Délmagyarország, 1963. június (53. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-30 / 151. szám

6 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 19Ő3. június 30. A zt látja Sándor, hogy az éjjel az árokban becserjédzett a víz. a cserép­tetőkre dér feküdt és a megszikkadt fűszálak sza­kállt növesztettek. Korán reggel a betonjár­dákat lesepregették az asz­szonyok. az emberek össze­gereblyézték a kocsibejárón az elhullott őszi szalmát, az akácfák leveleit. Az ablako­kat kinyitották, mindkét szárnyát kiakasztották, hadd cserélődjön bent a meg­emesztett levegő. Megy Sándor az utcán végig. Kalapját megigazítja. Te­tejét kqrvtmpojiatja az ujjá­val. Nem ugrotté ki, mert új ós ilyenkor még nem en­gedelmeskedik. A gallér mö­gött a nyaksálat széjjelebb húzza, mütassa magát, a nyakkendő, a patyolatfehér ing. A derekát kiegyenesíti. Lássak, az emberek, nem ár­va. Kerül meleg víz a tek­nőbe, háziszappan, amivel bedörzsölhetik a szennyest, villanyvasaló is, amivel kj lehet nyomni egy inget. A csizmájára is pislant, fény­lik a rogyós szár. a fejét tükörnek lehetne használni, borotválkozni. Kopog az új spiccvas. Nem lopni megy, szólhat. Az utcájukban torpan meg. A házuk előtt piros mo­torkerékpár támaszkodik az akácfának és a megbillent első kerekével belenéz az árokba. A bicskát kitapogatja a zsebében. Tegnap a hámot szúrta át vele, a drótnak lyukat csi­nált. Éles. hegyes, bemegy az a borda közt ls. Koppan a spiccvas és ha­lad Sándor a motorkerékpár felé. Görbe derekú akácfának morogja: — Hitangol az asszony ... Szorítja a bicskát a zseb­ben. Uárom hónapja a mag­herehordásnak. Azóta asszony nélkül van. Ül a szekéren, a here te­tején, és a csősz lánya hátát a hátának vetette. Tűzött a nap is, de a lány háta is. —"Méleg a hátad... — Nemcsak a hátam ... Csiklandozza a szó és ügy repült szét az úton, hogy nem kapaszkodik belé sem­mi. Érzi, Jobban odanyomja a hátát. Piros rékli van raj­ta, a melegítőt odalökte a kabátjára. — Kilyukad az ing... — Van, aki befoldja... Ezzel is telik az idő. Rö­vid időre hazakószált a gon­dolata, de visszakanyarodott újra, mert ég a hátán az ing. — Parazsat ettél? Kicsit fordít magán és visszapislant a lányra. Ügy ül, hogy a térdét felhúzza, vele a szoknyát is. Barna a lába, de sima és fényes, mint a tükör. Odanyúl a lábszár vastagához. — Meleg a lábad is... Arrébb moccan a lány és az ember kezére üt. — Meglátják ...! A herének jó szaga van. Beleivódik a nadrágba, a. lány hajába és a piros rék­li. Az akácosba értek, ahova senki se lát. Nem vert a kezére, pedig megnézte mindenütt Czorítja a bicskát és nézi a motort A dupla ülés oldalt kirepedt és a benzintartályon akkora hor­karó gyors ütemben emelke­dik és süllyed a mellén. A szeme becsukva és két keze ott pihen a takarón kívül. — Forró! Elengedi a lánya kezét és az asszonyra néz, aki lavór­ba törülközőt márt. Onnan a rogyós csizmára, a kihajtott nyaksálra... Leejti a fejét, hogy ne lássa az asszony a patyolat fehér Inget, a csokorra kö­tött nyakkendőt. A lábát is szeretné bedugni ágy alá, ne lássa csizmája ragyogá­sát. Csak a szót_ értse meg, amit lassan ejt, halkan, hogy a beteg ne riadjon fel: — Beszakadt a veder a kútba . Arra int a tanya felé, ahol a kútostor meredt nyakkal bök a csillagos ég felé és a Csoór István: YASMACSKA • • • VAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA? Nevet a lány, nem hango­Ban. Ne hallja meg a juhász, aki a szalmatetejű hodályok mellett delet kiáltott. Kék zománcos szilke van a lába közt és az árva nyárfának veti a hátát. Az ostort végigteríti a he­rén. A villát kihúzza és a hajtószárat ráakasztja. padás, mint egy felébe vá­gott tojás. — Az agronőmusé...! A kilincset belülről nyom­ják le és kilép rajta az el­nök meg a doktor, akinek tömött táska feszül a hóna alalt. Az elnök szól előbb: — Hát te? Ügy áll Sándor, mint akit hókonyon vágtak. Elengedi a bicskát és a kabátzsebből ki­veszi a kezét Nyújtani kel­lene a másiknak, de az for­dul a motor felé, talpra ál­lítja, nyitja a benzincsapot, és a slusszkulcsot úgy nyom­ja be, hogy a tenyerével rá­csap. A doktor begombolja a ka­bátján az összes gombot és a hajtókát is felhajtja. A fülére ráhúzza a sapkát, s míg azzal babrál, a ház félé int: — Magas láz, de nem tü­dőgyulladás ... Erős megfá­zás ... Felbúg a motor, füstöt szór a járdára. Az elnök át­veti a lábát, int a doktor­nak, az is meglovagolja a dupla ülést és megindulnak a járdán, ki a kövesútra. A járdáról még visszaki­ált az elnök. — Az orvosságot hozom ... Szaladna a motor után. Két lépés után kiált: — Kinek? A fel túrázott motor nyö­gése úgy odavágta hangját a kerítéshez, hogy menten százfelé ment. A kapuktlincset lenyomta és a téglás úton ment az ajtóhoz. A begörbített muta­tóujját a desdcához akarta verni, de visszafogta a ke­zét. Itthon van itt is... U I a széken, az ágy mel­lett. A kislány haja szétterül a párnán és a ta­BEDE ANNA: Észrevétlen pillanatok Lobbanások szárnycsapások rebbcnések porszem gondok szétszórt lombok nevetések, pille ha lebbent, villám villant, göröngy porlott, mit hordoztok. balomra hamvadt csontok, mlcHd* mennyboltot? Bogárlábon vergődő bánat, — kagylóba száradt állat, vízcseppen hányódó csillagok riadt rezdülése hová pattansz, pattogó szikrák vércseppnyi tűzvésze? Váltainkon pelyhek: percek, miket sorra elejtünk, nyomukveszett égi jelek, miket meg sose fejtünk hol fájtok vissza, semmi-sebek, miket rég elfeledtünk. Megrázkódó fák áldoznl-szánt, bomlatlan holt viraga, fuldokló-nyögő sejtések ájult majdnem-világa, mi szippant föl, micsoda örökkévalóságba? Észrevétlen pillanatok, titeket énekellek, mert ti tartjátok a nagyvilágot. partján a végtelennek. A nap gömbje, s az éj tömbje általatok éled. jár. Utaitokon kolonc ott ül a gödör mel­lett, ahol a tavaszon sárga­földet áztatott tapasztásra. Az asszony kicsavarja a törülközőt. Ott megy el mel­lette, szoknyájával éri a tér­dét Odanyúlhatna, a kezé­ben megfoghatná a törülkö­zőt és mondhatna valamit. Nem nyúl oda. Két öklét tartja a térdén, mozdulatla­nul, mint akiben nincs any­nyi erő, amivel arrébb tehet egy tört szalmaszálat. Félresimítja a kislány ha­ját és úgy teszi a homlokára a vizes ruhát. Mocorog- a gyerek, de nem riad fel, fal felé fordul és nyöszörög, de abban nincs semmi értelem. Az ágy szélére ül az asz­szony. Közel Sándorhoz, csak az ujját kellene arrébb moz­dítani és érné a térdét. Ne­héz a keze, olyan, mintha ól­mot szorongatna a marká­ban. A szó is, ami a csiz­mája elé hull. — Másnap Janival men­tem a héréért... Tóth Jani­val... Csak a kezére pislant az asszony, amit ott gyürkész a térdén. — Az este már félrebe­szélt ... a lázmérő harminc­kilencet mutatott... — Izenhettél volna ... Lehet, hogy nem is hallja az asszony, nem kapja fel a fejét, morzsolja a szót, hal­kan. — Hajnalban szaladtam el... Egyedül hagytam .., Szerencsére jött az elnök a motorral... Megismert... Hazazavart... Visszafordult és reggelig kereste a dok­tort ... Házról-házra, nyom­ról-nyomra... f süng a feje az ember­nek. Meleg a nagyka­bát a hátán, a nyaksál a nyakán és az inggomb szo­rítja a torkát ott, ahol a nyakkendőt csomóba gör­csölte. Szeretné az ujját az inggallér mögé dugni és kö­rülnyújtani. .. Nem mozdul, csak hallgatja a szót és ki­nyitja, a markát, hogy ne a föld+e, hanem a. tenyerébe hulljanak. — Azt hittem, torokgyík... Mert fulladt, nehezen szu­szogott. Pihegett és ahogy vert a szíve, úgy mozgatta a nyakát... Tátogott, azt hit­tem megfullad .., Szaladni akartam, de nem tudtam mozdulni... Azt hiszi már nincs több hegyes bicska, amit a hátába lehet verni. Kiürült a fiók, csak tompák maradtak, amik már nem szúrnak. — Azt gondollam, tífusz... Megnéztem a hasát... Két piros pettyet láttam rajta... A kapuig szaladtam és vé­gignéztem az üres utcán ... Nem jött senki... Az abla­kok is sötétek voltak .,. Nem mertem zörögni senkinek... Mire visszajöttem, egyhelyre nézett... Nem mozdult, csak olyan szemmel bámult, ami­vel nem lehet látni sem­mit ... Sándornak az éjjel ís me­lege volt a dunna alatt. Az este keményen befűtött. Iz­zadt, mert álmában szaladt a forró nyárban, végig a gá­ton, be a füzesbe és ott kap­ta el a lengő szoknyát, ahol legbokrosabbra nőtt a bozót. A fú is forró volt. mert éget­te a térdét és úgy látta a szétterült haj is lángot ve­tett. Mind a ketten égtek és olvadt a hátgerince. Érezte, csorog belőle a zsír és nagy cseppekben szóródtak szét a füvön és a lajtorja virág vi­rágain ... Hajnalban ébredt, de még akkor a világosságot szétvetett lábakkal tartotta vissza a sötétség. Alma villanásai közé szó­ródik az asszony hangja: — Megmeredt... Nem i" mozdult... Kiáltani akar-1 tam ... Hozzányúlni, de bé­na lett a kezem ... Paralí­zis ... Hallottam már ilyet... Azt hittem, így kezdődik ... Csak az óra ketyegett... de a motor nem búgott... Azt hittem, nem is hallom majd... Ketten fekszünk az ágyban... Sándornak mozdul a válla és a nyelve: — Mondjad! Tovább engedte a percet az asszony. Kilépett belőle ide, ahol nyugodt álomban mocorog a kislány, ahol ért-, hetetlen szavakat rftormol.- f — Penicílint kapott... Ánizsos köptetőt írt neki..'. Sűrűn kell rakni a prizni­cet... SIMÁI MIHÁLY VERSEI Qlaiztalqia Emlékeimben alszik a Tisza, selyempárában, piros hajnal-övvel, mint egy lány, aki lehunyta a csillagokat. Emlékeimben alszik a Tisza, és alszanak emlékeim a Tisza mélyén: Benne-felejtett mozdulataim, elvesztett pillantásom, tizennyolcéves tükörképem, egész örvénylő diákkorom, lenn alszik a homályos búvárvilágban. Alszik Margitka tükörképe ls. ringatózik sellővé változóban, elsüllyedt énekén halak lebegnek át, ő pedig alszik, alszik, mint minden alkony, mely piros ikráit ebbe a folyóba rakta. És a halászok — hiába éneklek nekik érte — felhozó hálót, visszahozó hálót nem tudnak készíteni... cA lakaid ]V| ózdul Sándor. Recseg iTX alatta a szék. Feláll és nyúl a törülköző felé. Át­forrósodott, a vízből pára lett és úgy szállt fel a pla­fon felé, hogy szemmel nem is látták. A lavórban meg­áztatja, kicsavarja és nehéz kézzel a lány homlokára te­szi. Nézi az összecsavarodott hajat és messziről szól: — A veder beleszaladt a kútba... Az asszony ránéz, az izza­dó homlokára és a csurranó cseppekre. — Vasmacskával nem pró­báltad? — Nem találtam ... — A padláson van a ké­mény mögött... — Ott nem néztem . . . Csak a kamrában, meg a színben... — A régi fateknő alá tet­tem ... Még tavaly ... A kapu felé néznek, mert úgy hallik, mintha motor búgna. Két adat a szerelem mértanához két lángnyelv a tüzedből két halálos kardvágás a mohó tekintet — polipokra két futó virág mely az utak, a percek indáin át életemet befutotta a lábaid egyszer hó-márvány ózta gyönyörű ágak melyeken dermedt madárként ring a csodálat máskor a gyönyör lobogó lázgörbéi melyektől távol csak láztaldn-betegen tudnék élni a lábaid szerelmed koreográfiáját motívumait az elvarázsolt pillanatnak tótükrű tájon járják csak egyre járják vakító táncait a mindennap-mai napnak a lábaid fKijár Az embert benövi a fű, Átlép a ház-sorok fölött, és beborítja a madárdal. fut a mezőn, fut a folyóig. Birkózik, s nem bír gyönyörű — ahol az új nyár újszülött megáradt-kedvű önmagával, meztelensége ringatódzik. Cf antaizta i{júiá(j Ki a sons végtelen kötőfékjét eloldod, s korbácsolod sugárral, hogy vágtasson veled fantaszta ifjúság, te vakmerő, te boldog, vidd, vidd, emeld, lobogtasd 18 évedet! Te gond nélkül hívő, kétely nélkül remélő, kinek egyetlen útja a nyugtalan Tovább, táltos, te gyorsaság villámainak élő szegezd, szegezd az égre szíved reflektorét! A harc lávája vagy, vulkánok közt az első, azúr-szemű vihar, smaragd-zengésú erdő, kamasz-füttyödre mozdul a végtelen világ... Mert nincs lelkesedés, csak benned, csak teérted, s vagdalkozó korunk téged vár hadvezérnek, — hőssé serdült fiáti halkan ha suhan fehér álmot hoz a halál. A bécsi Aida eszpresszó ablakából jól .látni a Graben színes forgatagát. Kemenesi. már órák óta a kávézó eme­leti ablakában ült, ő is a bel­városi nyüzgést bámulta, de néha fél-* ve nézett a felszolgálónöre, aki több­ször is megkérdezte tőle, óhajt-e mást is fogyasztani. Az Aidában nem szerették azokat a vendégeket, akik óraszámra ültek egy szimpla fekete mellett. Egyszerre egy másik, ugyancsak kopott ruhájú fiatalember állt az asz­tal elé. Szabad? — kérdezte rossz né­metséggel. — Maga is magyar? — hangzott Kemenesi kérdése. — Igen. Honnan tudja? — A kiejtéséről és a ruhájáról. — Mióta van itt? — 1956 novembere óta. Szóval ősz­szel már hét éve lesz. — És? — Semmi se sikerült. Magának? — Nekem se. Pedig ... — Bizony, én is sok pedigről tudok. Itt van például egy Kovácsi D. Ba­lázs nevű ember. A 6ógorom mesélte ennek a Kovácsinak az esetét. O a barátjától hallotta, aki együtt jött ki 56-ban ezzel a Kovácsival Debrecen­ből. Szóval ez a Kovácsi D. Balázs Bécsi történet valami plasztikdolgot talált ki még Debrecenben. Ott egy szövetkezetben alig keresett vele havi kétezret. Itt Bécsben eladta ötmillió schillingért. De ez még semmi! Megismerkedett egy amerikai nővel, a nő beleszere­tett, kitűnt, hogy valami parafadugó­király lánya. Húszmillió dolláros csa­ládba nősült. Ott is megcsinálja a plasztikdolgot, ötször mentek yachton a Földközi-tengeren és az óceánon át Floridába. Sógorom meséli, hogy je­lentéktelen alak. Se nem szép. se nem okos, se nem férfias. Egy szál ruhá­ban jött ki. Mielőtt nászútra ment, .sógorom barátja találkozott vele. Olyan autója van, hogy még Bécsben is megbámulják. Csupa fém, üveg, krokodilbőrülés, tíz rózsa a vázában. Tudja, hogy mibe kerül most a rózsa? Hatvan schilling egy szál. Holnap szerzek bélyegre pénzt és megírom Pestre ezt az esetet. Szóval csak tü­relem. Nekem is van egy jó bulim. Kitaláltam egy szert, amitől nem szárad meg a tinta. Megér egymilliót. Nincs egy cigarettája? Az utolsó? Tudja mit, törje el, adja Ide a felét. Holnap talán több pénzem lesz és egy egészet adok vissza helyette. Ezenkívül hálából beavatom magát még egy nagy lehető­ségbe. Idefigyeljen. Pesten óriási üzlet volt a lángos. Itt nem ismerik: Namármost, ha egy bécsi bankár megérti, hogy micsoda kere­setet jelent, nyitunk Bécs tíz-tilenöt pontján lángosboltot. Bécsben kétmil­lió ember van. Ha csak a negyed része vesz lángost, már eladtunk naponta félmilliót Szóval ezen lehet keresni. És nézze, ha egy kis szerencsém van, engem is meglát valami amerikai mil­liomoslány és belémszeret, mint abba a debreceni mukiba, abba a Kovácsi D. Balázsba. Olyan szép én is vagyok és nekem is csak ez az egy ruhám van. Talán az jó kabala. De már in­duljunk, mert gyalog másfél óra a hely, ahol ágyrajáró vagyok. Nincs kölcsön három schillingje villamos­ra? Hogyan? Hogy magának sincs és maga is gyalog megy egész Möd­lingig? De most jut eszembe, hogy még be sem mutatkoztam. Pót Aladár vagyok. A másik is felállt és szertartásosan bemutatkozott: — Kovácsi D. Balázs vagyok, Deb­recenből. Palásti László é

Next

/
Thumbnails
Contents