Délmagyarország, 1963. június (53. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-23 / 145. szám

6 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap. 1063. június 23. Franyó Zoltán műfordításaiból Mint már beszámoltunk róla, az elmúlt lapokban, csütörtökön rá pénteken Szege­den járt Franyó Zoltán, a Temesvárott élő romániai magyar költő rá műfordító Ady Endre és Juhász Gyula barátja aki szinte az egész világirodalomra kiterjedő műfordításaival és esszéivel tette jelen­tőssé munkásságát. Az alábbiakban román költők verseit közöljük Franyó Zoltán for­dításában. MIHAIL BKNIUCi Szzrelmi cLaL Gyere szerelmi dal Az őselemek legbeltejiből Szelek szárnyán Vihar-hahotával A' éj feneketlen mélyéből Örvényeken nyargalva A mélyvizek pezsegésével. A világűr pásztorai hozza­ínak el Mennydörgéstől megugatott Cslllag-csillagnyájak. Gyere Felhőkből megtestesült Látomások kavargása Villámoktól korhácsoltan A sötétség hátgerincén meg­törten Gyere Mint a hold fogától felhasí­tott Bikája a homálynak Az est ínyéből sarlóként kt­[villanón Jöjj Hajnalok remegése Fejeden a nap aranykazlival Ébreszd fel A vizirózsát a tavon A gerlicét fészkéből A gyár zörejét ércmelléből At álom karjaiból a lányt A törkölyből a korhelyt A hús görcsöt öleléséből a ­Iszerelmeseüet A kaptár melegéből A méheket Jöjj ezer ösvényen Mint az olvadt hő Mint a napos eső Mint a földből earjadó fú Vagy mint a hulló falevelek Mint a sajtóban összegyömő­iszölt szőlő Mint a must pezsgése a hor­[dókban És testesülj meg hirtelen Csak három szóban A szerető fülébe leheU. Csákba göngyölt Alig hallható Gyöngéd is meleg Három szóban csupán: Én melletted vagyok! VICTOK EFTIMIU: (~fi&ldL üzenetek Szívünkkel, mely sebességek bolondja, A távoloktól részeg sas-szívünkkel Egy éjjel majd a holdig lendülünk fel Hol nyíl-hajók vezetnek szűzi honba. A holt golyó ránk hűs szikrákat tűzdel És vakmerő rajunkat furcsa, tompa Zengés fogadja, Jégvirágú pompa, Midőn a Nap már éjes űrbe tűnt el. Ha földi küldetésünket lezártuk, A jégcsapok nagy ablakát kitárjuk Min át a Föld mint vulkán fog kisülni. A jó, nagylelkű Terra rőt tüzében Mély kráterek forronganak, s a Jétlen Jégsírból élő bolygót építünk mi. NICHITA STANESCU: cd kéke Lát&máia Felkelek rá feldíszítem az azúrkék égboltot nyugodt kiáltásommal, melyet gyermekkoromban szoktam meg, mikor évszázados erdőkben barangoltam, és úgy tűnt, mintha a tölgyfatörzsek a függőkertek oszlopai volnának. Államat mellemre hajtom: így férfiasabban zeng a hangom, rá szárnyaim jobban láthatók, ahogy kitárom őket és élükkel mozgó szeleteket vágok a narancKS7.ir.-l fényből, melyet a naplemente szikláról sziklára ejt le, míg zrngésrc készteti tömbjeiket. Én magam, cn-szemcmmel — esküszöm a napra, a madarak keringő lelke re és testem egyre hosszabbodó árnyékára — megkerültem a függőkertet. F.z a nap és a csillagok közé gurított termékeny főid előérzete volt, rá bármily dicséretet kiáltottam volna, egy paránnyal több széttépte volna ajkam vonalát, bezúzta volna ámulattól párolgó fogaimat. Szeretlek. Béke, szememnek iker-szeme iránt érzett szeretetével, a kéz szeretetével egy más kéz Iránt, a gondolatok szeretetével az értelmet teljesen kifejező szavak iránt... Ezért dobom él nyugodtan vértemet rá lándzsámat, melyet hosszasan köszörültem holdvilágos éjeken. rá ólomtalpú saruimat, hogy többé ne pusztuljon el alattuk a fű... Csak szárnyaimat tartom meg, rá napszálltakor a sziklik élére lendülök, vagy csigavonalú kvarcoszlopodra és sietség nélkül tárom szét, hogy jobban láthassák mindenfelől. Célzatosság, van abban, hogy ez a szep­lős Kurucsai, ez a ..., ez a divatkáder már har­madszor ver át. Harmadik esztendőben ígérte meg a boglári beutalót, biztosra, százszázalékra, rá végül min­dig Lillafüredre akar külde­ni. Kánikulában Lillafüred­re, mikor víz után áhítozik az ember! De már másban is tapasztaltam a rosszmájú­ságot. Ne­kem kétnapi­pal később \ szólt, hogy kedvezmé­nyes tüzelőt lehet vásá­rolni, s egy- I szerűen meg- • feledkezett \ rólam, ami- ••••••••« kor csoportos kirándulást szervezett a szak­szervezet a Duna-kanyarban. De mondaná meg, ha valami baja van velem! Persze, tu­dom én, mi van a begyében! Az piszkálja a lépit, hogy az élüzemavató ünnepségen, há­rom évvel ezelőtt félreültem a feleségével. Tehetek én róla? Ezért a feleségére kel­lene pikkelnie! No de ez nem megy tovább. Le fogok vele számolni. Egyszerűen kap két fülest, egyet jobb­ról, egyet balról rá majd ész­hez tér. Vagy neki haj tok a szakszervezeti gyűlésen! Itt­ott szedi magát össze, ha rá­tátom a számat. Ne gondolja, hogy packázhat velem! pí»r«7<» nem muszáj ezt íCiaőC, i]yen nyilvánva­lóan. Igen, azt mondhatja, hogy sértődésből... Valami mást kell kitalálni, hogy ne is sejtse, honnan fúj a rrzél, mert akkor visszalő. S mégis csak ő ül nagyobb székben. Jobb lesz, ha indirekt mó­don kapja a tust. Megvan! Hiszen a felesége ott dolgo­zik a Tejsavanyító Vállalat­nál, ahol személyzetis a só­gorom. Vagy még jobbat, tu­dok! A sógorom jó barátja a Kaptafakészítő Üzem meó­aának, aki naponta ellenőrzi a Kurucsai nagynénjének a munkáját. Ott kapja vissza, ahol nem is várja! Igaz, hogy ebbe bele lehet magya­rázni -rokoni szálakat* ... Nem, nem is ez kell! Szóval a személyzetis sógorowi el­megy a Spanyolviaszk Kisze­relő Vállalathoz rá beszél a művezetővel, aki viszont •gyütt gyerekeskedett a Tar­honyagömbölyítő Kézműipari Ktsz főkönyvelőjével. Meg­főzik a főkönyvelőt, hogy fűtsön alá a Kurucsai ba­rátjának, aki brigádvezető a ktsz-ben... Sok a selejt vagy rossz a munkafegye­lem. vagy vajmi vaj úgyis a fülére kenhető. Nem kap prémiumot egy negyedévig, kiírják a nevét a szégyentáb­lára, s Kurucsai nöstcllked­het a barátja miatt. Lehet, ez a mufti is végigviszi a gyújtózsinórt a mi rokonsá­gunkban, akkor éppen a nyugdíj előtt érheti karam­bol az öregemet a Tollfosztó Trösztnél, az unok(/»csímet a Szószaporító Rt-nél és a feleségemet a Zabhegyező Ktsz-nél. S vagy segít az ügyben a nagyfejű após, az ipari osztály munkatársa, vagy sem, hiszen ő meg nem nagyon ugrálhat, éppen tavaly volt egy fegyelmije. S ha segítene .......... is, fölötte j A hosszú kéz hogy akkor ez meg elszalad a cimborájához rá azt mond­ja neki: -Kurucsai komám, engem sérelem ért, védj meg! Beszélj az üb-elnökkel, akivel minden héten egy ér­tekezletre jársz* Igenám, de a főkönyvelő együtt jár horgászni az ot­tani üb-elnökkel, s még jobban víz alá nyomják a Kurucsai komáját, de még Kurucsai is kap a leckéből, mert a szakszervezeti aktí­ván meg fogja bírálni a má­sik üb-elnök, hogy protek­cióért folyamodott hozzá rá meg akart semmisíteni egy jogos határozatot &' akkor lehet, hogy még le is váltják ezt a szeplős divatkádert, de legalábbis olyan fegyelmit kap, hogy meggebed belé! Megtanulja majd, hogy nem lehet packázni velem csak azért, mert én egy egyszerű diszpécser vagyok. De megtanulja-e? s£'n~ nem is tudja majd, hogy ki ejtette a pácba. S ha nem tudja, engem azután sem fog jobban respektálni, azután is kidugja a szememet a bog­lári beutaló helyett lillafü­redivel. Ha pedig megtudja, akkor azért se! És akkor esetleg ő is megindít egy másik gépezetet. Mert az ő nagynénje meg, aki a Kap­tafakészítö Üzemben dolgo­zik, mindennap együtt ká­vézik a Vöröskereszt titká­rával, akinek a férje ugyan­csak valami vezető a szak­szervezetnél. rá így is, meg amúgy is összestimmelnek Kurucsaival. Na most, ha J van a Ku­• rucsai egyik 2 ultiperínere a . megyei ta­• nácsnál, aki­2 nek egy pisz­• szentésere le­2 simulnának iiaaiiaiiii úgyis a fel­borzolt ser­ték. Hiába, ha nem si­kerül megnyerni az ügynek a Juda néni fiát. aki egé­szen a minisztériumig vitte, s szegről-végról mégis ro7 kon, ha nem tartja is az atyafiságot, nekem nem lesz boglári beutalóm júliusra. S még azt is ki kell nyomoz­ni, hogy ennek a Kuruosai­nak nincs-e valamiféle ősz­szekőttetráe a másik minisz. tóriumban, vagy a kormány­nál, mert ha az magasabb polcon áll. ismét csak meg kell gondolni. Akkor is ma­rad ugyan még egy ütőkár­tya, mert én meg egyszer együtt utaztam a villamoson az üdülésügyi miniszter so­főrjével rá én mutattam meg neki, hogy merre van a Csiperke utca. El ls kísér­tem a patikáig, rá ő meg­ígérte, hogy hozzásegít majd a boglári beutalóhoz, de ad­dig is köszöni a szívessége­met és bármilyen segítsé­gemre lehet, készséggel vi­szonozza ezt a jócselekedete­met. Márpedig mindenki tudja, hogy a nagyemberekf sofőrjei sokszor többet tud­nak segíteni, mint maguk a nagy emberek! No, Kurucsai, dul a gépezet, a verkli, mű­ködésbe " lép a " Hosszú kéz?. Lásd meg, ha kell, álcár pol­gárháborúig elmegyek, de velem nem packázol többet! Majd fogsz te adni boglári beutalót, akár kettőt is egy évben! SZ, SIMON ISTVÁN BÁRDOS PÁL: Cukrászda, 2963 ' • Kossuth rádió, Budapest. A pontos idő tíz óra. Hallgassák meg legfrissebb hí­reinket. Tovább tart a francia bányászok sztrájkja. A kormány nem hajlandó tár­gyalni a szakszervezetek képviselőivel.,. Hárman ülnek az asztalnál. A színész, a medika és a mama. A színészen új cipő van. Sárga bőre illatos a tömérdek krém­től, tompán veri vissza az üvegablakon be­vágódó napfényt. A gazdája kedvtelve né­zegeti, forgatja, keresztbevetett lábát föl­tűnően lógázza. Minél többen lássák a di­vatos, hegyes orrú lábbelit. Egyébként is divatosan öltözködik. Már nem fiatal, de kora sincs még és a színpadon igazán jól mutat. Ott ls a kosztümös darabokat sze­reti'leginkább, rengeteg csipkefodrot rakat magára a szabóval és, kínosan tiszta rajta minden. Kedveli a nyugati színművek do­bozból kivett elegáns hőseit is. gyakran saját ruháiban játszik. Az a fajta művész, akinék a kritikából mindig jut egy dicsérő félmondat. Sose volt nagyobb sikere és sose bukott meg. Dicséretes szorgalommal ké­szül a föllépésre. Pontos, megbízható és jó kollega. Mindenben a divatosat szereti, ruhában, könyvben, színdarabban, s a vé­leménye is mindig divatos. Barátai és Is­merősei kedvelik, nagyobb adóssága és kü­lönös ismertetőjele nincs. ... Újabb területeket öntött el az árvíz. Budapest is Székesfehérvár között meg­szakadt a vasúti közlekedés, a vízügyi szervek felhívják a lakosság figyelmét, hogy ... A medika gesztenyebarna. Tanárai nagy jövőt jósolnak neki, vizsgáit színjelesen tette le, még az anatómiát is kifogástala­nul megtanulta. Sebész szeretne lenni, keze pontos, sohase remeg, természete nyugodt rá kiegyensúlyozott.' Arcára rákövült a megelégedett emberek íélmoeolya, néha szertelen jókedve támad, olyankor nagyo­kat visongat rá az évfolyamtársai azt hi­szik, hogv becsípett. A színész jelenlétében azonban az égvilágért hem csinálna Ilyet, inkább csak hallgat és rejtélyesen moso­lyog. Tizennégy éves korában volt először viszonya egy szeplős és buta kamasszal, akinek egyetlen rokonszenves vonása volt a pattanásai mellett, az hogy jé! evezett. Később jött néhány nagy szerelem, majd néhány kisebb, most pedig a színráz. Csak­hogy ennek a keze simogatásán túl semmit se engedett, hogyisne, ez csak vegye el őt feleségül. ... Iránban ismét-mozog a föld. Vulka­nikus és tektonikus erők következtében ndgyerejű földlökések rázkódtatják meg az ország északi részét. A nemzetközi vö­röskereszt repülőgépen küldött élelmi­szert és gyógyszert a földrengéssújtotta vidék lakóinak ... A mama bundája már kissé megkopott, de szőkesége annál kifogástalanabb. 0 va­lóságos mintaképe a jó háziasszonynak. Vi­lágéletében példamutatóan gazdálkodott^ képes volt kilencven fillérért venni meg egy forintot. Már régóta özvegy, férje rossz emlékét és szerény nyugdíjat hagyott hát­ra. Abból, mag kézimunkából kell meg­élnie, úgy ahogy lehet. Az a pár csomag amit havonta kap Nyugatról, kis fehérne­mű, női harisnya, kávé, miegymás, az ugyan nem sokat lendít rajta. Igazán cso­da, milyen takarosan járatja a lányát ilyen viszonyok között. Különben a maga mód­ján a mama a legnagyobb híresség hármó­juk között. Mesés ízű befőttjelnek híre köz­ismert az egész városban. Specialitása egy barackdzsem, már sokaknak leírta a recept­jét, de senkinek se sikerül olyan tökélete­sen, mint amikor ő maga ügyel rá. Sava­nyúságai is közismerten jók, nála sose pu­hu] meg az uborka és nem fonnyad el a zöldpaprika. Dinnyét hétféleképpen tud el­tenni, befőttnek, savanyúságnak s nagyon rossz véleménye van a konzervkészítmé­nyekről. Mióta megnőtt a lánya, sokat jár­nak együtt hangversenyre, színházba, de mostanában valahogy nagyon fáradt és csak az operett jelent neki kikapcsolódást. Sok szakácskönyve van, vasárnap délutá­nonként azokat lapozgatja és a legjobb re­cepteket fölírja, féltveőrzöti füzetébe. Az a naplója. Már készül a lár 'akodalmára, azt is kiválasztotta, mit süssön. ... Az Amazonas melletti őserdőben le­zuhant egy repülőgép, helikopterek in­dultak megkeresésére. A gép negyven utasának és hét főnyi személyzetének sorsa ismeretlen ... A színész gyönyörködik az új cipőben, da a mama elégedetlen. — Nem értem magát, Géza, maga, aki úgy szereti a kényelmet, hogy vehet ilyen hegyes orrú cipőt;. — Kezltc&ókolom, cseppet sem szorít. Amíg kirakatban láttam, én is féltem, hogy szúk lesz. Mondtam is a kiszolgálónőnek, nem csinál az ilyen tyúkszemet? ő csak nevetett, ugyan, kérem, mondja, fél Olasz­ország ilyenben jár. A többi mezítláb. De mezítláb se ilyen kényelmes. Ez egy prí­ma, finom cipő, kérem. A színész hangosan beszél, ahogy meg­szokta a színpadon. Mindent dramatizál, széles gesztusokkal húzza alá szavait, nem is pózból, inkább megszokásból. — Hát jó, mondom, próbáljuk fel. Hoz­za a kanalat, olyan hosszú nyeles kanalak vannak most, hát egyből belecsúszott a lá­bam. És nem szorít sehol se. A mamának tetszik a cipő, mert tetszik a színráz-vő. Hanem természetében van az ellentmondás, nem szereti, ha másnak van Igaza, ö mindig óv és figyelmeztet. Köz­ismert orákulum, már többször igaza lett. Most is öktatóan emeli ujját'— no no! Vi­selve válik. Nem jó ezt elkiabálni. Majd meglátom, mit mond pár nap múlva. — Nekem tetszik — mondja a medika és rejtélyesen mosolyog. — Köszönöm — hajlik felé a színész és szeretne mélyen a lány szemébe nézni, de az elbámul valahová rá nem gondol sem­mire. ... Útnak indult a Lunnyik 4. Óriási teleszkópok figyelik jelzéseit. Segítségé­vel sok új ismeretet szerezhet a tudo­mány, a Hold közvetlen környezetéről. Ez az új kísérlet minden valószínűség szerint az ember holdutazását készíti elő... — És nem volt nagyon drága? — Ez már a mama szakterülete, ö tudvalevően sokkal olcsóbban vásárol, mint a többi em­ber. A színész is érzi a csapdát és kapás­ból letagad egy százast. — Kettőkilencven. Igazán olcsó. — Olcsó? — a mama hangja fölkunko­rodik, őszinte fölháborodás fűti —. Három­száz forint egy ilyen vacakért? Hisz eb­ben alig van valami kis anyag. .. Kész rablás... Ugyan már, már semmin sem csodálkozom ... Mikor kettőötven egy to­jás . .. Valamikor négy fillér Volt. — Az már elmúlt, mama — szól közbe a medika, mert fél az anyja emlékeitől. — Az csak a koronás világban lehetett. — Igen, kezicsókolom — kap a szón a színész — az régen volt. Most kettőkilenc­ven nem sok egy ilyen cipőért — annál is őszintébben mondja, mert tudja, hogy szaz­zal többe került, ahhoz képest tényleg ol­csó kettőkilencvenért. — Mért nem csináltat inkább méretre cipőt — kérdezi a mama, — az sokkal ele­gánsabb, — Viszont sokkal drágább. — Ne hidd, kislányom, ne hidd — most már a témánál van, erről naphosszat be­szélhetne, ezeknek a tapasztalatlan fiata­loknak — nem mindig az az olcsó, ami kevesebbe kerül. Lehet, hogy a csinálta­tott cipő drágább valamivel, de megéri. Hol van már egy ilyen gyári vacak, mikor a kisipari cipő még mindig cipő! Legalább kétszer annyi ideig tart és mennyivel szebb! Már messziről látszik rajta, ez igen, ezt mester készítette, nem pedig gép. Va­lamikor szegény apád, a megboldogult férjem, mindig csináltatta a cipőit. Igaz,.... neki kissé deformált volt a lába ... ,.. Tovább éleződött a berlini helyzet. , A nyugati hatalmak ügynökei már két­száz bombamerényletet követtek el a fal ellen. A Szovjetunió komoly figyelmez­tetést intézett a háborús kalandorokhoz, maga ég el, aki felelőtlenül játszik a tűzzel... • r • — Borzasztó — mondja a színész és megkavarja a kávéját. — Borzasztó, mi- , lyen gyorsan változik a divat. Ma veszek, valamit, holnap a fél város olyat hord, holnapután már ki is ment a divatból... A mama a cukor felét a kávéba teszi, a másik két mokkát táskájába csúsztatja. Jó lesz az még később. — Igen — mondja —, túl jól megy egye­seknek, nem tudnak mit kezdeni a jódol­gukkal. Emlékszem, a férjemnek, a te bol­dogult apádnak, volt egy barna félcipője. Pesten csináltatta, úgy emlékszem, mintha ma lenne. — Tetszett mesélni, mama — a medika hosszú, ideges ujjaival felemeli a csészét és nagyot kortyol belőle. Alig várja, hogy elmenjen az anyja, unatkozik, és szeretné egy kicsit megkínozni a férfit, ne üljön olyan magabiztosan. Különben is kérte, hogy ne sárgát vegyen, azon nagyon lát-, szik a piszok rá semmihez se lehet föl­venni. De ez egy nagy mafla, biztosan megvette az elsőt, amit kezébe adtak. — Meséltem? Mindegy. Szóval Pesten csináltattuk, mit mondjak, kétszer annyi­ba került, mint itthon. De megérte... Ti­zenkét évig hordta. Tizenkét évig. Az a cipő mindig divatos volt. Mondtam is sze­gény férjemnek, látod, fiam, ez a művé­szet, nem szobrot csinálni. Tizenkét évig hordta, pedig, hogy finoman fejezzem ki magam, kissé deformált lába volt. A medika a színész sárga cipőjére néz és az apja formátlan, bütykös lábát látja maga előtt, ahogy kiszabadul a félretapo­sott ócska csukából, ujjait mozgatja a zok- '' niban, majd kezdődik a lábáztatás rituális szertartása, a családi béke elmaradhatat­lan esti jelképe az összkomfortos lavórban, -e— Én a változatosságot szeretem. Kép-

Next

/
Thumbnails
Contents