Délmagyarország, 1963. július (53. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-07 / 157. szám

Vasárnap, 1963. július 7. DÉL-M AGYA RORStÁG 7 Vízitaxi a Balatonon A szovjet gyártmányú hatszemélyes szárnyas vízitaxi új színfolt a Balatonon: 55 km-es sebességgel röpíti utasait Siófok, Balatonfüred, Tihany és Balatonföldvár között. Matuzsálemek országa Így nevezik Szovjet-Grúzi- ke 70—80 éve házasságban ét, ahol körülbelül 62 000 él, sok gyermeke, unokája nyolcvanéves vagy ennél idő- és dédunokája van. A legsebb korú ember él. A "matuzsálemek* kétharmada nő, egyharmada férfi. Grúziában jelenleg több ezer a 100 évnél idősebb emberek száma. Érdekes, hogy a nagy életkort megért emberek csaknem mindegyitöbb idős embernek jó az idegrendszere, az emlékezete. Túlnyomó többségük úgyszólván sohasem volt beteg. Előrehaladott koruk és jó nyugdíjuk ellenére, csaknem valamennyien végeznek erejükhöz mért munkát. Új divat a párducme.Hény I JOSEF HEIMAR: | UUpávtia fallá fáídjén A halálváros egykor ' Guernicát teljesen felépítették. Szebb, mint valaha. Mindenütt biztonságos kőházak, tiszta utak, zöldellő parkok, pálmák és modern szálloda. A város propagálja kitűnő konyháját, az ősi, tek a németek és bombáztörténelmi nevezetességű tak. Ki akarták próbálni a es ma A Divatáru Kiskereskedelmi Vállalat újfajta divatcikkel jelentkezett: a párducmellénnyel. Bemutatjuk a szőrmével kombinált kardigánt. — Itt volt annak idején a városban, amikor a bombázók jöttek? — Itt voltam és mindent láttam. A város lángokban állt, az emberek a hegyek felé menekültek, beásták ma- , „ - , , gukat a földbe. Voltak, akik tölgyfát, ahol Aragon es Na- háborút. Na, azutan erezhet- géppisztollyal szaladtak a varra királya kezet fogott. fék a saját bőrükön, hogy menekülők után és belelőtA város növelni akarja mit jelent. tek a tömegbe. A pokol szaidegenforgalmát. Az Atlanti- — Sok halott volt? badult el. óceán egészen közel van. a — Rengeteg, de látja, most — Miért éppen a Guernihelyi vonat 20 perc alatt tc^- rfnegint mindent felépítettek, cát választották célpontul? szi meg az utat. Ideális ide- — Csak a halottakat nem Bilbaót akarták bevenni genforgalmi hely: festői táj, lehet feltámasztani. az átkozottak, a mi fővározöld hegyek, némi erdő, jó Hallgatott. sunkat. El akarták venni tőutak, kitűnő közlekedés. Az — Ismeri Pablo Picassét? lünk, ahogyan nyelvünktől is óceán tombol a közelben. Itt — Picasso? — Hosszasan megraboltak bennünket, aztán lehet élni! A propa- gondolkodott. — Idevalósi?... AT , ganda is ezt a benyomást ~~ JNyeivuKtoi. akarja kelteni. Ezért gyor- MADRID FÉL ~ En baszk vagyok ugyansan és alaposan távolítottak A HAT OTTAKTAT 16 ® mi baszk nyelven beel mindentiTromokat, a ha- A HALOTTAKTOL szélünk, a spanyol nem feklottakat, a múltat. A közeli Egy várost fel lehet épí- szik nekünk. Ok azonban artemplomtorony harangja teni, el lehet hallgatni a múl- ra kényszerítenek, hogy spaóránként vidám kongással tat, de a halottak? A halót- nyolul beszéljünk, a tempüdvözli a lakókat. takat sohasem lehet elfejej- lomban a lelkész, az iskoA múlt azonban súlyos te- teni. Hol nyugszanak? A te- Iákban a tanítók ós a rendherként nehezedik a vá- metőben. őnség is. Jöjjön, mutatok rosra. Egy asszony áll előttem fe- magának valamit. Járkálok az utcákon, né- ketében. Biztosan ismeri a Egy sírhoz cipel. A sírkő zegetem az üzleteket, a bá- temetőhöz vezető utat. feliratát lekaparták, rokat, éttermeket. Egy ház Megrettenve néz rám, el- _ A fehrat baszk nyelvű előtt öregember üldögél. utasitoan valaszol. volt, ezért kellett eltűnnie. — Mindig itt lakott Guer- — Miért akar a, temetőbe Qtt messzebb az egyik sír_ nicában? Látom, a várost menni? kövön láthat ^ ^szk {el_ megint felépítették. - Egy baratom sírját sze- iratot A h£Üott rokonai Ró_ — Igen — válaszolta. — retnem felkeresni. mához fordultak és kereszAkkor, 25 évvel ezelőtt nem _ Minek megy a temető- tülvitték a pápánál, hogy voltam itt. Minden leégett, be? Nagyon hosszú az út megmaradjon a baszk felaz egész helység, mert főleg odáig. Legalább másfél óra jrat Mindenki azonban nem faházakból állt. Most me- oda és vissza. Hegyeken át utazhat Rómába. gint felépítették a várost keu mennie. Ne menjen, túl Q ^ to_ tele van biztonságot nyujto sok ideig tartana Ezenkívül vább SlV kőházakkal. pedig úgyis zárva van, sen- _ Az egész ^erenoséllenTovább mentem az uj ha- ki sem mehet be. gégét Franco hozta a nyazak előtt, megnéztem az Nem akarja hogy a teme- kunkra Nagyon jói megVolépítkezéseket, a Falang jel- tőbe menjek. Miért? Talan tunk miclőtt most már 25 zéseivel ellátott tablakat. A nem tetszik neki, hogy egy éve ök jöttek cipőket javítáblákon a kormány azt ígé- idegen, aki nem jár templom- tott^m műhelyemben. s a ri. hogy még gyorsabban és f• ^f^"SKFSSwí «aIad<™k * ™lt szebben fog építeni. A láb- ^ül^ 'alSom keríni - ^kor hozta nyakunk Iákról a rossz lelkiismeret sírt. hangja szól. — Rendben van válaa ra a háborút. Jöttek a ha Iáit hozó repülőgépek. Együtt Az egyik járókelőnél a na- ~ termeszeden elesctt számomra és. ahoz»rro f „ZnT ha °lyan akk°r zám hasonlók számára azon. varrai és az aragom király nem megyek. Köszönöm ban nem ért véget a harc... tölgye után érdeklődtem. Tovább mentem. A feze- jöjjön, mutatok még valaBarátságosan adott gosítást. harcoltam a fiaimmal. Kettő felvilá- tébe öltözött asszony foly- -t tatta útját. Megindultam a temető felé. Ütközben Egy kis füves térséghez - Akkor, 25 esztendővel idós emberre bukkantad vezetett' ^röskörül ezelőtt is itt volt? Bólintott: — Szörnyű volt. A város szalmákazalként égett. JötMegkérdezte, merre tartolt. vek" . — Itt — magyarazta — A temetőbe... háromszáz köztársasági foA tqrnető kicsi. A régi vas- go]y nyugszik, akiket a kőkapu csikorogva nyílik. Nagy lostorban éheztettek halálra, sírkövek, virágok, fák, sze- Senki sem akarja tudomágényes keresztek. Az öreg sui venni, hogy itt fekszeindultam Szujevatba. Útközben hózivatart kaptunk, amely később esőbe fordult. Az ösvény tócsává változott. A Burmatov fivéreknek lovuk volt, s arra akartak rávenni, hogy térjek vissza, ők majd hamarabb odaérnek. Dehát visszafordulhattam-e? Ügy döntöttem, hogy megvárom óket a folyónál. Egy éjszakát töltöttem a tűznéL Reggel lenézek a folyóra, hát ott látom a lovakat. A Burmatov fivérek a lovaik oldalán derékig gázolnak a vízben és egy lovast támogatnak, aki nagyon természetellenesen ül a nyeregben. Közelebb szaladok és az arcába nézek. Istenem, ez volna Pável? Nem tudtam ráismerni. Sárgásbarna bőrű, beesett szemű csontváz ült a nyeregben. — Hát megjöttem — mosolyodott el, de nyomban lecsuklott a feje. Lefektettem a tűz mellé az avarra és megvizsgáltam. Nagyon vissza kellett tartanom magam, hogy sírva ne fakadjak. Jóformán semmi reményem nem volt, a betegség már nagyon előrehaladott stádiumban volt Néhány nap múlva Pável meghalt. Temetéséra eljött az egész Burmatovo és sok környékbeli. Díszlövésekkel búcsúztunk a kedves, derék Páveltől. Csak később tudtuk meg, hogy mi történt Szujevatban. Amikor Pável megérkezett oda, a sámán a tűz körül táncolt és arról panaszkodott, hogy a manszik felbőszítették a rossz szellemeket és csakis áldozat árán tudják megbékíteni őket. A rémült emberek megbékéltek a szerencsétlenséggel és a tifusz szabadon vándorolt egyik kunyhóból a másikba. Pável az egyik kunyhót ideiglenesen kórházzá rendezte be. Az összes beteget odaszállította. Egy valami meglepte: egyiknek sem talált a testén kiütéseket, amelyek a flekktifusz bizonyítékai. De az öszszes többi tünet azt mutatta, hogy a baj mégis a tifusz. Ha vannak emberek, akik csak most kapták meg a betegséget, akkor itt kell lenni annak is, aki először betegedett meg! De hol lehet? Pável kétszer-háromszor átkutatta a tábort, de az illetőt nem találta meg. Ideges lett: tifusz ez vagy nem? Harmadik nap este egy öreg asszony kereste fal és azt mondta, hogy a falutól mintegy öt kilométernyire levő házban fekszik egy lázas beteg. Nyomban útnak indult s ekkor látott először kiütéseket. Egyúttal megtudta a betegtől, hogy pár nappal azelőtt idegen lovas éjszakázott a táborban. Pável szánra fektette a fiatalembert és beszállította a faluba. Nemsokára azonban a szán elakadt s Pável meg sem tudta mozdítani. Nem gondolkodott sokáig, hátára vette a beteget s elindult vele Szujevátba. Másnap mindjárt radikális intézkedést tett. Minden ruhát, bőrt, prémet lefertőtlenített. Reggeltől estig dolgozott. Csakhogy mindennap nappal fáradtabbnak érezte magát. Éjjel ide-oda dobálta testét és lázálmában beszélt. — Néhány napra feküdjön le és kezelje magát — mondta Kláva. — De hisz semmi bajom sincs! Egyszor sokáig nem jött haza. Kláva eléje ment s egy, hátán fekvő emberre bukkant. Pável volt. Hazasegítette. — Befekszem a betegekkel teli szobába — mondta. — Az lesz a legjobb. Másnap Kláva egymaga járta be a tábort. Pável csak azokat a családokat látogatta, ahol Kláva felfedezte a betegség gyanús tüneteit. Aznap levelet küldött Iraida Persakovának a vadásszal. De az eltévedt a hófergetegben és csak tíz nap múlva érkezett meg Burmatovóba ... Pável állapota napról napra rosszabbodott. Már alig evett valamit. De még mindig tartotta magát, örült annak, hogy a betegek láza csökkent, intézkedett, hogy a lábbadozók más helyiségbe kerüljenek, orvosságot írt fel a betegeknek. Újabb megbetegedés nom történt. A tifusz visszavonulóban volt. De Pávai napjai meg voltak számlálva... Ma már Pável rá sem ismerne erre a vidékre. Ott. ahol azelőtt kietlen tajga húzódott, most külszíni fejtés folyik több tucat kotróval: vasércet bányásznak. Ott, ahol ő még rénszarvasfogaton vagy sílécen közlekedett, kényelmes autóbuszok suhannak. Kifejlődött Burmatovo is. Az egészségügyi állomás, amelyet Pável Popov irányított, egy szép új épületbe költözött. A személyzet száma is jelentcsen megszaporodott. Sok minden megváltozott itt. de Pável tovább él az itteni lakosság emlékezetében. Sírján állandóan friss virág. Hősi életéről pedig a manszik dalolnak... Az orosz fiatalember olyan halálos sebet ejtett a rossz kórságon, hogy mindörökre a föld alá menekült. Szaka emosz! Dicsőség! Fordította: SÁRKÖZI GYULA határozottan indult az egyik nek. sír felé. Habozva álltam. Levettf — Kinek a sírját keresi? folytatta: a sapkáját, így -Egy ismerősömét, 1937 _ £n már ö vagyok, apnlisaban bombatamadas telán nem is érem meg de áldozata lett. Az öreg karon fogott. — Jöjjön — mondotta —, feltehetően itt temették el. Mélyre kellett leásni, hogy valamennyi halott beleférjen. Papírjaikat elégették, a sírt már belepte a fű. Egyetlen kő vagy fakereszt sem egyszer ezen a helyen még emlékmű fog emelkedni. Kinn az utcán megszorítottam kezét és így szóltam: — Csak annyit akarok mondani, hogy sok barátjuk van külföldön. Szemében fiatalos fény tünteti fel nevüket. Nem is csillant, viszonozta a kézszabad őket emlegetni. Tilos szorítást, es így szolt: utánuk kérdezősködni. Egye- — Mondja meg a barásek Madridban félnek a ha- tainak, hogy na készen állottaktól. lünk! íj íakarmányfajfa — a korai cirok A Délalföldi Mezőgazdái sági Kísérleti Intézet nagyi jelentőségű tudományos feladat megvalósításán fáradozik most a különböző új cirokfajták kinemesítésével. A' cél az, hogy a kukoricával egyenlő tápértékű s lehetőleg magasabb terméseredményeket biztosító, sabona kombájnokkal is betakarítható cirokfajtákat állítsanak elő. Több mint 200 cirokfajtával kísérleteznek itt, s ez idő szerint a szegedi l-es cirok ígéri a legbiztatóbb kilátásokat. Ez a cirokfajta tápértékeit tekintve teljesen megegyezik a kukoricával, ugyanakkor nagy előnye, hogy már augusztus derekán beérik. Átlagos száraz szemtermése közepes talajokon is eléri a holdankénti 25—30 mázsát. Korai beérése miatt — eltérően más cirokfajtáktól — szárítani sem kell, a kombájnozás után búzafélék módjára lehet raktározni. Az öthalmi kísérletekben csak úgy mint máshol, az idén is jól fejlődött a szegedi l-es korai cirok, s már több mint 10 nap óta virágzik. A szakemberek remélik, hogy ez a fajta már a közeli években elszaporodik a köztermesztésben is, s a kukorica mellett egy újabb értékes takarmányfajta biztosítja majd az állattenyésztés erőteljesebb fejlődését. Köszönet hangján BECSÜLETES MEGTALÁLÓ Beteg édesanyámmal élek, s félhavi fizetésemet pénztárcámmal együtt elvesztettem. Otthon nem mertem elmondani édesanyámnak és reménytelen keresésre indultam. Utam nem járt eredménnyel és mikor hazaértem, otthon ezzel várt édesanyám: egy becsületes ember elhozta a pénztárcámat Semmi ellenszolgáltatást nem volt hajlandó elfogadni és ezúton szeretném megköszönni Farkas Imrének, a Cipész Ktsz dolgozójának emberi becsületességét. E. P. KIJAVÍTOTT LAKÁS Lakásom nagyon rossz állapotban volt, a rosszul beépített kémény miatt állandóan füstfelhőben éltem, szinte szitává kiégett tűzhelyem. A tető beázott, nem győztem kihordani az esővizet. Az ingatlankezelő vállalathoz fordultam segítségért és panaszomat megszüntették. Kijavították a kéményt, a tetőzetet, kaptam megfelelő kályhát. Köszönet érte. Most már nyugodtan hajthatom álomra idős fejemet, betegségemet is könnyebben elviselem. özv. Teics Vilmosné Kossuth Lajos sugárút 35. Gondos munkáért — magas jövedelem Vajger István és felesége immár harmadik éve dolgozik a szegedi Felszabadulás Tsz tehenészetében. Huszonkét tehenet gondoz a Vajger-házaspár, s ezért — és kiváló tejtermelési eredményeikért — havi jövedelmük rendszeresen meghaladja a 4 eze* forintot. Fényképünk a kisborjúk között mutatja be Vajgerékat.