Délmagyarország, 1962. november (52. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-07 / 261. szám

Szerda, 1962. november X DÉL-MAGYARORSZÁG 5 Ma kötelező az emlékezés. Nem írott törvények Q parancsolják, hanem az ítélőképes lélek. Mi, maiak O nem emlegethetünk fel forradalmi csatákat 1917-ből, 8 csak frissebb emlékeket, a közelmúlt és a ma mara-g dandó epizódjait a proletárforradalom győztes népé-O nek életéből. 0 Ezen az ünnepen emlékeket szedegetünk össze, Q Az élmény ereje még ma is friss. Ahogyan mindenki, Ö aki a nagy szovjetországban járt, hozott magával va- O Q lami lélekbe ivódott kis emléket, a sok-sok tapaszta-g "5 lás mellett mi is megőriztünk apróságokat, amelyek o nem fejezik ki ugyan korántsem az ünnep nagyszerű-0 ségét, a nép küzdelmeit, építőmunkájának iramodását 8 — egy-egy vonására crösebb fényt vetítenek. o E kis epizódok, történetek mégis abból a bő tör- J ténelmi forrásból buzognak, amely mozdíthatatlannak1 vélt sziklákat forgatott ki sarkaiból. A történetekben < feltétlenül valamilyen, a szocializmustól elidegeníthe-< Q tetlen törvényszerűség érvényesül: az, hogy a szocia-S Q lízmus, a kommunizmus építése közben mindig neme-( §

sebb lesz az ember, mindig közelebb kerül társaihoz < _ és az emberiesség, az emberiség gondolatához. KXDOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOC A Potyomkin lépcsőn Az ogyesszaiak szeretik vá- övét, élére állt kis csapatunkrosukat, mint mi, szegediek, nak, kihirdetve a jelszót: — o mienket. Ha valamivel -vá- Pájgyom. Emlékek a szovjet földről S^SS As eser kilométeres lánc A búcsúebéd a Metropol ján Moszkvában. A zene hal- kezett, s csakhamar meglátSzálló szalonjában majdnem latára a békésen járókelő hattuk az okát is. vacsorába torkollott. Leve- moszkvaiak ellepték a körA mentőautó a fehér köés a szovjet tolmács szinte egy pillanatra sem mozdult el a beteg mellől. Pontosan átvették mindig az orvosok utasításait. S átadták a következőkben a diagnózist tartalmazó beteglapot. A sek, mártások, orosz nemzeti nyező virágkioszkokat, hoz- nenves ernhprokkel"iiirn ott , A határon kedvesen, megmódra készített húsos ká- ták a százszínű tartói virá- ^ I^StóTelőtt Ti^- hatottan búcsúzott tolunk és pázták után következtek a gokat a búcsúzó magyarok- dyan Lt a EK£2. ^iJlwtnkrl kt diplomamunkának is cukrászkészítmények, a tüzes grúziai borok. Az én két ifjú építészmér beillő nak. aztán A , .. moszkvai csak a rendszáma- tötték yon vigyázzunk a azutn A zenekar szünetet tartott, rol tudtuk meg, hogy maA turisták pedig nagy zsivaj- sik. Az orvosok kérdezőspapara. Mi tudtuk, hogy az öreg gás közepette jelvényeket ködés nélkül léptek egyene- túl yan a kr',"zisen Mondtuk nököm is abbahagyta aszov- csereberéigettek a moszkvai- sen abba a kocsiba — injekjet »szocreál« építészeti akkal, amikor hirtelen a pá- ciókat hoztak az angyalföldi irányzat szapulását, torkuk- lyaudvar elé perdült ugyan- portásnak, szakadtából üvöltötték, hogy az a fehér mentőautó, ameis: Budapestig már semmi baj. A legnagyobb meglepetésünk mégis Nyíregyházán _ AJ. - , ... .... .. ,, — , , Vdnatunk éjjel a brjamszki történt. Csak itt tudtuk meg, azt mondja: "Estere varom lyik a_ Voros tér forgataga- erdő rengetegén robogott át, hogy a szovjet egészséga Nemzetinel...« Tanéra ban tunt el par oraval ez- s valahányszor csikorogtak a ügyiek azért nem bíztak meg perdültek a pesti haziasszo- előtt Ajtajabol az oreg ma- fékek s felébredtünk, az ab- teljesen a mi ápolási készsényok, halk szavú kis tiszvi- ga lepett ki, ket feher kö- lakon át mindig ott láttuk az günkben A hír hogy vonaselok, pedagogusok. A házi- penyes férfi es egy nover állomás előtt a fehér autót tunkon egy súlyos szívbeteg gazdák is boldogok voltak, kísereteben. Kissé pihegve és fehér köpenyes utasait. Kint a Vörös téren már hajtogatta az idős, fehér hajú Kijevben már sütött a regerősen ereszkedett alá a ember: geli nap, s mindenki az abmoszkvai este, amikor mint — Jobban vagyok, egészen lakoknál állt, versenyben fiérkezik, hamarabb eljutott Nyíregyházára, mint mi magunk. A fehér autó ugyanis most már magyar renddolni« lehet őket, az a szinte A tengermelléki sétányon a villámcsapás. " kövérkés, fe- jól vagyok. Már haza' tudok gyeltük, ki látja meg először számú — Nyíregyházán is — iU-n-n Pníim.nt.ii f„/,n l.nnn.. , . ...... — .. .... ,. - J szikrázó lokálpatriotizmus. Potyomkin lépcső felső végén a fehér autót. Ott állt a fe- elénk került. ^^•••••••I ke le. szeplős képű pesü asz- menni Amikor Jaltabol erkezve al- rövid pihenőt rendelt el ve- szony rohant elő valahon- Tíz óra lehetett mikor szesen tisztelgő forgalmista léptük a város főkapuját, he- zetőnk. Mesélni kezdett, idez- nan. Nyilván a sok ital ha- tust húzott a zenekar elin- mögött. Egy fehér köpenyes lyesebben partra szálltunk a te a történelmet. Az orosz és tására, össze-vissza szalad- duit a szerelvény A 'lenin- férfi és egy fityulás nőv, w'—"••K-i- szinte magyar szavak keverékéből is gált, hisztérikusan kiabált: gradi hálókocsi-kalauz abo- fürkészte a kocsik számát. — Meghalt! Meghalt! £n rogyinói csatáról, BorogyinóNem lett igaza a riadt, egy fityulás nővér szeplős pesti asszonynak. Az öreg angyalföldi portás . .... . , ^ Azt már a legtermészete- Moszkva után újra meglátrm szoktunk vendegeinknek: mert mar többen ismertük a már Pesten is mondtam, ne ról mesélt, ahol épp most sebbnek tartottuk, hogy ott hatta Budapestet. Ezer kilokikötőben, vezetőnk szóról szóra azt mondta, amit jól megértettük mit mond, — Aki városunkban jár, sé- Potyomkin páncélos történe- jöjjön el. • „ _ tál gyönyörű utcáinkon, sétá- tét krónikákból, képekből és _ Ki halt meg? — kérdez- Ö is"meglepődött7 úgy tudta! lomásorT is! Aztán Muíckanyainkon, néhány nap múlva Eisenstein világhírű filmje- tük sokan a hirtelen beállt nem állunk meg itt. A vonat csevón, s utoljára Csapon ,',/,,. il-t wrtnní minthn hnl Míro n 109 — 11. ——]; — —l-l,™ '... —- tjL ,.1x11 A 1— i úgy érzi itt magát, mintha bői. Mire a 192 lépcsőfokon fagyos csendben odahaza lenne. Ezt a várost lesétáltunk a kikötőhöz, azt még minden látogató nagyon is megtudtuk, hogy a cirkáló megszerette. 12 ezer tonnás volt, s a törE szavakkal mutatták be ténelemben ez volt az első vének, de azt mondta, nem nekünk Szeged testvérváro- eset, hogy hadihajó legénysé- hal meg addig, míg meg nem sát. Nem csoda, hogy kíván- ge feltámadt a tisztigárda és látja csian indultunk el: lássuk, a cári önkény ellen, mit mondanak Ogyessza gyö- — Tizenkét évvel később, nyörű utcái. Lelkes izgalom- 1917-ben apáink kitűzték e robog keresztül a vonatunk, lesz a fehér autó a lvovi ál- méter hosszú, rögtönzött szovjet egészségügyi lánc vigyázta életét. Csépi József Az a kis öreg, az az angyalföldi portás. Nagy út volt ez az ő rossz, beteg szíMoszkvát. Moszkvát meglátta — ítélkezett a szeplős asszony —, de nagy árat fizetett érte. nem láthatja pedig ekkor már erősen fé- találkoztunk vele. A kalauz Leningrádi fények mai vetettük bele magunkat városban is azt a zászlót — meg többé Pestet a város forgatagába, pedig mondta kísérőnk, — amit a tudtuk, ha mindjárt nem is, hős matrózok tűztek ki a de egy vagy két nap múlva Potyomkin cirkáló legmagamegmutatják nekünk a vá- sabb árbócára. » Felugrálnak az emberek, riadtan, idegesen. — Hol van az öreg? Már csak az utcán láttuk. rost. Mi csak mentünk, s kér- Különös érzés fogott el amint egy vöröskensztes fedezősködtünk összeszedve bennünket, amikor meleg, bahér mentőautóba betolták a iyi intha csak tegnap este •*• történt volna, taxifek csikordult az Ermitázs bejárata előtt. Legalább ezer csinálja ezt naponta. De az utasok láttán kissé meglepődtem, s ez is mutatja, hogy még akkor, ott a Nagy Októberi Szocialista valót, meg a szépet, mint a Tréfás, bokszoló mozdukenyeret. Örökös vágya volt lattal jött a válasz, kitörni a szűk kis porfé- — Rastrelli, ha óhajtja szek köréből, mégsem jutott ön is tudni. el 70 éves korára csak a szomszédos kisváros ócskapiacáig. Igen, mert hozzánk Odafordultam magyar útitársamhoz, egy gyomai tanítóhoz (aki úgy beszélte az harminc esztendővel később oroszt, mintha ott a Névaérkezett el a szépségek megorosz, délszláv, német nyelv- ráti kézfogással búcsúztunk J^^^flLte tudásunkat: hol van ez. hol tőle. Mintha a legendás hírű ' i,. hűi i/urt. R, - vr.i; t-Aprterií^ iróir niira i«= 191? őszén történtek lényevan trt? Ó, szegedi turista cirkáló hőseinek, a győztes tisJk^z ilett^nréB ielrát gét. Fehér fejkendős panaivség. amely ilyen nagy vörös zászló kitűzőinek meleg mutatta A körülötte sürgő- rasztasszonyok szálltak ki a •.mrnsiia TsörmentéV kézszorítását éreztük volna, s ]ődő orvosok selikivel sem kocsiból és siettek felfelé a Forradalom szülővárosában közelítésének és megismerésem értettem egészen az sének lehetősége. : aro Sf&.iXSÖppentél > A kérdésekre választ is a patyomkinisták, a vörös kaptunk. Csak azt nem tud- katonák erejét, törhetetlen tuk, hogy mit mondanak. De hitét. úgy hiszem, ők sem nagyon Mire visszaérkeztünk szálértették, mit kérdezgettünk, lodáinkba, már otthonosan váltottak szót. beugrottak a képtár lépcsőjén. Ügy mokocsiba. s százas tempóval zogtak, úgy viselkedtek, hasították szét a hömpölygő mintha már nem először járgépkoosi-áradatot. tak volna ezen a helyen, peA jó kétszázas turistasereg dig esküdni mertem volna mert az egyik trolibuszmeg- mozogtunk. Ha nem is jol, de is la8San felkászálódott az rá hogy legalább ezer kiloállónál valóságos tanácsot ül- bátran beszéltünk oroszul, s autóbuszokra, elindultak a méterről valamelyik ukrán tek a járókelők közötti al- a portásnak egy kissé fölé- kijevi pályaudvar felé. A mi faluból hozta őket a vonat kalmi kapcsolat törvénye sze- riyesen is mondtuk: . -szto- Nyugatinkhoz hasonló óriási Leningrádba. • , „_ „ -í. _„„,_ tricetdva*. Atlepve szobáink üvegcsarnok előtt ugyanaz a rmt. Vegul az egyik magya- ^s2Öbét> ogyessza szegé- száztagú katonazenekar várt rul "tudó", aki úgy beszélte nyebb lett néhány idegennel, a mi nyelvünket, mint mi az Nagy Pál Rögtön eszembe jutott az bennünket, amelyet elsőnek én anyám. Mindig úgy szeláttunk meg érkezésünk nap- rette a könyvet, az olvasniNyomakodtunk felfelé a hatalmas Izsák katedrális kupolás tornyába, hogy Szétlássunk a város fölött. Két élénk fiatalember mindenütt a sarkunkban, és kifogyhatatlanul magyaráztak egymásnak. Alighogy felértünk a kilátóra, már mutatta is az egyik. — Ott a Téli Palota. — Arríott a Szmolnij — kiáltott a másik és majdnem átlendült a vaskorláton. — Tudod-e, kinek a műve? — így az előbbi. nagyobb üzemben. Persze kérdéses, hogy ez is mennyire a munkások érdekében. Vagy talán, mint elbeszélésükből kiderült, nem is kérdéses, hiszen a feladata elsősorban az: megállapítsa, bírja-e a munkát a beteg, aki hozzáfordul. S döntsön csak úgy, ahogyan nincs a tulajdonos ínyére! Nyomban más foglalja el a helyét a fehér ajtós rendelő mögött, hiszen az üzemorvost is a gyártulajdonos alkalmazza, tőle van függe viszonyban. Kedvem lett volna gyorsan kézen fogni őket, s elvinni szerte e város annyi szép új intézményébe, melyek mind az embert, a dolgozó embert szolgálják. Intézményeinkbe, amelyeknek léte, működése természetes nekünk, mert hiszen a szocializmus létéből fakad. Mint ahogyan az ellenkezője is természetes ott, ahol még a kapitalista viszonyok az uralkodók. Nem, nem vagyunk mi kis nép — csak voltunk! Nem kicsi a mi városunk! Ha nincsenek is még utcasornyi nagy palotáink, de van valami, amit megcsodálhatnak, megirigyelhetnek a gazdag, nagy országok bármely nagy városának lakói. Amit most elhnondtam, ez a kis epizód, amely az őszi verőfényben fürdő város újuló utcáin járva jutott eszembe, csak nagyon pici, ha nem is jelentéktelen része a mi életünknek. S mi minden van még, amit nem lehet csak úgy egykönnyen megmutatni a Nyugatról érkezett vendégnek. Igaz ugyan, hogy — mint cseppben a tenger — mindennapjaink e kis részében, az üzemi bölcsődében, orvosi rendelőben, az emberekről való gondoskodás apró jeleiben benne van a mi egész megváltozott életünk lényege, mégis mennyivel többet, még alapvetőbbet is kell megmutatnunk. Légióként, hogy a mi rendszerünkben, nálunk, minden az emberért, az ember szolgálatában van, és érte történik is minden. Nálunk nem lehet létbizonytalanság, nálunk a dolgozó ember biztos benne, hogy munkájával a maga jobb életét szolgálja — és nem a tőkését. Jöjjenek csak, nézzék meg ezt nálunk. Sőt, bármit néznek nálunk, ezt lássák benne! (

, hogy nem egészen tartozik ide, de Lehet, elmondom, ha már a kedves Olvasó nyomon követte őszi sétám gondolatait, emlékezését. A napokban egy tengerentúli újságot lapozgattam. A Kanadai Magyar Munkás egyik októberi számát. Tessék, ítéljék meg, mit tükröz például ez a híre a lapnak: *Dr. A. J. Dakin, a torontói egyetem építészmérnöki karának professzora kijelentette, hogy társadalmunk (a kanadai) egyharmada lakásszükséget szenved, illetve elégtelen jövedelméből nem fedezheti az általában roppant magas lakbért. Dakin egyetemi tanár a kormányt teszi felelőssé a lakásnyomorért. A lakosság egyharmada részére állami költségen kell méltányos bérletű lakásokat építeni — mondotta. Toronto két külvárosi tanácsa tiltakozott, hogy területükön olcsó lakások épüljenek a társadalom szegény rétege részére...* Nem kíván kommentárt e hír. Mégis állítsuk mellé az MSZMP kongresszusi irányelveinek a következő sorait: "A lakáshelyzet megjavítását pártunk nagy fontosságú szociális feladatnak tekinti. El kell érnünk, hogy az ötéves tervben előírt 250 000 helyett legalább 300 000 lakás épüljön.« Az előbb említett lapban olvastam még: "Menesztettek 2900 bányászt, kohászt* — adja tudtul egy cikk címe, amelyben a szakszervezet kéréséről értesülünk, hogy a kormány helyeztessen vissza 2900 nikkelbányászt és kohászt, akiket az International Nickel Co. vállalat bocsátott el egyik napról a másikra, és hallani sem akar visszavételükről. Egy másik hír így szól: "Véglegesen bezárják a Lucas-Rotax vállalatot, amely rendesen 850 munkással dolgoztatott. Az utolsó 275 munkással most tudatták a rossz hírt." Még néhány jegyzetsornyit a lapból: "Azok, akik nélkülözésben élnek az USA-ban, a lakosság 21 százalékát teszik ki, de az összes személyes keresetből származó bevételnek kevesebb, mint 8 százaléka jut rájuk. Viszont a lakosságnak az a 7 százaléka, amely bőségben él, a személyes keresetből származó összegnek 23 százalékát vágja zsebre. Elhisszük, hogy az utóbbi csoportnak lehet olyan „amerikai életformája", amelyet a propaganda fest.* Igen, erről is szó van. Az a jólét, amelyet mi biztosítani akarunk, az egész nép jóléte. Ami viszont odaát van? Nos van jólét, összességében magasabb életszínvonal is egyelőre, ezt nem tagadhatjuk. Csakhogy kétes értékű, ha létbizonytalansággal, kiáltó ellentétekkel jár együtt. a kapuinkat egyetlen jószándékkal, becsületesen hozzánk közeledő nyugati vendég előtt sem. Jöjjenek el hozzánk, s miközben megízlelik a halászlénket, megfürödnek a mi szőke folyónk vizében, hallgatják a szárnyaló muzsikát árkádok övezte terünkön, ismerkedjenek csak a mi új, szép és továbbszépülő életünkkel is. Ez a mi legnagyobb, legjelentősebb »idegenforgalmii« érdekességünk, látványosságunk. S büszkék vagyunk rá, hogy ilyet nyújthatunk. S büszke lehet minden ország — akár kevés, akár sok lakóinak száma —, hogy olyat nyújthat ezzel, amely nincs meg egyetlen nagy és gazdagnak vélt tőkés országban sem. Behunyom a szemem az őszi nap sugaraiban, s a szemhéjamon is átsütő pirosló derengésben képek jelennek meg előttem. Képek arról, hogy nem is olyan .sok idő múlva két-háromszorosára nőtt lakosságú városunkban milyen új, modern házsorok állnak, milyen korszerű városrész szegélyezi majd szeszélyes folyónkat a túlsó parton is, hogyan formálódik, "világvárosodikr majd a mi Szegedünk, s lesz igazi alföldi metropolis. Nem képzelődés ez, reális jövő, amelyet meg kell érnünk, s ha nem mi, de fiaink, lányaink már biztosan. Nem is keli összehúznunk érte a nadrágszíjat, megeszszük mi bizony a finom tyúkhúst is, anélkül, hogy lemondanánk az aranytojásról. Egyet azonban feltétlenül tenni kell: dolgozni tervszerűen és következetesen. Nem is titkoljuk ezt. Irányelveink írják: "A következő években az ország gazdasági tevékenységének középpontjában a második ötéves terv teljesítése és gazdasági céljainkkal összhangban álló túlteljesítése áll. Ez egész népünktől jelentős erőfeszítéseket követel« ... | Megvan Nem zárjuk be és meg is lesz erőfeszítéseink értelme. A napról napra jobb életbén, az ötéves tervben is meghatározott 16—17 százalékos reáljövedelem-emelkedésben és a népjólét emelésének ugyancsak az ötéves tervben megszabott más területein. Nem álom többé, hogy mindinkább közeledik az az idő, amikor velünk együtt a szocialista világrendszer valamennyi országa elhagyja, túlszárnyalja a legfejlettebb tőkés országokat is. Szép Tisza-parti városunk, nagyszerű, boldog jövő előtt állsz te is. Jólesik erre gondolni utcáidon e verőfényes őszben, s különösen a mai napon, a Forradalomén, mely négy és fél évtizede a te jövőd alapjait is megteremtette) parton született volna), hogy kérdezze meg a fiúkat, honnan jöttek. Néhány perc múlva megtudtam a következőket: Szergej és Jurij. valamilyen kimondhatatlan nevű és elképesztően kicsi fahíba valók, ott fejezték be az általános iskolát. Utána Kijevbe mentek technikumba, s két évvel ezelőtt ott jelesen érettségiztek. Jelentkeztek az egyetemre, de helyhiány miatt elutasították őket Oda se neki, mondták, s elmentek üzemi munkásnak. Egy év múlva megint zörgettek az egyetem kapuján, de sikertelenül: százak voltak még mindig előttük. Még egy évet "ráhúztak* tehát a gyárban. És most már sikerült a tervük, igaz, nem Kijevben, hanem Leningrádban. De ennek csak örültek. Átestek a felvételi vizsgán — ezért nem bírtak aznap a jókedvükkel. \ kkoriban Szegeden történt, hogy egy frissen érettségizett ifjú levelet írt a szerkesztőségnek. Ilyenformán: "Nem vettek fel az egyetemre, mert az én apámnak nincsenek szocialista összeköttetései. .. Úgy elkeseredtem már, hogy élni sincs kedvein .. .* Utánanéztünk a dolognak. A fiú — egy vidéki tanító fia — közepesen érettségizett és mivel az egyetemre annyi volt a jeles jelentkező, hogy több jórendűt is kénytelenek voltak elutasítani, igazán nem lehetett itenni semmit az érdekében. | Ügy szerettem volna ezt a levélíró magyar diákot csak Inéhány hétig Szergej és Jurij társaságába küldeni. Mert azok még újabb két évet is zokszó nélkú'l rádolgoztak volna, hiszen szilárd meggyőződésük, volt: előbbutóbb mindenképpen bejutnak az egyetemre, s a fizikai munka különben is csak használ minden felfelé törekvő ifjú embernek. Ezerszer elmondták már, hogy a Nagy Október áldása már a mai nemzedékben is realizálódik. Most én szintén elmondom ezeregyedszer, hogy a szovjet ember valahogy egészen más, nemesebb erkölcsök hordozója, mint mi. S így ennek megállapítása után még erősebben dobog a szívünk a nagy Lenin szobra előtt, az Auróra fedélzetén és a Szmolnij falai között járva. F„ Nagy István