Délmagyarország, 1963. február (53. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-03 / 28. szám

0 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1963. február 3. Tavasz­várók A hideg elmúltával 3300 kertészablak alatt kezdik meg a korai primőr zöldség­félék hajtatását az űjszege­di Haladás Tsz gazdái. Hi­degre azonban még a hajta­tás kezdete után is számí­tanak. Éppen ezért most annyi nádtakarót készíte­nek, hogy minden egyes ab­lakra jusson belőle. A nád­vágó brigádokban a férfiak lent dolgoznak a holt Maros medrében, az asszonyok pe­dig az egyik előkészítő üveg­házban ütötték fel műhelyü­ket. Felső képünkön Kovács Vince bácsit láthatjuk mint anyagszállítót. Az asszonyok keze alá hordja a nádat. Bi­hari Erzsébet és Szűcs Já­nosné pedig sebes öltésekkel varrják a nádtakarót, vagy ahogyan ők nevezik: hacu­RÁL Nyeletlen seprűvel nem lehet seperni Tudvalevő, hogy a nyelet­len fejsze nemigen úszkál a vizben, s az sem újdonság, hogy nyél nélküli seprűvel nem lehet sepregetni. Már­pedig a seprügyár rövidesen rátérhet ez utóbbi gyártása,-' ra, ha nem történik közben valami változás. A baj nem jár egyedül Mert a baj sosem já»- egye­dül, két dolognak is meg kellene változni: az anyag­kiutalásnak, meg az időjárás következményei nek. Vegyük sorra őket! Még szeptemberben, a terv­javaslat elkészítésének ide­jén annak rendje, s módja szerint 700 köbméter seprű­nyélnek való bükkfalécet igé­nyeltek a készletező vállalat­tól, az ERDÉRT-től. Január­ban kapták kézhez a rende­lés visszaigazolását, de ben­ne, írd és mondd, nem 700, hanem csupán 220 köbméter szerepelt. Futás a minisztériumba! Az ugyan nem derült ki, mi okozta az igénylés és a visz­szaigazolás közti lényeges el­térést, hiszen a seprűgyár lécszükséglete nem olyan anyagigény, amelyből ekkora mennyiséget egyszerűen le lehet faragni. A gyár kizáró­lag exportra dolgozik, ezt nemcsak mi, szegediek tud­juk. Szó, ami szó, néhány nap múlva az illetékes elő­adó telefonon értesítette őket, hogy már minden rendben van, eljárt az Or­szágos Tervhivatalnál. s megkapják a hiányzó fát. Se az erdőgazdaság, se a gőz fűrész Ebben nem is kételkedik senki, ámbár az ÉRDÉRT mind a mai napig nem tud arról, hogy mégsem 220, ha­nem 700 köbmétert kell ki­utalnia. Súlyosbítja a helyzetet, hogy időközben a külkeres­Népműielesi aktívaértekezlet Szegeden Mezőgazdasági és kulturá­lis szakemberek, tanácsi dol­gozók, agronómusok, peda­gógusok, művelődési otthon igazgatók gyűltek össze teg­nap a Csongrád megyei ta­nács művelődésügyi, vala­mint mezőgazdasági osztá­lyának meghívására Szege­den, a megyei tanácsháza nagytermében, hogy a parasztság kulturális helyzetéről és a népműve­lési munka további fel­adatairól tanácskozzanak. Az értekezleten megjelent Takács Kálmán, a Művelő­désügyi Minisztérium osz­tályvezetője és Dobos Zol­tán, a Földművelésügyi Mi­nisztérium osztályvezetője is. Megnyitót dr. Hantos Mi­hály, a Csongrád megyei ta­nács végrehajtó bizottságá­nak elnökhelyettese mon­dott. majd Döme Mihály, a megyei tanács művelődés­ügyi osztályának vezetője tartott beszámolót a falvak kulturális helyzetéről és az általános, illetőleg szakmai műveltség emelésének fel­adatairól. A beszámoló hivatkozott a Csongrád megyei pártbizott­ság 19B1 decemberi határo­zatára. amely a falusi nép­művelési munka fő irányait megszabta, továbbá arra a helyzetre, amely a mezőgaz­daság szocialista átszervezé­se után kialakult. Ennek egyik jellemző mu­tatója a tanyák számának rohamos csökkenése. Csongrád megyében az utóbbi időben évenként át­lagosan ezer tanya szűnik meg, és ennek megfelelően sok tanyai iskola elnéptele­nedik. A művelődési munkaigye* kezett lépést tartani ezzel a fejlődéssel és jórészt megfe­lelt a szövetkezetbe tömö­rült parasztság fokozódó igényeinek. Az elmúlt két­évben jelentősen nőtt az is­meretterjesztő előadások sz<i ma 1961-ben 1680, tavaly 2103 előadást hallgattak meg a falvakban, s egy-egy elő­adáson átlagosan 73-an vettek részt. Fokozódott a felnőttokta­tásba bekapcsolódottak szá­ma is. Az 1960—61-es tan­évben 2300-an, 61—62-ben 3750-en, 62—63-ban pedig már 4260-an tanultak a dol­gozók általános iskoláiban. Ugyanebben az időszakban 1685-ről 2639-re emelkedett a középiskolákban tanuló dolgozók száma. A kihelye­zett mezőgazdasági techniku­mok osztályaiban 630 felnőtt tanuL A különböző szaktanfolya­mokon résztvevők száma is jelentősen emelkedik Jelentősen fejlődik a fal­vak könyvtárhálózata. 1958­ban a lakosság 7,8 százalé­ka volt beiratkozott olvasó, 62-re ez a szám 11,3 száza­lékra emelkedett. Jóval ro­hamosabban nő az egyéni­leg vásárolt könyvekre for­dított összeg nagysága. 1958­ban négymillió, tavaly pe­dig már 10 millió forintot fordítottak erre a célra Csongrád megyében. A to­vábbi fejlődést segíti, hogy ebben az esztendőben 10 mezőgazdasági nagyüzem­ben szakkönyvtárat létesí­tenek. A beszámoló elhangzása után Sas Béla, a Csongrád megyei tanács mezőgazdasá­gi osztályának vezetője ko­referátumában tájékoztatta az ankét résztvevőit a me­gye mezőgazdaságának fej­lesztési terveiről és a szak­oktatási feladatokról. A vitában többek között felszólalt Acs Zoltán, a sze­gedi járási tanács művelő­désügyi osztályának vezető­je, Szabó István, a Csongrád megyei pártbizottság mun­katársa. Kamenszki Béla nyugdíjas szatymazi peda­gógus. Tóth Ferenc, a szak­munkásképzés megyei fel­ügyelője és Moharos István, a Művelődésügyi Miniszté­rium megyei instruktora <Váiasz&ínak az ittet éketek kedelem az eredeti tervhez képest növelte a hosszú nyelű seprűk számát, tehát még ha rendelkezésre állna is az igényelt lécmennyiség, akkor is nehéz volna kigaz­dálkodni a szükséges nyele­ket. De egyelőre 220 köb­méterre van kiutalás, mely­ből 70-et a Zemplénhegységi Állami Erdőgazdaság. 150-et a Szegedi Falemezgvár gőz­fűrészüzeme szállít. Ha szállít. Az erdőgazdaság legalább február derekáig nem jndít szállítmányt, mert ha lenne is lécnek való fája, akkor sem tehetné, mivel a jelen­legi helyzetben csak tűzifát hozhat ki az erdőből. Máris kellene az utánpótlás A gőzfűrésztelep eddig valamivel több mint 30 köb­méter fát adott. De náluk is rönkhiány van, s ami fa minőségileg megfelel, azt nem a seprűgyárnak adják oda, hanem természetesen felhasználják furnérgyártás­ra. Hiszen nekik az a kö­telességük, hogy a maguk tervét igyekezzenek teljesí­teni. Jelenleg körülbelül február közepéig elegendő léc áll mindössze a seprűgyár ren­delkezésére, de ez nem azt jelenti, hogy addig várhat­nak az újabb szállítmányra. Ugyanis, ha 16-án is dolgoz­ni akarnak, akkor már 5-e táján meg kell kezdeni a lécek feldolgozását seprű­nyéllé. Mert mire lehúzzák, fehérítik, csiszolják, lakkoz­zák a nyeleket, 8—10 nap is eltelik. Gyakorlatilag tehát, ha néhány napon belül nem kapják meg az utánpótlást, akkor veszélybe kerül a ter­melés. Az export ütemes termelést kíván Érdemes még egyszer hang­, súlyozni: nem akármilyen, hanem közvetlen, mégpedig nyugati piacra kerülő áruk termelését akadályozhatja meg a léchiány. Az üzem napi ütemezés szerint dol­gozik, nem raktározza, ha­nem azonnal útnak indítja a készárut. Hogy jót is mondjunk: még ezekben a nehéz napokban is időre ki­állítja számukra a vagono­kat a vasút, mert tudja, hogy az export még ilyen rendkívüli körülmények kö­zött sem maradhat el. A nyeletlen seprűt azon­ban itthon is nehéz volna el­adni, nemhogy külföldön. Az üzem nagyobb megértést vár, s erre megvan minden oka. Azt szeretné, ha a felettes hatóságok nemcsak tudomá­sul vennék a súlyos helyzet esetleges következményeit, hanem segítségül is sietné­nek, mégpedig azonnal. Az­zal is, hogy kiutalnák végre a szükséges lécmennyiséget, azzal is, hogy biztosítanák számukra, hogy — ha más megoldás nincs — akár más üzem terhére kapják meg. a napp i/afpai csatától A nagy volgai csata cimű film dokumentumszerűen visszaadja a történelmi je­lentőségű ütközet valameny­nyi szakaszát, kezdve a Vol­gográd ellen intézett első légitámadásoktól — amelyek lángoló pokollá változtatták a várost — egészen az 1943. február 2-án eldördült utol­só ágyúlövésig. A dokumentumfilmek köz­ponti stúdiójában készült film a második világhábo­rú legnagyobb csatájának 20. évfordulójára kerül a nézők elé. A filmet 200 riporter ké­szítette, közülük 150-en frontoperatőrök voltak. A művezetőnek ismernie kell a munkaverseny eredményeit Lapunk január 25-i számá­ban ^Nyilvánosság — titok­ban* címmel cikk jelfent meg a Szegedi Ruhagyárról. Ez­zel kapcsolatban kaptuk a következő levelet: /•Vállalatunk vezetősége egyetért a cikk tartalmával, és bízik abban, hogy előse­gíti azoknak a hiányosságok­nak a megszűnését, melyek a versenynyilvánosságban még fennállnak. A ruhagyár dolgozói lelkesedéssel vesz­nek részt a szocialista mun­kaversenyben, s ez az üzem termelési eredményeinek ala­kulásában is megmutatkozik. A munkaverseny hatékony­sága, szervezése, nyilvános­sága érdekében tett erőfeszí­téseink általában sikeresnek mondhatók. Erről a cikk is elismerően nyilatkozott. Saj­nos azonban, ezeket az ered­ményeket még hibák is tar­kítják A hiányosságok közé tarto­zik többek között, hogy egyes művezetők nem foglalkoznak eleget a munkaversennyel. A cikk által említett műve­zető minden bizonyára ma­gára fog ismerni, és már a közeljövőben igyekszik vál­toztatni hibáján. Ez annál is inkább szükséges, mert a mű­vezetők egyik legfontosabb feladata, hogy a hozzájuk tartozó termelési egység munkáját irányítsák, s ebben feltétlenül a dolgozók kez­deményezéseire, versenylen­dületére kell támaszkod­niuk. Ki más ismerheti job­ban, mint a művezető, hogy az általa vezetett szalagban ki dolgozik a legjobban? Nyilvánvaló az is, hogy a művezető hivatott arra, hogy népszerűsítse, hogy példaké­pül állítsa a dolgozók elé a legjobbakat. Nagy szegény­ségi bizonyítvány a műveze­tőre, ha ezt nem tudja, hi­szen ez azt is jelenti, hogy nem tud élni a munkaver­seny lehetőségeivel. Vállalatunk mindent elkö­vet, hogy a még meglevő hiányosságok mielőbb meg­szűnjenek, s a szocialista munkaverseny eredményei még inkább megmutatkozza­nak tervfeladataink teljesíté­sében. Ábrahám István, a Szegedi Ruhagyár igazgatója* Majd ha nertt fagy ? Mivel a kályhám a nagy igénybevé­tel miatt két he­lyen is átvilágít, költség- és időkí­mélés miatt ma­gam akartam azt samott- és víz­üveg-keverékkel megjavítani. Be is mentem egy ház­tartási boltba, de itt is csalódtam, és amikor naivan megkérdeztem, hogy mikorra re­mélhetek kapni fél kiló samottot. az eladó udvaria­san a következő­képpen világosí­tott fel: — Sajnos, amíg a hideg tart, nem valószínű, hogy lesz. Van ugyan a raktárakban, de azokat 50 kg-os zsákokban tárol­nak, de viszont nincsen ember ar­ra, hogy kilós vagy még kisebb tételekbe szétcso­magolja azokat. A felvilágosítás vitathatatlanul ud­varias volt, de mégsem mondha­tom, hogy meg­nyugtató érzéssel távoztam, legfel­jebb azzal a tu­dattal, hogy au­gusztusban talán mégis sikerülni fog kályhámat megfoltozni. Ad­digra talán majd csak akad ember, aki saétcsomagolja az 50 kilós zsáko­kat J. L Szegeden holnap kezdődik a tanítás A kemény tél miatt elrendelt két heti iskolai szénszünet a mai nappal befejeződik, s bár a hideg időjárás tovább tart, a megyei jogú városi tanács művelődésügyi osztálya úgy ha­tározott, hogy holnap reggel Szeged valamennyi általános és középiskolájában ismét megkezdik a tanítást. A szegedi iskolák fűtése biztosított, ezért a tanulócsoportok a szokásos beosztás, tanrend és óraszám szerint folytatják tanulmányi munkájukat. Szerkesztő üzenetek Kása Gyuláné, Szatymaz utca 3.: Lakása falától a homokot — mihelyt az Idő engedi — az ÉleUnlszerklskereskedelml Vál­lalat elszállíttatja. Dr. M. O.-né, Partizán utca 34.: A fürdőben bevezetett kö­tények higiénikusak, a saját fürdőruha használatát ezért nem engedélyezik. Tóth Irén, Párizsi körút 34/b: A külföldről küldött csomag meg nem érkezését a címzett számonkérheti, de csak a fel­adó reklamálhatja eredménye­sen a feladóvevény birtokában. M. J. Dorozsma, Brassói u. «.: A tánchelyiségben is jogo­san követelik meg a tisztes­séges viselkedést. Józan tanúk igazolásával a bíróságnál ke­reshet magának elégtételt. Apró János, Tisza-pályaudvar 15.: Ismételten Jelentsék pana­szukat a in. kerületi tanács­nál: ott már tudnak a válla­lati telepeken szabadon enge­dett kutyákról, és ennek nyo­mán megfelelően intézkednek. Kocsis Ferenc, Sándorfalva, Aradi u. 6.: Panaszát továb­bítottuk a sándorfalvl gépál­lomásnak, ott megsürgetik a munkabérüket az Igási AUaml Gazdaságnál. K. Jánosné, Ságvárltelep: Az autóbuszmegállót körültekintő­en, a lakosság kívánságainak figyelembe vételével jelölték kl; ezt már korábbi Írásaink­ban ls közöltük. Egyes szemé­lyek Igénye csak a köz rová­sára lenne megoldható. Szeged a hazai lapokban Beszámoló a Magyar Bi­ológiai Társaság szegedi osz­tályának működéséről. 1960 szeptemberétől 1961 áprili­sáig. összeáll. GALLÉ Lász­ló. Biológiai Közlemények, 1962. 2. füz. BANFALV1 József: A gya­korlati foglalkozások tapasz­talatainak alkalmazása. Pe­dagógiai Szemle, 1963. 1. sz. (A Radnóti-gimnázium­ban.) — gé — : 50 év a fotori­port szolgálatában. [Lieb­mann Béláról.] Szövetkezeti Hírlap, 1963. jan. 17. (Arc­képpel.) (vajda): Szegedi képeslap. Kábel, jan. 22. (Színes ri­port.) [DALOS László]: Mint vendég. Film, Színház. Mu­zsika, jan. 25. (Pap Éva a bp-i Nemzeti Színházban.) HORVÁTH József: Nyil­vánosan. Képes Üjság, jan. 26. (A lakáskiutalások ki­függesztéséről.) Megkezdődött a Szegedi Textilművek rekonstrukció­ja. Magvar Nemzet, jan. 27. FÁBIÁN Imre: Szeged: A szicíliai vecsernye. Muzsika, február. CSERHALMI Imre: A Pintér család. Népszabadság, febr. 1. (Zákányszéki ri­port.)

Next

/
Thumbnails
Contents