Délmagyarország, 1962. november (52. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-30 / 280. szám

114 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap. 1962. november 25. Munkaügyi tanácsadó A különélést díjról Több olvasónk azzal a ké­réssel fordult hozzánk, hogy adjunk tájékoztatást a ktl­lönélési díj szabályozásáról. A különélés! díj csak a nép­gazdasági érdekből áthelye­zett dolgozót Illeti meg, ha az áthelyezés és — bár elő­ző lakáaát a tanácsnak fel­ajánlotta — beköltözhető la­kás hiánya miatt él kUlön családjától. Nem jár tehát a kUlÖnélásl díj — a saját ké­relmére áthelyezett dolgozón kívül — még a népgazdasági érdekből áthelyezett nek sem, ha a dolgozó az áthelyezés időpontjában már családjá­tól (állandó lakóhelyétől) külön ólt; ha a különél* díjra jogosító feltételek az új munkahelyen történt Je­lentkezés után következnek be (például áthelyezést kö­vetően történt házasságkö­tés); ha a törvényben meg­határozott költözködést költ­ségeket már felvette; arra az (általában egy hetet meg­haladó) időre, amely alatt nem, vagy nem az áthelyezés miatt élt külön. (Szabadság, gyógyintézeti ápolás, katonai szolgálat stb.) Az utóbbi esetben a kü­lönélés! díj fizetésének idő­tartama a kiesett idővel meghosszabbodik. Nem jár különélést díj akkor sem, ha a dolgozó eredeti lakóhelyén lakáaát a tanács részére nem ajánlja fel arra az esetre, ha új lakóhelyén lakást utal­nak kl részére. A különélés! díj — a jo­gosultság időtartamán belül — akkor is megilleti a nép­gazdasági érdekből áthelye­zett dolgozót, ha űj telep­helyéről kiküldetést, vagy külszolgálatot teljesít A kü­lönélés i díj a jogosult dol­gozót a heti pihenőnapon és a munkaszüneti napon it megilleti, függetlenül attól, hogy ezen á napon hol tar­tózkodik. Megilleti tehát ak­kor ls, ha pl. a heti pihenő­napon családjához hazauta­stik. A különélés! díjjal kap­csolatos rendelkezések nem vonatkoznak a változó mun­kahelyre alkalmazott dolgo­zókra sem akkor, ha Őket a vállalaton belül az egyik munkahelyről a másikra át­irányítják, sem akkor, ha állandó munkahelyre áthe­lyezik őket. * M. P. olvasónk azirántér­deklődik, hogy kaphat-e ju­bileumi Jutalmat a közszol­gálati alkalmazottak időbe­számítására figyelemmel: fo­lyamatosan elismert évei alapján? A közszolgálati alkalma­zottaknál ismeretes a kor­pótlék és a pótszabadság szempontjából történő idő­beszámftás. Az így eszközölt beszámítás azonban nlnos kihatással a Jubileumi juta­lomhoz szükséges szolgálati idő számítására, mert ahhoz a munkaviszony folyamatos­ságára vonatkozó, a Munka Törvénykönyve végrehajtási rendelet 93. paragrafusában leírt szabályokat kell figye­lembe venni. Így előfordul­hat, hogy a közszolgálati al­kalmazottak időbeszámításí­val 35 éves folyamatos munkaviszonya van a dol­gozónak, de a folyamatosság számítására vonatkozó álta­lános szabályok ezerint meg­szakítás van a munkaviszo­nyában, és így a jubileumi jutalom szempontjából nincs 25 éve. Dr. K. J. Fischer Ernő kiállításáról Fischer Ernő müveinek üj képcsarnoki kiállításában feltűnő a vegyestechnika, amellyel a művész megal­kotta képelnek zömét. Tá­volabbról szemlélve a ké­peket, alig venni észre, hogy a művész többnyire papír­ból kivágott színes szelet­kékkel -oldja* és -mélyíti* színeit, varázsol hangulatot, mintha eleve mozaikot ké­szítene rendkívül ügyes kézi­munkával. S a szeletkék Já­tékos harmóniában olvadnak össze igen kultúrált ecset­kezeléssel, s ilyenformán nyújt e papírkivágásokkal kombinált festészet -egysé­ges* képet, mint például a középkori Prágát bemutató sorozat, vagy a Partrészlet, a Vitorlások napsütésben és a Csendélet poharakkal Cí­mű alkotás. Piacher művészete nem állt teljesen a vegyes-tech­nika mellé, viszont látható­an távolodik a hagyomá­nyos festéscet világától. Több A szállítmány: csinos szőkék Utánpótlás az éjszakai klubok számára — Toborzóiroda Bécsben Szőkék előnyben -Nagy forgalmú éjszakai csinos lányokkal felesége és nemigen bírja egy pincérnő klubok számára fiatal, esi- titkárnője jelenlétében tár- vagy bárhölgy, hogy mindig nöketP' "k e resti rút. MntaSS gyál. A lányoknak kérdőíve- csinos és üde maradjon. Mér­jövedelem havi 4000—5000 ket kell kitölteni, s nem pedig Blatzhelm mulatóinak schilling.* — ez az azonos szabad figyelmen kívül mindig a csinos, fiatal, szőke tartalmú szöveg jelent meg hagyni ezt a rubrikát sem- nök voltak a legfőbb vonzó­aosztrárSrhasábirbA -Al!.**. *n? Ha valaki' lényoknak az egyik szálló- igennel válaszol, azzal saj­dában kellett jelentkezniük nos, nem tudnak többet tér­egy bizonyos Vog Igazgató -yaini úrnál. A nagy kereseti lehe- „. . „. _ , tőség, hsvl 4000 schilling, Mindéz nevu egy Jó szakmunkás kétsze- vatos éjszakai lokál káve­res jövedelme, a lányok in- házi részében történik, vízióját indította a megje- »Eve„ igen hírhedt hely lölt szállodába. Béci .j8zaka. életében Nem Vog igazgató úrnak ha- egy ^tben neves filmsztá­marosan át kellett tennie rf>i, nofozknőtóir itt össze ...... főhadiszállásét egy kávéház P? ** kat is nyitott Ausztriában, hátsó termébe, mert a szál- 3pbb * á egymá; s ugyan ki tilthatja meg, ha loda vezetősége távozásra férjét karmolták véresre. A , szólította fel. mondván, hogv szőke pincérnők rövid ba- * "W, szállodájuk jó hírét nem lettszoknvában csipkés kis- lamely,k lány szeretné 16tnl akarják kockára fenni. lettezoimyában cs pkés kis a váll(lUt köln, ham. nadrágban csőjüket ri- mulatóJ4tT Igaz vl. 0 szalva szolgáik.1 a 600 ^ hogy íté_ schillinges pezsgőt. A sztrip- ... „„,„, . " A felvétel a legkomolyabb tlz-táncosnők blazírt arccal 1 n0m 1-2 lány' formák között történik. Az T. , W hanem tóbb *»«»* lefüg­igazgató úr a jelentkező lépnek s a Páholyokban gönyzött autó Jé u 4 mindenütt vöröa fény vtlá- hatóron C5lnog ^ ^ . <1 1. » lítmányával, hogy a ham­A jelentkezők itt láthat- burgk kölni mulatók sze_ ják meg, milyen feladatokat mélyzetét .kiseg(u6k„ kall ellátniok. De nem Itt Bécsben, hanem az UNITÉ­BA szórakoztató vállalat egyéb lokáljaiban. erei. A szórakoztató konszern vezetősége most Bécs faló nyújtotta kl csápjait. Auszt­riában éppúgy, mint a leg­több országban, tilos kül­földi munkára munkaerőt toborozni. Az UNITÉRA az -Eve* mellett más mulató­olajképpel és akvarellel kö­tődik ugyan még a -régi­hez*, s a vásárlók is ezek­ből az alkotásaiból válasz­tottak maguknak, mint pél­dául a Virágcsendélet és a Viharos Balaton című képet. Ügy, hogy nehéz lenne el­dönteni, hogy egy látogató Fischer művészetéről szól­va a vegyes-, vagy a hagyo­mányos technikával alkotott képek javára írta-e a kiál­lítás emlékkönyvébe a kö­vetkező sorokat: -Mélyen kell érezni, hogy a nagy te­hetséget átélje az ember.* Örvendetes, hogy Fischer merésaen él a kísérletezés szabadságával. Színélményet feltétlenül magával ragad­ják a nézőt, ugyanakkor többet la vár a művész ki­fejező erejéből, semmint a színfoltok nyugtalan zsongá­sát. Fischer új kifejezési eszközt és módszert keres, s ebben már vannak eredmé­nyei is. I* F. Sz. L. (Dévényi JLafoi él DCuAinyi cAttiJa hanyM-Fitnyr Két eredeti bemutató aa újságíró klubban December 1-én, szombaton este 8 órakor két kiváló hangszeres szólista, Dévényi Lajos zongoraművész és Ku­binyi Attila hegedűművész ad nyilvános hangversenyt a szegedi Újságíró—MSZBT Klubban. A külföldön és Itt­hon egyaránt Ismert fiatél muzsikusok hat számból áüó műsorában két eredeti be­mutató is elhangzik. Nyilvá­nos előadáson az érdeklődők először hallhatják majd a szombati hangversenyen Csenki Imre Ballada és Szo­kolaí Sándor Elégia és cap­riccio című szerzeményeit Dévényi Lajos tolmácsolásá­ban. A műsorban ezeken kí­vül szerepel Bach—Buaoni Chacone, Beethoven Tavaszi szonáta (op. 24.), Liszt Manók tánca, Vihar, Bartók Román táncok, Kodály Kállai ket­tős, Borogyln Scherzo, Szkrjabln Két etűd és Bala­kirev Islamey c. szerzeménye. A hangverseny nyilvános, minden zenekedvelő érdek­lődőt szívesen látnak. A vállalat Blatzhelm úr tu­lajdona, ő Nyugat-Németor­szág éjszakai mulatóinak és bárjainak koronázatlan ki­rálya. Az utóbbi hónapok­ban a vállalat forgalma mintha megcsappant volna. Számos lokálban Kölnben és Hamburgban, München­ben és Stuttgartban egy­aránt arról panaszkodtak a vendégek, hogy a pincérnők már nem a régiek, azaz, hogy nagyon is régiek. Amíg az NDK-ból a ka­landvágyó fiatal lányokat fényűzés és szép ruhák ürügyén át lehetett csalogat­ni, a sztrlptiz-bárok és mu­latók felszolgáló személyze­te negyedévenként cserélő­dött. Ebben a szakmában, amikor este tíztől reggel ötig egyiltt kell inni a ven­déggel, negyedévnél tovább Rádióműsor 10,50 36 éjszakát gyerekek: 20,00—20,25 Esti Krónika. 22,00 Hirek. 21,20 Mai emburek. I Péntek KOSSUTH-RADIO reT Salzburgi ünnepi ÍmS* ban: 5,20 Hír* 2,00Talürfchó 1Ma' °'10 Hlrek' Leslle Car­t-f 0 r8 ° petOFI- RAI > IO U 5 '' laí kórÍrokTSSTek.'0U000 Wfc sek. 9,10 Szimfonikus aene 10 00 "nertetés. 14,00 Időjárás- és vlz­Hfrek/ ,0,10 Babéron" sióíóY ?"6JJele"t£ & "l^Tín hegyen. io,» Napirenden... 10,35 ^m Tréfás népdalok, csárdások. Napkelté előtt. 15,20 Három lon­10,50 Lottóeredmények, u.oo VI- .MWLJAŰRg.''* \* < dám ismereitéhiMPK/fn ni Hírek. 16.05 S2ÍV Küldi ... 16,4o ruwk, hl^MerMóíók 11M tU- "''ö franciául. 10.85 A meg­rek. 11?H "indwW' üdvére 14.00 Gyávaság. KegényUmerte- "P"*1^'' J1'60 ' orik tée. 14.10 Ftivóssenc. 14.40 Osz- tolZftF'L dassemmel a negyvlliru mexó- Merre folyik az arab gazdaságáról HMwX 'tT* OtajT H'rsk 10.00 Kótvélí­Fiatalok zenei üliutiria ina a Zenemüvónaett Főiskola TI sebe se Úrból EbSStíó*- M nsgytrrméböL 10.45 Sporthíradó. Wagner: Tannhttuser Részletek. "'00 Hirek. 11,10 HuMka-esL 16,10 R—fl»-es rlporttekeres. lf.40 ItenaversénynapUr, 12.20 A Budafoki Munkásdalkór ének- Láttuk, hallottuk... 22.40 Tané­kara énekei. 10.50 Műsor-Ismerte- rene. 23,00 Hirek. 23,15 Műsorvú­tég. 17,00 Hirek. 17,10 Moszkvai ras. tudósítónk Jegyzete. 11,20 Otörsl TsUyl.iAmnanr tea. U.OO Rádlólakola. 18,40 Ma- ' ®'«VI*IOmü»Or rlo Lanza énekel. 18,Só Meny- 10,00 TV Híradó (ism.) 10.15 asssonyok. vőlegények iskolája. Telesport (larn.) 10,20 Dr. M. 10,15 Családi körben. Közben: csapata (lsm.) 11,05 Hirek. GERENCSÉR MIKLÓS: VADGALAMBOK (43) A vonat sisteregve robogott a határtalan messzeségeken át. Almosán terpeszkedett a puszta köré az örökkévalóság közönye. Dani most eszmélt rá, hogy tele van a szíve szo­morúsággal. Hiába rendezgette helyre az eszével a gondo­kat, újra és újra összegabalyodott benne minden. Gyengéd aggodalma, amellyel váltig anyjára gondolt, apját is befo­gadta. Immár nem tudta, nem is akarta különválasztani őket. Egyformán szerette, egyformán gyászolta mindkettő­jüket. 39. A csendes tavaszí esték rokonai az ünnepnek. Alig pi­heg az élet, mégis, minél halkabb, annál teljesebb. Az em­ber nem versenyez az idővel, örül, ha elnyújtózhat gond­talanul, erőt gyűjteni a következő napra, amely máris számlálgatja parancsalt a soha nem látott messzeségben, a közelgő éjszaka nyoméban. Az Idő maga a pontosság, nem siet. nem késik, ember dolga, hogy lépést tartson vele. Van még egy fél óra. Lejár, menni kell. A család kint szellőzködött a tornácon. Két fiatal ba­rackfa lengén tárta szét virágos karjait és hattyúpihéket hullatott az udvar agyagjára. A szomszéd kéményét kócos fészek koronázta, közepében összebújva aludt a gólyapár. Kincses József félig telt korpás zzákon üldögélt. Szótlanul dgarettázgatott. Ernyedt szemhéja alól Klárit és Danit mé­regette. akik suttogva tanakodtak a konyhaablak párká­nyira könyökölve. Az öregasszony pöttömnyi alakja észrevétlenül húzó­dott meg az ajtó szögletében. Félig a konyhában ült, csak a lábát rakta a verandára és madárcsontú kezével lehelet­finoman ringatta a babakocsit Olyan gyengéd ritmusban, mintha félénk szívének dobbanásai mozdították volna a kezét. Pirkadattól napszálltáig a saját házában időzött, de nyugovóra mindig Kincsesékhez tért Dani a gyerekkocsihoz lépett, leemelte sátoráról a füg­gönydarabkát, s komoly figyelemmel, előre billent fejjel nézte kislányát. A négyhónapos csecsemő puha homályban szendergett, arcocskáját kövérre hizlalták az álom édes em­lői. Daniban reszketett a sóvárgás, hogy klmarkolja a gye­reket a kocsiból, de csak a mutatóujját érintette hozzá a valószínűtlenül parányi, föltartott öklöcskéhez. Aztán só­hajtva fordult Klárihoz: — Indulok ... öt napig volt itthon: szombattői szerdáig. Szabadságot kért, hogy végre hosszabb ideig anyja mellett maradhas­son, mert nagyon nyugtalan volt miatta az özvegységre jutott asszony. A szomorúság ellenére is szép volt ez az öt nap, de most kegyetlenül megbosszulta magát. Engedte, mert kívánta, hogy minden porclkájához hozzámelegedjen az otthon, most pedig egyetlen perc alatt zokszó nélkül kellett fölszaggatnia a megeredt gyökereket. Klári bizonytalanul gombolgatta be férje ingét. — Elkísérlek ... — Hogy egyedül jöjj vissza nyolc kilométert? Nem. — Ugyan. Biztos lesz valaki ismerős visszafelé. — Akkor se. Ügy rosszabb... — Legalább a falu végéig ... — Azt nem bánom. Suttogva beszéltek, hangjuk alig horzsolta az esti félho­mályt, Kincses József mégis értette minden szavukat. Tér­dére könyökölt, úgy nézte gondbamélyedve a sötéten átütő virágzó barackfákat. Akkora szomorúság terítette rá a szár­nyát, hogy fázástól reszketett a bőre, mintha hideg hajnalon harmatos bokorban kuporgott volna. Nyomorult óra volt ez, mindig nekibúsulva készülőd­tek rá, s most különösen. A sajnálattól nem mert ránézni se a fiatalokra, se az öregasszonyra. Kínlódva tudta csali tűrni az anya jelenlétét, aki áttetszővé váltan osont körülöt­te, hősies némasággal viselte bánatát. Törékeny szemérmes­seggel, riadozó rajongással dédelgette unokáját az asszony, reggel magával lopta a kihalt házba, Klárinak utána kel­lett menni szoptatni. Az öreg Kustánról soha nem beszélt, Dani távolléte miatt se nagyon panaszkodott, de Kincsest kegyetlenül gyötörte az emberség, tudta, hogy elégtétellel tartoznak, legalább annyival, hogy az asszony visszakapja, minden nap lássa a fiát. Kláriék bementek a házba, lámpát gyújtottak, csoma­goláshoz kezdtek a földsúlyú csendben. Kincses József még mindig az üdén világító barackfa­ágakat nézte. Haragos érzések feketítették e] a kedvét. Edzett türel­me cserbenhagyta, nyugtalansága zúgolódássá zordult. Hi­tét, erejét pazar jószívűséggel osztotta szet az emberek kö­zött, s viszonzásul mindeddig annyit kapott, hogy örülhe­tett a mások örömének, örült is, olyannyira, hogy ezzel gyógyította a saját sebeit, amíg tudta. De a ború már nem tágított a sarkából. Éppen ezekben a napokban eszmélt rá elhűlve, hogy a lánya feje fölött is szalad az ifjúság, hiába fiatal még, rászakadtak az élet gyorsan öregítő gondjai. A várakozások hosszú meddősége után csak pillanatokig pi­henhet meg, holott ezek a legszebb esztendők még akkor is kurták, ha szakadatlan boldogságban telnek. Lányáért kétszeresen szenvedett, hiszen ez volt az az idő, amelyre harminc esztendeig várt, s mégis még mindig várnia kel­lett, pedig már az ígéret földjén érezhette magát. Lázas kétségbeeséssel értette meg. hogy ezek a napok vissza hoz­hatatlanok, nem akarta tovább tűrni a tehetetlenség kárho­zatát. Eddig egy lépést sem tett önmagáért. Bármit kívántak fölülről, engedelmesen meghajtotta a fejét. Többé nem akart a meggyőződése ellenére cselekedni, mert hovatovább a tisz­tesség romlását érezte, tisztesség nélkül pedig egy napig sem élhetett hitében. Amit a lányával, vejével és vele mű­veltek, nem tartotta becsületesnek. Elhatározta, hogy segít­séget keres, meglátogatja Cigle Mihályt, hátha levetheti végre valahára melléről azt a sztklát, amely másfél éve egyre tűrhetetlenebbül nyomja. Az ajtó felé figyelt: Dani a pergamenszínű fényben állt, zeebes hátizsákkal a vállán. Szótlanul ölelte magához feke­te, • árnyékszerű anyját. Kincses föltápászkodott, a búcsúzkodókhoz bicegett. Paj­táskodón karolt bele vejébe. — Hát nnélkül csak nem mész el, hogy ne Innánk egy pohárkával. Lányoml Elő a demfzsont! Klári olyan volt, mintha mégszeppent volna. Zajtalan fürgeséggel kapkodott poharakat a konyhaszekrényből, a háromliteres demizsont a vizespad mellől vette elő. Két poharat töltött tele vörösborral. Az öreg fáradt vidámsággal fohászkodott a koccintás­hoz. — Jó utat, fiam. Annyira jó utat, hogy legközelebb végképp itthon maradj. Egészségedre!... 40. Boldogan röppent föl az írógép mögül a nagyszemü lány, amikor meglátta nagyapját a nyíló ajtóban. — Itt van — kacsintott cinkosán a másik ajtó felé, me­lyet borsózöld párnázat borított. — Mindjárt bejelentem... Cigle Mihály szelíden legyintett hosszú kezével. — Hagyd, kislányom. Itthon vugyok én. S ezzel el is tűnt a zöld párnás ajtó mögött. A másodtitkár rózsakoszorús asztalánál ült, tucatnyi boríték volt előtte, olvasta a napi postáját. Meglepetten, szigorúan hunyorítva kanta föl a fejét, hogy lássa, kl ér­kezett kopogtatás nélkül. Keskenv szája lassú vonallá húzódott a mosolytól, a levelet finoman összehajtogatta könnyű kezével, az asztalra ej te'te. — A, Mihály bácsi! Üdvözlöm, Mihály bácsi! Zajtalanul felállt, az öreg elé sietett. Cigle Mihály laesan lépegetett előre a kék folyon­dárokkal, szögletes, píros mintákkal díszített szőnyegen. Egyik kezében a kalapját tartotta, a másikat köszönésre nyújtotta. Megtört, aprólukacsos arcáról nem sok jó ked­vet olvashatott le a titkár. — Szervusz — mondta érdes, öreges hangján. — Van egy kis időd? A fiatalabb nyomban megfeledkezett a nagy szívé­lyességről. Baljósan vonogatta keskeny szemöldökét. — Az unokája milyen jogon fecsegi ki a pérttitkokat? (Folytatjuk.) \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents