Délmagyarország, 1962. október (52. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-05 / 233. szám

Csütörtök. 1962. október 11. DÉL-MAGYARORSZÁG 5 A tanteremhiány, a délutáni tanítás Az idei tanévben néhány- wá £< A MM W? ga W? n np W* nyal növelték Szegeden Mit /M IfM Ml/ fjr Ml/ M\ M Ml/ Cf azoknak a gimnáziumi osz­tályoknak a számát, ame­lyeknek tanulói nem dél­előtt, hanem rendszeresen délután járnak iskolába. Ez a kibővítés nem volt nagy, sőt végül az előre terve­zettnél is kevesebb lett. A Rózsa Ferenc gimnázium­ban ugyanis sikerült megol­dani, hogy a tanulóknak ne kelljen délután járniok is­kolába. Mindössze a Radnóti és a Tömörkény gimnázium néhány osztályát érinti az új rendelkezés. Ám több szülő mégis elé­gedetlenkedik. Miért éppen az ő gyereke nem járhat délelőtt iskolába? Azt hisz­szük, ezek az elégedetlenke­dő szülők nem gondolják át eléggé a helyzetet, nem gon­dolnak arra, hogy az új ren­delkezést a kényszerítő szükség, az a helyzet szül­te, hogy nincs elég tante­rem. Nem valami új vív­mányról van tehát szó. Igaz, el lehetett volna ke­Helyes törekvések és visszásságok az utcák elnevezésében rülni a délutáni tanítás be­vezetését. De csak egy mó­don. Akkor, ha csak annyi tanulót vesznek fel tovább­tanulásra, ahányan délelőtt elférnek a tantermekben. De mit szóltak volna ehhez a szülők? Mit szóltak volna ahhoz, ha százával marad­nak ki a továbbtanulásból a gyerekek, csak azért, mert ragaszkodunk az állandó dél­előtti oktatáshoz? Nyilván­való dolog, hogy jobb dél­után járni iskolába, mint egyáltalán nem tanulni. Itt ugyanis ez forgott koc­kán. A délutáni tanítás be­vezetése néhány gimnáziu­mi osztályban iehetővé tet­te, hogy minden továbbta­nulásra jelentkező szegedi fiatalt — ha általános is­kolai osztályzata legalább a közepes szintet elérte — felvegyenek gimnáziumba. Ez pedig nem kis dolog! Gondoljanak az elégedet­lenkedő szülők arra, hogy a délutáni tanítás bevezetése nemcsak tőlük, és nemcsak a gyerekeiktől kíván és kö­vetel áldozatokat, hanem az iskoláktól és a pedagógusok­tól is. Az iskolák és a taná­rok vállalták ezt az áldo­zatot, pusztán és kizárólag a gyerekekért, az ő érde­kükben, azért, hogy minél többen tanulhassanak közü­lük. Jó szívvel kell vállalni­ok ezeket a szülőknek is! Üj tantermek épülnek a városban és tervezik újab­bak építését is. Jövőre 8 tanteremmel bővítik a Ró­zsa Ferenc gimnáziumot, 1964-ben elkészül az új gim­názium, amelyben 16 osztály tanulhat. Világos, hogy ezek a közeljövőben elkészülő új tantermek sokat javítanak majd a jelenlegi helyzeten. S arra is gondolni kell, hogy az iskolaépítés ezzel még egyáltalán nem fejező­dik be. A Rónai körút sarkán. Kel sóvároson már megkezdték az új gimnázium építését. Képünkön: munkában az alapozók és a gépek. vy. Hétről hétre terv szerint halad a munka ítészéig eíés u mihályleleki Üj Élet Tsz mezőgazdászával Reggel nyolc óra. Az iro­dában együtt ülnek a bri­fiádvezetők. Itt van az el­nök, Savanya Miklós és a szövetkezet mezőgazdásza, Blazsetics Ferenc. Arról be­szélnek, mit végeznek el a mai napon a földeken a munkacsapatok, s arról is, mik a hét tennivalói, hol szorít leginkább a cipő. Az asztalon füzet: az őszi mun­kák ütemterve van benne. Számok, feladatok. Sok, na­gyon sok ezekben a hetek­ben a munka. Kevés a 24 éra — Néha az az érzésünk — mondja a mezőgazdász —, hogy kevés a nap huszon­négy órája is. Szántan!, vet­ni kell, szedjük a paprikát, kukoricát törünk, silózunk. Jó volna, ha minden ember­nek legalább négy keze vol­na a kettő helyett. Belelapozunk az ütem­tervbe. Kilencszáz kataszte­ri hold a szövetkezet őszi vetési terve. 450 hold őszi­árpa és ugyanennyi kenyér­gabona. Mi valósult meg ed­dig a tervből? — Földbe került 270 ka­taszteri holdon az ösziárpa és 100 holdon a búza. El­vetettünk 12 kataszteri hold őszi takarmánykeveréket is. 500 kataszteri holdat trá­gyáztunk meg eddig szu­perfoszfáttal és pétisóval. A trágyaszórással, szántással, vetéssel jelenleg a tervnek körülbelül a felénél tar­tunk. Jó a termés Blazsetics Ferenc tovább lapoz a füzetben. Üj rovut következik az új oldalon. Az őszi betakarítás rovata. — Megkezdtük — folytatja szavait — a kukorica töré­sét. Több mint 600 katasz­teri hold kukoricánkból 58 holdat törtünk le az elmúlt néhány nap alatt. Az 58 hold termésátlaga megha­ladja a 40 mázsát. Nem pa­naszkodhatunk tehát. Igen jó termést hozott a burgo­nya ls. Ahol cserélt vető­burgonyát ültettünk, ott a holdankénti termésátlag 120 —125 mázsa volt. Rózsabur­gonyából csak nagyon rit­kán takarítottak be ilyen jó termést ezeken a földeken. Több munkacsapat kap pré­miumot a magas termésért, hiszen a terv csak 75 má­zsa volt kataszteri holdan­ként. Szulcsán János mun­kacsapata jutalomként 22 mázsa burgonyát, Balla An­tal munkacsapata pedig 34 mázsa 20 kilogramm burgo­nyát kapott. Ezer kttbmóter siló — A héten a paprika sze­dése a fő feladata • a szö­vetkezet gazdáinak — feje­zi be szavait Blazsetics Fe­renc. 124 kataszteri holdon szedtük le eddig a papri­kát. Hátra van még 246 ka­taszteri hold fűszerpaprika első szedése. E mellett to­vább folytatjuk a silózást is. A megszaporodott állatállo­mánynak szüksége lesz a té­li hónapokban fehérjedús takarmányra. Kicsit össze-összetorlódnak Ilyenkor a napi tennivalók. Most is azért ültek össze rendkívüli megbeszélésre a szövetkezet vezetői. A heti munkaértekezletet mindig pénteken tartják meg, s azon már azt ls értékelni lehet, sikerült-e a hétre megsza­bott feladatokat teljesíteni. Eddig nem volt még fönn­akadás, s ha tovább gyara­podik a tsz gépparkja, nem kell majd a munkák össze­torlódásával sem bajlódnia az Új Élet Tsz vezetőinek és szövetkezeti gazdáinak. Az utcák és terek elneve­zésében a korabeli társada­lom egyes osztályainak, ré­tegeinek szemlélete tükröző­dik. Szegeden az 1879-es ár­víz utáni utcahálózat kiépí­tésekor sok új nevet adtak. A városi magisztrátus akko­riban az osztrák-magyar ki­egyezést létrehozó szabadel­vű pártnak tett eleget, ami­kor a Tisza-part egyes ré­szeit az uralkodóház tagjai­ról nevezte el. Ugyanakkor a Szegeden erős ellenzéki, Kossuth-pártnak is eleget kellett tenni. Kossuthról a már nevét viselő sugárúton kívül még egy utcát nevez­tek el. Utcát kaptak a sza­badságharc katonai és poli­tikai vezérei küzüi azok is, akik addig nem részesültek ebben a megtiszteltetésben. Az ellenforradalmi Hor­thy-korszak uralkodó osztá­lyainak egyik fő törekvése volt a revízió, a nemzetisé­gek-lakta városok és terü­letek visszaszerzése is. En­nek a politikának a szelle­mében akkoriban valameny­nyi erdélyi, felvidéki és dél­vidéki váro6 nevet kapott Szegeden. JL kcidtelCemneli tmgjMel&en A felszabadulás után ter­mészetszerűen sok utcane­vet töröltek el. A Habs­burg-ház tagjai, az ellenfor­radalmi korszak helyi és országos vezetői helyett né­pünk nagyjai: József Attila, Juhász Gyula, Móricz Zsig­mond, Ságvári Endre, Ady Endre, Somogyi Béla, Nagy Jenő, Kiss Ernő, Dózsa György, Táncsics Mihály, Hunyadi János, Bem József és mésok nevét örökítették meg. Felkerültek a szegedi utcák házainak falára a fel­szabadító szovjet hadsereg hadvezéreinek, valamint a nemzetközi munkásmozga­lom kimagasló egyéniségei­nek nevei is. Városunkban a felszabadulás óta mintegy száz utcát, teret neveztek cl újólag. Ma 640 utcát és teret, közt és sort, valamint utat tar­tunk nyilván Szegeden. Ezek száma állandóan növekszik. Egyrészt új utcák nyílnak az építkezések során, más­részt az eddig csak számo­zott területek, így a Petőfi­telep utcái is nevet kapnak. A mai névadásban a mi ko­runk szelleme irányadó. A tanács öntevékenyen eltöröl­te a személyi kultusz idő­szakára emlékeztető elneve­zéseket. Utcát kaptak a munkásmozgalom helyi har­cosai, a haladó költők, írók, művészek. Testvérvárosunk­ra, Ogyesszára körút és vá­rosrész emlékeztet. Sok vi­rágnév utal Szeged jellegé­re. A névadásban a lakos­ság is részt vehet, javasla­tait közölheti a tanácstagok­kal. o4 ö-ttédé A régi települések utcáit a könnyebb eligazodás vé­gett kezdetben ugyancsak a lakosok nevezték el. Így születtek Szeged első utca­nevei is, több mint négy­száz éve. Fennmaradt pél­dául a lakók feltüntetésével együtt az az utcalajstrom, melyet 1522-ben a bácsi püs­pökség tizedszedői készítet­tek. Akkor 26 utcát találtak. Ezek nagy része ma már nincs meg, de fennmaradt például az Algyői utca, ha nem is azt jelölik ezzel a névvel, mint a XV. és XVI. században. Sajnálhatjuk, hogy egyes utcanevek, amelyek négy­száz évvel ezelőtt még meg­voltak, a városépítés során, vagy a hatóság helytelen in­tézkedésére megszűntek. Így például az ősi Sóhordó utcát keresztelték el árvíz után Kossuth utcának, holott má­sikat ls találhattak volna erre a célra. Hiszen a Só­hordók utcája nevezetes volt. Itt laktak azok a sze­keresek. akik a jelenlegi Közgazdasági Technikum és MTH tanulóotthon (volt ke­reskedelmi iskola, illetve »flnancla«) helyén működött királyi pajtákból hordták a sót az egész országba. A só kirakását, Szegeden tartását már az Aranybulla is meg­említi, mondván: «-Só az or­szág közepén, máshol ne tartassák, hanem csak Szol­nokon és Szegeden.* A szegedi várat árok vet­te körül. Ennek emlékeként sokáig élt az Árok utca és Árkon-hózsor elnevezés. Az utca a mai Zrínyi utcát ke­resztezte. A múlt század öt­venes éveiben építették be, s így ez a régi, már az 1522-beli lajstromban sze­replő elnevezés is megszűnt. Az utca nevének elemzé­se a város történetének egy­egy szakaszára vet fényt. Ezért kell felelősséggel adni a neveket és nem ajánlatos az alapos mérlegelés nél­küli változtatás. Szegeden is megérett az idő, hogy össze­állítsuk azoknak az utcák­nak a nevét, melyeket mű­emlékként óhajtunk meg­tartani. Ehhez tanulmányoz­ni kell a régi térképeket, feljegyzéseket, lajstromokat. Ugyanakkor felül kell vizs­gálni az újabb elnevezése­ket; megfelelően őrzik-e a hagyományokat és szolgál­ják-e a mai törekvéseket? ^dtőHód nevű utcák. A város utcanevel között tallózva meglepő tények de­rülnek ki. Szegeden egymás­tól távol azonos nevű utcák vannak. így az I. kerületben Kovács — a II. kerületben Kovács István utca. Ugyan­csak az I. kerületben Rákó­czi — és a III.-ban Rákóczi Ferenc utca. A III. kerület­ben Szabó Jánosról nevez­tek el utcát és Szabó utca van az I. kerületben is. Ugyanitt Vas utca van, de megtalálható ez az elneve­zés a II. kerületben is, csak itt már két ~s*-sel, Vass né­ven. Semmelweis Ignác ne­vét mind az I., mind pedig a II. kerületben utca örökí­ti meg. Elkerülte az illeté­kesek figyelmét, hogy Wim­mer Fülöpre, a Szegedi Ken­derfonógyár egykori mun­kásnyúzó igazgatójára még mindig utca emlékeztet Sze­geden. Városunkban sok a ••köz* és a -sor* megneve­zés, melyek ráadásul utca­nevekkel azonosak. Van Szi­várvány utca és köz, Parti­zán utca és köz, Szövetkeze­ti utca és út. Bizony, ezek között nem egyszerű eliga­zodni. Szegeden jelenleg har­minc pár azonos nevű utca, köz, sor és út van. Helyes lenne ezeket is felülvizsgál­ni és rendet teremteni. Ek­kor arra is mód nyílna, hogy a régi neveket, melyek ha­gyományokat őriznek, a rendeltetésüknek megfelelő­en visszaállítsák. Oltvai Ferenc levéltári igazgató Kettős műszakban dolgoznak a traktorok A gépállomások fennállása óta nem sikerült még olyan általánossá tenni a kettős műszakot, mint az elmúlt hetek­ben. Jelenleg 7420 gépállomási traktor dolgozik két műszak­ban, a szántó géppark fele. Két héttel ezelőtt ez az arány még csak 35 százalékos volt. Várható, hogy a kettős műszak aránya a következő he­tekben még tovább növekszik. (MTI) Két év alatt több mint 125000 lakás épült A fialcaí svalg>álatá&an Szélesvásznú NDK-film a Szabadság Moziban A statisztikusok összegez­ték az elmúlt két év nagy­arányú lakásépítkezéseinek adatait, eredményeit. Az épí­tett lakások nagyságát és fel­szerelését is vizsgáló szám­bavételből kitűnik, hogy 1960-ban 58 029, 1901-ben pedig 67 247 új otthon ke­rült tető alá. Érdekes, hogy a városok mindkét évben valamivel kevesebb új lakást kaptak, mint a községek. Az új lakások adatai ar­ról tanúskodnak, hogy mind az állami, mind a magán­erőből épülő otthonok több kényelmet, kulturált­ságot nyújtanak, mint a régebbiek. Jellemző erre, hogy 1960-ban és 1961­ben az elkészült lakások többsége — 57,3, illetve 57,9 százaléka — két lakószobás volt. Az egyszobás lakások ará­nya 35 százalék, a három-, vagy többszobás otthonok aránya pedig 6,5— 7 százalék között mozgott. Az elmúlt évek villamo­sítási programjának eredmé­nyeként a petróleumlámpa nemcsak a városi, hanem az új falusi házakból is kiszo­rul. Az 1960-ban és 1961-ben tető alá került lakások, nya­ralók mintegy nyolcvan szá­zalékába ugyanis bevezették a villanyt. Egy nagy nyuga'német vegyiüzem laboratóriumá­ban nagyhatású méreg elő­állításán kísérleteznek. Cl­chy, az egyik vegyész, aki­nek még a második világ­háború idejéből keserves ta­pasztalatai vannak az efféle kísérletekkel kapcsolatban — részt vett a Ciklon-gáz előállításában, amely erede­tileg szintén ártalmatlan ro­varirtószernek készült —, felismeri, hogy most is vala­mi Ilyesmiről van szó. Mun­kájuk célja tömegpusztító biológiai fegyver előállítása. Kollégája, Cramm, akit Cl­chy figyelmeztet a veszély­re, először képtelenségnek tartja a feltételezést. Ami régen történt, megtörtént — mondja. — Akkor háború volt. Ma ilyesmi lehetetlen. Később azonban fokozatosan feltárul előtte az igazság, s meggyőződik arról, hogy ve­gyész kollégájának igaza volt; tömegpusztító mérget állítottak elő. Így kezdődik ez az NDK­film, amely — mint az in­dításból is érezhető — ko­runk egyik legfontosabb problémáját veti föl és nagy erővel figyelmeztet az újjá­éledő fasizmus veszélyeire. Azok az emberek, akik an­nakidején a Ciklon-gáz elő­állítását vezették, a háború után nem tűntek el, sőt még most is ott vannak a ve­gyiüzemek élén, s ha titok­ban is, de mégis gyártják a legkülönfélébb biológiai fegyvereket. Minderre Cramm, a film főhőse, maga jön rá. Nem úgy persze, hogy ezt valaki egyszerűen közli vele. Any­n.vira jószándékú, hogy kép­telen feltételezni munkaadói aljas szándékait. Kollégája figyelmeztető szavait sem hitte el. Maga az élet döb­benti rá az igazságra. A mé­regből ugyanis, egy autóbal­eset miatt, két grammnyi el­vész és az utcára kerül. Ha víz ór hozzá, a méreg hatni kezd, s olyan erós, hogy akár a várost is elpusztít­hatja. Cramm tehát riadóz­tatni akarja a rendőrséget, fel akarja lármázni a vá­rost, hogy az elveszett mér­get előkerítsék és megment­sék a várost a rettenetes ve­szedelemtől. Ha csakugyan növényvédő szerről van szó, ennek nincs is akadálya. Csakhogy a vegyi konszern' minden áron titokban akar­ja tartani a dolgot, még a katasztrófa kockázatát is vállalja, csakhogy meg ne tudja a világ, miféle "nö­vényvédőszert" állítottak elő üzemükben. Cramm harcba kezd. Ez a harc úgy ér véget, hogy a fiatal vegyészt elmegyógyin­tézetbe zárják, kezelőorvo­sát, Barbara Frei-t, pedig, aki melléállt a küzdelem­ben. letartóztatják. A film azonban még sem pesszi­mista: minden néző érzi, hogy ez a vereség ideigle­nes. A dramaturgla"ag '-ifo* gástp.lan és nagyhatású fil­met Joachim Hasler rendez­te. Cramm szerepében Gün­ther Simont látjuk. Alakítá­sa meggyőző, . hiteles. Frei doktornő alakját a modern szépségű Christine Laszar formálja meg. Fridrich Richter nagyon egyszerű, de roppant hatásos eszközökkel mutatja be a vívódó Cichyt. ö. L.

Next

/
Thumbnails
Contents