Délmagyarország, 1962. november (52. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-18 / 270. szám

Csütörtök, 1962. november 22. DÉL-MAGYARORSZÁG 5 ^őíiíimF az Hogyan van kihatással építkezés más iparágakra ? JTi. Oerfl Sándor rajza — Mérnök kartárs, elhoztam az áj táblát a megválto­zott legújabb terminussal! > KndrfldJ Mtrln raja* — Ne filjen Stranss ár, aki Mm tetézik ezentúl, ezt egyszerűen kinyírom! Fáradhatatlan idomár — Látod! Így kell csinálni!. "Közérdekű kérdés Míkor építik a ságváritelepi üzletházat? Szjcgeden a Ságváritelep lakosságának régi óhaja egy új üzletház. Ennek megépí­tését nagyban Indokolja, hogy rohamosan épül e vá­rosrész, napjainkban is új családi házak emelkednek a település keleti oldalán. A környékbeliek már régóta tudnak arról, hogy kívánsá­guk teljesül, a jól értesülteb­bek arról is hallottak, hogy az üzletház építését még idén Ősszel megkezdik. Több ér­deklődő kérdése után megke­restük a Szegedi Építőipari Vállalatot és a városi tanács tervosztályát, s az ott kapott felvilágosítások után az aláb­biakban tájékoztatjuk olva­sóinkat Az üzletház építése eldőn tött tény. A tervezés társa­dalmi munkával készült el, s azt már jóvá is hagyták. Tulajdonképpen már novem­ber elsején meg kellett vol­na kezdeni az építkezést, azonban ezt egy sajnálatos mellékkörülmény hátráltat­ta: a kijelölt telken egy ko­rábbi szikkasztó üzemel. En­nek megszüntetése és újabb létesítése nem szerepelt a költségvetésben, s ezért a vállalat nem kezdte meg a felvonulást E hét elején azonban pótlólag megrendel­ték ezt a munkát ls, s így az alapozás a közeljövőben megkezdődhet Az új üzletház egyébként a Szabadkai útról nyíló mel­lékutcában, a jelenlegi élel­mlszeráruda mellett épül, s közel négyszázezer forintba kerül. Lesz benne italbolt, hideg konyhával, zónázási le­hetőséggel. A vendégek het­ven négyzetméteres helyiség­ben tartózkodhatnak. Az ital­bolthoz raktár, honyha és kamra csatlakozik. Az épület másik létesítmé­nye a férfi és női fodrászat lesz. Az előbbi 23, az utóbbi 21 négyzetméter területet foglal el, ezenkívül egy kü­lön kisebb helyiséget kozme­tikai szolgáltatásra rendez­nek be. Az üzletház 1968 első fél­évében készül eL Hogyan gyűjt erőt a fény ? Optikai rádiótelefon — Megvilágítják a Holdat Szovjet tudósok szenzátlós felfedezése Egy tudós szembeszállt a közegben több lesz a közkeletű igazsággal. Ez jesztett atom, mint a nyu­az igazság azt mondta, amit galmi helyzetben levő. A mindannyian tapasztaltunk, gerjesztett atomok „felhal­hogy a fénysugár bármely mozisának" több módja van, — akár a legáttetszőbb — köztük: az elektromos klsü- . közegen áthaladva veszít lés, vagy például pót-fénv- nagy teljesítményű impulzus­erejéből. A tudós, Valentyin forások sugárzásának alkal- lámpa fonja át, mint valanú Fabrikant azonban mér hu- mazása. a ger- zamos síkjait gondosan le­csiszolták és ezüstréteggel vonták be, mégpedig egyik oldalon vastagon, a másikon pedig csupán éppen hogy. A rudacskát kívülről szónkét évvel ezelőtt azt mondta doktori disszertáció­jában: „Kísérleteinkben a közegből kilépő fénysugár ereje nagyobb lesz, mint a közegbe belépőé." A tétel az első pillantásra nemcsak a már említett közkeletű igaz­ságnak, hanem a Józan ész­nek is ellentmondott 1951 Kísérlet kísérletet köve­tett, közben Valentyin Fab­rikantnak hűséges munka­társa volt Fatyima Butajeva kandidátus. Fáradozásaik eredményeként sikerült olyan berendezést szerkesz­teniük, amelyben már létre lehetett hozni az előbb em­kígyó. Az impulzus-lámpa zöld sugarakat bocsát ki, amelyeket a rubin kitűnően elnyel: az impulzus-lámpa ezzel gerjeszti a rubinkris­tály atomjait A vörös fény­sugarak — az ezüsttükrök között — többszörösen is tükröződve száguldanak mindaddig, amíg át nem tör­nek a félig áttetsző ezüstré­tavaszán azonban Fabrikant líUrtt közeget Ekkor kapcso- tegen> a fotonok egész ára­professzornak és a szovjet lódott » kutatásokba a tu­Fénytechnikai Intézet másik dós kolektíva harmadik tag­két munkatársának sikerült ja, Mihail Vudinszkij kandi­első íztxm igazolnlatÉWlte- dá akl h * Tény tüstént felismerte a felfede­nem veszített erejéből, ha- zés gyakorlati lehetőségét: nem ellenkezőleg: erőt gyűj­tött Einsteinnel kezdődött... A történet az 1916-os esz­tendőhöz nyúlik vissza, ami­kor Albert Einstein felvetet­te egy szokatlan optikai je­alkalmázni lehet az elektro­datát vonva maguk után. A kilépő fénysugár egyetlen irányba halad, ereje rendkí­vül megnövekedett — Az új módszer eredeti­sége, s minden ismert mód­szertől való különbözősége abban rejlik — mondotta mágneses hullámok erósíté- Fabrikant professzor hogy a felerősítendő fenyjel nem veszíti el energiáját s megmarad olyan Jellegűnek, amilyen volt Csupán annyi történik, hogy a gerjesztett atomok révén plussz indu­kált sugáradagot adunk hoz­sére. A Fénytechnikai Inté­zet három munkatársának felfedezését a Szovjetunió Találmányi Hivatala elfo­gadta, a következő címmel: lenség lehetőségének gondo- „Az elektromágneses sugár- zá. latát: az atomok indukált fényt sugározhatnak ki. A közönséges atomok azonban csupán elnyelik a fény ré­szecskéit a fotonokat vagy­is gyengítik a fénysugarat Amikor viszont a foton fölös energiával rendelkező ger­jesztett atomra hullik, ki tudja sütni ezt az atomot vagyis rákényszeríti, hogy még egy fotont bocsásson ld magából. Az ilyenformán zás (ibolyántúli, látható, inf­ravörös rádióhullámok) fel- »Helyrelokik erősítésének módja" címmel. A felfedezés elfogadása a fi­zika egy új ágának, a kvan­tum-rádiótechnikának a szü­letésnapja. az űrhajót Egy különös kísérlet De lássuk bizonyos csak annak a disszertációbeli szület^tf^onoklkertesb/é- mon^ „ bizonyitésát: ífí. Sri^ .fiíti „Kísérleteinkben a közegből ban as irányban^' haladnak! ^ f^ysugár ereje na- _ _ _ A közönséges atomok ^ g kell hevíteni, fényelnyelése rendszerint £z elsötétített szo- A koncentrájt fénynyaláb­túlsúlyban van a gerjesztett A módszernek van még egy nagy erénye; az így nyert sugár nem szóródik szét, mint a közönséges fény, hanem keskeny nyalábban összpontosul, s így halad a tudósok által meghatározott irányban. Fénye rendkívül vakítóan erös. Kiszámítot­ták: ahhoz, hogy egy közön­séges izzólámpa az ilyen fénnyel azonos erejű legyen, az izzólámpa fémszálát 10, sőt 100 millió Celsius fokra atomok által kiváltott „fény­erősítéssel" szemben. Ilyen gerjesztett atomból egyéb­ként mindig kevesebb van, mint közönségesből. Senki­nek nem jutott eszébe, hogy létre lehet hozni olyan kö­zeget, amelyben már a fény­erősítés lesz túlsúlyban az elnyeléssel szemben. Ennek lehetőségét először a már említett Valentyin Fabri­kant fogalmazta meg. E le­hetőség realizálásához csu­pán arra van szükség, hogy a közeget kibillentsék egyerv­súlyi helyzetéből. Ha álla­potában ugyanis ez a vál­tozás bekövetkezik, akkor a bábán a fénycsőben két su­gár villan fel: felül keskeny. nak azonban nemcsak az ereje nagy, hanem a nyo­rózsaszínű, alul széles, zöld mása iS;°több százezer at­A szépség előtt nem szégyen meg­hajolni. Természetesen a női szépség előtt sem. Igaz, a férfiak olykor nem­csak meghajolnak egy-egy női szép­ség láttán, hanem elvesztik határo­zottságukat, sőt nemegyszer a fejü­ket is. Mihelyt szembe kerülnek egy rugalmas léptű, gazellatermetű, egy­szóval határozottan csinos hölggyel, gyengékké, engedékenyekké s min­den egyebeket feledőkké válnak. S e tekintetben igencsak egyformák a „teremtés koronái". A hangos fuvaros éppolyan alázattal megtenne min­dent szive-vére nyugtalanítójának, mint a halk szavú lírai költő. Nem beszélünk a levegőbe. Szem­tanúi voltunk, amikor a falemezgyár­nál kiállt a pesti országútra egy len­gő szoknyás ifjú lány és egy micisap­kás férfiú. Autóstopot játszottak. A lányt a legeslegelső luxusautós fel­vette maga mellé, a férfival pedig a teherkocsi- vezetők sem álltak szóba, jóllehet órákon keresztül szeletelte előttük az utat. Mondjuk tovább? A termelőszö­vetkezet kiküldte K. I. traktoristát, hogy a hármas táblában fejezze be a mélyszántást. „Ha iparkodsz — mond­ták neki —, estig készen is leszel ve­le." Igen ám, de az elnök sem isten, nem láthatta előre, hogy egészen egyszerű dolgok is keresztülhúzhat­ják az 6 reális számítását. Mert csu­pán annyi történt, hogy K. I. az egyik fordulónál meglátta a dűlőúton vé­giglibegő S. Pancsát és masináját rög­tön megállította. És aztán elfelejtet­te megindítani, mert állítólag semmit sem látott, nem hallott, csak Pan­csa létezett számára. Ezek után talán azt is elmondha­tom, amit Szegeden a Földműves ut­sai orvosi rendelőben tapasztaltam. Valami tizenöten várakoztak az or­vos ajtaja előtt. Hajlott nénikék, ros­katag aggastyánok, felkötött karú KUDARC munkások, köhécselő megfázottak ültek végig a lócán. És még valaki: egy fiatal lány. Ügy látszik, én sem vagyok különb a Deákné vásznánál, mert mihelyt észrevettem, a szemem rajta kezdett legelészni és nem is kí­vánkozott tájékozódni másfelé. Meg­próbálom ide rajzolni ennek a tüne­ménynek a külsejét. Szép, omlékony gesztenyésbarna haját kissé összeku­szálta ugyan a fodrász, de ez határo­zottan jól állt neki. Keskeny, határo­zott metszésű arca volt. Enyhén sá­padt bőre még jobban kiemelte kissé duzzadt ajkait, amelyen csak lehelet­nyi rúzs piroslott. Az orra hegye egy ici-picit meghajlott befelé, ami büsz­ke kifejezést adott tekintetének. Ol­vasott valamit Időnként ránk emelte hosszúpillás, mélytüzű szemét, majd megcserélte egymásra vetett lábait. Igen, a lábait Ha regényt írnék, külön fejezetet szentelnék ezeknek a nyúlánk, arányosan ívelt, lágy vonalú, de mégis izmos-feszes lábaknak. A szép lány mintha segítségemre kí­vánt volna lenni a leírásban, hirtelen felállt és sétálni kezdett Így megál­lapíthattam azt is, hogy kényelmet­len, de határozottan legutolsó divatú cipőjében is magabiztosan jár és téglavörös harisnyájának varrása is oly egyenesen szeli ketté a vádliját, mintha elindulása előtt mérnöki pon­tossággal beállították volna. A ruhá­ja? Finom drága holmi, kissé kacér, de mértéktartó szabással. A szoknyá­ja természetesen rövid, s jól mutogat­ta a gömbölyű térdecskéket Na, gondoltam magamban, ennek holtbiztos sikere lesz, bármit akar is az orvosnjüL Vajon ki lehet és miért jött ide? Tanárnő? Orvostanhallgató? Mérnök? Arcáról, öltözetéről, mozdu­latairól ítélve csakis értelmiségi lehet abból a fajtából, aki komolyan veszi az életet meg a munkát, de azért sokat ad a megjelenésére is. Vajon milyen betegsége lehet? Egészséges­nek látszik, hiszen a lépései is olyan határozottan kipp-koppoltak fel s alá a váró kövezetén. Az ujján kari­kagyűrű, tehát asszony, vagy meny­asszony. S az orvos milyen idős? Mindegy. Ilyen szépséget szívesen vizsgál az is, aki holnap reggel már nyugdíjba megy ebből a rendelőből. A hölgy következett. Eltűnt az aj­tó mögött, én pedig megállapodtam szorosan a küszöb előtt, hogy ki ne maradjak a sorból. Csak szófoszlá­nyokat hallottam belülről, amint rögzítették a tüzetes vizsgálat ered­ményeit. Sok idő telt el, mire odabent nagyjából készen lettek és én is be­léphettem. A csodalény még nem tá­vozhatott, papírjaira várt az asszisz­tensnő asztalánál. Ott álltam, lestem, mikor szólalhatok meg, de az orvos még mindig őhozzá beszélt Hűvösen, kimérten, hivatalosan. „Nem tehetem kérem, szó sem lehet róla. Megvizs­gáltam lelkiismeretesen, nem találom betegnek. Menjen csak szépen vissza a gyárba dolgozni. Ezt az időt, amit itt töltött, hajlandó vagyok Igazolni, de többet semmiesetre sem..." Néztem az orvost, amint fehér kö­penyében, hallgatóval a fején szigo­rúan, szinte korholva beszélt a szép lányhoz, akiről kiderült, hogy nem mérnök, nem egyetemista, hanem fo­nónő, de ettől függetlenül olyan csi­nos és elegáns, hogy Sophia Loren is megirigyelhetné. Amikor távozott, a szigorú arc kissé megenyhült és saj­nálkozó tekintettel nézett utána. Az orvos körülbelül harmincéves lehetett. «. AT. L fénysáv. Ez utóbbi, zöld fénysugár a kísérlet közben mind erősebb lesz. Mi törté­nik? Az első rózsaszín fény­sugarat egy alacsony nyo­mású higanylámpa bocsátja ki. Ezt a fénysugarat fény­szűrőn bocsátják keresztül, amely kiszűri a íénynyaláb­ból a kísérletben fölösleges kék és ibolya-sugarakat, s csak a szükséges zöld suga­rat engedi át. Persze, hogy mi szükséges, mi fölösleges, az a kísérlettől függ, bár­mely szín kiszűrhető, illetve átengedhető. De maradjunk az adott kísérletnél. A ki­szűrt zöld sugár egy lencsé­be kerül, amely a fénynya­moszféra. Ha például az ilyen koncentrált fénysuga­rat a Földről a kozmikus térségbe irányítanák, helyes­bíteni lehetne vele az űrha­jó röppályáját, egyszerűen azáltal, hogy a fénysugár „feljebb lökné" azt. Még csak elképzelni is ne­héz, hogy milyen rendkívüli lehetőségek rejlenek az elekt­romágneses sugárzás felerő­sítésének új módszerében. Megszületik például az opti­kai rádiótelefon. Kísérletek­kel bebizonyították, hogy ez sokkal jobb lesz, mint a je­lenlegi készülékek, amelyek hosszabb hullámokon dol­lábot összegyűjti. Egy meg- goznak. A létható fénysuga­felelő szögben elhelyezett rakban 10 és 10 ezer rádió­tukor a lencsebol kilepo , , . . .. , . . fénynyalábot egy hidrogén telefon-csatornát lehet léte­és higanygőz eleggyel töltött síteni. Az új módszer a tele­lámpába továbbítja. Amikor vízió számára is vonzó táv­a lámpában bekövetkezik a kisülés, ez a kisülés felbom­lik, s a hidrogén atomjai a felső rétegekben helyezked­nek el: ezek a hidrogénato­mok színezték rózsaszínre a kísérlet elején említett fény­cső felső részét. Ennek a lámpának az a feladata, hogy felerősítse a zöld fény­sugarat. A lámpa szomszéd­ságában még egy lencse van. amely fókuszba gyűjti össze a felerősített fénysugarat, s a színképelemző készülékbe továbbítja, amely a színkép­ből kiválasztja a zöldet. A fénysugár megnövekedett intenzitását galvanométer­rel mérik. A látványos kísérlet után szólni kell a gyakorlatról is. A Fénytechnikai Intézet há­látokét nyit. Napirendre ke­rül az elektronikus számító­gépek átalakítása. A gépeket felszerelik ilyen fényerösí­tőkkel, s a számító-berende­zések másodpercenként több milliárd műveletet oldanak majd meg. A világűrben egyenesen határtalanok a felerősített fénysugár alkalmazásának lehetőségei. Rövid távon: a Hold megvilágítására gondo­lunk, felületének olyan rész­letes tanulmányozására, amelyhez nem lesz szükség Földünk elhagyására. A fel­erősített fénysugár révén, ha rom kutatója által kifejtett a Holdon egy nyitott köny­vet helyeznek el, betűit min­den különösebb nehézség nélkül felismerhetjük majd. A közönséges rádióhullámok nehezen küzdik le a bolygó­közi térségben a távolságo­kat. Itt szintén az ember se­gítségére siet a felerősített fénysugár. Az űrhajó fedél­módszer alapján szerkesztet­ték meg 1954-ben a Szovjet­unióban az első úgynevezett molekuláris generátorokat A szerkesztők: Nyikolaj Ba­SZÖV és Alekszandr Proho­rov professzorok Lenin-díjat kaptak. (Velük egyidőben és tőlük függetlenül, más né­ven, egy tudós-kollektíva az Egyesült Államokban ugyan­csak megszerkesztette a mo- zetéről kibocsátva ez a fény­lekuláris generátort) De mi is ez a készülék? Négy centi rubin A molekuláris generátor: egy négy centiméter hosszú és fél centiméter széles szin­tetikus rubinkristály, Párhu­sugár sok millió kilométert tud majd megtenni, s eljut arra a földi pontra, ahová irányították. S ehhez még csak különösebb energia-pa­zarlásra sem lesz szükség...* Georgij Blok

Next

/
Thumbnails
Contents