Délmagyarország, 1962. október (52. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-07 / 235. szám

Vasárnap. 1968. október t. DÉL-MAGYARORSZÁG Szárazföld és víz felett A „rádióvekker" amely egyesíti a repülőgép, a hajó és a gépkocsi tulaj­donságait. Nos, az elképzelt jármű elkészült. Természe­tesen még nem tökéletes, még csak kísérleteznek ve­le, de hiszen egészen bizo­nyos, hogy az első kerék sem hasonlított egyáltalán napjaink luxusautóinak gu­mitömlős kerekére. A szabadtéri vegyipari létesítmények szerelőit és a be­fejezetlen szerkezetet az időjárás viszontagságai ellen ilyen polietilén védőburkolattal lehet megvédeni. A védöállvány­zatot vastag polietilén fóliával borított 2.7x2,3 centiméteres faerősitésű keretek fedik. A fóliás kereteket a fémállvány­zathoz erősítik. Az állványzat egy teljes oldala 15x18 mé­ter. A képünkön látható polietilén burkolat alatt egy ugyan­olyan butadiéntároló gömbalakú tartályt szerelnek, mint amilyen képünk jobboldalán látható. A burkolat egyébként a tartály hegesztés© során szikrafogó szerepét is játssza. Különleges előny, hogy a szerelés mesterséges világítás nél­kül folytatható. Műanyagfilm Műanyagháló kötő gép A műszálak megjelenése óta a műanyaghálók az egész világot meghódították. Nem csoda, hiszen például a ha­lászatban, ahol az évi háló­fogyasztás igen jelentős, ezek az új, a víz hatására nem romló, s jóval nagyobb szi­lárdságú hálók a korábbi, növényi rostanyagokból ké­szült hálóknál sokszorta job­bak. Az angol Porlester gyár a világ egyik legjobb háló­kötő gépét gyártja és az 1959. évi koppenhágai halá­szati kiállításon bemutatott gépéből csaknem a világ minden részébe rendeltek. Ma már nem csupán a Me­xikói-öböltől a déli-sarki tengerekig és az Északi-ten­gerig használják ezeket a műanyaghálókat a halászat­ban, hanem a gépén gyártott hálószövet keresett nyers­anyag függönyök, háztartási cikkek és sok más közhasz­nú fogyasztási tárgy készí­téséhez is. A RÁDIÓGYÁRAK már hosszú évek óta hoznak pi­acra különféle ébresztőórá­val és más szerkezettel egy­beépített rádiókészülékeket. Ezek a készülékek nagyjá­ból közönséges csöves rádió­vevőből és a hozzá épített, kívülről beállítható kapcso­lóórából álltak. Ez az auto­matika mindenekelőtt arra volt alkalmas, hogy a szoká­sos kolompszerű, riasztó hangot szolgáltató ébresztő­órák helyett a reggeli rádió­zene pattogó vagy behízelgő dallamaival ébressze a tu­lajdonost. A hálózatról táplált kap­csolóórás rádióberendezés túlságosan nagy. túlságosan I nehéz és a fali dugaszoló csatlakozótól való függése ' miatt nehezen helyezhető át, utazáshoz pedig különösen alkalmatlan. Csupán ma, a tranzisztoros rádiók átütő sikere után lehetett megfe­lelő kisméretű és tetszetős kivitelű „-rádió-ébresztő órát* szerkeszteni. E típusok so­rában az egyik első készü­lék a piacon a Telefunken gyár Ticcolo készüléke, amely teljesen tranzisztoros kivitelű, beépített kapcsoló­órája pedig a vevőt a kívánt időpontban bekapcsolja, majd kb. fél óra elteltével önműködően ki is kapcsolja. a kerék nélküli gépkocsi Ókori települések feltárá­sakor az archeológusok gyak­ran találkoznak, őseink igen egyszerű szállítóeszközeivel, közönséges ládafélékkel, amelyekben az akkori em­ber maga után vonszolta zsákmányát, vmnivalóját. Tekintélyes erőt kellett ki­fejteni ennek a szállítóesz­köznek vonszolásához, ami pedig a sebességet illeti, az alig haladta meg a napi 10— 20 kilométert. Az az ember, aki több ezer évvel ezelőtt kereket szerelt a szállítóesz­közökre, hogy ezzel meg­könnyítse munkáját, aligha gondolta, hogy ezzel a mű­veletlel hosszú évszázadok­ra megjelölte a közlekedés fejlődésének útját. Csak utó­dai értékelték kellőképpen azt a hatalmas szerepet, amelyet a kerék játszott a2 emberiség történetében. még természetes is. Hiszen a korszerű közlekedés egyik legnagyobb hiányossága az, hogy nem lehet egyaránt használni szárazon és vízen. A vagonokból a hajókba és a hajókból vagonokba való átrakodáshoz igen sok időt és anyagi eszközt kell fel­használni. Milyen is hát ez a külön­leges univerzális jármű, amely sebességcsökkentés kormányozható. Helyben is megfordul, másik előnye pe­dig az, hogy nincs szüksége betonutakra, folyami és ten­geri kikötőkre. A jármű se­bességfokozás nélkül is "ki­léphet* a partra, vagy "le­ereszkedhet* a vízre. Kísérleti példány Az emberek már régóta álmodoznak olyan gépről, A kerék elavult Napjaink embere már el sem tudja képzelni az éle­tet a kerék nélkül. De va­jon megmarad-e ez az el­képzelés utódainknál is? Te­gyük fel azoknál, akik száz év múlva élnek majd? Igen sok mérnök már jelenleg is tagadó választ ad erre a kér­désre. A kerék, amely lehe­tővé tette, hogy fokozzuk a mozgássebességet, lassanként önmaga fékezőjévé válik. A földi közlekedésnél alkalma­zott kerék óránként 100—150 ki lométeres sebességet tesz lehetővé. A tudósok azon­ban, akik már a holnapi napra gondolnak, régóta tudják, hogy a kerék el­avult. 250—300 kilométeres sebességnél még az ideálisan egyenletes — vagy csakis kí­sérleti célokra előállítható — úton is vibrálni kezdenek a gépkocsi kerekek, a sebes­ség további növelésével pe­dig növekszik a vibráció mértéke is. Út sem kell? A tervezők azon kezdtek! gondolkodni, hogyan lehet­ne megoldani a kerék nél­küli szárazföldi közlekedést. A kerék nélküli, univerzális jármű első mintapéldánya nemrégiben készült el Le­ningrádban. És bármilyen különös is, a vízi közlekedé­si tervezőintézetben. Egyéb­ként ha az ember kicsit ala­posabban végiggondolja, ez nélkül egyaránt közlekedhet a szárazföld felett és a víz felett? Nem nyelvbotlás! Az univerzális jármű valóban a szárazföld felett és a víz felett közlekedik. És még­sincs szükség hozzá repülő­térre, megállhat és lavíroz­hat a városi utcákon, mint a közönséges gépkocsi. A jármű messziről kisebb mé­retű hajóra emlékeztet. Ele­jén kiszélesedő, lapos felépí­tésű teste van. A jármű test­hossza körülbelül 20 méter, szélessége 6 méter. Az orr­részben helyezték el a ke­zelőszemélyzet és az utasok (kabinjait. Itt őszesen 40 ember fér el. A járműtest első részében két légcsava­ros, hatalmas motorok he­lyezkednek el. Forgás közben a légcsava­rok tömör légpárnát alakíta­nak ki, amely felemeli a járművet a föld, vagy a víz felszínétől számított 10—15 centiméternyi magasságba. A hátul elhelyezett harmadik légcsavar biztosítja a jármű előrehaladását. Az egész jár­mű súlya meghaladja a 12 tonnát, s mégis könnyedén fokozható a sebesség, még­hozzá igen magas határér­tékig. A gép igen könnyen Az ő elgondolásuk nyomán született meg e modell, amelynek, gyakorlati kivite­lezése előreláthatólag az idén megtörténik. A motor-robogó-autó egye­sített konstrukció kidolgozó­ja az Anderle-Gregor-Vasi­cek munkabrigád. J. Ander­le a harmincas évek híres repülője volt, számos aero­dinamikai tapasztalatát hasznosítva, először olyan kerékpárt épített, amelyen a gépkocsi több kényelmi elemét alkalmazta. A hábo­rú éveiben a kísérletezés abbamaradt, majd az ötve­nes években a munkabrigád gondosan tanulmányozta a szakirodalmat és ennek eredményeként sorozatgyár­tású csehszlovák motorok szerkezeti elemeinek fel­használásával 1960-ban meg­építettek az Anderle-Front­car-t, majd 1961-ben a Va­sicek D—02-t. Az "öszvér* típusokkal szerzett gyakor­lati tapasztalataikat öntötték formába az ábrán látható burkolt motorkerékpár ter­vezésével. Jawa 350 köbcen­timéteres motor az energia­forrás, a kerekek és a ke­Motor, robogó, autó Háztartási szemétőrlő Az utóbbi hónapok­ban nagy feltűnést kel­tett a Ford-Gyron kí­sérleti gépkocsiról érke­zett hír. Különleges konstrukciós megoldása a szakemberek és a kí­vülállók körében egy­aránt előtérbe állította a kérdést: rövidéletű szenzációhajhászásról, vagy pedig a jövő nagy reményű irányzatáról van szó? Maga a gon­dolat nem új: a motor­kerékpár egyszerűségé­nek — és nem utolsó­sorban. olcsóságának — egyesítése az autó által nyújtott előnyökkel. Már az első világhábo­rút követő években egész sor olyan kons­trukció született, amely e célt kívánta megvaló­sítani. Ezek közé tarto­zott a Mauser (1923), amely­nek 300x118x160 cm befog­laló méretű karosszériájá­ban 6 lóerős motort helyez­tek el. Alig egy évvel ké­sőbb megjelent a kétüléses Monocar. Tervezői a húszas évek sportkocsijait kívánták utánozni a 150 köbcentiméte­res motorkerékpár köré épí­tett burkolattal. Annyi bizo­nyos, hogy a Monocar több kényelmet nyújtott utasai­nak, mint a korabeli motor­kerékpárok. A második vi­lágháborút követő években az autó és a motorkerékpár "összeházasítására* irányuló kísérletek alábbhagytak, mert megjelent a nagy ve­télytárs: a robogó... Az­után 1954-ben Nyugat-Né­metországban megszületett a Baum II., a gépkocsiszerűen burkolt motorkerékpár. Em­lékeztetjük olvasóinkat az NSU híres versenygépére is, amellyel 11 különböző sebes­ségi világrekordot állítottak fel. A Ford Gyron megjelené­se ismét a régi irányzat fel­támadását jelenti — de a kísérlet nem egyedülálló. Amint az ábra mutatja, a csehszlovák konstruktőröket is foglalkoztatja a kérdés. rékfelfüggesztés pedig a Ce­zetáról származik. Az új tí­pus jellemző méretei: hosz­sza: 531, szélessége 118, ma­gassága: 114 cm, a tengely­táv 272 cm. A tervezett ön­súly 170 kg. A várt legna­gyobb sebesség 120 km órán­ként. A VEVŐ hat tranzisztor­ral' és két germániumdiódá­val készült és a közép-, va­lamint a hosszúhullám véte­lére alkalmas, öt köre van, ellenütemű végfokozata 150 mW teljesítményt ad. A kis készülékbe fejhallgató vagy kiegészítő hangszóró is be­kapcsolható. A 4 db 1,5 V-os mignon telep kb 200 üzem­óráig biztosítja a készülék táplálását. Aligha kétséges, hogy ez a készülék az éb­resztőóra egyik legszimpati­kusabb változata. Az ábrán bemutatott ház­tartási szemétőrlő bármilyen háztartási hulladékot: tojás­héjat, főzelék- és porcelán­cserepeket gyorsan megőröl annyira, hogy az őrlemény konyhai vízvezeték lefolyó­csatornáján keresztül eltávo­lítható lesz. A készülék ma­gánháztartásokon kívül al­kalmas szállodák, kórházak, kávéházak és vendéglők konyhai hulladékának higié­nikus eltávolítására is. A készülék motorjának telje­sítménye 300 W, túlterhelés ellen áramkioldó védi. egyesítve A TICCOLO mérete mind­össze 137x78x37 mm. Tran­zisztoros készülékről lévén szó, a fali dugaszolótól is teljesen független. Nem csu­pán ébresztésre használható fel, hanem kitűnően szol­gáltat altató zenét is, mert hiszen bekapcsolása után 30 perc múlva önműködően ki­kapcsolódik. Ugyancsak al­kalmas arra, hogy érdekes műsorszámok, pl. sportköz­vetítések időpontján auto­matikusan bekapcsoljon, és így a kívánt műsorszám el­mulasztását megakadályozza. Irodában is a legilledelme-­sebb formában figyelmezteti a főnököt az értekezlet kö­zelgő időpontjára, mert hi­szen az idő közeledtével ze­nét kapcsol be. Az automa­tika kikapcsolásával közön­séges vevőként is felhasz­nálható.

Next

/
Thumbnails
Contents