Délmagyarország, 1963. március (53. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-28 / 73. szám

Teljesítik kulturális vállalásaikat a ssocialUta brigádok DÉL-MAGYARORSTAG Csütörtök, 1993. márrfns W. Egészült a vádirat a Tiszatáj panamistál ügyében A kilenc váalotiat két és fél millió forintos sikkasztás, Hcsszas és kiterjedő nyomozás, tanúkihallgatások sora előzte meg annak a vádIratnak a megszületését, amelyet most adott kl a Csongrád megyei ügyészség a Tiszatáj folyóirat volt vezetői és társaik ellen. A megyei ügyészség bűnszövetkezetbon elkövetett, különösen nagy kárt okozó bűntettel, sikkasztással és csalással vádolja dr. Ertsay Pétert, a Tiszatáj volt felelős kiadóját, valamint Raffci Györgyöt, Kerényi Györgyöt, Balogh Jánost, Mezei Jánost, dr. Szabolcsi/ Gábort, Fcrenczy Gyulát, Fercnczy G.vulánét és Esch Jánost. Mlndany. nyian — a Budapesten élő, de korábban ugyancsak szegedi Kerényi György kivételével — elő/etre letartóztatásban várják a tárgyalást, amelyet valószínűleg n fővárosban folytainak Io. Az ügy méreteire Jellemző, hogy a vádirat válósággal kötetre rúg, vaskos könyvet tesz kt sűrűn gépelt háromszáz oldalával, amelyben 527 vádpontban összegezik a bíin'a jstromot. Mindehhez 80 tanút hallgattok meg • nyomozás lefolytatása nlkalmával. Nem kisebb ösz•zegről van szó, mint összesen 2 és fél millió forintról, amelyből csupán Ertscy pótért 1 millió 238 ezer forint terhel a vádirat szerint, a többi az említett bűntársak között oszlik meg. Összesen 68 rendbeli közokirat- és 414 rendbeli magánokirat-hamisítással vádolják Ertscyt, aki rendszeresen összejátszott dr. Szabolcsy Gábor volt felelős szerkesztő, egyetemi adjunktussal, valamint a vádiratban felsorolt hirdetés- és előfizetőgyűjtő, könyvterjesztő ügynökökkel. A vádlottak a Tiszatáj folyóirat és a hozzájuk tartozó Tiszatáj Irodalmi Kiskönyvtár sorozat pénzével, lehetőségeivel éllek vissza. Ügy gazdálkodtak a közpénzzel, mintha a saját Vagyonuk csalás terheli lett volna. A Jelentős áTlaml támogatással fenntartott lapot magánvállalkozásnak tekintették, amelyből — mlnt a vádirat megállapítja — busás hasznot húztak, és társadalmi megbízatásukat elsősorban egyéni haszonszerzésre fordították. A felelős kiadó és a felelős szerkesztő saját magának tartotta fenn az ügyintézés dolgait, ami lényegében a kassza közös kezeléséből állott, a közös panamák érdekében. A vádirat az esetek gyűjteményét tünteti fel. Így például Szabolesy Gábor — aki azt a látszatot keltette, hogy a tanácstól kapott havi 500 forintért szerkeszti a Tiszatájat — a legkülönfélébb címeken, a kiadóval öszslejátszva vette fel a magas összegeket. Megemlíti a vádIrat, hogy előfordult: egy megjelent cikkért négy alkalommal Is kiutaltatott magának honoráriumot, összesen 2035 forintot, máskor az általuk kiadott kötetért, mlnt lektor, korrektor és szerkesztő vett fel többször is 303—600 forintot, holott egy fillér sem járt volna. Külföldi tanulmányútra 4 ezer forintot tett cl, de sehova sem utazott, megfizettette a kiadóhivatallal családja és hozzátartozói tüzelőjét, lakásúp'tésl költségeit, és hasonlókat. A felelős kiadó egyébként nemcsak Szabolcsinak, hanem egész sereg barátjának fizetett például "instruktort* díjat, nem tudni kiknek az instruálásáért Azután fiktív, meg nem Jelent naptári hirdetésekért jutalékot fizetett többek között Balogh János ügynöknek. Többeknek tüzelőket utaltatott kl a kiadóhivatal révén, meghamisította nz üzletszerző megbízó leveleit és nemlétező forgalomért utalt kl ezer-tízezer forintos célprémiumokat, amelyekből feltehetően maga is osztozott. Érdekes például, hogy a másodrendű vádlottként szereplő Raffai Cyürgy — aki Kerényi Györggyel együtt a Tiszatáj budapesti megbízottja volt — egyetlen hónapban — 1960 márciusában — 9500 forint jutalékot kapott a maga és felesége nevén, máskor pedig mások nevére utaltak ki nekik nem kis összegeket A vádirat lapjairól ritka nagyszabású panama tárul fel. A több hetesnek ígérkező tárgyalás vet majd teljes fényt az irodalom vámszedőinek bűntettére. Egyetemisták és főiskolások Ki mit tud versenye Szegeden A József Attila Tudományegyetem, az Orvostudományi Egyetem, a Tanárképző Fő iskola, valamint a Tanítóképző Főiskola diákjai ró szére holnap, pénteken este 7 órai kezdettel Kt mit tu. versenyt rendez KISZ-szcr vezotük a vasutasok műve lődésl otthonában. A ver senyzők öt kategóriában in dúlnak: előadómű vószc klasszikus, valamint könnyű zene, tánc és egyéb. Ezutób bihoz például a bűvésze' vagy az akrobatikus torn: tartozik. A Jelentkezés határideje már lejárt. A négy In tézménytől 30 nevezés érke zett. Legtöbben a természet tudományi karról Indulnak a Kl mit tud versenyen. Díjnyertes zenemű — hallgatók nélkül Több mint IS «*r tagja van Csongrád megyében a szocialista brigádoknak. Kétharmad részük általános és középiskolában. Illetve egyetemen vagy főiskolán tanul. 19Cl-ben 1741-en tanultak általános iskolában, 2G60-an középiskolában, 649-en pedig egyetemen ós főiskolán. Az 1902—C3-0S tanévben 2121 btlgédtog tanul általános iskolában, 3105-en középiskolában, CCíi-nn pedig egyetemen és főiskolán. Ha ehhez hozzávesszük, hogy ebben az időben több mlnt 7 ezer brigúdtag különböző továbbképző tanfolyamokon is részt vett, nyugodtan mondhatjuk, a szocialista brigádok kulturális váttaléiuknak ezt a részét teljes egészében teljesítették, Illetve teljesítik. 1962 második felében az üzemi- és ismerc-tterjrsz'ő előadásokon 20 ezer 166, a munkásakadémiákon pedig 2 ezer 200 brigádtag vett részt, a szakszervezet politikai Iskoláit pedig 4197-en látogatták. Az egvénl példamutatás serkentőleg hat egy-egy szocialista brigád vállalásaira. A Csongrád Megyei Építőipari Vállalatnál például Farka* Ferenc brlgádveutő az általános Iskola VII—VIII. osztályának elvégzését tűzte kl célul, ösztönzésére brigádjának egy tagja középiskolába jár, az Idősebb szakmunkások pedig munkásakadémián, illetve szakmai továbbképzőn tanulnak. A Szegedi Textllmöveítben a József Attila-brigád irodai dolgozókbél alakult. A tagok kivétel nélkül részt vesznek intézményes oktatásbon. Többan felsőfokú terv-, illetve statisztikai tanfelyamra járnak, s van aki a glmnáz um levelező tag zatún tanul, egy munkatársuk pedig doktori szigorlatra készül a KÖz-l gazdasági Egyetemen. Ezenfelül "kötelező* szépirodalmi anvagot is összeállítottak, s időnként beszámolnak egymásnak olvasmányaikról. Kétségtelen, hogy ez a brigád példamutatóan dolgozik. De nagyon jó lenne, ha a termelőmunkában résztvevő brigádok közül egyet-egyet patronálnának. Úgy például, hogy összeállítanák nekik, mit olvassanak a legújabb szépirodalmi könyvek közül, illetve az elolvasott könyveket együttcsen megvitatnák. A városi tanács vb művelődésügyi osztálya tavalyi felszabadulási zenei pályázatára befutott művek közül annak idején egyet ítélt a zsűri díjazásra: Vántus Istvánnak — Papp Lajos versére írt — kórusra és nogyzonekarrn komponált Commemoratio című kantátáját. A pályázati felhívásban szerepeit, hogy a díjnyertes műveket bemutatják, Illetve nyomtatástan megjelentetik. A pályadíjat nyert irodalmi művekkel így ls történt. Ezek után Vántus István Joggal és türelmesen várta, hogy kantátáját bemutassák. Mindeddig azonban Csak várt rá. Pedig n mű előadását a szakemberek javasolták. A Szegedi Zsnemflvészcti Szakiskola igazgatójának, Kollár Pálnénak kezdeményezésére a városi tanács múvclődésügvi osztálya az Országos Filharmónia szegedi kirendeltségéhez fordult. Llppól Gyula, a kirendeltség vezetője válaszlevelében február 20-án arra hivatkozott, hogy -az Országos Filharmónia kirendeltsége sem Szegeden, sem Csongrád megyében kórussal nem rendelkezik, így nem áll módjában egyetlen kórusnak sem kiadni a müvet bemutatásra*. Hozzáfűzte azonban, hogy "amennyiben valamelyik kórus vállalkozik a mű betanulására, úgy az Országos Filharmónia legnagyobb készséggél rendelkezésre bocsátja a Bartók Béla Filharmonikus Zenekan és Jövő, 1903—64. óvl ifjúsági műsortervébe beállítja*. A válasz csupán azért furcsa, mert Vántus István kompoz'clója kórvsnélküH, nagyzenekari változatban is megvan, tehát beleilleszthető a filharmóniai műsortervbe. Joggal kérdezhetjük tehát, hogy miért akadozik a fiatal zeneszerző kantátájának bemutatása. Avagy olyan sok új kórusmű születik napjainkban Szegeden, hogy még a pályadíjnyertes kantáta sem kap előadási lehetőséget? L. r. Rádióműsor Csto0rt0k KOSSUTH HADIO 4.30 Hírek. 4.33 Vidáman, frissen I 3.00 llirek. 3.03 Falurídió. 8.08 Hírek. 8.23 Néhány perc tudomány. 7.0!) Hírek. 7.08 UJ könyvek. 7.30 szinháí- éa moziműsor. 8.00 Műsorismertetés. 8 óra 10 Fajankó. A Gyermekrádió műsora. 8.55 Édes anyanyelvünk. 0 00 A Lipcsei Rádió gyermekkórusa énekel. 0.15 Napirenden . .. 9.20 Járóka Sándor népi zenekara Játszik. 10 óra Hirek. Lapszemle. 10.10 A József Attila .Szabadegyetem prosramjából. 10.35 Bánk bán. Részletek Erkel operájából. II óra 10 A tűz márciusa. RádióJáték. 13.00 Hirek. 12.16 Künynyüzenei híradó. 13.03 A vidéki színházak műsora. 13.07 SzövetkezaU gazdataníulyam. 13.27 Egy íalu — egy nóta. 13.50 Gazdasági könyvespolc. 14.00 Zenekari muzsika, 14.45 Lányok, aszszonyok. 10.00 Hírek. Közlemények. 15,03 IdöJáráJjelcntOs 18 Ura 10 Az elveszett flű. Rádiójáték. 16.30 Népdalosokor. 16.55 'Műsorismertetés. 17.00 Hirek. 17 óra 10 Nt mzetközl tüktir. 17.20 Táviszt a tánczene . .. 18.17 IfJO Figyelő. 18.37 Renata Scotto és Nlcolai Geüda énekel. 19.20 Neve,asilnk! 10.80 Jó éjszakát, gyerekek. 20.00 Esti krónika. 10.25 Zenés posta. 21.00 Miért szép? Versek. 21.3.1 Közvetítés ViCenrából. Az I Muslci di Roma kamarazenekara hangversenye. 33.00 Hirek. 22.18 A negvedtk csigolya. Marttl Larnl regényét Firon András fordítása nyomán rádióra alkalmazta Kopányl György. 23,21 Szerzők é3 előadók párosával. . . 24.00 Hirek. 0.10 Éji zene. PETOFÍ RAOIO 2.10 Torna. 0.30 Hírek. 8.00 Hírek. 14.00 Időjárás- és vízállásjelentés 14.17 Műsorismertetés. 14.20 Oda a Nyugati Szélhez. Az Ifjúéági Rádió irodalmi műsora. 14.43 Leháreítangversenv. 16.00 Hírek. 10.05 A külföldi sajtó hasábjairól. 16.18 AZ Alokczonclrov-cgyüttes énekel. 18.30 Erer szó franciául. 18.40 Zenekari muzsika. 17.45 Van-e afrikai szocializmus? 18.00 Hírek. 18.05 Rádtóogyetem. 18.45 Gulyás: Mátka kérés. 12.00 llirek. 19.05 Szövetkezett gazdsrtanfolyam. 19.28 M.'ndél! Izrnol Eevlptómban. 20.50 Gyermeknevelés. 21.00 Hírek. 21.05 Élőszóval — muzsikával. 23.00 Hírek. To etíicióműsor :7.2S Hírek. 17.30 Beszélgessünk Oroszul 1 Nyelvlecke haladóknak. 17.50 A Magyar Hirdető műsora. 18.00 Zenekedvelő gyerekek klubja. 18.45 Egy pere alatt — öt óra. Helyszíni közvetítés a Magyar Optikai Müvekből. 10.05 Telesport. 19.30 Tvhlradö. 18.48 Mai vendégünk. 12 óra 33 A Jövő hét műzora. 20.00 A tv mesekönyve. 20.03 Carnégle Hall. I. rész. A . ikal film. 21.20 szülök, nev. „k egymás közt. Kritizálhatnak-e a gyersrekek? 11,40 Hírek. Tv-hlrádó ismétlése. (MTI) A ROSZTOV közelében levő Malaja Rccska faluban a Lenin kolhoz 1911-ben frontszolgálatra bevonult elnökének felesége, Vera Mihajlova, 1945 tavaszán hivatalos értesítést kapott: „Férje, Ivan Prohorovicz Pronyin tizedes hősi halált halt Magyarországon a fasiszták elleni harcban." öt gyerekkel maradt özvegyen Vera Mihajlova. A legidősebb tizennégy, a legkisebb négy esztendős volt. Nem csupán ő vesztette el a férjét a falubeli asszonyok közül. Sokan mások ls. Némelyikük csak egy-két, de legtöbbjük négy-öt, sőt ennél is több gyerekkel maradt magúra. A megözvegyült asszonyok elsiratták hősi halott férjüket, majd kifogyván a könynyekből, a feslszták elleni győztes háborúból visszatért néhány férfival együtt ismét bevetették a Lenin kolhoz termékeny, fekete csernozjom földjeit. Szántani, vetni kellett, hiszen az apa'nélkül maradt gyermekeket az özvegyeknek kellett felnevelniük. Vera Mihajlova Is vállalta a sokgyermekes özvegyek nehéz, gondteli sorsát. Keményen, fáradhatatlanul dolgozott, hogy mind az öt gyermekének tudjon kenyeret adni. Sok verejtéket és sok könnyet hullatott, de nem tágított: tíz körömmel is összekaparta gyermekeinek a mindennapit, csakhogy ne kelljen nélkülözniük. A GYEREKEK lassacskán cseperedtek. Köztük a legkisebbik, Borisz is, aiú sohasem láthatta npjét, csupán kópről ismerte, hiszen mindüreze kéthónapos volt. amikor a családfő elbúcsúzott szeretteitől és a frontra ment, harcolni a szovjet hazára tört fasiszták ellen. A kis Borisz gyakran sírt, mert éhes volt, s mert sohasem mondhatta senkinek: „Apám, édesapám!" Az idő állhatatos következetességgel múlott, az öt gyerek pedig felnőtté cseperedett. Közben a szovjet nép begyógyította az ország haború-ütotte sebeit és a szorgos munka nyomán megszűnt a nélkülözés a Lenin kolhozban is. Vera Mihajlova legidősebb fia, Szása, asszonyt hozott a házhoz, aki hamarosan unokát szült a nagymamának. A második fiú tanár lett és nosztovba költözött, s ott tanít egy technikumban. Közben férjhez ment Valja, a nagyobbik lány, aki a kolhozban maradt. A kisebbik lány pedig egy szomszéd falubeli legényt választott párjául és elköltözött otthonról. Borisznak BORISZ, a legkisebbik pedig, miután elvégezte a tízosztályos iskolát, kitanulta a gépkocsivezetőt szakmát ét a Lenin kolhozban vállalt munkát. A gyerekek megtalálták helyüket az életben, Vera Mihajlova pedig a sok munkától és törődéstől megfáradva, de boldogan és elégedetten nyugdíjba ment. Boldog és elégedett lehetett, mert becsülettel felnevelte mind az öt gyermekét. S ha érzett is olykor fájdalmat, ezt a háborúbon elvesztett hős férje miatt érezte, akinek nyughelyét sem ismerte, csak annyit tudott, hogy valahol Magyarországon rejti a föld mélye porait. Nagyot dobbant a mama szíve, amikor 1960 őszén Borisat katonai szolgálatra hívták be és éppen Magyarországra vezényelték az egyik ott állomásozó szovjet alakulathoz. Ml tagadáo, Vera Mihajlova szívdobbanásába egy kis fájdalom, egy kis aggodalom is vegyült: „Jaj, csak nehogy Borisznak is baja essék azon a messzi Magyarországon." Borisz Ivanovlcs Pronyin harcos az egység egyik büszkesége lett. Zubbonyán viseli a „Szovjet légierő kiváló katonája", valamint a „Kiváló gépkocsivezető" Jelvényt. Ezenkívül tizenkét parancsnoki dicséret és két elismerő oklevél büszke tulajdonosa. Boriszt nemrégiben a sok elismerésnél is nagyobb öröm érte. Mégpedig akkor, amikor a közelmúltban kirándulásra vitte gépkocsijával néhány kiválóan dolgozó harcostársát Budapestre. A szovjet katonák e csoportja megtekintette a magyar főváros nevezetességeit, köztük természetesen a gellérthegyi Felszabadulási Emlékművet ls. A harcosok megrendülten álltak a Magyarország felszabadításáért elesett hősök emlékműve előtt. Közülük többen édesapjukra gondoltak, aki elesett a Nagy Honvédő Háborúban, s talán éppen Magyarország felszabadításakor. Valahol Magyarországon. VALAHOL Magyarországon ,.. Borisz is ennyit tudott csupán édesapjáról mindaddig, amíg sor nem került az említett igaza van ————* kirándulásra. Mert midőn a kirándulás részvevői az emlékmű márványába Vésett, hősi halált halt szovjet hősök névsorát fürkészték, Borisz eg;. szorosak izgatottan felkiáltott: „Az apám! Az én apám neve! Nézzétek: Ivan Prohorovics Pronyin tizedes!" Az apám... Az én apám... Meghatódva állt nz emlékműnél Borisz. Szótlanul, megilletődötten álltak mellette társai is. Vigovszki harcos, akinek édesapja hadnagyként halt hősi halált ugyancsak vnlahol Magyarországon, számára Ismeretlen helyen. Poperoga és Sznuzsenylkin harcos, Borisz két legjobb barátja, továbbá a türkmén Azárov tizedes, az azerbajdzsán Abasov harcos és a többlek. Azután valaki csendoson megjegyezte: „Nem biztos, hogy a te édesapád, Borisz. Több Pronyin tizedes is hősi halált halhatott Magyarországon. S Ide, a márványba nem azt vésték, hogy Ivan Prohorovics, csupán azt, hogy I. P. Pronyin. Ez lehet például Ivan Pavlovics Pronyin ls..." Borisz nem tágított. „Az én apám. Érzem, hogy az én apám". A FIÜK, tiszteletben tartván Borisz érzéseit, nem szóltak többet. Némán bólintottak, maid csendesen elindultak a gépkocsi felé. Este, Borisz levelet írt a mamának. „Édesanyám! Nagy hírem van..Ma kirándultunk Budaié (Ts, A Duna por jón egy nagy hegy emelkcd k, amelyet Gellért hegynek nicr.ewiok. E hegyre építette a magyar nép az ország felszabadításáért hősi halált halt szovjet katonák emlékére a Felszabadulási Emlékművet. Sok sr.ovJet hős nyugszik e hatalmas és gyönyörű emlékmű alatt, olyanok, e.kik Budapesten haltak hősi halált. És képzeld: amint a márványba Vésett neveket olvastam, felfedeztem közöttük apám nevét. Naponta száz és száz, ezer él ezer ember olvashatja: Ivan Prohorovics Pronyin tíz? os a magyar nép szabadságáért áldozta életét. S akik olvassák, hálával és tisztelettel emlékeznek reá. Nagyon-nagyon büszke vagyok hős apámra... ** Azt nem írta meg édesanyjának. Vera Mihajlovának, hogy harcostársai szerint másik Pronyin tizedes ls eleshetett a magyar főváros felszabadításáért vívott harcokban. Nem írta meg, mert úgy érzi, hogy csakis az ő édesapja lehet. Borisz úgy akarja megőrizni emlék-zetében hős apja nyughslvénnk képét, ahogyan a Felszabadulási Emlékművet 1 tta. EZT A JOGOT nem lehet elvitet 1 tőle. Borisznak igaza van. É lesapja emlikét valóban a legszebb panthe n őrzi. H szen Magyarország bármslv réizón hal is hősi hrilíilt — Szolnokén, Tárnokon, Székesfehérvár határában, a Balaton partján vagy valóban Budapesten — minden kőből emelt pnniheonnál szabi} é.i maradandóbb emléket állít Ivan Prohorovics Pronyin tizedesnek és a többi sz?v.iet hősnők a magyar nép szivében élő múlhatatlan hála és köszönet. Bertalan István