Délmagyarország, 1963. július (53. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-28 / 175. szám

6 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, IM3. július 88. BORISZ LASZKIN Péntek, szombat, vasárnap Meg kell mondanom, hogy e női egyenjogúság harcosai között feleségem nem áll az utolsó helyen. Miért említem ezt meg? A kövekezók miatt. Aznap, amikor a Vosztok—5-öt fellőtték — ez pénteken volt — a következő beszélgetés folyt le köztünk. — Milyen csodálatos ez? Nem igaz? — mondtam én. — De még milyen! — erősítette meg feleségem. — Egyszerűen nem találok szavukat! ... — Micsoda fickó! — Igen — nézegette szeretettel nejem Bikovszki) fényképét. — Csodálatos fickó/... — Gagarin, aztán Tyitov, majd Nyikolájev és Popovics. S íme most Bikovszki). Sasok! Férfiak! — Férfiak — nevette el magát nejem. — Hogy hangsúlyozod ezt... Lekicsinylően elmosolyodtam. — De miért sértődsz meg? Nincs okod rá. Mindenkinek megvan a maga dolga, ö férfi, hát repül A feleség várakozik, izgul is hallgatja a rádiót... Feleségem gúnyosan mosolygott. De nem sokáig. — A férfiak hőstetteket hajtanak végre — mondta nejem és lassan tűzbe jött. — A férfiak meghódítják a Kozmoszt. De mi érdekeset csinálnak az asszonyok? Lám, a rádiót hallgatják. Érdekes gondolati Kifejtheted 8 nők világkongresszusán. Rövid hallgatásomat nejem a maga módján értelmezte: elhallgattam, ez azt jelenti, meghátráltam a vitában. Meghátráltam, tehát itt az ideje, hogy üldözzön, hogy megfogjon. . •— Várj csak galambocskám, várj csak! Eljön az a nap, amikor szovjet nő repül 8 kozmoszba! — Lehetséges — mondtam békésen s még mosolyogtam IS —Jgtn, igen. légy szives, be. mosolyogj. Lehet, hogy eltelik 2—3 év, de feltétlenül nő is repül majd a Kozmoszba! — Nos, három év, mégis tsak hosszú idő. Majd meglátjuk, De addig ne vesszünk Pssze. Gyengéden megsimogattam feleségemet és tréfára tereltem a beszélgetést. — Lehet, hogy valamelyik nő eljut a kozmoszba, de biztosan tudom, hogy nem te leszel az. — Miért? Azt hiszed, nincs kiég bátorságom? — Nem, te elég bátor vagy... — Akkor hát? — Azért, mert jellemed hosszas tanulmányozása során már régen arra a következtetésre jutottam, hogy te a legkisebb arányban sem tudod elviselni a súlytalanság állapotát. — Rendben van — mondta feleségem. — De mi lesz azon a távoli napon, amikor az első nő űrhajóján körülrepüli a földgolyót?... — Mindenki örülni fog és boldog lesz. — De mit kapok én? — Ha te repülsz? — Nem, ha beteljesül a jóslatom. — Nos, hát akkor kérhetsz amit akarsz — mondtam nagylelkűen. — E távoli napon — emlékszem, ezt mondtam: »e távoli napon* — teljesítem minden kívánságodat. Egytől egyig! — Add a becsületszavad. — Becsületszavamra! Ez a beszélgetés pénteken volt. Szombaton örömmel nézegettük az újságban Valerij Bikovszki), felesége, Válja és pöttöm fiacskája fényképét. Eltelt az éjszaka és beköszöntött a vasárnap. Hogy mi történt vasárnap, azt már mindenki jól tudja. A hős Valentyina Tyereskovát megismerte az egész világ! Amikor a rádió bemondta, hogy Valentyina Tyereskova űrhajóját kilőtték, el se tudom mondani, mi történt feleségemmel. — Most pedig térdel) le! — parancsolta. — Így ni. Hangosan ismételd utánam: *En, a megvetésre méltó kishitű, mindig lebecsültem a nő nagy jelentőségű és haladó szerepét társadalmunk életében. Ma, ezen az ünnepélyes napon, nevessen hát ki minden nő és minden haladó férfi!* Fennhangon utána mondtam ezt a több mint önkritikus stöveget. Majd a nap folyamán torra teljesítettem feleségem megszámlálhatatlan kívánságát. Nem tiltakozhattam: pénteken becsületszavamat adtam. Felkeféltem a parkettát. Ebédet adtam a családnak, majd gondosan elmosogattam. Megstoppoltam két pár zoknit. Plakátot rajzoltam: "Dicsőség a szovjet nőknek!* — és kiakasztottam az erkélyre. Virágot hoztam. Már nem is emlékszem az összes jócselekedetre, amikre aznap lehetőségem nyílott. Este nejem azt kívánta, vigyem el színházba. Ezt is teljesítettem. Nejem ragyogott. Győzelmet ünnepelt. Fordította: CSONTOS LIA fi zikra Annát csecsemőkora óta ismerem. Apja, az özvegyi sorban élö, sokgyermekes, kiskeresetű bognár, nagy megtiszteltetésnek vette, amikor Tagyosi András a kilenc Szikracsemete közül a legkisebbet — az egyetlen leányt — feleségül kérte fia, Tagyosi Kálmán számára. A kérő lábanyomát jóformán még el sem tapodták a járókelők, a nászmenet már vonult az utcán. Röpködtek a lakodalmi perecek. A vőfélyek rikogattak, Anna pedig lehajtott fővel bandukolt násznagya oldalán. Pillantását csak akkor emelte fel, amikor kapujuk előtt haladtak el. Az udvaron senki sem tartózkodott, csak a szél lapozgatott egy könyvben, amit a pitargerendán felejtettek. Anna nagyon szeretett olvasni. Apja sokszor fedte: — Annácskám, körtyv csak kisasszonyok kezébe való! Ilyenkor Anna le szokta tenni olvasnivalóját, és vonult zokszó nélkül a konyhába, vagy a mosóteknő mellé, esetleg a mezőre. Arcát ilyenkor mindig bánat felhőzte be, de el is mosolyodott hamar, merf apjára, testvéreire gondolt, és azzal vigasztalta magát: —• Majd ha a magam asszonya leszek, néha odatelepszem a csipkefüggönyös ablakhoz és kedvemre kiolvasom magam. . M int minden, egyszer a lakodalom is véget ért. Anna kezében könyv soha, ablakán pedig csak agyonmosott, kék perkálfüggöny volt, kirekeszteni a kíváncsi pillantásokat, bár öllelkezés vagy csókolódzást csak- elvétve láthattak volna. A tizennyolc esztendős menyecske nem annyira túrbékolással, mint inkább hideg vizes borogatás készítésével volt elfoglalva. A gólya azért minden évben egyszer meglátogatta a Tagyosi-portát, és amikor Kálmán egyetlen köhintéssel örökre búcsút mondott a kapufélfának, már három pulya is siratta. Anna a fehér függönyt végképp elfeledte, sőt színes fejrevalőit is szekrénybe zárta, mert az öreg kocsmáros — Tagyosi András — is hamar utána ment a fiának. Ifjabb özvegy Tagyosinénak nem csupán az ól körül, az istállóban, az udvaron, a konyhában, a mosóteknő mellett meg a tizenkét hold földön, hanem már a "kármentőben* is volt keresnivalója. Magára alig lehetett gondja, még a gyermekeire fordított időt is az éjszakájából kellett elcsípni, hogy azért ők legyenek a faluban a legtisztábbak. Különös erő és szívósság kellett hozzá, hogy udvarán mégis rózsaBORSI D. JÓZSEF: Fehér függöny az ablakon molnár pedig elindult egyei DÜL. — Tessék — felelt a kopogtatásra Anna, és nagyon meglepődött, amikor a molnár a kislánya nélkül lépett be. Anna még otthon volt. A vénasszony tehetetlen magamegadással bújt vissza az ajtó hasadéka mögé, hogy hallgatózzék. Mikor aztán szín, fehér meg 6árga oleán- ját személyében és a vén- eszébe jutott, hogy az idő derek nyíljanak, saját kezű- asszony tizenkét holdjával is átlépett rajta, nagy dördüleg fejjen négy tehenet, de bent van a szövetkezetben, léssel bevágta az ajtót. A arra még özvegysége tize- idősebb özvegy Tagyosiné falra akasztott tulipános dik esztendejében se gon- igen megcsendesedett. Me- dísztányérok ijedten zördüldolhasson, hogy legalább a nye, az egykori szegény bog- tek, de sem Anna. sem Benfehér függönyök felkerülje- nárleány — akinek köszönnek az ablakára. hető, hogy a Tagyosi-porta — Hova gondolsz? Mit szebb, mint régen volt —, szólna a falu? —• mondo- ha éppen olyan csendesen gatta egyre sűrűbben a vén- is, mint azelőtt, azért kicsit asszony, és Anna számira határozottabban tartott renmár az is nagy eredmény det, s ha anyósa böllenkedvolt, hogy hosszas küszködés ni próbáit, elengedte a füle után felhagyjanak a kocs- mellett, de oda-oda ült az mároskodással. Anna felett ablakhoz olvasgatni. | szállt az idő, s ha nyúlt is azonban, hogy a molnár feléje férfikéz, az anyós min- egyre kitartóbban bámult ablakára, még mindig az agyonmosott mögül nézte. dig elhárította: — Az én házamban, az.én fiam ágyában, a te oldaladon, amíg én élek, idegen nem hentereg. És maradt minden a régiben. csak Anna hajában jelentkeztek ezüst hajszálak. Az elvesztegetett ifjú évekért sovány kárpótlás volt, ce ebből nem hallottak semmit, csak hallgattak. Végül is Anna törte meg a csendet. — 0, csak nem Amál ka? — De igen, ö is kéreti ... — amikor idáig ért mondatában Bencze, már könnyű Azt voIt kimondani — fogadjon el bennünket is három fia mellé. Bármilyen különös is, de "perkáifüggöny a legeslegelső, és ha hamar elhessegetett gondolat is, a fehér függöny volt Anna feli encze molnár reggelen- jében. te lázas igyekezettel _._ vezetgette Annához Amálká- K "jóval, sok gonját és mindig torkot kö- dolkodassal jutottak szörült, hogy no most, de annyira, hogy Bencze molmindig megzavarták, mert nál" "^g ki sem lépett az "hocV 7' hetedik" felüban "is Annát ölelgették az ér- utcára. Ifjabb Tagyosiné havafaWMrelkedőtakart ^ző aprósagok. hogy alig mjr menta szeWtez J, mondani fehérnépről, így ^^TszánTZ ™ S* — Valóságos Tagyo$i né! ^ srélng ^rnikor "Tagyosi Kálmánné még ból gimnazista könyvekel és csipkefüggönnyel lepjen az • élete harmincnegyedik mindenféle füzetet hozatott, ablakhoz. . ^^^^ s ha még nem is ült be az iskolapadba, de már beiratkozott. Különös dolog a szívbéli vonzalom — ha igazi. A nyúlszívű legénykékböl bátor, a nagy darab komoly I I pedig szívesen emelgettek emberből hebegő-dadogó fér- ő boldogságát is. neki kalapot a legények is, fit alakít. Ez történt Bencze A délre néző ablakok fehát még az özvegyi sorban Gazsival is, és folyton csak hér függönyein csillogott a levő férfiak, ezek közül is húzta-halasztotta mondandó- napsugár, és öreg Tagyosiné egy darabig Bencze Gazsi, ját Legtöbbször a véletlen lehúnyta a szemét, mert a molnár. Egészen addig, old meg Ilyen, valójában amíg a vénasszony meg nem nem is nehéz, kérdést, neszelte a dolgot, és üzent: Amálka egyik reggel torok— Még mit nem. az én fájásra ébredt, és át kellett birtokomba, amíg én élek, hívni Vida Borcsa nénit, a évében is mindenütt ott volt, ahol a faluban segíteni kellett, vagy ment á barázdában két 6zép tehene után, és ha ibolyák nyíltak is, neki ez is csak tennivalóinak növekedését jelentette, be nem ül 6enkit Egyszer aztán az történt, hogy helybeli meg fonyódi emberek járták végig a falut, és a falu- két végére tábla került, ezzel a felírással: Csöndöle. termelőszövetkezeti község. Anna számára ez nemcsak annyit jelentett, hogy mcwt már könyvet is vehetett a kezébe, vagy hogy az agronómust betessékelte a könyvelő mellé, és a nagy dologidőre ideiglenes óvodafélét rendezett be ott, hanem jelentette azt is, hogyha egyelőre nem is a saját, de az óvoda ablakaira felkerülhettek a félrerakosgatott, őrizgetett fehér függönyök. Amióta a fiatal özvegy saAnna óvodásaival sétálni indáit, és bármilyen különösnek tűnt is neki, megölelte az oszlopot, amely nemcsak a termelőszövetkezet megléteiét hirdető feliratot viselte, de jelentette az tudta, hogy a perkáifüggöny helyén ragyogó csipke liem csupán egy újnak a diadalmi jelvénye, de a réginek fehér szemfedél. SIMÁI MIHÁLY: Megcsendültek a tücskök Jött a mezei éjszaka, és a Tejút csillagos bicskájával kettészelte az eget. Megcsendültek a tücskök, amikor átnyújtotta nekem s neked. Mint szavaktól irtózó nyugodt öreg, ült a láthatár magányában és illatot pipázgatott a boglya. Szerelmünk, arany pásztortűz, ráhajolt fényeivel az alvó pipacsokra. PAPP LAJOS: Csillagok útján Mert a kietlen csend egyszerre otthonossá lett. Falain horgolt csipkék a változatos csillagok. S hab-könnyű felhők függönyzlk a sötétbe nyíló ablakokat. Mert az egymásnak ütődő meteorok idétlen csikorgásában üde énekhang vegyült. A testetlen tér meleg szavakkal népesült be, melyek madarakként röpdöstek köröskörüL Szebben ragyogott a Hold is. mint azelőtt. Fényét a kozmikus porhullás nem homályosította már s a csillagképek porcelán-figurái az ég vitrinjében csinos rendbe sorakoztak. A Fiastyúk csibéi nem kóboroltál; éhesen. Elégedetten és pihent lélekkel ballagot hazafelé a Kaszás a himesfüvű mennyel rétről. Otthon asszonya várta meleg étellel és csőkkai bizonyosan. Kockacukor után kaptak fejükkel a Göncöl lovai és mindenki boldogabb volt ott fenn is. Mert aki sokáig asszony nélkül él olyan az, mint a levegőtlen űr némasága, mint a fénytelen, örök éjszaka hidege álmok és sarki villözás jeges lidérceivel. o A képen csak egy arc mosolygott s egy karcsú kéz intett le néba az otthoniaknak. Magabiztos derű és nem lárva-félelem groteszk fintora, nem a tehetetlenség sokezredes vicsoritása, nem a szenvedés gerlnc-görbltő görcse. Nem a vajúdás örjiinvő-bahotázó kínjai, nem a vér és nem a lehullás alkonya. Nem a vergődve tűrők és nem a megtaposottak. Nem az utált ölelésekbe kényszerítettek. Nem az áruvá aljasított gyengék. Nem a rosszak és nem a megrontottak. Csak egy mosoly s egy karcsú kéz, amely talál majd és választ egy másik kezet, egy méltót és illőt magához ott, a csillagok között is sorsának természetes törvénye szerint és meg nem alkudva ezentúl önmagával. Csak egy karcsú kéz, amely hasonló ezer és milliárd karcsú kézhez Amerikában és Oj-Guineában. Afrika és Brazília fekete mosolya. Japán tengerparti karcsú leányainak kagylókbői kivillanó derűje. Szőke skandinávok és lobogó déliek nevetése. Királynők és mosónők egy tőről sarjadó boldogsága. Mindez csak egy mosolygó arc volt a képen. Anyám. Nővérem és húgom. Asszonyom, aki mellettem ül s a munkáról beszél és a gyógyuló betegségekről és lombikokról és reagensekről, Ehrlich-oldatról s a fehér köpenyéről, amit likacsossá marnak a szétfreccsenő lúgok és savak. Leányom s az életem, melyet egésszé csak ők tehetnek csupán, meg a derű, mely velünk születik. o Holnap az újságokban pontos mondatok tudósítanak valamennyiünket arról, hogy a tudomány ismét előbbre lépett és lesznek számok és fényképek ls, meg ujjongó frázisok es frázis-ujjongások. Reggel, mielőtt elmégy s reggel, mielőtt elmegyek, mindig megcsókoljuk egymást és szemeinkben magunkkal visszük egymás arcát és egymás mosolyát. Este is így fekszünk egymás mellett.