Délmagyarország, 1963. április (53. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-14 / 87. szám

4 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1963. április 14. Az utánpótlás — három lány ? A mezőgazdasági szak­munkásképzés ügyét minden termelőszövetkezetben az égető problémák közé sorol­juk napjainkban, s még so­káig napirenden marad majd a jövőben is. Sajnos, nem mindenütt gondolkoz­nak igy, s nem eléggé tö­rődnek az utánpótlással, a mezőgazdasági tanulókkal. A szegedi Űj Élet Termelőszö­vetkezetben például mind­össze 3 tanulólány van. A tsz új vezetősége úgy vi­gyáz, mint a szeme fényére, erre a három lányra, hogy megmaradjanak választott szakmájukban, a kertészet­ben. Akiket nem engedtek tanulni Vigyázhatna a tsz 14 ta­nulóra is, fiúkra és lányok­ra, mert egy évvel ezeiőtt ennyien jelentkeztek fel­vételre és szerződéskötésre. Hogy mégsem lett a szerző­désből semmi, az a tsz régi vezetőségén múlott, s a ker­tészetben néhány »Okos Tó­biáson*. A tanulójelöltek ugyanis, amikor megjelentek szüleikkel, hogy leszerződje­nek, egy-két nagyhangú em­ber riasztó beszédbe kez­dett: — Mit akartok itt tanul­ni?... nem látjátok, hogy nincs itt semmi lehetőség? — mondták. — Inkább adják iparos­nak a gyerekeiket, minthogy a földet túrják! — oktatták lű ugyanezek a szülőket Az ilyeneket akkor még nem tudták rendre utasíta­ni, s a kertészet egész képe sem volt vonzó. Annak ide­törzsgárdát, mint ahogy ez már sok szövetkezetben megvan. Itt még nincs. A tsz bodomi üzemegy­ségében a mórahalmi ta­nyákról egyelőre három ta­nuló, Bárkányi Gizella, Csongrádi Veronika és Kis­pál Sarolta szorgalmasan sa­játítja el a virágkertészet fortélyalt Ácsai Imre kertész­technikus és Fehértói Fe­renc kertész irányitásával. A munkában nem egy tsz­tagnak mutattak már pél­dát. Orroltak is ezért rájuk egyesek, hogy felnőtt szám­ba veszik őket. Pedig di­cséretet érdemelnek, mert többet dolgoztak, mint egy­némely felnőtt Hozzáértéssel, szeretettel dolgoznak Az idei nagy télben is helytálltak e lányok, akik a gazdaságban laknak és csak szombaton mennek haza. Jól tanulnak az iskolában is, az újszegedi Ifjú Gárdá­ban, ahol hetenként két al­kalommal vesznek részt el­méleti oktatáson és gyakor­lati bemutatókon. Ácsai Imre kertésztechni­kus elmondotta, hogy a leg­kényesebb kertészeti szak­munkát is bátran rábízhat­ja e lányokra, pedig még csak egy esztendeje tanulnak. Az exportra váró tulipán­hagymák kiválogatását, osz­tályozását például már ők végzik majd el. A 10 mil­liónyi és 50 fajta tulipán­hagymából kiválasztani — a láthatatlan porzószám és kehelyszín szerint — a meg­felelőket, bizony nem kevés szakértelmet és gyakorlatot kíván. Ebből is látszik, hogy nagyon számítanak e lányok munkájára a tsz­ben és olyan feladatokat bíznak rájuk, amelyek to­vább gyarapítják szaktudá­sukat. Ez helyes, jó elv és gyakorlat. Emberibb körülményeket Ehhez még csak annyi kí­vánkozik javaslatként, hogy mezőgazdasági tanulók la­káskörülményeit tegye kul­turáltabbá a tsz vezetősé­ge. Vegyen a szállásukra •például rádiót. Van ott egy fürdőszoba is, csak rendbe kellene hozatni. Ácsai Imre technikus szerint is nagy a sár a gazdaság körül. A lá­nyok féllábszárig merülnek a sárba, saját cipőjükben. A technikus belátja, hogy gu­micsizma nélkül nem boldo­gulhatnak. A lányokat pedig rá kell szoktatni arra, hogy munka végeztével keressék fel a művelődési otthon könyvtárát, s éljenek bátran a kulturális lehetőségekkel is, mert a jó szakmunkássá válásnak ez is elengedhetet­len feltétele. fa. F. Látogatás egy csendes hivatalban Egy év alatt 7500 beadvány Szegeden a bíróság épüle­tében több nagy termet fog­lal el a telekkönyvi hatóság, mellyel már mindenki kap­csolatba került, aki ingat­lant vásárolt, örökölt, el­adott. Napjainkban mintegy százezer telekkönyvi betét tanúskodik a tulajdonjogról, az ingatlant terhelő esetle­ges adósságról. Nincs elírás A hivatal legfőbb jellem­zője a csend. Évről évre oda­adó figyelemmel jegyzik be, vezetik át a különböző vál­tozásokat. Egy esetleges el­írás már galibát okozna, de ilyesmire hosszú évek óta nem emlékszik Hódi Miklós, a telekkönyvi hatóság veze­tője, aki idestova fél évszá­zada dolgozik ebben a mun­kakörben. — Az utóbbi években még­szaporodott a munkánk — mondta Hódi Miklós. — Ta­valy például 7500 beadvány­ban kellett intézkednünk. Durván számolva: egy napra 25 ügy jutott a szokásos napi feladataink mellé. Igyek­szünk a pontosság mellett gyorsak is lenni. Ám gyak­ran okoz "restanciát*, azaz némi lemaradást, hogy a fe­lék nem tartják be mindig az előírásokat, vagy pontat­lan beadványokat nyújtanák be. Az ügyintézés akadálya A továbbiakból azután az is kiderült, hogy mi hátrál­tatja leginkább az ügyek in­tézését. Gyakori hiba, hogy az ingatlanátruházásnál el­írják a helyrajzi számokat. Előfordul, hogy az eladó nem csatol megfelelő adóigazo­lást. Sok probléma van a juttatott házhelyekkel. Eze­ket csak akkor lehet új tu­lajdonosra átírni, ha a meg­váltási árat kifizették, a tel­ket beépítették és ennek megtörténtét az illetékes ke­rületi, vagy községi tanács igazolta. Az apróbb pontat­lanságokat a telekkönyvi ha­tóság kiigazítja, vagy módo­sításra visszaadja a bead­ványt a félnek. Nem ragasz­kodik mereven az előírások­hoz, nem kér teljesen új ira­tot, hogy az ügyfelek kényel­mét ezzel is szolgálja. Az vi­szont mindenkinek érdeke, hogy pontos adatokkal, meg­felelő iratokkal kérje bár­milyen ingatlan — ház, ház­rész, telek és egyebek — át­írását. Jelentsék az utcanév megváltozását ' Nemcsak a magánosok, a szegedi és járásbeli ingat­lantulajdonosok könnyíthe­tik azonban saiát érdekük­ben a telekkönyvi hatóság munkáját. Az elmúlt évek­ben például sok utcának a neve megváltozott. Jó lenne, ha erről azonnal értesítenék a telekkönyvi hatóságot, hogy ott is feltüntessék a válto­zást. Ezzel sok hiábavaló ke­resgélésnek lehet elejét venni. Mint említettük, a hivatal­ban a gyors, pontos ügyin­tézés a jelszó. Ez alól csak egy kivétel van: még gyor­sabban. soron kívül intézik a kislakás-építkezésekkel kapcsolatos teendőket. Évről évre újabb helyeket parcel­láznak a város területén a magánházak részére. Ezek­nek a telkeknek a tulajdon­jogát azonnal rendezik, hogy még napokkal se késleltes­sék a vásárolni, illetve épí­teni szándékozókat. K. B. jén. ugyanis, amikor az új szegedi Kertészeti Vállalat bodomi gazdaságát átadta az Űj Élet Tsz-nek, minden elmozdítható felszerelést el­vitt, mint sajátját A tsz pe­dig még n«i tudott vásárol­ni újabb berendezést. Főleg pedig nem tudott új mun­kamorált, új emberi viszo­nyokat teremteni. A leendő szakmunkás törzsgárda A tsz új vezetőségének sok más gondja mellett most főhet a feje, hogy a szak­ember-utánpóLlás természe­tes útját rendezetté, bizton­ságossá tegye, mert bizo­nyos, hogy a szakmák egész sorában újabb fiatalok is jelentkeznek majd mezőgaz­dasági tanulónak: szarvasmarha-, sertés-, ba­romfitenyésztőnek, általános növénytermesztőnek, szőlő­és gyümölcstermelőnek, ön­tözőnek, stb.. hogy csak né­hány szakmát említsünk. A következő öt-hat esztendőn belül a mezőgazdasági ter­melés minden ágában létre kell hozni a szakmunkás Új üzemi konyhákat nyitnak Szegeden Szegeden jelenleg mintegy 35 ezren étkeznek az üzemi előfizetéses rendszerű étter­mekben. A dolgozók nagy része megkedvelte az olcsó, ízletes ételeket, s ezért egy­re többen jelentkeznek, ké­rik, biztosítsanak számukra is előfizetéses ebédet Az üzemek kötelességei Az üzemi vendéglátó vál­lalat konyhái, éttermei — bár rendszeresen, évről évre korszerűsítették, bővítették őket — nem győzik kapaci­tással, s nem tudnak több ezer ember részére ebédet főzni. Szeged megyei jogú városi tanácsának végrehajtó bizottsága is többször foglal­kozott már a város közétkez­tetésének helyzetével. Meg­állapította: Szeged iparfej­lesztése, a lakosság lélek­számának növekedése szük­ségessé teszi, hogy az üze­mek vezetői gondolkozzanak saját üzemi konyha és ét­terem berendezéséről, és a meglevők bővítéséről. Így le­het csak az egyre növekvő igényeltet, a kulturált étkez­tetést biztosítani. Az ételek minősége is csak úgy javul­hat jelentősen, ha helyben főzött friss ételt tálalnak az üzemi éttermekben. A kész­ételek szállítása, a felmele­gítés csaknem minden eset­ben rontja az ételek ízét. Az első fecske Több szegedi üzemben nemcsak foglalkoztak az üze­mi konyha létesítésének gon­dolatával, hanem már tet­tekre is sor került. A kábel­gyár vezetői jelentkeztek el­sőként, mivel a konyha he­lyisége és szép étterem is ké­szen áll, csak felszereltetni és üzemeltetni kell. A kábel­gyáriak részére eddig az üze­mi vendéglátó vállalat Jó­sika utcai konyhájából hord­ták az ebédet. Most — mi­után a lehetőségeket meg­vizsgálták, s megegyezés jött létre a gázművekkel és az üzemi vendéglátó vállalattal — május végére már a ká­belgyár konyháján főzik az ebédet. Addig bevezetik a konyhába a gázt, az üzemi vendéglátó vállalat pedig fel­szereli gázüstökkel, gázzsá­mollyal, gáztűzhellyel az új konyhát. Így a tervek szerint Az első siker után Oj kórussal gyarapodott nemrégiben a szegedi járás­ban működő énekkarok szá­ma. Bemutatkozott és meg­érdemelt sikert aratott a községi művelődési házban Ásotthalam huszonöt tagú vegyeskara. Az ünnepségen lelkes taps jutalmazta a kó­rus begyakorlott éneklését. Persze az út nem ezzel a fölavató szerepléssel indult el. — Hosszú, fáradságos mun­ka előzte meg — mondja a kórus vezetője és szervezője, Magyar János gyógyszerész — ezt az első szereplésün­ket. Sok próba. néha bosszúság is a tagok hiány­zásai miatt, s aztán az első öröm, az első hibátlan ének­lés. A napi munka mellei! Fél esztendő. Tavaly nyár végén fogott hozzá Magyar János az énekkar szervezésé­hez. A napi munkája mel­lett mindig szívesen foglal­kozott maga is énekléssel, s így szerzett még korábban — kedvtelésből — karvezetői oklevelet is. Borsod megyé­ben dolgozott, s mikor Ásott­halomra hívták, az áthelye­zési kérelemben már szó esett énekkar szervezéséről. A községi tanács aztán te­hetőséget biztosított Magyar Jánosnak arra, hogy mun­kája mellett kedves szenve­délyének is hódolhasson. — Október elején — foly­tatta szavait — megtartot­tuk a próbaénekléseket és ki­válogattuk a jelentkezők kö­zül a jó hangú ós hallású nőket és férfiakat. A kórus­tagok. fiatalok és idősebbele egyaránt nagy lelkesedéssel fogtak hozzá a tanuláshoz. Nehézségek Az első próbák után azon­ban kezdtek el-elmaradozni néhányan a megbeszélt ösz­szejöveteleikről. Kit az őszi betakarítás munkái, kit más gondok kötöttek le. Sok volt a hiányzás és ez bizony megnehezítette az előbbre­jutást. Magyar János több­ször is személyesen ment el egyik-másik notórius hiány­zóhoz, hogy próbára hívja. Aztán végre "beállt* az első néhány szám. Nagy öröm volt az. Nemcsak a kórus szervezőjének és vezetőjé­nek. hanem az éneklő kó­rustagok nak is. — Akkor már nem sül­hettünk föl — említi moso­lyogva ezzel kapcsol n-ban a karvezető —. nem táncol­hattunk vissza, mert min­denki számon tartott ben­nünket és várta az első fel­lépést, A kórustagok szülei, hozzátartozói jobban izgul­tak a sikerért, mint mi ma­gunk. Az utánpótlás Nem volt könnyű eljutni az első sikerig. De megérte a fáradságot. Az ásotthalmi községi énekkar mo6t már a nyári kórustalálkozóra ké­szül. Schubert- és Kodály­szerzeményeket tanulnak a hetenként kétszer megtartott próbákon. A csukott ablakon át is kihallatszik a Békedal szárnyaló melódiája, vagy Ixiebl játékos, vidám nép­dalfeldolgozása; a Zöldellt a rózsafa. S már az után­pótlás is biztosított a "na­gyok* kórusa számára. Hi­szen az iskolában is műkö­dik egy kórus — az úttörők énekkara —. amelyet szintén Magyar Jáno6 vezet. A kórustalálkozóra készü­lés mellett szeretnének az ásotthalmiak ellátogatni más községekbe is. Tanulni, ta­pasztalni a többi, régebben működő dalosoktól. Ennek bizonyára nem is le6z aka­dálya. r, t. a kábelgyárban mintegy 1200 személy részére főznek ebé­det hamarosan. Ezáltal a Jó­sika utcai konyhában is le­hetőség nyílik kisebb üze­mek dolgozóinak bekapcsolá­sára az üzemi étkeztetésbe. A kenderfonőgyárban is A Szegedi Kenderfonógyár­ban is tervezik saját üzemi konyha létesítését. A tárgya­lások eredményéként hama­rosan itt is helyben, frissen főzött ebédet tálalnak majd a dolgozóknak. A Szegedi Textilmúvekben a rekonst­rukcióval együtt fejlesztik az évek óta jól működő üzemi konyhát és éttermet. Itt is több száz ember részére főz­nek majd ebédet a bővítés után. Világviszonylatban egyre nagyobb tért hódítanak az önkiszolgáló rendszerű étter­mek. Szegeden azonban — nem tudni miért — az üze­mek vezetői idegenkednek attól, hogy az épülő új üze­mi konyhák önkiszolgáló rendszerben működjenek. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a jövő az önkiszolgáló rendszeré, mert így lehet a leggyorsabban lebonyolítani a bevásárlást és az étkeztetést Kivilágítjiík Szeged érdekességeit A szegedi tanácsok több nagyváros tapasztalatai alap­ján új módon kívánják dí­szíteni a városi. Megvilágít­ják Szeged érdekességeit. A Széchenyi téren például há­rom tulipánfa díszeleg. Ezek városunk érdekességei és lila színben pompáznak tavasz­szal. Most készítik azt a vi­lágítóberendezést, mely a fák tövétől alulról fölfelé fény­árba borítja majd a lom­bozatot és a virágokat. Ugyancsak kísérleti kivi­lágítást alkalmaznak több szobor körül. A Széchenyi téri Vásárhelyi Pál szobor­nál a mélyedésből alulról fölfelé világítják meg a szo­bor fő alakját. Tisza Lajos emlékművét két oldalról vi­lágítják meg. A további terv, hogy a leg­nevezetesebb platánfákat, sőt épületeket hasonlóan szem­léltetővé teszik. A Széchenyi tér dísze lesz még a bérház­zal szembeni parktükör me­zője. Ide megvilágított pál­mákat és egyéb nagy növésű virágokat helyeznek. Háromszázezer háztáji csirke A Szegedi Földmúvesszö­vetkezet már a múlt eszten­dőben is nagy forgalmat bonyolított le a városi és a környékbeli háztáji gazda­ságokkal. A Marx téri pa­vilonban negyedmillió na­poscsibét adott el, azonkívül több ezer nevelni való kis­kacsát Az idén a hosszantartó tél miatt nehezen indult a sze­gedi földmúvesszövetkezet naposcsibe-akciója és tojás­felvásárlása is. Ennek elle­nére a múlt hónapban már 18 ezer darabbal több to­jást vásároltak, mint a múlt év hasonló időszakában. A naposcsibék árusítását is megkezdték, ám eleinte csu­pán 2—3 ezer darab kelt el hetenként. Most a jó idő beálltával már hetenként 10 ezer naposcsibét adnak el a háztáji gazdaságoknak. Az érdeklődés áprilisban tovább nőtt, mert a korszerig kel­tető állomásokról kikerülő csibék közül úgyszólván egy sem hull el. Eddig 50 ezer naposcsibe lelt gazdára, s ugyancsak napjainkig 100 ezer tyúktojást, valamint 5 ezer libatojást vásárolt fel a szegedi földműves szövet­kezet. Az utóbbiakat a kel­tetőállomásoknak szállítják. A szegedi földművesszö­vetkezet eddig 90 százalék­ban teljesítette az idei ba­romfiszerződési tervét, s összesen 500 mázsa csirkét vesz át. Ez egyötöde annak, ami a háztáji gazdaságok­nak előirányzott 300 ezer naposcsibe felneveléséből várható. A többi körülbelül 2 ezer mázsa a szabadpiacon kerül majd forgalomba. Műattyagfótiás melegágyak . „ y»» V (Tóth Béla felv.) Mindinkább terjed a műanyagfólia a mezőgazdaságban. A tápéi Tiszatáj Termelő­szövetkezet kertészetében a múlt évben kitűnően bevá! alt a müanyagfóliás palán­t ás ágyak, s az idén még nagyobb mértékben alkalmazzák. Kispá! László brigádjá­nak tagjai a beültetett melegágyakon elhelyezik a fóliák

Next

/
Thumbnails
Contents