Délmagyarország, 1963. április (53. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-14 / 87. szám

6 DÉL-MAGYARORSZÁG P'ÍT^Z'^RS^.V ttL1? - S*"* W zavaros, hömpölygő ár. Le­egymréfól T^eom T Ül ^ rr , Van' MinderAl a nvomőm a kitinét s IS "«tet *nö" & «> Jüirommoavaigaaja munka. Próbálóm számolni Egyikünk szusszanva moz- mubt a «»mk«rti lőrén wYSií^T- > Tlött baj « hallgatagon dol- dul de nem jelentS Sök Néz W?elé áz ablí­lesz belőle. Mert aztan -per- gazom ötven után olvan vé »nl: L,euioK mez kiieie az aDia­sze. maga is köztük voltte- K' váífc ho» eltévJz -ló ha kon" Azt hiszem' n-vugodt ^-SMSBffi ST* - . a^S&T.ÍÍ 2SÍ.3VSS? Ji: Vasárnap. 1963. április 14­Hirtelen nincs értelme, mondjátok, — Kicsoda"' bevetve egyedül egy indula- — Te. toktól nyüzsgő közegbe — _ Na. ne mondja urasá­vegetatív létezés. Nos, én god! ezt nem bánom. ÉK élni ki- üjabb forduló a lemezek­vánok, nek dm élet ez a ve- kol. getatív létezés is, ha akarom, — Te hajtottál Szabó. — Maga? — Én. a tüdőm teleszívom a friss levegővel, és nezem a ra- a gyeplőt? gyogó zöld füvet, ha kívá­nom, rágyújtok és élvezet­tel fújom a füstöt, hallgatom a többieket vagy beszélek, nézem a lányokat — ez mind élet, mind jó, mind élvezet számomra. Ezt mind megte­hetem és élvezem ezt a sza­badságot, mit tudom én, mi az értelme, nem is érdekel most Erre vigyázok. Ugyanazzal a lendülettel rohanok is a kocsi után. Örültek, gondolom, tisztára megőrültek! — Először azt szokták kérdezni, hogy miért ült, A párttitkár vizsgálódva 'gYí?Azt — No. tudok róla. nem­ei,,,,,™ , „, , J; érdekes. A művezetője azt __ . -.— — Persze, mindenki tudja, , ./.„„.u - Igazán? És ki rángatta ho^rre milyen kényes. ^'épTff nézi. — Verte — Senki — röhögnék föl — Hazudsz! ^vvvvvvvvwyyyyvyvy>^^ NÉMETH FERENC; j Hely az emberek között ^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA< VÚ, itt, mint a többi embernek, szói KOZ- Nem kell félrehúzódnia. Persze, tudom, nem megy máról holnapra. Hiszen nem lehetett könnyű ... — Nem volt könnyű — mondom. — Meg kell oldania ezt magában. Megoldani? Mit? Ha igaz­ságosság mutatkozik az élet­ben, minden feledésbe merül természetesen. Mert a sérü­lések különösen érzékenyek az igazságtalanságra. De az TA VASI Hirtelen recsegés. A kocsi rá. Borbás piszkoskek atlé- be rekedten, vörösre gyúlva ember, ha igazságos akar beékelődve a csemeté6be. tatrikója alatt táncol a • rö- Kalapos. lenni,' legyen tárgyilagos Hőkölve ágaskodnak a fák hejtöl a hasa. — Tessék? — kérdi meg- önmagával szemben. Való­fölé a lovak. Valaki fel- Üjabb forduló a lemezek- ütközve a párttitkár. ban valamit meg kell olda­ordít: kel. — Fussunk, gyerekek, jön — Borbás. te vagy az oka, a párttitkár! akárhogy röhögsz! 14 állom is, mögöttem csat- — Na, ne viccelj, ott se 11 tanva kivágódott a ma- voltam! zsaház ajtaja. Fogom a ru- — Igen? Hát ki kapta ki dat, s a lovakat hőköltetem, a kezemből, talán a közben a kocsi mögül fel- püspök? csattanó hangot hallok: — Hova szaladnak, hé? Gyáva banda! Bújjanak csak elő! Izzadva faroltatom ki a — Nem ő volt. nom. Fel kell oldódnom, és — Nem ő? nem elzárulni az emberek­— Nem. Jelentkezni kell tői... neki — villan a többiekre De akkor? Hát most, hogy Kalapos szeme. utánuk siettem... — Ügy. Akkor minek je- Mintha csak válaszolni váci lentkezett? akarna, folytatja: haílgaK,J . x — Nézze, ami történt, le­róhog — Nem onfeláldozas aaért zárult. Emiatt nem lehet kiállni, aki gyáván cserben- bántódása. Itt van. Dolgo­zik. S ezzel kezdődik az éle­kocsit. Csak most látom: dulunk a lemezzel, csak­magas, csontos férfi áll pár ugyan: a párttitkár a müve­méterre tőlem, tarkójára tolt aetővel. Ott állnak az ajtó barna svájcisapkában, éles, mellett, szótlan figyelve a dühös árkok futnak le sűrű munkát. Amint bemegyünk szemöldöke közé fedetlen a raktárba, kérdeznek vala­homlokán. Bal keze zsebben, mit Kovácstól vagy Borbás­jobbját esetlenül lógatja. Dühös vagyok magamra: mi üjabb forduló a lemezek — Az meglehet! ­gúnyosan. — Fura alak vagy hagyja magukat. 11 irtelen elhallgatnak. Várakozva pillantunk egy­11 Biztos jön valaki. For- másra. Kovács dühösen Ka­laposra tekint, aztán meg­rí fenének kellett utánuk sza- kel ladnotAT Jobb lett volna, ha WJL I lemaradok. Az ember kerüli állít meg hirtelen a párttit­a zűrzavart, s beleszalad » kár. Mondom a nevem. szólal. — Én is ott voltam — mondja halkan. — Ott volt? — i-igen ... Kovács vállat von. — Ki volt még? Senki se jelentkezik. te. Állapodjunk meg ebben, ne tartson semmitől. Várakozva tekintek rá. Hogy őszinte legyek, ez va­lami olyan, ami jó lett vol­na, de nem mertem várni. Ha az embert rosszak érik, rosszakra készíti fel magát.. Szóval: mégis... ü eláll, én is felállók, •£ szótlan kezet nyújt. FRÁTER LORÁND RAJZA VERESS MIKLÖS: _ ___ — Így is jó. Menjen be a „ „ Z' te-i, ladnonrt? Jobb lett volna, ha * _ Magát hogy hívják? — művezetővel az igazgatóhoz. Ktiepek, ballagok a sínek legostobább bonyodalmakba. — Hol dolgozott ezelőtt? — Magu meg mit áll ott? F.gy pillanatig tétovázok kiált rám. Hát persze, magamban, de kívül ezmér­nmazok elbújtak. Olyan nyu- hetetlenül kis idő. • „ god tan lépkedek oda. hogy — Börtönben — mondom. —, én is ott voltam, de ő.. magam sem értem. Csak Hirtelen rámemeli a te- ő rántotta e] a gyeplőt! • Borbás sunyin elmoeolyo- közt a „vé8lg+^Az dik. a kocsi felé lép. u^^'fxL v " í - Hova siet? hordják a többiek a lemezt - Azt hittem, me..: Kalapra meglát s int, pee­- Vágó elvtárs - kiált «» vár. páratlan maradt, közbe megszeppenve Kovács Hülyéskedik, valami idétlen SSHréMttH^H viccet mond. Nevetve intem le. amint közéjük lépek, s most, visszagondolva látom, öntetét. Hideg vizsgálódás- — Ugyan... — sapad| nem is nyugalom volt az, ^ mélyed arcomba. Nézek Borbás. hanem közömbösség. Lábaim, a fémébe mereven, a vál- — Hogyan? Maga volt? lépteim, mozdulatom mintha toztathatatlan tények kínos _ A... Csak vicceltünk, nem is az enyém — egy ide- közönyével. Én ... gené lettek volna, élesen el- _ Aha — mondja. — Hazudsz, te voltál! válva gondolataimtól. Csak ennyit mond. s min- — Na, jó. Majd megvicce­A párttitkár odament a dent bizonytalanná tesz egy- lem én magát. Játszik? Kárt kocsihoz, megpaskolta bal szeriben. Mondott volna töb- )€BZ> és elnézi, hogy a töb­kezével a két murát, igazi- bet vagy hallgatott volna. biek magukra vállalják! tolt a szerszámon, s a kitört jobb kezét esetlenül fel- Gregorics elvtárs! — fordul csemetéket szemlélte. Aztán, emelve int. hogy mehetek, a művezetőhöz — bemegy egy gallyal veregetve ballá- hirtelen mint valami kam- vele ^ irodába és fegyelmi bát, visszatér, ellépked mel- pós kérdőjel mered felém jegyzökönyvet vesznek föl lettem, s hátat fordít a kaz- egy görbült, tömpe hüvelyk- a2 esetről... laknak. ' , ujjceonk, e a hegyes gyű- Indulatosan magyaráz, Eközben elősompolyognak és kisujj a közöttük 1 a2tán elsiet a mazsa­a többiek is. mind a négyen, meredő, kikanyarított hiány- ház felé Mi állunk még, — Melyikük hajtott? — résszel. Meredten bamu- inajd ocsúdva szedelőzkö­kórdezi lehiggadt, tárgyila- lom ezt. s szemembe rogzo- dünk Kalapos fölkapaszko­gos hangon. dik, amíg megyek újra a le- djk a ^ a többiek a Psönd van. Azok egymás- mezért. Közben újra meg- kocsi után ballagnak. Gre. ^ ra néznek, lopva. Gon- indul halkan, suttogva a be- ^ jön mellettem szótla. dolom: szép kis úgy kereke- szigetes. Elmentek, gondo- «ul Az arcomba néz> kese­dik ebből. lom. rűen elmosolyodik. _ Senki se' - Te marha - dörmögi _ Pont az ^ műszakom. Var egy percet, elíorduk Kovéos, mikor melleUem ha- _ mon(Jja _ Dehát icgigsétál előttük, s odalep !ad a emezzré -. most jól valakinek ^^ a köl Tónihoz: befutottél magadnak! U törődni kell... - Magát hogy hívják? - Hülye vafflr - totoja megkönnyebbül­Ez az: most sorra keidi jjorbas —. kirúgnak, me­őket. ötödik vagyok. — Hol hetsz a fenébe, dolgozott, mielőtt idejött? — üjabb forduló után: Nevetés ingerel, látom ma- _ Srácok, láttatok mar • gam. amint szégyenkező kép- iIyen balfácánt? Nekem kú- ue ­pel felelni fogok, köpni sze- ,önbon mindegy, magadnak ">k, nog> roméi a tukörké^m^ cs.náitál bajt _ mfmdja. _ írS^rm^áról^ Miért nem ff be'fS "-t jut es-mbc. men­Háíff az a cigány gye- Csak magadat okolha­el elfoglalom a helyem, vál­lamra kapom Kalapossal a következő lapot. valamelyik zsoltár mint rémült hangya ki terhét szorongatva gyászol a széttiport-bolyú valóság érthetetlen igazától úgy csüggök rajtad emberi jóság mert rámnéznek az évezred hosszat sótlan könnyekkel álmodó szemek melyek a jóért tett minden rosszat elfelejtenek mert látom miként küzd esz a közönnyel véresre izzadt megváltó-arcodon amíg vonagló testedbe tíz szakadt körömmel belekapaszkodom meri bűnös vagyok ki vétkezett szóban gondolatban és cselekedetben formálj át ennen képedre egyre Jobban föl táruló kezedben s emelj magasba mint én a hangya kicsiny testét melyet elgyötört a hit hogy szikkadó szám egyszerű szavakkal mondja igaz törvényeid ten hallgatok. Gregorics együttérzést váróan kérdi: — Hát nem igaz? — De — mondom, s örü­nem az én gon­rek fújta folyton, végeérhe- tod tetlenül az unalomig és az _ Le vagytok ...mo?­Nem fogom fel mit mond. az'ablak melletti ágyon. Lá- okkor kapcsolók: persze, ug- - I| zsdva hessegetem el az ute- ratnak Erre összeszorítom a gavau J :• -mlAI.- rst . • i .. ,.mmn R7/V LSV iScgiümertilésfg » ff •'•ff'-^'JSZétZ - SSfSLB *« «,. küldi te Tónit a művezető- mert bemázolok egyet. mitson a rosszabbra. Vagy ért aztán ránk szól: Elhallgatnak. Ez a szeren- mit is akar? _ Na menjenek rakodni, ^m, csakugyan dühö. va- - Jó megyek - mondom _ u Vw^-tei aelünk. -,-uir k ez a legbosszantóbb, automatikusan, s visszafor­Art Trezi^ K meg- hogyan magamat dúlok. Mit mondhatok? Én Jl d nem merem gon- okolni. Mért nem nem csináltam semmit Tíz SSTaSt babon* vagyok, j^gytam magukra őket? Sze- lépés az ajtóig - kozhen Kalawx odavezeti a lovakat résére befejezzük a rakó- megszámolom. Ez úgysem ^^ raktárépülethez. Sz..- ^ „ indulni készulurús. érdek« kár vesztegetni a hő felugrik a kocsira. Szu- Kalapos mar a lovakhoz szot. Bar itt se lettem volna, váltás keletkezik, hogy ki megy, éppen be támasztom a Ha akarja elhiszi ha nem Icatitea a kocsin a lapokat. rakturajtót. mikor Gregorics akarja - nem. Dehat nem l -ur. üv egymást Távol van művezető int Szótlan oda- struce az ember — az elet teJem mindez Hát csalt- megyünk. A párttitkár elenk etol c-lbujni. ugyan hova? San engem nem kérdem lép. Dehát ez az elet? Ez U fel, a sírhoz lépett, össze­kulcsolta kezét és megtört hangon ígg szólt: — Tisztelt gyülekezet, ked­ves hölgyeim és uraim. Ezen a napon visszaadjuk az anya­földnek egyik kedves bará­tunkat. Sok jó tulajdonsága volt, de a legnemesebb tu­. . .. lajdonsága: nagy zeneimá­Tttus bácsi kis ideig jobb da(a a vesitét okozta. Gaz A muzikális kutya — Ez nem a Boci-boci tar­ka volt — felelte Henriette. Egyik nap déltájban egy csúnya barna zongora tünt szemébe Henriettenek az abidlőben. Soha azelőtt, nem látta itt. Fedelén egy kac­kiás bajuszú, keménygallé­ros úr fényképe állt. Vettem valamit — szólalt meg a szomszéd szobában Titus bácsi vidám hangon Látom - felelte Henriette . áata a vesztét okozta- Gaz~ —, de azt hiszem, az egyik cipőjének orrát figyelte, majd difa Sawatzki kisasszony lába rövidebb *zólt: házában az élet szenvedéssé Miket beszélsz, hogy Edi- ~ Az\ . ennek vált a számára. Nap mint somiak rövidebb az egyik ntnes sok jelentősége. nap kínozták érzékeny fű­id öa? — fortyan fel a bácsi. , ~ ohó — KOlalt meg a leit a csúnya jinyokí akik. — Nem a zongorának - kisasszony, aki szintén je- b6l hlányzott a iegcseké. helyesbített Henriette. len volt ~• ne h^via magát lyebb zenei tehetség. E lá­— Én a képről baszélek- becsapni, uram Henriette az nyok egyike végill it gyuko­felelte Titus bácsi. Egész eMk legtehetségesebb tanít- sa lett zongorázásától meg­életemben az volt a vágyam, vanyom. Nálam a legnehe- s-akadt szegénynek a szive! hogy legyen egy Edison-ké- zfbb "hátakat is el szokta E S2omorú beszéd utan hat nem Vénre szereztem eauet. játszani. kutya állt a sir mindkét ol­— De miért nem játssza dalira és hátsó lábaival ka_ itt? — csodálkozott Titus parni kezdte rá a földet, bácsi. mig egész sírhant nem dom­— Tetteti magát — hazud- borult fölötte. Emlékművet ta Sawatzki kisasszony. — állítottak a sírra. A sápadt Direkt csinálja, mert nem holdvilágnál bárki elolvas­szeret tanulni. batta a feliratát. Titus bácsi Titus bácsi elnevette ma- (3 elolvasta nyomban: Itt Oát: nyugszik Fidelio mopszli. A — Akkor hat. Henriette, Zenéért élt és Henrielte ez sem segít rajtad, szépen miatt halt meg tovább fogsz tanulni. Másnap delben, amikor Aznap este Titus bácsi- Henriette hazajött az isko­pem. Végre szereztem egyet de a tulajdonos nem akarta másképpen eladni, csak a zongorával együtt. — Igen, igen — mondta Hen­riette —, de mit kezdünk ez­zel a buta zongorával? — Megtanulsz zongorázni rajta — találta fél magát Ti­tus bácsi. — De hisz nekem egyálta­lán nincs hallásom! — ellen­kezett Henriette. — Minden ember muzi­kális hajlamú, mondja Sa- nak dolga akadt a szomszéd Iából, Edison képe már a watzki kisgsszony tette ki Titus bácsi. jelen- faluban, s amikor hazafelé gramofonon állt. tartott az erdón keresztül, _ jjol a zongora? Ki az a Sawatzki kis- már késő éjszaka volt. Hir- dálkozott. C80­asszony? — kérdezte Hen- felen a távolból hangokat riette bizalmatlanul. hallott. Ügy tűnt. mintha — A te zenetanárnőd — kutyák ugattak, vonítottak felelte Titus bácsi. volna. Titus bácsi beugrott Néhány hét múlva Titus egy bokorba és látta, hogy bácsinak eszébe jutott, hogy az erdei úton egy falka ku­— Rájöttem, hogy nem il­lik a fényképhez — felelte Titus bácsi. — Végeredményben Edi­son a gramofont találta fel, nem pedig a zongorát. Mondd meggyőződik róla, mennyire ^.Egyesek ^rúkat, ^^ ^^Ztt ^e^r^iTieüu ffe?zikVhüZn. rt zisJ^atzki kisass:ony a zongorához és minden tu- tus bácsi elindult a falka ^ s . .. .. . dúát beleadva játszani kez- ^^egy nyitottHr­— Kissé csalódtam ben- nagy sírás-rívás közepette f* " ned - mondta Titus bácsi leeresztették a koporsót, mopssU" nem zabal soká'^ —, hisz ilyen hosszú tanú- Az egyik kutya, amelyben PETER HACKS karco­lás után csak. a Boci boci Titus bácsi Hcidentaufer lel- latát fordította tarkát tudod eljátszani. Lesz fekete dakszliját ismer- Sárközi Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents