Délmagyarország, 1963. július (53. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-14 / 163. szám

6 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnapja 191)jL júlltiátj. fk laj kéne — mondta La­w a. A karinát letette a rozzant asztalra. — Micsoda? — tápász­kodott fel Madaras. — Olaj. Kenőolaj. Laci elnézte mázsás tes­tét. Az atlétatrikóból kjsótét­lő'rtiélte bózofifját, karján á hájftan ptiHúlő izmokat. — Sietek — mondta az­tán. Madaras ráérősen végig­mérte. — Gyújts rá! . Ktpfcttinimta előtte abáöog­dóznit. A ttú a legvékonyabb Kossuthot választotta Mind­két.végét bé kelleti csaVnfhi, nélídgy tdtrábh szórtidiOh be­idig a dohány. • zerény gyerek — gon­^ dolta Madaras, míg előkotorta az öngyújtót. Dé ráfél-he egy kis fiftos. Tűlajdöiiftéppeti máf héki 1* lehetne egy ekkortt fiá. Hm, lehetne. As is ilyen szőke volt. Meg ilyen vékony cson­tú. Hatéves korában telhet­ték él. Egv ptllarlatfa dön­tött-e a melegség; atyáskodó érzések áradtak szét benrie. Aztán kifújta a filslöt, s á felszálló karikákkal együtt elfdfit ez le. Másnapw*m»k látszol. Hit.::"*" mosolyodott el Laci és szégyeüösen szét­tárta karjait. — Hát... — Csupa fekete a saemed­alja. A fiú odakapott.. Tapadós, zsíros bőrt éreztek uiiai. — LILIÜL -«• MOHDTÁ. FEA­varáb.ift nem mérte Vlslza* húzni kezét, Elpirult. • Madaras ott állt mellette. Érezte a béréből - áradó est­pős izzadságszagot, - , — Almos vagy? — kérdez­te. — Egy klCSIt. «- Én sosi voltam álmos — ftlondta Madaras. Végre leeresztette a kar­ját Még aőHajtott IS a meg­könnyebbüléstől — Hány éves vagy? • — Hús/ — felelte. Amikor én húszéves voltam, Mahaj — legyintett.: De aitán mégis kidüllesztet­te a mellét: — A fél éjsza­kát Végigittuk. Ütftná men­tünk a láhyokhoá. Libasor­ban. Aa Vált ám a meló. rog­Htiiir.i,Onnan . mentünk'.- a gyárba. A művezető meg szaglálta raiturtk a pacstill­stagot. » Béiesztmntnit a leVegöbé Szőrös orrlyukai kitágultak. — Hm, rajtád ls ériem. A fiú ijedten hátralépett, mint akit tettenértek. — Nem szoktgm kölniznj. ^ItOat-itsz legszívesebbét! felnevetett Voltul de türtőz­tette magát. Megértőn mo­aelygott. -r- Tudom én, fiam —. s odalépett a* ajtóhoz, kikém­leli Mártin csendes na- ' ptmft lesz. Másnaposak a dolgozók Persze, hétfő.1 | Láci hallgatóit. Varga bejött? íerh. -.­— Leitta magát. — Nem tudom. — Mindeh vaSárnap lélsz­sza magát — Madaras eltO­nödött. — íkmerea a felesé­gét? r* Nem. — píta M a htllvé ISÍÜt. mindenkivel lefekszik. — Magával is? Madaras meghökkent. — Mert kérded? — Csak úgy. Egy pillnhatPa ellepte ókét n csepd. — Velem is — mondta, az­tán' maga cl? rhei-'édvá. t.áei n karina titán nyúlt *ó. Ménhl -WéHe . r. De Madaras egy kézmoa-, dulatta), megállító1 Ml -»- Tét) á tálal kérgei?'.1 ÜfHtifl kl keresfié? |lél|ébb húzódtak a féí­" homályba. A köebála párnának is beillett.. Valaki megbolygatta már, egészen béléSilppedték.. ^ Ni-'gyújts fl A ttü csak - Bámult a- bá­dogdóarora. > " -r. -írt 'ném szabad. M*e riiéggyültad a kóc. Madaras hekIVétette hálát a Wlnnk Kuncogott. — Vegyél csak nyugod­tan. ­Egy ideig csdrtdbön pöfé­kellek. Nagv. szlltke ftlstna­maesokat eregettek felfelé. — MaRá nős? —' kérdezte később a fiú. . . . — NERTL. , i- hféfH II volt? Madarai beléhéeett a főtt­be. PAPP ZOLTANI Uéif&u^d gyomra. Odakapott. Rászorí­totta a tenyerét. A görcs vé­gigrángott a torkán. Össze­rántotta, de mindjárt el is éngedte. Kapkodva szedte Utána a levegőt. Eel akart tápászkodni, de ólomsúly rte­Hezedett rá. Valahonnan messziről duruzsoló, puha 4 „ . . szavalt Bukdácsoltak tudatá­Tm b £U — érerte, mint feszült ig. Megpróbált beléjükka­t-fc *í 2 fjtSS^ d«mhotú mellkasa. S pas*k(xlni. Nem sikerült. Né­tt M2 íjéban is mocorogtak még h;my ^g* átérte a köd­Mfirtánák, hogy nem lehet az izmok. S mégis.., Ez füueőnvt Hirtelen viácossáa többé gyeteké, aá assáohy meg? SoVány, sápadt, máf- téSt ^ s megőrült. Nem. rterh úgy. la. Húszéves, Tvisít!... _ .' a ^ csóktól már ~ Na, hogy tetszett? — egészen'elbódult. Atkaptod a állt meg előtte a fiú liheg- „állát, mi!? Felsodortad a ve, kipirosodva. térdén a szoknyát. — W* — mondta Mada- A fiú felkapta fejét. Üjjá­ra*>. mogorván kezébe- ba belehasltott a fájdalom. Már nem is fáj. Szirtté el- nyomta az üveget. Aatán ő Nem' féléjtétte. Nő mindig akad. is rneghú«ta. Furcsa volt, de Szinte kiáltott De Mada­VOlt, ván, lesa. most szinte hűtötte a pá- ras Gszre sé vétte Egeszeit A flOrn megirtf rájött a linka. Még maradt egy ujj- elbódult mehetnék. Fogódzót keresett nyj az üveg alján. — Hé — — Jó az ne szégyelld Tü­a bálában, hogy feltápász- nyomta oldalba a fiút te Ma • idd ki! Nem fázol meg tőle. Visszaültek a báléra. Ma­dat-as agyára enyhe, kelle­mes zsibbadás nehezedett. Laci szédült. Az utolsó kor­tyot már nem kellett volna Minduntalan a lány képe Másképp. Attól kezdve fhifl­derikivel lefektidt. — Elváltak? — kérdéJtte * JtéS >-.' . -j • . :.• i , El. Mát Cégeft. kophasson. De Madaras vlsz­szanyomta. — Mész á ffártcbá! Ma­radj nyugton! ö még felkáSzálódott. So­káig kolornslott a töSzant asztal ftókiábárt. Végéé tneg­lelte a Io+nok alatt a bálin- felkavarta a gyomrát is. Már „a Aztáfl észrevette a fc-szí­dorrt éti, védekezett. Ügy szokták. Még tán a körmével is belédkapott. — Nem! — kiáltotta a fiú. — Pedig úgy szokták. E2* már nem is hallotta. gondolta. Rosszul esett, ereszkedett eléje, mosolyog­— Ne kásiivoget. — Olaj — mdndta — Ke­nőolaj. Fejét Hátravetette, úgy Ivott. Tarkója elveresedett, nyakán meg kidagadtak az erek. Guk, guk — mondták a kortyok és lebukdácsoltak tarka mélyébe. Aztáft Odaadta a fiúnak az ÜVéget.­NCrtt vUgyok SzájfájÓS. f aci felnézett. Madaras u szétvetett lábakkal állt elmté: Mint- valami kdlosí!­szüs. Ha most nem iszom — gondolta, még a végén tény­leg azt hihbti, hogy én azt gondolom, hogy ő... száj­padlásába bélemart a pálin­ka. -» Még — mondta Máda­r«a. Másodszorra már jobban is esett. Utána megereszkedtek, fészkelődték. Az Ital bizser­gette gyomrukat, erőikbe f»C­róáég áramlott. Jólesett a csend ia. Elterpeszkedtek. A fiúnak se volt már mehet­nékje. A kAc rtMm-megper­cent alattuk, mintha, egér rágna a közepében, és sa­vanykás szag szállt belőle félfélő. — Almos vagy? — Egy kicsit. Érezte, hogy lüktet a* uj­ja. felszorította a karikagyű­rű.' Szombaton vették, dél­után. Már éppeh záriti ké­szültek, akkor értek oda. Má" ri a mindjárt talált az-ujjára illőt, de ő sokáig válogatott A kiszolgáló rrtát Ideges vcát. minduntalan az ötájára né­zett. Végül sikerült felerő­szakblni az ujjára. Már egé­szen rádagadt. Pedig ki kell cserélHt. — EL ne aludj! Meerezzertt. — Nem. Dehogy. De Madates látta, majd leragad a szeme. — Igyál — nyomta elé az üveget. — Ez majd felbizser­get. A fiú ŐRSzéráíkóddtt. — Este sört ittam. — Hol? — A Vigadóban Madaras bólogatott. Jó hovhi h»iy — Meg táncoltunk raté csák táttcolltirtk. A pálinka már a fejébe szélit, s ahogy visszagondolt a tegnapi estére, elöntötté a vágv. hOgv beszélhessen. -t'A éenékat négyazer M eljátszotta a Gonzáleszt. De ml bírtuk szusszfü Htt-télen dúdolHi kézdéttl — fam-ta-ta-tő-tá-ta-tafa­tatn... i — Ez mi? — Á Öonzálesz. — Ahá — mondta Midá­rás —. éCteth. — Tvíézt — neVététt a ftÚ — Maga tud tviaétémi? ' NÉM. I -RÍ ' ­Laci felugrott-. ,Megtnnít< '' Minthá össre akarna te­kw-edm ne újra szétvált. Hajlongott, imbolygott. Mint­ha gumiból lenne. Aztán melléképzelte a lányt. Már ,tav«lv felTigvelt rá, amikor idekerült Hm, a Gyuris Ma-: ri. Melles is. faros ie,,sudár ís. Neki már csak a Vargá­né jut meg a 'hozzá hason­lók. hnrmióc és nCKyVen közt. s nem ts d ' büsakébbje, in­kább a használtja. Pedig még... Teleszívta magát le­tővasat. Ott hevert a kőpad LÓRT. — Először egyik se enged lókáfája Itt van. Menni kel lene. Megpróbált feltápász­kodni. • — Maradhass! — nyomta _ mondta Madaras YjMfM egy lapáttenyér. Valaki ráléphetett a vas­Y isszahuppant a bálára. ra LátsBott rajta a gumitalp A kócból köhögtető por nyoma, szálldosott. Lacit kiverte a _ suttogtatok, ml? Nem... veríték. Az ujja is ögyre job- Dé .. Ném ... De igén . . . ban lüktetett. Aztán a lük- Értsd meg... Hát nem sze­tetés laísart féljebb húaódbtt, retsz? ... Szeretlek,.. Hát s megtéléT**1ett a hottlloka akkor? ... De Laci... mögött. Vigyorgó kis ördög A fesíítőVafi rávicsorgott. verte a csontot, kalapáccsal. — Tán el is pityeredéit? Szóval négyszer játszót- Megpróbálta felemelni a ta el a zenekar pektek azt kezét. Nem mozdult. Mint A fiú rábámult. -tó Ja, Igen. Négyszer. — Egy pillanatra megirtt el­kapta a közlés kényszere. — Aztán sétáltunk. — Sétáltatok — mondta Madaras. — A ligetben. — A ligetben. Értem, Tán még le M ültetek? — Le. Madaras közelebb húaő­dött. Most megint elképzel­te a lányt, amint ott ül a Zöldes nyál csorgott végig rajta a lehetetlenség. — Aztán persee elhallga­tott, mi? — vigyorgott Ma­daras. /gyomrába újra belemarta ** görcs, s mielőtt a tor­káig ért volttá, végigtapogat­ta mellkasát. Előredőlt. Most már egymást követték a gör­csök, szájába kesernyés nyá­lat hajtottak. Gyomrára szo­rította kezét, öklendezett. Madaras bambán hallgatta a felcsukló hangot. Maga elé padon, a félhomályban.-Hal" meredve ült. Még hogy a kani-cinkosán felnevetett. • GyUris Mnrlf Ezzel! — Aztán csókolóztatok, "— Ezek a mai fiatalról! — ml? düHhyögte. — Bezzeg a mi A fiúnak megrándult a időnkben! — és kiköpött. Épül az Erzsébet-híd (Szlovák György rajzai DARAZS ENDRE: ARATNI öreg leszek, éppen hatvan éves H asztalom tál akkor csak felállók 8 szemem mégse lesz gyanúsan fényét, Hogy már hozzá vissza nem találok. Mert vénülök: leszek hatvan éve*. . . j . \ IS2 z iroda mögöttem bezárul vár majd a nyugdíjasok padja 8 nézhetném, mini hull levél á fáról. De én nézek sokkal magaeahhra, Mert egy üreg mögöttem beeárul. Le-fÖl járok a zúgó fasorban És bár a szél rámordlt majd nyezsen, ' papiroson kaparás/ok gyorsan, Mert még mennyi megíratlan vértem S fehér fejjel járok a fasorban. Gondolok ma jd Konok' Rí! ifóly^fnra. 5 Aki békén nem tudott maradni S ma is viszi földekre a lába. Hetven évVel nekiáll "Íratni S akkor ís majd felnézek bátyámra. Hogy Egész ..Megtanítom. nézte a lábát. Ülsz (Pofit a Paradicsom délibb vidékén, egy folyó­nak a pártján, egy szikomöt­fa árnyékában és fügét eszel. Árnyék Hűti horfiloko­dát. s a reggeli, gyengéd nápfény Hosszú szakálladat éri. S ahogy áttetsző függöny rhögé tűnhek a hölgyek elő­lünk: nemrég tűntek le a csillagok ls, s a nedves eget kék folyó tükrözi vissza. Ülsz a nedves, szép füveken, fü­gét eszel, s a vörös agyág­partok szakadékait nézed, s túlnan a Sárga homokot. S a Paradicsom halai is érzik a reggelt, s fel-felVetődrtek a kék föiyó fodrai közt, s Te őket is elnézed, látékaikat, valamint a kínai férfit, aki na­rancsot eSzlk és egy pálmafa mellett tűnődve megállott. — Öéke Veled Atyám és szomszédaiddal a Paradi­cábmban! Atyáim rég elmúlt a Ramazan, sr itt lertn bdrna mezőkre nagy köd ereSZ­keriék. Bukdácsolva jöttem idáig a nédves füzek közt — la temetőárok hangos pulykái már ágaikdn régen el­ültek) tó, s a temető kék Sírkövei közt, besüppedt sírodig, amelynek kö­vén sok évek esője lémOSth máf ft barria írást. Mert tbdd meg. alkonyo­dik már e vidéken. Még süt a nap, de a levegő finomabb, sötét áramlatai nyugatról halkan közelednek. Magam vagyok itten, már csak az őrök gyújt­ják á síri boltozatok kék mécseseit, s a gazdagok e> boltozataiból e békés fény is derengeni kezd már. — Mért tudd meg Atyám, a múltkór ls, hogy igen elkeseredtem, egy éjjé! nagy Ve­széllyel küzdve átmásztam a dárdá­véaü, aranyozott kerítéseken Éjszaka volt, s csak egy- kékf távoli csillag figyelte a csendben nierés* munkála­tomét. Ügy vnlt. hogy anyám ismét igen szldrit engem. S ekkor igen bú­san elhatároztam, hogy megnemése­dem, megtisztulok végképp: fölkeres­lek éiszaka Téged és rttélléd temet­kezvén. csak csontjaiddal, s szegéhy szakáiladdal barátkozom ezentúl, s már a hamvas, éjjeli sírkertén köze­ledtem féléd már elértem sírodig, már éppen kiklbartafn a felső, nvir­kos homokot.- mikor a szomsféd fűzfa ágán eev gonosz, pulyka felrebbent és hángós ktirrogásávai Mvéré h teme­tő dúrva őreit Jöttek Ok dárdákkal, a EtlST MILÁN: Aladdin atyja sírjánál Néhínv tldp rttűlvn, július lT-6n Ünnepeljük az élfi hnl­gyar iioHaldtti bsly Ütegjének, a ftyugat-hetiizedék kima­gasiii alalíjsrtak, a, kiváló ktthónek, írónak és esztétának, FUst Ullánhik h 75, születésnapját Fiatalon, még a szizad elején feitüht saJAtosan ntegfrtrrtJAlt SZábadVerSélvei. Fzek a bátsirnns Manseeteiü, lUktebi ritmusú, szinte liturgikus szö­vegekre emlékeztető költemények azt a vtsszarlHtltSágot és félelmet tükrözték, amely az. clemBertelertedett korban a Jóra törékví) poIgStl értelmiségieket, művészeket eltfiltötlék. Verseibe* liasorilatosan prózai ntüvel Is égyéill hangvéte­lüek. egészen eredetiek, senkire sem emlékeztetők. Az író / szerette a furcSit, ttn-z. figurát, a periférikus, extrém Jeten­ségek elemzését, színhelyül Is sokszor vftlasttott ném létezd, sosem volt világokat, ne ezekkel az elemekkel valami — bár elvont — új, tisztább és Jobb vtlág utén kutatott. ÓUbb égj jellegzetes hangvételű rövid novelláját kö­zöljük mint sírrablót vittek a bíró elibe. De a jő bíró szomorú szemeimnek elhit­te szavam, s eleresztett. Mert tudd meg Atyám, Hdgyon el­hagyatott Vagyok, s (lem csókol meg engem senki. Anyám szigorú velem, s hibáimért, amelyek Tőled valók, koritól; hőgy lusta vagyok, álmos, szeretek HeVerészhi, s képzelgésekkel töltöm napjaim. így a múltkor is, Hogy a város fölött a szlkiákoh heve­résztem, hngy Hogy ttem, elvesztettem a gyűrűdet, a gyűrű ujjaimról elgu­rult. (Aínap reggel Isten nevét nem erniftém.) S nag.vnh kínozott akkor en­gem Artyám, de Te megelégelted szen­vedéseimet. A mély álom mirtdig el­került. akkor éjjel megjelentél nekem, s a sziklák között a gyűrd helyét meg-' mutattad, s a lélek, a lelkem a szik­lák között bolyongva kereste a gyű­rűt —. s micsoda öröm volt ez, rtiár az álom maga is! -*-, mert íme. meg­lelte egy repedésben. S reggel ott meg ls találtam csakugyan. öe jaj, csak eg-v percnyi az öröme arthnk. ki vesztett kincsét megleli: csak kromorú maradtam továbbra is. Félig hatottak, félig őrültek az álom alakjai: S ez éjszákén sírtam álmörn­bah, sftt a lélek, s megdermedt köhy­hye a homályban. S ez egyszer bizto­san tudtam vglamit: hogy anyám hal­kan odajön Hozzám és simogat en­gem. S reggel ahyárh is sápadt Volt és szotttotú. Mért Vagy oly sápadt? — kérdeztem tőle. — Nagyon sajnállak téged, fiam —, felelte könnyező sífcm­mel. — Oh, Atyám! Vajha Isten is , megelégelné szenvedéseimet, ' Mint ti, s egy. rgggélen jó hírhozókkal felkölteni? en­• ^j&sg nem látlak már, s , szemeid fényébe alig etnlék­síje'm. Ha látnál: csppdesebb vaáybk most, kedved'szerint való. nem olyan hangos- töb­bé; mint mikor térdeidén ül­tem.-— Atyára'. igáz volt, hogy éltél, mégis. íp tudja, ki látja, hiszeh hol van már a gyermek is, aMt -ringatták' — Városunkban halála előtt egy szegény perzsa éksze­rész, (már. mámoros völt lel­ke a közelgő haláltól), a ha* lódó aggastyán (gy szólt fiál­. hoz: *Mlg éltem, senki hitte el . Beszédemet,, hogy valaha gazdag ember Voltain, hogy negyven év előtt AfHkábáú Vi- • rugzó iizlétem volt. m- Ki tudja, kl látja, talán ti ze hiszitek már, amit • Itt mondok. De meghalok most, s árrá kérlek benneteket: holtom- után mégis higlyétek el, s őrizzétek igaza­mat!* -e Így én IS őrzöm. Hogy itt Voltál e földön, s nyolc évig szetéttél* míg k'iári Voltam. . -.;...- s' figy varázsló hív most éngémet Ígéri, hagy megkeni szemeimet csodé­ítral, s szépek lesznek látomásaim ezentúl. Azt mondja: kiválóan alkal­masak szomorú szemeim e célra S — hogy azért tová.bbta is Heverésyhéték . kedvem szerint. Kit tudja, igaz-e, amit mond?-— Egyszer próbaképp V. egy kis kenőcsöt tett a bal szemem­re, s akkor láttam egy szép tornyot, á hold alatt. Aztán egy madárkát, ned-­Ves vált szegény az esőtől, didergett-, éS én igen megszántam. Attán egy 2 virágot, amely finom vblt, mint a só-.'' hajtás, t mitiiba rájta volttá még. a .". haiháí lehelléte is. Végül égy szép kék ', szobái amelyBétí egy szép hölgy', ébenfa bútorókat törüjgetelt. S mitUfr .' ezt egy pillanat alatt. É3 ő .még gyp- ' nyörű csodakártét Ik Igéé. é- Mfig nem tudfim. higgyek-e a varilZsló CSÚ-. bitó szereinek, á élft)gátijam-e tani.-' tásait! • , Fuvolahangökóh sdhájtVa kelt A". -.' szél Már itt az éjszaka. A dúfVü őrök láklyákkal játhák a ködDert* in­tenek nekem, » az nrahVozOtt khtítf*' .­kat sorra bezárják. Isten veled, Apám! . .......

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents