Délmagyarország, 1962. december (52. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-21 / 298. szám

4 DÉL-MAGYARORSZÁG Péntek, 1982. december IC A. SCSERBAKOY: Ogyessza mai festői Lapunk vendegeként Szegeden tartózkodik \. Scserbakuv, ogyesazai testvérlapunk, a Znamja Knramunlzma kulturális rovatának vezetóje. Cikkét, amely az offvesssml fsatokról, a szovjet képzómflvészetl elet legújabb problémáiról szól, a Dél-Magyarország számára Irta. Aki erekben a napokban Moszkvában jár, annak nem kerüli el figyelmét a Manezs téri szokatlan csoportosulás. A sorban álló tömegek a központi kiállító termekben bemutatott "Orosz Szövetséges Köztársaság festőművészeiének harminc éve* című kiállításra szeretnének bejutni. A kiállítás anyaga több mint kétezer festmény és szobor. Sok alkotás körül élénk véleménycsere folyik, s a viták a kultúrpalotákban, egyetemeken, az írók, zeneszerzők, színészek klubjaiban, stb, folytatódnak. Hagyomány ét korszerűség Mi izgatja annyira a nézőket és a mű vészeket7 Miről vitatkoznak? A fejlődni kívánó művészetnek két alapvető feladata van: nem szabad elszakadnia a hagyományoktól és állandóan kutatnia kell az újat Ezen az úton haladva értek és érnek el sikereket a múlt, és a jelen nagy művészei. A tradíció és a modernség összekapcsolása azonban nem könnyű. Az ecset igen sok mestere annyira ragaszkodik az elődök tapasztalatához, hogy az nem segíti, hanem hátráltatja fejlődését. Találkozunk a másik véglettel is. Különösen a fiatalok körében, akik talaj talan Antheussá válva mindentől elrugaszkodtak, amit eddig a művészet alkotott. A végletektől való tartózkodás, a múlt nagv művészeti vívmányainak ápolása, a bátor kezdeményezés és az a vágy, hogy a fiatalokat n puszta formajátéktól megóvják — íme ezek a célok lebegnek a vitatkozók szeme előtt. Távol Moszkvától Akik azt gondolják, hogy a kiállítás kiváltotta felélénkülés csak Moszkvára, a fővárosra korlátozódik, tévednek. Rezgései az egész Szovjetunió területén érzékelhetők. Jól felfoghatók nálunk Ogyesszában ls, ahol több mint 100 érdekes, különböző irányzatokhoz tartozó festő dolgozik. Az ogyesszai festők a moszkvai kiállítást megtekintve vásznaikhoz tértek vissza. Hogy milyenek lesznek az új alkotásaik, azt csak az idő fogja megmutatni, azt azonban, hogy milyen vonások jellemzik a legtehetségesebbeket, már most is elmondhatjuk. A festő-akadémikus A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának ülésén, amely ebben a hónapban zajlott le, az egyik ogyesszai festő, Mihail Bozsijt akadémikusnak választották. Kellemes hírként hatott ez minden földijének. Am a művésznek a néptömegek előtti sikereit nem a magas cím és rang határozza meg. Mihail Bozsij, akiről úgy szólhatunk, mint a hazai festészet hagyományainak tehetséges ápolójáról, varázslóként kezeli az ecsetet. Főként arcképfestészettel foglalkozik. Már azok a portrék is, melyeket eddig festett, az új erkölcsi normákat képviselő ember sokoldalú, mély jellemzését nyújtják. A középiskolás diákláry, vagy az ápolónő alakjában épp úgy, mint a tengerészkapitány vagy a köztiszteletben álló zeneszerző alakjának megformálásakor elsősorban azok egyéni vonásait igyekszik kifejezni, de ugyanakkor típust is lát bennük. Az utóbbi években Mihail Bozsij az eddigieknél is nehezebb feladatra vállalkozott A nagy ukrán költőt. Tarasz Sevcsenkót bemutató -Gondolataim, gondolataim* és a jelenleg olaszországi kiállításon levő -V. I. Lenin* című vásznai emberi melegséget és filozófiai gondolatokat fejeznek ki. Mindkét kép nem csupán egy konkrét személyt, hanem egy egész történelmi kort is megelevenít Egy gyors változásról A második nemzedékhez tartozó Jevgenylj Tokarev néhány évvel ezelőtt még szakmailag és eszmeileg "kifogástalan*, de egvéni vonásokban szerény képeket festett Könnyen össze lehetett őket téveszteni a hozzájuk hasonló képek tömegeivel. Két évvel ezelőtt azonban hirtelen megváltozott a helyzet: egy kiállításon a "Fejőnők* című képével jelent meg, amelyről a nézők és a Jó Ízlésű kritikusok egyaránt lelkesedve nyilatkoztak. Hány hasonló témájú képet festettek már eddig? Legtöbbjük az élet halvány Illusztrációja maradt Tokarev azonban az egyszerű parasztasszonyokban a XX. század képviselőit, az élet teljhatalmú gazdáit mutatta be, akik nemcsak egészséges, szép, hanem morális erővel is rendelkeznek. Újszerűen ábrázolta Tokarev a szovjet ifjúságot is az »&rik a gabona* című képén. A foglalkozásukba és a természet szépségeibe szerelmes fizikai munkások alakjaiban az intellektuális kezdetet is hangsúlyozta. Bátor festészeti módjának és nagyvonalú festői nyelvezetének azonban nemcsak hódolói, hanem — elvi ellenségei is vannak. Ez a legkevésbé sem zavarja a tehetséges festőt, bátran halad tovább az új úton. A fiatalok festője A harmadik festő munkássága különleges szépségekben és megkapó egyéni vonásokban gazdag. Alexander Acmancsuk műveire a romantikus hangulat és a merész gondolatok a jellemzők. A fiatalság élete és sorsa foglalkoztatja leginkább. "Parancsot kaptunk* című festményét a forradalom lángoló éveinek szentelte. A képen egy katonaköpenyes fiú és egy bőrkabátba öltözött lány búcsúznak a frontra induló szerelvény előtt Arcukon szerelem és izgalom tükröződik, mögöttük mozdonyfüst borítja az eget A kép a riadalom és a romantikus lelkesedés érzéseit váltja ki a nézőből. Egy évvel ezelőtt Acmancsuk a "Repülés* címmel festett képével a viták középpontjába került. Bátor, csaknem szimbólikus formában énekelte meg a fiatalkori szerelmet és a magas cél felé törekvő fiatalokat. A mű bemutatását követő éles vita tanulságait a szerző és kollegái egyaránt leszűrhették. Az ogyesszai képtár, valamint a nyugati és keleti festészeti múzeum, a képzőművészet két kincstára, szintén régi hagyományokai rendelkezik. A helyi festőművészek kiállítását is itt rendezik meg. Most például a múzeum három hatalmas termében, ugyanott, ahol néhány éve Kisfaludy Stróbl Zsigmond legszebb műveit is bemutatták. Grigorij Krizsevszkij tájképfestő képei láthatók. Krizsevszkij egyéni stílusa hosszú és nehéz útkeresés eredményeként alakult ki. Legértékesebb vonásai a modemség, őszinteség és optimizmus. A hazai táj szépségeit megénekelve a művész nem törekszik arra, hogy nézőiből komoly gondolatokat csaljon ki. Ez nem az 6 egyénisége. Vásznai "hangosak*, erőteljes csengésűek, napfénnyel telítettek. Az ilyen típusú, nem sokat mondő, de a művész lelkivilágát hűen tükröző képekre is szükség van. Ami már a múlté A helyi festők ez év őszén rendezett nagyméretű kiállítása ismételten az ogyeszszal festők sokoldalú tehetségének bizonyítéka volt. Egy nagy és bonyolult zenekarra emlékeztetett ez a kiállítás, ahol a fuvolától a nagybőgőig mindenféle hangszer megtalálható volt, de — szerencsére — hiányzott a fülsiketítő dobszó. A kiállítás azt ls igazolta, hogy a naturalizmus és a valóság lakkozása, melyek a személyi kultusz idején művészetünk fejlődésének útját állták, a feledés homályába merültek. Minden művészt "meghallgattak*, mindegyikük közölhette intim gondolatait ia. Mi, a művészet sokszámú tisztelői, szeretjük a festőket, nagyrabecsüljük tehetségüket. De mint korábban, most is az eddigieknél többet várunk tőlük — új utakat, eredményeket, új felfedezéseket. Hisszük, hogy nem sokáig váratnak meg bennünket. CL feuefefc út/a \ 7 Hem mind g a posta a hibás / \ Kész a második vezeték is Özembe helyezték a második nagy feszültségű vezetéket, amely a bratsdu erőműből viszi Irkutszkba az elektromos energiát. Az első ilyen vezetéket 1961 novemberében adták át. A vezetékek hossza 600 kilométer, feszültségük 220 kilovolt, rövidesen azonban 500 kilovoltra fogják átállítani. A két vezeték évente mintegy másfél millió kilowattóra áramot juttat el a fogyasztókhoz. (MTI) (Tudósítónktól) Természetesnek vesszük, hogy reggel a levelesládában megtaláljuk az újságot, a folyóiratot Az is természetes, hogy a postás bácsi rendszerint azonos Időben hozza a levelet, pénzt, csomagot. A telefon felhasználásával rövid időn belül beszélhetünk a legtávolabbi hozzánktartozókkal, távirat útján még aznap segítségére lehetünk a pénzhiányban levöknek. Ha ez a folyamatosság néha-néha megszakad, a hibát a posta munkájában szokták keresni. Ez késztet arra, hogy az újság útján elvigyem az olvasót abba a műhelybe, amelyet talán felületesen, vagy egyáltalán nem ismer. Imig eqy levél eljut a címzetthez A kiszedett leveleket először sorba rakják, lebélyegzik, majd iránvftják. Az Irányítás abból éli. hogy a leveleket vonatcsatlakozási helyek és irányok szerint csoportosítják. Az irányítónak tehát Ismernie kell az ország valamennyi helységét, hogy helyes irányba továbbíthassa a küldeményeket Meg kell küzdenie a sokszor olvashatatlan írással, amelyek néha rejtvénynek ia beillenek. A vonatokon a mozgópostakocsiban tovább folyik az irányítási munka, sokszor több száz kilométeren át, amíg a levél eljut a rendeltetési helyre. A megérkezett leveleket felülvizsgálják, majd szétosztják, s a kézbesítő elindul a napi 15, külterületeken néha 40 kilométeres útjára. Ha minden rendben megy, valóban 1—2 nap alatt a címzett megkapja a levelet. Az elégtelen, vagy helytelen címzés azonban probléma elé állítja az irányítót, és sokszor csupán a szerencsétől függ, hogy a hosszú utazás után a levél mégis célhoz ér. Ha például a feladó csak annyit tüntet fel levelén rendeltetési helyként. hogy Feketehalom, akkor mit tehet az irányító? Ebből a helységből az ország különböző részein 8 van. FeLsőmajorból pedig 15. Az irányító elküldi a 15-ből valamelyikre, s ha jól totózott, szerencséje van. De ha nincs, akkor előfordulhat, hogy a levél bejárja mind a 15 Folsőmajort, s bélyegző, aláírás és ragjegvgyűjtemény érkezik meg esetleg csak egy hónap múlva a címzetthez. Vagy Budapest esetében például, ha nem tünteti fel a rSzpqpffí konunpkrő! Tömörkény IsWn: Megöltek egy legény! Szeged klasszikus Íróinak egyike, Tömörkény István életműve is azok közé tartozik, kikét a felszabadulás utáni könyvkiadás tesz igazán népünk közkincsévé. Mi sem jellemzőbb erre, minthogy életművének mintegy fele látott csak napvilágot abban az egyébként tucatnyi kötetben is, mely az 51 éves korában váratlanul elhunyt író életében megjelent. Csak a legutóbbi évek, 1956 óta folyik összegyűjtött Írásainak kiadása. Azért is örvendetes, hogy összegyűjtött műveinek eddigi hét kötete legjavát most olyan olcsó és népszerű kiadású válogatásban vehetik kezükbe az olvasók, mint a Szépirodalmi Könyvkiadó és a SZÖVOSZ közös Kincses Könyvek sorozata. E most megjelent válogatás 37 elbeszélést tartalmaz a »vízen járók és kétkézi munkások*, vagy a *célszörű szögényembörök* életét oly híven és oly meleg szeretettel megörökítő író műveiből. Csaknem fél évszázad elteltével is bizonyára élvezettel forgatja a falusi és városi olvasó egyaránt e lapokat, amelyekből ugyan egy letűnt kor emlékei lépnek elénk, de amely finom művű irodalmi dokumentuma is marad e kornak, küzdő, fáradó, verejtékező parasztjainak. S Tömörkény ízes, irodalmivá emelt köznapi nyelve még inkább teljessé teszi az olvasás élményét Mai szemmel lapozgatva ezeket az írásokat, egyben el is gondolkodunk azon, hogy milyen realisztikus erővel elevenítette meg a tanyai emberek, homoki gazdák, kapások, "nincstelen napszámosok" hétköznapjait, s látszólag szelíd hangú soraiba is mennyire belesűrítette a munkásélet ezernyi gondját, társadalmi fonákságát, a kor mélyében rejlő és érő problémákat. Mindezekről tömör kis tanulmányban szól a kötet végén Péter László, aki a Tisza-parti "sokablakos nagyháziban, Tömörkény egykori munkahelyén, a közművelődési palotában dolgozik nagy szegedi klasszikusunk életművének feltárásán E kötet a maga népszerű formájában szerencsésen járul hozzá ahhoz, hogy Tömörkény István írásai a haladó magyar irodalom egészében, népünk irodalmi köztudatában még inkább meglelje a maga állandó helyét feladó a kerületet és csak annyit ír: Kossuth L. utca, a levél bejárhatja Budapest minden kerületét, mert hasonló nevű utca jóformán minden kerületben van. Ez nyilván mind késést jelent, és sok bosszúságot okoz. Megkímélhetjük magunkat a sok kellemetlenségtől azzal, hogy a címet lehetőleg nyomtatott betűvel, tehát kétséget kizárva olvashatón, a megye, kerület, utca. házszám pontos feltüntetésével írjuk. I tehlonröl Ne legyintsen, kedves olvasó, tudom, sok mérgelódést okozott már önnek is a téves kapcsolás, a rossz készülék. A telített és éjjelnappal üzemben levő automataberendezésű központ megterhelése igen nagy, és ez kisebb hibákhoz vezet. A legtöbb hiba, kedves olvasó, az ön kezében van. Igen, nincs tévedés. A tárcsázáskor ugyanis a számoknak megfelelő impulzusok érkeznek a központba, ahol a gépek az impulzusok számától függően állnak a hívott számra. Ahány szám. annyi impulzus. Ha már most az ujjunkkal a számot nem húzzuk az ütközőig (kisujjal, ceruzával történő tárcsázásnál fordul gyakran elő), az impulzusok száma kevesebb lesz, és más szamot hiv így a gép is. Sok bosszúságtól kímélhetjük meg magunkat, ha megvárjuk a tárcsahangot, és nyugodtan a mutatóujjunkkal tárcsázunk. A készülékben előforduló hibákat a postás dolgozók a legrövidebb idő alatt javítják ki. A távbeszélő-hálózat és a központ bővítése közeli ós távlati tervekben szerepel. Reméljük, hogy e téren is a legmesszebbmenően sikerül a lakosság szükségleteit kielégíteni. . Angyal Rezső Átadta megbízólevelét bolíviai kővetőnk Az Elnöki Tanács Kepes Imre rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert, a Magyar Népköztársaság Buenos-Aires-1 követségének vezetésére kapott megbízatásának érintetlenül hagyása mellett követi minőségben akkreditálta a Bolíviai Köztársaságban. Kepes Imre, a Magyar Népköztársaság bolíviai követe átadta megbízólevelét Victor Paz Estenssoronak, a Bolíviai Köztársaság elnökének. MAKK ÁSZ Hát most már én is makk ásszá változtam; délutánonként, amikor haza' érkezem, tüzet rakok, befűtök. Az jár (eszemben: így guggolt le az ősember vls az első tűzhöz —, farakás, szikra, láng, lobogó hasábok, ejnye hát nem •változik ez meg az atomkorszakban? A (különbség csak annyi: az ősember .megvárta, míg a villám felgyújt egy 'fát, a parazsat őrizte aztán időről időire, vagy önmaga csiholt tüzet két szá' raz fa dörzsölgetésével; én pedig arra várok, hogy a nedves gyufám fel} lobbanjon, azután arra, hogy az összegyűrt papíros lángoljon, aztán arra, hogy a nedves fába beleharapjon a (láng, aztán arra... Uramisten, ho(gyan gondolta ezt Prome'.housz, ami.kor — állítólag — lelopta az Olimposz'ról nekünk a tüzet? Mert nálam pél)dául kokszról van szó. A koksz ugrál \a faporázson, roppan-robban, olyan (lármát csap a kályhában, mintha gépfegyver lenne és nem koksz, égni (azonban magának az istennek, illetve *,a félisten Prométheusznak sem ég. Én magam, szakálltalan makk ász, 'pedig plrosmániás leszek a tél végéig. /Nézem a tüzet, közben fújom. Akácfa )voltál úgy látszik, az is akarsz, marad,ni, hideg hasáb az aprófa tetején,'legfeljebb elkomorulsz, magfeketedsz a (füsttől, de égni nem égsz. Nyers vagy 'éa rideg, a vizet könnyezed, mely be? léd szorult, s én leshetem, mikor lesz meleg a szobám. Már harmadszor nyalábolok fel papirosokat, lám, még egy kéziratot is feláldozok. A kéziratban arról van szó, milyen szerelmes vagyok, csupa tűz és láng, lobog a novellában a szerelem, ég a szívem, de az irodalom se segít, a novella elhamvad, a fa nem gyullad meg, soha ilyen csődjét az irodalomnak! Az aprófa pedig kifogyott Milyen háztartási eszközt kellene most latba, illetve tűzbe vetni, esetleg a fakanalakat, vagy a íüszerespolcot a konyhából —, kár, hogy a tégla nem ég, szétszedném a házat. Molnár Ferenc ezt írta: a has a tüdő kérdése. Én meg azt mondom: a tűz a tüdő kérdése. Fújjad, ki tudja, meddig fújhatod. Amíg halálosan bele nem vörösödsz, zihálsz, pulzusod megbolydul, verejtékezel immár. No lám, nem is kell befűteni, csak fújni az átkozott tüzet, máris meleged lesz, a kutvafáját. A kutvafáját ennek a fának, azt hiszi az erdőben van és nem a kálvhában. Aztán: végre! A láng megfogta a hasábokat, úgv látszik, nem ereszti. Nézni kell. Nézni a csodát, a piros színű csodát, ég és pirossá sorvad a fa. Ilyen a lobopás: izzó és sorvasztó, milyen szép jelkép és jeladás. Lobogni, égni — elsorvadni a szenvedélyes lángolásban és melegíteni vele, mások életébe melegséget vinni. De szép, de szép. Nézem a tüzet, a pirosló szemeket az alkonyatban, nézem az ugráló lángot, micsoda kedves manótánc, őszi-téli kedves lidérc a faropogás melódiájára. Már nem kell fújni, olthatatlanul ég, mint a szerelem, fel lehetne gyújtani vele a világot, hogy a csillagok melegedjenek tüzénél, egyelőre azonban megelégszem, ha a faparázsnál meggyullad a koksz, ez a rideg matéria, ez a szénszármazékú ármány —, tessék, elfeketítette a parazsat. Hát ennyit érne a lángolás, a lobogás, hát ennyit a hű szerelem? Gyerünk, tűz. Vár az íróasztalom, várnak könyveim, fogy az időm. Gyerünk. koksz, válj az izzástól lilává, tüzes fehérré, legyen tavasz a szobában, nyár. FI kell olvasnom még ezt és ezt és ezt, olvan sok könyv van és olvan kevés nap. Gyerünk meleg: áradj Hideg szobában mindenki öregebb, mint ahogy a kora mondja, megtavaszodunk n langv melegben, csald meg koromat, koksrtűz! Hndd higg-em a melegben, hopv barna még a hajam, hogy megfiatalodtam, hadd álmodozzam Gyerünk, tűz: úevis az a sorsod, hogv éssz —. mib'en jó éeni másért, másokért. Engem pedig ments fel makk ász voltom alól, eleget guggoltam itt várakozva. Pattogj, hogy én beszüntethessem magánpattogásomat, lássam: mennyit ér ez a rábeszélésem. Aztán: végre. Pattog. Ég a koksz. Előveszem a könyvemet. Ez történik a könyv lapjain, az történik. A tűz — hiába — érdekesebb. Bodó Béla