Délmagyarország, 1963. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-27 / 22. szám

4 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1963. január 27. Dolgos hétköznapokban... A tanácstagoknak javasolt jelöltek élete is ugyanolyan, mint j megbízóiké. Azok, akik j előlegezett bizalmat í kaptak hogy megvá- I lasztás-k esetén tisztsé- ! get viseljenek az állam- j hatalom helyi szerveiben. mindennap munkába indulnak, s becsülettel dolgoznak, helytállnak a gyárakban, a szövetkezeti közös gazdaságokban, a kutatószobákban, v>agy az íróasztalok mellett. A gyűléseken, amikor a jelölt személyéről kellett dönteni, igencsak beszéltek arról is a fölszólalók: Azért is jelöljük, mert munkahelyén is odaadóan teljesíti kötelességeit. Nincs semmi "szenzáció* a jelöltek életében. A nép sűrűjéből emberségükkel, a közügyek fáradhatatlan intézése iránti készségükkel, egyszóval a munkájukkal emelkedtek ki, de nem nőttek z dolgozó tömegek fölé, 'gyek azzal. Bármelyik jelöltet keressük is napközben, különböző posztokon ugyan, de munkában találjuk őket. AZ ÜJSZEGEDI szövőgyár udvarára egymásután érkeznek a teherautók és hozzák a fonalat, viszik a kész árut. A roppant anyagmennyiséget napról napra a rakodók mozgatják. A hatalmas termetű, 48 éves Gerebecz Béla brigádvezető irányítja a rakodást, s persze maga is vállára veszi az árut. Gyakran ceruzát is fog kezébe, hogy pontosan följegyezze mit végez a rakodócsoport. A munkanap nagyobbik részét a szabadban töltik. Bizony egyik-másik munkásnak viseltes már a vattaruhája, s itt az ideje, hogy újat kapjanak. Gerebecz Béla — akit József Attila-telepen lelkesen és egyöntetűen javasoltak városi tanácstagnak — intézkedik a vattaruhák dolgában is. A rakodók általában délelőtt dolgoznak. De gyakran előfordul, hogy délutón is fontos szállítások vannak. Ilyenkor a brigádvezető és rakodótársai nem nézik az órát, rakodnak tovább, amíg csak kell. Nincs is rájuk panasz. A minap is hatan — köztük a brigádvezető — egy nyújtott műszakban ezer mázsa árut. anyagot mozgattak meg. Fölvételünk a rakodást örökítette meg: Gerebecz Béla — baloldalon — és munkástársa fonalat szállít a teherautóról a szövődébe Éjjel-nappal a közrendef f lllllllllllllllliilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll: llllllllllllllllll ViöVQZZÖ Sorok egy önkéntes rendőrről ZJ 7 IIIIIIIIIIIIIIINIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIU A csikorgó télben fél napig kerestem Domaszéken Császár István önkéntes rendőrt. Avatatlan ember az ő szolgálati helyét nehezen találja meg, hiszen, ha van egy kevés szabad ideje, akkor mindig úton van valahol. Hol a községi tanácsnál, hol a KISZ-ben, hol pedig a tanyavilágban jár-kel ügyes-bajos dolgokban. Végül is randevút hagytam neki a tanyájában és az országút mentén, az úgynevezett Kossuth Kútja melletti csárdában. Este aztán találkoztunk, gáflámpafényben, a csárdában. A szőke, piros arcú fiatalember volt az egyetlen "vendég*, és én, a jövevény. Kettőnk miatt virrasztott márcsak a csárdásné, s odatelepedett közénk. Lehel rá számítani — Legalább megtudom, hogyan készül a riport a mi Pistánkról — mondta a csárdásné. — Írja csak meg, hogy nagyon rendes ember. Rá mindig számithatunk mindenben. Sokáig volt a falu KISZtitkára, majd sportköri elnök a helyi MHS-ben. Három oklevelet is kapott már odaadó társadalmi munkájáért. Azt is vegye bele az írásba. hogy Pista alapitétagja a Béke Tszcs-nek. A dicsérést szinte egyszuszra mondta el a csárdásné, s eközben még szót sem válthattam a fiatalemberrel. Éppen kérdezni akartam önkéntes rendőri munkájáról, amikor nyílt a csárdaajtó és belépett egy aktatáslcás fiatalember. A hangos jó estét után egyenest Császár Istvánhoz fordult: — Jössz a tanfolyamra, Pista? — Ma nem megyek, komám. Nem érek rá, majd bepótolom máskor. — Milyen tanfolyamra hívták — kérdeztem, ahogy becsukódott az aktatáskás fiatalember mögött az ajtó. — Az ezüskalászos tanfolyamra. — Hát az is kell egy önkéntes rendőrnek? — Már hogyne kellene. A tanulás sosem árt meg az embernek. A gyí kos gyorsan kézrekerült — Hogy is volt az a gyilkosság, amelynek maga járt a végére? — csapok át hirtelen abba a témába, amiért tulajdonképpen Császár Istvánt fél napig kerestem. — Nem volt az olyan nagy ügy — szabadkozott szerényen — csupán jó szimatom volt, annyi az egész. A következő p/ercekben filmszerűen pergett előttem az esemény: Csamangó János 45 éves embert halva találták a Tandari-féle tanya kerítésének tövében. Az esetről Császár István önkéntes rendőr tudott először, s azonnal biztosította a helyszínt, miközben értesítették Miskolci István rendőrőrmestert, a domaszéki körzeti megbízottat. Csamangót 42 ütéssel, doronggal verték agyon és késszúrás nyomai is látszottak rajta. S míg Császár István őrködött, furcsa jelenségre figyelt fel. Messziről egy asszony vigyázta minden mozdulatát. Az önkéntes rendőr megindult a leskelődő felé, de mire odaért, nyoma veszett. A jelenségekből Császár István szépen összerakta a teljes mozaikot, s már nem volt kétséges előtte a gyilkos személye. A Tandari-féle tanyától nem messze vezettek a nyomok. Az önkéntes rendőr jól sejtette, hogy névrokona, Császár József a gyilkos. Mikor beértek a tanyára, Császárné már mosta férje véres ruháit. A dulakodás közben ugyanis a gyilkos is megsérült. Áldozata és saját vére ott piroslott a ruháján. Estére kelve pedig hazajött a gyilkos, aki azóta elnyerte méltó büntetését. — Hát így törttnt — mondta az önkéntes rendőr —, ennyi az én közreműködésem ebben az ügyben. A tanyán ... S ez nem is kevés — mondtam magamban —, hiszen az ő helyi ismerete, tapasztalata nélkül talán csak később fogták volna el a tettest. így viszont egy-kettőre kézrekerült, mert Császár István önkéntes rendőr kiválóan olvasott a nyomokból, amelyek avatatlan szemnek semmit sem mondanak. S hogy erre éjjel vagy nappal kerül-e sor. az már mindegy. Volt, amikor Császár Istvánt éjjel zörgették fel a tanyáján, mert egy anyós és a veje egymásra akarták dönteni a házat. S ez az ügy is befejeződött. Igaz, hogy a mentők közbelépésével, illetve az anyós férjhez ment, a veje pedig ott maradt a tanyában, amelyet nem tudtak kétfelé húzni. L. F. Sikeresen kiállta a próbát az első lengyel-német személygépkocsi A KGST gépipari állandó bizottságának tavaly októberi határozata alapján Lengyelországban nagyszabású előkészületek folynak a lengyel Syrena és a német Wartburg gépkocsigyár kooperációjára, amely abból áll, hogy a varsói gyár Wartburg-motort szerel a Syrena karosszériájába. Az első "összeházasított* lengyel—német gépkocsi már kiállta a próbát és 20 000 kilométeres próbaút után bebizonyította előnyeit a régi típussal szemben. A tervek szerint még az idén megkezdik a sorozatgyártást. (MTI) I — Jogfosztottság A múlt választási törvényeiről JEGES HO födi most a szegedi Táncsics Tsz földjeit A szép, közös gazdaság tagjai, közöttük Király József, az egyik növénytermesztőbrigád vezetője is, mór a tavaszt várják. Józsi bácsi — sokan Így hívják Király Józsefet —. most a csikorgó télben ts mindennap kint van a szövetkezetben. A központi major körül akad ilyenkor is tennivaló. Volt a hóval takart határban is, s féltőn nézte meg az őszi kalászosokat. Mert az őszieket fejtrágyázni kell, hogy bőven fizessenek. Ezt a munkát gépekkel végzik, persze a tsztagok közreműködésével. Ha kicsit enyhül az idő, Józsi bácsi és brigádja nem késlekedik. A raktárnál, ahol felvételünk készült, a műtrágyát vizsgálta a középen álló Király József, valamint Szigligeti Istvánné és Farkas István. A brigádvezető szorgalmát, odaadó munkáját bizonyítja az is, hogy tavaly 624 munkaegységet teljesített. Különben kerületi tanácstagnak a móravárosiak javasolták ismét. FELELŐSSÉGTELJES cs sokoldalú a munkája Ballá Bélának, a Szegcdi Vízügyi Igazgatóság főmérnökének. Az igazgatóság három megyére kiterjedően biztosítja az öntözést, a folyók szabályozását, s végzi az úr- és bclvizvédelemmel kapcsolatos tennivalókat. A főmérnök munkáját is ez adja. A "hivatalon* kívül, társadalmi munkaként már eddig is jól gyümölcsöztette sokéves tapasztalatait, szakmai tudását a városrendezésben. Ezért is jelölték tanácstagnak a 22-es választókerület lakói. Képünkön: Hegyesi Ferenc termelési osztályvezető a Tisza vízállásáról és jégképződésről beérkezett új jelentéseket ismerteti a főmérnökkel. Magyarország politikai rendszere a múltban mélységesen reakciós volt. Ezt a politikát támasztotta alá, szolgálta a választójogi rendszer, — a néptömegek nagy részén ele jogfosztottsaga, az uralkodó osztályok hatalmának biztosítása. Az 1867-es kiegyezés utáni 1874-es választójogi törvény még azoknak sem adta meg a választójogot, akiknek az 1848-as szűk választójogi törvény ezt biztosította. A dolgozó parasztok nagy része, a munkásság majdnem teljes egésze nem vehetett részt az ország ügyeinek ' intézésében. A parlamentbe sem egy dolgozó paraszt sem egy munkás nem juthatott be. Az általános, titkos választójogokért ebben az időben következetesen csak a munkásosztály harcolt. Az 1890-ben megalakult Szociáldemokrata Párt vezetőségében azonban az opportunisták kerültek túlsúlyba, akik ugyan hangoztatták az általános titkos választójogért való harc szükségességét, de a munkásság tömegmegmozdulását ezért mindig fékezték, sőt megakadályozták. Magyarországon az általános, titkos választójogot legelőször az 1919-es dicsőséges proletárdiktatúra valósította meg, ezzel is bizonyítva, hogy a dolgozó nép igazi érdekeinek legkövetkezetesebb képviselője a munkásosztály és pártja, a kommunista párt. Az uralkodó osztóly nemzetközi imperializmus segítségével elfojtott Tanácsköztársaság után nem törölte el rögtön a titkos választójogot, mert félt, hogy ez a dolgozók harcát még jobban fokozza. A forradalmi hullám elmúltával Bethlen István akkori miniszterelnök egyik fontos teendőjének tartotta, hogy — a nagyvárosok kivételével — a nyílt választójogot bevezesse Az új választójogi rendelet csak azoknak adott választójogot. akik elérték a 24. életévüket, el végezték az elemi iskola 4. osztályát és 2 év óta egy helyen laktak. Ez is csak a férfiakra vonatkozott, a nőknél a korlátozás még nagyobb fokú volt. Ezek mellett még vagyoni cenzúra is létezett, így elérték, hogy a munkásság és a parasztság tekintélyes része nem vehetett részt a választásokon. A magyar fasiszta kormányzat a dolgozó nép nyomására az 1930-as évek második felében kénytelen volt ismét elővenni a választójog kérdését. A titkos választójog bevezetése elkerülhetetlenné vált, hisz modern országban sehol sem volt már nyílt választójog, amely nagytokú megfélemlítéssel és terrorral járt együtt. A titkos választójog bevezetését azonban felhasználták arra hogv a dolgozók újabb százezreit zárják ki a választójogból. A titkos választójogot fel akarták használni a "... lelkek megbékitésére*, ami annyit jelentett, amint azt Echardt Tibor, a Kisgazdapárt elnöke az 1936. decemberi választójogi konferencián kifejtette, hogv a tömegeknek vissza kell adni azt az illúziót, hogy róluk és nélkülük nem döntenek. De a titkos választójog jobb azért is, mert ahogy Echardt mondta: "... az intelligenciának teljes lehetősége nyílik a politikai munkára, azaz a tömegeknek nem csupán parancsszóval, hanem ideológiai eszközökkel való befolyásolására* Hogy a tHkos választójog bevezetésével milyen célt akartak elérni, arra az Új Magyarság egyik vezércikke adta meg legvilágosabban a választ: »Le kell számolnunk azzal — mutatott rá a cikk —, hogy a választójogot a nemzetnek adjuk és nem az a vezető szempontunk, hogy ezzel a választójoggal mindenkit egyformán boldogítsunk. A titkos választójogot főleg azért alkotjuk meg, hogy a keresztény és nemzeti pártok között ne legyenek örökös súrlódási felületek, és nem azért, hogy ezzel utat nyissunk és lehetőséget adjunk a másik politikai tábornak a közéleti érvényesülésre. A titkos választói jogot azért akarjuk megcsinálni, hogy a nemzet komoly és megbízható rétegei európai formák között nyilvánítsák véleményüket*