Délmagyarország, 1963. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-22 / 17. szám

Kedd, 1963. január 22. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 A NEP ES JELÖLTJEI szót értenek egymással A dorozsmai választási nagygyűlésről — emlékezéssel Kicsi szélmalom áll a fő­téren, az első világháborús emlékmű tövében. Nem fo­rog a vitorlája, csak amo­lyan szimbólum ez már. Az emberek sokadalmából ügyet sem vetnek erre a látványra a behavazott főtéren. Nyiko­rog talpuk alatt a jeges hó, sietnek a művelődési házba. Kucsmás parasztemberek, mohair meg teddy-beer sap­kás csinos fiatalasszonyok, pedagógusok, gyári munká­sok: valamennyien szépek, egészségesek ós jókedvűek. Nem gond a megszólítás Bent egy-kettőre megtel­nek a hosszú széksorok. Elő­ször Faragó András, a Haza­fias Népfront elnöke beszél, azután Komócsin Zoltán elv­társ, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, megyénk országgyűlési képviselőjelölt­je lép a mikrofonhoz. Nem okozott neki gondot, mikép­pen szólítsa meg választóit, mint Andrássy grófnak, ki ugyancsak beszélt itt hajda­nában. s valósággal belesá­padt dilemmájába, hogy "kedves ömberek* vagy "ked­ves embörök* azok, akik ott ültek előtte, pedig a gróf úr­nak a korabeli Délmagyar­arszág tanúsága szerint táj­szótára is volt A szónok élvezetesen, han­gosan beszélt Mintha kézen­fogta volna hallgatóit... s valósággal végigvezette őket a világ valamennyi újabb nagy eseményén. Párhuzamot tett a mi demokratikus vá­lasztásaink. meg a francia és az amerikai választási ko­médiák között. "Eljutottak* a hallgatók a szónok révén a moszkvai VIT-re is. Egy lel­kes magyar ifjúmunkáscso­port amerikai fiatalokkal vi­tatkozik. KözülSk megkér­dezi valaki az amerikaiaktól: mondanának tán egy mun­kást aki valaha is bejutott az amerikai szenátusba mint a nép képviselője?-Kínos sü­ket csend a válasz, aztán egy amerikai jogász szól: Eisen­hower! Szerinte az munkás, mert látott egy olyan fény­képet. amelyen az ex-elnök kapálgatott palotája kertjé­ben. Ironikus nevetés csat­tant még az amerikaiak kö­rében is, hiszen mindenki tudja, munkásszenátor még soha sem volt a "legtisztább demokrácia országában*. Az is köztudomású, hogy a 18 milliónyi amerikai néger kö­zül csak nagyon kevésnek van szavazati joga. Ha sik­raszallnak ezért, lincselnek a rendőrosztagok. Vádló emlékek Az elnökségben ül egy idős helybeli parasztember, Ocskó Imre, az itteni Üj Élet Tsz elnöke, öt is járási tanácstagnak jelölték. Ö em­lékezik, de emlékeznek itt mások is: volt idő, amikor nem volt szavazati joguk a dorozsmai "négereknek* sem. A Délmagyarország 1930. áp­rilis 4-i számának címei har­sogják: "Lovasrohammal, puskatussal, szuronyokkal verték szét a csendőrök a dorozsmai munkanélkülieket* — "A csendőrség felbujtók után nyomoz* — "Egy mun­kásasszonyt hathónapos cse­csemőjével a karján letartóz­tattak* — "Nyolcszáz dorozs­mai kubikos, téglaveró csa­lád ősz óta nem evett kenye­ret*. A falu főjegyzője bezá­ratta a népkonyhát, ahol 500 embernek egy kiló zsírral főztek naponta levest, s mert tiltakoztak emiatt a munka­nélküliek, lovascsendőrök rohantak rájuk. Bezúzott fejü. vérzó testű, éhes mun­kások, parasztok feküdtek ezen a napon a főtéren, ahol a világháborús emlékmű tö­vében áll ma az a kis szél­malom. Pedig nekik az ak­kori választások alkalmával mindig munkát, kenyeret ígértek... Mire szavazunk? Komócsin Zoltán elvtárs folytatja beszédét: — Február 24-én bensősé­ges ünnepi aktus keretében a dorozsmai választópolgárok — mint bárki más ebben az országban — saját jelöltjeik­re szavaznak. Szavaznak majd szocialista építésünk még eredményesebb folytatá­sára. Aztán kitért a nagygyűlés résztvevőinek legégetőbb problémáira is. ígéretek he­lyett pártunk, kormányunk már korábban eltökélt szán­dékait mondta el: A követ­kező években felemelik a kisfizetésű munkások, peda­gógusok, alkalmazottak bérét. Valaki közbeszól: "Alacso­nyak még az idős szövetke­zeti parasztok nyugdíjai is*. A szónok azonnal válaszol: — Nyugdíjas paraszt! Ezt az új fogalmat is — mely ez idő szerint a világon sehol sem létezik — a mi rendsze­rünk szülte. Mindenki tudja, hogy több kellene az idós, magukra maradt dolgozó pa­rasztoknak. Csak abból ad­hatunk azonban, amit évente megtermelünk. Jobb feltéte­leket teremtünk, s ezután ok­vetlen sor kerül a paraszti nyugdíjak rendezésére is. De hogy mikor pontosan, azt nem jósolhatjuk meg. A választ megnyugvással fogadja a hallgatóság. Sorra-rendre előkerülnek a tsz-mozgalom fejlesztésének kérdései is, a szőlő- és gyü­mölcstelepítések. "Korábban évtizedek alatt nem telepí­tettek annyi szőlőt, gyümöl­csöst ebben a járásban, mint amióta megalakultak a tsz­ek. S képzeljük el a paraszti életet, ha már ezek a nagy beruházások mind jövedel­meznek majd! Ezek képeznek garanciát arra, hogy második ötéves tervünk végére 15—16 százalékkal emelkedjék a la­kosság reáljövedelme*. Sok szó esett a béke védelméről, fegyveres erőinkről, s a szocia­lista haza építésével kapcso­latos más feladatokról. A szónok a párt nevében kért segítséget ezekhez a dorozs­maiaktól is. A kérés jogos­ságát lelkes, hosszan zúgó taps igazolta. Maguk közül A gyűlésen egymás után álltak fel a megyei, járási ta­nácstagjelöltek. Link Mihály, a helyi általános iskolák igazgatója, megyei tanácstag­jelölt, miután megköszönte a bizalmat, csak ennyit mon­dott: "Teljes erőmmel, szí­vemmel dolgozom továbbra is a dorozsmaiak érdekeiért*. Ezt mondta Nagy Lajos, a szegedi József Attila Tudo­mányegyetem adjunktusa is, akit szintén lelkes tapssal kö­szöntöttek, s elfogadták Do­rozsma második jelöltjének a megyei tanácsba. A járási ta­nácsba Olasz Imre elvtársat, a járási tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyette­sét, Ocskó Imrét, a helyi Üj Élet Tsz elnökét és dr. Ozs­vár József járási tisztifőor­vost jelölték. Mindhármóju­kat réges-rég ismerik már. Olasz Imrének a községfej­lesztésben, Ocskó Imrének a szövetkeret építésében, a tisz­tifőorvosnak pedig a köz­egészségügy javításában van­nak itt elévülhetetlen érde­mei. Nagy Dániel elvtársat, az Elnöki Tanács elnökhelyette­rét mint Csongrád megye egyik országgyűlési képvise­lőjelöltjét távollétében Ko­mócsin Zoltán elvtárs mutat­ta be ... Szentesi kubikos­emberként kezdte védelmez­ni sorstársai érdekeit, és el­jutott az Elnöki Tanács el­nökhelyettesének magas posztjáig. Egy húsból, egy vérből való azokkal, akik itt ülnek ... S most újra csat­tan a taps. Csatlakoznak Hód­mezővásárhely népe jelölésé­hez: Nagy Dániel elvtárs is­mét legyen a megye ország­gyűlési képviselője! Nem osztottak itt kortespá­linkát, fityulás apácák se ni voltak, kik szalámis zsemlé­ket ajándékoztak volna a koldusoknak, mint hajdani választások idején, mert ilye­nek a félszabadulás óta nin­csenek már Kiskundorozsmán sem. Maguk az egykori nép­konyhai répalevesen élő ku­bikosok, téglaégetők legalább olyan jól öltözöttek most, mint egykori grófi, vagy más nemesi elónevet viselő "je­löltjeik* voltak, akik a sár­guló újságlapok tanúságai szerint csendőrszuronyoknál egyebet sohasem tudtak nyújtani nekik. Csépi József Választási nagygyűlést tartottak (jlíésen is Szép, bensőséges választási nagygyűlés zajlott le vasár­nap délután Üllésen is. A falusiak mellett a messzi ta­nyákon lakó dolgozó parasz­tok közül is sokan jöttek be az új művelődési házba, hogy meghallgassák Komócsin Zol­tán elvtárs beszédét Részt vett a nagygyűlésen Török József elvtárs, a sze­gedi járási pártbizottság első titkára is. Részünk a nagy egészben V asárnap közölték napi­lapjaink a Központi Statisztikai Hivatal je­lentését az 1962. évi népgaz­dasági terv teljesítéséről. A jelentésből, mint visszapil­lantó tükörből, kedvező kép bontakozik ki. A népgazda­ság egésze a terveiknek meg­felelően tovább fejlődött. Iparunk a cipő és a vaj ki­vételével minden fontosabb cikkből többet termelt, mint egy évvel korábban. Igen sok fontos beruházást he­lyeztek üzembe, s az aszá­lyos év ellenére a mezőgaz­daság is fejlődött. Emelked­százalékos növelése megva­lósítható minden különösebb erőfeszítés nélkül is. de nem azokból a termékekből, ame­lyekre népgazdaságunknak, a bel- és külkereskedelemnek Tovább növelni a termelés gazdaságosságát! — ez fontos cél Szeged minden dolgo­zója előtt. Tehát nemcsak az iparvezetés feladata ez, mert ha azt akarjuk, hogy a ter­szüksége volt. Mi pedig csak melés gyorsabb tempója az olyan árut gyárthattunk ta- életszínvonal alakulásában is valy is, amelynek érték esi- érvényesüljön, akkor kollék. tési lehetősége is megvolt. Ezért született olyan döntés, hogy elegendő a 8 százalé­kos növekedés. Ezt a többi között az is indokolta, hogy eredményesebben javíthas­suk a termelés szerkezetét, tökéletesíthessük a techni­kát. A kevésbé feszített terv­tív erővel sok zökkenőt kell még eltávolítanunk a fejlő­dés útjából. Két évvel ez­előtt az elavult normák okoz­ta gátló tényezőt megszün­tettük. Az akkori erqómé­nyek elérésében nagy szere­pe volt e tartalék feltárá­sának. Ilyen viszonylag köny­tek a lakosság pénzbevételei feladatok erre lehetőséget is nyen megvalósítható tartalé­1 ".ii. i á -n i , ' nviiilAHot A íolpntÁc C7A> ... és ezzel együtt takarékbetét­állománya is, amely az év végére elérte a 8,8 milliárd forintot. Méltán örülhetünk sikere­inknek, joggal büszkélkedhe­tünk Szegeden is ötéves ter­vünk második évében elért eredményeinkkel. A nagy egészben ugyanis benne van­nak a mi üzemeink eredmé­nyei is. Megyénk ipari ter­melésének fejlődése például különösen számottevő az or­szágos növekedésben. A szo­cialista ipar termelésemelke­dóse ugyanis ennél jóval több Csongrád megyében — közel a duplája. Az iparban foglalkoztatottak száma or­szágosan egy év alatt 3,3 szá­zalékkal emelkedett, Csong­rád megyében 6,3 százalék­kal. A tavalyi tervkészítés idején közgazdászok, vállalati szakemberek élénken vitatták: helyes-e az a célkitűzés, amely a terme­lés növekedését 1962-re csak 8 százalékkal irányozta elő? Voltak, akik keveselték, mondván, hogy az ipar ka­pacitása többet is elbír, má­sok azt erősítették, hogy nem kívánhatunk magasabb ter­melési növekedést. A hozzá­értő emberek jól tudják: ipa­runk termelésének 10—15 nyújtottak. A jelentés sze­rint ki is használtuk ezt a lehetőséget, hiszen az ipar egészén belül továbbra is a gépipar és a vegyipar terme­lése nőtt a legjobban. Tudjuk és őszintén örü­lünk: egészében jól dolgoz­tunk, de az eredmények fel­sorolása mellett hiba lenne, ha a tervteljesítés fogyaté­kosságaira nem figyelnénk fel. Erek között is elsősor­ban arra. hogy vállalataink egv része nem teljesítette időről időre tervét. Félreér­tés ne essék, nem minden­áron való "globális* tervtel­kaink tavaly nem voltak, idén sincsenek. De voltak éa vannak másmilyenek. A töb­bi között a korszerű üzem­szervezési módszerek alkal­mazása, a technológia töké­letesítése, gyártmányaink korszerűsítése, amire, sajnos, az elmúlt évben sem fordí­tottunk kellő gondot z a jelentés is, mint általában helyzetünk nagyobb időközönként történő áttekintése, mun­E" Magyar—szovjet egyezmény a kettős állampolgárság eseteinek kikuszoboleserol Hétfőn Moszkvában Révész Géza, a Magyar Népköztársa­ság moszkvai nagykövete és Nyikolaj Firjubin szovjet külügyminiszter-helyettes egyezményt írt alá a kettős állampolgárság eseteinek ki­küszöböléséről. A most aláírt egyezmény értelmében azok a szülők, akiknek gyermekeik szovjet és magyar állampolgárok, megegyezéssel dönthetnek ar­ról, hogy gyermekük számá­ra melyik állampolgárságot kívánják fenntartani. A szü­lők megegyezésének hiányá­ban, vagy ha a gyermek ál­lampolgárságára vonatkozóan nem tesznek nyilatkozatot, a gyermek annak az államnak a polgára lesz, amelynek te­rületén lakik. Ha az egyik szülő nem él, vagy ismeret­len helyen tartózkodik, a gyermek annak a szülőjének állampolgárságát követi, amelyiknek gondozása alatt áll. A szülőknek a nyilatkoza­tot az egyezmény hatálybalé­pését követő egy éven belül kell megtenni. Az egyezmény a ratifikációs okmányok ki­cserélését követő 30 nap el­teltével lép hatályba: az ok­mányokat Budapesten cseré­lik ki. (MTI) jesítést reklamálunk. Nem kárik egészének vizsgája. Az akarunk arra ösztönözni, hogy olyan terméket gyárt­sanak üzemeink, amire a népgazdaságnak nincs szük­sége, csak azért, hogy a ter­vet teljesítsék. De azt sze­mükre vetjük a mulasztók­nak, hogy olyan cikkek ter­melése maradt el, amikre viszont szükség lett volna. Hiba volt az is, hogy Bok fontos félkész termékből az arányosnál nagyobb hánya­dot a negyedév utolsó heté­ben, illetve napjaiban gyár­tottak, amelyekre más üze­mekben a termelés folyama­tosságához szükség volt A negyedévi, vagy hó végi hajrák többé-ke­vésbé érthetőek vol. tak a mennyiségileg túlfe­szített tervek idején. Tavaly azonban nagyon kevés ob­jektív indok volt erre a nép­gazdaságnak drága pénzébe kerülő kapkodásra. A terv teljesítése az elmúlt évben sem igényelt semmiféle em­berfelettit. csak a termelés jó, a korábbinál színvonala­sabb, egyenletesebb megszer­vezését. A termelés ütemes­régével tehát még mindig voltak problémák, holott ez a kérdés évek óta szüntele­nül napirenden van — leg­alábbis szóban. Tehát raj­tunk is múlott az, hogy az előzetes számítások szerint a termelési költségek csökke­nése 1962-ben kisebb volt a tervezettnél. Ismét befagyott a Tisza A Tisza az eJmúlt hét elején a korábbi, viszonylag enyhébb napok következtében zajlott Ekkor a víz magassága Szegednél 376 centiméter volt. A tartós, nagy hideg azután az elmúlt Hét végére ismét jég­páncélt vont a folyóra. A beállt Tisza szegedi, illetve Csongrád megyei szakaszán nincs jégdugó. Igaz vi­szont, hogy Algyő fölött a Tisza-kanyar­ban és Mártély közelében, a folyó úgyne­vezett ányási részén a jég vastagsága meg­közelíti az 1 métert. A szakemberek arra számítanak, hogy az ányási és az Algyő fölötti vastag jégréteg a várt enyhébb na­pokon majd megmozdul, s természetes úton semmisül meg. • irányban halad. A befagyott Tisza sok veszélyt rejt, könnyen beszakadhat, ezért a szülök óv­ják gyermeküket a folyótól. Képünkön: A révrendőrség egyik szolgálattevője a be­fagyott Tiszára merészkedő legénykét el­vezeti a halálos veszélyt tartogató folyótól^ első, ami szembetűnik ebből a számadósból: hajónk jó irányban halad. Mégis, a je­lentés szómait elemezve, ar­ra keresünk feleletet, hogy az adott időszakban minden téren valóra váltottuk-e ter­veinket? S ha valamiben nem értük el a tervezettet, vajon miért és kinek a hi­bájából? Nem értük el a tervezettet például a mező­gazdasági termelésben. Ez azonban nem rajtunk mú­lott. De azért nem mondjuk azt, hogy nincs szükség a jö­vőben fokozottabb figyelem­re, jobb munkára a jó Irány biztosításához. Nincs a népgazdaságnak olyan területe, ahol sült ga­lamb módjára repülne szánk­ba az eredmény. Mindenütt tudatosságra, hozzáértésre, szorgalmas, lelkiismeretes munkára van szükség. Nem várhatjuk például, hogy a mezőgazdaságban évről évre meredeken növekvő mennyi­ségű termést takarítsunk be, mert a váltakozó időjárás következtében ingadozhatnak a terméshozamok. A tavalyi termést is sokkal kedvezőt­lenebb időjárás előzte meg. mint például az 1961. évit. De több gépi munkával és műtrágyával, főként pedig a munkák jobb elvégzésével ellensúlyozhatjuk a aszályt. Ha a termésátlagok csökken­tek is 1962-ben az előző év­hez mérten, ez alapjaiban véve nem vetett gátat a me­zőgazdaság fejlődésének. S tatisztikai jelentéseink a számba vétel ne­hézségei miatt mindig csak utólag adnak képet az eredményekről és problé­mákról. A számok mostani egybevetéséből, az eredmé­nyek és. hiányosságok összes­ségéből is mindenekelőtt a ránk váró feladatokra to­vábbi tennivalókra kell le­vonnunk a tapasztalatokat. A most következő napokban tartják üzemeinkben a ter­melési tanácskozásokat. Erek jó előkészítésével igyekez­zünk megfelelő feltételeket biztosítani ahhoz, hogv ezer­számra születhessenek a jobbnál jobb ötletek, kezde­ményezések. Nag'-szrü al­kalom lesz ez az éves ver­seny kibontakoztatásához. Az emberek magabiztosak, mert tudják, hogy a fejlődés jó hogy jövőre is jobb lesz. Ez napjaink igazsága, mint ahogy az is. hogy mindennek megvalósí­tása tőlünk függ. NAGY PAb

Next

/
Thumbnails
Contents