideje. Érdemes azonban felderíteni az egyes konkrét pontokat, mint pél­dául: a meglepetésszerű tá­madások megelőzése. Hozzáfűzte, hogy a moszk­vai tárgyalások során mind­nyájan első lépésnek nevez­ték az atomcsendegyezményt. — Azt hiszem — mondot­ta —, hogy további érintke­zésre és további tárgyalások­ra kerül sor a most követ­kező hetekben és hónapok­ban s a Szovjetuniónak va­lódi érdekei fűződtek az atomcsendegyezmény megkö­téséhez. Megkérdezték a külügymi­nisztert, hogy a Szovjetunió a további tárgyalások felté­teléül szabta-e azt, hogy elő­ször megnemtámadási szer­ződést kell kötni a varsói szerződés és a NATO között. Rusk azt válaszolta, hogy nem volt ilyen kategorikus álláspont, s a Szovjetunió nem mondotta, hogy felté­telül tűzi ki ezt más kérdé­sek megoldása előtt. Megkérdezték á külügymi­nisztert: lát-e változást az Egyesült Államok és a kelet­európai szocialista országok kapcsolatában? Rusk azt vá­laszolta, hogy az utóbbi hó­napokban a kelet-európai országok érdeklődést mutat­nak az Egyesült Államokkal fennálló kapcsolataik megja­vítása iránt, különösen a ke­reskedelmi kapcsolatokat il­letően. Most még korai vol­na ebből konkrét következ­tetéseket levonni. A Franciaországnak nyúj­tandó amerikai nukleáris se­gítséggel kapcsolatban a kül­ügyminiszter hivatkozott a moszkvai egyezmény első pontjára, amely szerint nem szabad bátorítani a további kísérleteket. — Az Egyesült Államok ragaszkodni fog ebhez az egyezményhez — jelentette kl. A külügyminiszter végül aggodalmát fejezte kl a dél­vietnami belső helyzet miatt. N. TOMAN: 4 Big Joe foglyai KISREGÉNY — FORDÍTOTTA: SÁRKÖZI GYULA KI MINT VET, ÜGY ARAT. Reggel Dudley mérnök, mint a legmagasabb rangú tiszt átvette a torpedóromboló megmaradt legénységének a pa­rancsnokságát. Csoportokra osztotta a matrózokat s minden csoport élére egy hadnagyot állított. Megparancsolta nekik, hogy a leggondosabban fésüljék át a szigetet. Amikor pedig a csapatok kutyafuttában bekapva néhány kétszersültet, széjjel széledtek, Dudley Bridge fedélzetmester társaságá­ban megfelelő táborhely keresésére indult. Észrevette, hogy a fedélzetmester felszedett egy, a pálmafáról lehullott kó­kuszdiót, Szigorúan ráparancsolt: — Bridge, eszébe ne jusson inni a kókusztejből. Meg­tiltom! — Miért, Dudley úr? — csodálkozott a fedélzetmester. — Sajnos, óvatosnak kell lennünk. Bridge. Rendbeho­aom a mérőműszerünket és mind a ketten megvizsgáljuk ezeket a kókuszdiókat, az édesvizet és általában mindont, ami csak fogyasztásra számításba jöhet. Többé egyetlen kér­dést sem akarok hallani erről a témáról! Értette? — Ö, hogyne, minden világos! — felelte a fedézetmes­ter unottan. A kutatócsoportok különböző Időpontokban tértek visz­sza Még tizenhárom matrózt és hét altisztet hoztak maguk­kal. Bambuszrudakból összetákolt hordágyon cipelték Dixon tengernagyot. Mellett* sántikált Stowne doktor. A tengernagy csukott szemmel feküdt, feje be volt pó­lyázva. — Mi történt? — kérdezte Dudley suttogva az orvostól. — Nem komoly — felelte a doktor. — Motorosunk köz­vetlenül a part előtt zátonyra futott és összetört, mi pedig megsebesültünk kissé. A gépész vízbefúlt. Minden holmi, ami a motoroson volt, a víz martaléka lett. — És az adóvevő? — Az is. — Tegyék a tengernagyot a pálmafák alá, az árnyékba, én pedig parancsot adok egy lombsátor összeeszkábálására. Maga pedig doktorkám, menjen Clark hadnaggyal és ré­szesítse elsősegélyben a parton maradt pár súlyos sebe­sültet. — Igen, de sem gyógyszerem, sem műszerem... — tárta szét karját Stowne zavartan. — Akkor is oda kell mennie — felete Dudley kemé­nyen. — Ez kötelessége. Estére elkészült több lombsátor. Az egyikbe bevitték Dixon tengernagyot. Magánál volt, nem nyögött, semmire nem panaszkodott, de még mindig nem bírt lábra állni. Dudley a lombsátrak előtt sorakoztatta egész csapatát és kisebbfajta beszédet tartott nekik: — Tisztek és matrózok! A sors ide vetett bennünket, er­re a nem éppen vendégmarasztaló szigetre és senki nem tudja, meddig kell itt maradnunk. Remélem, sem sokáig. A parancsnokság már valószínűleg lépéseket tett keresé­sünkre. Mi sajnos semmit sem tudunk közölni magunkról, mivel egyetlen adóvevőnk sincs. De vannak rakétáink és azokkal jelzéseket adhatunk le abban a pillanatban, amint hajókat veszünk észre az óceánon vagy repülőgépeket a le­vegőben. Ezért már a mai naptól fogva külön óceáni és légi megfigyelő szolgálatot fogunk tartani. No meg aztán ... Dudley kis szünetet tartott és figyelmesen végignézett az embereken, akik eléggé rendetlenül sorakoztak fel előt­te. Csaknem valamennyien szakállasak voltak már és na­gyon kimerültek. Három matróznak a keze be volt kötve. A pólyát trikójukból készítették. Az egyik gépész bambusz­botra támaszkodott. Semmi kétség nem fért hozzá, hogy ezek az emberek egytől egyig éhesek és szomjasak. Emiatt bi­zony Dudley mérnöknek nem volt könnyű befejezni be­szédét. — Így tehát — folytatta kissé lejjebb eresztve a hang­ját és már nem nézett az előtte sorakozó matrózok szemébe —, figyelmeztetni kívánom magukat egy s más dologra. Is­ten a tanúm, fiúk, milyen nehéz beszélnem erről. Természe­tesen tudják, hogy a szigetünk pálmafáin termő kókuszdiók ehető gyümölcsök. Fogyasztásukat azonban Dixon tenger­nagy nevében határozottan megtiltom. Ügyszintén tilos az esővizet inni, amely tegnap az orkán alatt hullott a szigetre. Ez a víz különösen veszélyes. Sőt attól félek, hogy a hal is, amelyet egyik-másiktoknak sikerül fogni a korallzátonyo­kon túli lagunában, fogyasztásra alkalmatlanná válik. Env­nyi az egész, amit mondani akartam. Remélem, megkímél­nek kérdéseiktől e tilalmak okát illetően? Dudley várt egy keveset, aztán rnlvél senki nem kér­dezett semmit, sietve oszolj-t parancsolt. Amint a tengernagy sátra felé indult, hallotta, hogy a háta mögött az egyik matróz sötéten felnevetett: — Búcsúzóul még átadhatta volna nekünk a "Big Joe* üdvözletét... — Robinson Crusóónak pokoli szerencséje volt, hogy még jóval azelőtt került egy lakatlan szigetre, mielőtt az embe­riség atombombákkal töltötte fel fegyverraktárait — filozo­fált Stowne ugyanakkor a tengernagy lombsátorában. A homokon ült. Dixon hordagya mellett, és a tengernagy pul­zusát mérte. — Talán mégsem kellett volna elmondani mindent a matrózoknak — szólalt meg Dixon bágyadtan, amint Dud­ley belépett a sátorba. — Sajnos, sir, ezt meg kellett mondani — Jelentette ki Dudley meggyőző hangon. — A doktor úr Igazolja szavai­mat. ÍFolytatjűk.)

Next

/
Thumbnails
Contents