Délmagyarország, 1962. október (52. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-28 / 253. szám

6 DÉL-MAGYARORSZÁG Vaéirnap, IMI. október » Gárdonyi Géza Szegeden NEGYVEN ESZTENDEJE Napló szerkesztőségében. "A Immár annak az őszi, búcsú- főszerkesztő Pestre utazott — zó napsugarakban fürdő reg- írja Móra, Gárdonyi szegedi gelnek, amikor Gárdonyi Gé- ujságiróskodasának emlékeit za egri, üvegtetős dolgozó- szedegetvén össze —. ott U szobájában Íróasztala elár- rekedt, és csak sürgönyileg vult. Az -egri remete*, a kívánt hasznos munkát. Qi-tathatatlan ember* 1922. ok- nélfogva a helyettes azertóber 31-én halt meg. Művel kesztőt elővette a osúz, a ma olvasottabbak, mint va- közigazgatási riporter szelaha. Népszerűségének, ked- rencsétlen foghúzásnak esett veltségének, sok oka közül áldozatul, a törvényszéki ritalán mégis az a legfonto- Porternek pedig kitört a sabb, hogy olyan emberala- nyaka' " nem is ííérte, hogy kokat formált, akiket nem le- keddnél *löbb összeforr. A het elfelejteni, akik velünk termé6zet drök érvénye szemaradnak az idő múlásában rint ~ ^P"* Móra is, és foglalkoztatják gondo- " •ilye"^T tatainkat mindig akkor torténnek, Sorsszerűség és talán kül- * ri„iA .,„„ „uu u Most azonban a bajt tetézi detés van abban, hogy a ma- ' gyar irodalom néhány legna- a7' 16 h0gy e ,'adÓ . ... . f ,, nap nasznagy volt, s az tudgyobb értékének irodaim ... . ' . . , .,. , mvalo, hogy egy régi szebölcsője a szegedl égtájak ^ takodalomból alatt nngott. Gárdonyi Gczát hotfa ^ előkeru!n, nem , * .!' , 1 segítették ,ehet Ennélfogva este hét iról kibontakozásában Az író órakor pon Vigo,ft (ez w|) 1888 februárjában érkezett akónyi újságírói álneve) Szeged városába, mint a Sze- ^ mindig ebedül ült a gedi Híradó munkatársa, s a szol.ke«ztő«ég és kiadóhiva28-iki számában jelent meg UJ „összae termeiben" — a Szegény öreg című tárcája, amelyek együttesen egy jó"Nem volt még országos ne- koPa madárkalitkának felelve — írja a régi szegedi sajtó tek meg De e rendkívüli viegyik krónikása — viszont a szonyok mellett is a lap szegedi újságolvasó közönség kellő időre elkészült, és mimár megszerette írásalt. mert kor Gárdonyi GÓM — a vemielőtt Szegedre került vol- zérclkktől kezdve az utolsó na, megelőzően egy éven át szerkesztői üzenetig — lejelentek meg tárcái a Szege- adta a kéziratot, Gárdonyi di Híradóban*. Ilyenformán szerkesztő úr megveregette a első írásával 1887. jahuár 23- Gézuka munkatárs vállát: én mutatkozott be Szegeden. „No csak iparkodjon, öcsém, Gárdonyi íróiskolát teremtett iparkodjon, ember lesz még és nagy része volt a régi sze- magából"*. Mindnyájan tudgedi újságírás színességében, juk, a jóstat beteljesedett, riportjainak és apró „api- RMESTE1U volt Gáf. híreinek irodalmi ízében. " , dopyl már Szegeden. UtmTORVENYHZÉKI TUDÓ- pót. órát és egyéb használati SlTÓ ls volt. De Gárdonyi tárgyakat -gyártott* és kis G&za bűnügyi cikkei nem albérleti szobájában kedvelt egyszerű beszámolók, hanem szórakozása volt a furulyákedves. derűs, olykor meg- záe és a pipázás, rendítő, finom, boncoló raj- go^ie kedvelt foglalkozások. Ezek az emlékek elkl- w kíWm nagyon szereteU sérták Gárdonyit egész (rói testegetni. S ha volt is sípályáján és későbbi nagy- kew ezen a téren, a legnaszerű műveiben, egy-egy re- gyobb „^g^ Szegeden érte. mekül megmintázott népi |8eo-ben, Jókai szegedi látó alakjában, a régi szegedi vl- gátasa alkalmával, aki a kélág emlékei támadtak fel. p^t megdicsérte. A nagy A közvetlenség erejével -mesemondó* maga ie műve hntő, meleg humora Szege- lője volt a piktúrának, den kezdte bontogatni szár- Gárdonyi Géza mindvégig nyait, 1891-ben a Híradó kö- szívesen emlékezett Szeged lelékéből a Szegedi Naplóhoz városára, s egri magányában ment át. Ott történt meg vele is gondolatban sokat Időzött az a tréfás eset, amelyet a Tisza partján, amelyhez ífegylk karcolatában írt meg. jóságának eltéphetetlen azáQándonyt Oéza egy hétfői lai fűzték... napon egymagában maradta Vásárhely! Júlia /kimos felhők függtek a telep felett. Zseleznákék kakasa a drótozott fűrészbakról sandított a konyhaajtó felé. Lehet, hogy nemsokára megered az eső. Dagi hirtelen fölébredt és szemének keskeny szürke résén át pislogva kekeste a vekkert. Negyed hét. Ijedten rúgta le a takarót, csak akkor jutott eszébe: nem is megy dolgozni, hiszen tegnap fölmondott a gyárban, mert el akarták tenni szamárhajtónak és mindenki nevetett volna rajta, hogy a jó helyről hova jut, hát csak nem lesz bolond! '«*""*"' Gyorsan visszahúzta a takarót és rágyújtott. Az első slukk után ujjaival hátraboronálta rövid kesehaját. Aztán újra beleszívott a cigarettába és gondolkozni kezdett. Van még dohányom is, most úriember leszek, élek. De nyugtalanította valami. Mit felejtettem el? De nem feledkezett meg semmiről, egyszerűen csak hiányérzete volt. Rá is jött: — Mi az a csakhogy? Talán nincs pénzed? — Tetszik tudni az a helyzet, hogy éppen nincs pénzem, ugyanis sok selejtünk volt és emiatt a levonás folytán csak egészen kis előleget fÍ2ettek. — Aha. Csakhogy én ezt nem hiszem el. Szép kerékpárod van fiacskám Most vetted, mi? — A, már régen,.. — No, elég a hamukából, én se a NÉMETH FERENC: ^íleqqel : nyugtalanítja, hogy más napokon már dolgozott ilyenkor. És hogy azért nem volt egészen igaza, a verekedés miatt tették ed a helyéről. Még csak azt sem mondhatja, hogy figyelmeztethették volna előbb, hiszen már Jó néhányszor megmosták a fejét. No de mégse hagyhatja, hogy kikukoricázzanak vele! A nyugtalanságon gyorsan túltette magát, különben is két százas lapult még a zsebében. Legalább lesz egy Jó napom — gondolta. Dehát mit is kezdjek vele? Kinézett az ablakon. — Pecázni fogok! — döntötte ed. ényelmesen kibújt a takaró alól és fölrántotta cowboynadrágját, amelyet az üzemben kapott munkaruhából alakított ét a napokban Salamon, a ruhagyári szabó est) maszekmunkában egy százasért. Egy százasért? Az ám, mégpedig hitelbe. — Az ördögbe is, hogy eddig eszembe se jutott, hát akkor az egyik százas ugrik! Nono, majd azt mondom, nincs egyelőre pénzem . Vizet öntött a lavórha és megmosdott. Nem mosakodott túlságosan, csak épp az arcét meg a kezét mosta meg Aztán elővette új olasz ingét, melyet a múlt havi előlegből vgsarolt, miután a bringát vette. Amikor elkészült, kiment az udvarra. Az eresz alól kivette vászondarabbá csavart horgászszerszámait, valamint a pocabotot, meg egy konzervdobozt a gilisztáknak. Aztán a fészerből ásót hozott ki és hátrament a kiskertbe. Imitt-amott megpiwkálta a földet, míg az árnyékszék mögött kukacokra nem akadt. Kiásott két-három rögöt, széttúrta őket és a konzervdobozba szedte a gilisztákat. A dobozt aztán befödte egy papírdarabbal, lekötötte és a többi holmival fölpakolta a bringára. A bringa vadonatújén csillogott. Használt kerékpár volt, amikor megvette, de a XVII-es utcában lakik egy karosszérialakatos, aki benikkelez, te meg zománcozta egy kis pénzért. Most kitolta a kapuhoz, de eszébe jutott még, hogy éhes ls. Visszafordul! hát, amikor a túloldalról ráköszönt valaki; — Jó reggelt, fiatalúr! Ez Salamon hangja volt. Dagi tehát Úgy tett, mintha nem vette volna észre. De ez a taktika nem vált be — Mondom; jó reggelt, fiatalúr! Neked kiabálok Dagi fiam, észre sem veszed az embert? Ügy rémlik, mintha tartoznál valamivel. — Salamon bácsi? Nahát,., persze, persze... Csakhogy.,, falvédőről léptem le. A Koszticsnak mennyit fizettél a nikkelezésért? — Hát igaz, azért is nincs pénzem — Rendben van, majd az apádtól kérem inkább. — Salamon bácsit Ne bomoljon! De Salamon tudja, hogy cselekedettel jobban tehet hatni, mint szavakkal, hát elindul. — Várjon, van pénzem — kiált utána Dagi. Salamon megáll. — Azért várhatna még egy kicsit.., Egy hónap múlva, jó? — Mondom, majd a faterral átszámolunk — indul el újrá! — Inkább kifizetem! — Salamon visszajön. — A fene egye meg, tudhatja, hogy úgyis megadnám — morog Dagi, miközben leszurkolja a százast. — Biztos az, ami a zsebemben van — nyugtázza a szabó. — Én is fizetésből élő ember vagyok, kéreml IV agyot sóhajt Dagi és visszamegy •^a konyhába. A polcon kutat valami kaja után. Talál egy darab kenyeret. — Más nincs? Zsíros deszkát egyek mindig! Veszek inkább valamit — nézegeti lógó orral a megmaradt százast. Kint csapódik a kapu, a bicikli csörömpölve feldől. — A jó anyátokat, hogy mindent az utamba raktok — káromkodik rekedten valaki. — Az öreg! — figyel föl Dagi. Bebotlik a konyhába és megáll Szeme zavarosan gomolyog Dagi körül. Vastag csontú, de elegenevés zedett, a szesztől kifakult ember. Csapzott seszín bajsza kuszáitan csüng a szája szólén. — Mi az Isten? Te nem dolgozol? — Már beszipkázott? — Mi? Majd adok neked szipkázést! Dolgozni nem, de szemtelenkedni igém? — Azzal előrelendül a Dagi felé. De a gyerek se rest és elindul az asztal körül. — Mér, talán nem dolgozom eleget? — Nafene! Talán nem tetszik? Én melózzak minden rohadt kölyökre? — Maga? — vörösödik el a fiú. — Mikor dolgozik maga? Megissza, amit keresünk! — Fogd be a pofád! — Pofája van magának! — Most aztán menj az anyádba .. — kapja föl a kenyérvágókést és utánalódul. Dagi remeg a dühtől, nem is mozdul. Szeme összehúzódik és fojtottan kiabálja: — Csak jöjjön! Csak jöjjön! Az apa meghökken, vagy talán megijed, vagy egy pillanatra kijózanodik? Félrefordul, köhög és ledobja a kést. — Menj a fenébe — veti oda közömbösen. — Takarodj, de azonnal. Itt ne is lássalak többet! Dagi nem szól. Bemegy a szobába^ kinyitja a szekrényt, kiszedi két ruháját, a dzsekit, a ballont, néhány inget meg nejlonzoknit ós újságpapírba csomagolja. Odateszi másik cipőjét is, na meg két keshedt könyvet: A párduc utcáját s egy Fred Robers regényt. Nem is könyvek, saláták, ki tudja, hány száz kézen menM,,i tek át. • Azzal fogja a cuccot és kiJ megy a kerékpárhoz. • De amíg fölköti a caomaJ got, utánajön az öreg. • — Hová mész? • — El. 2 — Hol akarsz lakni? HIIHII • — Azt is találok. I l| • Az öreg érdeklődve 161 " " dörög oda. Zsebeit tapogatja, aztán elfordulva _ dörmögi: nini' — Nem lelem a doznit, adj egy Kossuthot! Dagi meglepődve, gyanakodva néa rá, míg előveszi a cigarettát — Ez nem az enyimből van? — kérdezi tőle. — Mit képzel? — Nem azért mondom. — Rágyújt és a parazsat nézegeti. — Minek mész el? Azért a pénzért Itt is ellakhatsz... — Miféle pénz? — csattan fel élesen a kapuból anyja hangja. — Milyen pénzt akarsz má' meg? — Semmi, semmi — sündörög hátra az öreg. — Nézze meg az ember, még a fiától is kéreget! Hát te? Hová készülsz? Dagi zavartan lóbálja a csomagot. Mit mondjon? — Pecázni. — Ügy? Hát az? Csak nem a zaeiba akarod vinni? Majd adok én neked, hogy te is olyan légy, mint az apéd! — Van énnekem pénzem — válaszol Dagi sértődötten s mutatja. — Na Jó, enyhül meg az anyjá. — Jó! van, no... Ettél már? — Nem. — Várj csak, adok valamit. Bemennak a konyhába, kenyeret vág, előveszi a zsírt. — Zsíros deszka? — Hét. — Mindig az! — Mást nem tudok adni Apad elszedte minden pénzemet. Nines egy szem ae. Nem is tudom, mit főzzek ebédre Igazán, adhatnál kölcsön valamennyit Dagi hallgat, látja rajta, hogy ingadozik. i — Annyit küszködöm értetek, nekem nem jut soha egy rongy, egy jó falat se, de nincsen szemernyi háta egyikőtökben sem. Alig adtok haza valamit. Pedig te is, amikor megszülettél, olyan vézna, beteges voltál, meg később is- Ha én nem virrasztok annyit melletted, meg se maradsz. Az ember küzd, világra hozza a kölykeit, ktadja a szívét is értük, vénségire egy fillért se adnak neki! r) agi elvörösödik, aztán előhúzza a 1 százast. És odaadja, gyorsan, a szemét behunyva, amig kézébe nyomják a zsíros kenyeret. Aztán gyorsan kiszalad az udvarra, hátra se néz. Tolja a kerékpárt, felkanyarodik a gátra, sóvárogva nézi a vizet. Aztán fölül, és elkarikázik munka utánFuccs neked, pecázás! GERENCSÉR MIKLÓS: VADGALAMBOK (17.) — Bemehet. Várja Szekeres elvtárs. Hosszú, vörös posztóval borított asztal állt a teremnyi szoba közepén, ehhez csatlakozott kerpsztben a járási titkár íróasztala Pedáns, ropogós volfmindon idebent. Keményített függönytakarta az ablakot, zöld zománeú páncélszekrény tény lett a sarokban, a főfalat Lenin, Sztálin, Hukosi nagy üzemi leg sokszorosított képei díszítették. A titkár bőrgalléros, bőrujjus lpmberdzsekben ült asztala mögött, semmi papír nem volt előtte, mindössze két telefon lázongott a sivár, nagyfelületű asztallapon. — Szabadság, Pásztor elvtárs! — köszönt a titkár szívélyesen. Az örvendő házigazda szerénységével állt fel, vendege elé tartott és kézfogás közben boldogan hunyorgott, -» Hát mauuknál ml történik? Hegyen-völgyön lakodalom? — Arcáról sugárzott a szeretetreméltóság, ajkai szétfeszültek a nevetéstol, szája sarka mögül elfénylett hidegen a vtplafog. Anti nyomban az öreg Kustán ezüstlakodalmára gondolt. — Volt valami... — mondta fáradt közömbösséggel, mint akit egyáltalán nem érdekelnek a vigalmak. — Valami?! — nézett rá a titkár, hirtelen átváltozva. Arcának kemény vonásai minden átmenet nélkül hivatalos rámába igazodtak, — így is lehet mondani. De ennek más a neve Provokáció! összegyűlnek a kisgazdák és gyalázzák a rendszert. A kutak szabadsagról szónokol, a pap isten segítségét kéri ellenünk, a párttitkár meg nyugodtan ulszik a fülén, mintha már fölépült volna a szocializmus! Nem így kell a nótát húzni, Pásztor elvtárs! A farkas meg a bárány csak a moszkvai állatkertben élhet békében egymás mellett. Itt osztályharc van, a falujuktól egy kilométerre ellenséges figyelötorony ágaskodik és aki ezt nem •veszi észre, uz nem lehet kommunista! Anti. pilláinak félénk rebbenésével próbálta védeni arcát az ostorozó szavak elől, Szekeres előtte állt maszszív, vaiibaöntött alakjával, az igazság és fegyelem éber katonájaként meredt rá vallatón, s ő egy pillanatig sem kételkedett a felettes csalhatatlanságában. A falak jégvirágokat utánzó, hideg mintái, a méltóságteljesen reá tekintő képek, a nagy asztalok, a telefonok és a páncélszekrény a hatalom intő tárgyilagosságával vették körül, elnémította a bűntudat. Szánalmas, ostoba fajankónak érezte magát, akinek egyebe sincs a lelkesedésnél, értelme túlságosan gyenge ahhoz, hogy fölfogja ésszel a magasabb politikát. — Hibáztam ... — ismerte be egyszerűen. — De hogyan mehettem volna el, ha nem hívtak? ... Szekeres visszament az asztala mögé. de nem ült le. — Egy jó párttitkár még azt is tudja, hogy miről álmodnak a parasztok a falujában. De maga nem jó pártitkár. Sehogy se jó, ha utótag kell figyelmeztetni az éberségre. — Kezefejével ingerülten meglegyintette a merev függönyt,' majd élesen vetette tekintetét a távolabb álló Pásztor Antira. — Hova tűnt el a fiatal Küstán? — Dolgozni ment a feleségével. Tavaszig. — Csakhogy valamit maga ls tud. És miért engedte, hogy kulákhoz menjen feleségül egy párttag? Anti lehúnyta a szemét, hogy okkal sötétüljön el előtte a világ. Hegyomlás morajlott benne, a dübörgő hangtól elveszítette hallását. — Mert szeretik egymást — mondta halkan és ekkor meg olyan csönd vette körül, mintha az éter jégkristályos magasságba emelkedett volna. Szekeres hozta vissza az őrjítő révületből. Hálás volt, hogy beszélnek hozzá. Minctógv. miképpen, az volt a fontos, hogy beszéljenek, emberi szót halljon, hogy szilárd értelmet érezzen a közelében. — Vegye tudomásul: kommunista számára a szerelem nem magánügy. Az ellenség arra való, hogy harcoljunk ellene. Aki pedig ezt nem veszi tudomásul, annak semmi helye a pártban. Vagy a tagsági könyv, vagy a romantika. De erre ne legyen magának gondja. Mi majd elintézzükGátakat szakító kényszer parancsolta Antinak, hogy boruljon le a vörösposztós asztalra, ne szégyelje a zokogást, csak a lelke könnyítésével törődjön, panaszolja el falánk fájdalmait, zsarnok magányát, befogadatlan szerelmét, amelyről még senkinek nem beszélt. De tudta, hogy mégsem alázkodhat együgyüvé. állt hát egyenesen, nyurga termete fegyelmezetten magasodott és ajka a szeretet lágyságával mozdult meg, — Ne bántsuk őket Boldogok. Szekeres nézte az óráját. Hirtelen sietős lett a viselkedése Anti szavait nagyvonalúan hagyta válasz nélkül. A legényhez ment, megütötte a karját. — Rosszul néz ki. Igyon több tejet. És szervezzék a csoportot. Mozgassa meg egy kicsit a vén Kincsest is, Tanácsolom, hogy kérjen fegyvert. Kell az. Határövezetben kétszeresen nehéz pártmunkásnak lenni. Na, viszontlátásra, Pásztor elvtárs! Enyhültén, atyáskodó jóindulattal nyújtott kezet. így adta tudtul, hogy a dorgálást nom kell túlságosan komolyan venni, s hogy Anti a bizalom birtokosaként dolgozzon tovább. ' lfl' Az öreg Kincsesnek szélesre tárult a szeretete, hálálkodó kedvességgel viszonozta az emberek jóindulatát, amiért nem hagytak cserben, meghallgatták a szavát és idesereglettek hozzá esti tanyázásra. Mintha a búbos kemence is egyetértett volna gazdájával, bőkezűen ontotta melegét a fazekasmühely agyagszagú falai közé A cserépszáritó polcok, melyek a mennyezet alatt függtek, vendégül látták a kucsmákat, meg a csálé kalapokat, a korongózószék pedie engedelmesen tartotta hátán a ködmönöket, bekecseket. (Folytatjuk)