Délmagyarország, 1963. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-27 / 22. szám

/ DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1063. január VI. SZOLZSENYICIN: IVAN GYENYISZOVICS Mf ia KISREGÉNY Peters Magda Hetényi Pál Dosek Lajos Murányi laa fordítása (22) Suhov nem látta ezen túl sem a körsiyeaő tájat, a napfényben csillogó hótakarót, sem azt, hogyan szóródtak síét a zónában a melegedőkből előbújó robotosok — ki, hogy kiássa a gödröket, amelyeket reggel óta még nem fejeztek be, ki, hogy megerősítse a vasvázat, mások, hogy szarufákat emeljen a műhelyépületek fölé. Suhov csak a maga falát látta, a bal oldali szálétól, ahol a téglasorok fokonként a derekánál magasabbra emelkedtek, a jobb sarokig, ahol az ő fala találkozott Kilgaséval. Megmutatta Szenykának, hol verje le a jeget, s maga is serényen nekilátott, hol a fejsze fokával, hol meg az élével csapva oda. Jégszilánkok fröccsentek szerteszét, a képébe is. Lázasan dolgozott, de egyáltalán nem oda figyelt. Gondolata meg a tekintete már kihántotta a jég alól magát a falat, a hőerőmű külső hbmlokzati falát. Előtte ezen a helyen egy ismeretlen kőműves falazott. Vagy nem értett hozzá, vagy egyszerűen kontárkodott. Suhov viszont most úgy bíbelődött a fallal, mintha a sajátja lenne. Lám, itt egy horpadás. Egy téglasorral nem lehet helyrehozni, három sort kell berakni, méghozzá minél vastagabban hsbarcsolva. Emitt meg kipúposodik: két sort egyenesbe kell hozni. S a falat láthatatlan jellel máris felosztja: a bal oldali lépcsőzettől kezdve eddig rakja ő, innét pedig jobbru Szenyka, egészen Kilgasig. Ott, a sarkon Kilgas nem fogja tudni tartani az iramot. Szenykának egy kicsit majd besegít, s így neki is könnyebb lesz a dolga, gondolta. S amíg ők ott a szegletnél elpiszmognak, addig Suhov itt túljut a fél falon, nehogy lemaradjon a párjával. fi kijelölte, hová mennyi salaktömböt rakjanak le neki. Amint felkapaszkodtak a salaktombhordók, Aljósát menten elcsípte: — Nekem hozzad! Ide rakd le! A többit meg amodaI Szenyka leverte a jeget, Suhov pedig már fogta Is az acélseprűt, kétkézre, és ripsz-ropsz, gyerünk végig a falon. A felső sorban levő salaktömböket, ha nem is teljesen, de annyira mégis megtisztította, hogy olyannak tűntek, mintha könnyű dér lepte volna be őket. Kiváltképpen a tömbök illeszkedési helyénél Uszította meg a falat. A brigadéros is felkapaszkodott, s amíg Suhov a seprűvel szös/.mötölt, addig u brigadéros felszegezte a mérőléoet a sarkon. Suhov éa Kilgas falszakaszán már régen ott álltak a mérőlécek. — Héj! Van ott élő ember? Gyerünk a habarcsért! — kiáltotta lent Pavlo. Suhov már izzadt, pedig még a zsinór sem volt kifeszítve. Meghajszolta magát a seprűvel. Ügy döntött, hogy a zsinórt nem egy sorral, nem is kettővel, hanem hárommal feljebb feszíti ki, ráhagyással. S hogy Szenykának könnyebb legyen, átvesz tőle egy darabkát a külső sorból, valamit pedig meghagy neki a belsőből. A zsinórt a felső peremen kifeszítve, szóval é? jelekkel megmagyarázta Szenykának, hogy hol falazzon. Megértette a süket. Ajkát összeharapva, szemével a brigadéros felé kacsint: nos, ráhajtunk? Nem maradunk le! S ezzel elneveti magát. A habarcsot már hozzák is a lépcsőn. Négy pár fogja hordani. A brigadéros úgy döntött, hogy habarcsoslédát nem kell a kőművesek kezeügyébe állítani, hiszen a habarcs átöntés közben csak megfagyna. A tróglit közvetlenül odaállítják a két kőműves mellé: itt van, falazzatok! Közben a habarcshordók, hogy meg ne vegye őket a hideg, feldobálják a salaktömböt. Amint a trógliból kifogy a habarcs, alulról tüstést elindul a második habarcshordó pár, a fentiek meg — uzsgyi, lefelé. Ott lenn a tűznél felolvasztják a trógliba fagyott habarcsmaradékot, s megmelenRetik magukat, amennyire tudják. Két tróglit hoztak egyszerre: egyet Kilgas, egyet Suhov falrészéhez. A habarcs párolog, füatölög a fagyban, pedig alig van benne valami kis meleg A vakolókanállal odacsapják a falra, e ha a kőműves kísaé elbámészkodik, a habarcs máris megkeményedik. Ekkor már kalapácscsal kell leverni, a vakolókanél nem segít. Ha pedig a salaktömböt nem egészen úgy illeszti helyére az ember, ahogy kellene, máris odafagy, ferdén Most már csak a fejsze fokával lehet szétverni, s újra fel kell rakni a habarcsot. Suhov azonban nem ejt hibát. A salaktömbök nem egyformák. A letört szögletű, horpadt testű vagv hasas tömböt Suhov nyomban észreveszi, látja, hogy a falon meljrfk oldalra dőlne, s menten kiszúrja azt a helyet, amely áppan erre a salaktömbre vár. Suhov vakolókanalával a gőzölgő habarcsba merít, a kiszemelt helyre csapja, s megjegyzi, hol húzódott az alsó hézagolás (hogy aztán erre illessze a felső salaktömb közepét). Pontosan annyi habarcsot merít, amennyi egy salaktömb alá éppen szükséges. Ezután kivesz egy salaktömböt a halomból (de óvatosan, nehogy a kesztyűjét elszakítsa, mert a salaktömb tép, mintha foga lenne). Még egy egyengető mozdulat a vakolókanállal a habarcson és zsupsz. felrakja a salaktömböt. Most aztán meg kell igazítani, a vcko'ókanál oldalával aláverni, ha azt akarja, hogy a külső fal függőleges legyen, hogy a tégla hosszában-széltében lapjával feküdjék. Lám, már meg is kötött, odafagyott. Ha közben a tömb alól kibuggyant a habarcs, a vakolókanállal mielőbb le kell ütni, a falról félrevetni (nyáron ez a habarcs a következő tégla alá megy, de most erre gondolni sem lehet) és üjból az alsó hézagnlást kell szemügyre venni — előfordul, hogy nem egész tömb, harteim darabjai kerültek oda, ll.venkor újra habarcsolni kell, mégpedig a bal oldal alá vastagabban, a salaktömböt pedig nem egyszerűen, hanem jobbról bal folé csúsztatva kell behelyezni. Bkkoragalaktfimb kinyomja a habarcsfelesleget az új tömb ó» a bal oldali szomszédos tömb közé. Egy pillantás a függőleges, egy pillantás a vízszintes irányba. Ktez! Jöhet a következő! Folyt a munka Ha két sort lerakunk és a régi hibákat helyrepofozzuk, egészen simán fog menni. De most rajta legyen a szemünk! S rakta, rakta a falat Szenyka felé. Onnan a szeglet felől, a brigadéros mellől Szenyka is megindult, ő is errefelé tart. Suhov odakacsintott a mjütorosnknak: habarcsot, habarcsot ide a kezem ügyébe, de szaporán! Úgy megindult a munka, hogy nincs idő orrot törölni. Ahogy Szenykával összejöttek és egy ládából kezdték meríteni a habarcsot, az pillanatok alatt kifogyott — Habarcsot! — harsogja Suhov a falon áí. —Ado-o-om! — kiáltja vissza Pavlo. (rOly tatjuk.) em múlt el nap, hogy nyelve fullánkjára ne vette volna Tatár Kis Jani a szövetkézetet. Nem elvi ellenkezésből, mert hiszen annyit eem értett u nagyüzemi gazdálkodáshoz, mint hajdú a harangöntéehez, b a maga három holdjával »sm bírt ügyetlenségében — inkább haragból. Az hajtotta bosszúsága motorját, hogy akikkel szervezéskor együtt köpte a markát, akikkel együtt szerződött szent szövetségre a magángazdálkodás mellett, mind elszeleltek, egy szó, egy kukk nélkül. Még csak azt sem mondták, isten veled, Jani, mi 06ak megadjuk magunkat. No, persze, persze, nem is mondhatták, mert ők is csak úgy léptek be, hogy "hát akkor, ha már annyira győzködnek bennünket!. . .« s enynyi erővel Jani is mehetett volna, csakhogy benne egy-két zsákkal több rátartiság szorult, s azt mondta, hogy ha maga az isten, vagy a központi bizottság agitálja, akkor sem mozdul ki a kistulajdonosi állapotból. Maradt egyedül, egymagának. A többiek már mind kapartak valamit a közösben is, Egyik brigád vezető lett. másik állattenyésztő, fogatos, raktáros. így, ha később meggondo'ta volna is János, más már nem maradt volna neki, mint a meztelen kapanyél. Az apja ia bement mellőle azt is beválasztották valami bizottságba. Ettől aztán még nagyobb lett a mérge, s csípte a közöst, ahol érte. Nem volt őneki mivel büszkélkedni, mert ha az apja bezárta volna a kamrát, még szalonnát nyesni se tudott volna honnan, s ha az anyja tyúkjai alól ki nem csenhette volna a tojást, szikkadhatott volna a torka. A három hold vizjárta föld alig adott egy pantallóravalót, s már-már a kabát is lekopott róla, mert mióta az asszony elment a kisbíró fiával, nem volt, aki megakassza a szakadást. És mégis ... — Még azt pofázta ez az egynadrágos a piacon, hogy nálunk hat forintot ér egy munkaegység! Hogy nem 6ül le a bőr a képiről! — hadarta idegesen Rosta Mari. — Ott mutogatott az orrom előtt, de én is megmondtam neki. Meg én. hogy ha az apja nem volna itt, köztünk, már a hús is leszáradt volna a bordájáról. Hiszen úgy csipog a csizmája a sárban. mint egy verébesirinyó. És még 6 tátja ránk a száját! Másnap meg Kozári Lidi néni hozta a hírt. — Ott ácsorog ez a mélészájú a kocsmátián, lesi, hogy valaki fizessen neki egy nagyi roe csőt, oszt közben rólunk lefetyel.,. Hogy a cukorrépánk belefagyott a földbe .., Nohiszen, éhen pusztulnál te, ha azon a répán kellene kitelelned! De mondta ám, mondta, hogy a görcs kössön csomót a nyelvire!... — Azt hittem már, hogy tankok mennek az utcán — így prózsmitált nekem, míg a kannám megtelt a kútnál, toldotta meg Sánta Deákné —, de csak láttam, amikor kinéztem az. utcára, hogy dologbul jön a munkacsapat. Az a kodult gyomruk, az tette a lármát... Jobban tennéd, ha elmennél valami napszámba —mondok én —, mert kifagy a nadrágbul a. •. Akkor aztán még azt a kis háztájit se tudod megmunkálni, ha előkerülne az asszony .. — Bolond lyukból bolond szél fúj! — legyintett rá Tápai Pancsa. de a többiek sem hagyták ilyen könnyen. Mert mondott ez már olyanabbakat ip. Hogy lopnak a tagok, meg hogy amelyik asszony bemegy a brigád vezető vei a kukoricásba vagy a i krumplisverembe, annak hat munkaegység jár, amiből ott mindjárt egy kis előleget is kap. Ha azonban panaszra mentek, az elnök ip csak elnevette a dolgot. Ügy se hisz, a Tatár Kis Janinak senki, hadd járjon a parnpulája! Ha ő mond valamit, az csak annyi, mintha a bolha tüsszent! Ennyiben is maradhatott volna a Tatár Kis Jani dolga, de egyszer a tehenészetbe is beosapott a villám. S még csak nem is asszonyok hozták a hírt, hanem maga a brigádvezető. A tanácsháza folyosóján állt elé a nyelvöltögető, oszt se jó napot, se adj' isten, csak rákezdte. — Hát az a híres tehenészet? Van tejecske, vajacska? Ügy mondják, bevált a törzsállomány. Van már olyan tehén is. amelyik megadja napjában a négy litert. Jrsa Bálint nem tromfolt rá, nem szólt egy szót se, csak meglódította lapátnyí tenyerét ós lesújtott. Ha ez eléri, ott nyomban kiteríthetik Tatár Kist. De az elsunyított a félelmetes mancs alól, mint a pocok, s csak az ajtóból kiáltott vissza még egyet: — Tejre kéne hozni kendteknek azt a tehenészetet! Ott sincs akkora harag, ahol vadméheket piszkálnak meg az odvukban. Irsa Bálint úgy dúlt-fúlt, mint egy fújtató, s vele duzzogtak a takarmányasok meg a fejők is. — Ezt már nem lehet annyiban hagyni! — Még hogy négy liter! — Meg hogy beteg tehenek! — Ügy, úey — summázta a brigadéros. — Ez már osztályharc! Akár bolond csínálja. akár bérenc. ebből az ellenség beszél, Szövetségi politika ide. egységes paraszti osztály oda, ebből számadás lesz! — Nem kell nagvon agyonütni, csak egy kicsit! — lelkesedett a fiatalabb Gyapjas. — Csak hogy meg ne sántuljon! r~ kontrázott a másik. — Semmit! Ide figyeljetek! —« emelte fel Irsa Bálint a mutatóujját — A ti dolgotok az lesz, hogy idehozzátok, Nem ököllel kell .most, csinálni az osztályharcot, hanem ésszel, meggyőzéssel. Egy a fontos: fejesre itt legyen! Bebizonyítjuk neki a nagyüzemi gazdálkodás fölényét. Kapva kapott az ötleten a fiatalság, s négyen már lódultak is, vasvillával, kötőfékkel, járomszöggel, de Irsa Bálint, akiből a nagyobb kor tapasztalata beszélt, lepakoltatta velük a veszedelmes szerszámokat. — Élve hozzátok ide! fis úgy. hogv a haja szála se görbüljön! Csak élbírtok vele? , e el ám! Mert hiszen fél óra se telt bele, Tatár Kis már ott állt . az istállóban a pégy testőr között. Jött az, mint egy bárány, mert négy olyan biztatója volt, hogy közülük csak egy is át tudta volna hajítani a Tiszán. . — Tudod-e, mér' hoztunk jdé, te nyelvöltögető? — kérdezte tőle a brigádvezető angyali, szinte bájog nyugalommal. — Semmi dolgom kendtekkel..: Jelenteni fogom... Ez erőszak, túlkapás! — Erőszak? Hét bántott téged valaki? Megütöttek, megvertek? — Ne .. neem,.. — Tapasztalatcserére hívtunk Ide. Hogy megnézd a tehenészetet! Menynyit Í6 ad nálunk egy tehén, Jani? Hány literesek ezek az állatok? — Honnan tudjam én azt? Nem én fejem őket! — Hát a tiéd mennyit ád? — Az most megadja a tizennyolc litert. — Szép, szép... De honnan van a tehened? Te nevelted? Vetted? — Nem innen van, az bizonyos! — Űgy tudom, az az apádé volt. Mielőtt belépett, elcserélte veled. A tied meg itt van, nézd csak, a negyedik, az a piros tarka. Hé, Gyömbér, itt a gazdád! — Isten éltesse a szövetkezetben! Magukat meg isten áldja! — Nem addig van az. Jani! — élvezte győzedelmet Irsa Bálint. —• Hány literben is egyeztünk meg a tanácsnál? — Négyet mondtam. Hát aztán? — No. hozd a sajtért, Gergő! — adta ki a parancsot a brigádvezető. — Te meg, Jani, mute« egyet a tehenek közül, amelyik tetszik. Mérés lesz! Tatár Kis a Gyömbérre mutatott. Az valóban négy litert adott, mikor az apja elkötötte otthonról. — Akkor hát legyen a Gyömbér! s Irsa Bálint lehuppant a kis fejőszékre. Mint a géppuska, úgy kopogott a sok fürge tejsugár a sajtár fenekére, aztán habot dagasztott, nagy, fehér buborékokkal. Tatár Kis csak nézte, nézte, mi lett a Gyömbérből. Egyre éa egyre dús sugárban spriccelt a tej a sajtárba, már a legtetején verte a habot. — Ennyi is elég lesz — kelt 'el nyögve Irsa Bálint. — Reggel is vult ennyi. Ahogy elnézem, lehet vagy hét liter. No. Jani, tudod-e, mi a dolgod? — Nekem itt semmi dolgom! — Az a dolgod, hogy mind megidd, ami négy literen felül van. Hogy el ne felejtsd, mennyit adnak a mi négyliteres teheneink. Tatár Kis egy darabig nézelődött, rést keresett, mint a megszorult róka, de minthogy mindenfelé embert látott maga körül, valóságos eleven gyűrűben volt, s a néma szemek haragosan, elszántan Villogtak., szájához emelte a sajtárt. Az első kortyok nagyon jólestek neki. Jó szagú, friss, meleg tej volt. Lement egy liter..., másfél. .., kettő de tovább nem akaródzott. Mégis tartotta a sajtárt, már reszketeg kézzel, s öntötte, öntötte magába. Mintha tengert kellene meginni! Két oldalt, a szája szélén, keskeny fehér patakok csordultak meg, majd elbiritak az ing és 'a kabát alagútjaiban. Es ő csak itta, itta, már a csizmája szárán buggyant ki a langyos, fehér folyam, de egyszer csak diadalmasan lekoppintotta a betonná az üres sujtárt. — Amit akartak, itt van! — Jól van. Jani, elmehetsz! Csak ezt akartuk. — S indult Tatár Kis, ám akkor vette észre, hogy csizmájában is, ingében is, mindenütt megült a tej, Egy darabig nézett elcsodálkozva, aztán caajho6an, nedvesen neki a kijáratnak!,,. Azóta nem öltögeti a nyelvét. — Nem is öltögetheti — mondja Irsa Bálint —, hiszen csak egyszer volt nálunk, akkor is tejbe-vajba fürösztöttük. CSFKL GÁBOR: Az ünnep színes térképet rajzot... Nézd, kedvesem, plakátokon libeg a kedv, az ünnep, s ez áttetsző, tiszta hideo kristályaival behinti összekulcsolt kezünket. Feltünedeznek útjaim (keresztül-kasul országomat bejártam), ahogy erek szövődnek a [vérnek. Téged idézlek ilyenkor, s amerre xiisz a lábam, én hazatérek. Földeken háltam — barázdás hátukon ,a lépés meg-megbicsaklik, s mint zsebemben eltévedt, kósza bogár, testem a boglyákban elalszik. Éltem tején és kenyeren, füstöt is szívtam gyárbál, mozdonyból, s az égen rebbenő foszlányokat [használtam párnaképpen. Ittam bajuszos bácsival, kollektív szekerén zötyögtem, apránként múlik az idó, nő tk távolság mögöttem, s e hazát magamban hordom — mint fényképed, elő-előveszem, S az ünnep 'szíve térképet rajzpl a szívemen. SIMÁI MIHÁLY: REGGEL Csupasz ez a reggel, mint a tükör. Tisztán meglátszik benne minden; ahogy a forgalomtól meszlelen utak megsűrűsödnek sietőkkel... tisztán látni és hallani, amint repedeznek a csönd kupolái, s repül a hangos, vasszárnyú mad ' a csattogás, dübörgés, zúgás ezer szavú felemüléje repül, repül az ég felé! Ének ez, csupa dördülő kapu, csupa megütött kerftés, felszökve csattanó redőny, A jpbó S a balláb hangjaj puhák, s mintha, sínen futnának egymás, mellett Egy fácsífa följjed reszketőn, valaki meglökte az álmát A megállónál egy fiú s egy lány szemé összeragyog . .. egymással kerre»ődz?k Horkan a motor, csupa harag, űzőbe veszi a távolságot Villamos indul, valaki után ) felugrik még egy kísérő kiáll; A fák hullámzó takarója alaf félig mégl szundikál a Rózsa <' Hitves ket oldalán a házak lehunyt ablakkal nézik egymás" Ragyogó e'. a regge'. keleten most kel fel egy hétköznap tüzes arca.