Délmagyarország, 1963. február (53. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-10 / 34. szám

6 Mt 'rtksntiöMzXb f.',1 I ' Vasárnap, 1963. február 10. SZOLZSENYICIN: IVAN GYENYISZOVICS KISREGÉNY . Petcrs Magda Hetényi Pál Dosek Lajos Murányi Bea fordítása (34.) .. — Íven Gyenyiszics! — És ellökdőste a hu$zon hetesek helyettes brigadérosát, ukl előtte állt. — Eressz. Mit állsz itt hiába? Nekem van tálcám! . Lám, Gopcsik ls tálcát lenget, a gézengúz. 1 — Elaludtak — nevet —, én meg elkaptam! " Gopcsikból jó lágerlakó lesz. Még három évig tahul, nevelődik — legalábbis kenyérvágó lesz belőle. , A második tálcát Pavlo Jermolajevnek adatta, a markos szibériainak. (O is hadifogságért kapott tíz évet.) Gopcsikot elküldte kilesni, melyik asztalnál végeznék a vacsorával. Suhov n tálcáját sarkával az ételosztó ablakra tette és várt. '•;' . " — Száznégyes! — Pavlo jelentést tett az ablaknál. Mindössze öt ablakocska volt: három rendes- kiosztó, egy azoknak, akik a listán szerepelnek (tízen vannak, fertőző betegek, az egész könyvelóség meg protekciós adagokat kup) és még egy, ahol az edényeket kell visszaadni, (Ennél az ablaknál tolakodnak, hogy ki nyalja kl a csajkákat). Az ablakok alacsonyan vannak — övmagasságnal alig feljebb. Magukat a szakácsokat nem látni, csak a kezüket meg a meritőkanalot. A szakács keze fehér, ápolt, de szőrös, egészséges. Valóságos boxoló, nem szakács. Ceruzát fógott és feljegyezte magának a listára, a falon: — Száznégyes — 24! Pantyelejev ls beosont az étkezőbe. Kutyabaja sincs a gazembernek. ••>! A szakács jókora, háromliteres meritőkanalat ragad és nekiáll keverni, keverni az üstöt. (Frissen teleöntött kondér van előtte, majdnem tele, csak úgy dől belőlp a kőz.) Aztán kicseréli a merőkanalat a 780 grammosra és elkezd vele merni, nem merítve mélyra. Egy, kettő, három, négy ... Suhov megfigyelte, melyik csajkát töltötte meg, mielőtt még a sűrűje leülepedett volna az üst fenekére, és melyiket szedte n hígjából — puszta lé.' Tíz csajkát rakott a tálcájára és elvitte. Gopcsik integetett neki a második oszloptól: — Ide, Iván Gyenlszics, ide! Csajkát vinni nem könnyű dolog ám.' Suhov ruganyosan lépked, hogy a tálca egyetlen lökést se kapjon, a torkát meg nem kíméli: — Hé, hé, Há—920-as!... Húzódj arrébb, apó!. i: Félre az útból, fiúi Egy csajkát sem könnyű ügyesen átvinni, hogy ki ne lötyögjön, itt meg tíz v^n. Mégis sgép puhái) lerakta a Gopcsllc által felszabadított usztalyégre u tálcát és semmi sem loccsant kl. Azt is megfigyelte, hogyan rakta le,1 hogy a tálcának abba a sarkába, ahová majd léül, a két legsűrűbb csajka kerüljön. Jermolájev is hozott tízet. Gopcsik odafutott és Pavlóval kézben elhozták az utolsó négyet. Kilgas még elhozta a kenyeret, tálcán. Ma munka szerint kapnak — ki kétszáz grammot, ki háromszázat. Suhov négyszázat. Elvett magának négyszázat, serclit, Cézár számára is kétszázat a közepéből. A brigádtagok mér odacsődültek az étkező minden részéből — megkapják a vacsorát, uztán leshetik, hová lehet leülni. Suhov osztogatja a csajkákat, elfelejti, kinek adott, közben szemmel tartja a maga tálcasarkát. Az egyik sűrű csajkába beletette a kanalát — ez azt jelenti, foglalt. Felyukov az elsők között kapta meg a maga csajkáját és elment: látta, hogy a brigádban most semmit sem szerezhet, jobb lesz, ha végigjárja az étkezőt, sakálkodik,. hátha valaki hagy a csajkában (ha valaki nem eszik meg mindent és eltolja maga elől a csajkát, gyakran többen is kapnak utána egyszerre, mint n keselyük). Megszámolták az adagokat Pavlóval. úgy látszik, rendbon van Andrej Prokofjcvics számára Suhov a sűrű csajkák közül tolt oda egyet. Pavlo átöntötte a tartalmát egy keskeny német edénybe, aminek fedele is volt: átviheti a buslát alatt, mellére szorítva. A tálcákat leadtak. Pavlo leült a maga dupla adagjával, Suhov is a maga kettőjével. Több szó nem esett többé semmiről, szent percek következtek. Suhov levette a sapkáját, térdére fektette. Megvizsgálta kanalával az egyik csajkát, aztán a másikat. Semmi baj. még hal is akad benne. Esténként pedig általában hígabb volt a leves, mint reggel: reggel táplálni kell a zeket, hogy dolgozzék, este amúgy is elalszik. Enni kezdett. Először csak a levét itta. itta. Ahogy a meleg elindult s szétterjedt a testében — egész banseje csak úgy kapkodott a leves után. — R... remek!... Iytim, ez a rövidke pillanat, amelyért a zek él! Most semmi sem bántja Suhovot: sem hogy hosszú a büntetés, sem hogy hosszú a nap, sem hogy megint nem lesz vasárnap. Most azt gondolja: túléljük! Túlélünk mindent, ha isten is úgy akarja, vége lesz. Amikor mind n két csajkáról leitta a forró levet, beleöntötte n második tartalmát az elsőbe, áts?órte a sűrűjét, kanállal ki is kaparta. Mégis csak nyugodtabb volt így, nem kellett, már a második csajkával törődnie, őriznie szemmel, kézzel. Hogy a szeme felszabadult, elkalandozott a szomszédos csajkára. A bal szomszédé — merő egy víz! A disznók, mit adnak, pedig ők Is zekek! Aztán Suhov enni kezdte a káposztát a maradék lével. Krumplicska egy jutott a két csajkára — Cézár csajkájában volt. Olyan közepes krumplicska, fagyott persze, egy része kemény, megédesedett. Halacska alig van, nagy ritkán merül fel egy-egy csupasz gerinc. De minden halgerincet és uszonyt meg kell rágni, Jó levet szívhatsz ki belőle, hasznos levet. Mindehhez persze idő kell, de Suhovnak most nincs is hová sietnie, ma ünnepe van: ebédre két adagot és vacsorára is két adagot akasztott le. Ilyesmiért a legfontosabb tennivalót is el lehet hanyagolni. De a letthez talán elugrik dohányért. Hátha' reggelre nem marad dohány. Suhov kenyér nélkül ette a vacsorát: két adag és méghozta kenyérrel, túl sok lenne. A kenyér marad holnapra, Hálátlan a has, nem emlékszik a régi jóra. holnap újra kér. íFolytatjuk!) ^Odiiuztáíűk , - •« • a régi Magyarországon Részletek Békés István anekdotás könyvéből ' -A politika úri huncutság* — ezt a bölcsességet röppentelte fél a húszas évek ellenforradalmi parlament-' Jé ben egy kisgazdának nevezet nagygazda képviselő. 1 ö tudta, hogy honnan tud-1 ta — mindenesetre jál tud- 1 ta. Ismerte a Tisza- és Bethlen-kormányok '" választási hadjáratait, amelyek a hajdani megyei tisztűjitdsok ólombotos furfangjait' modernizálták. Bfíthlexiék, majd Gömbösék a kurjongató, fokosos kurtanemes-korteseket kakastollas csendőrkortesekkel váltották fel, korlátlan . lehetőséget nyújtottak a keménykezű főispánok és • hetyke főszolgabírók hangulatvélemény- és eredménykiigazitó ténykedésének, s nemcsak agyafúrt, de kíméletlen rendszabályokkal is gondoskodtak' árról, hogy a népképviselet megválasztásába kevés beleszólása lehessen a népnek. A tisztújítási, választási fortélyok sok jeles magyar tollforgatót indítottak versköltésret komédia- és regényírásra. A mosoly és a méreg aránya aszerint ' változott, hogy ' kl, mikor, mennyire érezte >>az úri huncutság« nyomását. Akad mosolyogni- s akad mérgelődriivaló ebben a böngészetben is, amit a régi magyar képviselőválasztások tarlójáról felszedtünk. De mi már oly messze jutottunk ezpktól a lélektipró mesterkedésektől,. . hogy a korszakot váltó távolság öszszemossa a mérgelődést cs a. mosolyt. portoaulásnak — méltatlankodik az. egyik munkás, és a másik hozzáteszi1: — Mi meg csak ketten vagyunk, tizedes 'úr.'., Erre a csendőrt elönti a pulyknméreg. — Hát én kutya vagyok? bömböli, és súlyba; löki a fegyvert. —; Oszoljon n tömeg, de mindjárt, ha kedves áz élétetek!. i iiorvath istván Őszi délutánon Lehajolva nég be a nap ablakomon. Osz van. Megőszülve én is alkonyodom. Lefelé ballagok, higgadt tűzben égek. Elöl rövitf. s hátul messzi-messziségek.. Közelget az este, mikor le kell szállnom, mikor engem, álmod tovttbb élű álmom, mint visszhang a hangol, meg nem csalhatáan," s nemcsak azt, kit hittem: kl voltam úalóban. CKiiVdnhshj A választójogi küzdelmek idején gyakrgn . idézte fel Benedek János régi vitáját .a hajdúsági nagygazd ókkal, Hegyeshaisú Balogh uram meg egész sógorsága-kornasá'ga, valamennyi cimborája első szótól kezdve kegyetlenül borzen kedett az általánostitkos ellen. — Nem járja — morogtak —, hogy u napszámos, a bére*, a cseléd ugyanolyan jogot kapjon, mint a gazdaember. Mi lesz a világból, ha egyszerre kinyílik a csípőjük? ... Követválasztásra nem érett még a nép! — Ej, ej, atyámfiai! — pirongatta őket Benedek. — Hogy mondhattok már olyat, hogy a nép nem érett meg a választói jogfa! TI is tudjátok, hogy mindén nagykorú ember elég érett arra; hogy hitvestársat'* válasszon, és ez ollen nem emel szót senki. Holott a hitvestárs mandátuma élete fogytáig szól. Hát aki elég érett. ahhoz, hogy hitves társat válasszon magának egész életre, hogyne volná érett arra, hogy .képviselőt válasszon, akinek a mandátuma csak öt esztendőre 1 terjed! OiícőljfiiL a tömeg ! Az 1910. évj általános -választásokon került be a parlamentbe Károlyi Mihály,, az első magyar köztársaság későbbA elnöke.,.ie,-->ö'.me«iétte. annak idején ezt>.a. válesz-., tási idillt, a kortesmunk.ára,. uszított közrendéóael. találó jellemrajzot. Egy kis megyeszékhelyen játszódik az eset. A választást heves kortéziá előzte meg. A függetlenségi jelöltnek erős tábora volt. a parlamentben nem képviselt munkások és polgári radikálisok is mellé sorakoztak' 'A' főispán erélyes intézkedésre utasította a főkapitányt. Gyűlésbetiltások, kiutasítások, eltoloncolások napirenden voltak, és a nyíit erő* szak ellenállásra késztette az ellenzéket is. Az elkeseredett negyvennyolcasok egy-' szer-kétszer alaposan még* abcugolták a fnungó-jelöltet.' a munkások tüntető felvonulást rendeztek, egyik éjszaka valaki — lehetett provokátor is — beverte u munkapárti főkortes ablakát! Mindez igencsak kapóra jött a főkapitánynak. • Nagy Í

(lakútokat nyomatott, és teefagasztatta Velük az ös2=" szes kerítéseket. A' falragaszokon olvadható "Hirdetmény* zord hangon tudatta a megyeszékhely közönségével, hogy a hatóság a vá* 1 osztások tartama - alatt a csendet és rendet minden eszközzel meg fogja védeni. Közhírré tétetett továbbá, hogy az utcákon mindennemű csoportosulás szigorúan tilos, a karhatalom szigorú utasításokkal láttatott el. s a rendkívüli időkre' való' tekintette] már az is csoportosulásnak minősíttetik, ha az utcán kettőnél több ember verődik össze, 6 ott tárgyal, vitázik, vagy tétlenül ácsorog. S hogy szavának érvényt szerezzen, a főkapitány nappal-éjjel sűrű rendőr- és csendőrjárőröket cirkáltatott a városka utcáin A patrulóknak nem sok dolguk akadt, mert az emberek napközben csendesen ballagtak dolguk utén, alkonyat beálltéval meg teljességgel kiürült a vároa. Csak a rendőrbakancsok és csendőrcsizmák talpa kongott a kockaköveken. A járőrök Unták magukat. Egészen felderült az egyik csendőr tizedes képe. mikor este valamerről végre lénteket hallott. Kimeresztette , a szemét, és íme: a keresztező mellékutcából két "munkás külsejű egyén* közeledik, 'méghozzá hangos szóval és heves vitában. •• A csendőr gyorsan elébük siet: • -r- Bé. oszolni! Oszolni! — kiélt- rájuk erélyesén. Hqya -a csodába oszolnánk"? — Joérdí csodálkbzva az egyik. « * — És miért oszolnánk? morog mérgesen a nitusik. — Mert tilos minden éSpportosúlás!. — nyilatkoztatja ki a csendőr, s már kapja is lefelé a puskáját — De hiszen csak kettői nél több ember számít csobirtolt brecht* Mit kapott a katona asszonya ? Mit kapott a katona asszonya , az ősrégi Prága városából? Körömcipőt kapott ő Prágából, üdvözletet kis kürömclpővel, ezt kapta ő Prága városából. És mit kapott a katona asszonya Varsóbél, a Visztula partjáról? Varsóból kapta azt a helyes inget, ; 1 a tarka, bohókás, kicsi lengyel inget, Ezt kapta ő a Visztula partjáról. S mit kapott a katona asszonya Oszlóból, a kék tenger partjárói? Oszlóból kapott ő drága eziistrókát, s kedvére voltak ám az ezüstrókák! Ezt kapta hát u kék tenger partjáról. És mit kapott a katona asszonya Rotterdam dúsgazdag városából? Rotterdamból érkezett kalapja és jól állt néki szép holland kalapja Ezt kapta hollandok városából. Hát mit kapott a katona asszonya Brüsszelből, a belgák országából? Kapott onnan persze ritka rsipkét. 8 óh, hogy álltak rajta a szép csipkék! Hát ezt kapta belgák országából. És mit kapott a katona asszonya szép pök ésva fénye* Párizsából? T* '•) No bizony Párizsból a selyem ruháját, s hogy sárgította a szomszédasszony máját! Biz' ezt kapta ő fények Párizsából. És mit kapott a katona asszonya' ' Tripoliszból, a forró Líbiából? Trlpoliszból kapott karperekét, ,v amulettet, rajta láncszeinccskét, r- * nos — ezt kapta forró Líbiából. De mit kapott a katona asszonya a végtelen nagy Oroszországból? Oroszországból bús özvegyi fátyolt — halottak napjára az özvegyi fátyolt . megkapta bizony nagy Oroszországból. Fordította: NÉMETH FERENC • Február 10-én emlékezünk meg a nagy német kommunista drámaíró és költö születésének 65. évfordulójáról. AKACZ lAszló NAGYMAMA (igenről jöttünk haza éppen és még ** mindenki telítve volt a' látottakkal. Érzékeinkben ott Vibrált a Csódálatos táj: a mindennél kékebb tenger, az aranyoszöld fák és a Königstuhl szikláinak patyolatfehérsége. Elnyújtózva ringattuk magunkat az üléseken. A vonat, amin Utaztunk, valahonnan Svédországból indult, Sassriitzriál hozta át a feneketlen gyomrú Trelleborg és egy darabig az NDK földjén haládúá. Hámburgba szaladt. Stralsund után- n\6r valamennyire kijózanodótt a társaság és az utasokat' is figyelni kezdtük. Néhány idősebb hölgy utazott vélünk — fejükön valami fúresa,'fehér művirágból készült kalap —, a szomszéd fülkében egy kétgyerekes házaspár, néhányán a folyosó ablakainál is álltak. Mindenki elegáns volt, de az arcukra valami furcsa idegesség költözött. Mereven nézték a tájat. Ahogy közeledtünk Rostockhoz. tpég izgatöttabbak lettek. A város szólénél meg már mindenki állt, és néhány pattogó párbeszéd is hallatszott. A ztán feltűnt az állomás. Már messzlrm ről látszott, hogy a vonatot sok ember várja. S ahogy nagy sistergéssel becsörtettünk, felmorajlott a várakozó tömeg. Most már egészen megélénkült n vonal is. Egy idősebb hölgy két kéz/el integetett, egy fiatalember derékig kihajolt az ablakon. Amikor megálltunk, teljes lett n zűrzavar. Minden ablaknál utasok szorongtak, s a vonat előtt egymást lökdöstél; a várakozók. Aztán a nyüzsgés egy kicsit lecsendesedett. Akik keresték, meglelték egymást, csak egy-két ember futkosott még izgatottan. A vonat mentén ' mindenki németül beszélt. Akik jöttek, és akik várakoztak is. Az ablakok előtt furcsa csoportok gyülekeztek. Mindjárt a ml kocsinknál ott állt egy egész család: a hatalmas, nagy csontú apa, egy vékony, hosszú arcú asszony, meg egy kis szőke gyerek. Az ablakra néztek föl. egy idősebb házaspárra. Csak nézték egymást, nem sokat beszéltek. — Claus? — szólalt meg végre odafönt a férfi. — Ja! — mondta lent merev arccal az asszony, és egy ideges mozdulattal végigsimította a gyerek haját. Aztán figyelték egymást csendesen. Egy másik ablaknál vagy tízen álltak és' egymás szavába vágva szinte mind beszéltek. — A Róberték Is jól vannak — hadarta egy kereplőnyelvű öregasszony —, majd írnak azok is! Mindenki ír! — ós a fejével sűrűn bólogatott. Aztán a peronon végigkolyogott egy csomagos targonca, és minket valahogy arrébb löktek. Akkor láttuk meg ag öregasszonyt. íktt állt tőlünk pár íépésnyire egy nyitott ajtó, előtt. Alacsony volt és görbe, az arcára rengeteg ránc szorult, a kezén meg ott lüktettek, a tintakék erek. Jól láttuk, hiszen erre már kisebb volt a tömeg., Szemben vele egy fiatalember állt, fehér ruhás kisgyerekkel a karján. Mellette fiatal nő, biztosap a felesége. Az öregasszony merev arccal nézte a gyereket A szeme száraz volt és fényes. — NézzétekI — mondta mellettem valaki.. Aztán a' fiatalember megmozdult. Igazított a gyerek sapkáján ,és közelebb lépett az öregasszonyhoz. Jó gyerek — mondta csendesen —, ritkán szokott sírni! Az öregasszony csak nézte tovább. Körülöttünk egyenletes, monoton zúgással nyüzsgött a tömeg; Akkor a fiatal asszony is, igazítva egyet a haján.' közelebb lépett. — Olyan vagyok, mint a fényképen? —• kérdezte kicsit félve. — Azóta már híztam egy keveset . r ' = • Az öregasszony most sem feleit, csak nézett némán előre. (l „ , — Megint kinőtt egy cipőt — mondta