Délmagyarország, 1962. november (52. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-16 / 268. szám
Csütörtök, 1962. november 22. DÉL-MAGYARORSZÁG 5 A pártkongresszus küldötte A falusi orvosnő Már nyolc éve falusi orvos. Kübekháza és környéke tartozik a körzetébe. Előtte a szegedi klinikán dolgozott, mint gyermekgyógyász. Aztán maga kérte a kihelyezését — Behoztak az időben — emlékezik vissza most — egy kislányt. Berta Ilonkának hívták és nagyon leromlott, elhanyagolt állapotban került hozzánk a klinikára. Kiderült, hogy a faluban nincs körzeti orvos. Mikor a kislány szépen fölgyógyult, az édesapja, aki tanácstag volt, arra kért menjek el én orvosnak "Kübekre*. Néhány napig gondolkodtam, aztán döntöttem. * így került dr. Villányi Ilona nyolc évvel ezelőtt a Tiszán túli községbe. Eleinte nem volt könnyű dolga. Fiatal volt, városi ember is volt, s a betegeinek egy része vonakodva, húzódozva állt elé panaszaival. De okos szóval és magatartással sikerült a doktornőnek legyőznie ezeket a gátlásokat a bizalmatlanságot is. Szeretetre méltó közvetlensége, kedvessége meghódította a falut. Pedig a kübekiek nem barátkoznak olyan gyorsan. Zárkózott emberek. Előfordul, hogy a kívülről jöttét évek múlva is betolakodóként kezelik, kinézik maguk közül. Villányi doktornő viszont valóságos "kübekinek* számít már. S ha továbbképzésre vagy szabadságra megy, a páciensei fölpanaszolják mindig hogy nem tudják, mi lesz velük, míg vissza nem jön. — Háromszobás lakásom van — mondja életkörülményeiről —, s mióta velem vannak a szüleim, úgy érzem, mintha a szülőfalumban élnék. Nem is akarok elmenni ebből a községből. Jól érzem magam. Most arra gyűjtök, hogy megvegyük ezt a házat, aztán autót is szeretnék majd venni, mert a terület elég nagy, motoroznom viszont nem lehet beteg vesém miatt A férjem egyelőre Kiskunhalason tanít, de jövőre talán sikerül azt is megoldani, hogy ne kelljen külön élnünk. * Két gyermek anyja a kübekházi orvosnő. A tizenkét éves kisfia vele van, a kislány Szegeden tanul. Csak a nyári szünidőben jön ki a faluba. S néhány hónap múlva új testvérkét kapnak a gyerekek. — Jó lenne sokszor pihenni már-egy-egy napot — folytatja Villányi doktornő —, de nem lehet Sok a munka, s az orvos emberek életéért dolgozik. Itt nincsenek ráérős föladatok. Naponta 50—60 beteget kezelek, s az idén eddig már 11 ezer alkalommal jöttek el a rendelőbe magukat gyógykezeltetni a pácienseim. S ez a szám még tovább nő majd, hiszen egyre több a biztosított dolgozó Kübekházán is. Először egyedül voltam. Most már nem győzném a munkát, ha nem volnának segítőtársaim, olyanok, mint például Langl Henrikné védőnő, aki lelkiismeretesen, gondosan ellátja a föladatát. De mindennél nagyobb segítség számomra az emberek bizalma és szeretete. Dr. Villányi Ilona méltó erre a bizalomra. S méltó munkája, fáradságot nem ismerő szorgalma nyomán arra a megtiszteltetésre is, hogy Csongrád megye egyik küldötteként ott üljön majd az MSZMP VIII. kongresszusán a párt legjobb munkásai, az ország dolgozóinak küldöttei között Méltó erre nemcsak mint orvos, hanem mint pártmunkás is. A községből ő fogja össze a jól dolgozó tömegszervezetek munkáját, részt vesz minden közös megmozdulásban, évente 12 egészségügyi ismeretterjesztő előadást tart, tanfolyamokat szervez, s igyekezetének eredményeként példásan jó az egészségügyi és szociálpolitikai munka ebben a községben. Egyszerű ember. Semmivel sem különb a többi dolgozni, segíteni, a rászorulókat gyámolítani, okosítani akaró embernél. Nincs ő semmiféle •különös anyagból gyúrva*. Sorsában, életében ember, s vallott hitében kommunista. 1959 óta tagja az MSZMP szegedi járási végrehajtó bizottságának. Most ott ül majd a kongresszuson, s ha beszélne is, elmondaná — mint mondta —, hogy helyes volna, ha az egészségügyi kormányzat a körzeti orvosok számára is biztosítaná annak lehetőségét, hogy szakorvosi vizsgát tehessenek. Nagyon 6ok egyetemről kikerülő fiatal ezért vonakodik attól, hogy körzetbe, falura menjen. S egy ilyen intézkedés talán a falusi orvosellátás régi gondját jobban, hatásosabban segítene megoldani, mint sok szép szó, amelyet erről a kérdésről elmondtak és elmondanak. Papp Lajos Változatlanul fontos feladat E ltöröltük a tanulóifjúság származás szerinti kategorizálását. Az iskolai, egyetemi felvételeknél tehát a jelöltek felkészültségét, rátermettségét, politikai, erkölcsi magatartását veszik számításba, nem származásukat. Ez így is van rendjén, így helyes. A szocializmus építésében elért sikereink tükröződnek ebben. Az, hogy felépítettük a szocialista rend alapjait, hogy hozzákezdtünk a fejlett szocialista társadalom létrehozásához, s határozott léptekkel haladunk az osztály nélküli társadalom felé. A származás szerinti kategorizálás további fenntartása viszont gátolná, akadályozná ennek a folyamatnak a kibontakozását. Korábban, a szocialista forradalom előző szakaszában, amikor arról volt szó, hogy a politikában, a gazdasági életben és a művelődés területén megszilárdítsuk a munkásosztálynak és pártjának vezető szerepét, és lerakjuk a szocializmus alapjait, szükséges volt a korábban kizsákmányolt osztályok tagjainak az előjogok biztosítása ebben a tekintetben is. Az egységes szocialista társadalom kialakulásával azonban nincs szükség többé a tanulóMegalakult az Ogyessza városrész első lakásszövetkezete Tegnap 220 taggal újabb lakásszövetkezet alakult Szegeden. Az újonnan alakalt lakásszövetkezet birtokában Újszegeden négy, egyenként ötszintes épület lesz garzon, egy-, kettő- és háromszobás lakásokkal. Az épületek közül a III-as és IV-es számút november 20-án kapják meg a tulajTISZTÍTJÁK A TÉLI KIKÖTŐT Nemsokára benépesedik ismét Szegeden kötőt Két kotróhajó iszaptalanítja és méa téli kikötő. A hajók és az úszóházak itt lyíti a kikötő bejáratát, s az egész öblöt, várják meg a jégolvadást, a tavaszt. Most hogy télen betölthesse feladatát. Képeinken: a Folyam- és Kavicskotró Vállalat dolgo- dolgozik a kotróhajó s vontatja az iszappal zói a hajók "fogadására* készítik elő a ki- megrakott uszályt donosok, a Il-es számú valamivel később kerül a birtokukba. Egy épület befejezése — mint ahogyan azt eredetileg is tervezték — jövő év első felére marad, de gazdái már tagjai a szövetkezetnek. s tudják, hogy melyik szinten, melyik lakás a tulajdonuk. A később költözködőket egyébként írásban értesítik a beköltözés időpontjáról. Az alakuló közgyűlés résztvevői az "Újszeged! Ogyessza lakásszövetkezet* nevet vették fel, és héttagú igazgatóságot, valamint három tagú felügyelő bizottságot választottak. Tegnap ezzel Szeged idei második, együttesen pedig a hetedik lakásszövetkezete alakult meg. 1960-ban 113, tavaly 198. idén pedig 298. a három év alatt tehát 609 szövetkezeti lakás jutott az igényjogosult családok birtokába. Az Ogyessza városrész lakásszövetkezete alakításával egyidőben a lakásszövetkezetek szervező bizottsága felhívással fordult Szeged vállalatainak, intézményeinek, hivatalainak vezetőihez. Ebben kérik, hogy állítsák össze az 1963-ban épülő szövetkezeti lakásokra a kérelmezők névsorát. A körlevél már meg is érkezett az illetékesekhez, s ehhez részletes tájékoztatót, valamint igénybejelentő lapot mellékeltek. A tájékoztatóból minden érdeklődő megtudhatja a feltételeket, a vártiató árakat, a törlesztés módját, az állam által biztosított kedvezményeket stb. Az igénybejelentő lapokat idén, november 25-ig kell kitöltve eljuttatni a szervező bizottsághoz, a városi tanács építési és közlekedési osztályának a címén. Szovjet kibernetikus Szegeden Szegedre látogatott AlekszandrJakovleyics Lerner, a Moszkvai Automatikai és Társmechanikai Intézet kibernetikai laboratóriumának vezetője. A Bolyai János Matematikai Társulat rendezésében ma, pénteken délután öt órakor a szegedi Bolyai Intézétben előadást tart a szovjet kibernetikus Emberből és gépekből álló rendszerrel kapcsolatos tudományos problémákról címmel. ifjúság származás szerinti kategorizálására. De aki ebből azt a következtetést vonná le, hogy államunk, az oktatással, neveléssel foglalkozó intézményeink, a pedagógusok ezek után nem tekintik feladatuknak a munkás- és parasztszármazású tanulók határozott segítését, teljesen félreértené a helyzetet. Ezeknek a fiataloknak a támogatása, tanulmányi és szociális szempontból egyaránt változatlanul fontos feladata minden oktatási intézménynek, az általános iskoláktól az egyetemekig. Az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi irányelvei ezzel kapcsolatban világosan kimondják: "A tehetséges munkás- és parasztfiatalok továbbtanulását — ami művelődési politikánknak változatlanul fontos része — nem a szociális korlátozások mechanikus alkalmazásával, hanem a szükséges politikai, anyagi, szociális és nevelési feltételek biztosításával, az oktató és nevelőmunka fejlesztésével kell elérni.* Ezek szerint azoknak, akik attól aggódnak, hogy a származás szerinti kategorizálás eltörlése miatt a munkás- és parasztszármazású tanulók hátrányos helyzetbe kerülnek az iskolákban, nincs okuk félni; azoknak az ellenséges elemeknek pedig, akik mindettől azt várják, hogy a munkások és parasztok gyermekei kiszóródnak majd az egyetemekről, főiskolákról, nincs okuk reménykedni. A munkás- és parasztfiatalok többségének a fokozott támogatásra mind tanulmányi, mind szociális szempontból, egyelőre még kétségtelenül szüksége van, enélkül valóban hátrányos helyzetbe kerülnének. Ezeknek a fiataloknak ugyanis otthoni környezete műveltségük fejlesztése szempontjából magától értetődően kevesebbet ad, mint például az értelmiségi származásúak esetében, s ilyen szempontból életkörülményeik is kedvezőtlenebbek. A parasztfiatalok például a nyári szünetnek csak igen kevés részét fordíthatják művelődésre, nyaruk nagy része azzal telik el, hogy segítenek szüleiknek a nehéz mezőgazdasági munkákban. Közismert az is, hogy a paraszt- és munkásszármazású diákok közül sokan kevesebbet olvasnak a szükségesnél, a kötelező iskolai olvasmányokon felül úgyszólván alig valamit, mindenesetre jóval kevesebbet, mint mondjuk az értelmiségiek, akiknek ebben — a könyvek megválasztásával és esetleges megbeszélésével — a szülők igen nagy segítséget nyújthatnak és legtöbbször nyilvánvalóan nyújtanak is. I skolai oktatásunk, a pedagógusok jó munkájának eredményei tükröződnek abban, hogy a hivatalos iskolai tanulmányi anyag ismeretében és elsajátításában a tehetséges munkás- és parasztszármazású fiatalok többsége ma már szinte semmivel sincs elmaradva a többiektől. A József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán például igen sok munkás- és parasztszármazású hallgató jelentkezett az idén idegen nyelvek tanulására. Az eddigi felmérések adatai szerint — pedig a tárgy olyan, hogy elsajátításában nagy szerepe van az otthoni segítségnek — képzettségük, tudásuk semmivel sem alacsonyabb, mint mondjuk az értelmiségi származású fiataloké. S ez nemcsak az idegen nyelvek tekintetében van így. Az általános műveltség szempontjából azonban még mindig tapasztalható bizonyos fokú elmaradás a munkás-, parasztszármazású egyetemi hallgatók között. A kevesebb olvasás, a szinte teljes egészében munkában eltöltött nyár, a szellemi érdeklődést kevésbé fejlesztő és serkentő otthoni környezet hátrányai mindenekelőtt ebben jelentkeznek. S ezen azért is segíteni kell, mert az általános műveltség visszahat a szakmai anyag elsajátítására. Az az egyetemi hallgató, akinek általános műveltsége fejlettebb, érdeklődése széles körű, nyilvánvalóan könnyebben, jobban, gyorsabban és mélyeben sajátítja el a kötelező tananyagot, bármilyen szakon tanuljon is, mint az, akinek ilyen téren hiányai vannak. Ezért feltétlenül helyes, hogy a szegedi egyetemeken az illetékes szervek nagy erőfeszítéseket tesznek a munkásés parasztszármazású tanulók általános műveltségének fejlesztésére. A József Attila Tudományegyetem például hangverseny-bérleteket vásárolt és ezeket elsősorban munkás- és parasztfiataloknak adják, aztán lehetővé teszik számukra, hogy a Coliegium Artium előadásait látogassák, és ezenfelül sok más hasonló intézkedéssel segítik az előbb körvonalazott célt, a munkás-, parasztfiatalok általános műveltségének fejlesztését. E gyáltalán nem korlátozódik a segítés és a támogatás csak arra, hogy a kötelező tananyag jobb, eredményesebb elsajátítását lehetővé tegyék a munkás- és parasztszármazású hallgatóknak. Természetszerűleg változatlanul fontos és jelentós feladat ez is. De másról és többről is szó van. Átfogó Intézkedésekkel kell továbbra is biztosítani, hogy ezek a fiatalok tanulmányi munkájuk közben leküzdhessék azokat a hátrányokat, amelyekkel nekiindultak az iskoláknak. Ez nem kizárólag a pedagógusok feladata, hanem egyéb szerveké is, úgyszólván az egész társadalomé: nem szabad ezt a munkát nevelői feladattá szűkíteni. Mást ne mondjunk, szerepet játszik ebben az is például, hogy az új iskolákat hova, milyen területekre építik, örvendetes, hogy Szeged két legmodernebb, legszebb új iskolája a Kolozsvári téri és a gedói munkáslakta kerületekben épült fel. Az sem lényegtelen, hogy a kollégiumokba kik kerülnek. Világos, hogy a munkás- és parasztfiatalok tarthatnak elsősorban igényt arra, hogy felvegyék őket ezekre a helyekre. M indent meg kell tehát tenni a társadalomnak, az illetékes oktatási intézményeknek és a pedagógusoknak a munkásés parasztfiatalok továbbtanulásának biztosítása érdekében. Egyet azonban nem szabad. Szó sem lehet a követelmények leszállításáról. Semmit sem értene meg művelődési politikánknak ebből i feladatából az a pedagógus, aki azt hinné, hogy a vizsgákon, a számonkérések alkalmával a munkás- és parasztszármazású tanulókkal szemben elnézőnek, liberálisnak kell lennie. Az ilyenfajta magatartás nem segítene, hanem kárt okozna ezeknek a fiataloknak. A sok erőfeszítésnek, a nagyarányú támogatásnak az a célja, hogy valóban emelkedjék a munkásés parasztszármazású tanulóifjúság képzettségének, tényleges tudásának a színvonala. Nem akármilyen bizonyítványt akarunk nekik adni, hanem olyat, amely mögött magas fokú tudás áll. Az MSZMP Központi Bizottsága kongresszusi irányelveinek idézett pontja is ennek elérését akarja segíteni. ÖKRÖS LÁSZLÓ