Délmagyarország, 1963. május (53. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-10 / 107. szám

Az emberiségnek csak egy útja van: a béke Nagygyűlés a győzelem napján a lidicei rózsakertnél VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Munkából érkezett felnőttek, délutáni sétájukat megszakító embereik, egyenruhás úttörők, diákok és egyetemisták több ezres eleven gyűrűje vette körül tegnap délután a lidicei rózsakertet az Aradi vértanúk terén. Az emlékmű mellett emelvény állt, s előtte sorakoztak fel a tömegszervezetek küldöttei, a béke kék zászlaival. A téren zene szólt, a hódmezővásárhelyi honvéd zenekar játszott a békenagygyűlés közönségének. Négy óra előtt megérkezett a térre dr. Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, a nagygyűlés szónoka, akit elkísért a lidicei rózsakerthez Perjési László, a városi pártbizottság első titkára: Nagy Dániel, az Elnöki Tanács tagja; Katona Sándor, a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottságának titkára és Lacsán Mihályné, országgyűlési képviselők; dr. Búza László akadémikus, a városi népfrontbizottság elnökségének elnöke; Hofgesang Péter, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára, valamint a városi pártbizottság több tagja, a városi tanács végrehajtó bizottságának több tisztségviselője. 1945. május 9.. a fasizmus felett aratott győzelem ünnepe alkalmából hívta békenagygyűlésre a Hazafias Népfront városi bizottsága a szegedi dolgozókat. A Himnusz elhangzása után Várnai Zseni versét szavalta el Nagy Zoltán, az irodalmi színpad tagja, majd a Tanárképző Főiskola kórusa énekelt: "Békét a világnak, békét minden népnek!.. * Ezután dr. Kedressy György egyetemi tanár, a Hazafias Népfront városi elnökségének tagja köszöntötte a nagygyűlés részt vevőit, majd dr. Ortutay Gyula mondott beszédet. — A világ szövetkezett haladó erői tizennyolc esztendővel ezelőtt, 1945. május 9én zúzták szét a hitlerizmus fegyveres gépezetének maradékait — kezdte beszédét. — Azóta egy új nemzedék nőtt fel, amelyre nem fröccsent a háború szennyéből, s reméltük, hogy ez az ifjúság a béke első nemzedéke lesz. Mikor ezt a győzelmet ünnepeljük, rájuk gondolunk itt elsősorban, a lidicei mártírok rózsakertjében, s azokra, akiket a hitleri háború kegyetlensége ölt meg. A halottakat már nem engesztelhetjük, de az új életeket és a maradék életet védenünk, őriznünk kell. Hiszen vannak, akik azóta is és ma is szítják a háború tüzét. Akkori reményeinkben azonban mind teljesebben hihetünk, mert a moszkvai békekiáltvány óta egyre éberebb a világ lelkiismerete, nagyobb az emberiség felelősségtudata. Ugyanakkor a legkülönbözőbb fajú és világnézetű emberek kezdenek egy nyelven beszélni, kezdik megérteni, hogy csak egy útja lehet az emberiségnek: a termonukleáris háború borzalmai helyett a népek békés egymás mellett élése. Manapság, amikor az államok együttesen 120 milliárd dollárt költenek évente fegyverekre, de ugyanakkor 35—40 millió embert öl meg az éhség és 700 millióan nem tudnak írni-olvasni a világ népességéből, legfontosabb kötelességünk, hogy részt vegyünk abban a világméretű harcban, amelynek az a célja, hogy az emberiséget fenyegető rémet, az atomenergiát, a nukleáris energiát a kor áldásává emelje — mondotta egyebek között — A béke ma már nem puszta óhaj. Olyan hatalmas erő áll mögötte, mint a szocialista világrendszer, a felszabadult gyarmati népek, a semleges országok és a világ valamennyi dolgozójának harcos békeakarata. Ez ma már erösebb minden háborús szándéknál. — Nem becsüljük le a háború reális veszélyét, de azt mondhatjuk: ha az emberiség akaratával szembeszegülve, lennének, akik kacérkodnak azzal a veszéllyel is, hogy minden emberi élet rádióaktív hamuvá váljék, számolniuk kell azzal, hogy a béke mellett ma már olyan hadseregek vonultak fel, amelyek minden hatalomnál nagyobbak, félelmetesebbek. S hogy ez a hatalom, ez az erő mégis leszerelést, a második világháború politikai romjainak eltávolítását sürgeti —, mondotta befejezésül — az a béke legnagyobb -atombombája* a világon. Hiszen a Szovjetunió és a szocialista országok békepolitikájának e nagyszerű tartalma megnyerte már az emberiség szivét.* A nagygyűlés közönsége lelkes tapssal fogadta a gyújtó beszédet. Ezután virágokkal borították el a szegedi üzemek, iskolák, tömegszervezetek küldöttei a lidicei mártírok emlékművét. /Koszorút helyezett az emlékműre a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnöksége nevében dr, Ortutay Gyula is. MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 53. évfolyam, 107. szám Ara: 50 fillér Péntek, 1963. május 10. Megkezdte tanácskozását a magyar szakszervezetek XX. kongresszusa Csütörtökön délélőtt az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában megkezdődött a magyar szakszervezetek XX. kongresszusa. A négynapos tanácskozáson 600 szavazati és 140 tanácskozási jogú küldött, valamint mintegy 350 meghívott vesz részt. A kongresszusra több mint 40 külföldi szakszervezeti szervezet is elküldte képviselőit. A kongresszuson megjelent és az elnökségben foglalt helyet Kádár Jáno6, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára, Gáspár Sándor, a Budapesti Pártbizottság első titkára, dr. Münnich Ferenc államminiszter és Rónai Sándor, a Politikai Bizottság tagjai, továbbá Nyers Rezső, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság póttagja. Az elnökségben foglaltak helyet a külföldi delegációk vezetői is. Megjelent a kongresszuson a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány több tagja, valamint állami és társadalmi életünk számos más vezető személyisége és a tömegszervezetek képviselői. A kongresszust Somogyi Miklós, a SZOT elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja nyitotta meg. Üdvözölte a párt és a kormány képviselőit, a külföldi delegációkat, valamint a kongresszus összes résztvevőit A kongresszus ezután egyhangúlag elfogadta az előterjesztett napirendi javaslatot, majd Brutyó János, a SZOT főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, az első napirendi pont előadója emelkedett szólásra. Brutyó János elvtárs beszámolója — A magyar szakszervezetek tizenkilencedik kongresszusa óta öt esztendő telt el — kezdte beszámolóját Brutyó János. — Ezek az évek, ha nem is voltak zökkenőmentesek, összességükben a magyar szakszervezeti mozgalom jelentős fejlődését hozták magukkal. A szakszervezetek helyesen követték a Magyar Szocialista Munkáspárt politikáját és hozzájárultak ahhoz, hogy dolgozó népünk azt magáévá tegye. így a szakszervezeti mozgalom részese annak az előrehaladásnak, amely hazánk társadalmi, gazdasági életében végbement, és lehetővé tette a szocializmus alapjainak lerakását* a szocializmus teljes felépítésének megkezdését. — Az elmúlt években megnőtt a szakszervezeték társadalmi felelőssége, tevékenysége és ezzel arányban megbecsülése is. A szakszervezeték véleménye jelentős tényező minden olyan kérdésben, amely munkásosztályunkat, dolgozó népünket érinti. A tizenkilencedik kongresszus óta a szakszervezetek tagjainak száma 850 ezerrel nőtt. és ma már éléri a 2 700 OOO-et. A bérből és fizetésből élőknek több mint 90 százaléka szervezett dolgozó, a feladatokat pedig több mint félmillió tisztségviselő és szakszervezeti aktivista segít megoldani. — A szakszervezetek legfőbb célja a dolgozók életSZOT főtitkára —, hogy minden területen gyorsítsák meg a munka ütemét, szakembereink érezzék át, hogy rájuk is nagy felelősség hárul a szocializmus teljes felépítésében. A szakszervezetek tegyenek minél többet a visszabúzó erők leküzdésére. — Sajnos, elmaradtunk a munka- és üzemszervezés tudományában egyes baráti országok, valamint a legfejlettebb kapitalista országok mögött. Szükségesnek látszik olyan központi intézmény létrehozása, amely a különböző iparágakban a nemzetközi tapasztalatokat is feldolgozva, segítené általánossá tenni a termelés megszervezésének legjobb módszereit. A kérdés megoldását sürgetik az idei tervfeladatok is. A nagyon komisz fokoznunk eredményeinketa tél következtében népgazdatermelékenységre és a gaz- ságunk egészének mintegy daságosság növelésére, vala- 3.52 milliárd, ezen belül az mint a munka minőségének építőiparnak egymagában is javítására amihez a szak- több mlnt egymilliárd főszervezeteknek az eddiginél rinto8 elmaradást keu pónagyobb segitseget kell ad- tolnia niok — állapította meg Bru- De ^ ^ keU tartamok tyo János. ezt a feladatot a kohászat, — A termelékenység pél- a szállítás és nem utolsósordául az ötéves terv első két ^ 3 mezőgazdaság dolgo, , , zoinak is eveben eredmenyesen ala- — A szakszervezeteknek — kult. Ebben benne van sok folytatta a SZOT > főtitkára tízezer szakszervezeti akti- — az eddigieknél hatékovista erőfeszítése is. Ameny- nyabban kell részt venniük nyiben azonban előre nézünk az egész népgazdaság és az és az eredményeket nemcsak egyes iparágak előtt álló fela néhány évvel ezelőtti szín- adatok kialakításában, a tervonalhoz, hanem az ötéves vek végrehajtásában és elterv céljaihoz és a távlati lenőrzésében. , tervekben körvonalazott fel- A probléma nem a leheadatokhoz viszonyítjuk, ko- tőségek, a hatáskörök, vagy réntsem lehetünk elégedet- jogkörök területén mutatkotek. zik elsősorban, hanem ott, A termelékenység növeke- hogy körülményeinek javítása, ennek kulcsa viszont gazdasági életünk fejlődése. Ezért kell désének üteme elmaradt az elkövetkező évek követelményei, sót — ami még nyugtalanítóbb — a mai lehetőségek mögött is. Több segítséget a műszaki fejlesztés megvalósításához még nem tudtuk meghonosítani a dolgozók kezdeményezéseit, javaslatait jól érvényesítő munkamódszert. A tervek jó megvalósítása még ma sem támaszkodik eléggé széles közvéleményre, pedig a dolgozók tapasztalatai, javaslatai, észrevételei hasznosításának ma már ki— Az első helyen a mű- vagyunk rá, hogy egyes ipar- alakultak az eszközei, forszaki fejlesztés ütemének ágazatok szakemberei és mái, csak ezeket nem haszelégtelensége áll. A jövőben szakmunkásai ma már világ- náljuk ki megfelelően. Ilyen a maga sajátos eszközeivel a viszonylatban is újat, hala- eszközök például a termeszakszervezeti mozgalomnak dót produkálnak. Éppen lési tanácskozások és a mais több segítséget kell adnia ezért kérjük — mondotta a szaki konferenciák is. a műszaki fejlesztés megvalósításához. jobban keii se- A dolgozók kezdeményezéseit gíteni, hogy a szervezett dolgozók javaslatai felszínre jussanak ós meghallgatásra találjanak. — Mutatkoznak problémák _ Az elmúlt években egy- nyüket a vállalatot érintő a beruházások megvalósítá- több helyet kapnak a összes fontosabb kérdések elsában is. Nem kétséges, hogy szakszervezetek tevékenysé- döntésében. Legyen ennek e problémák megoldásában a géb^n az üzemi demokrácia egyik eszköze az üzemi tafelelősség elsősorban az ille- erősödésének kérdései. Ezzel nács is. tékes gazdasági vezetőé, de kapcsolatban gyakran merült — Kétségtelen azonban, a szakszervezetek érintett fel az üzemi tanácsok hely- hogy az üzemi tanácsokat szerveinek és tisztségviselői- zetének tisztázása is. szervezetileg is alkalmassá nek is több a feladata, mint — a sokoldalúan megvita- kell tenni az új, megnövetott vélemények szerint kedett feladatok ellátására, legfontosabb az üzemi de- Ezért az a véleményünk, mokrácia erősítése, széle- hogy az eddigi jelölési rendsítése. szer helyett jól érvényesítő munkamódszerre van szükség egyszerűen a bírálat. — Helyenként és esetenként meg kell vizsgálni, milyen eszközökkel segíthetik a gazdasági vezetést feladatai Ehhez minden rendelkezésre megoldásában. Túl kell jutni végre álló eszközt és formát. így a az üzemi tanácsokat is fel az üzemi tanács minden tagját termelési tanácskopuszta megállapításokon, s lehet, tehát fel is kell hasz- ^^tj^** a hibákat a szakszervezet nálnunk. Abból kell kiin- Uevanakfor ned,? léteto ^Ttn^tL sürgö" ?ulr hosy 8 Vmtat°t ^ -^ffobb^UNKA'tdt sen ki kell javítani. lajdonosai a munkások, a kében megfelelő mér+éVtien A mozgalom használja fel a dolgozók összessége. A gaz- ^^en^ük it üSrfMta műszaki és fizikai dolgozók dasági, műszaki és mozgalmi ^^k toánvíti^ w^n to segítségét és javaslatait. vezetők a dolgozók bizalmá- "áb^a s ^ ü^ni s^Srer" A szakszervezeti mozgalom ból irányítják a munkát ró vereti sS^fekfetadatará^£ elismeréssel adózik az új kötelességük tevékenységük- tendLtenitón t gyártmányok és eljárások ről a vállalat gazdáinak, a a s^z^ez^ti birotísác tit! megteremtésében kiváló ered- dolgozók összességének rend- kárt lS^ /T ® menyeket elérő műszakiak- szeresen beszámolni, tájékoznak. kutatóknak. Büszkék tatni őket, kikérni ' vélemé- (Folytatás a 3. oldalon.) I