Délmagyarország, 1963. július (53. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-07 / 157. szám

6 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1963. július 1 Miroslav Krleza hetvenéves Ma hetven éves a húsza- utón a horváth író életének, oik századi délszláv Irodalom tevékenységinek központjáegyik legnagyobb legolvasot- ban az a harc áll, amelyet a tabb Írója, legtermékenyebb munkáshatalom győzelméért és nagytudású müvelője, a a polgári rend ellen indított. zágrábi Miroslav Krleia. A királyi Jugoszlávia rendZágrábban született, iskoláit őrsége emiatt állandóan ülszülővárosában, majd Pécsett dözte, több művét elkobozés Budapesten végezte. Vé- ták, a horvát fasiszták pedig gigharcolta az első világhá- börtönbe zárták, borút, azután Zágrábban te- Krleia műveiben követkelepodett le és független író- zetes szocialista társadalomként dolgozott versein, regé- kritikával tárta fel a Habsnyein, drámáin ós tanulmá- burg monarchiának, a fenwain. Közben több haladó renejózsefi idők társadalmászellemű folyóiratot szerkesz- nak kórós szövevényét. Műtett. veinek többsége ezekhez az Krleia irodalmi érdeklődé- időkhöz kapcsolódik. Első se már diákkorában kibon- nagysikerű novelláskötetében lakozott Rengeteget olvasott, — Mars, a horváth isten — kitűnően ismerte az orosz és a lövészárkok borzalmairól nyugati klasszikusok művein ír. Regényeiben sokszínű ábkivül a magyar irodalmat is. rázolásban rajzolja meg a Különösen Petőfi és Ady köl- kapitalista rend rothadását, tészete volt rá nagy hatás- leplezi le a reakciós állam sal.. Ady Endréről később elnyomó politikáját. Főműve nagy tanulmányt írt. az úgynevezett Glembay cikMagatartását, haladó szem- lus. Ebben a drámai trilógiáléletének, világnézetének ki- ban a horváth arisztokrácia alakulását először ezek az léha és hanyatló világát muirodalmi hatások formálták, tatta be. Néhány évvel ezFejlődésében a fordulatot előtt a trilógia egyik drámávilágháborús élményei, ille- ját a budapesti Nemzeti Színházban is előadták, emlékezetes, szép sikerrel. Krleia sokoldalú író. Lírája új kifejezési eszközökkel gazdagította a horváth nyelvet, és olyasféle hatása volt, mint nálunk Ady Endre költészetének. A nagy író ma is Zágrábnaplóján tóleg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme okozta. A frontokon szerzett élményei felismertették vele az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodó osztályainak bűneit. Egyenes út vezetett innen ahhoz az új szakaszhoz, amely a Nagy Október kitörése után kezdő- ban él. Jelenleg dött Krleia életében. 1917 dolgozik. Agglegények A

cs Laci, könyvelő a VINCZE ANDRÁS • KÖZFATERVNÉL, mé- ANUKAS . labús gondolatokkal szórakozott a minap, mielőtt megkezdődtek volna az alább leírt megdöbbentő események. Társbérletben lakott Gácssí- ^Lr^T^ Bnt&b*\¥n ugTrtegy le és udvariasan nus, a városi kertészetben dezősködött. . -M — Lássuk csak asszonyom, ize..., szóval ismerem, de Nekem tehát ezek szerint o él. Kit tetszik keresni? van egy törvénytelen gyere— Magát Ácsnak hívják kem. Nőnemű, állítólag tizen,, . , . . ... ugye? — kérdezte a nő. — hét éves aranyéletnek tartják a nőt- Emlékszem az arcára. Akkor - Így történt Látom dS "gyan a feje tetején még megmoXt magában a ?eL Maga Bálinték kiismeret. beli ember. Számlázó szegény. Mindketten nótorius dolgozik,'"ővele"hM?!" agglegények, valahol a negy- • • •-' ' ven körül. Megállapodott emberek, megcsontcsodottak, javíthatatlanok. Egyelőre elmerengenek a jövőn, mely szdr • vojt kietlen barlangként tűnik elébük. zsúrján ezelőtt tizenhét esz- — Elismerem, hogy ismertendővel, Szolnokon ismer- tem nevezett Bálintékat, emAcs Laci szomorú gondo- kedett meg Annussal, aki ma lékszem hogy egy alkalomlatainak egy terebélyes, hölgy már a mennyországban van. mai valami májusi uzsonnán vetett véget. Lila, régi, ósdi Acs kezdte elveszteni lába voltam náluk De egy bökruhában, fején vedlett, de alól a talajt. Tényleg járt kenő van valaha pompázatos, tollas Szolnokon, tényleg ismerte Mi ' , M- , . . , kalappal s csörtető járással Bálintékat, akik afféle kis- t~ M,® rS In" jelent meg a lakás feltárt kereskedők voltak. De ki a „dlgy ™adtal\ , ajtajában. Merően a hinta- csuda lehet az az Annus, aki K "W^JTT,, ® zSl Agy" nem él? S főleg: ki ez a "ZerŰen nGm ismertom An székben ringatózó fiatalemberre nézett és borízű hangon harsogta. — Végre megvagy, te lókötő. Hiába bújkáltál, kedves fiam. Annus most fenn a mennyben mosolyog. Ács szemét meresztve nézte a nőt és azt hitte, álmodik. De nem álmodott Érdeklődni próbált. sárkány? Egymásra bámultak. A nő bosszúsan felkiáltott. — Látom, mindent apróra el kell mondanom. Pedig szegény gyerek alig várja, hogy láthassa az apját. — Kinek a kérdezte szórakozottan Ács. — A magáé! Ács összerezzent, nust. Nékem nem volt soha Annus nevű barátnőm. Itt valami iszonyú tévedés van. — Megmutatom Annus fényképét — mondta a nő. — Nézzen ide. Nézze meg, ez volt szegény lányom. Ez a kép abban az időben kégyereke?^— fizült mikor férjhez ment Artúrhoz. Ács megnézte a fotográfiát — Kedves asszonyom, azt tudta, hogy kirohanjon, vagy és egy tagadhatatlanul csiMicsoda nos, telt arcú, édes mosolyú nőt látott, aki elmélázva néhiszem össszetéveszt valakivel. Árva gyerek vagyok, tehát ön nem lehet az anyám. Másodszor nincsenek Annus nevű ismerőseim a mennyorLADIKOK A TISZA PARTJÁN ordítani kezdjen, őrültekháza ez itt? ha"lTgassar rneg'' szegért An- ™ nusom történetét. Artnr, a dolt. Acs Lacira, a nagy férje nem tudott semmit, ar- szoknyavadászra. Sóhajtva ra szavamat adom. De most, tette le a képet s h°gy An"us fmenk k:ván- - Szívesen vállalnám, 11ságához képest az árvát ap- , . ,„ letve vállaltam volna ezt az ügyet hajdanában, de, sajnos, be kell vallanom, még ezek után sem emlékszem. A látogató felugrott és szó FRÁTER LORÁND RAJZA jának adom. Szerencséje, hogy Artúr nem törődik a lánnyal, mert újra nősült s még örül is, hogy nincs nyakán egy nyűg. Nincs nagy szíve Artúrnak. Acs nagyot nyögve nézett nélktu az ^t6hoz lépkedett, a levegőbe, de az asszony rá- E8y másodpercig azt képreccsentett. zelte Acs, a balga, hogymin— Remélem, nem akarja dennek vége szakad. De a meri?"'' h0gy ArtUrt 8em ÖS~ hölgy nem ment csakfel" m—' Kicsodát? Görgei Ar- "tatotta az ajtót és ott állt a turt? küszöbön egy égBzínkék ru— Ne vicceljen. Annus fér- hába öltözött leány — hajéról beszélek, aki nem tud- 6onlított a hajdani fényképja, hogy gyermekének maga belj Annushoz — és moaz apja. Most remélem büsz- A kétséebeeseiten ke s nem bámul ezekután ®°lyg<>tt- Acs K€tsegbeesettLn úgy, mint a sülthal. 08 roppant udvariasan ugrott fel himbálózó székéből, ZT^RETETT^VOLS i?- MERT IGEN NAGYRA **»ÜLTE 3 menni. Itthagyni ezt a rémes nöi szépségét, mely szerinte n<Jt, Annusával, Artúrjával egyike a világ legcsodálaloegyetemben. De elgyengülve sabb dolgainak. A leány nyugodt léptekkel jött be. , — Anyu — mondta — azt hiszem, rossz helyen járunk. frdeklődtem a házmesternél. Itt két férfi lakik, az egyik Ács, a másik Gács nevezetű. fsend lett a szobában. A hölgy erősen összeráncolta a szemöldökét Se szatyrából egy kopott levéldarabot halászott elő. Hosszan tanulmányozta, majd türelmetlenül kiáltott fel. — Sohasem tudtam eldönteni, hogy ez a név Ács vagy Gács. Jöjjön ide, fiatalember, és ivassa el. Ha tévedtem, bocsásson meg. Acs szerényen nyúlt a levélért és elolvasta. Afféle lázas állapotban írt szegény, nyomorúságos papírdarabka volt, egy könnyekkel öntözött vaHomás. De gyakorlott szeme észrevette, hogy az a betű előtt még feltétlenül kellett lenni egy betűnek. Talán éppen egy nagy G-nck. — Keressék fel a társbérlőt. Szolnokon egy bankban voltunk akkoriban gyakornokok. Annus anyja és leánya elmentek. Acs fütyörészve sétálgatott. Hiába, nincs szerencséje. Már megbékélt volna az apasággal, mikor kiderült, hogy 6emmi köze hozzá. Aztán felvidulva hallgatta az átszűrődő beszédet, nevetést, sírást, felkiáltásokat. Apa, megvan az apa. Ügy kell neked. Te Jégy az apa, én pedig, most én, én pedig a te vejecskéd is lehetek, kődveá após. Apóskám, hogy tetszik ez? Elveszem ezfc a csillagszeműt, míg valami híg velejfl fickó el nem kaparintja az orrom elől. Ilyesféle meggondolások után még jobban fütyörészve borotválkozáshoz látott, mert elhatározta, hogy megteszi az első lépést. Átmegy Gácshoz és vacsorát ajánl mindannyiuk részére a Hungáriában. Aztán majd meg-látjukn orotválkozás közben kinézett az ablakon és megállapította, hogy a falevelek csodálatos arany és bíbor színekben ragyognak" Ezt eddig sohasem észlelte. v. szmnmvt Akiről a manszik dalolnak A legendát tavaly novemberben hallottam először, amikor Észak Uraiba utaztam a geológus táborba. Lóháton érkeztem a Nelim folyó menti faluba. Innen azonban csak sílécen jutottam tovább. A faluban kaptam egy tapasztalt kísérőt, Sztyepán Csuprovot, az öreg vadászt. Még sötétben indultunk útnak, de keleten az ég gyorsan kezdett világosodni: derűs, nyugodt nap' volt születőben. Sztyepán előttem haladt. Jobblábára kissé sántított. Tavaly -megdögönyözte egy medve*. Szóbahoztam előtte, de az öreg elengedte a füle mellett, s arról kezdett beszélni, milyen jó sora volt a kórházban, hogy az orvosok mindent megtettek érte. — Feküdt ott mellettem egy manszi ember, aki érdekes legendáról énekelt. Ha akarod, elmesélem. Mélyet sóhajtott és vékony, öreges hangon belefogott az éneklésbe: —'Gyorsan futnak a fürgelábú rénszarvasok, gyorsabban, mint a hegyi patakok. De még ennél is gyorsabban repül a jótett híre. Táborról táborra, egyik évből a másikba, egyik életből a másikba száll. Benne zúg a fiatal nyírfák rugalmas ágaiban, az évszázados óriásfák, sűrű koronáiban. Szaka emosz! Dicsőség. Egyik esztendőben rossz betegség tört a táborra. Ledöntötte lábukról a felnőtteket épp úgy, mint a gyerekeket. Forróság égette, hideg fagyasztotta testüket. Hiá.ba dalolt az utolsó sámán, hiéba táncolt a beteg előtt. An-ana! Borzalom! Ekkor egy orosz fiatalember érkezett a táborbu. Magas, erős férfi- Az ész felcsernek nevezte, a szív pedig komszomolistának. A rossz betegség megijedt tőle s el akart futni. De a fiatal orosz nem eresztette el, nem akarta, hogy a szörnyű kór más embereket is megtámadjon. Birokra kelt vele. A nappalokat éjszakák követték. de a kór nem adtn meg magát. A komszomolistát teljesen elgyötörte. An-ana! Ö, borzalom! Am a fiatal felcser összeszedte utolsó erejét és olyan sebet ejtett a gonosz kórságon, hogy mindörökké a föld alá zuhant. Szaka emosz! Dicsőség! A fiatal orosz elesett ebben a harcban ... Azóta az emberek nem találkoztak a gonosz betegséggel. A komszomolista szilárdan tartja a markában odalent a föld alatt. Soha többé nem ereszti az emberek közé. Szaka emosz! Sztyepán befejezte a dalt. Néhány percig némán folytattuk utunkat. Aztán megkérdeztem : — Hogy hívták azt a felcsert? — Komszomolistának. . — És valóban megtörtént az eset? — Meg bizony — bólintott az öreg komolyan. — Különben aligha dalolnának róla a népek. Kísérőm ennél többet nem tudott. Hozzátette, hogy azt a manszit, akitől a regét hallotta. Kurlkovnak hívják és hogy valahbl a -Kőgerinc világos oldalán* él. A "Kőgerinc világos oldalára* — ahogy a manszik az Uráli hegygerinc keleti oldalát nevezik, nem jutottam el akkor. Ám a rege nem ment ki a fejemből. Elképzelhetik, mekkora volt a meglepetésem, amikor körülbelül négy hónappal később, szóazerint hallottam egy Ivdeli vadász szájából. A vauász kérdésemre azt felelte, hogy táborában mindenki tud egy Pável nevű felcserről, aki megmentette a manszikat a súlyos betegségtől. Az ivdeli egészségügyi állomás vezetője egyáltalán nem lepődött meg, amikor megtudta, mi járatban vagyok, csak a tekintete lett hirtelen szomorú. — A manszik a mi Popov Pavlikunkról dalolnak — mondta aztán. — Burmatovóban halt meg ... Tizenegy évvel ezelőtt... Burmatovóbari, ebben a nemrég még isten háta mögötti tajgai faluban, az ősz hajú szülésznő, Iraida Persakova könnyes szemmel mondta: — Szóval ilyen messzire ejutott Pavlik hire? Köztiszteletben álló, önfeláldozó ember volt... Egy pillanatra elhallgatott, majd mesélni kezdett... Rossz idők jártak akkoriban. Két évvel a háború után az embereknek alig volt betevő falatjuk. Hogy is gondolhattak volna egészségükre? Az orvoshoz már csak ekkor jöttek, amikor a halál a nyelvükön volt. S hozzá még teljesen egyedül voltam itt. Egy este nyilt az ajtó és egy fiatalember lépett be. Magas, vállas, arca gömbölyű, mint a gyereké. De a szeme komoly. "Hát Itt volnék* — mondja és átnyújt egy papírt, mely szerint kinevezték állomásunk vezetőjévé. Akkor fejezte be Szverdlovszkban az alsófokú orvosi szakiskolát. A felcsernek falun mindenhez kell értenie, de Pávelnek nem volt semmilyen tapasztalata, gyakorlata. Eleinte nem tudta megtanulni a foghúzást. Az egyik pácienst úgy megkínozta, hogy elájult a széken. Mindent az erejével akart legyőzni. Ide meg bizony ügyesség kell. Megdühödött s ahogy volt, fehér köpenyben, hazaszaladt. Reggel bemegy ek, arca ragyog és köszönés helyett kitátja száját és mutatja üres fogheJyét. "Kihúztam! Átkozott fog úgy elkezdett fájni, hogy majd belebolondultam* — mondja, de szeme nevet. "Elkezdett fájni!* Mesélje a nénikéjének, nem nekom! Hisz a fogai olyanok, mint a gyöngyszemek, egyetlen rossz sincs azok között. Járásunk nagy. Két manszi település jó ötven kilométernyire feküdt tőlünk. De csak télen, amikor minden tócsa befagyott. Nyáron sokkal nagyobb volt a távolság. Egyszer ősszel, közvetlenül Pável megérkezése ulán, egy lanji vadász nyitott be hozzánk. — Segíts, doktor, segíts! — kezdte s már húzta is Pávelt a karjánál fogva. — Az asszony nagyon rosszul van. Lába bedagadt s teljesen megfeketedett. Még a nyáron vágta meg magát, azt hittük, majd csak elmúlik ... Pável fogta az orvosi táskát s elindult a vadásszal a táborba. Amikor három nap múlva teljesen kimerülten visszatért, ezt mondta: "Vedd gondjaidba burmatovói betegeinket, én visszameg ek a táborba. Mindönkit meggyógyítok, és kitanítok néhány egészségügyit, hogy legalább első segélyt tudjanak nyújtani. Aztán gondoskodnunk keli a nomád manszikról is, akik rénszarvascsordáikkal egyik helyről a másikra vándorolnak. Minden orvosi segítség nélkül vannak. Azelőtt, a háború alatt ezzel talán nem is törődtünk volna, de ma már igen !* Pávelnek nagy tervei voltak. Ma már sokkal könnyebben dolgozunk. Van telefonunk, új utakat kaptunk. Ha szükség van rá, kihívjuk a városból a helikoptert az orvossal, De akkoriban még csak ez a' két pucér kezünk volt... Egyik tavaszon — erősen fagyott és hófúvást kaptunk — bejött hozzánk a tajgából Vaszilij, az öreg vadász. Elbotorkált a legszélső házig, lázas szemével a háziaszszonyra né?ett, aki ajtót nyitott neki, s esz- ^ méletlenüj összeesett. Mire Pável odaért, a beteg már eszméletre tért. Alig tudott beszélni: "Sok járt tajga. Mókust lött, cobolyt lött. Aztán egyszer csak rosszul lett. Tűz ég, de testet nem melegít.* Pável nyomban behozta a beteget a kórházunkba és fertőtlenítette a szobát, ahol a vadász feküdt, jóllehet még nem tudta, miféle betegség ls az. Csak estefelé jött rá, hogy tífusz. A járványveszély miatt nyomban lezáratta a fulut. Senki sem mehetett se ki, se be a faluba. Pável és segédei éjjel-nappal dolgozlak. Eltelt egy hét, de újabb megbetegedés Burmatovóban nem történt. Pével azonban nem nyugodott meg. A vadász keresztülment Nektmvolon és Szujavat-paulban éjszakázott. Nem íertŐzött-o ott meg valakit? Április 30-án reggel Kláva nővérrel elindult Szujevat-paulba. Eltelt egv hét, majd a másik, de Pável még mindig nem tért vissza. Semmi hír felőle. Az orvosok, akik időközben megérkeztek a városból, megvizsgálták a környező táborokat, de egyetlen tífuszos betegot sem találtak Az öreg Vaszilij felBvóryult és a burmatovói vesztegzárat feloldották. Iraida Vasziljevna mindenkitől megkérdezte, mi van Pávcllel, de senki nem tu-* dott semmit Közben beköszöntött az olvadás és az utakat elöntötte a víz. Csak május huszadikán érkezett egy vadász Pável levelével. "Innen most n.am tudok visszatérni — írta. — Minden betegem gyógyulóban van, de nem hagyhatom őket orvosi felügyelet nélkül. Intézkedjen, hogy küldjenek helyettem valakit ide a városból. Azt hiszem, fertőzést kaptam. Eg-előre még lábon tartom magam. Ki kell bírnom valahogy.* A levelet május tizedikén írta. — Még aznap — folytatta Iraida Persakova — a két Burmatov fivérrel együtt el-