Délmagyarország, 1962. december (52. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-09 / 288. szám

6 Dél-magyarország Vasárnap, 1962. december 9. ANDRÁSSY LAJOS; LORLNZA MAÍZETTI: A kardnyelő dala üsz van terítve lucskos levelekkel az asztalt álmomban bőszült tehenekkel ", birkóztam őrült bikákkal s vinnyogva sírva temettem el magam kígyók közé a sírba Sok éveim jaj elhordták a percek a könnyedek s ha bele is blzsergek emlékeikbe szememet kisírnám ha szamot kene vetnem annyi párnán a mások ágyán boldog volt-e szívem szerettem-e csak egyet is oly híven ahogyan engem egy Csak kardnyelő bűvészkedés volt szerelmem s a nő esak impresszárió s a tisztelt publikum S mikor a fény fejem fölött kihunyt n kardnyelő is összecsuktott bennem — a férfi — s törten tovább kellett mennem kopott magamban bújva észrevétlenül idegeimben míg elcsendesült a tapsvihar S ki így ölelt magához babusgatott s vezetett tiszta ágyhoz annak arcába vágtam pénzemért szeret Most üssetek meg engem emberek mert elment O s míg fojtogat magányom a más főztjét míg napra-nap kihányom míg párnám éget agyam míg kivet — nem láttam köldökét más senkinek még sem üvöltök nem rángja a szám hogy jöjjön vissza ö s az oldalán levetkezem e kardnyelő-magam Fogain csikorg — de 0 már oda van HITTANÓRA Ext a jelenetet a világ­hírű spoletói ünnepi játé­kok főrendezőjének, oian­carlo McnotUnak felkérésé­re Irta a szeríőnő. Á mű­vet már próbálták, mikor az írónfl táviratot kapott, hogy „'általános okok mi­att" jelenetét levették a műsorról. Az elhatározás oka az a félelem volt, me­lyet a fesztivál szervezői a spnletói érsek iránt érez­nek, aki nem pusztán er­kölcsi tényező Spolelő­han .. . (Szín: iskolai tanterem, a dobogón a vénkisasszony-ta­nitónö, a padokban 8—10 éves kisfiúk és lányok. A fa­lon feszület, a szent sziv áb­rázolata, a fal mentén ma­donnaszobor. Középen ablak. A sakkokban fogas, rajta is­kolatáskák, szárny alakú pa­pírdíszek, . narancsvirág-ko­szorúk.) TANÍTÓNŐ: . .. Most pe­dig énekeljünk, gyerekek. (A gyerekek felállnak és karban éneklik az Ave Ma­riá-t.) TANÍTÓNŐ: Leülni és csend legyen! Nézzük, mit ta­nultatok. Lássuk csak. Piero, állj fel és mondd el a bűn­bánati imát. PIERO (kiabálva): Édes jó istenem, mindezen és egyéb bűnömet teljes szívemből szánom és bánom, hogy Té­gedet megbántottalak. Erősen fogadom, hogy többé nem vétkezőm és a bűnre vezető alkalmakat.. TANÍTÓNŐ: Rendben van, leülhetsz (Egy másik kisfiú­ra mutat.) Most te. HÁZ A DOMBOLDALON mmmmm Ifii jpsÉgy S JUH Asz KI. ARA FESTMÉNYE a történet abból az időből való, amikor egy híres Bodner nevű rendőr­kapitánya vOlt Ka­posvárnak. Hírét részben apjától, a bécsi színházi közön­ség kedvencétől örö­költe. részben pedig maga szerezte meg nagy testi erejével. Hogy apja milyen ismert figurája volt az osztrák főváros­nak arról elég annyit mondani, hogy egy alkalommal Ferenc József császár is ma­gával vitte kocsisé­tára. Ekkor történt meg. hogy az utca járókelőt azt talál­gatták, vajon ki le­het az a diszegyenru­hás öreg úr, aki Bod­ner mellett ül? Hírének a másik felére akkor tett szert, amikor egy va­dászat alkalmával két medvét ejtett puszta kézzel. Erre — no meg a vele já­ró népszerűségére — büszkébb volt, mint a hivatali rangjára. Lett is hamarosan olyan rend Somogy megyében, mintha sohasem született volna benne egyetlen forróvérű bicskás sem. Egyedül a lopo­nári uradalomból sű­rűn a városba bejáró Bálint Jóska kovács­legény volt, aki kihí-, vóan meg merte mo­solyogni a kapitány Toldi Miklósra em­lékeztető erejét: — Én fél kézzel le­teperek két olyan né­metet is, mint "ő — hangoztatta. A kije­lentés hamarosan Bodner fülébe jutott. Bántotta a legény nagy merészsége és elhatározta, hogy alaposan megleckéz­teti. Hogy az eset hí­re gyors szárnyakra kaphasson, maga mellé vette két be­osztottját, látogassa­nak együtt Toponára. Ütköz ben elbeszélte a kirándulás terve­zett célját. — Te nemcsak erős, hanem okos ember is vagy, kapi­tányunk — mondot­ták elismerőleg. Amikor a kocsi meg­érkezett a műhely elé, Bodner hangosan bekiáltott: — Hej, mester, vagy miféle is, Jöjjön ki. mert egy kis be­szédem van magával. — Nyitva van az ajtó — . hallatszott bentről a válasz. Bodner elvörösöd­ve nézett körül, az­tán. — nem . lévén más választása — le­ugrott á hintáról és belépett a műhelybe. A többiek követték. — Hallgasson ide, mester, a szürke lo­vam lerúgta a két hátsó patkót. Vasal­tatni akarom, ha nem tart sokáig. — Akár mindjárt hozzáfoghatok — je­gyezte meg Bálint Jóska, aki tudta már, kivel van dolga és mit akarhat vele a lá­togató. i' Már a tűzben tar­totta az egyik vasat, amikor Bodner a má­sikat felvette. Néhány kézmozdulatot ' tett, aztán, ledobta az ösz­szevíssza elnyomorí­tott nyers patkóvasat: — Hát ilyen vasat akar maga az én lo­vamra verni? Hiszen ez még a kecskére is gyenge! Rendes mun­kát kérek — rendel­kezett diadalmas ne­vetéssel. A legény nyelt egyet aztán -új, erő­se bb vpsat vert ki. Amikor készen lett, Bodner leereszkedő­leg ejtett a tenyeré­be egy ezüst forin­tot, ümély — külsőre tökéletes mása volt a mai két forint pénzdarabnak. Bá­lirii Jóska összecsuk­ta, majd hirtelen kinyitotta a tenyerét és a kapitány elé tartva kérdezte: — Ilyen pénzzel akar fizetni nekem az úr? Hiszen ezt a kutya sem fogadja ei tőlem. Bodner meglepődve nézett az összetört érmére, hamar mási­kat vett elő .és csen­desen súgva mondta a legénynek: — Szervusz! Aztán a kísérőt fe­lé fordult: — Urak. erről azt hiszem teljesen fe­lesleges beszélni a kaszinóban. Felejtsük el Ormos János KISF1Ü: Édes jó istenem, mindezen és egyéb bűnömet teljes szí. ;. TANÍTÓNŐ: (leinti és kör­bemutat): Rendben van, most egyszerre az egész. (A gyere­kek nagy robajjal talpraug­ranak. és nyelvtörő gyorsa­sággal hadarják az imát, amit a tanítónő fennhangon kísér és még gyorsít is, majd hir­telen rámutat előbb egy kis­lányra, majd egy kisfiúra. A skandálás szaggatottan félbe­marad.) TANÍTÓNŐ: Luigina! Te nem tudod az imát? Miért nem mondod? Nem tanultál? És te, Giampiero? Te sem? Vegyétek tudomásul, hogy aki nem tanul, nem vehet részt a szentáldozáson! GYEREKEK (dermedt csend). > TANÍTÓNŐ: Igen, igen, hiába meresztitek a szemete­ket, aki nem tanul, nem me­het áldozni, sőt mi több, az előadáson sem szerepelhet és hogyha nem viselkedtek tisz­tességesen, nem rakhatjátok fel magatokra a papírszár­nyacskákat sem, amik ott lóg­nak a fogason és mindenki­nek jutna belőle, és olyanok lennétek velük, mint a kis­angyalkák, ugyanolyan ra­gyogó tiszták, persze csak a holnapi szentáldozás után ... Csend legyen, hányszor mondjam? Piero, sorold el, hány főtitka van a hitnek. PIERO (feláll és a külön­böző súgásokra fülel: -Egy...", -Négy...", -Húsz...", majd elhatározza magát és kivágja): öt titok, klsasz­szony kérem, Őt főtltok van: az osztatlanság, a szenthá­romság, a Mi Urunk JézUs Krisztus fogantatása, kín­szenvedése és halála, öt fő­titok van, kisasszony kérem. TANÍTÓNŐ: Neem és új­ra neéem! A hitnek két fő­titka ván, összesen kettő, és­pedig (mutatja az ujján) elő­ször az ósztátláriság és szentháromság, másodszor (a mpsik ujját mutatja fel) a Mi Urunk Jézus Krisztus fo­gantatása, kínszenvedése és halála. Teremtőm, hányszor kell még ezt elmondani? Paola. ismételd el. PAÓLA: (szélsebesen elha­darja). TANÍTÓNŐ: Jól van, le­ülhetsz. Lássuk csak, Piero, hány parancsolata van az egyháznak? Ti, többiek, hall­gassatok! PIERO: (fülel a súgások­ra: -Tiz ..., öt..., hét.. •") Hét v^n, kisasszony kérem. TANÍTÓNŐ: Hogy volna hét? Az egyháznak öt pa­rancsolata van, éspedig .:. ki tudja? Te tudod, Maria Pia? MARIA PIA (feláll): Az egyháznak öt parancsolata van, éspedig: vasárnapon­ként és a többi előírt ünne­peken misét kell hallgatni, pénteki napokon és a többi olyan napon, amire megtar­tóztatás van rendelve, tilos húst enni, böjtölni kell a kiszabott napokon, évente legalább egyszer részt kéli venni a szentgyónásban, húsvétkor pedig a szentál­dozáson. " TANÍTÓNŐ: Kitűnő. Ülj le és most Piero ismételje el. PIERO: Évente legalább egyszer részt kell venni a házasodásban, húsvétkor pe­dig gyónni kell menni. TANÍTÓNŐ: Egészen el­ment az eszed? Évente leg­alább egyszer áldozás és nem házasodás. Az' lenne csak áz igazi, ha évente egyszer há­zasodna minden jóravaló ka­tolikus. Uram, ne hagyj el! A házasság felbonthatatlan szentség, és aki nem a temp­lomban esküszik, halálos bűnt követ el és nem számít házasnak, hanem csak ágyas­nak. Te meg, Piero, nem jön le a bőr az arcodról, hogy ide mersz állni szellemes­kedni? Azonnal a fejedre te­szed a kezed és kiállsz a középre büntetésből. PIERO: (fejére tett kézzel kiáll a tanterem közepére): i De én nem csináltam sem­i mit! I TANÍTÓNŐ: Aki nem ta­nul, bűnt követ cl. Gyerünk csak, mondd el szaporán, 'hányféle bűnt ismerünk? PIERO: (kiabálva): Húsz­félét, kisasszony kérem, húszféle bűnt! TANÍTÓNŐ: Hát még mit nem? A bűnnek két fajtája van: eredeti és személyes (szótagolva megismétli.) Ér­ted már? PIERO: Igenis, eredendő és személyes. TANÍTÓNŐ: Nem ereden­dő, hanem eredeti. Jó lenne, ha végre megjegyeznéd ma­gadnak. És hányféleképpen lehet elkövetni a személyes bűnöket? PIERO: Nem tudom, (va­lamennyi gyerek felnyújtja a kezét). PAOLA: A személyes bű­nöket négyféleképpen lehet elkövetni: gondolatban, szó­ban, cselekedetben és mu­lasztással. TANÍTÓNŐ: Helyes. (Pieró­hoz) Mondd utána! PIERO: A személyes bű­nöket el lehet követni gon­dolattal, tettel és malaszttal. TANÍTÓNŐ: Nem malaszt. Mulasztás, mulaszt, a mu­lasztani igéből. Most jól fi­gyelj ide, Piero. Van valaki, de csak egyetlenegy valaki, aki sohasem követhet el bűnt... Meg tudod monda­ni, kicsoda? Nos? Csend le­gyen I A pá ..., a pá ... . PIERO: A pápa, kisasszony kérem. TANÍTÓNŐ: Igen, így van és kicsoda a pápa? Ki tudja? Paola? PAOLA: A pápa Szent Pé­ter utódja, az egyház látható feje. TANÍTÓNŐ: Kitűnő, Pao­la, ülj le szépen. A pápa Szent Péter utóda, az egyház látható feje, míg Jézus az egyház láthatatlan feje. Óh, te szent türelem, százszor kell ezt elmondanom? Piero, te nem tudsz semmit és aki nem tanul, az a pokolra ke­rül. Azt legalább tudod, hogy mi a pokol? PIERO: A pokol az isten­től való megfosztással járó őröm. TANÍTÓNŐ: Szörnyűség, amiket'" beszélsz. Mindent összekeversz. A paradicsom az isten öröme, a pokol pe­dig az istentől való megfosz­tással járó szenvedés. Az ne­ked mindegy? PIERO: Nem tudom, hogy ml a mindegy, kisasszony kérem. TANÍTÖNÓ: De azt talán mégis tudod, hogy kik kerül­nek a pokolba? PIERO: (a többiekkel együtt kórusban): Az elátko­zottak! TANÍTÓNŐ: ... és az eret..., eret... PIERO: És az eretnekek, kisasszony kérem. TANÍTÓNŐ: ... és a pro ..., a pro ... PIERO: A proletárok! TANÍTÓNŐ: Nem, hanem a protestánsok. Hát még? PIERO: Az asztmatikusok. TANÍTÓNŐ: Nem, hanem a szkizmatikusok. Es a zsi.:., zsi... PIERÖ: A zsidók. TANÍTÓNŐ: Nagyon he­lyes. És az apo ..., apo ..., apo... PIERO: Az apostolok. TANÍTÓNŐ: Neeem! Az aposztalák, az aposztaták. Akik megtagadják a hitet. Nem mondanád meg, miért küldöd az apostolokat a po­kolba? Menjünk tovább. Iva­no, melyek a főbűnök? IVANO: A főbűnök... (el­akad). TANÍTÓNŐ: Figyeljetek s mondjátok egymás után (a gyerekek a tanítónő intésére hadarva süvítik) Restség, ha­rag, falánkság, fösvénység, fényűzés. GIAMPIERO: Pisilnem kell. TANÍTÓNŐ: Azonnal be­fogod a szád. Hallgassatok ide. Holnapra megtanuljátok a "Hit* című szakaszt. Ez a lecke, holnap kikérdezem. Most felolvasok nektek egy részt. A hit az a természetfe­letti erény, melynek eszközé­vel hiszünk az isteni kinyi­latkoztatásban, amit az egy­ház tanítása által az egyház más egyéb mindennemű ta­nításával egyetemben hinni rendelt. Értitek? LUIGINA: hem értem. TANÍTÓNŐ: De" hiszen olyan egyszerű. A hit az a természetfeletti erény, mély­nek eszközével hiszünk az isteni kinyilatkoztatásban, amit az egyház tanítása ál­tal at egyház más egyéb, min­dennemű tanításával egye­temben hinni rendelt. LUIGINA: Nem értem. TANÍTÓNŐ: Hallgass, nem kérdeztelek. Nagyon egysze­rű dolog, akinek nincs hite, az u pokolba kerül. És ha go­noszok vagytok, ti is odake­rültök. És nemcsakhogy oda­kerültök, hanem a Mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedé­sét a ti bűneitek okozták! Értitek? És hogyha folytatjá­tok a bűnözést, folytatjátok a Mi Urunk Jézus Krisztus kinszenvédését is. Jézus to­vább szenved azoktól a bű­nöktől, amiket ti követtek el, és minden bűnötök egy-egy tövis az ő szívében. Minden hazugság és engedetlenség, amit elkövettek, egy-egy tö­vissel több az ő homlokán, az ő halántékán, és a ti bűnei­tek miatt fakad fel a vér az ő sebeiből, értitek? De ha jók lesztek, akkor, óh, akkor Jézus nem fog tovább szen­vedni, és mi eltelünk a Jézus hitével, mely áthatja egész testünket-lelkünket (izgatot­tan feláll), és köntivüek le­szünk, mint az Jngyalok, mindig könnyebbek és köny­nyebbek. Nem lesz ott csend? Holnapra tehát megtanuljá­tok "A hit* című szakaszt. Most lemegyünk a díszte­rembe és elpróbáljuk a va­sárnapi színdarabot. Most mindenki tegye fel a szár­nyait, és menjünk a karéne­ket gyakorolni. (A gyerekek felveszik a szárnyakat, fejük­re illesztik a narancsvirág­koszorúkat, és a tanítónövel együtt kimennek. Csak Luir gina, Piero cs Giampiero ma­rad vissza.) x­LUIGINA: Mire jó a hit? Mire jó az a hit? PIERO: A hit arra való, hogy csodákat lehessen csi­nálni. LUIGINA: Hogyan lehet csodát csinálni? PIERO: Hát az egyszerű. Te például mit szeretnél leg­jobban? Biztosan repülni. GIAMPIERO: Én is azt sze­retnék. PIERO: Hát az egyszerű. Felállsz az ablakpárkányra és nagyon-nagyon erősen Jé­zusra gondolsz, de tudod, na­gyon-nagyon erősen, erősen behunyod a szemedet, és na­gyon-nagyon erősen Jézusra gondolsz..., és akkor ahe­lyett, hogy járnál, egyszerre csak szállni kezdesz, mindig feljebb és feljebb. LUIGINA: Milyen magas­ra? GIAMPIERO: Csakugyan, miiyen magasra? PIERO: Ahányszor erősen lehunyod a szemedet és na­gyon erősen Jézusra gon­dolsz, fel lehet emelkedni.. , várjál csak . ... mondjuk, dé nem is mondjuk, tényleg, 30 centire ..., azután " megint nagyon erősen gondolsz rá. az megint 30 centi..., az­után még feljebb, még fel­jebb. mint az angyalok. LUIGINA: De igazán, mint az angyalok? PIERO: Ugyanúgy, és ahe­lyett, hogy lépni kellene, mindig magasabban vagy. mindig.:. TANÍTÓNŐ: (messziről): Lultrina, Oámpiero, Piero, gyertek már! PIERO: Menni kell próbál­ni ez éneket. Gyertek. (A két kisfiú kiszalad. Luigina a kis szárnyakkal az ablakhoz megy. feláll egy székre, on­nan felkapaszkodik az ablak­párkányra. Osszeteszi a ke­zét és imádkozni kezd.) LUIGINA: Édes Jézus, se­gíts engem repülni, tedd, hogy repüljek. (Leugrik. Kí­vülről a gyerekkor az Ave Mariá-t énekli). A függöny legördül. Fordiiof!a: TARJÁN IMRE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents