Délmagyarország, 1962. november (52. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-07 / 261. szám

4 DÉL-MAGYARORSZÁG Szerda, 1962. november 7. Tovább fejlesztik a gőztávfütést Szegetlen Felújítják az Erőmüvet — Átalakítják a kazánokat U/ turbinát szerelnek fel Mintegy négy esztendeje, 1958-ban kezdték a távfűtést alkalmazni Szegeden. Az erő­műtől ez évben három hely­re: a ruhagyárba és a kon­zervgyárba, valamint az épí­tők Kossuth Lajos sugárúti munkásszállásóra építétték meg a távvezetéket. Az ezzel kapcsolatos belső és külső munkálatok kétmillió forint­ba kerültek, azonban már az első kísérletek és . számítások beigazolták, hogy kifizető, gazdaságos az ilyen gőzszolgáltatás. Az említett két. vállalat je­lentős költségtől menekült meg, s nagyobb beruházás nélkül tudott korszerűsíteni, bővíteni. A ruhagyárnak 1960-ban 5500 tonna volt a gözszükséglete. Ennek bizto­sítására körülbelül hatszáz­ezer forint értékű új kazán­telepet kellett volna építeni, s ennek az üzemeltetésével kapcsolatos kiadások is meg­haladták volna az évi száz­ezer forintot. Az energia biz­tosításához az üzemben több mint másfél ezer tonna szenet kellett volna eltüzelni, az erőmű ezt 1300 tonnából állította elő. Még nagyobb a megtakarítás a konzervgyárban, ahol 23 és fél ezer köbméter gőz biz­tosításához csaknem ötezer tonnával kevesebb szén volt elegendő az erőműben. Az energiaszolgáltató üzem gazdaságossága is nőtt. Az erőmű drágábban állítja elő a villamos energiát, mint a nagv, országos telepek. Am az itteni, meglevő turbina beállítása a gőzszolgáltatásba addig szinte veszendőbe menő energiát hasznosított. Így csökkent a villamos ener­gia termelési költsége, és ol­csóbb gőzt, fűtési lehetősé­get kaptak az ipari fogyasz­tók. Ilyen előzmények után fej­lődött tavaly tovább a sze­gedi távfűtés. A múlt év de­cemberétől az erőműtől kap­ja a fűtést a Csongrád me­gyei tanács Rákóczi téri székháza. Az ide épített több millió forintos távvezeték minél jobb kihasználásáról is gondoskodtak. Az erőmű­ből áramló gőzből közbeeső intézményeket is elláttak, s ellátnak a közeljövőben. Ok­tóberben kapcsolták ró a távvezetékre a rendőrség épülettömbjét. Folynak a bekötési mun­kálatok az I. számú kór­háznál és két intézményé­nél: a Rákóczi téri tüdő beteggondozónál és a Pulcz utcai fertőzőbeteg-osztály­nál. A kábelgyárhoz külön veze­téket építettek, s ez az ág a Teréz utcán vezet végig. Egyébként városunk fiatal üzeme is távfűtésben része­sül októbertől kezdve. Jövő hónapban újabb fo­gyasztót lát el az erőmű. A Marx téri Tartósító és Húsipari Technikumban több hónapos munka után műkö­désbe lép a gőzvezeték. Már dolgoznak ezen, de csak ké sőbb kapcsolják be a Cserzy Mihály utcai Alföldi Bútor­gyárba — jövőre pedig a Szegedi Kenderfonógyár és a kábclgyóri ágról a Kálvária­téri Gépipari Technikum kö-' vetkezik. Így hamarosan tizenháromra emelkedik azoknak a nagy létesítmé­nyeknek a száma, melyeket távolról fűtenek gőzzel. E nagy igény ellátására még a második ötéves terv ide­jén felújítják, korszerűsítik a Szegedi Erőművet. A rekonstrukció mintegy tízmillió forintba kerül, s ennek során átalakítják a kazánokat, újabb ellennyo­mású turbinát szerelnek fel. Valószínűleg sor kerül a kö- á vetkező években az olajfű­tésre. Mint ismeretes, az erő­mű kéményeiből távozó ko­rom és pernye már sok kel­lemetlenséget okozott a la­kosságnak. Káros a közegész­ségre a másutt működő ka­zánok égési terméke is. A szakemberek most azon tár­gyalnak. hogy az erőműben olajfűtést vezessenek be a következő években. Remél­hetőleg ezt a törekvést a legmesszebbmenőkig támo­gatják a felsőbb felügyeleti szervek, történetesen a Ne­hézipari Minisztérium, Ad­dig is, mint említettük, a város jobb energiaellátását nagyban segíti a tízmillió fo­rintos felújítás a Kossuth Lajos sugárúti üzemben. K. B. Ünnepélyesen átadták Szegeden az első iskolai úszómedencét Üj élet a baktói pusztán Haldoklik az egykori bak­tói puszta. Karácsonyi Ger­gő, az öreg Rozsnyai, a puszta hajdani koronázatlan királyai, ha felkelnének sír­jaikból, ugyancsak elámul­nának. Zúgó traktorok, au­tók, búgó cséplőgépek min­denfelé a pusztában. A vén birkalopó juhászok késői atyafiai most csépelik a bak­tói szik aranyát: a rizst. Távolabb óriás sáncolóekék dolgoznak, vágják a régi pusztát, újabb 150 holdat harapnak le testéből. Ami még megvan — lehet tán 350 hold —, annak is meg­számláltak a napjai. Hege­dűs Ferenc növénytermesz­tési brigádvezető mondta: váltógazdálkodásban halastó lesz itt is: rizs, hal, takar­mány, aztán megint hal. Tegnap ünnepélyes külső­ségek között adták át a Há­mén Kató általános iskolá­ban Szeged első iskolai úszó­medencéjét. Az ünnepségen megjelent Biczó György, a városi tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke, Tari Já­nos, a végrehajtó bizottság elnökhelyettese, Tóth And­rás, a VTST elnöke, a vá­rosi tanács több osztályve­zetője és munkatársa, az oktatási intézmények veze­tői, Elek András, a Közle­kedési Építő Vállalat igaz­gatója. Az udvaron ünneplőbe öl­tözve felsorakoztak az isko­la hallgatói és a szülők. Elek András, a Közlekedési Építő Vállalat igazgatója ad­ta át a medencét az építők nevében, akik az MSZMP VIII. kongresszusa tisztele­tére indított munkaverseny­ben vállalták, hogy határ­időre elkészítik az úszóme­dencét. Szécsi Imre, a III. kerületi tanács végrehajtó bizottságának tagja adta át ezután az ' iskolának az új sportlétesítményt. Gulácsi Zoltán, az iskola igazgatója, a III. kerületi tanács okta­tási intézményeinek vezető igazgatója mondott köszöne­tet a medencéért a városi tanácsnak és az építőknek. A diákok nevében Nagy lm- | re V/B osztályos tanuló szo­cialista megőrzésre vette át a csinos kis úszómedencét. • amelynek szabványtervét Se- ] reg Géza, a Közlekedési Vál- j lalat főépítésvezetője társa­dalmi munkában készítette el. +1 vv *; | lil^H i | • pPJái t^fmÉá U -tó Mintha július volna, Jó kurjanlásra magasodnak egymástól az asztagok, s a kévera­kásban segítenek a szövetkezet asszonyai is. Ismeretterjesztő kisfilmek bemutató vetítése A Csongrád megyei kultu­rális bizottság munkaterve alapján a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsa és a TIT Csongrád megyei szer­vezete programjavaslatot ké­szített az idei ismeretterjesz­tő előadásokról. A javaslat­hoz mellékelték az előadá­sok témájával kapcsolatos ismeretterjesztő kisfilmek jegyzékét is. A Népművelési Tanácsadó az előadóknak se­gítséget kíván nyújtani az­zal, hogy a kisfilmekből Szegeden, a TIT-klubban minden héten csütörtökön délután fél 5-től bemutatót , rendez. Az első alkalommal I holnap, november 8-án a 1 következő kisfilmeket veti* ! tik; Móricz Zsigmond, Bo­szorkánykonyha. Harcban született. Segítsünk a ma­mának, Nagyüzemi csibene­velés, Az utolsó fuvar. Negyvenezer kilométer. A bemutató, amelyen az előadókon kívül minden ér­deklődőt szívesen látnak, díjmentes. (Somogytné felv.) A cséplő garatján 20 mázsás termés csorog. A 306 holdnyi összterületből 18 má­zsás átlagot várunk — újságolja Szabó Ferenc, az egyik ötvenes kalicka felelőse. Az eddig elcsépelt 100 hold — mondotta — megadta holdanként a 20 mázsál ••.... LÖKÖS ZOLTÁN: rr HIIIUMlyilUtlIMIIj OSZI SETAN már itt jár valahol a vá­A „közelítő tér j V06 aiatt, de a déli órák­ban a felöltő csak úgy panyókára kerül a bá­gyadtan is melengető nap sugaraira. A Tisza­parton mar a fonnyadt falevelek csörögnek a sétálgató lábak alatt, valami sajátosan fanyar illatot árasztva. Az ősz illatát. Az őszét, amely úgy látszik, idén is nehezen búcsúzik a mi szép városunktól. / Szívesen marasztaljuk magunk is. Mert nem jóleső-e színesítő verőfényében elnézegetni azt a sok-sok újat, amivel az utóbbi évek ajándékoz­tak meg ezt a tíz éve még annyira magába bur­kolózó, alig-alig fejlődő, majdhogynem meg­merevedő várost? Most meg . .. Megállsz nagy büszkeségünk: a megyei párt- és tanácsháza épülete előtt. S szinte alig várod, hogy érkezzen már valami idegen, akinek eldicsekedhess vele, Közép-Európa egyik legmodernebb épületét lát­ja, s jöjjön csak az előcsarnokba, azt feltétlen meg kell külön is tekinteni. Nagyszerű tervezői elgondolás, nagyszerű kivitelezés. Ügy hírlik, hogy a brazilok érdeklődtek utána, sőt talán mar meg is vásárolták tőlünk a terveit majd­hogynem annyiért, amennyibe az egész építke­zés került... S ugyanígy, vagy legalábbis hasonlóképp lelkesedsz a Tisza-parti hétemeletes lakóháznál. Az is valóban építészeti remek. Lekönyökölünk utána a folyó kőgátjára, és a szem megpihen — vagy talán inkább még mohóbban futkos — az odaát épülő új városrész, Ogyessza lakótelep körvonalain. A gondolat a Marx térre röppen: hohó, ott is milyen rövid idő alatt teljesen meg­változott a környék. Aki nyolc-tíz éve járt ná­lunk, el is tévedne az új házak között — nevet­gélek magamban. Ez az Ogyessza pedig, azt mondják, még annál is szebb, nagyobb lesz. S hány felé is épül ez a város! Pár éve még ezt is egykönnyen fejben tartotta az ember, ma meg erősen gondolkodni kell, ha sorolni akarom a Dugonics téri új, modern bérpalotát, a sok eme­letráépítéssel egyre feljebb, -magasabb szint­re" törő utcákat, a Kálvin téren eltűnt grundok helyén kinőtt üdeszínű nagy házakat, a Püspök­bazár búcsúzkodó roskatag falait, amelyet hatal­mas állami áruház vált fel hamarosan . .. Aztán mit is még? ... Elgondolkodom, s já­rom az utat, akárcsak a kedvelt, most annyira népszerű sláger szövegében. "Járom az utat. .., ez a hazám...« Igen, az én szűkebb hazám, Szeged, amelyre olyan jó büszkének lenni. pedig: a nyár derekatáján, mintha egy picit megcsap­| Emlékszem pantotta volna valami ezt a szegedi büszkesé­gemet, "egészséges lokálpatriotizmusomat-. Egy megjegyzés. Egy kétségtelenül tetszetős és ob­jektívnek tűnő megjegyzés. Valahogy így szóit: — Ugyan, nem találod mosolyognivalónak, hogy mutogatjuk ezt a mi kis százezres váro­sunkat, néhány új nagy házunkat meg miegy­mást a sokkalta nagyobb világvárosokból érke­zőknek? Nem mondom, imponáló a megyei ta­nácsháza, a toronyház és más is. Na, de külföl­dön nem látnak, azt hiszed, ilyet? Utcasornyit is néhol a milliós városokban. Gondolkodj egy kicsit, édes öregem ... Éreztem, hogy ez így, valahogyan nem igaz. Meg is mondtam, hogy szerintem akárhonnan jön az a külföldi, élményt kell hagynia benne e város hangulatának, frissen kibontakozó új ar­culatának, a szabadtéri játékok lenyűgöző es­téinek, érdekességének és sok minden egyébnek. Mégis motoszkált bennem, hogy csakugyan, mit is tudunk nyújtani az idegennek, a külföldi vá­rosokból érkezőknek. Tulajdonképpen el is felejtettem mindezt, de egy látogatás, annak is egy epizódja hirtelen újból az emlékezetembe villantotta. Francia delegációval jártam a várost. Pá­rizsból és több nagy városból jöttek. Nagyobb városokból, mint a mienk. Mégis őszintén szól­tak, amikor dicsérték a Szegeden látottakat, ta­pasztaltakat, s láttam rajtuk, mint. gyönyör­ködnek el a Tisza-parton, milyen figyelmesen hallgatják, szemlélik a szalámigyártás "titkait", csodálják a pompás szovjet gépeket a textilmü­vekben . .. S itt, itt a textilművekben egy számunkra annyira megszokott látványnál felejthetetlen hatás ért. Egyáltalán nem új dolog, sokszor szoktunk beszélni is róla, de ilyen megkapóan még nem találkoztam vele. Nos. az üzemi böl­csödénél történt. Először csak látni kellett vol­na francia vendégeink arcát, aztán hallani is őket. Az arcok szinte leírhatatlan mélységeit tükrözték gondolataiknak e számunkra egészen hétköznapi jelenség láttán. Nem győztek betel­ni a derűs szép bölcsődei, óvodai szobák, játé­kok, tiszta, egészséges apróságok, hófehér kö­penyes gondozónők, óvónők számukra valami szokatlan jelensége láttán Nem azért, mintha ilyen nem lenne Franciaországban. Mármint ilyen óvoda. Van, de nem az üzemben, nem a munkásgyerekek számára, s nem ilyen szinte jelképes hozzájárulás ellenében, mint amit itt kell nálunk fizetni egy-egy gyermek után — azt is progresszív alapon, a jövedelem arányában. Ugyanígy szemlélték az orvosi rendelőt is. Or­vosi rendelő az üzemben! Ingyenesen minden munkás számára! S milyen gyorsan, milyen sű­rű sorokban szántották jegyzetfüzetük lapjait a ceruzák, amint jegyezték, hogy a terhes anyák könnyebb beosztást kapnak itt és minden üzemben, a kismamát háromhónapi szabadság illeti meg a nagy családi eseménynél, ingyen babakelengyével és egyébbel is gondoskodik államunk róluk ... ( _. , . minek is sorolom. Nincsen ta­ue n'"en I Ián felnőtt ember a mi ha­zánkban, aki mindezt nagyon jól ne tudná. Sőt természetesnek is veszi. S akkor egy nagy or­szág több százezres, milliós városaiból küldött­ség jön, amely olyan mohón szívja magába eze­ket a látottakat, mint ahogyan mi állunk meg, mondjuk, az Eiffel-torony tövénél. Mert mesél­ték, mondták aztán szapora szavakkal, hogy milyen is náluk az anyavédelem. Papíron, pa­píron megvan. De ha egy nő gyermekáldás előtt áll, jobb ha eltitkolja a tőkés gyártulajdo­nos előtt. Könnyen az utcán találhatja magát. Mert hogyan is károsíthatná magát a tőkés könnyebb munkával, ingyenes szabadságolás­sal, ha nem muszáj. A profit az első, mert em­ber mindig akad, elég sok a munka nélküli je­lentkező. Üzemorvos található ugyan egy-egy

Next

/
Thumbnails
Contents