Délmagyarország, 1963. február (53. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-03 / 28. szám

6 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1963. február 3. SZOLZSENYICIN: edves Gábor Bácsi, nem ném, írjatok erről dolgoza- egész csaiád együtt volt. Ki- mert akkor Anyi meg Maíe ofoirolxbnl I/-.- . — „nwt xtal if+liA« mcira/lna IVÁN GYENYISZOVICS Mjty hófta KISREGÉNY Peters Magda Hetényi Pál Dosek Lajos Murányi Bea fordítása (28.) Suhov is ordít: — Ga-naj! Nem tréfa: ötszáz embertől több, mint fél órát elrabolni! A moldvai nyakát behúzva fut, mint az egérke. ' — Allj! — kiáltja a konvoj. S felírja: K—460. — Hol voltál? Ezzel közelebb lép hozzá és agyával égnek fordítja a karabélyt. Egyesek még mindig ordítanak: — Te rongy! Okádék! Mocsok! A többlek látván, amint az őrmester a karabélyt megfordítja, lecsendesednek. . Hallgat a moldvai, sunyin szűkölve a konvoj elől. A harminckettesek albrigadérosa előlép: — Bemászott a vakolólécck mögé, elbújt előlem, ott melengette magát és elaludt a bitangi S'már csépeli is az öklével. Ezzel azonban elkergeti a moldvait a konvoj elől. A rfioldvni visszahőköl, mire a harminckettesek közül kiugrik a magyar zek és többször egymás után jól íarbarúgja. Ez nem olyan mint a kémkedés. Kémkedni a hülye ís tud. A kémnek tiszta, vidám az élete. De próbáljon valaki itt, a kényszermunka-táborban tíz teljes esztendőt végigmelózni. A konvoj leengedte a karabélyt. Az őrparancsnok ordít: — Hátra n kaputól! Ötösével beállni! Lám, megint számolnak a kutyák! Ml a fenének, amikor már nincs szükség rá? Felzúgtak a zekek. Most a moldvairól minden düh a konvoj ellen fordul. Zúgott a nép cs nem tágított a kaputól. — Mi-i-i-i-csoda? — bődült fel az őrparancsnok. — Leültesselek benneteket a hóba? Mindjárt leültetlek. Reggelik ott tartalak! Ha okosabbat nem tud, hát leülteti n népet. Hányszor megtörtént már! Sőt, le is fekteti. „Feküdj! Tüzelésre kész!" Előfordul ez, tudják, a zekek. S kezdtek kissé hátrébb kotródni a kaputól. — Hátrább! Hátrább! — zaklatja őket a konvoj. — Igaz is, ml a csudának másztok bele a kapuba, mocskos népség? — dühöngenek a hátsók az elölállókra. S közben engednek a nyomásnak. — Ötöséve! összeállni! Első! Második! Harmadik! A hold már teljes fénnyel világít. Kitisztult, megszűnt a vörössége. Már jócskán felhágott az égboltra. Oda az este!... Átkozott moldvai. Átkozott konvoj. Átkozott élet! Az elölállók, akiket már megszámoltak, megfordulnak, lábujjhegyre ágaskodnak: vajon az utolsó sorban ketten maradnak, vagy hárman? ízen múlik nqost minden. Suhovnak úgy rémlett, hogy az ő utolsó sorukban négyen maradnak. Meghűlt benne a vér: eggyel többen vannak! Üjra számolni fognak! De kiderült, hogy Fetyukov, a sakál, a kapitány csikkjére lesve elbámészkodott, nem lépett át idejében saját sorába, s ezért tűnt itt az utolsó sorban létszámfelellinek. Az ^>rparancsnok-helyettes mérgébe* a nyakába sózott Felyukovnak. Megérdemelte! Hárman maradtak tehát az utolsó sorban. Egyezik a létszám, hála a teremtőnek! — Hátrább a kaputól! — unszolja óket ismét a konvoj. Am czalkalommai a zekek nem morognak, látják: katonák jönnek ki az őrszobáról és körülveszik a teret kapu túlsó oldaléról. Tehát kiengedik óket. Szabad csoportvezető nem látható, munkavezető se, tehát vihetik az emberek a fát. Kitárul a kapu. S ott, a kapu mögött, a gerendákkal határolt terelösávban ismét megjelenik az őrparancsnok meg az ellenőr: — Elsői Második! Harmadik!... Még egyszer számolnak, s ha megvan a létszám, az őröket leváltják a toronyból. A távoli tornyoktól, a zóna mentén, elég hosszú az út! Amikor a zónából az utolsó zaket is kihozzák és egyezik a létszám, akkor csak odatelofonálnak minden egyes toronyba: leszállni! S ha okos az őrparancsnok, nyomban Indít is, tudja, hogy a zeknek nincs hová megszöknie, s hogy az őrtornyokból leszállt katonák beérik az oszlopot. De ha az őrparancsnok buta — akkor fél, hogy katonái nem lesznek elegendők a zekekkel szemben és vár. A mai őrparancsnok ls e tökfiikök közül való. Vár. Egész nap kint vannak a hidegben a zekek, tiszta halál ez a fagyoskodás. S a sorakozó után még egy egész órát állva fagyoskodni! Mégsem annyira a fagy, mint inkább a düh marja őket: oda van az este! A zónában már semmit sem tudnak elintézni. — Honnan ismeri olyan jól az angolok flottaéletét? — kérdik u szomszédos sorból a kapitányt. — Túdják, csaknem egész hónapot töltöttem egy angol cirkálón. Saját kajütöm volt. Egy tengeri konvojt kísértem. Összekötő tiszt voltam náluk. S képzeljék, ráadásul háború után az angol tengernagy, az ördög vinné el, ajándékot küldött emlékbe. „Hálám Jeléül". Csodálom és átkozom! Mnit meg — mindenkit egy fedél alá... Együtt ülni a benderlstákkal — nem nagy élvezet. (A bendertstók = Sztyepáit Bandéra nyugat-ukrán nacldnalísta bandavezér hívei. Öt magát régen meggyilkolták Münchenben. — A ford.) Furcsa Furcsa így végignézni: a puszta sztyeppe, az elhagyott zóna, a holdfényben csillogó hó. Az örök már felálltak: tíz méterre egymástól, tüzelésre készen tartott fegyverrel. A zekek fekete csordájában ugyanolyan buslátban — S—311 — egy ember, aki arany váll-lapok nélkül nem is ismerte az életet, angol admirálissal komázott, most meg Fetyukovval hordja a tróglit. Az ember erre is, arra is ráfogható. Nos, együtt van a kíséret. „Ima" nélkül mindjárt a lényeg: — Indulj! De szaporán! Szaporán? — Egy frászt...! Most már minden munkarószleg előttünk van, nincs értelme sietni. A zekek anélkül, hogy összebeszéltek volna, mindent megértettek: eddig ti tartottatok fel bennünket, most meg majd mi tartunk fel titeket. Ugye, ti is szeretnétek melegre bújni... — Nyújts lé|ZCst! — kiáltja az őrparancsnok. — Nyújtsd a lépést, ott az élen! (Folytatjuk.) is tudom szavaikkal ki- tot? fejezni, milyen öröm volt Egy rövidke szünet után számomra, hogy Feri levélé- szóltam. nek végére pár sort tetszett i Tanár úr kérem... én írni. Bizony, hiába is gon- semmit sem tudnék írni. dolkodom, mivel tudnám le- Megütközött. róni hálámat azért a sok jó- — Hogyhogy semmiről?. Anyi és Mariska, huszonegy ságért, amiben a nyáron (ré- Csak történt veled is valami éves nővérem, szép új ruhát szesítettek, semmi okos nem érdekes? öltött magára. Mariska egy jut az eszembe. Hegyeket én — Velem semmi, tanár ruhaüzletben dolgozik, Anyi még sohasem láttam, csak az úr, kérem. meg az egyik kendergyárban. — Lehetetlen! Nem ród- Kisebb testvérem nincs. Névételesen még édesapám sem volt szolgálatban, aki kocsikísérő. Tíz órakor ment csak el. Bátyám már önálló ember, nem is nálunk lakik, de ő is eljött egy órára. ott töltött három hétben. A mi városunk — ahogy tetszik is tudni — az Alföldön van, s egy nagy, lusta folyó kígyózik keresztül rajta A Tisza lassú folyású, nyugodt 25ő^r f^tT- dékot^csak kaptál?! riska talán itthon maradna, nem menne el folyton moziba meg presszóba, meg táncolni. Pár hete azonban egy késő éjjel nagy veszekedésre ébredtem. Apa váratlanul megjött, s a kapuban ott találta Anyit. A lépcsőházban is kiabáltak, meg idefönt is. a lakásban. Egy ismeretlen bácsi nevét hajtogatták. s amikor én megkérdeztem, ki az, Anyi két liztál? Nem korcsolyáztál? gyen élünk együtt, ebből Hócsntában sem vettél hárman dolgoznak. A két nő pofont adott. -Ez! Most rnar részt? folyton odavan, apa meg al— Nem, tanár úr, kérem, szilt, ha éppen nem utazik. Dohát.;. valami aján- Én délután egyedül vagyok vegő. mint a felejthetetlen hegyi patakocskák. A mi íolyónkban nem szökdellnek a pisztrángok, itt a szürke víz mélyében nagy halak pihennek, de ezeket nem látni. Olvastam, hogy Petőfi Sándor mindennél szebbnek tartotta ezt a síkságot, de én örökké ott fenn, a hegyekben szeretnék élni. Ha erdész volnék, reggeltől estig járnám a sűrűt, soha senkivel nem kellene találkoznom, legfeljebb egy-egy őzikét riasztanék föl pihenéséből vagy mókust. Nem mondom, Gábor bácsi gyerekei, Feri meg Katica, jó pajtás volt, de én azért a legszívesebben egyedül élnék. Mert én mér nagyon egyedül vagyok. Nekem itt nincs pajtásom. A suliban a gyerekek folyton hangoskodnak, szeretnek lökdösődni, paj— Nem kaptam. odahaza. Szigorúan megparancsolták, hogy sem el ^vwvvwvwvYYYwwvvvwyywy > > Somfai László: Januári levél O^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÍ Éreztem, hogy minden paj- nem mehetek hazulról, sem tás rám néz. s mindnek egy- barátot oda nem vihetek, forma hitetlenség ül az ar- Igaz, így aztán nincs is cán. Akár a tanár úrén. Én senki, aki 6zóba állna velem, meg csak álltam a furcsa Tízpercekben is elhúzódnak helyzet közepén sután, egye- tőlem, én meg nem könyörgök nekik. Velem ne gyakomondják, büszke vagyok. Hát tessék megítélni, büszkeség ez? .:. Egy darabig — így hallottam száfntálanszot* — minden fillért félretesznek, hogy televíziót vegyenek. Azóta kiflire sem kapom a negyven fillért. JÓ Mogyriróhéj-hintón viszik temetőbe tört fejed. Mint a villám, repülnek a táltos fehéregerek, ..-• i felhőket terel a kék ég a nyája után Tépeget. dül. megmenthetetlenül. A végtelen csöndöt a csöngő hangja szelte ketté. —• Óra után gyere vekoskodni, s ha például'azt tóm, kisfiam',., mondja az ember a Földi- A folyosó végén egy pad nek. hogy fogd be a szád, van. Oda vitt a tanár, s mert majd jön a tanár úr, magá, mellé ültetett, cs megint szenved miattad — Nos. kisfiám, most beaz egész osztály, akkor, vagy szélgessünk kettesben! ......... _ | gyomron vágja az embert, Gábor bácsi, tessék eldön- féléve folyik a takarékoskovngy megfogja a nyakam, és • teni, megítélni, jól tettem-e, dás, és úgy volt, hogy kart földre teper. A többi meg amit tettem. Mert ahogy en- rácsonyra talán meglesz a csak nézi és nevet. Mért. nek a szigorú embernek a televízió. Jó is lett volna, örülnek, ha engem bánt va- , szemétje néztem, gyónnom laki. kellett. Nem lehetett elhallTegnap ez történt. gatni semmit. De meg jó, is Magyaróra. Ezt egy öreg, volt. hogy végre egyszer fehér hajú tanár tanítja. Na-..őszintén beszélhetek, s kígyón szigorú ember, de azt önthetem. ami a szívemet el lehet mondani, hogy igaz- nyomja A tanár úr keze a ságoe, Ot nem lehet kiját- vállamon nyugodott, s ez szani. Sokan félnek az őrá- mintha húzta volna ki beJától, mert itt aztán tudni, lólem a visszafojtott érzésekel, gondolatokat. Végre bcllyentormán szolt: szelhettem.. Nejp féltem mof.t. — Pajtások! Látom,-egész-• attól sem, hogy Anyltól poségtekru vált. a téli szünet.~"for»<r.'kapok, ha •• pjegtudja. Nézzétek, Kocsis biztosan , pút. panaszkodtam á tanár-" magárg, szedett kétaháróm nak. ;. • > kilót! Tán disznót vágta- —.. Én - a nyáron messze tok? .., Gondoltam ... Sas jártam, s ez nagyon jó volt.. Tibor meg akkox-át nőtt,, De most megint' rab vahogy már el sem fér a gó- gyok. Pedig szép a lakályalába a padban. Igaz-e? ... SUnk, karácsonyfánk is volt, Erről jut eszembe, szeretném s akk0r es.t<v amikor megmegtudni. ki merre járt, mit gyújtottuk a gyertyákat, az csinált a tizenhat nap alatt. Bizonyára mindnyájatóknak voltak maradandó élményei! KJÁN IS T VAN: leíni, biztosan formás kis! dolgozat kerekednék belő-! le... Vajón, ki kezdi? ! Tíz kéz is felrepült. Mind! beszélni akart. Végignéztem! az osztályon: csillogott mind-I nek a szeme. Ezeknek a fiúknak voltak élményeik a szünidőben! Es ekkor egyszerre iriggyé váltam. Gábor bácsi, ne haragudjon rám, de nem akarok, nem is tudok hazudni. Irigy voltam. Egyre-másra sorolták fel,_ ki mit csinált, merre járt," hol szórakozott. És én perc* ről percre jobban bámultam" ezeket az osztálytársaimat. J Hiszen ezek boldogok voltak," s azok most is, ahógv ragyo-» gó tekintettel sorolják, kij mineik örül karácsonykor.* Balatoni képviselte a rajt* 24-én az új megyei tanács-« házán áhöl tizenöt méteres* fa állott, tele dísszel és cu-! korral. Szerepelt ott aCsinn-1 Bumm cirkusz is; Balatoni* csokoládét meg narancsot* kapott, meg bambit is...! Soós egy csodálatos ródlizás* történetével szórakoztatott; bennünket. Összekötöttek há-* rom ródlit, a harmadik a* lejtőn felborult, s ők úgy* hengeredtek le a töltés ol-* dalán, nyakig havasan, még* a szájuk is csupa hó volt...* Fekete azt mesélte, hogyan* rúgdalódzott a koca. amikor! vágták, ö fogta a farkát...* Erdősv felsorolta, mi rnin-í den élit a fa alatt az ő ne-I vére. És így tovább. pMfindenki beszélni akart." Csak ón nem. Mert* nekem nem volt mondaniva-• lóm. Gábor bácsi, ne tessék azt* hinni, hogy szerény vagyok.* vagy talán makacskodom.; Egyáltalán nem. Egyszerűen:* velem semmisem történt a* tizenhat nap alatt. A tanár úr váratlanul fe-* lém fordult: — Na, Kornádi, és te mi-* ről írnál, ha holnap azt kér-* tudod?!*... Televízió meg nem lett. Apát egy hétig nem láttuk. Közben Anyi meg Mariska egy-egy bársonyruhát csináltatott magának. Az egyik fekete, a másik búzavirágkék. Nagyon szépek ... Aztán jött a karácsony, és én nem kaptam semmit... ¥ ehet. hogy könnyes lett a szemem, mert a szigorú tanár kedvesen megsimogatta az arcom, s így vigasztalt — Na, Jóska, "é veszítsd el a fejed! Majd rendbe, jönnek a dolgok, meglásd .., De majd elfelejtettem mondani neked, hogy az én kisroljon senki kegyet... Art ^t* tudod. 6 VL-ba .Jár, azt üzeni, hogy valamelyik nap délután gyere fel hozzá. Van egy jó társasjátéka, s egyedül nem lehet vele játszani;.. Ugye megígéred? Becsengettek. Felálltunk. Ránéztem. Nem tudom, miért ráncolta . úgy össze a homlokát ahogy ellépdelt. PAPP LA/OS v LATERNA. MAGICA (A Cirkuszban című cikíüsból) J'.- i - N f -- T ' ; t Nézz c bűvös ládába, mély Nézd csak,.mindig magadúj távlatot nyit neked: , [járó, mqnyntóhéj-hintó előtt. '. ' 'végül kimaradt veled! t á ltot, fehér egere k. Mogporőhéjrhintó alatt- » JfelKokét terét A kék r(f .' széthullnak a kerekeks nyája után lépégét Felhő}cct jvrel a kék ég " f ni/ája után iépéget. M Áhított kis szabadságod: magányod megméretett. Eltűnik a szálló porban röggé váló életed. Felhőket terel a kék ég s nyája után lépeget. PBRTIZHNTEMETÉS Részlei a szerző készülő regényéből A tüdőgyulladásban raegbeteBedéit Horváth Pétét- utász hadapród őrmestert 1944—i5. fordulóján esy szlovák falucska erdészének a házában gyógykezelik. A fiatalember beleszeret az erdész. leányába, Annába. Amikor felgyógyul, hatvan katonájával együtt egy „civil" autóbuszon a faiutói délebbre szállítják. logsági támadásba parancsol. A falu lassan elmaradt az- autóbusz mögött. — Rohamra mennek, hadapród úr? — kérdezte szinte hangsúlytalanul a bu6z széles vállú, negyvenéves vezetője. — Még nem tudom. A részletes parancsot ezután kapom meg. — Rohadt dolog a rohaim. — Honnan tudja? — Hajaj, Én ne tudnám? —- Volt benne része a Nagykörút forgatagában? — Négy hónapot én is kihúztam a tűzvonalban. Negyvenkettőben. Még Oroszországban ... Maga akkor még civil lehetett. — Akkor csakugyan az voltam. Egyetemre jártam. Tanárnak készültem. — Én meg ott rohadtam a lövészárokban . . . Mondjam, hógy szerencsémre megsebesültem? A lábamon. Fél évig nyomtam a kórházi ágyat... Tudom én, ml a roham. — Mi műszaki alakulat vagyunk. Rohamra a gyalogosokat vezénylik ... Vagy a rohamutászokat. De ml azok sem vagyunk. — A nagykönyvben így van megírva, de a valóságban másképp van. Péter figyelmét a táj színeitől elütő barna foltok kötötték le. Az erdő alatti havas lejtőt tarkították. Néhány pillanat múlva sütötte csak ki, hogy döglött lovak fekszenek a hegyoldalon. — Ezeket is várhatják odahaza a gazdáik — vette észre a sofőr is a dögtetemeket. Leérlek a patakhoz A betonhíd mezeje derékban kettétörve ékelődött a befagyott mederbe. Biztosan telitalálatot kapott, yélte Péter. Az ék nyílását gerendákkal. meg ezekre keresztbe fektetett pallókkal hidalták át. — Szükséghíd — csúszott ki a hadapród száján. — Utászmunka. — Ez, kérem, a háború — mondta a sofőr. — Ezt a szegény srácot is hiába várják otthon. — Kiról beszél? — kéfdezte Péter, miközben az autóbusz óvatós lassúsággal áthaladt a szükséghíd ropogó gerendái, tompán nyöszörgő pallói fölött. — Itt lenn, a híd alatt,'a jégre nyomvá fekszik egy szlovák fiú. Tegnap délután amikor magukért" jöttem, akkor legalábbis meg itt volt. Egy tüzér szakaszvezetőtől . hogy előző esté felrobbantotta a hidat. Ügyetlenül - csinálta, mert a jégre vagta a légnyomás. A kétfelé tört betongerenda pedig pont á derekára zuhant.. A németek aztán úgy-ahogy összetákolták a hidat, de a partizánfiú holttestét itt^syttta-.-. Szegény. Ennek már megkötötték a békét. A mindig nyugodt Péteren izgalom lett úrrá. Alig várta, hogy áthaladva a hídon a patak medrével párhuzamosan vezető útra érjenek. — Álljon meg — mondta a sofőrnek Katonái a buszból kíváncsian kísérték tekintetükkel: Vajon miért szállt le? Péter a patak meredek partjára sietett, A holttest tízméternyire volt tőle A kettétört betongerenda V-jének alsó vége valóban a derekánál fogva szorította a jégre, amely összczúzódott alatta de a víz már újból befagyott. Hason feküdt a halott, félig a jógsírjában. — Barbár disznók — mondta félhangosan Péter. — Itt dolgoztak fölötte a hídon. Néhány pillanatig méricskélte tekintetével a híd lezuhant gerendáját, s a jeget -Nem mély a víz. Különben elúszott volna a holttest a jég alatt*. És döntött. Sietve ment vissza a buszhoz. Helyettese, Hártyán őrmester, szintén kiszállt már a járműből. — Janikám — mondta Péter halkan. — Azt a szerencsétlen fiút eltemetjük. %izrtíz ember kössön kötelet az eltört ge.