Délmagyarország, 1963. február (53. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-10 / 34. szám

Vasárnap, 1963. február 18. ÖÉL-MAGYARORSZÁG 7 József Attila szegedi és makói kortársainak baráti találkozója A Tiszatáj szerkesztő bi- a költő, ellenkezően: kedves­zottsága pénteken este az ségét, föloldódását, vidámsá­fbajazid bég Magyarországi ősbemutató a Szegedi Nemzeti Színházban írószövetség szegedi csoport­jának helyiségébe baráti ta­lálkozóra hívta József Attila szegedi és maitói kortársait. Bár a kedvezőtlen időjárási és közlekedési viszonyok mi­gát emelte ki. Hasonlóan jellemezte az ifjú poétát Je­nő István, a Színház cs Tár­saság egykori munkatársa, József Attila szegedi baráti körének tagja és Füssy Lász­att a meghívottaknak csak ló, aki eddig még nem pub­kisebb része tudott megje­lenni, a résztvevők sok ér­dekes mozzanatot ismerhet­tek meg a költő életéből. Anárássy Lajosnak, a Tisza­táj felelős szerkesztőjének megnyitója után az ismert likált mozzanatokat idézett föl. Érdekes volt, hogv a makói diák egykori tanárá­nak, Falábú Jenőnek jelen­levő leánya a Nyolceszten­dős lányok című vers meg­születésének körülménveit szegedi József Attila-kutató, ismertette: ezt a verset Jó­dr. Péter László, a városi zsef Attila húgának. „Falá­Somogyi Könyvtár tudomá­nyos munkatársa vezette be a beszélgetést. A kortársi emlékezéseknek a költői életrajz és az életmű megis­merésében betöltött szerepé­ről. az emlékezések gyakori korlátairól, ugyanakkor azonban eligazító, nyomra­vivő jelentőségéről szólt, s idézte József Attila versbeli bú Theácskának" dedikálta, így is jelent meg annak ide­jén, s modellje, mintája is ő volt. Az emlékezések során szó került a költő családi viszo­nyaira, Makóra kerülésének és a szegedi munkásmozga­lomba való bekapcsolódásá­óhajál: „Emlékezzetek rám, nak körülményeire is. Füssy aki köztetek éltem, s akit ti László értékes emlékeket szerettetek egykor..." idézett föl a költővel jóval Dr. Diósszilágyi Sámuel szegedi évei után, 1931 au­nyugalmazott kórházi főor- gusztusi találkozásáról, vos, Kelemen Ferenc nyűg- Az est során a jelen levő díjas polgári iskolai igazga- ifjabb irodalomtörténész és tó, a fiatal diák „öreg ko- írói nemzedék tagjai is tet­mái", makói pártfogói köré- tek föl kérdéseket a kortér­hez tartozott. Ök a fiatal diák magatartását, az egy­kori osztálytársak megítélé­se szerint különcködő hajla­mát idézték föl. Saitos Valé­ria, akihez számos szép, fia­talkori szerelmes versét írta saknak. A Tiszatáj szerkesz­tősége tervbe vette, hogy Juhász Gyula közelgő 80. születésnapja alkalmából hasonló baráti találkozót rendez a nagy szegedi költő kortársai számára is. Rekordfőnyeremény a lottóban A sz avák opera napja- drámai magot, amelyre a cse­inkban született, valósággal lekmény épül — az elrabolt a szemünk előtt, a felszaba- szlovák fiú férfi korában rá­dulás után. Nincsenek hazai jön arra, hogy nem is török előzményei, felhasználható —, nem tudta a három íelvo­hagyományai, s azok a szer- nás nagy terjedelmében dra­zők, akik hozzákezdtek meg- maturgiailag végig elevenen teremtéséhez, a népköltésze- fenntartani. Az elakadás fő­ten kívül szinte nem fordul- lcéppen a harmadik felvonó s­hattak más hazai tradícióhoz, ban jelentkezik. Mire a tör­Uyen előzmények után jogos, ténet addig elérkezik, drá­T kérdés, hogy ennek AZ maisága kifullad, sőt véget is jonnan született operakuttű- ér. Jan Cikker zenéjében vi­rának a jelentősége túlnő-e szont nyoma sincs kifulladás­éi kísérletezések és a kezdődő nak: a muzsika az első pil­próbálkozások színvonalán, lanattól az utolsóig magasan kisugárzik-e hatása a hazai szárnyal. szerepében Herdál Valéria' mind a lírai, mind a drámai részeket tekintve egyaránt hitelesnek éreztük, s alaki tá­plasztikusan formálta mar­kánssá. Hasonlóan határozott arcú alak Littay Gyula bíró­ja, Sinkó György főjuhásza, Réti Csaba eunuchja és Gyi­mesi Kálmán Abdulja. Szal­ma Ferenc a török fővezér szerepében rövid, hatásos alakítást nyújtott. Varga Ró­bert, Szabady István, Rissay Fái és Farkas Ferenc közre­sából felfogásának modern- működése főképpen az ének­földön túlra, van-e mondani­valója más népek számára. A Bajazid bég szegedi be­mutatójának sikere meggyő­zően bizonyította. hogy a szlovák operakultúra, min­den fiatalsága ellenére sem marad el a világszínvonaltól, nem provinciális értékű pró­bálkozásból áll, hanem ha­tározott és sajátos karaktere, kialakult egyéni arculata van, tud újat, figyelemre­méltót, jelentőset mondani Mi Jellemzi ezt a zenét? Mindenekelőtt népi ihletésű, szertelen túlzásoktól mentes, kiegyensúlyozott modernsége és eredetisége. Cikker a né­pi hagyományokból indul ki, de ez nem azt jelenti, hogy szlovák népdalokat fűz cso­korba. Az opera népisége nem ilyen kezdetleges kere­tekben nyilatkozik meg. Cik­ker — ne értsük félre a szót — stilizálja, magához alakít­még olt is, ahol az operakul- -Ja a népi n?elúdikát é® rit" túra évszázadok messziségc- nukat, ugy használja ezt az .. .. nnwr«rtA+ mmf l fii Cl onva­be nyúlik vissza. Jellemzően igazolják ezt a Bajazid bég zeneszerzőjének nemzetközi sikerei is Tolsztoj Feltáma­dás című regényéből írt ope­ráját rövidesen Stuttgartban, Berlinben, Magüe'ourgban és Stockholmban is bemutatják és szó van a mű leningrádi előadásáról is. Dickens Ka­rácsonyi énekéből készült operájánalt pedig ez év októ­berében a nyugat-nérrstor­anyagot, mint író az anya­nyelvét. Ezért nincs ellentét a zene népisége és modernsé­ge között: a Bajazid bég mu­zsikája XX. századi monda­nivalót hordoz. Nem is akárhogyan. Népi­ség és modernség mellett roppant eredeti is ez a zene. Egyetlen példa erre. A máso­dik felvonás zeineileg egyik legizgalmasabb részlete a tö­rök tánc. Már maga a vál­lalkozás is szinte vakmerő. (Liebmann íelv.) Bajazid beg (Vadas Kiss László) és Katka (Bcrdál Va­léria) a II. felvonásban vzáai R'nccelhen a» első larsozas is szinte vanmero. ..,„..., ,. b ... Annyi ilyen táncot írtak már sege, az egyszerusites elkeru- szólam visszaadasa szempont­bemutatója Helyesen járt el tehát a Szegedi Nemzeti Színház, A 6. játékhétre összesen 5 241 983 szelvényt küldtek be a fogadók. A hatalmas szelvénymennyiséget figye­lembe véve talán már nem is csoda a gyakori ötös talá­lat. A második és az ötödik hét után, most a 6. játékhé­ten is akadt olyan szeren­csés lottózó, aki eltalálta mind az öt kihúzott számot; A főnyeremény ezúttal — mivel ezen a héten küldték be a legtöbb szelvényt — forint. A 20 százalékos nye­reményilleték levonása után is 1 572 589 forintot kap kéz­hez majd a szerencse ke­gyeltje. , A nyertes még ismeretlen. * Négytalálatos szelvény 61 van; nyereményük egyen­ként 32 223 forint. Három ta­lálatot 6122 fogadó ért el, nyereményük egyenként 321 forint. A 156 244 kéttalála­tos szelvényre egyenként 12 ugyancsak rekord: 1 963 736 forint 60 fillért fizetnek. a zenetörténet folyamán, lésére való határozott törek- jából figyelemre méltó, hogy ez a téma — úgy tűnik vése a legrokonszenvesebb. A szövegkönyvet Szabó • . legalábbis — szinte elkerül- Turján Vilma Anna szere- Miklós fordította. Munkája amikor musorara oizte a Ba- hetetlenné teszi a közhelyek pében mindenekelőtt énekben jói tolmácsolja a mű költői jazid beg-et: egy friss, mai ismétlését. Jan Cikker török nyújtott figyelemre méltót, szépségét. prozódiája sike­folyamat alakulómba kap- tánca ionban nem semmiV színészi játéka talán egy ár- rült: a bonyolult szlovák rit­csolodott beie: ezzel gyorsan mondó közhelyeket fogalmaz nyalattal halványabb. musokat és a magyar szöve­es batran imponáló frisse- üjjá, hanem még ebben az Az opera többi szerepe jel- get hangsúlybeli hibák nél­segge! cselekedeti. Elcsépeltnek látszó tárgykör- legtelenebb, kevésbé karakta- ltül forrasztotta egybe. Na­A Baja/üti beg szovegkony- j,en is tud eredetit, érdeke- risztikus. A szegedi opera gyón szépek Kemenes Fanny vet Jan Smrek, az ismert jelentőset mondani. Még- művészei azonban határozot- látványos jelmezei. Sikerült csehszlovák kolto irta. A tor- hozzá magától értetődőleg tan és eredményesen töreked- dr. Baróthy Zoltánná koreog­anélkül, hogy ezzel a török tek arra, hogy szerepüknek láttája. A nehéz feladatokat tánc elveszítené sajátos vo- ennek ellenére is egyéni ar- ellátó kórus Szalay Miklós násait. culatot adjanak. Leginkább irányításával végig stílusosan A Szegedi Nemzeti Színház talán Horváth Józsefnek si- énekelt, költ"' F 'zös előadásában Jan Cikker ze- került ez: Ahmed szerepét ökrös László ténet alapja agy népballada, amely a szabadság és a ha­za szeretetéről beszél. Bár­mennyire is magasztos azon­ban ez a mondanivaló, a ze­neszerző és a vállalkozásából kétségtelenül a muzsika az értékesebb, iz­galmasabb és maradandóbb. Smrek ugyanis, mint a szö­vegkönyvéből is kiderül, ízig-véria ítrai alkat, s azt a JÉ. lassan az apa —, ez már a második ebben az évben!... — még mondani akart vala­mit, de a gyerek rugdalózni kezdett a ke­zében, és vigyáznia kellett, hogy le ne pottyanjon. — Látja, ilyen eleven! — mondta, ahogy a gyerek megnyugodott. Az öregasszony följebb emelte a fejét, tekintetével lassan végigjárta a gyereket, egy pillantása a vonat felé tévedt, majd összekulcsolt kezekkel állt tovább. Az ar­cán. mint a szétfújta hullámok, lassan át­rendeződtek a ráncok. — Vajon honnan jöttek hozzá? — kér­dezte mellettem valaki. Valahol, egy külső sínen, nagyot sikoltott egy vonat. A fiatal ember az asszony felé nyújtotta a kicsit. — Nézze meg, milyen nehéz, mama! Akkor az öregasszony furcsa idegenség­gel megfogta, s a gyerek riadtan pislogott fölfelé. Aztán az öregasszony közelebb húzta magához a gyereket, és a keze ösztö­nösen végigsimította néhányszor a kis fe­hér kabátot. — Ugye milyen nehéz? — kérdezte a fiatal asszony is. — És hasonlít a mamára — mondta az ura. — A szája egészen olyan ... Az öregasszony ráültette a karjára és úgy vizsgálgatta tovább. — Nagyon hasonlít a papára is — mondta a fiatal asszony. — Már ahogy Henrik me­sélte ... — tette hozzá kicsit bátorta­lanul. Az öregasszonynak megrándult az arca. — Már beszél is egy pár szót — szólalt meg újra az apa. — Tegnap azt mondta: muttí! A kicsi újra mozgolódni kezdett. Apró kezeivel az öregasszony kendője után nyúl­kált. Amikor végre belekapott, az asszony lehajolt, hogy még jobban megfoghassa. De az arca ugyanolyan komoly maradt. Iá őzben a peronon újra izgatottabb lett a hangulat, az emberek mind gyak­rabban nézték az órájukat, és minduntalan egymás szavába vágtak. Az öregasszony nem vett észre semmit. A kendőjét még jobban odaengedte a gyereknek, s most már meg is mozgatta az állát. A kicsi gügyögve kapkodott feléje. A fiatalok furcsa mosollyal nézték. Az öregasszony gondolt egyet és kioldot­ta a kendőjét. A kicsi egy összevissza mozdulattal megint belekapott és lerán­totta. Éppen bele a két sín közt feketéllő tócsába. Az apja ijedten nézett utána. — Nem baj! — mondta most halkan az öregasszony, és tovább játszott a kicsivel. A peronon egyre nőtt a mozgolódás. Vas­utasok szaladgáltak ide-oda. a postakocsi­ba bedobták az utolsó zsákot, és az utasok is húzódni kezdtek megint a lépcsők felé. A kicsi most az öregasszony hajának esett. Ügy túrkált az ősz szálak között, mintha nagyon keresne valamit. A vonat elején felvisított egy sípszó. A két fiatal kérdően egymásra nézett. A gyereknek sikerült egy tincset össze­fogni. Amikor azt is-rángatni kezdte, az öregasszony felnevetelt. A forgalmista épp akkor ment el mögöttük. Az utasok már az ajtóban meg az abla­koknál álltak. A fiatal asszony sürgetően nézett az urára, az tanácstalanul nézett vissza rá. Most már a kalauzok is kiabálni kezdtek. A kicsi lassan fölborzolta az öreg­asszony egész haját. — De most már megyünk! — mondta végül nagy nehezen az apa, és a gyerek után nyúlt. — Muszáj! — tette hozzá a fe­lesége is. Az öregasszony csak akkor figyelt fel, amikor a gyereket kivették a kezéből. Csak nézett értetlenül és csomós kezeivel a haját igazgatta. A szeme még nagyobbra tágult, és csendesen megremegtek a ráncai. A for­galmista- felemelte a tárcsáját. — Majd jövünk még! — szólt vissza a fiatal ember, amikor már ők is. az ablak­nál álltak. — Ha lesz elég pénzünk jövőre! Akkor már menni is fog a kicsi! \ ztán a vonat lassan, nagyon lassan ** megindult. Az öregasszony, mint akit megigéztek, ment utána De csak egy pár lépésig jutott, mert búcsúzkodó, kiabáló emberek álltak elé. Mindenki a vonatot nézte, mindenki integetett. Ügy hullámzott a sok kéz, mint a szélben a nád. — Ez is a két Németország! — mondta mellettem valaki. — Ha nálunk a dunán­túlra mennének így... Mikor az utolsó kendő is eltűnt, hazain­dultak a várakozók. Az öregasszonyt már nem láttuk sehol. Aztán megnéztem az órát. Az állomáson összesen tíz percig állt a vonat néjének összes szépségei ma­radéktalanul megvalósultak. Az egész együttes otthonosan mozgott a mű modern leve­gőjében, az előadás minden mozzanatán érződött, hogy a szereplőktől nem idegen az i az operastílus. amellyel a szerző mondanivalóit megfo­galmazta. Vaszy Viktor ze­nei vezetése — amellett hogy minden közreműködő­től a legapróbb részletekben is feltétlen pontosságot köve­telt — főképpen abból a szempontból jelentős, hogy határozottan kiemelte a ze­ne drámaiságát. izgalmas modernségét A zenekar mindvégig szépen és árnyal­tan játszott, egyaránt kifeje­zően szólaltatta meg a mu­zsika drámai erejét és lágy líráját. Különösen emlékeze­tesen hangzott a harmadik felvonás himnikus szárnya­lású zenéje. Az előadás nagy sikerében fő része van a ze­nekar játékának. Hatásosan adták vissza Cikker bravúros hangszerelésének minden szépségét. A rendező Makai Péter, aki egyébként az opera han­gulatkeltő díszleteit is tervez­te, látványossá formálta az előadást és jól irányította a színészi játék szempontiából ls nehéz feladatokat ellátó operaénekesek munkáját. A harmadik felvonás színpadra­vitelével azonban láthatólag igen erősen küszködött: itt az elakadt összeütközést a tö­meg és a szülőföldiére visz­szatért Bajazid bég között — a színpadi megvalósítást te­kintve — egv kissé mester­kéltnek éreztük. A közreműködő művészek közül mindenekelőtt Vadas Kiss László alakítását kell kiemelni. Feladata színészi­leg is nehéz volt, főképpen Bajazid bég vívódásainak életszerű bemutatása szem­pontjából. Vadas Kiss László játékban, énekben egyarár-.i magas színvonalú teljesít­ményt nyújtott és kiemelke­dően megfelelt az igényes követelményeknek. Katka Szeged a hazai lapokban BALOGH István: Az al­földi tanyásgazdálkodás az 1830—40-es években. Agrár­történeti Szemle, 1962. 3—4. sz. (Szegedi adatokka.) SZÉKELY György: Két alföldi városunk városképi feldolgozása. Agrártörténeti Szemle, 1962. 3—4. sz. (Nagy újdonságai. Zoltán, Papp Imre, Börtsök íebr. 3. László: Szeged c. könyvéről is.) BERCZIK Árpád: Szo­cialista szerződés egy társa­dalomtudományi tanszék és egy könyvkiadó vállalat kö­zött. Felsőoktatási Szemle, 1963. január. (A Germán In­tézet és az Európa Kiadó kö­zött) ERDŐS János: Tanulságos karnagyi klubösszejövetelelt. Népmüvelés, február. FEKETE János: Üj össze­fogás Szegeden: növényvédel­mi akcióbizottságok. Kerté­szet és Szőlészet, február. BÁNFALVI József: A test­nevelési tantervi javaslat sze­gedi vitájáról. Sport- és Tu­domány, február. Tizennyolc év után derült fény hetvenhat szegedi és hódmezővásárhelyi deportált meggyilkolásának körülmé­nyeire. Üj Élet, íebr. 1. (Az iz­raeli Bernáth Lajos közlése.) tLÖKÖS Zoltán! L. Z.: Az év első hónapjának szegedi Népszabadság, (KUN Sándori K. S.: Sze­gedről jelentik. Képes Sport, febr. 5. (Az űjszegedi hévíz­fürdőről és Nagy János íjászról, képekkel.) Téli karalábészüret. Taná­csok Lapja, íebr. 7. (Kép.) Halászás — jég alól. TÓTH Béla fölvétele. Népszabadság, febr. 7. (Kép.) (TÓTH Bélai: Kaméliavi­rágzás Szegeden. Esti Hírlap, febr. 7. GINK Károly: A város és színháza. Film, Színház, Mu­zsika, febr. 8. (Képriport.) A Gépipari Technikumban kellőszámú lelentkező ese­tén közponU íűtőtanfolvam és lánghegesztő tanfolyam indul. K. 73 1000 Agfa magnószalag kapható 73,— Ft-ért. Bizo­mányi Áruház Vállalat. S. 1448G Katonaviselt gépész­technikusokat keresünk, részletes önélet­rajz, fizetésigény és eddigi működés megjelölése mel­lett. Postafiók 83. K. 76 Pályázati felhívás! Szeged mj. városi tanács Idegen­forgalmi Hivatala pályázat 01 hirdet azonnal betöltendő főelőadói állásra Feltételek: érettségi, vag' ennél magasabb végzeltst legalább egy idegen nyel­tudás, nyelvvizsga letétel., re alkalmas fokon. Bére­zés az e munkakörre meg­állapított kulcsszám szerint. Jelentkezés: a hivatalveze­tőnél, két példányos rész­letes önéletrajzzal. (Klau­zál tér 7.) s. 14468

Next

/
Thumbnails
Contents