Délmagyarország, 1963. április (53. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-25 / 95. szám

Csütörtök, 1963. április 25. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 Nem több kocsival, jobb kihasználással Egész évben csúcsforgalom lesz a vasútnál Voltak az idei télnek olyan napjai is, amikor a szegedi fűtőház mindössze huszon­négy órára való szénkészle­tét tárolt Szerencsére, en­nek az állapotnak vége: március 20-án megszűntek a vasút szállítási korlátozásai. Már előtte felmérték, hogy melyek azok az üzemek, gyá­rak, kisipari szövetkezetek, ahol nagy árukészlet gyűlt össze, s velük, valamint fe­lettes szerveikkel, megbeszél­ve állapították meg az elszál­lítás fontosságának sorrend­jét 600 ezer tonna áru Mert bármennyire is el­múlt már a tél, az idén egész éven át csúcsforgalom lesz a vasútnál. Nagyon meg kell gondolni és szervezni a szál­lítást, nehogy a gazdasági élet vallja kárát. A szegedi vasútigazgatóság területén 600 ezer tonna áru szállítása maradt el, s ez a mennyiség a múlt években két teljes hónap forgalmának felelt volna meg. Nagyobb készle­tek gyűltek fel például a téglagyáraknál, a falemez­gyárban, s más ipari üze­meknél. Ami a mezőgazda­ságot illeti: a termelőszövet­kezetek vetőmag- és üzem­anyagszükségletét kell most elsősorban biztosítani. Naponta 1000—1200 vasúti vagont raknak meg mostaná­ban a Dél-Alföldön, a ko­rábbi 700—800 helyett. Nagy­fokú szervezettséget igényel ez a munka, hiszen nem több kocsival, hanem a kocsik jobb kihasználásával kell az igényeket kielégíteni. Ezért kérte fel a MÁV a vállala­tokat, hogy a lehető legpon­tosabban állítsák össze a szállítási terveket. Vasárnap, a hételeji napokon, valamint éjjel még mindig nincs ki­használva a kocsipark, s még mindig akad olyan vállalat, mint például az üvegérté­kesítő, a vas-műszaki nagy­kereskedelmi, vagy a textil­nagykereskedelmi, amelyik szombat déltől hétfő regge­lig nem hajlandó rakodni. Gépkocsi-irányítás A legtöbb vagon kirakását és berakását a 10. AKÖV végzi a különböző cégek megbízásából. A vasút és az AKÖV kapcsolata — a mi­nisztériumtól kezdve egészen az igazgatóságig — az utóbbi időben igen megjavult, s most együttműködésük szin­te kifogástalannak mond­ható. Jellemző, hogy május­tól kezdve a szegedi vasút-' igazgatóságon irányító szol­gálatot állít fel az AKÖV, s a legmodernebb távközlési eszközök segítségével igyek­szik a munkát megkönnyí­teni. Erősen megnövekedett a darabáru-forgalom is. Azzal, hogy Kecskemét, Kiskunfél­egyháza, Szentes és Csong­rád viszonylatában a darab­árukat újabban gépkocsikkal szállítják, naponta 6—7 vas­úti kocsit takarítanak meg. A szegedi Tisza-pályaudva­ron napi 70—80 darabáru le­és feladást bonyolítanak le, de a raktár területe olyan kicsi, hogy sokszor péntek­től hétfőig vagonban áll az áru. Ezért vették tervbe, hogy jövőre két és félmillió forintos költséggel növelik a rakterű letet Az üres kocsik lelőhelye Már az idén évközben több új módszert vezetnek be a vasútnál a munka megjaví­tására. Kidolgozzák például, hogy melyik kocsitípus mi­lyen áru szállítására alkal­mas leginkább, s ezt az ösz­szeállítást mindén állomás rendelkezésére bocsátják. Több gondot fordítanak a rakodás gépesítésére, és az igazgatóság területén hét he­lyen új nagy mérleget építe­nek, többek között a szegedi Rendező-pályaudvaron és Kiskundorozsmán is. Mivel Kiskundorozsma teherforgal­ma újabban erősen megnöve­kedett, önálló tolatómoz­donyt állítanak be, amely na­ponta többször kiszolgálja az oda tartozó iparvágányokat, és kihozza az üres kocsikat. A szegedi vasútigazgatóság területére sokkal több áruval rakott vagon érkezik, mint amennyit indítanak, innen látják el a tatai szénbányá­kat, a Szombathely környéki kőbányákat, valamint a zá­honyi határállomást üres ko­cákkal. Ezért azután különö­sen fontos, hogy az ide érke­ző kocákat gyorsan kirak­ják, s mielőbb rendeltetési helyükre juttassák. Az elmaradt szállítások le­bonyolítása mellett a vasút­nak eleget kell tennie az idényjellegű szállításoknak is. Már májusban tárgyalásokat kezdenek a MEZÖKER-rel, hogy mire Makó környékén az újburgonya. Szentes kör­nyékén a primőr zöldség és Szeged környékén a gyü­mölcsszállítás megkezdődik, jól felkészülhessenek. Rövi­desen megállapodást kötnek a rostkikészítő vállalattal is a tavalyi termésből megma­radt és az idei kender rend­szeres elszállítására vonat­kozóéul. F. K. pa Őszintén szólva... E lég gyakran hallani értekezleteken, meg­beszéléseken olyas­mit, mint amiről alább szól­ni akarok, de tálán olyan világosan sehol sem fejező­dött ki a kiszólás mögötti képlet, mint a múlt héten egy tanácskozáson, amelyen részt vettem. Felszólalt a többi között egy hozzáértő ember, elsorolt néhány, a tárgykörbe vágó nagyon szép eredményt, majd egy­szerre hangot váltott, s így folytatta: "őszintén szólva, elvtársak, azt is meg kell mondani, hogy...« Hogyhogy? — ötlött fel bennem a kérdés. Amit idáig mondott, az talán nem volt őszinte? Ami eddig elhang­zott, azt talán nem kell meg­mondani? Tudniillik ezután a szónokias fordulat után — gondolom, az olvasók már úgyis tudják — sorakoztak a hibák, következtek a bírála­tok le- és felfélé. Ügy tehát: az eredmények éppencsak vannak, vagyogatnak, azok­ra kár szót vesztegelni, sok beszédnek sok az alja, s kü­lönben is mostanság az szá­mít legénynek, aki jó vas­tagon odamondogat le- és felfelé. Amúgy semmi kifogásol­A könnyűipar és a helyiipar élüzemei Múlt évi eredményes munkájuk alapján a köny­nyúiparban a következő vál­lalatok nyerték el az élúzem­kitüntetést: Győri Textilipari Vállalat, Győri Pamutszövő és Mű­bőrgyár, Pamutszövőipari Vállalat, Pomázi Posztógyár, Budakalászi Textilművek, Délmagyarországi Rostkiké­szítő Vállalat, Habselyem Kötöttárugyár, Hódmezővá­sárhelyi Kötöttárugyár, Rico Kötszerművek, Selyemkiké­szítőgyár. Bajai Ruhaüzem, Soproni Ruhagyár, Díszmű­bőrgyár, Rákospalotai Bőr­ös Múanyagfeldolgozó Vál­lalat. Ozalid Vállalat, Álla­mi Nyomda, Révai Nyomda, Játékkártyagyár, Budapesti Bútorgyár, Könnyűipari Var­rógépalkatrészgyár. Kiváló vállalat kitüntetést kapott: Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyei MÉH, Könnyűipari Ter­vező Iroda. Él üzem címmel kitüntetett helyiipari vállalatok: Nagybereki Tőzegkitermelő Vállalat. Fővárosi Talajerő­gazdálkodási és Értékesítési Vállalat, Egri Finommecha­nikai és Vasipari Vállalat, Orosházi Vas- és Kályha­ipari Vállalat, Vasszerkezeti és Gépipari Vállalat, Komá­rom megyei Bánya- és Épí­tőanyagipari Egyesülés, Fő­városi Gyöngygombgyár, A Hajdú-Bihar megyei Mecha­nikai és Műanyaggyártó Vállalat. Pécsi Bútorgyár, Fővárosi Kefe- és Seprű­gyártó Vállalat, Balassagyar­mati Bútorgyártó Vállalat, Szegedi Seprű- és Kádáripa­ri. Vállalat, Fővárosi VI. ker. Kézműipari Vállalat, Föwá-J rosi II. ker. Kézműipari Vállalat, Szombathelyi Ci­pőipari Vállalat, Pest megyei Vegyi- és Kézműipari Válla­lat, Szolnoki Patyolat Válla­lat, Szekszárdi Nyomdaipari Vállalat, Fővárosi Szőrme­feldolgozó és Javító Válla­lat. Győr-Sopron megyei Nyomda Vállalat. (MTI) Intézkedések ez építőiparban a téli elmaradás pótlásának könnyítésére A rendkívüli tél miatt ke­letkezett termeléskiesés pót­lására az év hátralevő idő­szakában 7,1 százalékkal kell túlteljesítenie a tervet az építőiparnak. Ezért az Épí­tő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége, az Épí­tésügyi Minisztérium, vala­mint a Közlekedés- és Pos­taügyi Minisztérium II. fő­osztálya közös felhívással fordult a dolgozókhoz, hogy kiemelkedő termelési ered­ményekkel segítsék az adósság törlesztését. A dolgozók versenyfelaján­lásainak megalapozására és a törlesztés műszaki és gaz­dasági feltételeinek megte­remtésére a szakszervezet bevonásával intézkedési ter­vet készített az Építésügyi Minisztérium. Az új intéz­kedésnek megfelelően a vállalatoknak főleg a második és a harmadik negyedévben kell pótolni a kiesést, mert az év utolsó hónapjai­ban már újra nehézségeket okozhat a tél. így lényegé­ben csak 7 hónap áll az épí­tők rendelkezésére, s erre az időszakra kell összpontosí­tani az erőket. Különösen sok segítséget kell majd ad­ni a megyei ÉM vállala­toknak, melyek 786 lakás átadásával ma­radtak adósok, többel, mint a minisztériumi l-es és 3-as igazgatóság vál­lalatai együttvéve. A törlesztést elsősorban a munkaszervezés fejlesztésé­vel kell elérni. Ezért sürgő­sen felülvizsgálják az épít­kezéseket, hogy a tervezett­nél nagyobb mértékben tér­jenek át az újfajta folyama­tos termelésszervezési mód­szerre. A munkaidő kihasználását segítő egyszerűbb intézke­désekkel is nagyobb ered­ményt lehet elérni, mert ha az építkezéseken csupán átlagosan 15 perccel növelik a tényleges munká­val eltöltött időt — ami je­lenleg csak 6 és fél óra —, akkor ez annyit jelent, mint­ha 3500 új dolgozót állítaná­nak munkába. Meg kell szervezni a nagy gépek két­múszakos munkáját és az eddiginél jobb együtt­működést kell kialakítani az építő-, a szak- és sze­relőipari vállalatok között. Az új intézkedések részle­tesen előírják az anyagellá­tás megjavításának sürgős tennivalóit is. Az építők szakszervezetének elnöksége ezekben a napok­ban nagyaktíva-értekezleten beszéli meg a vállalatok párt-, szakszervezeti és gaz­dasági vezetőivel a téli adós­ság törlesztésének legsürgő­sebb teendőit. (MTI) ŐSZIBARACKMETSZŐK mmm Wmm Idén a szokásosnál később kezdtek az őszibarackfák tavaszi metszéséhez a terme­lők. Megvárták, míg piros bimbóssá válnak a rügyek, hogy láthassák, valójában milyen károkat okoztak a téli fagyok. így lehetővé válik, hogy csak az elfagyott ágrészeket távolítsák el, a termést ígérő rügyeket pedig meghagyják. Mint felvéte­lünkön látható, ezek a fák nem sínylették meg különösképpen a tél hidegét, zsú­folva vannak egészségesen fejlődő bimbókkal. nivaló nem volt a hibagyúj­teményben és a kritikában. Ha demagóg lett volna, más­ról volna szó, mint ami gon­dolatot ébresztett bennem. Éppenhogy nagyon tárgysze­rű, okos bírálatokat oszto­gatott az elvtárs. Sőt, még saját hibájáról is ejtett szót Forma szerint minden rend­jén való volt D e csakugyan rendjén való-e, ha valami olyan arányosságot szabunk magunk elé, hogy az eredményeket csak meg­említjük, tőmondatokban felsoroljuk, de amit részle­tezni kell, az mindig csak a hiba, a nehézség, a fogyaté­kosság? Azt hiszem, ez így nem helyes. Nem helyes voltaképpen azért sem, mert az eredmé­nyek és a hibák általában nem választhatók el egymás­tól, mint fény és árny tar­toznak együvé. Ha nem rész­letezem, miképpen értük el az eredményeket, kevés ta­nulságot tudok levonni arra vonatkozóan, hogyan gyara­píthatnánk őket, éppen a hi­bák leküzdése révén. Továb­bá: ha megfeledkezem, hogy az eredmények jó része a ne­hézségek leküzdésével jött létre, s nem tanulmányozom eléggé ennek mikéntjét, megfosztom magamat az okulástól. És még tovább folytatva a gondolatmenetet, nem szabad megfeledkezni azokról az emberekről, akik­nek munkája és tudása ki­vívta a sikereket, s akik nél­kül nem küzdhetnők le a ne­hézségeket De miféle ará­nyosság lenne is csak kor­holni őket, soha sem buzdí­tani, dicsérni? A képlet így, ésszerű és matematikai okokból alátá­masztva, nyilvánvalóan torz. De gyanítom, nem is az ész­szerűség és az aritmetika alakította ki az ilyen "őszin­tén szólva" okoskodást, ha­nem talán öntudatlan — vagy nagyon is tudatos — politikai megfontolás. Min­denki tudja, hogy a szemé­lyi kultusz éveiben sok volt az üres szólam, a dicsekvés, a fennhéjázás, a hencegés. Ami azt illeti, bírálat is jócskán volt, ha bírálatnak lehet nevezni, hogy némely saját hibáinkról nem szól­tunk, másikról pedig úgy, hegy az ellenség művének tüntettük feL Magyarán mondva, jócskán megsértet­tük elsősorban a politika, de ugyanígy az ésszerűség és a matematika szabályait. mra s arra is emlékszünk, Ij, hogy úgy 1953—54 tájt, azután pedig 1956 tavaszán, nyarán és őszén a népi demokratikus rend ellenségei, ellenfelei, valamint sok jó szándékú, de az eseményzuhatagtól fő­bekólintott ember a másik végletbe esett. Ilyen vagy olyan indulatból ők csak a hibákat hánytorgatták, ered­ményekről sosem beszéltek, jó részt el sem ismertek ilyeneket, és semmilyen ne­hézségért, bajért sem okol­ták az ellenséget, hanem mindenért kizárólag a rend­szert. Olajjal szándékoztak tüzet oltani, már aki egyál­talán oltani igyekezett Ebben az időben tették meg az őszinteség egyetlen ismérvévé a hibákon való örökös rágódást A hordó­szónoklattól kezdve az úgy­nevezett irodalomig csak úgy áradt az ilyenfajta "őszinteség". Ha a korábbi súlyos hibákat köztük az eredmények mértéktelen fel­nagyítását és a hibák elhall­gatását lakkozásnak nevez­ték, akkor abban az időben valahogy úgy fogták fel, hogy minden lakkozott, ami fénylik. Pedig nem minden lakk, ami fénylik. Pártunk politikájának egyik fő jellemvonása — s ezt az ország egész lakossá­ga nagyra értékeli —, hogy .roppant mértéktartó, min­den célkitűzése reális és megalapozott Következés­képpen, mert mindenki szá­mára érthető, végrehajtása okvetlenül eredményes. Ok­vetlenül, de nem a sors ke­gyéből, hanem az erők meg­feszítéséből. S azt látjuk) hogy miközben olyan nagy történelmi müvet hajtunk végre, mint a falu szocialis­ta átalakítása, az ipar nagy­arányú műszaki fejlesztése — hogy csak a két legfonto­sabbat említsem —, sorra­rendre megvalósulnak a ter­vek. Az a nyelv, amelyen a párt a tömegekkel beszél, ugyan­ennek a politikának megnyil­vánulása: józan, közvetlen és mérlegelő. Nem kis része van ennek a népi nemzeti egység erősödésében. Azért említet­tem meg mindezt, hogy a hangsúlyt a mértéktartó szó­ra helyezzem. Mértéket tar­tani, vagyis valóban őszinté­nek lenni, valóban helyesen felmérni örömöket és gondo­kat, vagyis valóban őszintén szólni a néphez. Valamint a pedagógiában rossz módszer csak dicsérni, soha sem bírál­ni, és amint ennek az ellen­kezője is rossz pedagógia^ ugyanígy a politikában is. A párt- és az államvezetés ezért szakított mindenféle véglettel és szélsőséggel, ezért kerüli a lakkozást és a kertelést S ezért van hitele, ezért moz­gósít és ezért népszerű. Fel­nőtt emberekkel felnőtt mód­ján kell beszélni; a felnőtt emberek a történelem alko­tói. Mindenféle más szemlé­let túlzásokhoz, a tömegek gondolataival és érzéseivel való spekulációhoz vezet. C sak utalásképpen emlí­tem azt a nagyon ta­nulságos ideológiai vi­tát, amely a Szovjetunióban a közelmúltban lefolyt, s amelynek anyagából a ma­gyar sajtó is bő kivonatban ismeretette Hruscsov és II­jicsov elvtárs beszédét. Ha­bár természetszerűen a mű­vészet képviselőivel lefolyta­tott beszélgetés és vita nem minden vonatkozása tartozik bele közvetlenül e cikk tar­talmába, hadd említsem meg mégis, hogy az egyik fő kö­vetelemény ezen az ankéton az volt, hogy az irodalom és a művészet ábrázolja mélyeb­ben, összetettebben, tényleges konfliktusaiban gazdagabban, egyszóval hívebben az élet valóságát. Köztudomású, hogy a Szovjetunióban min­den vonatkozásban eredmé­nyesen leküzdötték a személyi kultusz okozta torzításokat, s ha most ezt. a követelményt állították fel. amelyre fen­tebb utaltunk, nyilvánvaló, miről van szó. Ezt egyébként maguk a beszédek sem rej­tették véka alá. Igenis, szó van bizonyos arányokról is, megint csak nem matemati­kai, hanem politikai, ha úgy tetszik: művészetpolitikai arányokról, egyszerűen ar­ról, hogy az emberek igazat várnak, őszinteséget várnak politikustól, alkotóművész­től egyaránt. Igazat, őszinteséget, való­sághű beszédet mindenkitőL A zt jelenti-e tán mind­ez, hogy holmi rossz­emlékű hurráoptimiz­must hiányolunk? Nem, ezt csak belemagyarázni lehet. De optimizmust igen. Mérték­tartó, hű optimizmust, ame­lyet reális eredmények su­gallnak, s amely nélkül le­győzni a nehézségeket sem lehet. Végtére is miféle ne­hézségeink vannak? Olyanok) amelyeket igenis le tudunk küzdeni, a világ politikában azért, mert a szocializmus és a béke világrendszere az erő­sebb; belpolitikánkban és gaz­daságunkban pedig azért, mert valamennyi célunk nagyszabású és bátor. Lehet­ne kevesebb nehézségünk a feladatokban, ha beérnők azokkal a bajokkal, amelyek­kel a jelenben küszködünk. De mi túl akarunk lépni raj­tuk. erre megvan minden le­hetőség, a tárgyi és politikai lehetőség. Csak az kall, hogy félretéve a hurráoptimizmust és az elfásult beletörődést, mélyrehatóan elemezzük eredményeinket, azok eléré­sének módszereit, s tárgyila­gosan felvázolva feladatain­kat és gondjainkat, a győze­lem biztos tudatában vág­junk neki a továbbiaknak. Őszintén szólva csak ezt akartam mondani. Y.K.

Next

/
Thumbnails
Contents