Délmagyarország, 1963. március (53. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-03 / 52. szám

2 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1983. márctaa S. Amerikai támaszpontok Spanyolországban Spanyolország ftlmaftrarácals t. — U9A lérlbizls, t. — USA notubázl*, a — USA hadUnjraay«gr«kiár, «, — táweceték, I. - brit flotUbAsls, A francia Uotubáala. J

ónéhány hét óta tárgyalások folynak Spanyolország ésazEgyc•fllt Államok között arról, milyen feltételek mellett újítsák meg a két ország 1953. szeptember 2fl-An megkötött, öt évre szóló éa 1958ban már egyszer »meghoszszahbítolt- szerződését. £ megállapodás katona i támaizpontokat biztosit az Egyesült Államok részért Spanyolország területén. Ezek a támaszpontok az Egyesült Államok legfontosabb délnyugat-európal szárazföldi, tengerészeti és légi bázisait jelentik és stratégiai értékük különösen azóta nagy, hogy elhatározták a Marokkóban levő amerikai támaszpontok felszámolását Azt mondják, hogy az angolok fennhatósága alatt álló Gibraltár uralja a Földközitenger nyugati, Atlanti-óceán felöli bejáratát Ez tényleg így la van, azonban térképünkön megfigyelhető, hogy a kiválóan kiépített és a legnagyobb vízkiszorítású hadihajókat is befogadó Rotaklkötó — amely északnyugatra fekszik Gibraltártól — stratégiai fontossága sem marad az angol "bevehetetlen erőd- jelentősége mögött. timaszpontrendszer L kiépítése több, mint. félmilliárd dollárjába került az Egyesült Államoknak, nem számítva azt a kétmilliárd dollárt, amelyet 1953 óta a washingtoni kormány segélyként rendelkezésére bocsátott a Franco-rezsimnek. A most folyamatban levő tárgyalisokon a spanyolok újabb anyagi követelésekkel léptek fel, emellett szorgalmazzák az Eszakatlanti Szövetségbe és az Európai Közös Piac tagállamai közé történő felvételüket is. Francőék úgy gondolkodnak, hogy ha az Egyesült Államoknak szüksége van továbbra te a spanyolországi támaszpontokra — márpedig ezek nélkül az amerikaiaknak újra kell kláplteniök egész európai támaszpontrendszerüket —, akkor nem lesz nekik sok az a párszáz millió dollár, és Spanyolország ls belül lesz a nyugateurópai -szentélyen- — gazdaságilag és katonailag egyaránt. A KÜLPOLITIKÁBAN M Mm A békés együttélésről — A genfi tárgyalásokról — A Párizs— Bonn lengeiy bűvölete — Von Hassel washingtoni útjáról Ezen a héten rossz Mrefc érkeztek Genf bői, ahol a leszerelési értekezlet újabb plenáris üléseket, több küldött újabb bizalmas megbeszéléseket tartott, anélkül azonban, hogy haladást értek volna el. A konferencia néhány nap múlva ülheti meg egyéves jubileumát, dé egy esztendő alatt nem örvendeztette meg a világot semmilven konkrét eredménnyel. A szovjet kormányfő választási beszéde, amely Moszkva Kallnyin kerületének gyűlésén, a Kreml kongresszusi palotájában hangzott el, részletesen foglalkozott a genfi fejleményekkel is. Hruscsov hangsúlyozta, hogy nemcsak szavakban, hanem tettekben is el kell Ismerniük a nagyhatalmaknak: a nukleáris fegyverek és az atomrakéták korszakiban az elretten ésszerű politika a békés egirilttélés. Kétségtelen, hogy a Szovjetunió ennek a politikának az alapján komoly erőfeszítéseket tesz a nemzetközi biztonság megszilárdítására, s egész sor válságot hirftott már el, Mven ehhez a politikához. Másfelől mind több jel vall arra, hogy az imperialista hatalmak nem a leszereléshez Vezető utat keresik, hanem minden módon akadályozzák a leszerelést egyezmény megkötését. A szovjet diplomácia a nukleáris kísérletek betiltása érdekében komoly lépéseket tett a megegyezés elősegítésére. A Szovjetunió beleegyezett bizonyos nemzetközi ellenőrzésbe, például abba, hogy minden nukleáris hatalom területén évente két-három helyszíni ellenőrzést végezzenek. Ezt a komoly engedményt az amerikaiak nem viszonozták hasonló lépéssel, sőt éppen a genfi tárgyalások mostani ülésszaka előtt jelentették be, hogy folytatják a föld alatti atomrobbantási kísérleteket A Szovjetunió Genfben megújította azt a javaslatát is, hogy a Varsói Szerződés tagállamai és a NATO-hatalmak kössenek meg nam támadási szerződést. A nyugati hatalmak azonban nem akarnak ilyen szerződést, mert a hidegháborúban érdekelt hadiiparnak nem a feszültség csökkentésére, hanem élezésére van szüksége. A NATO állandó tanácsa ezen a héten kezdte meg vitáját zárt ajtók mögött a sokoldalú atlanti atomütőerő felállításáról. Az ülésről nem adtak ki közleményt, de Rusk amerikai külügyminiszter kijelentette: az Egyesült Államok számít arra, hogy Nyugat-Németország, Olaszország, Belgium és Anglia támogatja az amerikai álláspontot. Ebben a felsorolásban nem Franciaország hiánya, hane/n Nyugat-Németország megemlítése az érdekes. De Gaulle tábornok ugyanis nyíltan elvetette az -atlanti atomerőamerikai tervét és az amerikai ellenőrzéstől független, önálló -nemzeti atomerő" programját hirdette meg, s a Párizs—Bonn tengelypolitika Jegyében lényegében a Bundeewehrnek is megígérte az atomfegyvereket. Adenauer kancellár támogatta Párizst, de nem feltétlenül: s az amerikaiak mindent meg is tettek, hogy figyelmeztessék a nyugatnémet kormányt: ne feledkezzék meg a Párizs—Bonn tengely bűvöletében a Washington—Bonn tengely realitásáról A NATO állandó tanácsának értekezletével egyidŐben Von Hassel bonni hadügyminiszter Washingtonban és az amerikai stratégiai légierő főparancsnokságán, az omahai támaszponton járt. A Bundeswehr-miniszter tárgyalt McNamara hadügyminiszterrel és Gilpatrie hadügyminiszter-helyettessel is, s megegyezett velük, hogy Nyugat-Németország nagyobb mennyiségű hadianyagot teásáról az Egyesült Államoktól, hírek szerint évi 600 tpillió dollár értékben. Ezekről a tárgyalásokról is csak szűkszavú, semmitmondó jelentéseket adtak ki, de nyilvánvaló, hogy elsősorban Nyugat-Németország atom- és rakétafegyvérkezésének problémáiról, e fegyverkezés meggyorsításáról volt szó. A genfi leszerelési értekezlet munkájának szabotálása, a nemzetközi feszültség enyhítését célzó szovjet kezdeményezések elutasító fogadtatása, a NATO fegyverkezési politikája* láttán a szovjet kormánvfő említett moszkvai beszédében az egész békeyágyó nemzetközi közvélemény nevében is szólt, amikor egyfelől ismét felszólított a békés együttélés irányzatának támogatására, másfelől ismét figyelmeztette az agresszív tervek kovácsolóit. Az Egyesült Államokban újból fellángolt a Kuha-ellenes propagandahadjárat, a legagresszívebb szenátorok, a -dühödtek*, ahogyan Washingtonban nevezik őket, nyíltan követelik o fegyveres támadást Kuba ellen. A szovjet kormányfő ezzel összefüggésben is világosan beszélt: -Ha támadást Intéznek Kuba, a Kínai Népköztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, vagy bármely szocialista ország ellen, a Szovjetunió barátainak segítségére siet és megsemmisítő csapást mér az agresszorokra.* Rudnyánszky István irány a kommunista világgazdaság niiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiM Új feladatok - régi szemlélet, elavult módszerek hogy a mennyiség egy ponton túl miBlionysagui, nőségbe csap át Engels Idézi Napoleont: -Két mameluk feltétlenül felülmúlt háromszáz franciát; száz mameluk egyenlő értékű volt száz franciával; háromszáz francia rendszerint felülmúlt háromszáz nmmelukot; ezer francia mindig visszavetett ezerötszáz mamelukot*. Mi is valahogy úgy vagyunk, mint a Jol szervezett napóleoni hadsereg a nyerserejű mamelukokkal — egy magunkban kicsik és gyengék vagyunk, de ha összefogunk a baráti országokkal, erőink meghatványozódnak. Nem nagy szavak ezek: a szocialista világgazdaság valóban sokkalta több, mint az egyes országok népgazdaságainak összessége. A mennyiség Itt minőségbe csap át. Olykor mégis rossz stratégáknak bizonyulunk, a nyers erővel virtuskodunk, s nem fordítunk kellő figyelmet a mindennapi munkában a belső internacionalista szervezettségre. Rendszerünk ereje óbban van, hogy nincs kizsákmányolás, a termelőeszközök tulajdonosa városon és falun a dolgozó nép. Ez az anyagi alapja egyébként n baráti országok összefogásának és érdekközösségének. (Így a termelő munkának egyetlen célja a dolgozók szükségleteinek leható legjobb kielégítése A tervező munka legfőbb feladata pedig jól felmérni n ma szükségleteit, s gondoskodni, hogy a Irina p igényeit még magasabb szinten elégíthessük ki.) A műtrágva gyár építése is a ma szükséglete, ha azt akarjuk, hogy holnap több kenyér és hús kerüljön a lakosság asztalára. (A termelés korszerű tervezése azt jelenti, hogy nem állhatunk meg az ország igényelnél, szükséges számain! a baráti, sőt még más országok szükségleteivel Is. És fordítva: a jeletkező hazai szükségletek kielégítését nem szabad csak n magyar ipartól várni. Jobban elégíthetjük ki a szükségleteket, vagyis gyorsabban emelkedhet az életszínvonal. ha a tervezés átléni az ország határait, s figyelembe veszi a nemzetközi munkamegosztás hallatlan lehetőségét. RTamakhan söt a miniszteriális és tervező intéAZUiemeRDen, retekben sokszor nem számolnak eléggé ezzel. A feladatok megváltoztak, s szemlélet, a gondolkodásmód sokban maradt a régi. A népgazdasági szintű elemzés ma már elégtelen. Nemzetközi színvonalon kell a gazdaságosságot és az ogyéb kérdéseket vizsgálni. Az internacionalizmus — ez a politikai kategória — bevonult a gyakorlati közgazdaságtanba. Az átfogó módszereken (nemzetközi szintű anyagi érdekeltségen, a közös beruházások telepítésén és finanszírozásán stb.) most munkálkodnak a KGST különbőző szerveiben. De a helyi módszerek részletei és a közgazdasági szemlélet aligha változnak a KGST intézkedései ra Több objektív körülmény is ma még erősíti a nemzeti elzárkóxottságra törekvő idejétmúlt módszereket és szemléletet. Az importgépek beszerzése nehézkesebb, bürokratikusabb, a tartalékalkatrész-ellátásban gyakoriak a zavarok, nemegyszer az importtermékek árai ls magasabbak a hazainál s ezzel valósággal ösztönzik az ipart, hogy minél több terméket maga állítson elő. Az ilyen és hasonló nehézségek, amelyeken szintén lehet és kell is változtatni, a mindennapi gyakorlatban tényeleges súlyuknál nagyobb szerepet kapnak. Ha baj van egy külföldi berendezés minőségével, máris meg van rá az orvosság: -Gyártsuk mit* Korszerűsíteni, újítani lehet a külföldi masinán: -Gyártsuk mii* Ha netán késik a külföldi szállítmány, megint van rá előre gyártott recept: -Gyártsuk mi!* A szomszédok hibáinak feszegetése nem éppen helyénvaló, amikor jócskán akad senregetnl való saját portánkon ls a minőség ügyében, a határidők dolgában. A (in.'alitf9 világgazdaság nagy tartalékainak klszoc-aiista aknázását mint objektív tényező, nehezíti termelésünk jelenlegi szervezete ls. Amikor egy-egy vállalat vagy ország új gyártási profilját klalak.tják, szükséges a meglevő termelési hagyományokkal számolni, csak így lehet a rendelkezésre álló gépeket, szakképzett munkaerőt stb. jól hasznosítani. Ezeknek a hagyományoknak az eltúlzása fékezi a fejlődést, megmerevíti, konzerválja Jelenlegi viszonyainkat. A temérdek termékféleségek elaprózott, egyedi kissorozatú gyártása, ez maga ls tradíció, amellyel szakítani akarunk. Célunk, kevesebb termékféle, gazdaságos nagy sorozatú gyártása. Persze, nem könnyű átállni a megszokottból egy merőben új, gyakran sokkalta bonyolultabb termék fejlesztésére és gyártására. Áldozatot, kitartást; sőt tandíjat is követel, mégis — nem vállalati, hanem internacionalista szemüvegen nézve — megéri és gazdaságos. Kifejezetten szűk látókörű, nemzeti korlátoltság a görcsös ragaszkodás minden egyes termék itthoni gyártásához. A műszaki és gazdasági -érvek* tömkelege látszólag sz or szág érdeket mellett szól, valójában az olyan szemlélet, amely csak a magyar ipart látja, sok kárt okoz a népgazdaságnak, elaprózza, korszerűtlenné teszi termelésünket. A statisztikai adatok arról tanúskodnak, hogv az utóbbi három évben a gépipar hat-hétszer annyi új termék gyártását kezdte el, mint amennyit véglegesen megszüntetett. A nemzetközi munkamegosztás követelményeive] ellentétes ez a folyamat, arra utal, nem vontuk még le kellően az 50-es évek sok kárt okozó autarklás gazdaságpolitikájának tanulságait. A uKIULfnlr vezetői ívok és dolgozóinak, akik a vana aiOK iegjobban ismerik a helyi adottságokat és tradíciókat, nem az a feladatuk, hogv a baráti országokban meglevő hibákat és nacionalista jelenségeket kutassák, hanem határidő, minőség, tartalékalkatrész stb. Vonatkozásaiban tegyenek meg mindent, ösztönözve ezzel külföldön a nemzetközi munkamegosztásra. Itthon pedig öntevékenyeh és kezdeményezően segítsék a nemzetKÖzi munkamegosztás fejlődését, tegyenek javaslat.kat kevesebb termékféle, nagy sorozatú világszínvonalú gyártásra. A hagyomány szerepének eltúlzása más vonatkozásban is a nacionalista előítéletek forrása Sokan bizalmatlanok a nálunk később iparosodott országok termékei iránt. G akran még a szakemberek is lehetetlennek tartják, hogy ezek az országok is jó, olcsó, sőt a mieinknél korszerűbb termékeket gyárthatnak. Ez a nézet politikailag káros, közgazdaságilag tarthatatlan. Egyetlén szocialista országot sem lehet, hagyományaira hivatkozva, elmaradottságra kárhoztatni. Sőt, internacionalista kötelezettségünk tapaszlalatokkal, szakemberképzéssel, műszaki dokumentációkkal — szerény képességeinkkel arányban — segíteni a baráti országokat. Nemcsak azért, mert mi sem kapunk kevesebb segítséget más, tőlünk fejlettebb, gazdagabb országtól, de jól felfogott gazdasági érdekeinket is ez szolgálja. Ma ml netán KGST-ország ipara és életszínvonala gyorminuv-n ^ fejlódiki ez nem csökkenti, ellenkezőleg, növeli az együttműködés lehetőségeit. A nem;etközi munkamegosztáshoz nemzetek, partnerek kellenek. Csak úgy tudunk nagy sorozatban műszert, speciális szerszámgépet, nehéz híradástechnikai berendezéseket gvártani, ha ezekből a cikkekből a fejtett iparú és magas életszínvonalú baráti országokban növekvő igénv jelentkezik. A termékekért cserébe kapott cikkek, termelőberendezések, rádiók, házmrtási gépek korszerűbbek, olcsóbbak lesznek a Jelenleg nálunk gyártottaknál, ha azok nagy sorozatban készülnek s eg -egy termék fejlesztésével a mérnökök és technikusok ezrei foglalkozhatnak. Nem véletten, hogy a nemzetközi munkamegosztás fejlesztése a ma feladata. Agrárországok között aligha lehet számottevő munkamegosztásról beszélni. S most, hog ' minden szocialista országban már megvannak az ipari alapok, a továbbfejlődés parancsa, objektív törvénye ez a szorosabb együttműködés. A termelő erők szétfeszítik nemzeti habárainkat. A világméretű technikai és tudományos forradalom a kapitalista országnkbnn is napirendre tűzte a gazdasági integrálódást, a nemzetközi munkamegosztást. A -Közös Piac* a nyugat-európai országok e gazdasági tőmörütese, noha mindenekelőtt a nyugatnémet nagv mon-p lium' knak kedvez, » kiélezi a kapitalizmus belső ellentmondó ait, veszélyezteti a kis országok függetlenségét — nem lebecsülhető eazdasági eredményekkel is jár. A KG<5T-íM-«Táor>!r megértve az idő szavát, tudato« rvvjj i országon san és tervszerűen Btélesre tárják a nemzeti kapukat a termelőerők fejlődé e el'tt. Nem lehetünk rossz stratégák. Ahogy a nversereiű mamelukokkal szemben a franciák szervezettségüket állították, mi a gazdag és nálunk sok tekintetben feilpi'ebb tőkés országokat szilárd egvségilnkkel. gazdasági, politikai és idodógiai összeforrottságunkkal győzzük le a legalapvetőbb és legemberibb tevékenységben — a termelő munkában Kovács József