Délmagyarország, 1962. október (52. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-07 / 235. szám

6 Vasárnap. IMS. október T I • • * WWW*X • j^T* • —L1. .• J1_1 : — . ! Pap p Laf os: Ballada és felirat az ismeretlen katona emlékművére I Sirályok, fecskék a marseille-i éger mikor partra lép. Otthon. Énrkssó száll a földekről felé, mikor vonatra ül. Aztán feleség, gyermek. Fölfénylett szemmel néz rá sokáig az asszony. * Nem mosolyog. Másfél hete. Másfél hete, hogy megjött, zsebében a zsold. harcok, haldoklók hörgése még fülében, •negkinzottak üvöltése még. A látott iszonyat szemeiben és a halál kettőzött komor arca. Egy reggelen: repülők távoli zümmögése a csönd, mindenki alszik. S ő fölkel majd nesztelenül, s fejszével, vagy a szalmahúzó horoggal, vagy késsel védtelen álmukban öli meg kettejüket. Később kezet mos és fütyörész. Először, mióta meg jött a hadból. S mikor kilép az ajtó Gyakorlatozó bombázoraj zúg el a feje fölött. : I: »»n it%i niyjnií V. SINGARJOV: HARAGSZOM RÁD Szegedi könyvekről ZÜMZM11 Bárdos kisregénye író második köterlal<" te van előttünk. Első kötetében — Nyolc lány meg a sárkány — mai témádosiiak kitűnő érzéke van •• Véleményünk szerint tehetjú novellákkal lépett az ol- ségét ebben az Irányban kelmai konfliktusok kitapintó- hallgatók hősei valamilyen sóhoz és ábrázolásához Bár- formában részt vettek. A sűrítő, lényegretörő' szerkesztés vasóközönség elé, most megjelent kisregénye pedig a közelmúlt írói ábrázolás szempontjából egyik legproblematikusabb időszaka, az ellenforradalom napjaiból meríti tárgyát. Azok az írók, akik még Bárdos előtt, elsőként nyúltak az ellenforradalom témájához, tisztázó szándékkal, a konszolidáció érdekében tették ezt, határozott eszmei alapból kiindulva keresték az események rugóit, a sokféle megnyilvánulás köbölt a lényegest. Ez a kommunista eszmeiség, a -zűrzavartban eligazodni vágyó tisztánlátás törekvése megvan Bárdos könyvében is. Bárdos azt a módszert választotta, hogy egy egyetemista fiatalember szemüvegen és tépelödéseln keresztül ábrázolja az eseményeket és szereplőit. Ugyanakkor néhol szinte krónikus hűséggel követi az ellenforradalom szegedi napjait. ír. módszerének az az ,ro' előnye, hogy egy irányban nagyon jól el tudja mélyíteni az elemzést, viszont ezzel veszít az események szélességében. így ugyanis a sokrétű Jelenségeknek csak egyik, bár kétségkívül jelentős oldalit, főleg az egyetemen és egyetemistákkal történteket vetiti elénk. Már novelláskötetében megfigyelhettük, hogy Bárdosnak jó jellemábrázoló készsége van. Kisregényében ez az erénye tovább mélyült, új színekkel gazdagodott. Ez leginkább a főhős, Veres Zoltán ábrázolásában mutatkozik meg. Veres Zoli munkásszármazású egyetemi hallgató, aki nem kerül szembe rendszerünkkel, de fölkavarják az események. Becsületes, a dolgok mélyére látni akaró fiú, kutatja, hol az igazság, és keresi azt az eröt — a pártot! —, amely lene továbbfejleszteni. Érdemes volna drámaírással próbálkoznia, esetleg novellában már jól megírt drámai összeütközést átdolgoznia (a szegedi irodalom drámában úgyis elég szegény ...). viszont több helyen az emberábrázolás rovására ment. Néhol megjelenítés helyett cikkszerűen összegezi mondanivalóját. s ezek a lapjai vázlatként hatnak. Vannak viszont jól kiérlelt, kidolgozott részei, mint például" a tomboló, fegyvert követelő AT örM Veresről meg gyűlés leírása, vagy Merényi 8 kell még jegyez- Andris és Éva jelenetei. Itt nünk, hogy alakját írónk nem ábrázolja eléggé gazdagon. Megtudjuk róla, hogy elvhűsége, kitartása miatt — mint üzemi párttitkárt — elküldik az üzemből. Megismerjük fiával való vitájában szigorúságát, becsüljük a népbe vetett rendületlen hitét, de belülről — úgy, mint Zolit — nem tárja elénk az író. Pedig ő a könyv legpozitivebb hőse! Halványan megrajzolt Molnár párttitkár alakja is, igaz, vele csak egy-egy rövid Időre találkozunk a kötet lapjain. A kisregény befejezése, 1956. november 4-e apró mozaikképekkel való fölvillantása jól érzékelteti az ellenforradalmi »zűrzavar«-ból a kibontakozás útját. A főhős látja, hogy .. lesznek még nehéz napok, de a legroszszabb már véget ért. A hitet próbáló, az emberformáló s biztat a munka végén a nehezen várt, a százszor visszakívánt, a rend*. Ezzel a kisregény lezárt egészet alkot, mégis némi hiányérzettel tesszük le a kezünkből. Mi az, ami hiányérzetet kelt, amit joggal számonkérhetünk a tehetséges, fiatal írótól? Nem érinti az ellenforradalom előzményeit, azokat a mélyen dolgozó tényezőket, jogos sérelmeket cs előkészületeket, amelyek mér október előtt hatottak és végül tüntetésekbe sodorták az embereket, köztük az ő becsületes hőseit is. Pedig a főhős töprengéseiben keresi a miértet, az .előidéző okokról mégis kevés szó esik. A gyűlések és tüntetések jelij • könyvével VJ< előbbre lépett: stílusa, nyelvezete remekül alkalmazkodik a tartalomhoz, a mondanivaló hatásos kifejtését szolgálja. * • • » Bárdos Pál jellemféstő és drámai ereje elmélyült. komoly felelősségtudattal és felkészültséggel nyúlt az ellenforradalom témájához. önmaga állította olyan magasra a mércét, amivel írását mértük. Ezért kellett megjegyeznünk, hogy ma. bizonyos távlatból az ellenforradalmat ábrázoló írótól az összefüggések mélyrehatóbb elemzését és a sokoldalú jelenségek szélesebbábrázolását várjuk. És még egyet: az írótól várjuk a folytatást, a még nagyobb előrelépést, az olvasóktól pedig, hogy fogadják szeretettel ezt a mindannyiunkat érdeklő, tanulságos könyvet . Juhász Antal A motorbiciklivel kezdő** dött. Tulajdonképpen nem is azzal, hanem a virágágyassal ... Egyszóval történt a következőképpen: ülök egyszer a lányokkal az új kolhozklub előtt. A lányok dalolgatnak. Én hallgattam, s arra gondoltam, hogy mindjárt itt lesz az én Koljám, és kettesben lesétálunk a malmon túli három nyírfához. Holnap Kolja elutazik a városba: elektrotechnikus! tanfolyamra. Teljes három hónapig nem láthatjuk egymást. Kolja megjött, köszönt, le akarta állítani motorját, és közelebb jött hozzánk Ekkor robbant ki a konfliktus, ahogy az írók szokták mondani. A klub körül virágágyásokat csináltunk, és csövekből alacsony kerítést vontunk köréje. Az én Koljám meg egyenesen ennek a kerítésnek tartott. Neki akarta támasztani motorját. Ám e kerítés nagyon gyenge lábon állt, csak díszül szolgált. s Kolja ki is borított néhány csövet. Nem sokat törődött vele, hanem megD , . | próbálta kissé odább meg" OI! t ámasztani' a motorját. De ezt j már nem bírtam tovább szó nélkül, és kirobbantam: — Mit csinálsz?! Csodálkozva rámmeresztette a szemét. — Annyit bajlódtunk ezekkel az ágyásokkal — mondtam neki —, be i6 kerítettük, te meg tönkreteszed! Csak most értette meg, miről is van szó. — Mit kiabálsz! Van még olt csó, ahol ez volt! Eltörölt a motoront lába. Elvégre nem fektethetem a földre! z rrvég jobban kihozott a sodromból. Húrom napig rimánkodtunk a kolhozéi nőknek: adjon egy teherautót, hogy hazahozhassuk a gyárból a kiselejtezett csöveket. Saját kezünkkel csináltuk az egészet! — Hát akkor tartsd! — mondom. — De a kerítést ne tedd tőnkre! Ha mindenki így tenne, egy év alatt semmi sem maradna a klubból. Unintelligens vagy! — Igen? — mondja Kolja. — S ezt eddig nem vetted észre? — De Igen — feleltem. — Igen? Hát még mit vettél rajtam észre? Gyufát vett elő és remegő kézzel próbálta meggyújtani a cigarettáját. — Azt, hogy lányok jelenlétében rágyújtasz, meg sem kérded, szabad-e. Pedig Szása Morgunov és a többi fiú mindig engedélyt kér. Ilyen férjjel egy napig sem bírnám kl. Koljának kiesett a gyufa a kezéből. úrra lehetne sz egyre Jobb- , tükrözik az egyete_ r. tolódó, fegyvert követe ő mjsták követelé9eit> ábrázol_ tomeeen Az o te^lődése.t tömegpszichózist, a szeés igazságra találását igazi ^ események ismert hangíró, átelessel, partos szenve- « R J _ példAul déllyel formálja meg az író. g bfirkabátos férfi portréját Jellemábrázolásában ügyesen használja n belső monológot, amivel fel tudja tárni hőse lelkivilágát. Kitűnően —, de mindez kevés. Ügy érezzük, nagy lehetőséget szalasztott el az iró az öreg Veres és fia drámai összeütjellemzett típus a METOSZ- közégének különben sikerült vezér Merényi és a köpönyeg- ábrázol6sánái. vitájukban forgató Borbás. Az öreg Ve- nagyobb hangsúlyt kaphatott, resben öntudatos sziklaszi- »' hogyan sodródhatott lárd hltu de kissé mereven enen{'orradalomba az ország, gondolkodó kommunistát ls- De kiváló aikaiom volt a merünk meg, aki az egész mélyebb összefüggések legeilen forradalomért az egye- alább íutó felvillantására teml_ Ifjúságot^mázta^tja.^ Itt Veres Zoli és Kalmár r.acl, vagy Molnár párttitkár beszélgetése is Ezzel éppen a mű eszmeiségét mélyíthette volna cl még inkább az író. kerül szembe fiával, aki látja, hogy nem ilyen egyszerű a dolgok megítélése. Apa és fiú szemben állását, feszült vitáját, az öreg konok meg nem értését az író jó érzékkel mutatja be. Itt és még több helyen örömmel Helyeselni lehet, hogy Bárdos sűrítette a cselekményt: ( csak azokat az eseményeket tapasztalhatjuk, hogy a drá- követte, amelyekben egyetemi Gépállomáson BEDE ISTVÁN FAMETSZETE — Akkor hát nincs mit tárgyalnunk egymással Ég veled. Jelena Pavlovna! Felpattant a motorjára, és már el is tűnt. Én meg csak bámultam utána és nyeltem a keserű könnyeket. ÍJ ármennyire is tudató*' ban voltam igazamnak, nem lett könnyebb a lelkem. Ehhez aztán még hozzá jött egy kellemetlen dolog. Vetélytársnőm akadt. Igen. vetélytársnő, a szó legigazibb értelmében. A munkában és a szerelemben is versenyeztünk Nésztya Zsuravjovával. Tudtam, hogy Kolja nem közömbös neki. Kolja elutazása után vártam, hogy levelet kapok tőle, hogy kibékülünk, s hogy minden úgy lesz, mint régen volt. Am egyszercsak berohan hozzánk Uljána Mas illóvá, a kolhozpostás: — Lenka, pár perccel ezelőtt levelet kézbesítettem Násztyának! — Kolja írta? Uljána némán lehúnyta szemét. Kolja gyakran írt Násztyának. Az pedig mindig kiült az ablakba, s olyan kárörvendő mosollyal olvasta a levelet, mintha munkaegységet fizettek volna neki érte. Olvasta a leveleket, én meg legfeljebb azokat olvashattam, amelyeket tavaly írt. amikor a vologdaí járásban irtotta az erdőt. Letelt a három hónap. Kolja hazajött a városból, s minden olyan egyszerűen megoldódott. Este eljött hozzánk. köszönt, és leült a lóca szélére. Csak néztünk rá anyámmal, és hallgattunk, ö is hallgatott. Aztán elővett a zsebéből egy cigarettát és megkérdezte: — Megengedik, hogy rágyújtsak? Megengedtük. Anyám tudta, hogy s mint állunk, és kiment. Kolja felém fordult: — Léna, hibáztam. Beismerem. Legalább egy fél órát kellett volna gyötörnöm, de én a boldogságtól majdnem sírva fakadtam. Mi nők már ilyenek vagyunk. Nem tettem szemrehányást neki, csak megkérdeztem: — Hát a Násztya, meg azok a levelek, amiket neki írtál? — Azt direkt csináltam — felelte. — Hogy bosszantsalak. Mit tehettem? Kit| kültünk. Azt hittem, minden jóra fordul, de tévedtem! Egyszer a klubba indultunk filmelöadásra. Kolja az asztalnál ült és újságot olvasott, én meg a tükör előtt fésülködtem. Éppen a kezembe vettem a kölnisüveget, amit tőle kaptam, amikor hallom ém: — Szép kis rendetlenség Jelena Pavlovna! II elémhasított. Megint •*-* -Je lena Pavlovna?* Mit jelentsen ez? Feléje fordultam, s megkérdeztem, mit akart ezzel mondani. — Hát ez... a szemét a szobában ... Magyarázom neki, hogy begyújtottunk a szobában, és utána maradt egy kis szemét a padlón. — Reggel gyújtottatok be, mo6t pedig tizenkilenc óra harmincnégy percet mutat az órám. — Mit akarsz ezzel mondani? — CSak azt, hogy mielőtt valakinek szemére vetjük művcletlenségét, előbb magunk is kulturáltak legyünk, hogy csak megemlítsem . . . — Azelőtt ezt nem vetted észre? — kérdem tőle. — Azelőtt nem volt villany. a petróleumlámpa világánál pedig nem látszott. Most másképpen van. Egyes szomszédaink úgy építtetik kályháikat, hogy a konyhában lehet begyújtani, és a szobában meleg van anélkül, hogy oda. holmi szemetet behordanának. Násztya Zsuravljováéknál is így van. Megint a Násztya! Mondtam neki, hogy Násztya után én nem megyek, és a saját házamban a magam módján fogok gazdasszonykodni. — • Becsület szavamra, ilyen feleséggel egy napig sem bírnám ki! Hallották? Mit tehettem? Nem tudtam megbocsátani ezeket a szavakat. Mi lenne a lagzi után. ha most megbocsátanák neki? Nem szabad engedni a férfiembernek. Becsaptam magam után az ajtót és elsiettem a klubba. Jegyet váltottam, helyemre ültem, de vetítés előtt még: egyszer körülnéztem, jön-e már Kolja. Végre megjött, de Násztyával! Helyére kísérte. leültette, majd maga is leült, de egyetlenegyszer sem nézett felém, mintha a világon sem lettem volna. Cl és Násztya fülébe sugdos valamit. Az meg csak kacarászik. Volt ls min! Eloltották a villanyt, s vetíteni kezdték a filmet. Felharsant a nevetés. Valami vígjáték volt, de nekem, esküszöm. nem volt nevethetnékem Szívem majd meghasadt a fájdalomtól. Felálltam és halkan kiosontam a teremből. Lábom megmegblcsaklott, majdnem elestem. Egyszerre csak lépteket hallok magam mögött. -Ez ő!« — gondolom magamban.'-Felébredt a lelkiismerete. Alighanem bocsánatot akar kérni«. — Léna! Megálltam. Utolért. Mit gondolnak, kí volt? Uljána barátnőm, a kolhozpostás. Vigasztalni akart, felajánlotta segítségét: még hogy úgy beszél Koljával. mint egy komszomollstával. Kis naiv! Eltelt egy hónap. Beköszöntött a tavasz. A kolhozban ilyenkor temérdek a munka. Nincs idő a bánatra, a kőnynyezésr.e. Kolja még jópnrszor eljött a klubba Násztyával, de én mindig úgy tettem, mintha nem látnám őket. P Imentünk a kolhozt rodá" ra, kértük, segítsenek az új ház felépítésében. Minden évben három-négy ház épül a kolhoztagoknak ós hányat renoválnak! Hasonló kérvényt nyújtott be Kolja is. A kolhoz vezetősége úgv döntött, hogy nekünk és még két másik családnak új házat építenek. De a közgyűlésen, amelyen jóvá kellett hagyni a vezetőség döntését, váratlan fordulat következett be. Az embereknek eszébe jutott, hogy Szerafima Kotovára, a kétgyermekes özvegyre már ráférne egy új ház, de még be sem adta a kérvényét, mert nagyon szerény. Elhatározták hát, hogy soronkívül építenek neki egy új házat, s közülünk majd valaki vér még egy esztendőt. Kolja szót kért. — Építsék fel Matyutyinék. nak (ezek mi vagyunk), mi várunk egy esztendőt! Be akarta bizonyítani, milyen nagylelkű. De én sem maradtam adósa. Nyomban felálltam: — N.»m, nem. Majd mi várunk. Építsék csak fel Vavilovéknak! Az elnök széttárta a karját. — Tulajdonképpen hát kinek ls építsünk űj házat? L"1 kkor egy cédulát csúsz1' tattak oda neki. Kosztya Frolov, a komszomol-titkárunk írta. De nem is ő, hanem Uljána, ahogy később megtudtam. Az elnök elolvasta az üzenotet, majd így szólt: — Elvtársak, javaslat érkezett, mely szerint építsünk kettőjüknek egy társas házat és a költözködéssel egyidőben rendezzük meg a lagzit is. Felmorajlótt a terem. Fülig pirultam. Kolja pedig isten tudja, miért, a nyakkendőjét igazgatta. Ekkor elöl közbekiáltott valaki: — Ez fgy nem jó lesz. elvtársak. Ez nem igazság. Hátha nem is egyeznek bele? Meg kell őket is kérdezni. — Helyes! — felelete az elnök. — Okos megjegyzés. Kolja, elfogadod a faltételeket? — Igen. — Hát te, Jelena? Eszembe Jutott minden sértése, mélyet sóhajtottam: — Igen! — s még jobban elpirultam. A klubból együtt távoztunk Koljával. Aznap este így szóltam hozzá: — Ugye, többé nem veszünk össze? Fordította: SÁRKÖZI GYULA