Délmagyarország, 1963. május (53. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-05 / 103. szám

2 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1963. május 5. Vihar egy színdarab körül Idén február 20-án mutatták be a nyugat-berlini Theater am Kurftirstendammban Rudolf Hochhuth Der Stellverter (A vikárius) cimíi színdarabjai. A bemutatót egy kitörő vihar jelei előzték meg. Amikor aztán előadták u darabot, rögtön ki is tört az előre ígérkező vihar. A darab éles sujtóharcokát, hangos közéleti vitákat kiváltó szenzációvá vált. Mígnem — hiába játszották lelt házak előtt — a napokban levették a műsorról. A darab szerzője 34 éves hamburgi protestáns fiatalember, egy nyugatnémet lönyvkiadó lektora. Háromévi kutató munka után, hiteles kortörténeti dokumentumok birtokában írta színművét, amelyben határozottan állítja és bizonyítja, hogy XII. Pius pápa annak idején politikai meggondolásokrahivatkozva visszautasította azl a kérést, hogy felemelje szavát a fasizmus üldözöttéinek érdekében. Hochhulh azt állítja, hogy a pápa ajkat a kritikus időkben egyetlen olyan szó sem hagyta el, amely a nácizmus ünnepélyes elítélését jelentettd volna. A darab főhőse Páter Riccardo Fontana mint Hitler, aki csak eljátszcgy íiatal olasz pap, aki úgy érzi, keresz- sza Európa hatalmát' aki tény hite az üldözöttek segítésére kötelezi. Mussolinitól teljesen céltaRómábu is elmegy, hogy érdekükben köz- lan kalandokba hagyja sobejárjon. de útja eredménytelenül végző- dortatni magát Afrikában és dik. Erre saját mellére tűzi a megbélyegSIMAI MIHÁLY: TÁJ ző sárga csillagot és a római zsidókkal együtt ő is Auschwitzban pusztul. A mű ellen, amelynek XII. Pius pópa az egyik szereplője, a nyugatnémet katolikus köröfz frontális támadást indítottak Legutóbb a Vatikán hivatalos lapja is éleshaugú cikkben ítélte el a szerzőt es Piscatort, a darab világhírű rendezőjét. Csakhogy ez az acsarkodás hiába történt. A darab ugyanis közben már elindult külföldi útjára: többek között a londoni, a basell, a bécsi színházak készülnek bemutatására. Az alábbiakban részleteket közlünk a híressé vált darabból. A jelenetben Riccardo, a fiatal pap palotájában — a bíborossal és apjával beszélget a pápa magatartásáról, akit a bíboros "főnöknek/' nevez. Görögországban — nem lehet képes Nyugat egyesítésére. Részlet A vikáriusból BÍBOROS: Egészségedre, hallja csak. mit mond a fia pápa arra használja ki HitRlccardo! (kezében pezsgős- .— pedig milyen okos fiatal- ler szükséghelyzetét, hogy pohárral, melyet kiürít, mi- ember és most ugyebár, úgy megfenyegeti a konkordáclött visuatenné az asztalra íátszik, mégis megfertőzte tum felmondásával, ha to— a lakáj rögtön utdnatölli ez a Casablanca — bolond- vábbra is gyilkolja a zsidó— elmondja híreit, olyan súg. De hát a Szűz Máriára kat? New Yorkból tegnap hanghordozással, mint aki a ki fogja Hitlert valaha is szörnyű híreket hallottam mellékesség látszatával akar úrra kényszeríteni, hogy fel- Lengyelországról és Romáhatást elérni). London éppen létei nélkül kapituláljon? nláról... most erősíti meg, amit teg- De muszáj nekünk erről nap este Moszkva már kö- ugyebár zölt, ugyebár. Sztálingrádnál a szép befejeződtek a harcok. Egy azért Jó...-,.., . ,. . .. . , német tábornok Sztálin fog- jak a papájának, Riccardo. 4gta ILlz/V,! súgóban! A Volgán nem keltek át. Tessék! eDDen ma ezen BÍBOROS: (mosolyog, délelőttön'" Én ma^d hirtelen idegessé váh arc ok. Egy azért Jöttem K gratulál- lik- felemelkedik), önt is BÍBOROS: Hát azt hiszi, azok a hetvenkedő partementek es vilaklubok á la Genf rendelkeznének ehhez erővel? Nem az őszinteség hiányába pusztult bele a Népszövetség? Ah, ezek az érdekképviselők Varsótól Londonig — ezek halálra beszélték Európát. Kérdezze csak meg az apját, ugyebár, jó? Nem, ez a kontinens túlédesapja római ^ ttÚJ*!*®°S5" „f'Síf"' Hl é» aniával feletektől feldúlt ahhoz, hogy bekeben kepes legyen önmagához utat találni. Az antik Görögország városainak hosszú viaskodásaik után talán volt még ehhez erejük? Riccardo. ha Isten arra használná Hitler urat, hogy" úgy megalázza nagyravágyásukban az európai nemzeteket, — gondoljunk, mondjuk Franciaországra —, hogy a végén nem tudnók újrateremteni határaikat, melyeket Hitler széttiport, nos akkor? ... A háborúk mindig másképpen fejeződnek be, mint amiért kirobbantak. Nem kell, hogy tábornok tegyen ahhoz valaki, ugyebár, hogy megérezze, Tündöklést fakasztó reggel. Buzog a nyárból a fény. Zöldezüst levelek úsznak a habzó szél közepén. Duruzsol kedvvel a búza, sárgán gyúl, zöldre lohad. Szikára n lépnek a napban ragyogó-hátú lovak. Míg töpped közbül a szűk ló, mint barnás-zöld vtztpó::, szókére sülnek a réten sorjázó széna-cipók. Szorgalom suhog a tájban kaszák szikrái nyomán, í magához húzza az árpa' egy pipacs-ruhás leány. tehát (Nem szabad azt'a látszatot yes..gr°f? ,Lém' apa ^ íia hogy egy oly hatalmas eszkelieni, mintha a bíboros ké- kozos front°n„,„.,-„„_ nyelmeskedésböl húzódozna, FONTANA: Nem feltétlei Kanra POVSZerűen illetlenségnek te- nül, eminenciás uram. Elsőmé, mint Európa egyesítése, csak vérben és kínban, csak a csatamezőn valósulhat meg — és sohasem liberális demokraták diszkussziót répaganda szándékaínak meglelelően egyetlen német sem, fogja megadni magát. FONTANA: De hát mit csináltak volna? f/elhd borodlény meg RICCARDO: IMÍÍT** ÜrR«rZlvLKa!mn" *<"«> ho°V ftitalabb'munka- sorban Hitler volgai vereséiJ ^ fln t" f társa ki akarja oktatni. Ezt ge bátorít fel arra a kérésdenki azt nme. nogy a pro- u. m {s (j ( job_ re, hogy elvetemültsége mi- vén, akik mindig csak önös nittando szándékainak meg- bflB megér£ mint R^^J. att állítsák pellengérre. érdekek képviselői, igen. FONTANA: (békítően) BÍBOROS: Hát igen... Amikor a skandinávok, olaKocclntsunk még egyet, emi- Ugye, Riccardo, mái- a nyá- 8Zok> horvátok, románok, nenciás uram — de mire? ron mondtam, amikor előbb flamandok baszkok Í, hreTalén arra, hogy Sztálin- <>n, azután a pozsonyi ésbu- uanlanaok' baszkok és breBlBOROS- Moszkva azt Ki'ád véfiül is jó lecke lesz karesti nunciusok, azután a tonok, spanyolok, finnek és állít ia hogy 90 ezer német Hitler számóra. londoni lengyelek jelentet- magyarok egyetlen frontot adta meg magát. igen. Hit- BÍBOROS: Hát ugyebár... ^t&^ZJ^X képeznek a Nmetekkel Sztá^r^ldtak^ K^ad- PraStU " ]Ó egészséget- MlSk az*T'célja, olztulvwT Ez aUp^ pofon RICCARDO; Egészségük- hogy hittestvéreinket védete. va) ez a nemU csakHiUerre. re' mezze- ~ A bókért a Fő- keltene, hogy tiltsa RooseFONTANA: Katonailag ez BÍBOROS: (kedélyeseb- f°gja magát ^ velt urnak' hogy nem jelent kataszróíét Hit- ben). A Főnök — a Fonók * ter számára, lélektanilag félreérthetetlenül megüzen- FONTANA: Most sem, azonban te Roosevelt úrnak, hogy az eminenciás) uram, amikor Egyesült Államoknak azt a Hitlernek ezt akceptálnia RICCARDO: Lélektanilag Követelését, hogy Hitler fel- kellene? csodálatos a md számunkra, „élkül kapituláljon, BÍBOROS: (növekvő koBlBOROK: " (bosszúsan) abszolúte keresztényieden- molysággal és nagy tempeRiccardo! ön nagyon meg- nek tekinti) ugyebár. ramentummal, a vastag szigondolatlan. Ki tudja azt FONTANA: És mindenek- var remeg a kezében) Lep- «ileg az oroszoknak kétségma, nem olyan győzelmet elöu nevetségesnek, emi- lezetten természetesen segí- telenül igazuk van: helyes, nenciás uram ... Az USA-t tünk. A Ráfóel Egyesület ez- igazságos háborút folytatnak, csaknem teljesen kivérezteti rek külföldre menekülését Megtámadták őket, orsfáguJapán, Európában pedig? — finanszírozta, ugyebár. Az kat feldúlták, az embereket még csak nem is mutatkoz- utosó hetek eseményei azon- elhurcolták, meggyilkolták, nak. Miközben Hitler a ban meg kell hogy riassza- Ha most Európát fenyegetik, sztálingrádi csőddel Mm- nak minden keresztényt, ezért egyedül Hitler viseli a ben mégiscsak fel tud mu- igen; először az USA meg- felelősséget, tatni fél tucatra való Can- gondolatlansága, hogy Euró- BÍBOROS: (hidegen, türela Kremlnek: meghódítja Berlint. — Nem is egyéb ez, mint szófia beszéd, üres ígérgetés a levegőbe. Igen. Hiú nagyzolás, ugyebár, RICCARDO: Eminenciás uram engedelmével, erkölKELEMEN JÁNOS: Szűkké no. Ifjú erd ok Üj dolgokat lat a Duna, a Rajna, a Visztula és a Mississippi: vén, alámosott, omladékos parton lobognak friss fák sudár ágai. Húsz évgyűrűig zöldclö fiatul fák, háncsukban piros életnedv kering — övék a Visztula, a Duna partja, s meghódítják a Mississippit! Zúgnak rájuk sötét vénséges erdők, viliámfogó. hatalmas koronák — horpadt kérgü, reves, korhadt fatönkök odáznák meg sorsukat, a halált. Oroznák a győző, nagy, új erőket, mint a titkos, messzi szigeteken gumifák emlőjének fehér nedvét szívták mohó vágyakkal, részegen. De a gumi teje másnak csorog már, s az új erdők legyőzhetetlenek, villám csap Itt-ott egy-egy rongy tökébe, de friss nedvű fákon nem fognak a tüzek! ÜJ zsivajtól hangos a Jangce partja, a széles Niger s a Mississippi: ölelő karját egymás felé tárja néger testvéred és a kínai. Gonosz vasorrú bábák, kik irigylik ifjú szerelmek kiviruló bokrát, fújjanak csuk tehetetlen dühüktől, mérges nyilalkat szórják csuk, szórják' Hegyes, porhanyitó gyökereinket a Volga s a sodró Mississippi huHámkarj&ival slmogatón, csókosan, lágyan, puhán öleli, lomb-kezeink pedig az égig nyúlnál . csillagos távolok intnek felénk — velünk indul el, végtelen útjára sok forró háncsu erdő-nemzedék! Eladni Uun&zt vívtak-e ki Sztálingrádnál, mely minket, keresztényeket, a legsúlyosabb fenyegetésnek tesz kl? (nyomatékkal). A Nyugat, nemde — Hitler egész déli frontja meg fog Inogni. Neki pedig szüksége van a kaukázusi olajra. De toian Jjra ieiui- nae.mérelü gyg^lmet. Biz- pót ki akarja szolgáltatni metlenül) Lehetséges. kerekedik majd. RICCARDO: (óvatosan, hogy ne rontsa el minden De tosan tárgyalni fognak ez- Sztálin divíziójának; másod- amikor a ház ég, oltani kell zel az emberrel, szor Hitler volgai veresége; a tüzet; azt a kérdést, hogy BÍBOROS: Szeretném re- és harmadszor Sztálin meg- ki gyújtotta fel. ugyebár, esélyét). De hiszen eminen- ^^ URyebér noha Can- békélése az ortodox egyház- később is tisztázni lehet. • - .. lm nef B'/nCoínfí * 9 . . ... . elás uram is azt szeretné, ha Hitler megütné a bokáját. BÍBOROS igyekszik nae világosan bizonyítja, zal, mely azt bizonyítja száhogy a csatákban elért győ- momra, igen, egyértelműen zelmek nem döntik el feltét- bizonyítja, hogy Sztálin (joviálisán lenU1 a háborúkat, ugyebár, kommunizmusa nem más, leplezni türel- A németek most újra halál- mint valamely álcázott megFordította: TARJÁN IMRE Móricz Zsigmond 1930 táján Komáromba látogatott. Az irodalmi körök nagy előkészületeket tettek a kedvelt magyar író fogadására és ünneplésére. Hermann Endre könyvkereskedő is ki akart tenni magáért és a nagy irodalmi ünnepre üzletében gyönyörű Móricz-kirakatot állított össze. A kirakat közepéről Móricz Zsigmond érdekes, jellegzetes féje tekintett a járókelőkre. Móricz Zsigmond ellátogatott Hermann Endre üzletébe és elragadtatottan. hoszszan nézegette a könyveiből rendezett kirakatot. Móricz Zsigmond egyéniségére vall, hogy a nagy hálát, amelyet a könyvkereskedő Iránt érzett, szerette volna nyomban leróni és kedves. egyszerű szavakkal fordult a könyvkereskedőhöz. — Melyik Móiricz-könyv a "kedvence? ...." Hermann a -Rokon ok—at mondotta. Erre Móricz Zsigmond elővett egy példányt, amely — mint a könyvkereskedő mondotta — sajnos, 1945ben, szobájával együtt megsemmisült és a következőket írta a könyvbe: -Könyvet írni művészet, eladni kunszt. Móricz Zsigmond." Ez volt a helyzete a magyar könyvnek a 30-as években. Vásárhelyi Júlia illetlenségét). De nem az ra győzetik magukat, mert váltás-eszmény, igen: ha oroszok részéről, Riccardo. mmden irányban tüzet nyi- kommunista, ha nem komAngliától és az USA-tól kell tottak, ahelyett, hogy egyet- munista, 6 a cár, minden vereséget szenvednie. Igen, jen frontra koncentrálná- oroszok ortodox lelke; a míg megérti, hogy nem kor- nak Ez a nagyravógyás, rabszolga, aki Péter és Kamányozhatja egyedül az m^től egykor rettegtünk, talin álmát az abszolút uraegesz világot, ugyebár. Csa- ma legerősebb reménysé- lomról nemzeti hűséggel vapasokat kell ró mérni, Igen, gürvki igen — mert már ma lóra váltja. De ehhez előbb feltétlenül. Nem szabad, is 0iy sok vérbe került, meg kellett békélnie azokhogy tovább gyötörje a len- hogy előbb-utóbb maga Hit- kai, akik elszakadtak Róma gyeleket é» a zsidókat, a cse- jer [g szerényebbé válik egyházától, a szkizmatikuheket és a papokat... Kü- majd. A szorongattatás jó sokkal, antilatinokkal, pónlönben elképzelhetetlen a hatással van a diktátorokra, szlóvokkal, igen. A keleti béke, ugyebár. (Fontana int nemde. Még a Kreml is, lélek a latin számára vada lakájnak, hogy távozzék.), ugyebár novemberben, ml- idegen. Ha ez a háború, RICCARDO: Hitlerrel, kor megkezdődött a sztá- ugyebár, nem hozza közeemlnenciés uram, sohasem lingrádl csata, megkötötte a lebb. e régi kontinenst « képzelhető béke. maga békéjét az egyházzal, szent Római Birodalom álBíBOROS: (először nevet, Hitler pedig már a háború mának megvalósulásához, szórakoztatja Riccardo ag- kitörésekor tudta, hogy amigasztó aggálytalansága, az- kor a katonák halnak, nem után, mintha csak sirni kel- nélkülözheti az egyházat, telte haragjában). Soha?.., FONTANA: (aki ebben leA politikában sohasem hetóséget lát). Remélhető-e mondja, hogy soha. Gróf úr, eminenciás uram, hogy a akkor az utolsó keresztények, ügyebár, újra a katakombákban kereshetnek menedéket, igen. RICCARDO: Eminenciás uram, egy ilyen gyújtogató. NÉMETH FERENC: Téli kép a kisvasútról Kfcsi minden a kisvasúton: kicsi a sín, a kerekek, kicsi kocsi, kis ablakok, klcsike-kis ülőhelyek. Kár, hogy kismozaonya nincsen mely kicsi füstöt eleget — csak kismotor vontatja, ám nagyot dudál, majd bereked! S a kismotor a kisvonattal kicsi sinén kattogva fut. Várják nagy téli hó alatt a kis tanyák, a kicsi faluk. Kis állomások álmodoznak nagy mozdonyokról, vágtató expresszekről és ámuldoznak: a városban mi látható. Mert hajnalban, délben meg este, ha befelé fut a kisvonat, nagylányok és nagy emberek árják a féltetök alatt, 'ipóikre még föld tapad, >or, sár, paraszti munka földje, e már a messzi gyárakat úrják, másfajta lelket öltve. "> a kis kocsikban nagy beszéddel taznak két élet között régi emlékeik cserélve i) élményekre: költözők — lassan már nem is lesz közük a fényképhez, melyen paraszti arcuk a lencsere örök vigyázállásban meresztik. A kis kocsik kicsiny ülésén sok ember zsúfolódik össze. 'gy jó ez télen! Melegít, a nem ülünk egymástól messze, lert ősszel-tavasszal úgy befútik, ogy kemencék a kiskocsik Dr most? — Egy kocsit lekapcsolnak: melengessük egymást kicsit!